Az 1998-ban elfogadott ún. Római Statútummal megteremtett Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) sui generis jogalany, bár létrehozása és működése sokban emlékeztet a nemzetközi szervezetekére. A nemzetközi szervezetek jogalanyisága a nem tagállamok vonatkozásában nem objektív jellegű, ez alól egy kivétel van, az Egyesült Nemzetek Szervezete, amelynek objektív jogalanyiságát a Nemzetközi Bíróság (International Court of Justice, ICJ) mondta ki 1949-ben, az ún. Bernadotte-ügyben. Az 1949-es feltételek és érvek azonban az ICC-re is vonatkoztathatók, sőt a nem részes államok római (vagy azt megelőző vagy követő) akaratnyilatkozataiból, ad hoc együttműködési aktusaiból, az ICC és az ENSZ intézményesített kapcsolatainak szabályaiból és gyakorlatából is az vezethető le, hogy az ICC jogalanyisága is objektív, még ha ez nem is azonosítható erga omnes, automatikus joghatósággal.
A Római Statútum[2] 1998. évi elfogadásának huszadik és hatálybalépésének tizenhatodik évfordulója, azaz tényleges működésének mintegy másfél évtizede jó alapot szolgáltatott ahhoz, hogy elgondolkodjunk a Nemzetközi Büntetőbíróság jogalanyiságának sajátosságairól.
Bár a téma ránézésre csak az elméletre tartozik, és elvontsága miatt aligha van a bűnelkövetők és a bűnüldözők látóterében, valójában mégis komoly következménye van, ideértve úgy a Nemzetközi Büntetőbíróság joggyakorlatának alakulását, mint az államokkal és a nemzetközi szervezetekkel való együttműködés perspektíváit.
A Nemzetközi Büntetőbíróság számos kihívással találkozott eddig is, amelyek egyrészről a Római Statútum 1998. július 17-i elfogadásának kegyelmi pillanata, az államok akkori fellángolása, a nagy elvárások és a büntetlenség "kultúrájának" megszüntetéséről szóló ígéretek, másrészről pedig a reálpolitikára való visszakacsintás, a multilaterializmussal szembeni gyanakvás, a "szuverenizmus", a regionális szolidaritás, az állami együttműködés objektív és szubjektív akadályai, a bizonyítási eljárások természetes nehézségei (különösen ha polgárháború roncsolta országokban több évvel ezelőtti háborús és emberiesség elleni bűncselekményekről van szó), és persze a minden nemzetközi intézményt jellemző nehézkesség, lassú reakcióidő közötti konfliktusokból fakadnak. E kihívásokat, illetve az ezekből fakadó problémákat hol jól, hol kevésbé jól sikerült kezelni.
Elméletinek vagy elméletieskedőnek tűnő jellege dacára az ICC jogi személyiségének vizsgálata segít abban, hogy megértsük, meddig mehet el a Nemzetközi Büntetőbíróság, és meddig is kell elmennie a Római Statútumban - mint minden nemzetközi szerződésben - rejlő pacta sunt servanda érvényesítési kötelezettségében.
- 1/2 -
Bár az ICC a Római Statútum szerint sui generis jogalany, mégis nagyon sok hasonlóságot mutat a nemzetközi szervezetekkel.
Amikor pedig a nemzetközi szervezetek nemzetközi jogi személyiségét vizsgálja egy nemzetközi jogász, a megkerülhetetlen kiindulópont az a tanácsadó vélemény, amelyet a Nemzetközi Bíróság adott a tragikus sorsú ENSZ-főtitkári közel-keleti különmegbízott, Bernadotte gróf és vele együtt meggyilkolt adjutánsa, Sérot ezredes ügyében.[3] Az alapkérdés mindig ugyanaz: transzponálható-e a dictum más nemzetközi szervezetekre vagy egyszeri, kivételes és csak az ENSZ-re vonatkoztatható tézis kimondásáról van szó.
A szakirodalomban a domináns álláspont: ha nem is zárható ki, hogy elviekben más nemzetközi szervezet is kerülhet hasonló helyzetbe, de eleddig csak az ENSZ-t lehet olyannak tekinteni, mint amelynek objektív nemzetközi jogalanyisága van. Minden más nemzetközi szervezet nem tagállamokkal szemben, vagy irányukban akkor járhat el, ha azok de jure vagy de facto elismerték a jogalanyiságát. (Ezt egyébként gyakran és különösebb gond nélkül meg is teszik, mivel érdekükben áll, hogy az adott nemzetközi szervezet segélyprogramjaiban vagy egyéb együttműködési projektjeiben részt vegyenek.)
Hogyan is hangzott az ún. az Egyesült Nemzetek szolgálatában elszenvedett károk tárgyában adott tanácsadó véleményben kimondott híres tétel?
"E tekintetben a Bíróság úgy véli, hogy a nemzetközi közösség túlnyomó többségét képviselő ötven államnak jogában állt, összhangban a nemzetközi joggal, olyan egységet létrehozni, amely objektív nemzetközi személyiséggel bír, és nem csupán mindössze általuk elismert személyiséggel, és amely rendelkezik nemzetközi igényérvényesítési képességgel."[4]
A "nemzetközi közösség túlnyomó többségét képviselő ötven állam" fordulat kapcsán emlékeztetek arra, hogy ezt az 1945-ös konstelláció fényében kell olvasni, ami nagyjából 50 : cca 72 arányt jelent.[5]
Bár fentebb utaltam arra, hogy a doktrínában van egy domináns álláspont, érdemes ezt a Nemzetközi Büntetőbíróságra vonatkoztatva árnyalni. Úgy tűnik, hogy az ICC jogalanyisága tekintetében három irányzat van. Van egy állító álláspont (amelyik az ICC objektív jogalanyiságát vagy expressis verbis állítja, vagy az adott szerzőnek a nemzetközi szervezetek objektív jogalanyiságát eleve elismerő téziséből per analogiem vezethető le)[6], van
- 2/3 -
egy tagadó irányzat[7], és van egy kompromisszumos, vagy ha úgy tetszik habozó, amely szerint a kérdést az ICC gyakorlata, és mindenekelőtt a nem részes államok viszonylatában kialakított tényleges gyakorlata alapján lehet eldönteni.[8] Érdemes azonban hangsúlyozni, hogy utóbbi kettő esetében is a Bernadotte-tétel az alapvető viszonyítási pont.
Ne felejtsük el, hogy a Bernadotte-formula igazi súlya nem a konkrét kárpótlási-igényérvényesítési lehetőség locus standijában rejlik, hanem abban, hogy ettől fogva vitán felül állt, hogy a Biztonsági Tanács a nemzetközi béke és biztonság érdekében - az ENSZ Alapokmány VII. fejezetén alapuló - hatásköreit a nem ENSZ-tagállamokkal szemben is gyakorolhatja.
Fontos, hogy figyeljünk a hasonlóságokra és a különbségekre az ENSZ és az ICC életrehívása és missziója között, ahogyan ezeket az Egyesült Nemzetek Alapokmánya, illetve a Római Statútum tükrözik. (Erre lejjebb még kitérek.)
Érdemes továbbá figyelni a számarányokra is.
Az ENSZ létrehozásakori számokat a fentiekben érintettem. Az ICC esetében az 1998. július 17-i szavazáskor 120-an szavaztak a tervezet mellett, 7-en ellene, 21-en pedig tartózkodtak. (Ekkor egyébként 185 ENSZ-tagállam volt, ezek száma 2011 óta 193. Az ENSZ univerzális jellegére és tényleges tagfelvételi politikájára figyelemmel mára az ENSZ-tagállamok száma és földünk államainak a száma gyakorlatilag azonos.) Az ENSZ létrehozásakori 50:72 arány 69%, míg az ICC esetében, ha csak az igen szavazatokat vesszük figyelembe, akkor a 120:185 kerekítve 65%-ot ad, ha pedig a tartózkodókat is hozzáadjuk a pozitív szavazathoz (hogy miért, az a későbbiekben megmagyarázom), akkor 140:185 már 76%-ot tesz ki.
Bár a matematika a nagypolitikában és a nemzetközi jogban nem perdöntő, a hasonlóság az 1945-ös és 1998-as számarányok között megdöbbentő.
Ezért (is) gondoltam úgy, hogy érdemes megpróbálkozni a Bernadotte-formula átigazításával:
"E tekintetben a Kamara úgy véli, hogy a nemzetközi közösség túlnyomó többségét képviselő százhúsz államnak jogában állt, összhangban a nemzetközi joggal, Nemzetközi Büntetőbíróság név alatt egy olyan egységet létrehozni, amely objektív nemzetközi személyiséggel bír, és nem csupán mindössze általuk elismert személyiséggel, és amely rendelkezik olyan képességgel, hogy fellépjen azért, hogy a nemzetközi közösség egészét érintő legsúlyosabb bűncselekmények ne maradjanak büntetlenül, és ami a nemzeti büntető joghatóságokhoz képest kiegészítő jellegű."[9]
(A "fazonigazítás" két utolsó tagmondata a Római Statútum preambulumának ötödik és tizenegyedik bekezdéséből lett átvéve.)
Magától értetődik, hogy a Bernadotte-formula kölcsönzése és testre szabása, mint intellektuális kezdeményezés, csíny vagy stílusgyakorlat, önmagában semmit sem ér, ha nem lehet alátámasztani az államok akaratnyilatkozataival, amelyeket 1998. július 17-én vagy az azt követő időkben tettek.
- 3/4 -
Itt nézetem szerint az az igazán érdekes, ha azokat a nyilatkozatokat vizsgáljuk, amelyeket olyan államok tettek, amelyek nem szavazták meg a létrehozást, azaz ellene szavaztak vagy tartózkodtak vagy esetleg mellette szavaztak ugyan, de utóbb nem írták alá vagy aláírásukat nem követte megerősítés (ratifikáció), azaz nem váltak részes államokká.
