1. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Választottbírósága előtt folyamatban volt perben a kereseti előadás szerint az I. r. felperes és az I. r. alperes sportolói szerződést kötöttek egymással. Az I. r. alperes vállalta, hogy a sportolói szerződésben meghatározott időszakban, tevékenységét szerződéses amatőr sportolóként az I. r. felperes szakosztályában folytatja.
A sportolói szerződés kikötötte, hogy az I. r. alperes a sportolói szerződés hatályban léte alatt más hazai vagy külföldi sportegyesülethez átigazolást nem nyújthat be, sporttevékenységet más sportegyesületben, ill. sportszervezetben csak az I. r. felperes írásos engedélyével folytathat, sőt ágigazolási tárgyalást is csak a szakosztályvezetés tudomásával és engedélyével kezdeményezhet.
Az I. r. felperes ezzel szemben arra vállalt kötelezettséget, hogy biztosítja az I. r. alperes részére a színvonalas sportolás személyi és anyagi feltételeit.
A sportolói szerződés kimondta, hogy a sportolói szerződés rendes felmondással nem szüntethető meg. Abban az esetben pedig, ha bármelyik fél a sportolói szerződésből eredő kötelezettségét súlyosan megszegi, a másik fél azonnali hatályú felmondással élhet és kártérítést igényelhet.
Megállapodtak a felek abban, hogy a sportolói szerződésből eredő esetleges vitáikat békés úton rendezik, ennek sikertelensége esetére azonban kikötötték a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság "kizárólagos illetékességét".
A sportolói szerződés megkötésével egyidejűleg a II. r. felperes mint megbízó, az I. r. alperes mint jogtulajdonos és a II. r. alperes mint reklámszolgáltató reklámszerződést kötött egymással, amiben a II. r. alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy reklámszolgáltatást nyújt a II. r. felperes által felkutatott megrendelők részére, a II. r. felperes igényeinek megfelelően. Rögzítették a felek, hogy a II. r. felperes a II. r. alperes szolgáltatásainak vevőjeként a II. r. alperes szolgáltatásait változatlan formában továbbítja a megrendelő számára.
Az I. r. alperes a reklámszerződésben hozzájárult ahhoz, hogy a személyéhez fűződő reklámlehetőségeket bel- és külföldön a reklámszerződésben meghatározott ideig reklámszolgáltatásra irányuló szerződések keretében hasznosítsák. A reklámszerződés azt rögzítette, hogy a II. r. alperes szabadon rendelkezik az I. r. alperes személyével összefüggő teljes körű reklámjogokkal, s ezeket a jogokat a reklámszerződés teljesítése érdekében járulékos szolgáltatásként a szerződés időtartamára a II. r. felperesre ruházza.
Az I. r. alperes a reklámszerződés alapján létrejövő szerződések teljesítése érdekében vállalta, hogy kizárólag a II. r. felperes által megnevezett cégeket, szervezeteket reklámozza, sporttevékenysége és nyilvános megjelenései alkalmával, a II. r. felperes rendelkezésére áll interjúk, fotók, filmek készítése és más PR megjelenés céljából, továbbá betartja az I. r. felperessel a sporttevékenység folytatására kötött szerződését és legjobb tudása szerint teljesíti azt.
A reklámszerződés rögzítette, hogy az I. r. felperes csapata vezető edzőjének meghatározott ideig szóló szerződése van a II. r. felperessel. A II. r. felperes vállalta, hogy e szerződés lejártát követően mindent elkövet, hogy a vezető edzővel való együttműködést meghosszabbítsa, ha pedig ez a törekvése nem járna sikerrel, akkor nemzetközileg elismert más szakemberrel kössön új megállapodást.
A reklámszerződésben a II. r. felperes havi átalánydíj fizetésére vállalt kötelezettséget a II. r. alperessel mint reklámszolgáltatóval szemben. Az átalánydíj összegét úgy állapították meg, hogy ha az I. r. felperes csapata valamelyik hónapban a reklámszerződésben meghatározott helyezésnél rosszabbul áll az NB I-ben, akkor a helyezéshez mérten a díjat csökkentik, ha azonban a bajnokság végeredményeként a meghatározott helyezésnél jobbat ér el a csapat, akkor a díjazás a helyezéshez mérten növekszik.
