Dr. Mihajlov Dobromir, CSc.: Elvi és precedens jellegű megállapítások a luxemburgi és a strasbourgi bíróság legutóbbi ítéleteiből (EJ, 2017/1., 43-51. o.)

(2016. szeptember - október)

1. A C590/14. P. ügyben (Dimosia Epicheirisi Ilektrosmou AE v. Alouminion tis Ellados VEAE) hozott ítéletében a Bíróság tisztázta a "létező állami támogatás" és az "új állami támogatás" fogalmak közötti különbséget. Az EUMSZ 107. cikk és 108. cikkét úgy kell értelmezni, hogy valamely létező állami támogatás érvényességi időtartamának meghosszabbítását létező támogatás módosításának kell tekinteni, és ezért az új támogatásnak minősül. Ez az elv akkor is alkalmazandó, ha ez a módosítás nemzeti bíróság döntéséből következik. Másodsorban ebben az ítéletben a Bíróság megerősítette azt a korábbi megállapítását, hogy a nemzeti bíróságok nem rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy valamely állami támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségéről döntsenek, mivel ennek ellenőrzése a Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ezért az állami támogatást biztosító kedvezményre vonatkozó szerződést érintő jogvita tárgyában eljáró nemzeti bíróság köteles bejelenteni a Bizottságnak az említett szerződés értelmezését és teljesítését érintő összes olyan intézkedést, amelyek hatással lehetnek a belső piac működésére, a versenyre, vagy egyszerűen egy meghatározott időszakban azon támogatások tényleges időtartamára, amelyek létező támogatások maradnak. Tárgyszavak: Állami támogatások - Szerződéssel biztosított kedvezményes díjszabás - A támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat - A szerződés megszüntetése - A szerződés megszüntetéséből eredő joghatások bírósági felfüggesztése - A támogatást jogellenesnek nyilvánító határozat - Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése.

2. A C-148/15. sz. ügyben (Németország) hozott ítéletben a Bíróság azt vizsgálta, hogy az a német szabályozás, amely a vényköteles gyógyszerek tekintetében egységes gyógyszertári eladási árakat ír elő, összeegyeztethető-e az áruk szabad mozgásával, továbbá az emberek egészségének és életének védelmével. Az EUMSZ 34. cikkét a Bíróság úgy értelmezte, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely az emberi felhasználásra szánt, vényköteles, gyógyszerek gyógyszertárak általi értékesítése érdekében egységes árak rögzítését írja elő, e cikk értelmében vett, behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül, amennyiben ez a szabályozás jobban befolyásolja a vényköteles gyógyszerek más tagállamban letelepedett gyógyszertárak általi értékesítését, mint az e gyógyszerek belföldön székhellyel rendelkező gyógyszertárak általi értékesítését. (Vagyis a szóban forgó szabályozás nem igazoltan korlátozza az áruk szabad mozgását.) Úgyszintén eszerint az ítélet szerint az EUMSZ 36. cikket úgy kell értelmezni, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely az emberi felhasználásra szánt, vényköteles gyógyszerek gyógyszertárak általi értékesítése érdekében egységes árak rögzítését írja elő, azt nem lehet az e cikk értelmében vett, az emberek egészségének és életének védelmével igazoltnak tekinteni, amennyiben ez a szabályozás nem alkalmas a követett célkitűzések elérésére. Bár az áruk szabad mozgásának korlátozása főszabály szerint igazolható az egészség és az élet védelmével, a szóban forgó szabályozás nem bizonyul alkalmasnak ezen célkitűzések elérésére. Megjegyzi a Bíróság, hogy egy árverseny a beteg javára szolgálhat, amennyiben az adott esetben lehetővé tenné a vényköteles gyógyszereknek a rögzített áraknál kedvezőbb áron való kínálását. Tárgyszavak: EUMSZ 34. cikk és EUMSZ 36. cikk - Áruk szabad mozgása - Nemzeti szabályozás - Az emberi felhasználásra szánt, vényköteles gyógyszerek - Gyógyszertárak által történő értékesítés - Egységes árak rögzítése - A behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozás - Azonos hatású intézkedés - Igazolás - Az emberek egészségének és életének védelme.