Tudni kell, hogy hivatalosan a szavazás titkos és nem nevesített volt, és az államok nem voltak kötelesek szavazatuk mögötti indokaikat feltárni. Ugyanakkor van egy tudományos, és ha úgy tetszik, félhivatalos konszenzus arról, hogy mely államok tartózkodtak, és melyek szavaztak nemmel.[10] Ez mindenekelőtt az utolsó napokon vagy azokat követően tett nyilatkozatokon alapul, ideértve azokat is, amelyeket az államok küldöttségeinek jelentős része tett a többi állam, a nemzetközi sajtó vagy a hazai alkotmányos intézmények, mindenekelőtt a parlament számára.
Mielőtt ebbe belemennék, azt kell hangsúlyoznom, hogy természetesen a nem szavazat és a tartózkodás egyaránt legitim sőt a nem szavazat nem zárja ki, hogy az illető kormány a gondolatot támogatja, de bírál egy-két választott intézményi megoldást, és olyan fontosnak tart bizonyos leszavazott, így a szövegbe be nem került javaslatot - főleg, ha az az övé volt -, hogy nem szavazatával azt is jelezni kívánja, hogy a mögöttes probléma hordereje nagyobb annál, mintsem azt egy tartózkodással elengedhette volna.
Nagyon érdekes tanulmányozni ezeket a szóbeli, de jegyzőkönyvben rögzített, vagy az állam által köröztetett írásbeli magyarázatokat.
Fontos tudnunk, hogy több, végül nemmel szavazó állam küldöttsége a Római Diplomáciai Konferencián - és azt megelőzően, de utóbb is, a különböző szakértői bizottságokban, és a különösen a szétágazó javaslatokat egybefésülni próbáló ún. Prep.Comban - egyértelműen az ICC létrehozása mellett tört lándzsát. A későbbi negatív szavazatot egyes rendelkezések vélt vagy valós hibáival, "egyoldalúságával", a Biztonsági Tanácsnak juttatott szereppel, a Római Statútumból hiányzó bűncselekményekkel, homályosnak vagy pontatlannak tekintett fordulataival magyarázták. Közülük két állam, nevezetesen az Amerikai Egyesült Államok[11] és Izrael[12] utóbb ennek ellenére aláírta a Római Statútumot, jóllehet az USA G. W. Bush alatt visszavonta a még Bill Clinton által jegyzett aláírást[13], míg Izrael, bár aláírását nem vonta vissza, de bejelentette, hogy nem fogja azt ratifikálni.[14]
- 4/5 -
Oroszország szintén aláírta a Római Statútumot, de aláírását 2016-ban visszavonta.[15] Kína bár nem írta alá, de tett olyan nyilatkozatot, hogy az alapgondolattal és magával a létesítéssel egyetért[16], India pedig a Római Diplomáciai Konferencián a tervezett eljárási szabályokkal és mechanizmusokkal szemben gyakorolt bírálatot, de az ICC létrehozását mint olyat, nem utasította el.[17] A konferencia megnyitásakor Irán is az ICC felállítása mellett állt ki[18], jóllehet az iráni delegátus már akkor is terjedelmes felsorolást adott azokról az elemekről, ahol kormánya lényegi változást szeretne elérni.[19] (A Római Statútumot Irán is aláírta, de azt még nem ratifikálta.)
Magam részéről nem vagyok, és nem is lehetek abban a helyzetben, hogy megítéljem ezen államok döntéseit és nyilvános vagy mögöttes indokait. Ugyanakkor arra szeretnék rámutatni, hogy míg az említett államok bizonyos megfogalmazásokat, hatásköröket és vélelmezett gyakorlatokat 1998-2002 között bíráltak és bírálnak akár a mai napig, a kulcsfontosságú négy évben ők is egyetértettek azzal, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságot létre kell hozni, a népirtás, az emberiesség elleni és a háborús bűncselekmények megbüntetésére koncentrálva, és amint lehet, az agresszió bűncselekményének megbüntetésére kiterjedő hatáskörrel. Ráadásul a Részes Államok Közgyűlésén is többször részt vettek mint megfigyelők (például az USA[20] és Kína[21]), ahol, bár megismételték korábbi kritikáikat, sőt újabbakat is megfogalmaztak, mindazonáltal hangsúlyozták az ICC jelentőségét a nemzetközi együttműködésben.
- 5/6 -
E tanulmány terjedelmi korlátai miatt mellőzöm a nemzetközi szerződések preambulumai sajátos jogi státusának részletes elemzését. Mint ismeretes, a preambulumok az 1969. évi bécsi egyezmény szerint konkrét jogi kötelezettséget nem hordoznak, de az ottani fordulatok az adott szerződés értelmezésében nagy szerephez juthatnak, különösen amikor a preambulumban meghirdetett célok alapján, a szerződés érdemi részeiben megtalálható jogok és kötelezettségek, de főleg a kompetenciák tartalmának felderítése érdekében az ún. teleologikus értelmezésre kerül sor.
Azt azonban fontos megjegyezni, hogy az ENSZ Alapokmány[22] és a Római Statútum[23] egyaránt tartalmaznak nyilvánvalóan nem csak inter partes, hanem erga omnes normákat.
A két preambulum céljai hasonlóságának rögzítése után figyeljünk még a Római Statútum 2. cikkére[24] valamint az ENSZ és az ICC közötti kapcsolatra és az abban szerepet játszó speciális megállapodásokra.[25]
A Római Statútum bizonyos más rendelkezései, így például a 4. cikke[26] és a 87. cikk (6) pontja[27] szintén figyelemre méltóak ebből a szempontból, akárcsak az ICC-ENSZ együttműködési megállapodás (Negotiated Relationship Agreement) preambulumának első három bekezdése[28] valamint annak 7. cikke[29], 15. cikk (1) pontja[30]
- 6/7 -
és különösen a Biztonsági Tanács előterjesztéseire vonatkozó 17. cikke[31], a 18. cikk (1) és (2) pontjai[32]. Azt se felejtsük el, hogy a 18. cikk (1) pont az "in particular" (különösen) fordulatot használja, és érdemes tanulmányozni a 12. cikket ("A joghatóság gyakorlásának előfeltételei") és a 13. cikket ("A joghatóság gyakorlása") is. A Bíróság kamaráinak bármilyen olyan tényleges tevékenysége, amelyet nem lehet a "joghatóság gyakorlásának" tekinteni, nem esik ezen cikkek hatálya alá. Hasonlóképpen, a Főügyész fő funkciója a bűnüldözés és a nyomozás, ám azok a feladatok, amelyek ettől eltérő természetűek (pl. a diplomáciai, kommunikációs és tájékoztatási tevékenységek) nem esnek a Római Statútum A nyomozás és a büntetőeljárás c. 5. fejezetének (ott különösen az 53-55. és 59. cikkeknek) a hatálya alá.
Az olvasó bizonyára emlékszik a Népirtás Bűncselekményének Megelőzéséről és Megbüntetéséről szóló Egyezmény 1948-as elfogadásakor tett ígéretekre, ahol az államok kötelezettséget vállaltak, hogy létrehoznak egy nemzetközi büntetőbíróságot (az angol szövegben ezt akkor "international penal tribunal"[33] gyanánt említették), és aminek a hatáskörei és működési elvei meglehetősen hasonlítanak az ötven évvel később felállított ICC-éire.[34]
Emlékeztetni kell arra, hogy számos nem részes állam (ideértve a Biztonsági Tanács több állandó tagját is) de facto együttműködtek vagy éppen meg is állapodtak arról, hogy együttműködnek az ICC-vel[35], például a gyanúsítottak letartóztatásában és átadásában[36], támogatásukról biztosították a Biztonsági Tanácsnak bizonyos helyzeteket az ICC elé terjesztő határozatait[37], nem éltek a vétó-
- 7/8 -
joggal, tartózkodtak, vagy a Részes Államok Közgyűlésének munkájában megfigyelőként vettek részt[38], vagy fogadtak tájékoztató/népszerűsítő ("outreach") ICC-missziókat.[39]
Fontos tudnunk, hogy amennyiben a Biztonsági Tanács terjeszt egy nem-részes állam területét érintő helyzetet az ICC elé, az ilyen állam - amennyiben ENSZ-tagállam, ami gyakorlatilag biztosra vehető - köteles együttműködni az ICC-vel, és a kötelezettség az ENSZ-beli tagságára, a világszervezetnek általa is elfogadott Alapokmányára mutat vissza. Ha esetleg mégsem lenne ENSZ-tag (játsszunk el ezzel az iskolahipotézissel), az Alapokmánynak a nemzetközi béke és biztonság sérelme vagy annak veszélyeztetése esetén a Biztonsági Tanács számára különleges jogosítványokat elismerő VII. fejezete megadja a BT fellépésének jogcímét. Az ENSZ objektív jogalanyisága ebben az esetben az ICC-nek is segítséget nyújt.
Hangsúlyozni kell, hogy amennyiben - feltéve, hogy a Római Statútum 11., 12., 13., 14. és 15. cikkeiben foglalt feltételek teljesülnek - az elkövetőt vád alá helyezik, és ha a Nemzetközi Büntetőbíróság elítéli olyan bűncselekmény miatt, ami a 6., 7., 8. és 8bis cikkek alá esik, az ő elítélését, ami szükségképpen a Római Statútum különböző cikkeiben, mindenekelőtt a 22., 23., 24., 25., 31., 66. és 67. cikkeiben rögzített fair eljárási garanciák keretei között történt, egy jogállam nemzeti joghatósága - a saját joga miatt - kénytelen figyelembe venni az ICC ítéletet, még akkor is, ha nem részese a Római Statútumnak, mivel különben a ne bis in idem re szabályt megsértené.
