"A gender fogalma körüli viták megértéséhez és a saját kutatói, oktatói álláspont kialakításához elengedhetetlen a gender fogalmának történeti, genealogikus, valamint a lokális kontextust is figyelembe vevő újratanulása. Az újratanulás folyamata olyan interakciós tudásbővítésként írható le, amelynek keretében a gender fogalmáról való ismereteink a fogalomra adott reakciók fényében is változnak."
2011 óta tartok különféle egyetemi és szakkollégiumi, többnyire bevezető szociológiai kurzusokat a társadalmi nem (gender) fogalmához kapcsolódóan magyar és angol nyelvű képzési programokon. Meglehetősen izgalmas időszakot sikerült oktatóként "kifognom", hiszen ez az időszak szinte teljesen egybeesett a gender fogalmának az akadémiai mezőn kívüli, szélesebb tömegekhez való eljutásával. Az elmúlt egy-másfél évtizedben megjelenő ún. anti-gender vagy genderellenes egyházi, civil és politikai mozgalmak, kampányok és mozgósítások, valamint az erre adott (ellen)reakciók nemzetközi és hazai terepen egyaránt bizonyították, hogy a tudomány művelőinek alaptalan az a félelme, miszerint nehezen lehet bizonyos tudományos fogalmakat szélesebb körben népszerűsíteni. Felteszem, azért nem teljesen erre a típusú és tartalmú ismeretterjesztésre gondoltak.
A gender fogalmának a köznyelvbe való bekerülése és a fogalom eleve színes és sokrétű jelentéstartományának[2] új tartalmakkal való bővülése hamar egyértelművé tette számomra, hogy már nem csak azért kell egy kurzus első óráját a bemutatkozás után azzal indítani, hogy kinek mit jelent a gender, mert a résztvevők eltérő diszciplináris háttérrel, különféle tudományos vagy más szakmai tapasztalattal, a világ különféle szegleteiből érkeztek. Legalább ennyire fontos pedagógiai lépés lett annak felmérése, hogy a gender szóról mire asszociálnak, mi az az előzetes tudás, ami elérte őket a fogalom körüli vitákból, milyen jelentéseit ismerik a fogalomnak, és ezekből elsődlegesen melyiket helyezik a gender szó mellé. Tapasztalataim szerint az elmúlt bő egy évtizedben ebben a tekintetben radikális változás ment végbe. Míg a 2010-es évek elején a gender leginkább a nőkhöz, a feminizmus irányzataihoz, a patriarchális társadalmi, hatalmi berendezkedéshez és annak problematizálásához, esélyegyenlőségi politikákhoz kötődött a diákok fejében, a legutóbbi években a diákok már inkább a különféle nemi identitásokat, a szexuális és genderkisebbségeket ("LMBTQIA+"[3]), valamint a kapcsolódó ügyeket kötik a fogalomhoz.
Ezzel párhuzamosan az anti-gender téma a születő tudományos publikációkat és elemzéseket tekintve pezsgő és nagy érdeklődésre számot tartó alterületté vált, mára már hatezernél is több kapcsolódó tételt lát a Google Scholar. A kereső adatait alapul véve 2010 és 2021 között minden évben nőtt a témában megjelenő, regisztrált publikációk száma, és a 2021-es tetőzést követően sem esett vissza drasztikusan. Az elemzések jellemzően - és érthető okokból - főként arra fókuszálnak, hogy milyen ideológiai, politikai, kognitív és diszkurzív struktúrák, illetve stratégiák azonosíthatók az anti-gender megszólalások, mozgósítások és politikák mögött. Sokkal kisebb azoknak az írásoknak a száma, amelyek a gender fogalmából, annak történetiségéből, genealógiájából vagy geopolitikai beágyazottságából kiindulva keresik a magyarázatot arra, hogy mi teheti kritika tárgyává vagy egyenesen célponttá a fogalmat.
