A közbeszerzésekről szóló új törvény igaz, lépcsőzetes hatálybaléptetés alkalmazásával, de 2015. november 1-jén hatályba lépett. Számos új koncepcionális rendelkezést hozott a közbeszerzési piacra, annyira, hogy egyes eljárástípusok több hónapig nem voltak jelen a gyakorlatban.
A Jegyző és Közigazgatás hasábjain nem mindennapos a közbeszerzést érintő írás, holott elméletileg a szaklapot olvasók táborának nagy része olyan szervezetnél végzi napi feladatait, amely a törvény hatálya alá tartozik. Ebből következik az is, hogy ez a jogterület sokak számára periférikus, vagy erősebb megfogalmazást használva: szükséges alkalmazandó rossz. Persze érthető ez is, hiszen nem lehet csak úgy fejest ugrani bele és lubickolni a jobbnál jobb szakmai megoldások között. Kimondható: mára egész embert kíván a közbeszerzés bonyolítása egy hivatali szervezetben. A közbeszerzéshez való személyes vonzalmamhoz hozzájárul, hogy az egyetemről kikerülve kezdő jogászként is, rögtön kaptam ebből a szeletből (valószínűleg az akkori vezetőm is a fenti problémákkal küszködött és kapóra jöttem mint zöldfülű kezdő jogász), így már több, mint tíz éve, közel kétszáz eljáráson keresztül eddzük egymást. Azóta persze változott a területtel való foglalkozásom intenzitása, de mindig szívesen tekintek erre a témára, rágom bele magam egy-egy izgalmas kérdésbe. Így van ez most is, amikor jelen írással ezen hasábokra vetve; egy-egy kérdést tárok fel az olvasó előtt (innen a cím is), mert egy közbeszerzési eljárás annak szabályozottsági részletessége miatt nem sűríthető teljesen szaklapi korlátok közé. A pontokban szereplő témák megválasztásánál arra törekedtem, hogy azok kerüljenek ide, amelyek a korábbi gyakorlattól eltérően vannak jelenleg szabályozva - időnként az ezzel foglalkozóknak is meglepetést okozva.
A Kbt. kodifikációja során figyelembe kellett venni az Acquis communautaire-t, vagyis a közösségi jogot is - mint ahogy az a Közbeszerzési Hatóság hivatalos honlapján is megtalálható[1]. Eszerint a közbeszerzési irányelvek[2] - melyek a Bíróság ítélkezési gyakorlatát tükrözik - meghatározzák az odaítélési szempontoknál alkalmazandó alapvető átláthatósági szabályokat. A Bíróság a Gebroeders Beentjes BV kontra Hollandia ügyben hozott ítéletében kimondta, hogy az odaítélési szempontok az ajánlatkérő számára nem biztosíthatnak korlátlan választási szabadságot. Később ezt az elvet a Bíróság a SIAC Construction Ltd kontra County Council of the County of Mayo ügyben hozott ítéletében értelmezi is, miszerint ez azt jelenti, hogy objektív alapot kell biztosítaniuk a pályázatok megkülönböztetésére és kellően konkrétnak kell lenniük. A Bíróság megfogalmazásában az odaítélési szempontokat úgy kell meghatározni, hogy az minden "észszerűen tájékozott és elvárható gondossággal eljáró ajánlattevő számára" lehetővé tegye azok azonos módon történő értelmezését. A Kbt. 76. § (1) bekezdésének előírása szerint az ajánlatkérő köteles az eljárást megindító felhívásban meghatározni azt a szempontot vagy szempontokat, amelyek alapján a számára - az adott esetben szociális, társadalmi és környezetvédelmi szempontból is - gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot kiválasztja (a továbbiakban: értékelési szempontok). Az ajánlatok értékelésének célja, hogy az ajánlatkérő a versenyhelyzetben lévő (azaz érvényes, vagyis alkalmasnak minősített) ajánlatok közül a számára legkedvezőbbet kiválassza. Feltűnik itt egy új szabály: az ajánlatkérőnek több lépcsőben kell az ajánlatot megvizsgálnia, először fel kell tárni az ajánlat érvényességének körülményeit[3], - melyhez további ajánlattevői kötelezettségek is csatlakoznak[4] - utána jöhet csak a klasszikus értékelési szempontokon nyugvó sorba rendezés.
