"A Károli Gáspár Református Egyetem Állam-és Jogtudományi karának bűnügyi oktatói kívánnak tisztelegni e szerény kötettel Dr. Szabó András egyetemi tanár, ny. alkotmánybíró, akadémikus 80. születésnapja alkalmából" - írja a Köszöntőben az alkotók nevében Domokos Andrea szerkesztő. A jogtudósok érdemeiről címmel jelentették meg a könyvet Tanulmányok Szabó András tiszteletére alcímmel. Akit megtisztelnek, olyan embernek tartják, aki az oktatott tudományágat úgy "közvetíti a hallgatók egyszersmind kollégái felé is, hogy a legkiválóbb erdélyi elődök református szellemiségét, az erdélyi ember dicséretre méltó realitásérzékét és a tudomány legmagasabb, szinte művészi szintű művelését egyszerre képes biztosítani tudományos, oktatói és nevelői munkája során."
A kötet Szabó András szakmai életrajzát, valamint nyolc hosszabb-rövidebb terjedelmű büntetőjogi témájú tanulmányt foglal magába.
1. Elsőként Bócz Endre egyetemi docens "A vád törvényességéről" című tanulmányát olvashatjuk, melyben a szerző a "hányatott sorsú 1998. évi XIX. törvény (Be.) vesszőfutásá"-ról ír, ami napjainkban is tart. 2006-ban számos egyéb rendelkezés mellett a törvény 2. §-a a (2) bekezdéssel bővült, amely Bócz szerint semmi új gondolatot nem tartalmaz. Idézi a módosító törvény javaslatához fűzött indokolás egy részét, mely azt magyarázza, miért volt szükség a 2. és a 75. § kiegészítésére, amely a vád és az ítélkezés elhatárolását segíti elő.
Ezt követően történeti áttekintést kapunk a magyar büntetőeljárási rendszer kialakulásáról és fejlődésének menetéről. Kiderül, hogy 1900. január 1 - a bűnvádi perrendtartás hatályba lépése -, jelentős fordulópont volt, ugyanis akkortól tekinthető a vádelv büntetőeljárási jogunk egyik alapelvének. A szerző ismerteti a "törvényes vád" fogalmának sokszínűségét, illetve azt, hogy mit mond erről az új jogszabály. Kimondja, hogy "törvényes vád az lehet, amely a minimális tartalmi követelményeknek is megfelel." Ez a definíció Bócz szerint viszonylag egyértelmű, nem úgy az a követelmény, hogy a törvényes vád "pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekmény miatt" kezdeményezi a bírósági eljárást.
Kifejti, hogy a vádiratban foglalt tényállítás és a jogi értékítélet a bíróság előtt bizonyítandó, de a felmentő ítélet nem feltétlenül jelenti a vád törvényességének hiányát. Ezt néhány példával is szemlélteti. Véleménye szerint nem mellőzhetetlen előfeltétele a vád törvényes voltának az, hogy a pontosan meghatározott cselekmény valóban a büntető törvénykönyvbe ütközzön. A szerző szerint szintén nem törvényességi előfeltétel a vád tényszerűen igaz volta. Ezt az állítását ismét részletesen magyarázza, és meghatározó jelentőséget tulajdonít a nyomozásnak, mivel az ennek során feltárt körülmények a későbbiekben befolyásolják az ügy kimenetelét.
A vád határozza meg az eljárás tárgyát is, a tanulmány írója ezért tartja különösen fontosnak a vádirati tényállás meghatározásának pontosságát. Ezért részletezi a feltárás helyes menetét, valamint a leíró tényállási elemek mellett hangsúlyozza a bűncselekmény szubjektív összetevői megállapításának fontosságát is. Ezt ismét konkrétumok elemzésével teszi érthetőbbé.
Bócz Endre a továbbiakban rátér arra, hogy a vád a bírósági eljárás valamennyi szakaszának nélkülözhetetlen eleme, ezzel kapcsolatban pedig kiemeli az ügyész meghatározó szerepét is. Fontosnak tartja a vádbeszédet is az ítélethozatal szempontjából: "Ez a vádelvnek az emberi civilizáció hajnalán született alapgondolatát érvényesítő kontradiktórius tárgyalás természetes velejárója."