Ebben az esszében amellett érvelek, hogy a gender fogalma körüli viták megértéséhez és a saját kutatói, oktatói álláspont kialakításához elengedhetetlen a gender fogalmának történeti, genealogikus, valamint a lokális kontextust is figyelembe vevő újratanulása. Az újratanulás folyamata olyan interakciós tudásbővítésként írható le, amelynek keretében a gender fogalmáról való ismereteink a fogalomra adott reakciók fényében is változnak. Ez nem azt jelenti, hogy a reakciók a maguknak vindikált igazságtartalmukkal automatikusan, mindenféle szűrés vagy felülvizsgálat nélkül épülnek be a gender fogalmába, illetve bővítik azt. A reakciók az újratanulás folyamatában azt a célt szolgálják, hogy felülvizsgálhassuk a fogalmat, reflektív kérdéseket tegyünk fel a fogalommal kapcsolatban, és a kér-
- 59/60 -
dések megválaszolása során olyan eszközöket alkalmazzunk, amelyek révén szisztematikus, ellenőrizhető és alátámasztható ismeretekkel bővül a fogalom jelentése.
Az újratanulás koncepcióját Jemima Repo politológus Unlearning Gender című írása[4] inspirálta. Repo értelmezésében az unlearning[5] egy aktív folyamat, melyben zárójelbe tesszük, sőt, akár el is felejtjük minden korábbi tudásunkat egy fogalomról, akár olyanokat is, amelyeket kanonizált ismeretként vagy axiómaszerű alapállításként fogadtunk be és kezeltünk korábban. Repo munkássága maga példázza ezt a zárójelbetételi folyamatot. Doktori disszertációjában[6] foucaultiánus alapokon végezte el a gender fogalmának angolszász kontextusú történeti rekonstrukcióját, és vázolta fel annak geneaológiáját. Elemzésében azokkal a nagy népszerűségnek örvendő eredetmítoszokkal számolt le, miszerint a gender fogalma Simone de Beauvoir francia egzisztencialista filozófus A második nem című könyvéből származik,[7] vagy hogy a sex/gender fogalmi megkülönböztetés Ann Oakley brit szociológusnak köszönhető,[8] illetve hogy a gender fogalma a feminizmus második hullámából, vagyis az 1960-as és 1970-es években zajlott emancipációs mozgalomból eredeztethető. Repo azt a folyamatot rekonstruálja, hogy a gender fogalma - legalábbis abban a jelentéstartományban, amely közvetlenül köthető a nemiség társadalmi viszonyainak megragadásához mint célhoz - miként jelent meg az 1950-es években a pszichiátria, a szexológia és pszichológiai USA-beli kontextusában, hogy az interszex nemi jellegeket mutató vagy a nemi diszfóriát megélő pácienseknél a gender fogalmával azonosítsák a megélt, ún. pszichológiai nemet.[9] A gender mint pszichológiai nem azonosítása, illetve a biológiai és kulturális nemtől való elválasztása Repo szerint azért volt lényeges, mert a korabeli terápia célja az volt, hogy a megélt nemet, annak tartalmát igazítsák a testi beavatkozások során létrehozott, kijelölt biológiai nemhez, az igazítást pedig egyértelműen a nemek közötti társadalmi munkamegosztás modellje, illetve az ahhoz társítható, funkcionalista nemi szerepmodell vezérelte.
