Fischer Márta műve több tekintetben is hiánypótlónak tekinthető. A szerző munkáját korábbi kutatásokra alapozza, melyek egyértelműen bizonyították, hogy az európai integráció következtében az egyes országokban sajátos uniós nyelvek alakultak ki, melyek kialakulása a nyelv kettős kontextusban való használatából eredeztethető. A magyar szakirodalomban nincs bevett és elfogadott megnevezés erre az "uniós rétegre", a korábbi kutatások eleddig leginkább a terminológiai sajátosságokra és kifejezetten az angol nyelv uniós nyelvváltozatának vizsgálatára irányultak. A szerző munkájával éppen ezért célul tűzi ki az eurolektus megnevezés meghonosítását is a magyar tudományos diskurzusban, valamint igyekszik alapot biztosítani a későbbi kutatások megkezdéséhez is. Fischer Márta korábbi kutatásaiban a terminológia és a fordítás elméleti és gyakorlati kapcsolódási pontjaival foglalkozott, így, ahogy a könyv Előszavában is fogalmaz, e kutatás korábbi vizsgálatainak kiterjesztéseként is funkcionál. Középpontjában a fordító helyett a nyelv áll, a vizsgálata pedig az uniós terminológián túl a nyelv további elemeire is kitér.
A kötet hat fejezetből áll, az előszót az európai uniós kontextus alapfogalmait ismertető második fejezet követi, a harmadik a fordítástudomány alapfogalmaira koncentrál, ezután következnek az eurolektusok kutatásai, majd az eurolektusok jellemzői, végül a kötetet terminológiai kérdések és az összefoglaló zárják.
A szerző művének második fejezetében az európai uniós kontextus alapfogalmainak tisztázását tűzi ki célul. Egyrészt tisztázza az európai uniós joghoz kötődő, másrészt az európai uniós többnyelvűséghez kapcsolódó alapfogalmakat. Vizsgálata során különösen azokra a fogalmakra helyezi a hangsúlyt, amelyek szorosan összetartoznak, valamint értelmezésük fordítási vagy kutatási problémákat okozhat. Az alapfogalmakat párba állítva vizsgálja. Elsőként a nemzetekfelettiség és kormányközeliség fogalmát vizsgálja és hasonlítja össze. Ezt az uniós jog, kontinentális jog és angolszász jog fogalmának vizsgálata követi. Elemzése során arra a megállapításra jut, hogy a tagállamok jogi hagyományai az uniós jog közvetítésével egyre inkább összefonódnak, a nyelvek egymásra gyakorolt hatása okán a tagállamok eltérő jogrendszerei is egységesülnek. A szerző rávilágít még arra, hogy különösen érdekes az angol nyelv lingua franca szerepe az Európai Unióban, a döntően kontinentális jogrendszerrel rendelkező tagállamok között. Ezután az elsődleges jog, másodlagos jog és esetjog fogalmának, majd a jogalkotás, szövegezés és fordítás fogalmának vizsgálata. A szerző kiemeli, hogy uniós kontextusban a szövegezés és a fordítás folyamata nem választható el az uniós jogalkotás folyamatától. Ugyanakkor Strandvik (2014) munkájára alapozva megállapítja, hogy problémát okoz az, hogy "angol nyelven a jogi aktusokat jogi végzettséggel nem rendelkező és nem anyanyelvi szakemberek, a többi nyelven pedig ugyancsak jogi végzettséggel nem rendelkező fordítók szövegezik". Ugyanígy, fordítási szempontból az okoz problémát, hogy a fordítók, bár anyanyelvükre fordítanak, a forrásnyelvi szöveget általában nem anyanyelvi beszélők írják. A jogértelmezés és fordítás fogalmának vizsgálatakor kiemeli, hogy egy adott terminus értelmezését minden esetben a szöveg céljának és egészének összefüggésében kell megtenni.
