Gyakran hivatkozott emlék az európai jogirodalomban az, hogy amikor a híres professzor, Konrad Zweigert az 1960-as évek közepén, az európai integráció eddigi legnagyobb válsága idején - amit aztán a Luxembourgi Kompromisszum oldott fel - beköszöntő tanulmányt írt az akkor induló Europarecht című német európajogi folyóirathoz, ekként polemizált: "Úgy tűnhet, temetni jön ez a folyóirat a Közös Piacot. Ha így volna, ha nem mást, legalább szép temetést tudunk neki rendezni. Az Európai Gazdasági Közösség integrációs folyamata ugyanis már annyira előrehaladt, hogy szétbontása is sok jogi feladatot róna ránk." Természetesen Zweigert sem ebben a hangnemben folytatta beköszöntőjét. A fenti indítást inkább annak szánta, hogy a politikai közösség gyors elérésének álma helyett a realitásokra hívja fel a figyelmet, és ehhez kívánt az Europarecht is hozzájárulni.
E kiadvány szerkesztőinek nincsenek efféle kétségei. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a jogéletre is kiható és azt magába foglaló európai integráció a jövőben is lesz. Az európa jog további építésére és a magyar jog ilyen irányú átépítésére a jövőben is szükség lesz. Nélkülözhetetlen tehát Magyarországon is egy olyan szakmai folyóirat, amely az európa jog művelésére és a magyar jogrendszer jogharmonizációs fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. Lapunk kiemelt céljai közt szerepel: bővíteni az európa jog magyar irodalmát, javítani annak színvonalát, segíteni az aktuális magyar jogalkotási folyamatokat, a magyar jogalkotást átgondolt módon európa jogi elemekkel gazdagítani, felkészíteni a gyakorló jogászokat a csatlakozás utáni alapvetően új, más minőségű jogéletre.
Voltak viszont kétségei a szerkesztőknek a folyóirat elnevezésével, címével kapcsolatban. Formai és tartalmi problémák egyaránt felvetődtek. Szeretne hasonlítani e lap a hasonló tárgykörben megjelenő tekintélyes nyugat-európai kiadványokra, de a címazonosságot érthetően kerülni igyekszünk, még ha eltérő nyelveken való megjelenésről van is szó. Az Európa-eszme tisztelete és az Európai Unió jogának tematikai határai lényegesen korlátozzák azokat a lehetőségeket, melyek közt a szerkesztők a címről dönthettek. A variációs és eltérési lehetőségeket jóformán csak néhány illeszthető toldalék képezte. Mégis, hogy a kézenfekvőnek tűnő Európa Jog helyett az Európai Jogot választottuk kiadványunk címéül, annak tartalmi okai is vannak. A leendő szerzőinktől várt tanulmányok között helyet szeretnénk biztosítani az olyan írásoknak is, amelyek összehasonlító jogi alapon elemeznek, vizsgálódásaikkal nem állnak meg feltétlenül az Európai Unió aktuális határainál, és így nyújtanak építő elemeket az európa jog továbbfejlesztéséhez. A jogösszehasonlítás, a jogegységesítés és a jogharmonizáció összefüggései ma már a jogi gondolkodás legfontosabb alapvonalai közé tartoznak.
A magyar csatlakozás minél sikeresebb előkészítése érdekében fontos, hogy a jogharmonizáció fogalmát ne csak a jogalkotásra vonatkoztassuk, hanem a jogalkalmazásra is. Magyarország jelenleg felkészültebbnek látszik a jogalkotási jellegű jogharmonizációs feladatok teljesítésére. A magyar joggyakorlatban hagyományosan sok gondot okoz a külföldi jogi elemet tartalmazó ügyek kezelése. Az Európai Unió jogának magyarországi alkalmazására készülve, a nagy számban jelentkező jogalkalmazási és jogi információs problémák rendezéséhez már nem abban az irányban kell megoldásokat keresnünk, mint a hagyományos, külföldi jog alkalmazásával járó jogeseteknél. Számunkra is, az Európai Unió joga más értelemben külföldi jog, és kevésbé külföldi jog, mint a külföldi államok nemzeti joganyagai. Az Európai Unió joga jellegének megítélése a tagállamok jogászainak jogtudatában is érdekesen, összetetten alakult. Érzelmileg sokszor számukra is külföldi jognak tűnik a közösségi jog, amikor azonban azt konkrétan alkalmazni kell, akkor már nyilvánvalóvá válik számukra, hogy nem külföldi, hanem "belső jog", sőt a közösségi jog elsődlegességének szabálya miatt a belső jognál is belsőbb jog. E látszólagos ellentmondás feloldásához is szeretne szemléleti hidat biztosítani ez a folyóirat.
Jogalkotásunk szép eredményeket mutat a jogharmonizáció terén. Jogharmonizációs tárgyú törvényeink számával és jogharmonizációs feladatterveink időarányos százalékos mutatóival nagy igyekezetünkben még dicsekedni is szoktunk. De bármily sikeres is legyen a magyar jogharmonizáció remélt uniós csatlakozásunkig, ezzel csak az EU úgynevezett "másodlagos joganyagából" készülhetünk. A legjobb jogharmonizációs igyekezetünkkel sem kerülhetjük el azonban azt, hogy a tagság elnyerésének ünnepélyes napján, huszonnégy óráról nulla órára kattanva ömlik majd be jogunkba az EU teljes úgynevezett "elsődleges joganyaga" (a tulajdonképpeni közösségi alkotmányjog), és ekkortól válik irányadóvá jogéletünk számára az Európai Bíróság hatalmas esetjoga is. Lesz tehát egy megrázó meglepetés elem is az ünnepélyes pillanatban. A "24-0 óra" jelenségre nem csak a magyar jogásztársadalmat, hanem az egész magyar társadalmat fel kell készíteni. Erre is törekszünk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