A gender fogalmát tehát nem a társadalmi rendet és a nemi status quót felforgató kollektív, mozgalmi igény szülte, hanem egy olyan, normatív biopolitikai szándék, amely fenn kívánta tartani ennek a nemi rendnek az alapjait. Ráadásul a szó eredeti jelentésében nem a strukturális társadalmi nemi viszonyok megjelölésére szolgált, hanem arra, amit ma nemes egyszerűséggel úgy neveznénk, hogy nemi identitás. Sőt, mi több, Repo szerint "a gender fogalma kifejezetten a biológiai nem normalizálására, fegyelmezésére és irányítására feltalált mechanizmus" volt.[10] A feminista és szexuális emancipációs mozgalmak ebből a normatív, pszichiátriai - és nem utolsósorban természettudományos - jelentéstartományból kölcsönözik, illetve veszik át a gender fogalmát ahhoz az érvelésükhöz, miszerint a biológia nem végzet, és a biológiából nem következik automatikusan az a társadalmi rend, amely nők és férfiak heteroszexuális és egyenlőtlen kapcsolatán alapszik. A biológiai nemiséggel rendelkező testek közti viszonyt a gender fogalma tehát nemcsak jelöli, hanem a fogalom önmagában alkalmas arra is, hogy felvegyen valamilyen normatív tartalmat, függetlenül attól, hogy ez konkrétan nemi kategóriák közti funkcionális komplementaritást, egyenlőtlenséget vagy flexibilitást, szolidaritást és egyenlőséget jelent. Így a genderrel kapcsolatos viták arról szólnak, hogy a fogalom milyen tartalmat közvetítsen az irányítani-kormányozni kívánt, nemiségükben konstruált testek közötti viszonyokkal kapcsolatban ezen testek irányába. Hasonló gondolat jelenik meg egy interjúban, amelyben Susan Zimmermann, a CEU történészprofesszora kijelenti, hogy "[a] gender, mint minden más, mindig politikai kérdés. A kérdés csak az, hogy milyen politikához kötődik, milyen koncepciókkal dolgozik."[11]
A tanítás ráadásul önmagában is értelmezhető politikai cselekvésként. A kritikai pedagógia[12] programja szerint a tanítás célja olyan új ismeretek, értelmezések, tudáselemek előásása és létrehozása, melyek emancipatorikus potenciállal bírnak a tudást megszerzők számára. Roderick P. Hart a tanítás politikájáról szóló tanulmányában[13] úgy fogalmaz, hogy a tanítás tulajdonképpen egy olyan folyamat, amelynek során az egyének létrejönnek, hiszen az elméjük, a tudatuk megalkotása zajlik. A genderről szóló kutatás, tanítás sem vonhatja ki ez alól magát, bármi is legyen a létrehozott tudáselemeknek a konkrét tartalma.
- 60/61 -
A fent bemutatott folyamatot a gender fogalmának magyarországi történeti rekonstrukciójára is alkalmazhatjuk. A gender szó és a szóban megjelenő analitikus tartalom hazai megjelenését jellemzően az 1980-as évek második feléhez és a rendszerváltás időszakához köti a témával foglalkozó szakmai közeg kollektív memóriája.[14] Ekkor tölthettek hosszú idő óta először hosszabb-rövidebb tanulmányi időt az USA-ban, illetve Nyugat-Európában különféle ösztöndíjak segítségével a kultúr-, a bölcsészet-és a társadalomtudományok területéről szakemberek, ahol addigra a feminista tanulmányok és elméletek már korántsem számítottak újdonságnak az akadémiai rendszerben. Ez az az időszak, amikor a hazai feminista aktivizmus is új lendületet vesz.[15] Ezt a megjelenési történetet azonban megelőzte egy másik, amely konkrét kapcsolatba hozható a gender fogalmának szexológiai és pszichiátriai gyökereivel. A rendelkezésre álló történeti források alapján elmondható, hogy a gender fogalma Magyarországon először 1961-ben jelent meg az Orvosi Hetilap című folyóiratban, egy dr. Szontágh Ferenc szülésznőgyógyász tollából született, "Az intersexualitás congenitalis formái és azok keletkezésének mai szemlélete" című cikkben.[16] Szontágh a Repo által is a gender-fogalom egyik atyjaként megnevezett amerikai pszichiáter, John Money egyik tanulmányára hivatkozik, és ennek kapcsán fejti ki, hogy a nem fogalmának többféle értelme is van, és ezek közül az egyik a "psycho-sexualis nem", vagyis az, hogy "milyen neműnek érzi saját magát [sic!] valaki, milyen a szexuális magatartása (»gender role«)". Ezt követően az 1960-as évtized végén, az 1970-es évek elején figyelhető meg egy újabb hullám, amely egybeesik a hazai szexológia intézményesülésének kezdeti időszakával, és egyértelműen kapcsolható a korszak nemi és szexuális viszonyait szabályozni, fegyelmezni és kontrollálni kívánó pártállami politika erősödéséhez is.[17] 1969 és 1972 között az Orvosi Hetilapban Buda Béla pszichiáter több alkalommal is ismertetett amerikai tanulmányokat a témában, majd az 1974-ben megjelenő A szexualitás modern elmélete című, a hazai szexológia intézményesülésének sarokköveként számon tartott könyvében két fejezetben is kitér a nemi szerep "stílusjegyekben, pszichológiai sajátosságokban megmutatkozó" részére, a gender role-ra, valamint később a nemi identitásra (gender identity).