A reklámszerződést is határozott időre kötötték a felek, s megállapodtak abban is, hogy a szerződést csak rendkívüli felmondással lehet megszüntetni, mégpedig abban az esetben, ha a szerződést valamelyik fél szándékosan vagy súlyos gondatlansággal megszegi. Elállási jogot biztosított továbbá a reklámszerződés a II. r. felperesnek arra az esetre, ha az I. r. alperes bármely okból befejezi vagy szünetelteti sporttevékenységét, vagy az I. r. felperessel kötött sportszerződést megszünteti, illetve, ha az I. r. alperest a sporttevékenységtől eltiltják.
A reklámszerződés a szerződésből eredő viták békés rendezésére tett kísérlet sikertelensége esetére a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság "kizárólagos illetékességét" kötötte ki.
Az I. r. alperes a sportolói szerződés hatályban léte alatt a felperesek tudta nélkül átigazolási tárgyalásokat kezdett egy másik hazai csapattal, amely a megállapodás körvonalazódását követően megkereste az I. r. felperest az I. r. alperes átigazolásáról való megállapodás érdekében. Az I. r. felperes az átigazoláshoz való hozzájárulását olyan összegű nevelési költségtérítés megfizetéséhez kötötte, amit ezen utóbbi csapat nem volt hajlandó megfizetni. Ehelyett a magyar szövetség által az átigazolás esetére meghatározott költségtérítés összegének megfizetését vállalták.
Az átigazolásról való megállapodás hiányában is több olyan hír jelent meg a nyomtatott és elektronikus sajtóban, amelyik az I. r. alperes átigazolásáról tudósított.
Ezt követően a magyar szövetség Jogi-, Igazgatási- és Átigazolási Bizottsága Elvi határozatot hozott, amelyben kimondta, hogy "az amatőr sportszerződésekben az olyan kikötés, amely a rendes felmondás jogát kizárja, a Ptk. alapján semmis rendelkezés, ezért az ilyen szerződés bármelyik fél általi felmondása jogszerűen történhet, és jogszerű felmondás esetén a szerződés megszűntnek tekintendő." Az I. r. felperes megkísérelte az elvi határozat megváltoztatására bírni a magyar szövetséget, ez a törekvése azonban nem jár sikerrel.
Ezt követően az I. r. alperes levelet intézett az I. r. felpereshez, amely levelében sportolói szerződését a folyó hó végével felmondta. A felmondó levélben hivatkozott arra, hogy a felmondási jog kizárása jogszabályba ütközik, ezért a Ptk. alapján gyakorolja felmondási jogát.
Az I. r. felperes levélben közölte az I. r. alperessel, hogy a felmondást nem fogadja el, s felhívta az I. r. alperest szerződéses kötelezettségeinek teljesítésére.
Ennek ellenére az I. r. alperes és a vele átigazolási tárgyalásokat folytató klub benyújtotta az átigazolási kérelmet a magyar szövetséghez. A Szövetség Jogi-, Igazgatási és Átigazolási Bizottsága határozatával az átigazolási kérelemnek eleget tett, s az I. r. alperest ezen klubhoz igazolta át. Az erről szóló, I. r. felperesnek címzett értesítésben a bizottság elnöke azzal indokolta a döntést, hogy az I. r. alperes amatőr sportolói szerződését joghatályos felmondással megszüntette, ezért nem volt akadálya az átigazolásnak.
Az I. r. felperes az átigazolási döntés ellen fellebbezést jelentett be, de a fellebbezés elbírálására jogosult szerv, a magyar szövetség Fellebbviteli Bizottsága határozatával a vitatott határozatot helyben hagyta, lényegében a Jogi-, Igazgatási és Átigazolási Bizottság Elvi Határozatában kifejtett indokok alapján.
Az I. r. alperessel közel egy időben távozott az I. r. felperes csapatából másik két játékos és a csapat edzője is.