Feltéve, hogy a tettazonosság (same person/same conduct test) fennáll az adott esetben, a ne bis in idem re elve, a részes államok tekintetében a Római Statútum ezt részletező 17. és 20. cikkei alapján, a nem részes államok tekintetében pedig az elven önmagán keresztül érvényesül, azt akár szokásjogi természetűnek, akár ún. a nemzetek által elismert általános jogelvnek tekintjük.
Ha pedig a Nemzetközi Büntetőbíróság hatályos szabadságvesztés ítéletet hoz, és ezt valamelyik részes államban végrehajtják (azaz ott tölti le az elítélt), azt ugyanezen (ti. a ne bis in idem re-n alapuló) megfontolások miatt, egy nem részes államban is figyelembe kell venni, különösen ha egyszerre két bilaterális megállapodás is van, azaz i. az ICC és "A" részes állam közötti illetve ii. egy, "A" állam és "B" nem részes állam közötti, jogsegélyügyi és bűnügyi együttműködési megállapodás, és az illető által elkövetett bűncselekmény "A" állam és "B" állam területét is érinti, vagy pedig ha egyéb alapon áll fenn mindkettejük joghatósága.
Érdemes elgondolkodnunk a Római Statútum hibrid természetén is, hiszen az a római diplomáciai konferencián kialkudott pontos intézményi és eljárási szabályok mellett nagyon sok szó szerinti átvételt tartalmaz más nemzetközi szerződésekből, mindenekelőtt ott, ahol az egyes bűncselekmények megfogalmazásáról van szó. Így például az 1948-as genocídium egyezmény, az 1899., 1907. és 1954. évi hágai egyezmények, az 1949. évi genfi egyezmények és azok 1977. és 2005. évi kiegészítő jegyzőkönyvei és az 1989. évi gyermekjogi egyezmény fordulatai egyértelműen felismerhetőek.
Ráadásul a Római Statútum 7. cikkét (emberiesség elleni bűncselekmények) és 8. cikkét (háborús bűncselekmények) úgy tekintik, hogy jelentős részben szokásjogi természetűek (ti. tiszta kodifikációs jellegűek), míg egyes alpontjaik a szokásjog progresszív továbbfejlesztésének tekinthetők.[40] Vannak továbbá olyan formulái is, amelyek a háborús bűncselekmények és az emberiesség elleni bűncselekmények tekintetében a különböző nemzetközi törvényszékek (Nürnberg, Tokió, ICTY, ICTR) illetve a vegyes (hibrid) törvényszékek által adott értelmezéseket követik.
Bár mint ismeretes, a szerződések jogáról szóló 1969. évi bécsi egyezmény is megerősíti a szerződések relatív hatályának elvét (pacta tertiis nec nocent nec pro sunt)[41], ez alól már a 38. cikk[42] is tartalmaz kivételt, és a szakiroda-
- 8/9 -
lom a joggyakorlat alapján egyéb kivételeket is ismer.[43] Mindezeket a Római Statútum 21. cikk (2) tükrében érdemes néznünk.[44]
Ezen alpont zárásaként még arra kell emlékeztetni, hogy az ICC léte önmagában is egy objektív tény, azaz egy olyan jogi, igazságszolgáltatási, intézményi entitás, amely nemcsak részes államokkal, de nagyszámú nem részes állammal (köztük olyanokkal, amelyek a Római Statútumot aláírták, de nem ratifikálták, és olyanokkal, akik alá sem írták) tartott kapcsolatot és működött együtt.
Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy az ICC erga omnes jogalanyisága nem jelent azonban sem automatikus, sem erga omnes joghatóságot. A joghatóságnak megvannak a maga feltételei (mindenekelőtt ratione loci, ratione personae és ratione temporis alapon), amelyeket a Római Statútum 11., 12., 13., 14. és 15. cikkei részleteznek.
A részes államok és a nem részes államok közötti különbségtétel elsődleges fontosságú a Római Statútumban. E különbségtétel visszaköszön például a 4. cikk (2), 12. cikk (3), 15bis cikk (5), 87. cikk (5), 90. cikk (4) és (6) valamint a 93. cikk (10)(c) alpontokban.
A bírói joghatóság az ICC-re bízott hatásköröknek a legfontosabbja, de nem ez az egyetlen kompetenciája.
Az ICC-nek - megítélésem szerint - egyaránt vannak igazságszolgáltatási és nem-igazságszolgáltatási kompetenciái. Utóbbiakba tartozik szerintem: i. segítség az áldozatoknak, sértetteknek az Áldozatok Kárpótlási Alapján (Trust Fund for Victims) keresztül. ii. elemzés; iii. publikációs tevékenység; iv. népszerűsítés; v. tudományos szintetizáló munka; vi. szakmai képzés; vii. kapcsolattartás államokkal, kormányközi szervezetekkel, más nemzetközi bíróságokkal és törvényszékekkel és az ICC tevékenysége szempontjából fontos nemzetközi intézményekkel; viii. munkáltatói jogok gyakorlása saját alkalmazottai felett; ix. magánjogi kompetenciák, a működéshez szükséges tárgyak, segédeszközök, élelmiszer stb. tárgyában való beszállítói, vásárlási, bérleti szerződések megkötésére és az ügyletek lebonyolítására Hollandiában és másutt, pl. a helyi kirendeltségek (field office) székhelyállamaiban.
Az értelemszerűen az igazságszolgáltatási kompetenciába tartozó bírói joghatóság gyakorlása a statútumbeli rendelkezések függvénye. Ezek a pontos szabályok mindenekelőtt a 11., 12., 13., 14. és 15. cikkekben találhatók, és többek között azt pontosítják, hogy i. kik jogosultak helyzeteket az ICC elé terjeszteni, ii. mi, hogyan és milyen feltételek mellett tehető, ha részes államokról és ha nem részes államokról van szó; iii. melyek a Főügyész proprio motu lépéseinek előfeltételei.
E tekintetben azt kell kiemelni, hogy a Főügyész nem részes állam területén csak annak hozzájárulásával végezhet bármilyen tevékenységet. Amennyiben az ICC joghatósága nem prima facie kizárt (például a cselekmény nem esik a Római Statútum tárgyi hatálya alá vagy annak 2002-es hatálybalépése előtt követték el), és egyszerre legalább egy részes állam és egy nem részes állam területe van benne érintve, a Főügyész a részes állam területén eleve akcióba léphet.
A Római Statútumban egyéb tevékenységekre is találunk utalást. Itt mindenekelőtt a 4. cikk (1), 42. cikk (9), 43. cikk (1) és 112. cikk (2)(a) és (2)(g) alpontjait érdemes megemlíteni, összefüggésben a Főügyészi Hivatal szabályzatával (Regulations of the Office of the Prosecutor)[45] valamint a Részes Államok Közgyűlése által elfogadott bizonyos dokumentumokkal, mint amilyen például az Áldozatok Kárpótlási Alapjának szabályzata (Regulations of the Trust Fund for Victims.)[46]
Megítélésem szerint releváns anyagok tanulmányozása és elemzése nem azonos az igazságszolgáltatási joghatóság gyakorlásával. Az igaz, hogy releváns anyagok tanulmányozása és elemzése az igazságszolgáltatási joghatóság gyakorlása során is szükségképpen megjelenik.[47]
A nyilvánosan elérhető anyagok és információs elemek valamint - ha indokolt - a közvetlenül a Főügyésznek küldött nem beadványértékű anyagok ("communications") tanulmányozása is részét képezi a Főügyész hivatala munkájának. Enélkül nehezen lenne elképzelhető az érdemi fellépés az ENSZ főtitkára, a Biztonsági Tanács vagy egyéb ENSZ-szervek, - intézmények előtt, ideértve a kapcsolattartást, a sajtóértekezleteket, tárgyalásokat. A részes államokkal és a nem részes államokkal a kapcsolatok ápolása vagy létesítése is feltételezi, hogy a Főügyész felkészült legyen, hogy mi történt, és ami történt, az olyan cselekmény-e, amire a Római Statútum vonatkozik stb.
- 9/10 -
(Lásd erre példaként a Főügyész katari látogatásáról[48] vagy hivatala szakértőinek Izraelben és a palesztin területeken tett tájékoztató útjáról kiadott sajtókommünikét.[49])
A Római Statútum 4. cikk (2)[50] és 87. cikk (5)(a)[51] pontjai utalnak a nem részes államokkal kötendő megállapodásra, ami az ő területükön elvégezni kívánt feladat előfeltétele. Más tevékenységekhez, mint például a kormányközi szervezetekkel való információs kapcsolatokhoz nincs szükség előzetes megállapodásra.[52]
Az ENSZ-szel való kapcsolatokhoz[53] azonban egy külön megállapodást írt elő a Római Statútum.[54] Más nemzetközi szervezetekkel szintén kötött az ICC megállapodásokat.[55]
A beadványok, dokumentumok, és amennyiben szakmailag hitelesek, a nyílt, open access anyagok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy világos legyen, részes állam polgára van-e az állítólagos elkövetők között, akik tekintetében az ICC joghatósága a 12. cikk (2)(b) alapján fennállhat.
Ráadásul, amikor a Főügyész a Római Statútum 53. cikke alapján már jogosult nyomozás elvégzésére, akkor is profitálhat az adott helyzet tekintetében már korábban elvégzett információelemző tevékenységéből. Ezen túl viszont, ha a kvázi-diplomáciai és felvilágosító-népszerűsítő munkája során nyert információk alapján úgy ítéli meg, hogy a Római Statútum 11., 12., 13., 14. és 15. cikkei közel állnak a teljesüléshez, megítélésem szerint, fel is tudja gyorsítani információgyűjtési tevékenységét, illetve annak irányát pontosíthatja, hogy készen álljon, amint az ICC joghatóságának összes előfeltétele teljesül.
