https://doi.org/10.59851/jk.79.06.5
A bíróság pártatlan működésébe vetett közbizalom a bírói döntések társadalmi elfogadottságában is visszatükröződik. A bizalom megingása különösen az olyan sajtónyilvánosságot kapott ügyekben érzékelhető, mint a Quaestor-ügy. A bizonyítékok beazonosítható módon való megjelölésének elmulasztása miatt a hiányosság pótlása érdekében kibocsátott végzés ugyanis olyan éles nézetkülönbséget generált az ügyészség és a bíróság között, amely az ügyészség kritikus hangvételű sajtóközleményével szembeni válasz-sajtóközlemény kiadására késztette a bíróságot. A hiányosság pótlásának szükségessége okán kialakult polémiáról tudósító publicisztikák elemzése révén következtetés vonható le a közbizalom sérelmének reális veszélyére vonatkozóan.
Tárgyszavak: pártatlan bíróság, az ítélkezésbe vetett közbizalom, bírósági döntések társadalmi elfogadottsága, vádirat kellékhiányossága, bizonyítékok beazonosítható módon való megjelölése
The public's confidence in the impartiality of the judiciary is reflected in the perceived social acceptability of its rulings. A notable decline in trust can be observed in cases that have attracted significant media attention, such as the Quaestor case. The court order issued in this case was the result of a failure to correctly identify the available evidence, and was intended to address this shortcoming. However, it gave rise to a stark divergence of opinion between the prosecutor's office and the court, prompting the court to issue a press release in response to the critical statement made by the prosecutor's office. By analyzing the press releases and the online articles informing about the debate on the necessity of remedying the deficiency, a conclusion can be drawn about the potential risk to public confidence.
Keywords: public trust, impartial adjudication, press release
Az ítélkező tevékenység az élet megannyi területét felölelő esetek színes sokaságából merítkezik, és mind terjedelmében, mind tartalmában változatos ügyek elbírálását teszi a bíróságok feladatává. A büntetőjogi felelősség kérdésében való döntéshozatal ugyanakkor a bírói munkavégzésnek pusztán egy vékony szegmense, amelyhez a tárgyalás-előkészítési szakasztól kezdődően hosszú út vezet számos eljárásjogi nehézséggel. A bizonyítási eljárás kereteit meghatározó első és legfontosabb lépés kétségkívül a vádirat törvényes elemeinek vizsgálata. Míg ez a klasszikus téma régóta foglalkoztatja a jogirodalmat,[1] a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 422. § (2) bekezdésében megjelölt információs rendeltetésű elemek többnyire említés szintjén jelennek meg a tudományos munkákban. Információs rendeltetésük abban érhető tetten, hogy a vád konkrét tartalmához képest a bíróság eljárásának lefolytatásához szükséges egyéb információkat foglalják össze; ezek közül is kiemelkedik - az eljárás megszüntetésének lehetséges jogkövetkezménye által - a bizonyítékok megfelelő módon való előterjesztésének követelménye. A kiemelt szerep kapcsán elég csupán arra gondolni, hogy a többkötetes, adott esetben több tízezer oldalas ún. "giga büntetőügyekben" egyáltalán nem mellékes, hogy milyen alapossággal, csoportosításban és részletességgel tartalmazza a vádirat a bizonyítékok felsorolását.
A fenti problematika egyik kiváló példája az ún. Quaestor-ügy, amelyben az eljáró bíró úgy ítélte meg, hogy a vádirat a bizonyítékok megjelölését részben annyira sommásan tartalmazta, hogy nem lehetett megállapítani, melyik bizonyíték mely cselekmény vagy részcselekmény bizonyítására szolgált, ezért az ügyészséget a hiányosság pótlására hívta fel; mindez a sajtóban is nagy visszhangot kapott, éles véleménykülönbséget generált a bíróság és az ügyészség között. Az alapul szolgáló jogesetben T. Csaba és társai egy 47 társaságból álló bűnszervezetet hoztak létre, amelynek elsődleges célja a befektetők pénzének és értékpapírjainak eltulajdonítására irányult.[2] A vádirat szerint a T. Csaba által irányított bűnszervezet tevékenysége egyrészt a befektetők értékeinek sikkasztására, másrészt csalási cselekmények elkövetésére terjedt ki, az utóbbit akként kivitelezve, hogy a Quaestor-csoport tényleges fizetésképtelen helyzetét a befektetők előtt elhallgatták, és őket megtévesztve vállalati kötvényeket (részben a valóságban nem létező értékpapírokat is) értékesítettek.[3] A T. Csaba és 10 társa ellen különösen jelentős kárt okozó, bűnszervezetben elkövetett sikkasztás,
- 313/314 -
csalás és más bűncselekmények miatt benyújtott 1548 oldalas vádirat alapján a Fővárosi Törvényszéken 25.B.192/2016. számon indult büntetőügyben az elkövetési érték körülbelül 77 milliárd forint. A vádirat 5 vádpontban 5458 rendbeli csalást és sikkasztást rótt a vádlottak terhére.[4]
A fenti összefoglaló hűen illusztrálja, hogy eme szerteágazó ügy észszerű időn belüli elbírálhatósága érdekében milyen fokozott jelentőséggel bír a bizonyítékok beazonosítható módon való megjelölése. Nemcsak ebből a szempontból hasznos alany a kiválasztott ügy, hanem amiatt is, hogy plasztikusan szemlélteti: a hiányosság pótlására felhívó végzés kibocsáthatóságának kisebb társadalmi ismertsége és a sajtóban megjelent egyes negatív felhangok és megnyilvánulások együttesen érinthetik a pártatlan bíróságba vetett társadalmi bizalmat. A tanulmány célja annak bemutatása, hogy a média által közvetített nyilatkozatokban és az ezekre épülő tudósításokban megjelenő bíráló, illetve pontatlanul vagy a nagyobb olvasottság elérése érdekében alkalmazott szavak ereje miként rejti magában a pártatlan bíróságba vetett közbizalom sérelmének reális veszélyét. A vizsgálódás másik fókuszpontja, hogy a Quaestor-ügyben választott kommunikációs technika mint a büntetőbíráskodás tekintélyét megalapozó közbizalom reparálásának és elmélyítésének eszköze,[5] általánosságban alkalmazható-e.
A fenti kérdések megválaszolása érdekében a szerző alapvetően társadalomtudományi megközelítést alkalmaz. Vizsgálja a Fővárosi Törvényszék és a Fővárosi Főügyészség Sajtóosztályának honlapján közzétett sajtóközlemények hatásgyakorlási potenciálját, és ugyanezen célból a szövegelemzés módszerével feldolgozza az online sajtóorgánumok e tárgykörben született írásait. Ami a választott módszert illeti, a bíróságokon folytatható tudományos célú kutatásokról szóló 3/2019. (XI.28.) OBH elnöki ajánlás 4. § (1) bekezdésére és 7. § (2) bekezdésére figyelemmel csak jogerősen befejezett ügyek iratai képezhetik tudományos kutatás tárgyát (a Quaestor-ügy tárgyalása még jelenleg is folyamatban van), ekként a megalapozó fejezeteken túli ismeretanyag feldolgozása közvetett forrásokon, így az e tárgykörben született sajtótudósításokon alapul. A fenti kérdésekre adandó válasz - a tanulmány tárgyára tekintettel - érdemben az írott sajtó anyagain keresztüli vizsgálat tükrében nyerhet létjogosultságot, és a kapott eredmény ily módon tehető a pártatlan bírósági eljárás követelményének mérlegére.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
