A kockázatnak számos definíciója áll a szakirodalmat tanulmányozók rendelkezésére. Napjainkban egyre gyakrabban kerülnek szóba a globális kockázatok, és ezek elemzésével együtt a különböző kockázatok közötti kölcsönös kapcsolatok. A Világgazdasági Fórum éves beszámolóiban szintén előkelő helyet foglalnak el az ilyen összefüggések elemzése. A szervezet 2020-as jelentésében a kockázatok hálózata öt nagy csoportba sorolva található, úgymint gazdasági, környezeti, geopolitikai, szociális és technológiai kockázatok.[3] A környezeti kockázatok csoportjába tartozó negatívumok számos válságjelenség-csoportra gyakorolnak közvetlen vagy közvetett hatást, mint például a kényszerű migrációra, az államok közötti konfliktusokra, a vízválság következtében a várostervezésre vagy a kritikus infrastruktúra állapotára.
Számunkra kiemelt jelentőségűek a közkockázatok. Ezek fogalmi körébe a kockázatoknak azokat a csoportjait soroljuk, amelyek az emberek széles körét érintik, s gyakran nemcsak jelenlegi, hanem - esetleg generációkon át - jövőbeli életük alakulásának minőségét befolyásolják.[4] A kockázatoknak ez a csoportja az emberiség történelme során sosem volt teljesen ismeretlen. Gondoljunk a háborús kockázatokra vagy a nagy kiterjedésű járványokra. Az e fogalom alá sorolható kockázatoknak azonban mind a kiterjedése, mind a társadalmi veszélyessége a legutóbbi száz év során a gazdasági-társadalmi fejlődésben bekövetkezett változások részeként más minőséget öltött. Az ipari és mezőgazdasági termelésben bekövetkezett jelentős és egyre gyorsuló átalakulások azok, amelyek a globalizációhoz nagymértékben járultak és járulnak hozzá, s amelyek ugyanezen globalizációs folyamat következményeiként is kezelhetők. Ebbe a (közkockázati) csoportba tartoznak például az ipari termelésben bekövetkezett jelentős fejlődés, az atomenergia-, vagy a klímakockázat.
A kockázatok - lehetséges következményeiket tekintve - az előzőekben megfogalmazottak értelmében két nagy csoportba sorolhatók. Egyrészt ismerjük a jelen idejű kockázatokat, amelyek kárkövetkezményei azonnal hatnak. Tipikusan ebbe a körbe soroljuk a munkahelyi vagy a közlekedési kockázatokat, így azokat, amelyek az élet, testi épség, egészség azonnali vagy rövid időn belüli sérelmével járhatnak. Másrészt ismerjük a jövő idejű kockázatokat, amelyek jellemvonása, hogy részint az iménti körben bekövetkező károk a belátható, de gyakran a be nem látható jövőben realizálódnak; részint olyan következmények prognosztizálhatók, amelyek bekövetkezési valószínűsége és kezdetének időpontja gyakran pontosan nem jelezhető előre, sőt idő- és térbeli kiterjedésének hatása is ismeretlen, esetleg a jelenlegi ismereteink által feltárható idődimenziót meghaladhatja. Utóbbi csoportba tartoznak jellemzően a különféle környezetkárosítások.[5] A továbbiakban főként a bizonytalan kimenetelű, jövő idejű kockázatokra összpontosítunk, mert az ökológiai kockázatok többsége ebbe a kategóriába tartozik.
