A korábbi évszázadokban alkalmazott, a napjainkra jellemző adórendszer(ek) formálásában szerepet játszó fontosabb adófajták ismertetését követően néhány - a helyi adókról szóló törvény (Htv.) módosításából fakadó - aktuális szabályozásra, helyes jogalkalmazási gyakorlatra hívjuk fel a figyelmet írásunkban.
Az adóztatási formák típusai, fajtái, bevezetésük célja, tartalma és eszközei, folyamatosan alakuló módszerei, a csak részben kialakított igazgatási struktúrájuk, mindezek gazdasági helyzet igény szerinti európai nemzeti környezeti változásokhoz való alkalmazkodása, mindig az aktuális környezet történelmi igényének megfelelőn alakult át, szűnt meg; nem minden esetben az adófizető kedve, lehetősége, elvárása szerint (ide értve az uralkodó osztály, például nemesek, vármegyét irányítók stb. körét is), ám látszólagosan mindig a jó célt és a fejlődés látszatát szolgálva. Mindezek alátámasztására néhány klasszikus, több száz éves múltra visszatekintő példát érdemes kiemelni:
1. Kapuadó, amely a jobbágyok állami adóztatási formáinak egyike volt. Vissza kell menni a XIV. század végére, amikor is Károly Róbert az értékálló aranyforint bevezetésével (a kontinensen csak a német-olasz gazdasági tengelyen volt hasonló) elvesztette egyik fő adóforrását, az ún. kamara hasznát, ami a pénz évenkénti beváltásából származott, tehát ennek pótlására hozta be rendeletben a kapuadót. Ennek mértékét a bevezetéskor jobbágytelkenként 18 dinárban határozták meg, ami utólagos becslés alapján egy havi jövedelemnek felelt meg. Később, Hunyadi Mátyástól kezdve a hadiadóval együtt számolták, ezzel a legfontosabb jobbágyi adóteherré vált. A hadiadó összege utólag nehezen becsülhető meg, mert pénzben történő juttatás helyett ledolgozható volt, illetve terménnyel vagy jószággal kiválthatóvá vált. Később, kb. 70 év múlva a török uralom alatt a kapuadó szerepét a török földesúrnak járó úgynevezett "reszmi kapi", más néven "inszpendzse" vette át. Aki legalább 6 forint értékű ingatlannal rendelkezett, az az említett adó címén Szent-György napkor 25 egység adót (akcse) volt köteles fizetni. Egyes, nem hiteles források szerint a török hódoltság megszűnésével ezen adófajta is átmenetileg eltűnt.
2. A középkorban meghatározó szerepűek voltak, egyben a magyarországi ún. feudalizmusban léteztek a regálék (pl.: vámok), ide azokat a királyi jövedelmeket sorolták, amelyeket királyi felségjog alapján szereztek. Itt említendő a pénzverés joga és a vámok is. Az előbbi az állandó garantált jövedelem létét szolgálta, az utóbbiakhoz kapcsolódva pedig a kincstár bevételei változó arányban, de szinten tartásra törekedve a regálékból és az egyébként is szedett adójövedelmekből tevődtek össze. Egyes európai közgazdászokban megfogalmazódott az "adóláb" kifejezés, amely később átalakult a funkciójához jobban igazodó, egyértelműbb és jelenleg is létező adókulcs fogalmához. Ez tehát százalékban meghatározott hányad, amely az adóként fizetendő összeg nagyságát teszi egyértelművé. A huszadik században használata kialakította a progresszív emelkedő és regresszív csökkenő képességét, amely azonban a mai aktuálisan modern adórendszerben átalakult tartalommal ugyan, de funkcionál.
3. A nyugat-európai közgazdaságtanban az ipari forradalom megjelenését követően kialakult állami, irányítási szemlélet alapján, keresték azokat a biztos bevételi forrásokat, amelyek nemcsak a jövedelmekhez, hanem a forgalomhoz is kapcsolódnak, hiszen az áru meghatározó szerepe a forgalmazásban és a piaci értékítélet alapján jelenik meg, amely fogyasztásorientált, tehát minél több kerül értékesítésre, annál nagyobb bevételt és jövedelmet biztosít az eladó és az állam számára egyaránt. Bár korábban hasonló funkciót betöltő adónemek voltak már, de az áruk forgalmazásához tapadó adónem, az ún. forgalmi adó, ennek érdekében látott napvilágot; országonként eltérő törvényekben megfogalmazva, ám azonos szándékkal és tartalommal megjelenítve érvényesült és bizonyos változásokon átesve funkcionál jelenleg is. A XX. század második felében termelői forgalmi adó címén működött, az adótétel az áru árát növelve a vásárlót terhelte. Megjelent az árpolitika egyik eszköze, amely pénzügyi hidat képezett a társadalmi ráfordításokat kifejező termelői ár és az attól felfelé tudatosan eltérített fogyasztói ár között. A lefelé eltérített áraknál a pénzügyi híd az árkiegészítés volt, amit általában a nagykereskedelmi vállalat fizetett be az állami költségvetésbe. Teljesen egyértelmű, hogy az akkori termelői forgalmi adó szabályozási funkciója nem, vagy csak alig létezett, a második bevételi funkciója is halványan működött, az árkiegészítés a hatást, piaci szerepet jelentősen csökkentette.