A hazai vezető pszichológiai folyóiratban, a Magyar Pszichológiai Szemlében csak később, a 80-as évek első felében bukkan fel a kifejezés.
Az újratanulás folyamatában a gender fogalmával kapcsolatban újonnan előkerült, a történeti háttérre vonatkozó tudáselemek arra mutatnak rá, hogy a fogalom magja történetileg kapcsolódik az identitások kérdésköréhez. Ebből még nem következik az a redukció, hogy a gender a nemi identitással lenne egyenlő, és nemcsak azért nem, mert az identitás tartalma, jelentése is társadalmi konstrukcióként, strukturális viszonyok leképeződéseként értelmezendő, nem pedig az egyénnel született biológiai tényként. Másfelől a fogalom konstitutív eleme a fentebb említett biopolitikai dimenzió is, ami - tág értelemben véve - politikai, azaz különféle hatalmi viszonyokkal átszőtt terepen tartja a fogalmat. Az újratanulás folyamatában ezekhez az ismeretekhez kelet-európai kontextusban hozzátehetjük azt is, hogy a gender fogalma a régió politikai és gazdasági rendszerváltásának, majd később az EU-hoz való csatlakozásának fontos jelölője, szimbóluma lett.[18] Először is, a különféle nemi egyenlőségi politikák az európai - Nyugat-Európa által irányított - gazdasági, politikai, jogi integrációs, felülről lefelé ható folyamatok kötelező kellékei voltak, így könnyű volt a gender fogalmát a kelet-európai országokra ráerőszakolt, azok kultúrájától idegen vagy távoli ideológiaként megjeleníteni; ez például Lengyelország esetében meg is történt, amint azt Rawluszko rekonstruálta.[19] Másrészt, a gender fogalma szimbolizálja a rendszerváltás és a neoliberális gazdasági átalakulás társadalompolitikai szempontból tragikus, a felzárkózás ígéretével kecsegtető, de azt megközelíteni sem tudó, igazságtalanságérzetet és bizonytalanságot sokkal inkább magával hozó kimenetelét is.[20] Harmadrészt, Kováts Eszter értelmezése[21] szerint a genderrel mint a "nyugatnak" a "kelettel" szembeni szimbolikus előnyét, dominanciáját, hegemóniáját megtestesítő fogalommal szembeni politikai ellenállás és ellendiskurzus az egyenlőtlen "Nyugat-Kelet" viszony problematizálásának kifejeződése, ennek keretében a gender mint szimbólum az európai geopolitikai és tudásrezsimrégiók közti egyenlőtlenség miatt érzett igazságtalanság- és méltatlanságérzet előfeszítő ingere, illetve a gender a "Nyugat-Kelet" hierarchia szimbóluma. Az újratanulás mindezen tudáselemek szintetizálását is jelenti. Ha a gender fogalma mindezeket az elemeket egyszerre képes tartalmazni, akkor már nem tűnik annyira következetlennek vagy érthetetlennek, hogy
- 61/62 -
miért pont a gender fogalma körül robbantak ki politikai viták, és hogyan találták egyszeriben a tűzvonalban magukat azok a kutatók, civil szervezeteket képviselő szakemberek vagy aktivisták, akik aktívan használták a gender fogalmát társadalmi viszonyok kimutatására, problematizálására, politikai ügyek nyilvánosságban való megjelenítésére.