A többnyelvűséghez kapcsolódó alapfogalmak vizsgálatát a többnyelvűség és soknyelvűség fogalmának bemutatásával kezdi a szerző, majd áttér a külső többnyelvűség és belső (intézményi) többnyelvűség fogalmának vizsgálatára. Ezt a hiteles nyelvek és a hivatalos és munkanyelvek fogalmának vizsgálata követi. A szerző kiemeli, hogy a megkülönböztetésnek igazán 2007 előtt volt jelentősége, azóta a nyelvek mindegyike rendelkezik mind hiteles, mind hivatalos és munkanyelv státusszal. Az abszolút többnyelvűség és relatív többnyelvűség fogalmának tisztázása után a munkanyelv, szövegezési nyelv és az eljárás nyelve fogalmára tér át a szerző. Ezután a nyelvpolitika és fordításpolitika fogalmát vizsgálja meg közelebbről, felhívva a figyelmet arra, hogy a tagállamok nyelvpolitikai hagyományai alapvetően meghatározhatják a fordítók tevékenységét is. Így például a nemzeti nyelv védelmére hagyományosan nagy figyelmet fordító országokban tudatosan kerülik az idegen szavak használatát, saját elemekből kívánják megteremteni a szakterületek terminológiáját. A fordításpolitika fontossága mellett kiemeli a terminológiastratégia, illetve a terminológiapolitika megfogalmazásának szükségességét is, mivel a csatlakozás után a nyelvtervezésben korlátozottak a tagállamok lehetőségei. A szerző a fejezetet a nyelvtervezés és korpusztervezés fogalmának vizsgálatával zárja. Rámutat arra, hogy a kidolgozás és kodifikáció folyama-
- 34/35 -
ta a tagállami intézményekből átkerült az uniós intézményekbe. A terminológiai munka a fordítási folyamat szerves része, az uniós intézmények koordinálásával zajlik.
A szerző a következő fejezetben a fordítástudomány alapfogalmait vizsgálja meg európai uniós kontextusban. Foglalkozik a fordítás, a nyelv és a szöveg fogalmának vizsgálatával, kitérve többek között a forrásnyelv, a célnyelv és közvetítő nyelv hármasának elkülönítésére. Balogh (2020) alapján bemutatja az uniós szövegfajtákat és műfajokat is. Ezután áttér az ekvivalencia fogalmának ismertetésére. Arra a megállapításra jut, hogy uniós kontextusban az ekvivalencia fogalmát több szinten és több dimenzióban is értelmezhetjük. Ebből adódóan a fordítási stratégiákat is részletesen megvizsgálja, így bemutatja a honosítás és idegenítés kettősét, terminológiai szempontból a funkcionális ekvivalens és fordítási ekvivalens fogalmának vizsgálatával. A következő alfejezetben a szerző megvizsgálja a minőség fogalmát. Az érdeklődők számára nagyon hasznos lehet az európai uniós szövegezési és fordítási útmutatókat és segédanyagokat összegyűjtő táblázat, amelyek közül több útmutató magyar nyelven is elérhető az érdeklődők számára, és számos hasznos, nem csak uniós fordítások esetén alkalmazható stratégiát és tanácsot tartalmaznak a fordítók számára. Az alfejezet végén a plain English mozgalom hatását mutatja be a szerző. Megjegyzi, hogy az uniós szövegek minőségével összefüggésben egyre nagyobb jelentősége van a gépi fordítás hatásának. Az uniós intézményekben nagy erőfeszítéseket tesznek a gépi fordítás lehetőségeinek kiaknázására, éppen ezért várható, hogy a gépi fordítás hatásának vizsgálata egyre több kutatásban fog megjelenni. A fejezet a fordító fogalmának bemutatásával zárul. A szerző a fordítók szervezetben elfoglalt helyét, a fordítók láthatóságát és a változó fordítói szerepeket veszi sorra, majd a fordítók és jogászok munkáját vizsgálja meg. Kiemeli, hogy az uniós intézményekben a fordítók munkáját jogász-nyelvészek segítik, feladatuk, hogy a szövegek minden hivatalos nyelven képesek legyenek ugyanazt a joghatást kiváltani.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