4. A fentivel azonos időszak másik további fontos tényezője volt a munkáltatót terhelő illetményadó, melyet a munkaviszonyban levők bére, valamint az egyéb bérjellegű járandóság után fizetett, azt a dolgozóra áthárítani nem lehetett. Ez arra ösztönözte a vállalatokat, hogy takarékoskodjanak az élő
- 25/26 -
munkával (!). A vállalatok az illetményadót költségként számolták, valamint fizették be az állami költségvetésbe, kivéve, ha a vállalati tevékenység mentesült az adófizetési kötelezettség alól, például ilyen volt a bányászat területén funkcionáló szervezeteknél. Érdemes ezen adófajta szabályozási funkcióját végiggondolni, különös tekintettel a takarékossági gyakorlatra, mindezekből következik, hogy a bevételi funkció is alacsonyabb rangot ért el. Meg kell jegyezni, hogy az alapvető változást jelentő személyi jövedelemadó rendszer és a vállalkozó-alkalmazotti érdekviszonyok folyamatos vizsgálata, elemzése, illetve levonható következtetések, piaci hatások értékelése nem mindig jut el a jogalkotóig, a gyakori törvénymódosítások jelenleg is ezt bizonyítják.
5. Mindezekkel párhuzamosan egyre nagyobb hangsúlyt kapott a közvetett adó jelzővel megkülönböztetett adó (adók) típus is, amely tartalma szerint olyan adó, aminek fizetője előre meg nem határozott személy. Mindig az fizeti, aki az adózás tárgyát igénybe veszi, például általános forgalmi adó, jövedéki adó, helyi adó közül az iparűzési adó, hasonló az idegenforgalmi adó is, de lehet egyéb adófajtákat is ide sorolni, pl.: az önálló adónemként működő vámot. Hasonlóan új értelmezést kapott a közvetlen adó intézménye is, ami klasszikus értelemben egyenes adó, mert az adófizető jövedelmét vagy vagyonát, de akár mindkettőt is terheli. Ide sorolható a személyi jövedelemadó, a társaságokat terhelő társasági adó, de a helyi adók közül az építményadó és telekadó is ebbe a körbe tartozik. Az adóreformban meghatározó szerepet betöltő bizottság (1987-től) célja szerint a közvetlen adó kivetése arányos, ha az adóalap nagyságától függetlenül azonos adókulcs érvényesül, nem kizárva a progresszív adóztatás lehetőségét mint fontos adószabályozási funkció beteljesedésének eszközét. Akkor minősül progresszívnek, ha az adóalap növekedésével együtt, de azt meghaladó mértékben növekszik az adókulcs. Amennyiben az adóalap növekedésével az adókulcs csökken, akkor a regresszív adóztatás intézménye lép be. Jelen tanulmány megjelenésekor a személyi jövedelemadóban, de a társasági adóban is a lineáris adókulcs szerepe a meghatározó, amely számos vitára adhat okot, különös tekintettel az egyenlő adóteher-viselés alkotmányos intézményének deklarált létére. A helyi adóban analógiaként érdemes megemlíteni a négyzetméter rendszerében gyakorolt építmény- és telekadó funkciót is, amely nem fejezi ki az építmény valós piaci értékét, de még a forgalmi érték típusú adókivetési módszer alkalmazása is csak a tényleges értéke megközelítésére alkalmas. A valós alapokkal bíró értékalapú ingatlanadóztatás esetleges aktualitása nem találkozik a jelenlegi jövedelmi viszonyokkal, hasonlóképpen hiányt szenved a jogalkotási, tehát politikai akaratban is. Ebből következik, hogy a néhány koncepcióban napvilágot látott értéknövekedési adó, amely például a piaci érték csökkenésével adómentességet vezetne be, nem találkozik a központi, vagy helyi adó-változások rövid időn belül belépő elképzeléseivel sem.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