A II. r. felperes mint az I. r. felperes szakosztályának kereskedelmi jogaival is rendelkező társaság folyamatos szerződéses viszonyban állt az egyik hazai távközlési szolgáltató céggel, amely az I. r. felperes 1. osztályú csapatához kötődő reklámszolgáltatások díjazás ellenében történő igénybevételével támogatta a csapatot. A két fél közötti szerződéses kapcsolat azonban megszűnt, mert a távközlési szolgáltató nem volt hajlandó a szerződésnek az újabb szezonra történő meghosszabbítására. Ennek okaként a folyamatban volt perre tekintettel tett nyilatkozatában azt jelölte meg, hogy fontos játékosok - köztük az I. r. alperes - távozása miatt a csapat várható eredményessége, s ezzel reklámértéke csökkent, s így már nem képviselt olyan reklámértéket, ami megérte volna a támogatást.
A távközlési szolgáltató később megerősítette és részletezte korábbi nyilatkozatát, s hangsúlyozta, hogy az újabb szerződéskötés elmaradásának egyértelmű okai a csapat következő szezonban várható eredményességi kilátásai voltak. A csapat eredményességének jövőbeni garanciáit a leszerződött játékosok és edző adták. Az edző szerződésének lejártával és a kulcsfontosságú játékosoknak a következő szezonokra hatályos határozott idejű szerződésük ellenére bejelentett távozását követően a távközlési szolgáltató nem látta biztosítékát annak, hogy a csapat a korábbi eredményességét fenntartsa, illetve növelje. Ezért nem kötött újabb szponzori szerződést a klubbal. Ezen döntés meghozatalához elégséges ok volt az edző és a három legfontosabb játékos távozásának híre.
Az I. r. felperes csapata a tárgyévi idényben - a korábbi idényekben szerzett helyezésekhez képest - gyengébb eredménnyel szerepelt a bajnokságban.
A felperesek ekkor nyújtottak be keresetlevelet a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbírósághoz. A felperesek keresete arra irányult, hogy a Választottbíróság
- állapítsa meg, hogy az I. r. felperes és az I. r. alperes között amatőr sportolói szerződés jött létre, amely szerződést az I. r. alperes nem jogszerűen mondta föl, s ezét a felmondás nem eredményezte a szerződés megszűnését
- állapítsa meg, hogy az I. r. alperes a sportolói szerződéssel kapcsolatban szerződésszegést (kötelezetti késedelem, a teljesítés megtagadása) követett el;
- kötelezze az I. r. alperest az I. r. felperes részére nem vagyoni kártérítés megfizetésére;
- állapítsa meg, hogy az I. és II. r. alperes megszegte a II. r. felperessel kötött reklámszerződést;
- egyetemlegesen kötelezze az I. és II. r. alperest kártérítés megfizetésére a II. r. felperes javára.
Az I. r. felperes a per során részben megváltoztatta keresetét. Figyelemmel arra, hogy a per időtartama alatt a határozott idejű sportolói szerződés előre meghatározott megszűnési időpontja bekövetkezett, nem kérte annak megállapítását, hogy a szerződés hatályban van, hanem annak megállapítását kérte, hogy a szerződés az előre meghatározott megszűnési időpontig hatályban volt.
2. Az alperesek a felperesek keresetének elutasítását és a felperesek perköltségben való marasztalását kérték. Vitatták azt, hogy az I. r. alperes jogellenesen szüntette volna meg sportolói szerződését, s ebből következően a felperesek kártérítési igényét is megalapozatlannak tartották. Az alperesek álláspontja szerint a reklámszerződés az I. r. alperes sportolói szerződésének megszűnésével az alpereseknek nem felróható módon lehetetlenült.
3. A Választottbíróság megállapította, hogy hatásköre a sportolói szerződésben, illetve a reklámszerződésben foglalt választottbírósági kikötéseken alapul, amelyek megfelelnek a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 5. §-ában foglalt feltételeknek, s ezért a Vbt. 3. §-a szerint választottbírósági eljárásnak van helye. A felek a Választottbíróság hatáskörét nem vitatták, s a Választottbíróság összetételét is elfogadták.