Nézetem szerint a fentiek alátámasztják, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságot azért és úgy állították fel az államok, hogy legyen egy olyan nemzetközi igazságszolgáltatási testület, amelyik erga omnes jelleggel objektív jogalany, még akkor is, ha a konkrét eljárásokban a részes államok és a nem részes államok közötti különbségtétel nem kerülhető meg.
A részes államok együttműködési kötelezettségeit a Római Statútum pontosan definiálja, míg a nem részes államok együttműködése - hacsak nem a Biztonsági Tanács előterjesztésére került a helyzet az ICC elé - alapvetően a megkötendő külön megállapodásoktól függ. A gyakorlatban azt látjuk, hogy számos nem részes állam kész együttműködni az ICC-vel egy adott "helyzetben", mivel úgy véli, hogy ez legsajátabb nemzeti érdeke is, illetve részt kíván venni bizonyos nemzetközi bűncselekményekkel szembeni globális harcban.
A Biztonsági Tanácsnak az akár részes, akár nem részes államok tekintetében az eljárások beindítását illetően a Római Statútumban biztosított szerep jól láttatja, hogy a római diplomáciai konferencián az államok nemcsak a részes államok és a nem részes államok közötti különbségtételre figyeltek, hanem arra is, hogy a BT állandó tagjainak a világ ügyeire gyakorolt meghatározó befolyása megmaradjon, jóllehet mindenki, aki tanult nemzetközi jogot, vélhetően emlékszik rá, hogy 1945 óta a BT milyen esetekben volt sikeres és milyenekben nem.
A részes államok és a nem részes államok közötti különbségeknek nincs közvetlen kihatása az ICC jogi személyiségére: nézetem szerint ez egyértelműen objektív jogi személyiség, saját jogán és a Bernadotte-formula matematikai és jogi adaptálhatósága alapján.
Addendum
E tanulmány (angol) kézirata még akkor készült, amikor még valóban nem volt az ICC-nek érdemi döntése ebben a kérdésben.
Immár azonban van.[56]
Nagyon örülök annak, hogy a tanulmány alapvonalai
- 10/11 -
és java része - ideértve a Bernadotte-formula adaptálását[57] is - paragrafusokba szedve, bekerült az 2018 szeptember 6-án elfogadott határozatba, többnyire verbatim formában, annak V. fejezeteként.[58] Ami ezt az örömöt viszont jelentősen árnyalja, az az, hogy erre egy olyan tragikus ügy vonatkozásában került sor, amikor hétszázezer (!) muzulmán vallású rohingya menekült át Myanmarból Bangladesbe, 2017-ben. A Főügyész szerint de facto kiűzték őket.[59]
Az említett és tulajdonképpen tanácsadó véleményre emlékeztető határozat a Főügyész azon kérdésére válaszolva született meg, hogy egyáltalán fennállhat-e az ICC joghatósága egy olyan helyzetben, amely egyszerre egy nem részes államot és egy részes államot érint[60] az "áttelepítés" [a Római Statútum 7. cikk (1)(d) angol és francia szövegében: deportation / déportation][61], mint emberiesség elleni bűncselekmény tekintetében, vagy pedig ez fogalmilag kizárt. A Tárgyalás-előkészítő Kamara, miután áttekintette a nemzetközi büntetőjogi gyakorlatot, ideértve a nemzetközi büntető törvényszékek, valamint az államok joggyakorlatát, arra a következtetésre jutott, hogy elegendő a joghatóság fennállásához, ha akár csak egy tényállási elem is már részes állam területén történik. Ez a 7. cikk (1)(d) szövegét figyelembe véve, az államhatár átlépése is lehet, és eleve ez az a tényező, amelynek alapján fogalmilag elhatárolható egymástól e pont két alapesete (ti. a lakosság áttelepítése vagy erőszakos elhurcolása). Előbbi országok között, utóbbi az országon belül történő kényszercselekményt jelent.[62]
A döntés hozzájárult ahhoz, hogy a Főügyész előzetes vizsgálódást indítson, majd annak eredményei alapján konkrét nyomozati felhatalmazást kérjen az ICC-tól[63]. Erre a felhatalmazást 2019. november 14-én meg is kapta.[64] ■
JEGYZETEK
[1] E tanulmány eredetileg angolul íródott, és "On the specificities of the international legal personality of the International Criminal Court" címmel jelent meg, lásd a Hungarian Yearbook of International Law and European Law (2018) számát (Eleven Publisher 2019), 225-244. A jelenlegi, magyar nyelvre átültett változata jelentős rövidítéseket tartalmaz, különösen a hivatkozások terén, ahol a terjedelmi korlátok miatt számos hivatalos megnyilatkozást a forráshely megjelölésével, de nem in extenso idézettel adtam meg.
[2] Mivel a Magyarország által aláírt és ratifikált Római Statútumot 2002 óta (!) nem hirdették ki, ezért annak hivatalos magyar fordítása nincs. A tanulmányban a cikkek magyar nyelvű szövegét jobb híján a Római Statútumot kihirdetésre 2016-ban beterjesztő törvényjavaslathoz (Trócsányi-javaslat) csatolt magyar fordításból vettem át. (T/10722. sz. törvényjavaslat a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumának és a Statútum 8. cikkére.)
[3] Mint emlékezetes, Izrael állam II. világháború utáni újrateremtése folyamatának turbulens hónapjaiban a palesztin lakosságon belüli fegyveres formációk a holokausztot óriási veszteségekkel túlélő zsidóság betelepülését merényletekkel és egyéb erőszakos cselekményekkel is akadályozni próbálták, amivel szemben a már régóta ott levő kibucok lakosainak, illetve a zsidó betelepülőknek (történelmi értelemben visszatelepülőknek) egy része is fegyveres önvédelmi csoportokat hoztak létre. Az arab és zsidó milícák és formációk összecsapásaiban egyre robbanásveszélyesebbé váló helyzetet kellett volna Bernadotte grófnak kezelnie, de ő hamar merénylet áldozatává lett, amelynek elkövetői zsidó fegyveres csoportok tagjai voltak. A merénylet elkövetésekor Izrael Állam még nem kiáltotta ki a függetlenségét. Az ENSZ főtitkára elégtételadást és kártérítést kívánt volna kérni az időközben viszont függetlenségét kikiáltott, a paramilitáris formációk jelentős részét saját új hadseregébe átvett Izrael Államtól, amely azonban akkor még nem volt az ENSZ tagja. Ezért kért az ENSZ Közgyűlése tanácsadó véleményt a Nemzetközi Bíróságtól arról, hogy nem tagállammal szemben felléphet-e az ENSZ általában véve, illetve in concreto kártérítési igénnyel, vagy pedig törődjön bele abba, hogy az ENSZ Alapokmány - nem tagállamok számára - res inter alios acta. A Nemzetközi Bíróság a tanácsadó véleményt megadta, és egyébként hetekkel később Izrael Államot fel is vették az ENSZ tagjai közé. Elvi jelentősége miatt azonban a tanácsadó vélemény a Nemzetközi Bíróság kiemelkedő horderejű, gyakran idézett döntései közé tartozik. Lásd részletesebben: Lamm Vanda: A Nemzetközi Bíróság ítéletei és tanácsadó véleményei, Budapest, KJK, 1995, 407. és köv.
[4] "On this point, the Court's opinion is that fifty States, representing the vast majority of the members of the international community, had the power, in conformity with international law, to bring into being an entity possessing objective international personality, and not merely personality recognized by them alone, together with capacity to bring international claims. In: ICJ, Reparation for injuries suffered in the service of the United Nations, Advisory Opinion, [1949] ICJ Rep. 174, p. 185
[5] Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Ausztrália, Belgium, Bolívia, Brazília, Belarusz SZSZK, Chile, Costa Rica, Csehszlovákia, Dánia, Dél-afrikai Unió, Dominikai Köztársaság, Ecuador, Egyesült Királyság, Egyiptom, El Salvador, Etiópia, Franciaország, Fülöp-szigetek, Görögország, Guatemala, Haiti, Hollandia, Honduras, India, Irak, Irán, Jugoszlávia, Kanada, Kína, Kolumbia, Kuba, Lengyelország, Libanon, Libéria, Luxemburg, Mexikó, Nicaragua, Norvégia, Panama, Paraguay, Peru, Szaúd-Arábia, Szíria, Szovjetunió, Törökország, Ukrán SzSzK, Új-Zéland, Uruguay és Venezuela. A legyőzött tengelyhatalmak (Bulgária, Finnország, Magyarország, Németország, Románia) és a még háborúban álló Japán nem lehettek jelen. Néhány akkori semleges ország, mint pl. Afganisztán, Írország, Izland, Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország, valamint a tengelyhatalmak által korábban bekebelezett, újjáépülőben levő állam, mint Albánia és Ausztria sem voltak ott.
