1. A Kr. u. II. században élt Terentianus Maurus De litteris, syllabis et metris c. költeményében írja: "Pro captu lectoris habent sua fata libelli", azaz az olvasói befogadástól függ a könyvnek a sorsa. A hazai jogélet a kilencvenes évektől fogva - befogadásra készen - igényli az akkor még új és azóta is egyik legsikeresebb nemzetközi instrumentum, az ún. Bécsi Egyezmény (az áruk nemzetközi adásvételéről, 1980; továbbiakban: Egyezmény) "sorsának" alakulásáról, fejlődéséről papírra vetett elemző monográfiákat, magyarázatokat. 2005-ben - az Egyezmény megszületésének 25. évfordulóján - Sándor Tamás napjainkig egyedülálló teljes, magyar nyelvű kommentárja[1] Vékás Lajos imponálóan gazdag forrásanyagú átdolgozásával, kiegyensúlyozott képet nyújtva orientálja az olvasót a nemzetközi adásvétel ösvényein.[2] A kötet honi hiánypótló jellégét a jogalkalmazás, valamint a jogalkotás folyamata során felmerülő bizonytalanságok is jelzik.[3] Ezek eloszlatásához, valamint az Egyezmény rendelkezései, azok összefüggései megértéséhez, azaz befogadásához nélkülözhetetlen ez a kiemelkedően alapos kommentár, amelynek nívóját a szerzőknek - kik többek között a nemzetközi adásvételi jog tudományának prominens képviselői - hazai és nemzetközi szakmai elismertsége is fémjelzi.
Ugyan az előzetes feljegyzések (commentarii) megjelölés a rómaiaknál még a kidolgozott műtől való elhatárolást jelentette, később azonban a jelentéstartalom módosulása valamely műhöz való részletes magyarázatra "bővült". Ennek megfelelően korunk Egyezményt elemző kommentárjai is tetemes - nem csak tudományos - súllyal rendelkező, részletekbe menő, elemző munkák. Különös érdeme az új magyar kiadásnak, hogy az elmélet és gyakorlat mérföldöveit és újdonságait megfelelő kontenanciával, harmonikus egységben kezeli. Didaktikailag is inspiráló a mű szerkezete, ugyanis az egyes jogirodalmi nézetek ütköztetésén túl az ítélkezési gyakorlat sommás bemutatása után a felvetett jogkérdéseket nem hagyja megválaszolatlanul. A szerzők a problémák és megoldások, valamint saját álláspontjuk rögzítésével óhatatlanul "commentari"-ra (elméjének jártatására) motiválják az olvasót.
2. A munka legjellemzőbb vonásai: a komplexitás és rendszerezettség már az alkalmazási kör tárgyalásánál haszonnal ötvöződnek a "mértékadó" irodalom és ítélkezési gyakorlat bemutatásával. A tárgyi hatály tekintetében egyfelől az adásvétel fogalma határainak megvonásával (pl.: a vétel különös nemeinél, vagy adásvételi elemeket tartalmazó vegyes szerződések mely eseteiben alkalmazandó az Egyezmény), másfelől az áru fogalmának "kitöltésével" segíti a jogalkalmazást. Ez utóbbi vonatkozásában kiterjesztik az áru fogalmát a szoftver, rögzített tudományos, technikai, vagy technológiai eredmények, lábon álló termés, ki nem bányászott ásványi kincs, dologösszességek (kivéve egész vállalat adásvétele), épületből kibontható építési anyag tekintetében, azonban pl. ingatlanra, jogokra (timeshare, rádió-(tv-)adásidő értékesítése) az Egyezmény per se nem vonatkozik. A személyi hatály kapcsán az Egyezmény alkalmazása "a felek különböző államokban lévő telephelyének" vizsgálatát kívánja meg. A stabilitással és önálló cselekvési jogkörrel rendelkező hely (leányvállalatok esetében mindig annak és nem az anyavállalatnak a működési helye) feltétele a szerződéskötés időpontjában kell fennálljon. Az Egyezmény záró rendelkezései, ezen belül is az egyes fenntartások, valamint az 1. Cikk (1) bekezdésében foglalt vagylagos feltételek együtt adják a területi hatály koncepcióját. Az ún. autonóm alkalmazás - vagyis amennyiben az adásvételi szerződést kötő felek telephelye az Egyezményben részes különböző államokban
- 121/122 -
van - együtt jár a kollíziós szabályok kikapcsolásával, s a részes államok bővülésével ez a legpraktikusabb eszköz az Egyezmény alkalmazásának meghatározásához.[4] Alternatív megoldás az ún. "kijelölő norma",[5] mely szerint - közvetett úton - akkor is alkalmazandó az Egyezmény, ha a fórum kollíziós szabálya az Egyezményben részes állam jogához vezet. Fontos faktor még - bár az Egyezmény szövege kifejezetten nem említi -, hogy a fórum is szerződő államban legyen, ellenkező esetben ugyanis csak a lex fori nemzetközi magánjogi szabályai alapján alkalmazott külföldi jog részeként kerülhet e nemzetközi instrumentum alkalmazásra.
