A nemzeti vagyonnal való gazdálkodás keretében a cikk ezúttal a nemzeti vagyon részét képező önkormányzati vagyon átruházása során felmerülő versenyeztetési kötelezettséget, annak lefolytatását és a kivételi köröket járja körbe. Nemzeti vagyon átruházása esetén is szükséges a versenyeztetési szabályok betartása, a törvénybe ütköző szerződés vagy rendelkezés ez esetben is semmisséget[1] von maga után.
A nemzeti vagyon átruházásának fogalmát - a hasznosítástól eltérően - a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) nem határozza meg. Tartalmára vonatkozóan a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) V. könyv IX. fejezetének rendelkezései adnak iránymutatást, hiszen a Ptk. 1:2. §-a alapján a polgári jogi viszonyokra vonatkozó jogszabályokat a Ptk.-val összhangban kell értelmezni.
A Ptk. ezen rendelkezései alapján a tulajdonjog átruházással történő megszerzéséhez ingó dolog átruházása esetén az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a dolog birtokának átruházása, ingatlan esetén az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a tulajdonjog átruházásának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges. Fentiekből levonható tehát az a következtetés, hogy az Nvtv. az átruházás szó használatával nem kívánta megkötni annak jogcímét, a versenyeztetési kötelezettséget bármely jogcímen történő átruházás során vizsgálni szükséges.
Kiemelést igényel az Nvtv. osztott tulajdon létesítésére vonatkozó szabálya:[2]
"A nemzeti vagyon vonatkozásában osztott tulajdon létesítésére az állami, illetve az önkormányzati vagyonnal való gazdálkodásra vonatkozó jogszabályok szerinti értékesítési eljárási szabályokat kell alkalmazni a Ptk. szerinti, a földtulajdonos és az építkező között kötött megállapodás létrehozása, valamint a hozzá kapcsolódó földhasználati jog alapítása tekintetében."
Az Nvtv. meghatározza az osztott tulajdon fogalmát is:[3]
"Osztott tulajdon: olyan tulajdon, amely esetében az épület tulajdonjoga az építkezőt és nem a föld tulajdonosát illeti meg."
A nemzeti vagyont érintően osztott tulajdon létesítése esetén tehát az Nvtv. az értékesítési eljárási szabályokat rendeli alkalmazni. Az értékesítés szó használata kissé félrevezető lehet, ugyanakkor mivel az Nvtv. 13. § (1) bekezdése az átruházás jogcímét illetően nem tartalmaz megkötést, az értékesítési eljárás szabályai alatt értelemszerűen a nemzeti vagyon átruházására vonatkozó versenyeztetési szabályokat is érteni kell. Ezzel összefüggésben a gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy egy önkormányzati tulajdonban álló ingatlan társasházzá alapítása során az osztott tulajdon létesítésének szabályaira figyelemmel kell-e lenni. Álláspontom szerint társasházzá alapítás esetén az osztott tulajdon kérdésköre kizárólag abban az esetben merülhet fel előkérdésként, amennyiben a földrészlet tulajdonosa az afelett elhelyezkedő épület önálló ingatlanként való feltüntetését kéri, és az immár önállóan kialakuló épület társasházzá alapítására kerül sor. Klasszikus társasházzá alapítás esetén az osztott tulajdon szabályainak alkalmazása kizárt, hiszen ez esetben a földterület a társasházi tulajdonostársak közös tulajdonába kerül.[4]
Az önkormányzati vagyon átruházásának korlátját jelentheti az önkormányzati vagyontárgy forgalomképesség szerinti besorolása.
A forgalomképesség szempontjából az önkormányzat vagyona törzsvagyon vagy üzleti vagyon lehet.[5] A törzsvagyon közvetlenül a kötelező önkormányzati feladatkör ellátását vagy hatáskör gyakorlását szolgálja; azon belül is további kategóriákat különíthetünk el:
- Kizárólagos önkormányzati tulajdonban álló vagyon: az Nvtv. maga határozza meg az 5. § (3) bekezdésében;
- Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű vagyon: törvényben vagy a helyi önkormányzat rendeletében ekként meghatározott vagyon; maga az Nvtv. is határoz meg ebbe a vagyoni körbe tartozó vagyonelemet a 2. számú mellékletben;
- Korlátozottan forgalomképes törzsvagyon: törvényben vagy a helyi önkormányzat rendeletében ekként meghatározott vagyon, továbbá olyan, a fenti két kategóriába - azaz a kizárólagos önkormányzati tulajdonban álló vagyon és a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű vagyon kategóriájába - nem tartozó nemzeti vagyon, amely felett a rendelkezési jog gyakorlását jogszabály feltételhez köti; az Nvtv. 5. § (5) bekezdése is határoz meg korlátozottan forgalomképes törzsvagyont.
A törzsvagyont a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 110. § (2) bekezdése alapján a többi vagyontárgytól elkülönítve kell nyilvántartani. Az üzleti vagyon körébe tartozik az az önkormányzati vagyon, amely nem a törzsvagyon része.[6]
A fenti kategóriáknak az önkormányzati vagyon átruházhatósága, azaz forgalomképessége szempontjából kiemelt jelentősége van. A kizárólagos önkormányzati tu-
- 7/8 -
lajdonban álló vagyon - az Nvtv.-ben meghatározott szűk kivételi körtől eltekintve - nem idegeníthető el, azon osztott tulajdon nem létesíthető.[7] A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű vagyon az erről rendelkező jogszabály erejénél fogva elidegenítési és terhelési tilalom alatt áll, azon osztott tulajdon nem létesíthető.[8] Korlátozottan forgalomképes törzsvagyon esetében pedig mindig egyedileg szükséges vizsgálni, hogy a tulajdonost megillető rendelkezési jog gyakorlása miképpen van korlátozva, azaz az adott korlátozottan forgalomképes vagyontárgy átruházása lehetséges-e, továbbá milyen feltételekkel lehetséges. Erre szolgál példaként az Nvtv. 5. § (5) bekezdésében meghatározott korlátozottan forgalomképes vagyoni kör, amely kizárólag az állam, másik helyi önkormányzat vagy önkormányzati társulás részére idegeníthető el.[9] Üzleti vagyon tekintetében ilyen típusú átruházási korlátok nem állnak fenn, az önkormányzatok rendelkezési joga ezen vagyoni körben tekinthető teljesnek.
Az átruházásról szóló önkormányzati döntést megelőzően tehát elengedhetetlen annak vizsgálata, hogy az érintett önkormányzati vagyon a törzsvagyon vagy az üzleti vagyon körébe tartozik-e; amennyiben törzsvagyon érintett, az átruházás kizárt vagy korlátozott lehet. Amennyiben az érintett vagyontárgy törzsvagyonba tartozóként van nyilvántartva, de a továbbiakban már kötelező önkormányzati feladatkör ellátását vagy hatáskör gyakorlását közvetlenül nem szolgálja, felmerülhet az érintett vagyontárgy üzleti vagyonba történő átsorolása, amelynek részletszabályait az önkormányzatok általában saját rendeletükben határozzák meg.
Az Nvtv. 13. § (1) bekezdése az önkormányzati vagyon átruházása körében általános versenyeztetési kötelezettséget határoz meg:
"Törvényben, valamint a helyi önkormányzat tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében törvényben vagy a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott értékhatár feletti nemzeti vagyon tulajdonjogát átruházni - ha törvény kivételt nem tesz - csak versenyeztetés útján, az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő részére, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányosságával lehet."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
