1. 80. születésnapján illő módon "ad honorem" kötettel szerettük volna köszönteni - az élő ünneplése helyett mára csak az eltávozott barátra, a kollégára, a mesterre való emlékezés lehetősége maradt. Emlékezni pedig van mire: Sárközy Tamás közel hatvanéves szakmai munkássága során nemcsak jogtudósként, könyvek, tanulmányok százainak szerzőjeként vált ismertté és elismertté, de tudományszervezőként, a jogi közélet fáradhatatlan szereplőjeként, népszerű és ünnepelt tanárként, kodifikátorként, több kormány tagjaként, miniszteri biztosaként, tanácsadójaként is. Nemcsak az első társasági törvény (s a következők) megalkotása fűződik nevéhez, de egy új jogi diszciplína, a gazdasági jog megteremtése, a sportjog, utolsó éveiben pedig a kormányzástan tudomány szintjére emelése is. Korszakokon, politikai rendszereken átívelő munkássága a történelmen magán is nyomot hagyott: a közreműködésével vagy irányítása mellett készült, a gazdasági reform kibontakoztatását segítő, majd a rendszerváltást előkészítő törvények a piacgazdaságba való átmenetet, a kilencvenes évek nagy gazdasági kodifikációi az európai uniós csatlakozást könnyítették meg. Tanárként több egyetemen generációk sorát bűvölte el, egyedülálló előadásmódja, végtelen tudása mindenütt a legnépszerűbb előadók egyikévé tette. Szerkesztőként, kutatási programok irányítójaként számtalan fiatal tehetséget indított el a jogtudományi pályán, a Magyar Jogász Egylet elnökeként pedig sok-sok éven át a szakmai közéletben töltött be - nagy-nagy bölcsességgel gyakorolt - irányító szerepet. Munkásságát a nemzetközi tudományos közösség is elismerte és nagyra becsülte: az európai polgári jog legkiválóbb művelői velük egyenrangú félként fogadták soraik közé. Most, hogy elment, a veszteség mindannyiunké - de mindannyiunké életműve is, ami örökségként most nekünk maradt.
2. Sokszor, sokak számára adott interjút - ifj. Korsós Antal bőrébe bújva egyszer saját magával is készített egy nem meglepő módon egészen kiváló beszélgetést. Szeretett anekdotázni is: baráti körben, tanszéki alkalmakkor sokat mesélt családjáról, a jogász pályára való lépése indokairól, első gyakorlati éveiről, tudományos pályája első lépéseiről. Az közismert volt róla, hogy távoli rokonságban állt Nicolas Sarkozyvel, a Francia Köztársaság egykori elnökével, az azonban már kevésbé, hogy ez a rokonság a közös nemesi ágra vezethető vissza: a francia elnök éppúgy a nagybocsai Sárközyek közül származik, mint a magyar jogászprofesszor, akit 1940-ben Nagybocsai Bocsai Sárközy Tamás Gyula Ottó József néven kereszteltek meg. A család anyai ágon jeles szállodásokkal büszkélkedhetett - anyai nagyapja, Marenich Ottó a Nemzetközi Szállodaszövetség elnöke és 1945-ig a budapesti Ritz Szálloda vezérigazgatója volt -, apai ágon viszont mérnökökkel: ezzel a hagyománnyal tudatosan szakítva, valami egészen mást akarva választotta 1958-ban Sárközy Tamás a jogi pályáját. Az, hogy édesapja az ötvenes évek elején különleges katonai repterek építését irányította, nemcsak a Kossuth-díjat hozta el számára, hanem a családnak is védettséget adott: a legvadabb Rákosi-korszakban is eljártak a vasárnapi szentmisére, a kitelepítésük ügyében érkező ÁVO-sok vezetője pedig a szovjet katonai parancsnokságra "megeresztett" rövid telefon után virágcsokorral a kezében tért vissza, hogy a félreértésért elnézést kérjen...
3. 1958 szeptemberében lett a budapesti jogi kar hallgatója, ahol - az ő szavaival - ebben az időben "nagyon komoly professzorok" tanítottak: a római- és civiljogászok közül Marton Géza, Nizsalovszky Endre, Beck Salamon, a fiatalabb generációból Eörsi és Világhy voltak rá erős hatással. Eörsi és Világhy, a két eltérő habitusú, ám egyformán nagy tudású professzor egymást váltva "vitték" a polgári jog évfolyamait: Sárközy Tamás "Világihysta" volt, mégis az ezekben az években a kari tudományos diákkört szakmailag vezető Eörsi Gyula "mellé csapódott", neki köszönhetően kötelezte el magát a jog tudományos igényű művelése mellett. Ahhoz, hogy az egyetemen maradhasson, vagy aspirantúrára jelentkezzen, a pártbizottság ajánlására is szükség lett volna, ehhez pedig minimum párttagságra, amivel Sárközy Tamás sem akkor, sem élete során később soha nem rendelkezett. Bár az
- 138/139 -
egyetem elvégzése után Eörsi azzal bocsátotta el, hogy "fiatalember, fog maga még mellettem dolgozni", Sárközy szakmai pályáját 1963-ban az Építésügyi Minisztériumban, beosztott előadóként kezdte, s csak 1969-ben nyert felvételt a Jogtudományi Intézet Eörsi Gyula által vezetett Civilisztika osztályára. Ebben nyilván közrejátszott, hogy közben - gyakorló jogászként - elkezdett publikálni is: első, nyomtatásban megjelent tanulmányát az építési szerződések teljesítésével és megszegésével kapcsolatos problémákról a Jogtudományi Közlöny 1965-ben hozta le - ezt 1967-68-ig, sokszor a mechanizmusreform hozta változásokra reagálva, még számos, elsősorban szerződési jogi kérdésekkel foglalkozó munka követte.