Az ajánlatkérő a Kbt. keretei között élhet jogával az értékelési szempontok kiválasztásánál, azaz választhat a törvény által meghatározott három fő szempont közül. A Kbt. által felállított értékelési szempontok az alábbiak: a) a legalacsonyabb ár, b) a legalacsonyabb költség, amelyet az ajánlatkérő által meghatározott költséghatékonysági módszer alkalmazásával kell kiszámítani, vagy c) a legjobb ár-érték arányt megjelenítő olyan - különösen minőségi, környezetvédelmi, szociális - szempontok, amelyek között az ár vagy költség is szerepel. Nóvum a Kbt. azon előírása is, hogy az ajánlatkérő csak akkor választhatja a legalacsonyabb ár egyedüli értékelési szempontját, ha az ajánlatkérő igényeinek valamely konkrétan meghatározott minőségi és műszaki követelményeknek megfelelő áru vagy szolgáltatás felel meg, és a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztását az adott esetben további minőségi jellemzők nem, csak a legalacsonyabb ár értékelése szolgálja. A jogalkotói cél ezzel a szűkítéssel feltehetően a teljesítési minőség emelése, a minőségi kiválasztás elsődlegessége. Bár a közbeszerzés világával most ismerkedők bánatára lehet ez az előírás (hiszen korábban nem kellett feltétlenül kreativitást belevinni a bírálati szempontok meghatározásának kidolgozásába, elegendő volt csak az egyszerűbb út választása: a legalacsonyabb ár vizsgálata), ez olyan szabály, amely valóban alkalmas lehet a fenti jogalkotói cél elérésére. Valószínűsíthető, hogy a jövőben megfordulnak az arányok és viszonylag kevés alkalommal találkozhatunk a legalacsonyabb ár értékelésével, arra tekintettel is, hogy az ajánlatkérőnek kell bizonyítania, hogy e szempont alkalmazásának törvényi feltételei fennállnak. A legalacsonyabb költség szempontjának alkalmazásához - a költséghatékonysági módszer előírásának bemutatásán túl - nincs külön törvényi előírás, az ajánlatkérő indokolás nélkül választhatja. A bírálati szempont alkalmazásának akkor van talán gyakorlati létjogosultsága, ha az állam beleszól a piac működésébe és hatósági árat alkalmaz valamelyik termék vonatkozásában, vagyis kizárja a versenyt (hangsúlyozandó, hogy ebben az esetben nem kerül ki az adott termék a Kbt. hatálya alól automatikusan, csupán nincs árverseny!). A legjobb ár-érték arányt megjelenítő szempont megjelenése is újdonságként hathat. Ez a szempont a korábban hatályos tör-
- 44/45 -
vényi szabályok közül az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontjának felel meg. A Kbt. tartalmaz kiegészítő szabályt (alszempontokat)[5] ehhez a fordulatához. A legjobb ár-érték arányt megjelenítő értékelési szempontok vonatkozhatnak különösen az alábbiakra: a) minőség, műszaki érték, esztétikai és funkcionális tulajdonságok, valamennyi felhasználó számára való hozzáférhetőség, hátrányos helyzetű munkavállalók alkalmazása és egyéb szociális, környezetvédelmi és innovatív tulajdonságok, forgalmazási feltételek, vevőszolgálat és műszaki segítségnyújtás, pótalkatrészek biztosítása, készletbiztonság, a teljesítés időpontja, időszaka; b) a szerződés teljesítésében részt vevő személyi állomány szervezettsége, képzettsége és tapasztalata, ha a személyzet minősége jelentős hatással lehet a szerződés teljesítésének színvonalára. Fontos változás az is, hogy a hatályos Kbt. nem ismeri a korábbról megszokott részszempont fogalmát, ezért a kompatibilitás megőrzése miatt az értékelési szempont alatt a korábbról megízlelt részszempont fogalmát is érteni kell. Ezen értékelési szempont alkalmazása elképzelhető úgy is, hogy az abban szereplő ár- vagy költségelemet az ajánlatkérő egy rögzített értéken megadja, és az ajánlattevők az egyéb értékelési szempontok tekintetében versenyeznek egymással. Az értékelési szempontokkal szembeni alapkövetelmények, valamint a közbeszerzési dokumentumok ilyen tárgyú előírásai a korábbi - a jogi szabályozásban és a gyakorlatban is jól kialakult - vonalat követik, nagy meglepetést az új jogszabály nem tartalmaz.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
