Az európai egyetemek jogi karainak első összehasonlító jogi tanszékei a XIX. század első felében jöttek létre.[1] Az azóta eltelt időben az összehasonlító jog iránti érdeklődés tovább fokozódott, mára a legtöbb jogi egyetemen kötelező tantárgy az összehasonlító jog. A tárgy oktatásának alapvető célkitűzése az, hogy a hallgatók számára a világ nagy jogrendszereit csoportosítsa, bemutassa és összehasonlítsa a különböző jogi kultúrákat. Az összehasonlító jog ezáltal nyilvánvalóan hozzájárul a jogászi műveltség bővítéséhez, a hallgatók szakmai látókörének, tudásának szélesítéséhez, valamint mélyítéséhez, továbbá módszertani ismereteket is biztosít a leendő jogászok részére, ugyanis a jogi összehasonlítás mint módszer elsajátítását is szolgálja.
Az összehasonlító jogtudomány a felmerülő jogi problémákra az összehasonlító módszer segítségével próbál megoldást találni. A külföldi jogrendszerek tanulmányozása, a nemzetközi kitekintés, a külföldi tapasztalatok értékelése, a képalkotás a lehetséges megoldásokról mind-mind segítséget jelent a nemzeti jogban egy adott szakterülettel kapcsolatban feltett kérdések megválaszolása és a megoldások felderítése során.
Az összehasonlító jogtudomány elméletén belül az egyik legkevésbé kimunkált témakör a jog-összehasonlítás elmélettörténete, a jogi összehasonlítás magyarországi történetének vonatkozásában pedig még inkább jellemző ez a hiányosság, hiszen alig néhány publikáció jelent meg a témával kapcsolatban. Ezért tekinthető hézagpótlónak Fekete Balázs "A modern jogösszehasonlítás paradigmái. Kísérlet a jogösszehasonlítás történetének új értelmezésére" című doktori értekezése, illetve azonos címmel 2011-ben megjelent könyve.[2] A kötetben a jog-összehasonlítás történetét mutatja be Thomas Kuhn paradigmaelméletének segítségével.
A témát illetően a szerző módszertana újító jellegű, hiszen a jog-összehasonlítást a jogtudományban ritkának számító tudománytörténeti szemlélettel vizsgálja meg. Munkájában a jog-összehasonlítás fejlődéstörténetét nem csupán önmagában, hanem a Thomas Kuhn nevéhez kapcsolódó tudományos paradigmaelmélet felhasználásával mutatja be és elemzi. A szerző nyilván terjedelmi okokból nem törekszik enciklopédikus igényű részletességre, nem célja maradéktalanul bemutatni a jog-összehasonlítás teljes történetét a kezdetektől egészen napjainkig.
A szerző a művének megírása során igen széles szakirodalmi bázisra támaszkodott, ahogy ez a könyv végén található irodalomjegyzékből is kitűnik. Tudománytörténeti munka lévén, az egyes időszakok vizsgálata során az adott korszak szerzőinek műveire támaszkodott, így jó néhány elsődleges forrást vizsgált meg, ezáltal számos idegen, elsősorban angol és francia nyelvű szakirodalmat dolgozott fel az összehasonlító jogtudomány jeles képviselőitől, például Henry Sumner Maine, Édouard Lambert, Levy Ullmann, Martin Wolff, René David műveit. A klasszikus szakirodalom feldolgozása mellett, ahogy ez történeti jellegű munkák esetében lenni szokott, nagyban támaszkodik egyéb kutatások eredményeire, más szerzők vizsgálataira, illetve alkotásaira. Amint maga is leírja, munkájának fő inspirációs forrása Péteri Zoltán "Paradigmaváltás a jogösszehasonlításban" című műve volt, amely a magyar jogirodalomban először vetette fel azt a gondolatot, hogy a Kuhn-féle paradigmaelmélet a jog-összehasonlítás elmélettörténetének vizsgálatakor is alkalmazható lehet, vagyis a jogi összehasonlítás történetét esetlegesen be lehet mutatni a kuhni elmélet segítségével.[3]
Fekete Balázs könyve összesen hat fejezetből áll, szerkezete világos, könnyen áttekinthető. A könyv első fejezete a Kuhn nevéhez fűződő paradigmaelméletet vázolja fel. A következő három fejezet az összehasonlító jogtudomány három nagy paradigmáját mutatja be. Az utolsó előtti, ötödik fejezet a magyar összehasonlító jogi gondolkodás történetét részletezi, míg a művet lezáró hatodik fejezetében a jog-összehasonlítással kapcsolatos következtetéseinek, a kutatási eredményeinek összefoglalását olvashatjuk. A könyv idegen nyelvű összefoglalókat is tartalmaz a legvégén angol, francia és német nyelven.
