Annak ellenére, hogy a Cloud Computingot viszonylag új keletű dolognak tartjuk, koncepciója csaknem egyidős a számítógépekkel. A Cloud Computing koncepciók egészen az 1950-es évekre nyúlnak vissza, amikor is a nagyszabású számítógépek elérhetővé váltak az iskolák és vállalatok számára. Ekkor még a felhasználók terminálokon és állomásokon keresztül kerülhettek összeköttetésbe a gépekkel. Ezeknek az állomásoknak csupán az volt a funkciója, hogy kapcsolatot teremtsenek a gépek és a felhasználók között. Az 1950-es és 1960-as években még a számítógépek nagyon költséges beruházásnak bizonyultak a vállalatok többsége számára, ennélfogva nem engedhették meg maguknak, hogy minden alkalmazottnak (felhasználónak) külön számítógépe legyen. Gyakorlati igényként merült fel, hogy több alkalmazott között is meg lehessen osztani a tartalmakat, és hogy hozzáférhessenek bármelyik állomásról ugyanazokhoz az adattároló helyekhez, amikhez mások más állomásról férnek hozzá. A megosztott hozzáférés a Cloud Computing koncepciójának egy korai előzményeként tekinthető.
Alighogy létrehozták az első összetett számításokat végezni tudó számítógépet az 1950-es években, az emberek máris üzletek számára kidolgozandó alkalmazásokról, programokról kezdtek terveket szőni. Az első munkahelyi rutinfeladatokra alkalmas gépet 1951-ben készítették a J. Lyons & Co. vendéglátó vállalat részére. A géppel bérszámfejtést, leltárazást és egyéb adminisztratív feladatokat tudtak végezni. Ez tekinthető az első integrált vezetői információs rendszernek. Miután a nagyobb vállalkozásoknál sikerrel alkalmazták a gépeket, elkezdték a kis- és középvállalkozások sajátosságait is figyelembe véve fejleszteni, alakítani őket. Az IBM[1] már 1959-re kifejlesztette az 1401-es modellt, amely kisebb vállalkozásoknak tette lehetővé az adatfeldolgozó számítógépekhez való csatlakozást. Ennek sikerére tekintettel még az 1960-as években is ezt a modellt alkalmazták a legtöbb helyen. A felhő kialakítása mögött üzleti érdekek állnak, csakúgy, mint az internet kiterjesztése mögött is. Az internet elődjeként tekinthető ARPANET[2] elősegítette a felhőszolgáltatások kialakítását, melyben az amerikai számítógép történelem egyik legkiemelkedőbb alakjának, J. C. R. Licklidernek nagy szerepe volt, aki mintegy előre vetítette az internet és bizonyos értelemben a felhők "uralmát". J. McCarthy 1961-ben bemutatta a "a számítás közműként való szolgáltatásának" elméletét. A koncepció azt célozza, hogy az informatika legyen közmű, ahol a szolgáltatások lefednek majdnem minden területet.
Az 1970-es évekre a világ vezető számítógépgyártó cégei megalapultak. 1971-ben megalkották az első mikroprocesszort (Intel) és R. Tomlinson elkészítette az első e-mailnek nevezhető programot. Ezzel párhuzamosan Bill Gates és Paul Allen megalapították a Microsoft-ot (1974), Steve Wozniak és Steve Jobs pedig az Apple Computers-t (1976). A fejlesztés folyamatából az amerikai Védelmi Minisztérium is kivette a "részét", átalakította az ARPANET-et Internetté.[3]
Az 1990-es évekre a technikai-technológiai fejlődés elért arra a szintre, hogy azok a telekommunikációs társaságok, melyek korábban csupán ponttól pontig tartó adat-összeköttetést nyújtottak, elkezdtek virtuális privát hálózati összeköttetéseket kínálni. Mindezt az eddiginél alacsonyabb áron, de az eddig megszokott minőségben tudták nyújtani. Az internet elterjedésével nyilvánvalóvá vált ezen virtualizáció online működésének bevezetése. Ezzel párhuzamosan a számítógépek és technikai berendezések ára csökkent a piacon, így egyre jobban terjedt a technológia és ez egyre rohamosabb ütemű fejlődést generált. Ekkor új problémákkal kellett szembenéznie a vállalatoknak: egy szerver többé már nem volt elég, hogy a szükséges erőforrásokat biztosítsa. Mivel a szerverek között még nem volt összeköttetés, gyakran kellett szembenézni a duplikáció (bizonyos adat más-más adatbázisban történő többszörös rögzítésének) problémájával. A duplikáció manapság is gyakran előfordul különböző hivatalok esetén, mert nem látnak bele egymás rendszereibe és újra bekérnek bizonyos adatokat. Ez pedig feleslegesen foglalja a tárhelyet más adatokkal szemben és kétszeres adatgyűjtési-bekérési eljárást is jelent (mely pedig indokolatlanul lassítja az eljárásokat). Már ekkor felmerült a megoldási igény arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne kombinálni a különféle szervereket. Így születhetett meg a felhő gondolatának alapja, mely a hálózati számítástechnikaként (grid computing) jelent meg az 1990-es évek elején.
