Éppen időben jelent meg Blutman László új könyve, amely pótolni kívánja azt a hiányt, amely a magyar nyelvű közösségi joggal foglalkozó szakkönyvek piacán jelentkezett.[1] A csatlakozást megelőző utolsó hónapokig kellett várni egy olyan könyvre, amely ismételten kísérletet tehet a közösségi jog nemzeti bíróságok általi alkalmazása és az azt segítő előzetes döntéshozatali eljárás körüli kérdések tisztázására. Ha a közösségi jog nemzeti bíróságok előtti alkalmazásának minden kérdésére nem is ad választ, az előzetes döntéshozatali eljárással kapcsolatban kifinomult dogmatikai és gyakorlati jelentőséggel bíró elemzéseket találhatunk. Egyszerre tudományos igénnyel elkészített monográfia és mindennapos használatra alkalmas kézikönyv.
A könyv tizenkét fejezetben foglalja össze az előzetes döntéshozatali eljárás lényeges kérdéseit. A mű legjelentősebb részét az előzetes döntéshozatal hatásköri, illetve megengedhetőségi feltételeinek elemzése teszi ki, amely kiterjed a szerződési és az esetjogban fellelhető feltételekre. A szerző foglalkozik az eljárás alá vonható jogszabályokkal, az előzetes döntés kérésére jogosult, illetve kötelezett bíróságok körével, emellett a kifejezetten a megengedhetőség körébe tartozó feltételekkel. A hatáskör vizsgálatánál találkozhatunk az értelmezésre, illetve érvényességre kért előzetes döntések elemzésével. Itt található az előterjesztés jogosultságának és kötelezettségének, mint az előzetes döntéshozatal egyik központi problémájának vizsgálata. Részletes elemzést találhatunk az előzetes döntéshozatal a tagállami bíróságok és az Európai Bíróság előtti lényeges eljárási kérdéseiről. Az előzetes döntés joghatásának és időbeli hatályának vizsgálata olyan problémákat vet fel, amelyek a nemzeti bíróságok előtti jogvédelem működésének egészére kihathatnak.
A könyv kilenc melléklettel kívánja segíteni az olvasót a tárgyalt kérdések követésében. Az egyébként jól használható mellékletek köréből hiányzik egy teljeskörűségre törekvő bibliográfia. A jogesetmutató nagy hiányossága, hogy a megszokottól eltérően csak regisztrációs szám szerint sorolja fel az eseteket. A tizenkettedik fejezet címlapján sajnos nem a tartalomjegyzékben megadott főcím olvasható.
1. Az előzetes döntéshozatali eljárás jogi kereteinek bemutatása a közösségi jogrend dinamikájára koncentrál. Központi kérdései a közösségi jog (önálló) érvényesülése és a közösségi jog bírói alkalmazása. Felvázolja az érvényesülést vezérlő elveket, a jogalkalmazás szervezetrendszereit és ezek kapcsolódási pontjait.
A közösségi jog által biztosított jogok érvényesülését elősegítő elvek bemutatását megelőzően elengedhetetlen lenne a közösségi jog érvényesülése rendes menetének bemutatása, amely a tagállam jogalkotási vagy közigazgatási jogalkalmazói tevékenysége során következik be anélkül, hogy konfliktus jönne létre a "tagállam" és a magánfél között. Csak ezt követően kerülhet sor a jogvitát feltételező jogérvényesítési elvek - közvetlen hatály, közvetett hatály - ismertetésére. Megjegyzendő, hogy a közösségi jog érvényesülésének bemutatása nem történhet meg kellő alapossággal a közvetlen érvényesülés kialakításában óriási szerepet játszó esetek megjelölése nélkül.