Thomas Kuhn nevéhez A tudományos forradalmak szerkezete című, 1962-ben megjelent műve valóban "forradalmasította" a tudományfilozófiát, melynek hatására a tudománytörténet elméleti háttere jelentősen megváltozott. Kuhn fellépéséig a tudománytörténetet a világról való igaz tudásunk egyenes vonalú és folyamatosan előrehaladó fejlődéstörténeteként fogták fel. Kuhn műve megváltoztatta ezt a felfogást. Szerinte a paradigma egy adott korszakban egy adott tudósközösség által elfogadott megegyezés arról, hogy mit tekintenek az adott tudomány tárgyának, feladatának, egy tudomány képviselői kutatási céljainak, világlátásának közös pontjait, határait jelöli ki.
Thomas Kuhn paradigmaváltásnak nevezi a korábbi paradigma leváltását, vagyis azt a pillanatot, amikor egy tudományágban egy tudományos forradalmat követően egy új paradigma válik uralkodóvá. A paradigmaváltást követően az adott tudományág már új előfeltevésekre, új felfogásokra, valamint új alaptételekre épül. Fekete Balázs szerint a paradigmaelmélet a társadalomtudományok történetének megértéséhez is hozzájárulhat, ezt a paradigmaelméletet használja fel a jogösszehasonlítás történetének bemutatásához. A könyv további fejezetei ezen hipotézis bizonyítási kísérletének is tekinthetők.
- 444/445 -
A könyv második fejezetében Fekete Balázs az első paradigmát mutatja be, melyet történeti-evolucionalistának nevez. Ez a XIX. század második felében volt jellemző, és legjelentősebb képviselői az angol Henry Maine, a szintén angol Federick Pollock, a német Albert Hermann Post, az ugyancsak német Franz Bernöf és Josef Kohler, valamint az olasz Del Vecchio voltak.
A szerző megállapításai szerint a XIX. század második felében, a modern, nemzetállamok kialakulása során a jogtudósok főként saját nemzeti jogrendszereikkel foglalkoztak, később ez változott, és a külföldi kitekintések is egyre számottevőbbé váltak. Véleménye szerint a paradigmateremtésben a legnagyobb szerepet az angol és a német jogtudósok játszották, a francia tudóstársaik munkája nem volt számottevő ezt illetően. Az angolok és a németek azonos előfeltevésekkel és azonos célokkal dolgoztak. Különbségként említi, hogy az angol jogtudósok inkább egyedi kérdések vizsgálatára, addig a németek általános kérdések megválaszolására törekedtek.[4]
Fekete Balázs úgy véli, hogy a jogászi gondolkodásra is hatással volt a tudományos gondolkodás általános módszertani alakulása, fejlődése. A XIX. század második felében a jogtudományban is jellemző volt a pozitivista tudományosság, mely szerint jórészt a társadalmi jelenségek is megismerhetők a természettudományos módszerek segítségével, azok változásait okozó tényezők között számos objektív törvényszerűség fedezhető fel, amelyek ugyanúgy feltérképezhetők, mint a fizikai világ törvényszerűségei. Meglátása szerint a jogi gondolkodásra a pozitivizmus mellett Darwin evolúcióelmélete is nagy hatást gyakorolt, az első paradigma képviselőinek előfeltevése volt, hogy a biológiai evolúcióhoz hasonlóan a jogfejlődést is törvényszerűségek uralják, amelyek feltárhatók. A paradigma egyik lényeges hipotéziseként említi azt az elgondolást, mely szerint az evolúció mintájára, minden jogrendszer ugyanazt az utat járja be, ezért a még fejletlen jogrendszerek vizsgálatából következtetni lehet a fejlettebb jogrendszerek múltjára, még írott források hiányában is. Ezért az első paradigma képviselői a jogfejlődést jellemző alapvető törvényszerűségek és a jogfejlődés egymás után következő szakaszainak megismerése érdekében megpróbálkoztak a jogfejlődés empirikus vizsgálatával, összehasonlítva az egyes különféle korok és egyes különböző népek jogrendszereit.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