A továbbiakban a magyar jogrendszer mélypontjaként elemzi a szerző, hogy 1955 óta - Európában egyedülálló módon -, a bűnügyeknek szinte a felét ügyész részvétele nélkül tárgyalják a bíróságok. Ez a megoldás a "szocialista ügyészség" megszervezéséhez kötődött, mely szerint az ügyész a "törvényesség őre". "A büntetőbíróság működésének törvényessége feletti ügyészi felügyelet" a tárgyalások és a bírósági határozatok iratokból történő figyelemmel kísérését, utólagos ellenőrzését, értékelését és időszakonkénti átfogó vizsgálatát jelenti. Élesen bírálja a magyar jogalkotást, miszerint ez a probléma - a "kontradiktórius tárgyalás több évszázados eszméjének arculcsapása" -, a mai napig fennáll, és senkinek sem szúrt még szemet. A következőkben a hiányosság következményeire világít rá, és megállapítja, hogy a Be. 75. §-nak új rendelkezései sem segítenek ennek megoldásában.
Összefoglalásként a szerző megállapítja, hogy a probléma valójában nem is jogalkotási, hanem tudományos kérdés, túlmegy azon, ami a büntetőeljárás jogi szabályozására tartozik. Ugyanakkor elengedhetetlennek tartja, hogy a vádló aktívan és szakszerűen részt vegyen a kontradiktórius tárgyaláson.
2. A második tanulmány címe Az agresszió jelenség. Erőszakos bűnözés a rendszerváltást követő és az ezred-
- 569/570 -
fordulón átívelő időszakban, amely Deres Petronella egyetemi adjunktus írása. A szerző két nagyobb egységre osztotta munkáját. Az első az agresszió jelenségét és különböző szemszögből való bemutatását tartalmazza, a másik részben pedig az erőszakos bűnözés alakulását követi figyelemmel a rendszerváltástól napjainkig, illetve ismerteti új jelenségeit.
A tanulmány elején az agresszió meghatározásait és a jelenséggel foglalkozó kutatásokat ismerhetjük meg. Ezen belül is részletesebb képet kapunk az emberi agresszióról, mellyel kapcsolatban több szakember álláspontját is megismerhetjük: Szabó János, Jung, Freud, Csányi Vilmos, Kerezsi Klára és Domokos Andrea véleményével szembesülhetünk. Képet kapunk több kutatási eredményről is. Az egyik szerint az emberi agresszivitás kialakulása a gének polimorfizmusában keresendő. A másik kutatás - melyet statisztikai adatokkal tesz színesebbé -, a gyermekkorban megtapasztalt erőszak a felnőttkori erőszakos cselekmények elkövetésére gyakorolt hatást vizsgálta. Tehát az agresszió társadalmi és biológiai tényezői szoros kapcsolatban állnak egymással, a biológiai jelenségeknek társadalmi hatásai vannak. Végül az erőszakelméletek egy lényeges kutatási területéről, a médiakutatásokról kapunk képet. Ezek szerint a televíziós erőszak legártalmasabb hatása, a befolyásolás és az áldozattá válás, illetve az áldozattá válástól való félelem kialakulása.
A szerző a második részben az erőszakos bűnözés jelenségét tárja fel. Elsőként tisztázza az erőszak kriminológiai fogalmát, majd ennek ismeretében felsorolja az erőszakos bűncselekmények általános ismérveit. Képet kapunk arról, hogy a rendszerváltozás milyen hatással volt az erőszakos bűnözés alakulására. A szerző egyenként is ismerteti a kilencvenes években elkövetett erőszakos bűncselekmények mennyiségi és minőségi változásait. Megismerhetjük a súlyos testi sértés, a garázdaság és a rablás szerkezeti összetételét és minőségét. Ezeket a számokat táblázatba rendszerezve is tanulmányozhatjuk. Kiderül, hogy leginkább a rablások terjedtek el ebben az időben, de emelkedett a zsarolások és önbíráskodások száma is. A szerző elkeserítőnek tartja a fiatalkorúak arányának növekedését az erőszakos bűnelkövetők körében, ennek kiváltó okaként a rossz baráti társaságok szerepét emeli ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