A következő szint a számítástechnikai közmű vagy felhasználási számítástechnika (utility computing) kialakulása volt (1990-es évek vége), mely a 2000-es évek elején feltörő Software as a Service (SaaS) előfutárának tekinthető. A SaaS már a Cloud Computing első szintje. A Cloud Computing-ról ténylegesen 2008-tól beszélhetünk.
Megdöbbentő lehet, de a "felhő személyes szolgáltatásként való alkalmazása különösebb hirdetés nélkül terjedt el világszerte. Ez a 2004-ben alapított Facebook-nak köszönhető, amely forradalmasította a felhasználói kommunikációt és adattárolást."[4]
2007-ben a Salesforce.com létrehozta a tárhely-szolgáltatását (PaaS), mely a felhőszolgáltatások középső szintjét valósítja meg. A Google Apps alkalmazások 2009-től egyszerűsítik a felhasználók életét ingyenes felhő tárhely-szolgáltatásokkal. Ezek a "felhőtörténelem" főbb vázlatpontjai.[5]
Mielőtt kifejtenénk a felhő jellemzőit, érdemes meghatározni fogalmát, modelljeit és szintjeit, valamint a lehetséges jogosultak körét. "A Cloud Computing modellt eredetileg[6] egy olyan új informatikai szolgáltatásként mutatták be, amelyet az üzleti vállalkozások sikerrel alkalmaztak működésük
- 17/18 -
hatékonyabbá tételében."[7] A felhőt többféleképpen is megközelíthetjük. A microsoft.com meghatározta a Cloud Computing globális definícióját, mely szerint a felhő technológia "az informatika újragondolása, mely teljes kiszabadulást jelent az infrastrukturális gépezetből, mely már régóta fogva tartja az informatikát."[8] A Microsoft továbbá kijelenti, hogy: "Amikor a felhőről beszélünk, általában nem csak az új üzembe helyezési technológiákra gondolunk, hanem szinte szükségszerűen az új üzleti és beszerzési modellekre is, amelyek alapjaiban megváltoztatják az informatika jelentőségét és ezáltal az informatikai vezetők szerepét is."[9] A felhők szakmai definícióját az IVSZ[10] fogalomtárában találhatjuk, mely szerint: "olyan megosztott informatikai szolgáltatások, amelyek virtuális környezetben az interneten keresztül érhetőek el és lehetővé teszik az erőforrások dinamikus üzembe helyezését, felügyeletét, elszámolását."[11]
Az általános meghatározás szerint pedig: a "Cloud Computing modell révén a felhasználók kényelmesen és igény szerint férhetnek hozzá a megosztott, beállítható informatikai erőforrásokhoz, amelyeket gyorsan és minimális adminisztrációs megterhelés vagy szolgáltatói beavatkozás mellett rendelkezésre lehet bocsátani és fel lehet szabadítani."[12] Ez talán visszautal a számítástechnika közműként való felfogásához. A felhőszolgáltatások igénybevételekor olyan adatokkal és programokkal, tárhellyel dolgozunk, amelyek nem saját számítógépünkön, hanem valahol egy távoli szerveren vannak. A felhőknek vannak típusai és szintjei mind a jogosultság, mind az igénybe vett szolgáltatás szerint. A felhő csoportosítható a jogosultsági szintek figyelembevételével (tehát, hogy kit vagy mit szolgál, ki férhet hozzá). Eszerint megkülönböztethetünk: magán felhőt (private), nyilvános felhőt (public), közösségi felhőt (community), továbbá hibrid felhőt (hybrid).[13] "A magán felhő kizárólagosan csak egy meghatározott szervezet számára létezik; míg a nyilvános felhőt a nagyközönség és/vagy ipari csoport számára teszik elérhetővé, ahol a tulajdonos lényegében egy szervezet, amely ezt értékesíti. A közösségi felhőt közös érdekből (például küldetés, biztonsági követelmények, politika, megfelelőségi szempontok stb.) megosztva használja egy vagy több szervezet és/vagy közösség. Közösségi felhő alkalmazására példa az USA kormányzati szervei[14] által használatos felhő. A hibrid felhő összetétele legalább két (fentebb bemutatott) típusú felhő ötvözete, mely egy szabványosított vagy saját technológiával megoldott rendszer, melyben megoldható az adatok hordozhatósága."[15] "Sok esetben jelent megoldást, tekintettel arra, hogy a közigazgatás adatvédelmi és adatbiztonsági szabályai szigorú követelményeket állapítanak meg (pl. webes kiszolgálási felületeket közösségi felhőből érjük el, az adattárolást pedig saját nyilvántartásból)"[16].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
