"Az [SMVE] 54. cikkében rögzített ne bis in idem elvét az Európai Unió Alapjogi Chartája 50. cikkével összefüggésben a következőképpen kell értelmezni:
az e cikkek értelmében vett jogerős határozatnak minősül a vádlottal szemben az első tagállamban lényegében vesztegetési cselekmények miatti nyomozást követően hozott felmentő határozat, amennyiben e vádlottal szemben ugyanazon cselekmények miatt egy második tagállamban újabb büntetőeljárás van folyamatban, és:
- a felmentő határozatot ügyészség hozta meg büntetés kiszabása és bíróság közreműködése nélkül, és annak megállapításával indokolta, hogy nem állnak rendelkezésre bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a vádlott ténylegesen elkövette a terhére rótt bűncselekményt;
- az alkalmazandó nemzeti jog szerint az ilyen felmentő határozat jogerős jellege ellenére az ügyészség szigorúan meghatározott feltételek mellett, mint például új tények vagy nyomós bizonyítékok felmerülése esetén folytathatja az eljárást, feltéve azonban, hogy a büntethetőség nem évült el, és
- a nyomozás során az első tagállam ügyészsége adatokat gyűjtött, anélkül azonban, hogy kihallgatta volna a másik tagállam állampolgárságával rendelkező terheltet, mivel a kényszernek minősülő és a tartózkodási helyének megállapítására irányuló nyomozati cselekmény sikertelennek bizonyult,
mindemellett azt, hogy az első tagállam ügyészsége nem hallgatta ki a terheltet, a második tagállam ügyészsége figyelembe veheti az első tagállamban folytatott részletes nyomozás hiányára utaló esetleges további releváns valószínűsítő körülmények között, feltéve azonban, hogy bizonyítást nyer, hogy az adott ügy körülményei között az első tagállam ügyészsége észszerűen köteles lett volna olyan nyomozati cselekményt végezni, amely biztosította volna az említett terhelt tényleges kihallgatását, aki nyilvánvalóan olyan új ténybeli elemeket vagy bizonyítékokat szolgáltathatott volna, amelyek jelentős mértékben kétségbe vonhatták volna a felmentő határozat megalapozottságát."
Címszavak: ne bis in idem, kétszeres eljárás tilalma, korábbi jogerős döntés, ügyészi határozat, nyomozás megszüntetése, részletes nyomozás
A ne bis in idem elvét nemzetközi, uniós, valamint hazai normák is szentesítik. Ez az elv, összefoglalva, tiltja a büntető jellegű eljárások és szankciók halmozását ugyanazon cselekmények miatt ugyanazon személlyel szemben. Ez az elv egyrészt a büntetőeljárással fenyegetett személy jogainak védelmére, másrészt a jogbiztonság, a jogviszonyok stabilitásának biztosítására hivatott.
Az Európai Unió Bírósága (EUB) már korábban leszögezte, hogy a kétszeres büntetés tilalmát nem csak a bíróságok, hanem a büntető igazságszolgáltatásban részt vevő más hatóságok által hozott korábbi döntések is kiválthatják. Az ilyen határozatoknak jogerősnek kell lennie és az ügy érdemével kell foglalkoznia. Amikor az eljárás megszüntetése pusztán eljárási okok miatt történik, és nem kerül sor az érintett személy büntetőjogi felelősségének értékelésére, a kétszeres eljárás tilalma nem érvényesül. Érdemi értékelésnek számít azonban, amikor az a terheltet a bizonyítékok hiánya vagy elégtelensége miatt jogerősen felmentik, illetve az is, amikor a feltételezett elkövetőt mentesítő, vagy a felelősségét kizáró okok miatt nem kerül sor a felelősségre vonására. Amikor azonban nyomozati eljárást megszüntető határozat hiányos vagy elégtelen bizonyítékokon alapul, további értékelésre van szükség. Amint ugyanis az EUB már kimondta, egy ilyen jellegű határozat csak akkor váltja ki a ne bis in idem elv alkalmazását, amikor részletes nyomozást folytattak le.
A jelen ügyben egy osztrák ügyészi szerv vesztegetés vétsége miatt nyomozási eljárást folytatott egy magyar állampolgár terhelttel szemben. Azzal gyanúsították, hogy magyar hivatalos személyeknek anyagi előnyt juttatott
- 748/749 -
annak érdekében, hogy az általa képviselt vállalkozás pályázata kedvező elbírálásban részesüljön a 2-es és 4-es metrószerelvények felújítására irányuló közbeszerzési eljárásban. A vele szembeni gyanú a nagy-britanniai csalási ügyek hivatala jogsegélykérelmei folytán ismertté vált nyomozati adatokon, a jogsegélykérelmek teljesítése során a bankszámlák adatairól történt adatszolgáltatáson, valamint tanúvallomásokon alapult. A terheltet nem hallgatták ki gyanúsítottként a nyomozati eljárásban, de az osztrák ügyészség a tartózkodási helyének megállapítását rendelte el. Ez a nemzeti jog szerint a terhelttel szembeni kényszer gyakorlásaként értékelendő. Végül az osztrák ügyészség 2019-ben kelt határozatával megszüntette a nyomozási eljárást, arra hivatkozva, hogy nem állnak a rendelkezésére olyan bizonyítékok, amelyek alapján a büntetőjogi felelőssége kellő bizonyossággal megállapítható lenne. E döntését többször is felülvizsgálta, de arra a következtetésre jutott, hogy a vesztegetési cselekmény büntethetősége a nemzeti jog alapján már 2015-ben elévült.
Az osztrák jog szerint lehetőség van a megszüntetett nyomozás folytatására, a büntethetősége elévülésén belül, amennyiben a terheltet nem hallgatták ki vagy nem alkalmaztak vele szemben kényszert, illetve, amennyiben azt új tények vagy bizonyítékok indokolttá teszik.
Ugyanezen cselekmények alapján ugyanazon terhelttel szemben Magyarországon is indult büntetőeljárás. A Fővárosi Törvényszék azonban 2020-ban hozott határozatával megszüntette ezt az eljárást arra hivatkozva, hogy a korábbi osztrák eljárásra tekintettel a vádirat benyújtása sérti a terhelt ne bis in idem elv alapján biztosított jogait. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2021-ben hatályon kívül helyezte a törvényszék végzését, és e bíróságot az eljárás folytatására utasította. A másodfokú bíróság szerint ugyanis az osztrák ügyészség nyomozást megszüntető határozata - az Európai Bíróság által felállított kritériumok alapján - nem akadályozza meg, hogy ugyanazon cselekmény miatt újabb büntetőeljárás induljon. E határozat ugyanis nem bírálta el jogerősen a terhelt ellen felhozott cselekményeket, és az sem állapítható meg belőle, hogy az osztrák nyomozás kellően részletes és alapos volt-e.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
