A gyermektartásdíj behajtása világszerte súlyos nehézségekkel jár együtt2, elégedettségre okot adó teljesítési, behajtási arányt (az önkéntesen megfizetett vagy kikényszerített gyermektartásdíj a megítélt vagy egyezségben kikötött összes gyermektartásdíj százalékában) még a legfejlettebb országok sem érnek el, miközben a kérdés jelentősége nőtt, hiszen a hagyományos családmodell visszaszorulása mellett robbanásszerűen emelkedett a csonka, egyszülős családokban nevelt gyermekek száma.3
Nem véletlen, hogy a vonatkozó nemzetközi jogi instrumentumok is kifejezetten azt a kötelezettséget róják a részes államokra, hogy a gyermektartásdíj behajtása érdekében aktív magatartással támogassák a gyermekeket. Az állam nem nézheti tétlenül, ha a gyermektartásdíj fizetésére kötelezett szülő nem teljesít.
A multilaterális megállapodások közül a gyermekek jogairól szóló New York-i Egyezmény4 rendelkezéseit kell kiemelni, különösen a 27. cikket, mely szerint "az Egyezményben részes államok5 elismerik minden gyermeknek jogát olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kellő testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődését", igaz a "gyermek fejlődéséhez szükséges életkörülményeket" a szülőknek csak "lehetőségeik és anyagi eszközeik határai között" kell biztosítaniuk.6 Az államnak pedig nemcsak a 27. cikk 3. pontjában rögzített általános jellegű, a költségvetési korlátok (4. cikk.7) miatt nehezen számonkérhető feladatai vannak e tekintetben, mert a 4. pont8 a gyermektartásdíj belföldi és külföldi behajtását támogató intézkedéseket is kötelezővé tesz. Feltétlenül megemlítendő továbbá az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága nem kötelező jellegű, mindazonáltal az európai demokráciák jogi szemléletét tükröző ajánlásai, köztük is elsősorban a (84)/4-es és a (91)/9-es. Az előbbi 8. alapelve alapján "minden esetben mindkét szülőt terheli a gyermek eltartásának kötelezettsége", az utóbbi szerint az államnak meg kell tennie a "szükséges intézkedéseket", ha "a gyermek, vagy védelmet, segítséget igénylő más személy érdekeit komoly veszély fenyegeti".
Írásom egyes külföldi jogrendszereknek a gyermektartásdíj behajtásával kapcsolatos problémákra adott különböző válaszait teszi vizsgálat tárgyává - a teljesség igénye nélkül, elsősorban a magyar családjogban ismeretlen, szokatlan, ám nagyon gyakran legalább részben követendő jogintézményekre, intézményi sajátosságokra összpontosítva. Nem vállalkozom azonban az érintett országok gyermektartásdíj végrehajtásával (és az ahhoz szorosan kapcsolódó területtel, a gyermektartásdíj állam általi előlegezésével) összefüggő jogi szabályozásának ismertetésére, elemzésére a maga egészében, s bár sok esetben nem tartózkodom összehasonlító jogi következtetések levonásától, az azonos tárgyú hazai rendelkezésekkel, gyakorlattal való átfogó összevetést sem tekintettem feladatomnak, miként a nemzetközi standardoknak megfelelés kérdését is csak helyenként érintem.
Gyermektartásdíj behajtásán nem pusztán a bírósági végrehajtási eljárást érintő előírásokat, gyakorlatot értem, hanem a végrehajtást és még inkább az önkéntes teljesítést akár többszörösen közvetetten elősegítő szabályozást is. Ilyen tág értelemben tehát akár a gyermektartásdíj igazságos, egyszerű és gyors megállapítására (módosítására) irányuló, ezért a jogkövető adósi magatartásra kihatással bíró szabályok is a gyermektartásdíj behajtása körében tárgyalandó rendelkezések,9 csakúgy mint a behajtás szervezetrendszerét érintő sajátosságok.