[6] Erre az álláspontra nézve, lásd például: Pellet, Alain: Le droit international à l'aube du XXIème siècle (La société internationale contemporaine - Permanences et tendances nouvelles), Cours fondamental. In: Cours Euro-méditerranéens, Bancaja de droit international, vol. I, 1997, Pampelune, Aranzadi, 1998, http://pellet.actu.com/wp-content/uploads/2015/11/PELLET-1997-Cours-Bancaja.pdf, (2019.10.31.), 78.; Pellet, Alain: Entry into Force and Amendment. In: The Rome Statute of the International Criminal Court (szerk. A. Cassese, P. Gaeta, J. Jones). Oxford, Oxford University Press, 2002. 147.; Pellet, Alain: Le projet de Statut de Cour Criminelle Internationale Permanente - Vers la fin de l'impunité?. In: Héctor Gros Espiell, Amicorum liber: Persona humana y derecho internacional / Personne humaine et droit international / Human Person and International Law, vol. II, Bruxelles, Bruylant, 1997. http://pellet.actu.com/wp-content/uploads/2016/02/PELLET-1997-Le-projet-de-statut-de-cour-criminelle-internationale-permanente-vers-la-fin-de-limpunité.pdf, (2019.10.31.) 1080. és köv.; Crawford, James: Change, Order, Change: The Course of International Law, General Course on Public International Law, Pocketbooks of the Hague Academy of International Law, Leiden, Brill & Nijhoff, 2014, 201. és köv.; Danilenko, Gennady, M: The ICC Statute and Third States. In: The Rome Statute of the International Criminal Court (szerk. A. Cassese, P. Gaeta, J. Jones). Oxford, Oxford University Press, 2002. 1873.; Danilenko, Gennady, M: The Statute of the International Criminal Court and Third States. Michigan Journal of International Law. 2000. vol. 21. 3. sz. https://repository.law.umich.edu/mjil/vol21/iss3/3/ , (2019.10.31.) 450. és köv.; Gallant, Kenneth S: The International Criminal Court in the System of States and International Organizations. Leiden Journal of International Law. 2003. 16. sz. 557.; Cryer, Robert: The International Criminal Court and its Relationship to Non-States Parties. In: The Law and Practice of the International Criminal Court (szerk. C. Stahn). Oxford, Oxford University Press, 2015. 261.; Orentlicher, Diane F: Politics by Other Means: The Law of the International Criminal Court. Cornell International Law Journal, 1999. 32. sz. , 490.; Lüder, Rolf S.: The legal nature of the International Criminal Court and the emergence of supranational elements in international criminal justice. Revue Internationale de la Croix Rouge. 2002. 1. sz. https://www.icrc.org/eng/assets/files/other/079-092_luder.pdf, (2019.10.31.) 82. és köv.; Reisman, Michael W: The Quest for World Order and Human Dignity in the Twenty-first Century, Constitutive Process and Individual Commitment. The Pocket Books of The Hague Academy of International Law / Les livres de poche de l'Académie de droit international de La Haye. vol. 16, Leiden, Brill & Nijhoff, 2012. 226: "[...] the Statute of the International Criminal Court represented a collective decision by the member States of the United Nations against a universal jurisdiction for national courts, reposing contingent criminal jurisdiction in an international jurisdiction." (kiemelés tőlem).; Quast Mertsch, Anneliese: Provisionally Applied Treaties: Their Binding Force and Legal Nature. Leiden, Nijhoff, 2012, 155.; Boyle, Ian - Chinkin, Christine: The Making of International law. Oxford, Oxford University Press, 2007. 240. és köv.
[7] Erre az álláspontra nézve, lásd például: Rückert, Wiebke: Article 4. In: The Rome Statute of the International Criminal Court (szerk. O. Triffterer, K. Ambos) München, Beck, Hart, Nomos: 2016. 105.; Cahin, Gérard: Article 4. In: Statut de Rome de la Cour pénale internationale (szerk. J. Fernandez, X. Pacreau), Paris, Pédone,2012. 356. és köv.; Svaček, Ondrej: Review of the International Criminal Court's Case-Law 2013. International and Comparative Law Review, vol. 13, 2013. 2. sz. https://www.researchgate.net/publication/322706481_Review_of_the_International_Criminal_Court's_Case-Law_2013, (2019.10.31.). 10.
[8] Erre az álláspontra nézve, lásd például: Engström, Viljam: Article 4(2). In: Case Matrix, https://www.casematrixnetwork.org/cmn-knowledge-hub/icc-commentary-clicc/commentary-rome-statute/commentary-rome-statute-part-1/. (2019.10.31.); Martines, Francesca: Legal Status and Powers of the Court. In: The Rome Statute of the International Criminal Court (szerk. A. Cassese, P. Gaeta, J. Jones). Oxford, Oxford University Press, 2002. 207. és köv.; David, Eric: La Cour pénale internationale. Recueil des Cours de l'Académie de Droit International de La Haye, vol. 313, Leiden, Brill & Nijhoff, 2005. 359. és köv.
[9] Ennek angol szövege így a következő: "On this point, the Chamber's opinion is that more than one hundred and twenty States, representing the vast majority of the members of the international community, had the power, in conformity with international law, to bring into being an entity called the International Criminal Court, possessing objective international personality, and not merely personality recognized by them alone, together with the capacity to act against impunity for the most serious crimes of concern to the international community as a whole and which is complementary to national criminal jurisdictions."
[10] A hét közül az Amerikai Egyesült Államok, Izrael és Kína hivatalosan bejelentette, hogy nemmel szavazott, Mellettük többnyire Irak, Jemen, Líbia és Qatar kerül említésre a nemzetközi sajtóban, de egyesek Indiát, Indonéziát, Szaud-Arábiat, Szudánt is sejteni vélik a nemmel szavazók között.
[11] Lásd Clinton elnök nyilatkozatát: (saját fordításom.)
"Az Egyesült Államok ma aláírja a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló Római Statútumot. Ezzel csatlakozunk a több, mint 130 többi államhoz [...] Azért teszünk így, hogy ismét kinyilvánítsuk eltökéltségünket a nemzetközi felelősség mellett, és amellett is, hogy a népirtást, háborús bűncselekményeket és emberiesség elleni bűncselekményeket elkövetők bíróság elé kerüljenek. Azért teszünk így, mivel elkötelezettek vagyunk, hogy az ICC-ből egy pártatlan és hatékony igazságszolgáltatási eszköz váljon az elkövetkező években. [...] Amikor aláírunk, nem vonjuk vissza a szerződésben meglevő hibák tekintetében kifejtett aggodalmainkat. [...] Az aláírással olyan helyzetbe kerülünk, hogy befolyásolni tudjuk a bíróság fejlődését. [...] Hiszek abban, hogy egy megfelelően megalkotott és strukturált Nemzetközi Büntetőbíróság alapvető hozzájárulás a szörnyűséges emberi jogsértésektől való elrettentéshez világszerte. [...]"
https://www.gpo.gov/fdsys/pkg/WCPD-2001-01-08/pdf/WCPD-2001-01-08-Pg4.pdf. (2019.10.31.) Lásd még különösen a delegáció vezetőjének, az egyetemi világba azóta visszatért egykori különleges megbízatású, emberi jogi kérdésekkel és nemzetközi büntetőbíráskodással összefüggő ügyekben illetékes nagykövetének az elemzését: Scheffer, David J : Staying the Course with the International Criminal Court, Cornell International Law Journal, vol. 35, issue 1 (November 2001-February 2002) https://scholarship.law.cornell.edu/cilj/vol35/iss1/2/. (2019.10.31.)
[12] Lásd Izrael állam nyilatkozatát. (saját fordításom):
"Mint egy Nemzetközi Büntetőbíróság koncepciójának és annak a Római Statútum formájában történt létrehozásának következetes támogatója, Izrael Állam kormánya büszke arra, hogy kifejezheti elismerését, hogy fontos, sőt elengedhetetlen, hogy a jogállamiság kikényszerítése és a bűntetlenség megelőzése érdekében legyen egy hatékony bíróság. Mint a Nemzetközi Büntetőbíróság koncepciójának egyik kezdeményezője, Izrael, a maga kiemelkedő jogászai és államférfiai révén, már az 1950-es évek elejétől kezdve részt vett egy ilyen bíróság létrehozásának minden fázisában. Képviselői szívvel és lélekkel, nemritkán a holokauszttal - az emberiség történetében elkövetett legnagyobb és legszörnyűbb bűncselekménnyel - kapcsolatos személyes emlékekkel, lelkesen, őszintén és nagy megfontoltsággal vettek részt a Statútum létrehozásának minden fázisában. Az 1998-as római konferencián Izrael mély csalódottságának és sajnálatának adott hangot, hogy a Statútumba bekerültek olyan formulák is, amelyek bizonyos államok politikai napirendjének kívánnak eleget tenni. [...] A Bíróság lett lényege - hogy ti. életfontosságú eszközként biztosítsa, hogy azok a bűnözők, akik a legszörnyűbb bűncselekményeket követik el, bíróság előtt feleljenek, és az emberiesség alapvető elveinek és a közlelkiismeret követelményeinek potenciális megsértőit rettentsék el tettüktől - mindig is iránymutatásul szolgált számunkra. Izrael aláírása a Római Statútumon ezért képessé teszi, hogy erkölcsileg azonosítsa magát a Bíróság létrehozásában rejlő alapgondolattal. Ma Izrael kormánya, őszinte reményét fejezi ki, hogy a Bíróság, az objektivitás és az egyetemesség alapvető elvei által irányítottan, valóban szolgálni tudja nemes és tiszteletre méltó céljait."
Israel's Declaration upon signature, United Nations Treaty Collection, Status of Treaties, the Rome Statute of the International Criminal Court.
https://treaties.un.org/pages/ViewDetails.aspx?src=TREATY&mtdsg_no=XVIII-10&chapter=18&lang=en. (2019.10.31.).
[13] Lásd az USA nevében történt aláírás 2002. május 2-én regisztrált visszavonásáról: United Nations Treaty Collection, Status of Treaties, the Rome Statute of the International Criminal Court.
https://treaties.un.org/pages/ViewDetails.aspx?src=TREATY&mtdsg_no=XVIII-10&chapter=18&lang=en. (2019.10.31.).
[14] Lásd az Izrael nevében történt aláírás meg nem erősítéséről tett 2002. augusztus 28-án regisztrált nyilatkozatot.
https://treaties.un.org/pages/ViewDetails.aspx?src=TREATY&mtdsg_no=XVIII-10&chapter=18&lang=en. (2019.10.31.)