4. 1969-től, immár a Jogtudományi Intézet kutatójaként kiemelten az állami vállalatok gazdaságirányítási kérdéseivel, a vállalatok működésével, társulásaival kapcsolatos civiljogi kérdésekkel foglalkozott, s ennek összefüggésében a szocialista tulajdonjog - sokszor a legalapvetőbb elvi alapokig visszanyúló - problémáival. E korai kutatások első, nagy, elméleti igényű szintézisét az indirekt gazdaságirányítás, vállalati árutermelés és a tulajdonjog kérdéseit feldolgozó, 1973-ban megjelent nagymonográfiája adta, mely a források szinte teljes körű áttekintésére, a gazdaságpolitikai és jogi összefüggések kimutatására törekedve a magyar vállalati jog első tudományos igényű megalapozását jelentette. Ezzel párhuzamosan - ugyancsak Sárközy irányítása mellett - zajlottak a szocialista vállalatok működésének problémáit gyakorlati szempontokból áttekintő kutatások is, melyek eredményeit 1974-78 között három vaskos kötetben tették közzé. A reform továbbfejlesztésének szellemében, de még a vállalati önállóság viszonylag szűk keretei között lehetővé vált társulási formák jóval többet jelentettek a kooperációs célú együttműködéseknél: általuk lényegében az 1948 után "tetszhalott állapotba" került magyar társasági/kereskedelmi jog éledt fel (adott körben szó szerint, az 1875-ös Kereskedelmi Törvény újbóli alkalmazásának megengedésével). E társulási jog első, 1972-ben megjelent monografikus feldolgozása is Sárközy nevéhez köthető. A Polgári Törvénykönyv átfogó, a mechanizmusreform szellemében való átfogó módosítása a hetvenes évek elején kerül a jogalkotás napirendjére: a kor más kiváló jogtudósai mellett - külső szakértőként - Sárközy is részt vett a kodifikációs munkában, csakúgy, mint a szocialista vállalatok működési feltételeit megújító 1977-es vállalati törvény előkészítésében is.
5. Érdeklődése ezekben az években nem csak a szűkebb értelemben vett vállalati, vállalat irányítási, társulási jogra korlátozódott: a gazdaság működésének szinte minden aspektusát vizsgálta. A nemzetközi vonatkozásokat is: Eörsi, mint a KGST jogharmonizációért felelős Állandó Jogi Bizottságának elnöke, őt is delegálta egy munkabizottságba. A magyarországi változások, a gazdasági reform nyomán megújuló jogi környezet a "nyugati" jogtudomány érdeklődését is felkeltette: Sárközy írásai a hetvenes évek derekától már rendszeresen jelentek meg - főként német nyelven - olyan neves jogi folyóiratokban, mint a Rabels vagy az Osteuroparecht. Nemzetközi ismertségét könyvei hazai kiadású, idegen nyelvű fordításai és az általa szerkesztett, külföldön megjelenő kötetek is segítették. Vállalati jogi kutatásainak összegzéseként előbb a gazdaságirányítás és a vállalatok szabályozásának gyakorlati kérdéseire vonatkozó javaslatokat foglalta össze nagy ívű munkában (1979), majd a hamburgi Max-Planck Intézet vendégkutatójaként (ide élete végéig rendszeresen visszajárt) megismert igen gazdag nemzetközi szakirodalmat is feldolgozva fektette le a szocialista vállalatelmélet jogtudományi alapjait (1981) - a hagyományos jogági keretekből kitörve, és már egy más, komplexebb megközelítés, a gazdasági jog irányába tovább lépve. 1972-től, a Közgazdaságtudományi Egyetem docenseként, 1979-től egyetemi tanáraként, majd Csanádi György nyugdíjazása után 1983-tól a Gazdasági jogi tanszék vezetőjeként tanított. Már kezdetektől nem a "klasszikus" polgári jog oktatása volt a feladata, hanem elsősorban a tervgazdasági szakra járó, leendő gazdaságirányítási elit számára az általa megalapozott vállalati-gazdasági jog oktatása: ennek diszciplináris elismerésére, a gazdaságtudományi területen folyó jogi oktatásba történő bevezetésére neki köszönhetően 1985-ben került sor.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