A tagállami bíróságok megfelelő jogorvoslat nyújtására való kötelezettségének ismertetésekor kihagyhatatlan lett volna a tagállami eljárási autonómia elvére[2] való utalás, amely szerint a közösségi jog érvényesítéséhez kapcsolódó jogorvoslati eszközök (remedies) túlnyomó részét a nemzeti jog biztosítja. Ebből következik, hogy a közösségi jog érvényesítése elsősorban a nemzeti jog jogorvoslati szabályain alapul. A közösségi jog csak akkor kíván fellépni ezen a területen, ha a nemzeti jogi jogorvoslati eszköz nem szolgálja hatékonyan a közösségi jog érvényesülését. A hatékonyság biztosítása érdekében az Európai Bíróság az egyenlőség elve és a kizártság tilalma[3] mellett megkövetelheti az arányos és hatékonyabb[4] jogorvoslati eszköz kiválasztását, illetve tagállami jogorvoslat hiányában közösségi jogon alapuló jogorvoslatot[5] biztosít.
A közösségi bíróságok bemutatásánál megkérdőjelezhető lehet a bíróságok feladatának a Jo Shaw által írtak átvételével történő felvázolása. A hivatkozott három alapvető
- 44/45 -
feladat magában foglalja a közösségi jog hatékony és egységes érvényesülésének biztosítását, illetve a magánfelek jogvédelmét. Úgy gondolom, hogy a felsorolt három cél nem fedi le teljesen a közösségi bíróságok tevékenységét, mivel közösségi jogrend jogszerűségének biztosítása a felsorolásban csupán a magánfelek jogvédelmének eszközeként szerepelhetne, amely azonban csupán egy lehetséges vonatkozása ennek a területnek.
A szerző rávilágít, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás nem tekinthető a közösségi jog unikumának, illetve, hogy az EK Szerződés 234. EK cikke szerinti eljárás, bár a közösségi jogban a legnagyobb jelentőséggel bír, nem egyedüli jelenség az Európai Unió jogában, ahol számos más jogszabályhely biztosít még hasonló eljárási lehetőséget.
Úgy vélem, hogy a hatáskör és megengedhetőség kérdéséről szóló elemzésben találhatjuk a nagyobb jelentőségű elvi megállapításokat. El kell ismerni, hogy a hatásköri és megengedhetőségi feltételek elválasztása dogmatikai szempontból kiemelkedő kérdés, amely elvi alapon tisztázható. A hatáskör azon ügyek csoportját jelenti, amelyekben az adott bíróság eljárhat. A megengedhetőség azon feltételeket foglalja magában, amelyek lehetővé teszik a hatáskör gyakorlását.[6] Ugyanakkor, ahogy a műben többször megjelenik, az esetjogból kitűnik, hogy az Európai Bíróság kevésbé érzékeny erre kérdésre, ezért gyakorlati szempontból kicsi a különválasztás jelentősége. Mindezek ellenére üdvözlendő a szerző sikeres kísérlete a fogalmak elvi jelentőséggel bíró elválasztására.
2. A közösségi jogi aktusok érvénytelenségének megállapítása érdekében kért előzetes döntéssel kapcsolatos vizsgálatokban központi helyet foglal el az EK Szerződés 230. és a 234. cikkeinek kapcsolata különös tekintettel a TWD[7]esetben kifejtettekre. A 230. és 234. cikk közötti kapcsolat elemzésekor megemlíthető lett volna, hogy alapvető különbség van a két eljárás céljait tekintve. A megsemmisítési eljárás a közösségi jogrend jogszerűségének biztosítását szolgálja, az előzetes döntéshozatali eljárás egyik legfontosabb célja pedig a közösségi jog egységes értelmezése és alkalmazása. Megjegyzendő, hogy a 234. cikk szerinti eljárás megengedhetőségét nem lehet egyértelműen enyhébbnek minősíteni a megsemmisítési eljáráshoz képest, mivel a tagállami bíróság előtti eljárás hiánya is lehetetlenné teheti az Európai Bírósághoz való hozzáférést. A 230. cikk negyedik bekezdésében foglaltak gyakori teljesíthetetlenségét nem minden esetben tudja orvosolni a 234. cikk által biztosított lehetőség, ha annak legalapvetőbb előfeltétele nem áll fenn. Arra pedig senki nem kényszeríthető, hogy eljárást provokáljon ki egy tagállami bíróság előtt - akár jogsértés elkövetésével, abban bízva, hogy az eljárásban a nemzeti bíróság esetleg rákérdez a kérdéses közösségi jogi aktus érvényességére.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