[15] Lásd az orosz külügyminisztérium nyilatkozatát: (saját fordításom) "[...] Oroszország következetesen lépett fel annak érdekében, hogy a legsúlyosabb nemzetközi bűncselekmények felelőseit üldözni kell. Országunk ott volt a nürnbergi és a tokiói törvényszékek megteremtésénél, részt vett a népirtás, emberiesség elleni és háborús bűncselekmények elleni harcról szóló alapdokumentumok megfogalmazásában. Ezek voltak azok az okok, amiért Oroszország a Római Statútum elfogadása mellett szavazott, és amiért azt aláírta 2000. szeptember 13-án. Az ICC mint az első állandó nemzetközi büntető igazságszolgáltatási testület nagy reményeket ébresztett a büntetlenség ellen küzdő nemzetközi közösségben, a nemzetközi béke és biztonság megőrzésének, a meglevő konfliktusok rendezésének és új feszültségek kialakulása megelőzésének összefüggésében. Sajnos a Bíróság nem váltotta be az elvárásokat, hogy valóban független, tekintélyes nemzetközi törvényszék legyen [...]."
Statement by the Russian Foreign Ministry, 16 November 2016. http://www.mid.ru/en/foreign_policy/news/-/asset_publisher/cKNonkJE02Bw/content/id/2523566). (2019.10.31.)
Lásd még: United Nations Treaty Collection, Status of Treaties, the Rome Statute of the International Criminal Court.
https://treaties.un.org/pages/ViewDetails.aspx?src=TREATY&mtdsg_no=XVIII-10&chapter=18&lang=en. (2019.10.31.)
[16] Lásd a kínai külügyminisztérium nyilatkozatát: (saját fordításom)
"[...] A Kínai Kormány megérti, és következetesen támogatja egy független, pártatlan, hatékony és egyetemes nemzetközi büntetőbíróság felállítását. Ha a bíróság működése tényleg megvalósítja, hogy a legsúlyosabb bűncselekményeket elkövető személyek megfelelő büntetést kapjanak, az nemcsak segíti, hogy az emberek bízzanak a nemzetközi közösségben, de hosszabb távon hozzá is járul a a nemzetközi békéhez és biztonsághoz. Pontosan ezen az alapon és ebben az értelemben vett részt a Kínai Kormány aktívan a Római Statútum tárgyalásában. Sajnálatos, de mivel a Római Konferencián elfogadott statútum nem tudta kielégíteni a Kínai Kormány bizonyos jogos aggályait, a kínai delegáció kénytelen volt a statútum ellen szavazni annak elfogadásakor. Ez az oka annak is, amiért Kína nem tudta aláírni a Római Statútumot."
Ministry of Foreign Affairs of the People's Republic of China, China and the International Criminal Court, 28 October 2003.
http://www.fmprc.gov.cn/mfa_eng/wjb_663304/zzjg_663340/tyfls_665260/tyfl_665264/2626_665266/2627_665268/t15473.shtml (2018.09.1) és https://www.unilim.fr/iirco/2017/06/13/dossier-cour-penale-internationale-retrait-etats-parties/ (2019.10.31.), 41.
[17] India képviselője a Biztonsági Tanácsnak biztosított jogosítványokat, a Főügyész proprio motu hatásköreit bírálta, valamint bizonyos bűncselekményeket hiányolt a statútumból, valamint a benn levőkről azt állította, hogy ezek közül több nem tekinthető szokásjogi jellegűnek vagy pedig olyanok, amelyeknek nincs egyetemes szerződési háttere. Attól is tartott, hogy az ex-jugoszláviai és ruandai nemzetközi törvényszékek (ICTY, ICTR) joggyakorlata túlzottan rá fog nehezedni az ICC-re. Ezután így folytatta:
"Elnök Úr, a Konferenciának érintenie kell mindezeket a lényegi felvetéseket, amelyek kritikusan állnak hozzá a Nemzetközi Büntetőbíróság felállításához. [...] Ezen nehézségek ellenére ez egy olyan küzdelem, ami megérdemli a folytatást mindazok részéről, akik elkötelezettek egy egyetemes nemzetközi büntetőbíróság felállításának alapcéljai iránt. A delegációm támogatásunkról biztosítja Önt ebben a törekvésében."
Statement by Mr. Dilip Lahiri, Additional Secretary (UU) Ministry of External Affairs, Head of the Indian Delegation at the United Nations Diplomatic Conference of Plenipotentiaries on the Establishment of an International Criminal Court https://www.legal-tools.org/uploads/tx_ltpdb/doc27815.pdf. (2018.09.01)
Lásd még az érintett diplomata 2010-ben személyes minőségben, a csatlakozás mellett és ellen szóló érveket mérlegelő, de az aláírásra konkludáló írását; Lahiri, Dilip: Should India continue to stay out of ICC? https://www.orfonline.org/research/should-india-continue-to-stay-out-of-icc/. (2019.10.31.)
[18] Lásd az iráni külügyminiszterhelyettes nyilatkozatát:
"[...] Mi mindannyian egy független, nemzetközi igazságszolgáltatási testület felállítását szeretnénk, ami nem függ politikai szervek befolyásától és beavatkozásától. [...] delegációm reméli, hogy a közeljövőben, mindannyian tanui leszünk egy független és pártatlan nemzetközi büntetőbíróság felállításának, ami igazságot szolgáltat a nemzetközi közösségben, és segíti megvalósítani az emberi társadalom vágyait. [...]" Statement by H.E.M. Javad Zarif, Deputy Foreign Minister of the Islamic Republic of Iran, 17 June 1998. https://www.legal-tools.org/doc/036269/pdf/. (2018.09.01)
[19] A kritika mindenekelőtt a Biztonsági Tanácsnak biztosított jogosítványokat, a Főügyész függetlenségét és az ügyek kiválasztásának objektivitását érintette.
Statement by H.E.M. Javad Zarif, Deputy Foreign Minister of the Islamic Republic of Iran, 17 June 1998. https://www.legal-tools.org/doc/036269/pdf/. (2019.10.31.)
Lásd Irán és az ICC kapcsolatairól és a Római Statútum és az iráni jogrendszer kompatibilitásáról Hirad, Abtahi: The Islamic Republic of Iran and the ICC., Journal of International Criminal Justice, 2005; 3.sz., https://academic.oup.com/jicj/article-pdf/3/3/635/9615321/mqi050.pdf). (2019.10.31.) 635. és köv.
[20] Lásd az amerikai delegáció nyilatkozatát a Részes Államok Közgyűlésének 2017. évi ülésszakán.
https://asp.icc-cpi.int/iccdocs/asp_docs/ASP16/ASP-16-USA.pdf (2019.10.31.)
[21] Lásd a kínai delegáció vezetőjének nyilatkozatát a Részes Államok Közgyűlésének 2017. évi ülésszakán: "[...] Kína mindig is támogatta a jog alapjáról induló törekvéseket, hogy a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető súlyos bűncselekményekkel szemben harcoljunk és azokat büntessük meg, és azt várjuk, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság konstruktív szerepet fog játszani e tekintetben."
Statement of the Chinese Observer Delegation at the General Debate in the 16th Session of the States Parties to the Rome Statue of the ICC, Mr. Ma Xinmin, Deputy Director-General of the Department of Treaty and Law of the Ministry of Foreign Affairs of China (New York, 7 December 2017) https://asp.icc-cpi.int/iccdocs/asp_docs/ASP16/ASP-16-CHI.pdf. (2019.10.31.)
[22] Az ENSZ Alapokmány preambuluma:
Mi, az Egyesült Nemzetek népei, elhatározván azt,
hogy megmentjük a jövő nemzedékét a háború borzalmaitól, amelyek életünk folyamán kétszer zúdítottak kimondhatatlan szenvedést az emberiségre,
hogy újból hitet teszünk az alapvető emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők, valamint a nagy és kis nemzetek egyenjogúsága mellett,
hogy megteremtjük azokat a feltételeket, amelyek mellett az igazságosság és a nemzetközi szerződésekből, valamint a nemzetközi jog egyéb forrásaiból eredő kötelezettségek iránti tisztelet fenntartható,
hogy előmozdítjuk a szociális haladást és a nagyobb szabadság mellett az életfeltételek javítását,
és hogy ebből a célból
türelmet gyakorolunk és egymással jó szomszédként békességben élünk együtt,
egyesítjük erőinket a nemzetközi béke és biztonság fenntartására,
alapelvekben való megegyezés, valamint eljárási módszerek létesítése útján biztosítjuk azt, hogy fegyveres erő alkalmazására, ha csak közérdek nem kívánja, sor többé ne kerüljön és
nemzetközi szervezet segítségével előmozdítjuk valamennyi nép gazdasági és szociális előrehaladását, [...] (kiemelés tőlem)
[23] A Római Statútum preambuluma:
A jelen Statútumban Részes Államok,
Annak tudatában, hogy minden nemzetet közös szálak kötnek össze, kultúrájuk közös örökség, és attól tartva, hogy ez a finom mozaik bármikor összetörhet,
Annak tudatában, hogy e század folyamán gyermekek, nők és férfiak milliói váltak elképzelhetetlen atrocitások áldozataivá, ami mélyen megrázza az emberiség lelkiismeretét,
Felismerve azt, hogy ezek a súlyos bűncselekmények veszélyeztetik a világ békéjét, biztonságát és jólétét,
Megerősítve azt, hogy a nemzetközi közösség egészét érintő legsúlyosabb bűncselekmények nem maradhatnak büntetlenül, és a hatékony felelősségre vonást nemzeti intézkedésekkel és a nemzetközi együttműködés erősítése révén kell biztosítani,
Elhatározva, hogy véget vetnek ezen bűncselekmények elkövetői büntetlenségének, hogy ezzel elősegítsék e bűncselekmények megelőzését,
Emlékeztetve arra, hogy minden Államnak kötelessége a nemzetközi bűncselekmények elkövetőinek büntetőjogi felelősségre vonása,
Megerősítve az Egyesült Nemzetek Alapokmányának céljait és alapelveit, különösen azt, hogy minden Állam köteles tartózkodni a más Állam területi integritása, vagy politikai függetlensége elleni erőszak alkalmazásától, vagy az azzal való fenyegetéstől, vagy bármely más olyan magatartástól, amely az Egyesült Nemzetek Szervezetének céljaival ellentétes,
Hangsúlyozva ebben a tekintetben azt, hogy a jelen Statútum nem értelmezhető úgy, hogy bármely Részes Államot másik Állam fegyveres konfliktusába vagy belügyeibe való beavatkozásra jogosít,
Elhatározva ezért, továbbá a jelen és jövő generációk érdekében, hogy létrehoznak egy, az Egyesült Nemzetek rendszeréhez kapcsolódó független, állandó Nemzetközi Büntetőbíróságot a nemzetközi közösség egészét sértő, legsúlyosabb bűncselekmények fölötti joghatósággal,
Hangsúlyozva, hogy a jelen Statútummal létrehozott Nemzetközi Büntetőbíróság a nemzeti büntető joghatóságokhoz képest kiegészítő jellegű,
Elhatározva, hogy tartósan szavatolják a nemzetközi igazságszolgáltatás tiszteletben tartásának érvényesítését,
A következőkről állapodtak meg: [...] (kiemelés tőlem)
[24] Római Statútum 2. cikk: Az Egyesült Nemzetek és a Bíróság kapcsolata
A Bíróságot a jelen Statútumban Részes Államok Közgyűlése által jóváhagyott, majd a Bíróság elnöke által a Bíróság nevében megkötött megállapodás fűzi az Egyesült Nemzetekhez.