Ausztriában a gyámhivatalok már hivatkozott mediációs, közvetítő szerepe10 mellett dicsérendő a gyermektartásdíj megállapítása iránti perenkívüli eljárás Németországhoz hasonlóan egyszerűsített mivolta is.11 Szintén elismerésre méltó, hogy Európában talán Ausztriában a legmagasabb a gyermektartásdíj, és a gyermektartásdíj állam általi előlegezése is hatékony eszköz a gyermekszegénység megelőzésében, különösen az egyedülálló szülők gyermekeinél.
Az előlegezett tartásdíj összege nem haladhatja meg a mindenkori árvaellátás egyébként nem alacsony összegét, nagykorú vagy kiskorú, de önfenntartó gyermek javára nem engedélyezhető. Az állam csak 40-45%-os arányban tudja behajtani a megelőlegezett gyermektartásdíjat. A szabályozás súlyos hibája, hogy legalább hat hónapja fennálló igazolt behajthatatlanság az előlegezés feltétele, ezért ha az adós 6 hónap alatt akár 1 euró tartást teljesít, akkor már nem engedélyezhető. A kivételek - a kötelezett szülő egy havi szabadságvesztésnél magasabb időtartamú ténylegesen folyamatban lévő büntetése vagy a hátralék három évnél régebbi időtartama a behajtás lehetetlen volta mellett - kevés emberen segítenek. A gyámhivatalok az előlegezés kérdésében is ingyenes segítséget nyújtanak, az engedélyezés a bíróság hatásköre. 12
Az osztrák Büntető Törvénykönyv (Strafgesetzbuch) 198. §-a büntetni rendeli a gyermek ellátását (élelmezését) és tanulmányait veszélyeztető nemfizetést, alapesetben 6 hónapig terjedő, minősített esetben ha az elkövető kötelezett szülő súlyos testi vagy lelki sérülést okozott, 24 hónapig, ha a gyerek halálát okozta, 3 évig terjedő szabadságvesztéssel. A bíróságok azonban vonakodnak alkalmazni e rendelkezéseket. Az ellenállás indoka, hogy ha az adósnak nincsen vagyona, jövedelme, akkor az intézkedés általában hatástalan.13 Más tanulmányomban érintett országok jogászsága kedvezőbb tapasztalatokról számolt be.
Egyértelműen negatívumnak tekinthetjük, hogy az osztrák eljárásjog nem ismeri a gyermektartásdíjat megállapító határozatban elrendelt közvetlen bírósági felhívást, e tekintetben tehát hazánk előbbre tart.14 A munkabér levonástól mentes része15 pedig olyan alacsony összeget tesz ki, hogy a kötelezett szülő elveszti munkavállaláshoz fűződő érdekeltségét. A magas tartásdíjak miatt az önkéntes teljesítés egyébként alacsonynak minősíthető, és ezt nem kompenzálja a viszonylag hatékony végrehajtási eljárás sem.16
Svájcban az írásomban tárgyalt jogrendszerekkel szemben a gyermek és nem az a szülő a gyermektartásdíj jogosultja, akinél a bíróság a gyermeket elhelyezte. A gyermektartásdíjat nem a keresetlevél (végrehajtási kérelem) benyújtásától visszamenőlegesen hat hónapra lehet követelni mint Magyarországon, hanem egy évi időtartamra.17 Ausztriával ellentétben a levonástól mentes rész az általános létminimummal egyező összeg, míg nagykorú gyermek tartásánál a létminimum 101-120%-a a bíróság mérlegelése szerint.18 Ez utóbbihoz hasonló vagy legalább is a kiskorú és a nagykorú gyermek tartása közötti különbségeket nemcsak elvi, hanem százalékos arányban is kifejező rendelkezés, legfelsőbb bírósági jogegységi határozat segítené a tapasztalataim szerint e vonatkozásban meglehetősen bizonytalan magyar bírói gyakorlatot is.
Egyezséget csak bíróság hagyhat jóvá, de annak megkötésében, csakúgy mint a behajtásban, a végrehajtásban, a még meg nem állapított gyermektartásdíj várható összegéről való tájékoztatásban, a gyermektartásdíj megállapítása, módosítása iránti per megindításában19 az ún. Inkassoshilfe20 keretében az Inkassostellenek21 segítenek.22 Minden kanton köteles volt Inkassostelleneket felállítani, a szövetségi szintű szabályozás ebben nem enged kivételt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