A becsatolt iratok alapján a Választottbíróság azt állapította meg, hogy az I. r. felperes és az I. r. alperes között a sportról szóló 2004. évi I. törvény (Sporttv.) 5. § (1) bekezdése szerint amatőr sportolói szerződés jött létre, amelyben a felek az I. r. alperes sporttevékenységével kapcsolatos együttműködésük feltételeiről állapodtak meg. Erre a szerződésre a Ptk.-nak a megbízási szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, a sporttörvényben foglalt eltérésekkel [St. 5. § (2) bek.].
A szerződés megszűnésével kapcsolatban a sporttörvény nem tartalmaz speciális rendelkezéseket, ezért ebben a körben a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A Ptk. 481. § a) pontja értelmében a megbízási szerződés megszűnik, ha valamelyik fél felmondja. A Ptk. 483. § (2) bek. szerint a megbízott - jelen esetben az I. r. alperes - a megbízási szerződést bármikor felmondhatja olyan felmondási idővel, amely elegendő ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodhassék. A megbízott rendkívüli felmondással, azonnali hatállyal szüntetheti meg a szerződést, ha a megbízó súlyos szerződésszegést követ el. A Ptk. 483. § (4) bek. értelmében a felmondás jogának korlátozása vagy kizárása semmis; a folyamatos megbízási jogviszonynál azonban a felek a felmondás jogának korlátozásában megállapodhatnak.
Nem vitás, hogy a sportolói szerződés a rendes felmondását nem kívánta lehetővé tenni, csupán rendkívüli felmondást engedett meg. Kérdés, hogy ez a szerződési konstrukció illeszkedik-e a Ptk. idézett szabályaihoz. Ehhez két feltételt kellett a Választottbíróságnak tisztáznia: egyrészt, hogy folyamatos jogviszonyról van-e szó, másrészt pedig azt, hogy a felmondási jog korlátozása vagy kizárása nyert-e szabályozást a szerződésben.
Az első kérdésben a Választottbíróság álláspontja az volt, hogy a felek között folyamatos megbízási jogviszony jött létre a sportolói szerződés alapján. Kétségtelen, hogy a szerződés határozott időre létesült, ez azonban önmagában nem zárja ki azt, hogy folyamatos jogviszonyról legyen szó. Ha a határozott időtartam hosszabb időszakot ölel fel, akkor lehetséges a folyamatos jogviszony megállapítása. Márpedig a két év elég hosszú idő ahhoz, hogy a felek között ne csupán egyetlen ügy ellátására irányuló jogviszony jöjjön létre, hanem olyan kapcsolat, amelyben a felek folyamatos és kölcsönös, előre pontosan nem meghatározható mozzanatokból álló szolgáltatás nyújtására kötelesek. Az I. r. felperes és az I. r. alperes közötti jogviszony tehát folyamatos jogviszonynak minősül, amely lehetőséget ad arra, hogy a felek a felmondás jogát korlátozzák.
A felmondás korlátozásaként fogható fel minden olyan szerződéses rendelkezés, amely akár feltételek meghatározásával, akár időbeli korlátok felállításával vagy más módon szűkíti a felmondási jog gyakorlásának lehetőségét, anélkül, hogy teljesen megszüntetné azt a jogosultságot, hogy a megbízott egyoldalú nyilatkozattal megszüntethesse a szerződést.
A jelen esetben a felek a kétféle felmondási jog (egyrészről a rendes felmondás felmondási idővel, másrészről a rendkívüli, vagyis felmondási okhoz kötött, de azonnali hatályú felmondás) egyikét, vagyis a rendes felmondás lehetőségét zárták ki, meghagyták viszont a rendkívüli felmondás jogát. Ily módon nem teljességgel kizárt a szerződésnek a megbízott által történő felmondása, tehát a felmondási jog kizárásáról nem beszélhetünk: a kétféle felmondás közül az egyiknek a kizárása, a felmondási jog korlátozásának minősül, ami viszont a Ptk. 483. § (4) bekezdése értelmében folyamatos jogviszony esetén megengedett.