[25] Lásd különösen: Negotiated Relationship Agreement between the International Criminal Court and the United Nations, 22 July 2004, ICC-ASP/3/Res.1. https://asp.icc-cpi.int/iccdocs/asp_docs/Resolutions/ICC-ASP-ASP3-Res-01-ENG.pdf, (2019.10.31.) (a továbbiakban: ICC-ENSZ együttműködési megállapodás)
[26] Római Statútum 4. cikk A Bíróság jogállása és jogosítványai
(1) A Bíróság nemzetközi jogi személyiséggel, valamint a feladatai elvégzéséhez és a céljai megvalósításához szükséges jogosítványokkal is rendelkezik.
(2) A Bíróság feladatait és jogosítványait a jelen Statútumban meghatározott módon gyakorolhatja bármely Részes Állam, továbbá külön megállapodás révén, bármely más Állam területén. (kiemelés tőlem)
[27] Római Statútum 87. cikk (6): "A Bíróság kormányközi szervezetektől is kérhet információt vagy dokumentumokat. A Bíróság másfajta együttműködést és segítséget is kérhet, amelyről az ilyen szervezettel megállapodhat, és amelyek összhangban állnak annak hatáskörével vagy feladataival." (kiemelés tőlem)
[28] ICC-ENSZ együttműködési megállapodás, Preambulum (saját fordításom)
"A Nemzetközi Büntetőbíróság és az Egyesült Nemzetek,
Figyelemmel az Egyesült Nemzetek Alapokmányának céljaira és elveire,
Emlékeztetve, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma megerősíti az Egyesült Nemzetek Alapokmányának céljait és elveit,
Tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságra bízott azon fontos feladatra, hogy foglakozzon - ahogy arra a Római Statútum utal - a nemzetközi közösség egészét érintő legsúlyosabb bűncselekményekkel, amelyek veszélyeztetik a világ békéjét, biztonságát és jólétét, [...]"
[29] ICC-ENSZ együttműködési megállapodás, 7. cikk (saját fordításom)
A Bíróság az Egyesült Nemzeteknek megfontolásra ajánlhat tárgyköröket. Ilyen esetekben a Bíróság a Főtitkárnak megküldi javaslatait és megad hozzá minden releváns információt. A Főtitkár, hatáskörével összhangban, ezeket a tárgyköröket a Közgyűlés vagy a Biztonsági Tanács és egyéb érintett ENSZ szervek elé terjeszti, ideértve az Egyesült Nemzetek programjait és alapjait.
[30] ICC-ENSZ együttműködési megállapodás, 15. cikk (1) (saját fordításom) Az Egyesült Nemzetek és a Bíróság közötti együttműködés általános szabályai
Figyelemmel az Alapokmány szerinti feladatokra és hatáskörre, és az alkalmazandó nemzetközi jog szerinti szabályok függvényében, az Egyesült Nemzetek vállalja, hogy együttműködik a Bírósággal, és átadja a Bíróságnak azokat az információkat és dokumentumokat, amelyeket a Bíróság a Statútum 87. cikk (6) pont szerint kérhet.
[31] ICC-ENSZ együttműködési megállapodás, 17. cikk (saját fordításom): Együttműködés az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa és a Bíróság között
(1) Amikor a Biztonsági Tanács az Egyesült Nemzetek Alapokmánya VII. fejezete alapján eljárva, úgy dönt, hogy a Statútum 13. cikk (b) szerint olyan helyzetet terjeszt a Főügyész elé, amelyben egy vagy több, a Statútum 5. cikke alá tartozó bűncselekmény elkövetésére utalnak jelek, a Főtitkár haladéktalanul átteszi a Biztonsági Tanács írott döntését a Főügyészhez, együtt mindazokkal a dokumentumokkal és egyéb anyagokkal, amelyek a Tanács döntéséhez kapcsolódnak. A Bíróság vállalja, hogy a Biztonsági Tanácsot viszont tájékoztatja, összhangban a Statútummal és az Eljárási és bizonyítási szabályzattal. Ezek az információk a Főtitkáron keresztül kerülnek átadásra.
(2) Amikor a Biztonsági Tanács az Alapokmány VII. fejezete alapján eljárva fogad el határozatot, amely a Statútum 16. cikke értelmében, azt kérve a Bíróságtól, hogy ne kezdje el vagy ne folytassa a nyomozást vagy az eljárást, ezt a kérést a Főtitkáron keresztül azonnal át kell tenni a Bíróság elnökéhez és a Főügyészhez. A Bíróság tájékoztatja a Főtitkáron keresztül a fenti kérés megérkezéséről, és ha indokolt, a Főtitkáron keresztül tájékoztatja a Biztonsági Tanácsot azokról a lépésekről, amelyeket a Bíróság tett e tekintetben.
(3) Amikor a Biztonsági Tanács révén került a Bíróság elé egy ügy, és a Bíróság a Statútum 87. cikk (5)(b) és (7) pontja alapján megállapítja, hogy valamely állam elmulasztotta az együttműködést a Bírósággal, a Bíróság tájékoztatja a Biztonsági Tanácsot a Főtitkáron keresztül vagy átteszi ezt az ügyet neki, és a Hivatal vezetője a Főtitkáron keresztül juttatja el a Biztonsági Tanácshoz a Bíróság döntését, az ügyhöz kapcsolódó információkkal együtt. A Biztonsági Tanács, a Főtitkáron keresztül és az a Hivatal vezetőjén keresztül tájékoztatja a Bíróságot, ha ezen körülmények között lépést tett.
[32] ICC-ENSZ együttműködési megállapodás, 18. cikk (1) és (2) (saját fordításom): Együttműködés az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa és a Főügyész között
(1) Figyelemmel az Egyesült Nemzetek Alapokmánya szerinti feladatokra és hatáskörre, valamint a szabályainak függvényében, az Egyesült Nemzetek vállalja, hogy együttműködik a Főügyésszel, és ilyen megállapodásokat vagy szükség esetén, megfelelő megállapodásokat köt a Főügyésszel, amelyek szükségesek az együttműködés megkönnyítéséhez, különösen, amikor a Főügyész a Statútum 54. cikke alapján teljesíti feladatait és gyakorolja nyomozati hatásköreit és ezen cikkel összhangban az Egyesült Nemzetek együttműködését kéri.
(2) Figyelemmel az érintett szerv szabályaira, az Egyesült Nemzetek vállalja, hogy együttműködik a Főügyész megkereséseit illetően, átadva olyan kiegészítő információkat, amelyeket az a Statútum 15. cikk (2) bekezdés értelmében kért az Egyesült Nemzetektől a Főügyész által ezen cikk értelmében proprio motu kezdeményezett nyomozásokhoz. A Főügyész az ilyen információkra vonatkozó kérést a Főtitkáron keresztül juttatja el, aki az érintett szerv elnöki tisztségviselőjének vagy egyéb megfelelő tisztségviselőjének adja át.
[33] A népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában 1948. évi december 9. napján kelt nemzetközi egyezmény (kihirdette az 1955. évi 16. törvényerejű rendelet) VI. Cikk
A népirtással, vagy a III. Cikkben felsorolt egyéb cselekmények bármelyikének elkövetésével vádolt személyek felett azon állam illetékes bírósága ítélkezik, melynek területén a cselekményt elkövették, vagy a Nemzetközi Büntető Bíróság azon Szerződő Felek viszonylatában, amelyek annak joghatóságát magukra nézve elismerték.
A genocídium egyezmény angol szövege itt kisbetűvel az "international penal tribunal" elnevezést használja.
[34] A Római Statútum és a Genocídium egyezmény közötti kapcsolatokról, valamint az ICC (International Criminal Court) és az "international penal tribunal" közötti hasonlóságokról lásd pl. Minority Opinion of Judge Marc Perrin de Brichambaut to Pre-Trial Chamber II, "Decision under article 87(7) of the Rome Statute on the non-compliance by South Africa with the request by the Court for the arrest and surrender of Omar Al-Bashir", 6 July 2017, ICC-02/05-01/09-302-Anx, §§ 10-18, és különösen §§ 11-13.