A különféle antropogén hatások vagy egyéb események és jelenségek esetében az ökológiai kockázat valószínűsége a környezet és az ember számára egyaránt fenyegető veszélyt jelent.[6] Ezzel összefüggésben utalunk arra, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint az ökológiai kockázat hibás felmérése végső soron a biodiverzitás[7] megszűnését eredményezi. E megállapítás elfogadása esetén indokolt annak a kérdésnek a feltevése, hogy miképp juthatott el az emberiség - s ezen belül különösen a legfőbb termékfogyasztó szerepét betöltő úgynevezett első világ - politikai, gazdasági rendszere ennek a veszélyhelyzetnek a mai tudásunk szerint feltartóztathatatlannak tűnő állapotromlásáig? Mi magyarázza meg, hogy bár szóban sokan - és akik így vélekednek, azok részleteiben is - helyesen látják a veszélyt, tettekben mégse sikerül a klímakatasztrófa elkerülését célzó ökológiai sokféleség egyre gyorsuló romlását megállítani, a már megkezdődött kedvezőtlen tendenciáknak megálljt parancsolni? Addig ugyanis, amíg e komplex rendszer részegységei egymásra gyakorolt kölcsönös hatásainak mechanizmusát nem értjük meg, a csak periférikus beavatkozások (ha ugyan egyál-
- 94/95 -
talán vannak ilyenek) a rendszer egészét nem képesek érdemben befolyásolni.
A kriminológus számára az előzőekből fakad az egyszerű parancs: (legalább) értsük meg az okok és feltételek ilyetén működésének lényegét, találjunk magyarázatot a jelenlegi állapotokra! Ezek ismeretében lehet esélyünk a világ társadalmaira nagy veszélyt jelentő rendszer egészének eredményes befolyásolására.
A továbbiakban a termelésben jelentkező termelő munka kockázatain keresztül kaphatunk képet arról a hálózatról, amelyik - számos egyéb hatás mellett - a biodiverzitás csődjéhez vezet. Röviden szó lesz arról, hogy jelen világunkban valamely termék alapanyagának előállításától annak készáruvá válásáig, felhasználásáig/hasznosításáig, majd azt követően, a már szükségtelenné vált portéka megsemmisítéséig, illetve esetleges újrahasznosításáig miféle kockázatos utat tesz meg, s mindez - kedvezőtlen feltételek fennállása esetén - milyen hatást gyakorolhat az e folyamatban részes emberekre, valamint a természeti környezetre.[8] Erről szól a treadmill of production elmélet,[9] amelynek lényege abban összegezhető, hogy leírja: a kapitalista termelési viszonyok között a gazdasági termelés, a gazdasági növekedés és a tőkefelhalmozás miként okozzák közvetlenül a környezeti károkat.[10] Schnaiberg 1980-as, valamint Schnaiberg és Gould 1994-es publikációiból kiinduló Brian Obach megfogalmazása szerint[11] a treadmill of production (ToP) a kapitalista demokráciákban a társadalmi/szociális, gazdasági és politikai erők olyanfajta komplex interakciója, amelyek együttesen olyan rendszert alkotnak, amelyik általánosságban összeegyeztethetetlen (inkompatibilis) a fenntartható ökológiai működéssel. Az a három nagy szektor, amelyik az ökológiailag káros mechanizmust működteti: a tőke, a munka és az állam. Ez a három egység együttesen generálja az állandóan gyorsuló és folyton terjeszkedő termelési rendszert, amelyik kimeríti a természeti erőforrásokat, tönkreteszi az ökoszisztémát és végső soron lerombolja azt a materiális alapot, amelyiken az élet és a társadalom nyugszik. A tőke, a munka és az állam tettei egymással együttműködve jelentik a treadmill logikáját. Az elmélet képviselői szerint nyilvánvaló, hogy hagyományos piaci mechanizmusok közepette a globális kapitalizmus államspecifikus szabályokkal képtelen hatékonyan kontrollálni és elrettenteni a vállalatokat az ökológiai dezorganizáció létrehozásától.[12] A nemzeti kormányoknak el kell ismerniük, hogy a kapitalizmushoz hasonlóan szintén globálisaknak kell lenniük, mert enélkül hatástalanok lesznek, amikor megpróbálják ellenőrizni a modern, globális kapitalista ToP-ot és az ebből eredő ökológiai rendellenességet. A kapitalizmus nem foglalkozik azzal, hogyan fog a világ 25, 100 vagy 1000 év múlva kinézni, hanem egyedül a tőkefelhalmozás céljából folytatja a ToP-ot, a természetet fogyasztva, és árucikkekké alakítva azt. A kapitalizmus a természet és az emberi munka kizsákmányolásán és a kizsákmányolás eredményének egyenlőtlen elosztásán alapul.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