Ezt az álláspontot erősíti a BDT 2006/1396. szám alatt közzétett bírósági döntés is, amely szerint a rendes felmondás jogának kizárásával a felmondási jogot a felek a rendkívüli felmondásra korlátozták, tehát nem a felmondási jog kizárásáról, hanem korlátozásáról van csupán szó. A Ptk. vonatkozó rendelkezései nem alapoznak meg olyan jogértelmezést, amely szerint a rendes felmondás jogát mindenképpen biztosítani kellene folyamatos megbízási jogviszony esetén is. Épp ellenkezőleg: a felmondási jog korlátozását engedi meg a törvény anélkül, hogy különbséget tenne rendes és rendkívüli felmondás között.
Az alperesek hivatkoztak arra a perben, hogy a fenti kérdésben a magyar szövetség Jogi-, Igazgatási és Átigazolási Bizottsága már állást foglalt, s a sportolói szerződésnek a rendes felmondás jogát kizáró rendelkezését mind elvi határozatában, mind pedig a konkrét ügyben hozott döntésében jogellenesnek, ebből eredően semmisnek nyilvánította, s ezért a tilalomba ütköző felmondást érvényesnek tekintette. A Választottbíróság álláspontja szerint azonban az alperesek által hivatkozott határozatok semmilyen értelemben nem kötik a Választottbíróságot a felek jogvitájának elbírálásában. A felek szerződéses jogviszonyban állnak egymással, s a szerződésből eredő jogok érvényesítése a Ptk. 7. § értelmében bírósági vagy választottbírósági útra tartozik.
A fentiek értelmében tehát a Választottbíróság arra a következtetésre jutott, hogy a sportolói szerződés jogszerűen zárta ki a rendes felmondás jogát, s e jogszerű kikötés figyelmen kívül hagyásával az I. r. alperes szerződésszegést követett el akkor, amikor indokolás nélkül, felmondási idő kitűzésével, rendes felmondás útján kívánta megszüntetni szerződését, majd a felmondást követően megtagadta az I. r. felperessel kötött szerződése teljesítését.
A teljesítés jogos ok nélküli megtagadása esetére a Ptk. 313. §-a választási lehetőséget biztosít a jogosultnak. Akár a késedelem, akár a lehetetlenülés szabályait vesszük figyelembe, a jogosultat megilletheti kártérítés [Ptk. 299. § (1) bek.; 312. § (2) bek.], de csak akkor, ha a szerződésen kívüli felelősség szabályai szerint fennállnak a felelősség előfeltételei [Ptk. 318. § (1)]. E szabályok szerint pedig a károsultat terheli annak bizonyítása, hogy egy másik személy jogellenes magatartásával okozati összefüggésben kára keletkezett.
A Választottbíróság álláspontja szerint az I. r. felperes nem tudta bizonyítani, hogy nem vagyoni kára keletkezett volna abból eredően, hogy az I. r. alperes felmondta sportolói szerződését. A nem vagyoni kártérítés a károsult személyhez fűződő jogainak sérelméhez kapcsolódó szankció, amelynek előfeltétele az, hogy a jogsértő fél magatartása következtében valóban bekövetkezzen a személyhez fűződő jogok sérelme.
A jelen esetben az I. r. felperes azt sérelmezte, hogy az I. r. alperes a hozzájárulása nélkül kezdett átigazolási tárgyalásokat, majd olyan időben mondta föl a sportolói szerződést, amikor már csak nehézségek árán lehetett pótolni a csapatból kieső játékost, aminek a csapat gyengébb eredménye lett a következménye. Egyik körülmény sem olyan, ami az I. r. felperes személyhez fűződő jogait sértené, s ezért nem vagyoni kártérítés lenne megítélhető miatta.
A bajnokságban való visszaesés nem jelenti az I. r. felperes jó hírnevének vagy bármilyen más személyhez fűződő jogának a sérelmét. De még ha a csapat gyengébb szereplése az I. r. felperes jó hírnevét sértené is, akkor sem lehetne megállapítani azt, hogy ezt az I. r. alperes magatartása okozta volna, hiszen a versenysportban az eredmények nem kizárólag a saját teljesítményen, hanem az ellenfelek teljesítményén is múlnak. Nincs egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az I. r. alperesnek a csapatban maradása esetén a csapat jobb helyezést ért volna el - figyelemmel arra is, hogy az edző személye is megváltozott, ami pedig az egész csapat teljesítményét befolyásolhatta.