[35] Lásd a Főügyész 2014-es utalását az amerikai és az orosz hatóságokkal megvalósult együttműködésre.
"We Should at All Costs Prevent the ICC from Being Politicized", Interview with Fatou Bensouda, Chief Prosecutor of the International Criminal Court (ICC):
Vereinte Nationen - German Review on the United Nations, vol. 62, 2014, 1.sz. https://www.dgvn.de/fileadmin/user_upload/DOKUMENTE/English_Documents/Interview_Fatou_Bensouda.pdf, (2019.10.31.) 6. és köv.
Lásd még a Főügyész 2012-es utalását a líbiai hatóságokkal megvalósult együttműködésre. Ms. Fatou Bensouda, Speech at the African Leadership Centre's Simulation Seminar: "A Season of Changes in Africa: Is Africa's Voice Getting Louder?": African Leadership Centre Keynote, 22 February 2012, http://www.africanleadershipcentre.org/attachments/article/174/ALC%20Keynote%201%20-%20Ms%20Fatou%20Bensuda.pdf, (2019.10.31.) , 7.
[36] Lásd még a Főügyész 2012-es utalását egy Ugandát érintő ügyben a szudáni hatóságok által tett együttműködési ígéretre.
Fatou Bensouda (then Deputy Prosecutor), "Africa and the International Criminal Court", 31 May 2007, Pretoria, South Africa:
http://www.africalegalaid.com/download/afla_lecture_series/Africa_and_the_International_Criminal_Court_ICC.pdf, (2019.10.31.), 5.
[37] Lásd e tekintetben Susan Rice amerikai, Vitalij Csurkin orosz, Li-Baodong kínai, Hardeep Singh Puri indiai BT-delegátus felszólalását.
UN Press Release, "In Swift, Decisive Action, Security Council Imposes Tough Measures on Libyan Regime, Adopting Resolution 1970 in Wake of Crackdown on Protesters", 26 February 2011, New York, https://www.un.org/press/en/2011/sc10187.doc.htm. (2019.10.31.)
[38] Az USA delegációja megfigyelőként vett részt a 2010-es kampalai felülvizsgálati konferencián; lásd Review Conference of the Rome Statute of the International Criminal Court, Kampala, 31 May - 11 June 2010, Official Records, RC/11, https://asp.icc-cpi.int/iccdocs/asp_docs/ASP9/OR/RC-11-ENG.pdf.(2019.10.31.), 3-4. §, 3. és 126.
[39] Lásd még a Főügyész 2016-os utalását az iraeli és a palesztin hatóságoknál megvalósult szakmai tájékoztató programra.
Statement of the Prosecutor of the International Criminal Court, Fatou Bensouda, ahead of the Office's visit to Israel and Palestine from 5 to 10 October 2016, 5 October 2016: https://www.legal-tools.org/doc/449145/pdf/. (2019.10.31.)
[40] A tiszta szokásjogi normák és a progresszív továbbfejlesztéssel érintett normák pontos elválasztásának fontossága tekintetében lásd: ICJ, North Sea Continental Shelf (Federal Republic of Germany/Denmark; Germany/The Netherlands), Judgment of 20 February 1969, [1969] ICJ Rep. pp- 39-40, §§ 63-64.
[41] 1987. évi 12. törvényerejű rendelet a szerződések jogáról szóló, Bécsben az 1969. évi május hó 23. napján kelt szerződés kihirdetéséről
34. cikk: Harmadik államra vonatkozó általános szabály
A szerződés harmadik állam számára - annak beleegyezése nélkül - sem kötelezettségeket, sem jogokat nem hoz létre.
[42] Bécsi egyezmény 38. cikk A szerződés azon szabályai, amelyek a harmadik államra nemzetközi szokás útján válnak kötelezővé
A 34-37. cikkek nem zárják ki azt, hogy valamely a szerződésben lefektetett szabály a harmadik államra nézve, mint a nemzetközi jognak ilyenként elismert szokásszabálya érvényesüljön.
[43] Lásd a nemzetközi jog imperatív (jus cogens) normáit, az ún. "objektív helyzeteket" az érintkező (kollaterális) szerződéseket, a szokásjog puszta írásba foglalt ismétlését (nota bene: az egyszerűség kedvéért most eltekintek az ún. "persistent objector" problémájától), illetve a más nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségek megismétlését.
[44] Római Statútum 21. cikk Alkalmazandó jog [...] 2. A jogi alapelveket és más szabályokat a Bíróság úgy alkalmazhatja, ahogyan azokat korábbi döntéseiben értelmezte.
[45] Lásd például a 15., 23., 24., 25(1), 26., 27, és 28. szabályokat. (Regulations of the Office of the Prosecutor) https://www.icc-cpi.int/resource-library#coreICCtexts . (2019.10.31.)
[46] ICC-ASP/4/Res.3. Lásd különösen az 50.(a)(i) és 53. szabályokat (Regulations of the Trust Fund for Victims.) https://www.trustfundforvictims.org/en/about/legal-basis.(2019.10.31.)
[47] Római Statútum 15. cikk [...] 2. A főügyész megvizsgálja a kapott információ komolyságát. Ennek érdekében kiegészítő információt kérhet Államoktól, az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerveitől, kormányközi vagy nem-kormányzati szervezetektől, vagy más, olyan megbízható forrásokból, amelyeket megfelelőnek ítél, valamint a Bíróság székhelyén írásbeli vagy szóbeli tanúvallomásokat vehet fel.
[48] Lásd a katari hírügynökség anyagát felhasználó Al Jazeera utalását arra, hogy az ICC és Katar közötti együttműködés területeiről is szó esett.
https://www.aljazeera.com/news/2017/07/icc-prosecutor-expresses-regret-anti-qatar-siege-170709192916957.html. (2019.10.31.)
[49] Statement of the Prosecutor of the International Criminal Court, Fatou Bensouda, ahead of the Office's visit to Israel and Palestine from 5 to 10 October 2016:
https://www.icc-cpi.int//Pages/item.aspx?name=161005-OTP-stat- Palestine. (2019.10.31.)
[50] 4. cikk [...] 2. A Bíróság feladatait és jogosítványait a jelen Statútumban meghatározott módon gyakorolhatja bármely Részes Állam, továbbá külön megállapodás révén, bármely más Állam területén.
[51] 87. cikk Együttműködési megkeresés: általános rendelkezések [...] 5. (a) A Bíróság felkérhet olyan Államot is, amely a jelen Statútumnak nem részese, hogy a jelen Fejezetnek megfelelően eseti megállapodás vagy az ilyen Állammal kötött nemzetközi szerződés alapján, illetve bármely más megfelelő alapon segítséget nyújtson.
[52] 87. cikk 6. A Bíróság kormányközi szervezetektől is kérhet információt vagy dokumentumokat. A Bíróság másfajta együttműködést és segítséget is kérhet, amelyről az ilyen szervezettel megállapodhat, és amelyek összhangban állnak annak hatáskörével vagy feladataival.
[53] 2. cikk Az Egyesült Nemzetek és a Bíróság kapcsolata
A Bíróságot a jelen Statútumban Részes Államok Közgyűlése által jóváhagyott, majd a Bíróság elnöke által a Bíróság nevében megkötött megállapodás fűzi az Egyesült Nemzetekhez.
[54] Lásd Negotiated Relationship Agreement between the International Criminal Court and the United Nations (2004).
[55] Lásd Agreement between the International Criminal Court and the European Union on Cooperation and Assistance (2006),
https://www.icc-cpi.int/NR/rdonlyres/6EB80CC1-D717-4284-9B5C-03CA028E155B/140157/ICCPRES010106_English.pdf és https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:22006A0428(01)&from=EN (2019.10.31.); Letter of Understanding on Co-operation between the Office of the Prosecutor of the International Criminal Court with Eurojust (2007)
[56] Decision on the "Prosecution's Request for a Ruling on Jurisdiction under Article 19(3) of the Statute"; ICC-RoC46(3)-01/18-37, 06-09-2018, https://www.icc-cpi.int/CourtRecords/CR2018_04203.PDF;
https://www.icc-cpi.int/Pages/item.aspx?name=pr1403; (2019.10.31.) A Tárgyalás-előkészítő Kamara tagjai: Kovács Péter, Marc Perrin de Brichambaut, Reine Sophie Adelaïde Alapini Gansou.
[57] Lásd a határozat 48. §-át.
[58] Lásd a határozat 34-49. §-ait.
[59] Press Release : 4 July 2019, ICC Prosecutor, Fatou Bensouda, requests judicial authorisation to commence an investigation into the situation in Bangladesh/Myanmar https://www.icc-cpi.int/Pages/item.aspx?name=pr1465 (2019.10.19.)
[60] Myanmar, az egykori Burma nem részes állam, de az átmenekülőket befogadó Banglades viszont az.
[61] Angolul: Deportation or forcible transfer of population; franciául: Déportation ou transfert forcé de population.
[62] Lásd a határozat VI. Fejezetét, az 50-73. §-okat.
[63] Preliminary examination, Bangladesh/Myanmar. https://www.icc-cpi.int/bangladesh-myanmar (2019.10.19.)
[64] Decision Pursuant to Article 15 of the Rome Statute on the Authorisation of an Investigation into the Situation in the People's Republic of Bangladesh/Republic of the Union of Myanmar, ICC-01/19-27, 14 November 2019, https://www.icc-cpi.int/Pages/record.aspx?docNo=ICC-01/19-27
Lábjegyzetek:
[1] A szerző MTA doktora, egyetemi tanár, kutatóprofesszor, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Nemzetközi Büntetőbíróság bírája (Budapest/Hága). A tanulmányt a szerző kutatói minőségében készítette, és az nem tekinthető a Nemzetközi Büntetőbíróság hivatalos álláspontjának.
Visszaugrás