Joggal merülhet fel az olvasóban mindezek után a kérdés, hogy az újratanulás folyamatából mi is következik. A gender fogalmát ért kihívások nyomán Adamik Mária szociológus egyik írásában élesen teszi fel a kérdést, hogy mit kezdhetünk a fogalommal: "kiszabadítjuk vagy kidobjuk?"[22] Kidobjuk-e azért, mert a fogalom történeti magja tálcán kínálja a nemi identitásokra való jelentésredukciót? Kidobjuk-e azért, mert mind az anti-gender politikák, mozgalmak és ideológiák, mind a genderkisebbségek identitáspolitikai emancipációs aktivizmusa,[23] mind pedig a gendertanulmányok mezőjében látható, identitásalapú értelmezések térnyerése[24] folytán elveszni látszik annak az esélye, hogy a gender fogalma alkalmas legyen a strukturális viszonyok elemzésére? Kidobjuk-e azért, mert létező, ám a jelentés- és cselekvéstartomány extrém sávjában található formáit a politikai propaganda általános jelenségként mutatja bel?[25] Es kidobjuk-e azért, mert sem a témával foglalkozó kutatók, sem a női civil aktivizmus nem volt képes arra, hogy a szélesebb nyilvánossággal megismertesse a gender fogalmát, és bebizonyítsa a fogalom alkalmasságát a hétköznapi nemi viszonyok szociológiai, gazdasági, politikai elemzésére, megértésére, ezáltal a valóság megismerésének és értelmezésének gazdagítására? Vagy sokkal inkább arra kellene törekedni, hogy a fogalom kiszabaduljon ebből a szorult helyzetből? Meg kellene próbálni valahogy mégiscsak megmenteni, kockáztatva ezzel azt, hogy a mentésre igyekvőkre örökre ráég a "genderlobbista" címkéje?
Óvva intenék attól, hogy a döntést a prezentizmus vagy a dekontextualizálás csapdájába esve hozza meg bárki is. A gender fogalmának érvényességét az éppen aktuális politikai propaganda erejétől és fogalomátalakító erejétől függővé tevő megközelítések nem tudnak másból kiindulni, mint abból, ami "van" észlelésük szerint. Ezzel azonban a jelen viszonyai alapján mondanak ítéletet több évtizedes történettel bíró fogalmak felett. Az, hogy aktuálisan milyen konkrét asszociációk kötődnek egy fogalomhoz, nem először állítja kihívás elé a társadalomkutatókat, különösen Kelet-Európában. Gondolhatunk itt például a társadalmi osztály mint analitikus fogalom történetére a régióban; arra, hogy az osztály fogalmát a pártállami idők ideológiai asszociációitól hogyan igyekszik megszabadítani - és az érvényes elemzési fogalmak tárházába visszaemelni, restaurálni - a 2010-es években megjelenő új társadalomtudós generáció.[26] A gender újratanulásához ráadásul kollektív cselekvésre lenne szükség, akár az akadémiai mezőt, akár az aktivizmust nézzük, és kérdés, hogy ennek van-e bármilyen realitása. Miért ne használhatná valaki például a gender fogalmát egy olyan országban, ahol nem jelentek még meg az anti-gender mozgalmak? Az eldobás mellett állást foglalók másik jellemző érvelési hibája - a prezentizmus mellett - a dekontextualizálás, vagyis az a feltevés, hogy a fogalom jelentése nem függ annak kontextusától. Ha egy egyetemi óra vagy előadás keretében definiálja valaki, hogy mit ért gender alatt, és ezt követően használja a fogalmat, akkor egyértelműen felvázolja, hogy a hallgatóság milyen jelentésre gondoljon, amikor meghallja a szót. Ez a definíció, amennyiben nemi csoportok strukturális viszonyára érti a fogalmat, még mindig számíthat kisebbséginek, ha a fősodor például identitásként értelmezi elsősorban a gendert.