Az Egyezmény alkalmazásánál kiemelkedő jelentősége van a tárgyi és területi hatály korlátainak. Az előbbi kört illetően 2. Cikk kiveszi ugyan a fogyasztói adásvételt, ám bizonyos esetekben a bíróság, ha a vevő az árut mind magán-, mind üzleti célokra használja, alkalmazandónak ítéli az Egyezményt (pl.: ha a társaság egyik tagjának - hivatásszerűen díjugratással foglalkozó - fia számára vásárol egy lovat).[6] A pénz, valamint a vízi járművek adásvételére ugyancsak nem vonatkozik az Egyezmény, de a már nem hivatalos fizető-eszközre, pénzérmére, és a kisebb méretű sportcsónakra, evezős vízi járművekre igen. A fentebb említett területi hatály korlátait pedig egyes fenntartások (92-95. Cikk) képezik.[7] Az Egyezmény nem-érvényesüléséhez vezet annak felek általi kizárása, az ún. opting out (6. Cikk).[8] Az első pillantásra összetettnek tűnő alkalmazási kör kérdéseit, összefüggéseit a kommentár világos, egyértelmű módon, jogesetekkel tarkítottan mutatja be.
A kommentár nem elégszik meg pusztán az Egyezmény rendelkezéseinek analízisével. Az összehasonlító jelleg az egyezményes kompromisszumok eredetének feltárásán túl megkívánja a hazai jogrend kontextusában való elhelyezést is. Így a könyv értékes gondolatokkal hívja fel a figyelmet egyfelől a magyar Polgári Törvénykönyvtől való eltérésekre (pl. az elállás koncepcióját illetően,[9] valamint a lehetetlen szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalás tekintetében), másfelől az új Polgári Törvénykönyv koncepciója adta változásokra (pl. a szállítási szerződés adásvételi szerződés altípusaként történő megjelenése a 3. Cikk taglalásakor).
3. Az unifikált (egységesített) jogot alkotó nemzetközi egyezménynek, funkciója betöltéséhez szükséges az értelmezés és a joghézagkitöltés metódusának egyértelmű rendezése (7. Cikk). Az Egyezmény autonóm értelmezése annyit tesz, hogy az Egyezmény rendelkezéseit "magából az Egyezményből, saját összefüggéseiből kell értelmezni".[10] A kommentárok egyöntetűségére e téren a gyakorlat néha rácáfol, ugyanis - taglalják a szerzők - a nemzetközi jelleg figyelembe vétele főként az angolamerikai bírói ítélkezésben - a hazai esetjog Egyezménybe építésével - nemzeti jelleget ölt.[11] Igaz, ez utóbbi kivételes esetekben gyümölcsöző lehet - jegyzi meg a kommentár - amennyiben a nemzetközi egyezmény konkrét rendelkezése egy nemzeti jogban gyökeredzik (pl. a Hadley v. Baxendale ügy képezi az alapját az előreláthatósági klauzulának). Az egységes értelmezésnek és alkalmazásnak persze "minta esetei" is vannak, mint pl. a német Legfelsőbb Bíróság döntése a kobaltszulfát ügyben, vagy a Tribunale di Vigevano ítélete.[12] A joghézagok kitöltésének mikéntjét illetően példaként hozza a könyv a kötbér kérdését, amelyről amennyiben a felek nem rendelkeztek, a bíróság nem határozhat, ellenkező esetben a kikötött kötbér alakisága az Egyezmény, tartalma tekintetében a fórum kollíziós joga által meghatározott jogrend rendelkezései alkalmazandók. Máig vitatott a 7. Cikk és a felek autonómiájának (6. Cikk) viszonya. A kommentár szerzői azt az újabb álláspontot vallják magukénak, mely szerint a felek közös akarattal "előírhatják" a bírónak az Egyezmény értelmezésének, avagy a joghézagkitöltésnek a mikéntjét. Bár - teszik hozzá - "aligha képzelhető el mégis, hogy az Egyezmény alapelveit kizárhassák a felek."[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