3. A C-582/14. sz. ügyben (Németország) hozott ítéletben a Bíróság azt vizsgálta, hogy valamely internetes honlap üzemeltetője gyűjtheti-e és később felhasználhatja-e a látogatóira vonatkozó személyes adatokat [elsősorban az internetprotokoll-címeket (IP-cím)[1], ezeken belül is a dinamikus IP-címeket[2] a honlapja általános működőképességének biztosítása (pl. kibertámadásokkal szembeni védelem) érdekében. A Bíróság szerint a személyes adatok kezelése vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az elektronikus médiaszolgáltató által a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tett internetes honlap valamely személy által történő felkeresésekor az e szolgáltató által rögzített dinamikus internetprotokoll-cím az említett szolgáltató tekintetében az e rendelkezés szerinti személyes adatnak minősül, amennyiben jogszerű eszközök állnak a rendelkezésére az érintett személynek az e személy internet-hozzáférést nyújtó szolgáltatójának rendelkezésére álló további adatok révén történő azonosításához. Ugyanezen 95/46 irányelv 7. cikkének f) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely szerint valamely elektronikus médiaszolgáltató a látogatóra vonatkozó személyes adatokat a látogató

- 43/44 -

hozzájárulása hiányában csak annyiban gyűjtheti és használhatja fel, amennyiben e gyűjtés és e felhasználás szükséges a szolgáltatások e látogató által történő konkrét igénybevételének lehetővé tételéhez és elszámolásához, és az e szolgáltatások általános működőképessége biztosítására irányuló cél nem indokolhatja az adatoknak a felkeresésre irányuló használat befejezését követően történő felhasználását. Eszerint valamely elektronikus médiaszolgáltató az e szolgáltatások valamely felhasználójára vonatkozó személyes adatokat annak hozzájárulása hiányában csak annyiban gyűjtheti és használhatja fel, amennyiben e gyűjtés és felhasználás szükséges az említett szolgáltatások e felhasználó által történő konkrét igénybevételének lehetővé tételéhez és elszámolásához. Az ugyanezen szolgáltatások általános működőképessége biztosításának célja nem indokolhatja az említett adatoknak az azok felkeresésére irányuló használat befejeztét követően történő felhasználását. Az előzetes döntéshozatalt azért kezdeményezték, mert a német szövetségi intézmények honlapjai rögzítik és tárolják az őket felkeresők internetprotokoll-címeit. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az uniós jog szerint a személyes adatok kezelése többek között akkor jogszerű, ha az adatkezelő, illetve az adatokat megkapó harmadik fél vagy felek jogos érdekének érvényesítéséhez szükséges, kivéve, ha ezeknél az érdekeknél magasabb rendűek az érintettnek az [ezen irányelv] 1. cikk[ének] (1) bekezdése értelmében védelmet élvező érdekei vagy alapvető jogai és szabadságai. Megjegyzi ugyanakkor a Bíróság, hogy a német szabályozás a jogirodalomban foglalt többségi értelmezés szerint szűkíti ezen elv hatályát, mert kizárja azt, hogy az elektronikus média általános működőképességének biztosítására irányuló célt összevessék a látogatók érdekeivel vagy alapvető jogaival és szabadságaival. Ehhez kapcsolódóan azonban a Bíróság hangsúlyozza, hogy a német szövetségi intézményeknek szintén fűződhet jogos érdeke ahhoz, hogy a nyilvánosság számára hozzáférhető internetes honlapjaik konkrét használatán túl a honlapjaik működésének folyamatosságát is biztosítsák. Tárgyszavak: Személyes adatok kezelése - 95/46/EK irányelv - A »személyes adatok« fogalma - Internetprotokollcímek - Elektronikus médiaszolgáltató által végzett tárolás - Nemzeti szabályozás, amely nem engedi meg az adatkezelő által kitűzött jogos érdek figyelembevételét.