Az újratanulás folyamata elsősorban abban segít, hogy az új tudáselemek feldolgozása révén a fogalomhoz kötődő lehetséges viszonyulásainkat átgondoljuk, értékeljük, és ezek fényében önreflexív módon döntsünk arról, hogy mit kívánunk tenni a fogalommal. Abban bízom, hogy ezzel a rövid esszémmel és benne az újratanulás módszerével sikerül segítséget nyújtanom a hozzám hasonló dilemmákkal szembesülőknek. ■
JEGYZETEK
[1] Ez az esszé a következő, már megjelent tanulmányra épül, annak részben lerövidített, átdolgozott és új ismeretekkel bővített, magyar nyelven először megjelenő változata: Gregor Anikó: Relearning Gender in Relation to Neoliberalism: The Politics of Teaching Gender Studies in Times of Critique, in The Gendered Politics of Crises and De-Democratization. Opposition to
- 62/63 -
Gender Equality, ed. Bianka Vida, Rowman & Littlefield, 2022, 195-214.
[2] Kováts Eszter: Only ! know my gender: The individualist turn in gender theory and politics, and the right-wing opposition, Intersections, 2022/1, 110-27.
[3] Ebben az esszében tudatosan mellőzöm az LMBTQIA+ betűszót és ennek különféle variációit, és következetesen a szexuális és genderkisebbségek kifejezést fogom használni, elismervén, hogy ez utóbbi sem problémamentes. Spencer és Patterson alapján - lásd Leland G. Spencer - G Patterson: Abridging the Acronym: Neoliberalism and the Proliferation of Identitarian Politics, Journal of LGBT Youth, 2017/3, 296-316. A megnevezéssel kapcsolatban több probléma is felmerül. A csoportok kezdőbetűiből képzett megnevezés elfedi a csoportok közti viszonylatokat; azt az üzenetet küldi, mintha ezek a csoportok egymástól független viszonylatban, önálló és különálló kategóriaként léteznének; elfedi a csoportok közti esetleges hierarchiákat és egyenlőtlen viszonyokat; a szexuális és genderkisebbségek rendszerszintű helyzetének megértése helyett az egyéni, individuális jellemzőként való megközelítést implikálja; azt az üzenetet küldi, mintha lenne egy egységes "LBMTQIA+" identitás, amelyet minden tag megél; elfedi a csoportok közti vitákat és így végső soron depolitizálja az érintett csoportok politikai küzdelmeit - amelyeknek történelmi múltja is van - és emancipációs mozgalmát.
[4] Jemima Repo: Unlearning gender, The Philosopher, 2019/3, 15-18.
[5] A fogalmat magyarul talán a tanultak elvetésének, felejtésnek, esetleg kivezetésnek lehet fordítani. Repo címadása implicit utalásként is értelmezhető: Judith Butler filozófus 2004-es Undoing Gender című könyvében a nemiségre vonatkozó korlátozó, szabályozó normáknak a megkérdőjelezési, tágítási és felbontási lehetőségéről értekezik, amely folyamat a szerző szerint általában véve a társadalom, benne a különféle nemiségű társadalmi csoportok jólétének irányába vezetne, lásd Judith Butler: Undoing gender, New York -London, Routledge, 2004.
[6] Jemima Repo: The Biopolitics of Gender, Oxford - New York, Oxford University Press, 2015.
[7] A már-már szállóigévé vált idézet szerint "[a]z ember nem születik nőnek, hanem azzá válik". A Beauvoir-specialista feminista filozófus, Joó Mária is úgy ír erről a mondatról, mint amely megalapozta a sex/gender különbségtevést, és az 1960-as években kibontakozó feminista elméletek egyik alapköve lesz - lásd Joó Mária: Simone de Beauvoir filozófiája és A második nem, Pro Philosophia Füzetek, 2003/3, 35-55.
[8] Oakley-t az 1972-ben megjelent Sex, Gender and Society című, széles körben elterjedt alapozó könyve miatt tekintik sokan a gender mint fogalom feltalálójának.
[9] A gender fogalmi eredetének ezen aspektusáról magyarul is jelent meg tanulmány, lásd Feró Dalma: Gender és igazság(osság), gender mint posztigazság(osság), Replika, 2019, 112, 167-86.
[10] Lásd Repo (6. vj.) 2.
[11] Bartha Eszter: A gender mindig politikai kérdés. Bartha Eszter beszélgetése Susan Zimmermannal, Eszmélet, 114, 73-84.
[12] Lásd például a Fordulat 28. Kritikai pedagógia lapszámát: http://fordulat.net/?q=huszonnyolcadik.
[13] Roderick P. Hart: Why Communication? Why Education? Toward a Politics of Teaching, Communication Education, 1993/2, 97-105.
[14] Lásd a visszaemlékezéseket az alábbi kötetben: Pető Andrea (szerk.): A társadalmi nemek oktatása Magyarországon. Budapest, ICSSZEM, 2006.
[15] Barna R. Emília - Csányi Gergely - Gagyi Ágnes - Gerőcs Tamás: A rendszerváltozás utáni magyar feminista mozgalom globális, történeti perspektívából, Replika, 2018, 108-109, 241-62.
[16] dr. Szontágh Ferenc: Az intersexualitás congenitalis formái és azok keletkezésének mai szemlélete, Orvosi Hetilap, 1961/12, 529-533.
[17] Takács Judit: Disciplining Gender and (Homosexuality in State-Socialist Hungary in the 1970s, European Review of History: Revue Européenne d'histoire, 2015/1, 161-75.
[18] A genderről mint szimbólumról lásd Susan Zimmermann: The Institutionalization of Women's and Gender Studies in Higher Education in Central and Eastern Europe and the Former Soviet Union: Asymmetric Politics and the Regional-Transnational Configuration, East Central Europe, 2008/1-2, 131-60.
[19] Marta Rawluszko: And If the Opponents of Gender Ideology Are Right? Gender Politics, Europeanization, and the Democratic Deficit, Politics & Gender, 2021/2, 301-323.
[20] Grzebalska, Weronika - Kováts Eszter - Pető Andrea: A gender mint szimbolikus kötőanyag: miért lett hirtelen olyan fontos a társadalmi nem? Mérce.hu, 2017. március 6., https://merce.hu/2017/03/06/a_gender_mint_szimbolikus_kotoanyag_miert_lett_hirtelen_olyan_fontos_a_tarsadalmi_nem/.
[21] Kováts Eszter: Anti-gender politics in East-Central Europe: Right-wing defiance to West-Eurocentrism, GENDER - Zeitschrift für Geschlecht, Kultur und Gesellschaft, 2021/1, 76-90.
[22] Adamik Mária: A "gender" a magyarországi közéleti és tudományos karanténban: kiszabadítjuk vagy kidobjuk?, TNTeF: Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat, 2018/1, 16-31.
[23] Kováts (2. vj.) 110-127.
[24] Risman, Barbara J. - Kristen Myers - Ray Sin: Limitations of the Neoliberal Turn in Gender Theory:
- 63/64 -
(Re)Turning to Gender as a Social Structure, in Gender reckonings: new social theory and research, eds. James W. Messerschmidt - Patricia Yancey Martin - Michael A. Messner, New York, New York University Press, 2018, 178-90.
[25] Jó példa erre Fodor Éva elemzésének eredménye, miszerint 2015 és 2020 között a "gender" szó előfordulása növekvő tendenciát mutatott magyarországi kormányközeli sajtótermékekben, továbbá, a 2018 és 2020 közti időszakban a "gender" szóval jóval gyakrabban került említésre a szexualitás és transzneműség, mint a család vagy a nők kapcsán - lásd Fodor Éva: The Gender Regime of Anti-Liberal Hungary, Palgrave Macmillan, 2021.
[26] Lásd Gagyi Ágnes - Éber Márk Áron: Class and Social Structure in Hungarian Sociology, East European Politics and Societies, 2015/3, 598-609.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző szociológus, ELTE TáTK.
Visszaugrás