A fentiek alapján a Választottbíróság nem látott az I. r. alperes szerződésszegő magatartásával egyértelmű okozati összefüggésben álló olyan személyiségi jogsérelmet, aminek következményeként a felperes keresete szerinti nem vagyoni kártérítés megítélésére kerülhetett volna sor az I. r. felperes javára.
A II. r. felperes és az alperesek között az St. 35. §-a szerinti kereskedelmi szerződés jött létre, amelyre a Sporttv. 35. § (6) bek. értelmében a Ptk. szerződésekre vonatkozó általános rendelkezéseit kell alkalmazni. A reklámszerződés rendelkezéseiből egyértelmű, hogy annak teljesítése feltételezi azt, hogy az I. r. alperes az I. r. felperes csapatában folytatja sporttevékenységét. Ezen előfeltétel meghiúsult azzal, hogy az I. r. alperes megtagadta a sportolói szerződés teljesítését. Ilyen körülmények között a reklámszerződés teljesíthetetlenné vált, vagyis bekövetkezett a teljesítés lehetetlenné válásának a Ptk. 312. §-ában írt esete.
A II. r. alperes szempontjából a reklámszerződés lehetetlenülése egyik félnek sem felróható. Kétségtelen ugyan, hogy az I. és II. r. alperes rokoni kapcsolatban állnak egymással, egyikük magatartása szerződési jogi értelemben mégsem róható fel a másikuknak. Ha az I. r. alperes szerződésszegést követ el, ez a magatartás nem tekinthető a II. r. alperes magatartásának, s különösen nem lehet felróni ezt a magatartást a II. r. alperesnek. Erre tekintettel a reklámszerződés a II. r. alperes vonatkozásában a Ptk. 312. § (1) bekezdése alapján megszűnt, s ezért a felperesnek nem lehet megalapozott igénye vele szemben.
Az I. r. alperes esetén ugyan fennáll az a feltétel, hogy a Reklámszerződés teljesítésének lehetetlenné válása az ő szerződésszegő magatartásából ered, s ezért a Ptk. 312. § (2) bekezdés értelmében kártérítési felelősséggel tartozik, a II. r. felperes azonban nem tudta bizonyítani azt, hogy az I. r. alperes magatartásával okozati összefüggésben kára keletkezett volna, ezért a II. r. felperes erre alapított igényét is elutasította a Választottbíróság.
A távközlési szolgáltató cég azon nyilatkozatai, amelyek a szponzori megállapodás meghosszabbításának elmaradásáról szóltak, nem bizonyították azt, hogy az I. r. alperes magatartása kárt okozott volna a II. r. felperesnek, illetve, ha mégis, akkor a kár milyen összegű lett volna. A távközlési szolgáltató és a II. r. felperes között határozott idejű szerződéses jogviszony állt fönn, amelyet a felek nem szüntettek meg a határozott időtartam lejárta előtt, vagyis a szerződéses viszony a szerződés lejárta miatt (nem pedig az I. r. alperes magatartása miatt) szűnt meg.
Arra vonatkozóan, hogy a távközlési szolgáltató bizonyos feltételek mellett újabb szerződést kötött volna, csak az ő perbeli nyilatkozata áll rendelkezésre, de ezt a nyilatkozatot tények nem támasztják alá. Ráadásul a távközlési szolgáltató nem kizárólag az I. r. alperes magatartását jelölte meg a szerződéshosszabbítás elmaradásának okaként, hanem egy sor más tényezőt (más játékosok távozása, edzőcsere) is felhozott, így nem állapítható meg az, hogy az I. r. alperes távozása a csapatból önmagában elegendő ok lett volna a szponzorálás megszüntetésére, s ekként a támogatás elmaradásának okaként - akár részleges okaként - fogható-e fel az I. r. alperes magatartása.
Mivel a jogellenes magatartás és a bekövetkezett kár közötti okozati összefüggés bizonyítása a II. r. felperest terhelte volna, a bizonyítás eredménytelensége miatt a II. r. felperesnek az I. r. alperessel szemben előterjesztett kárigényét is el kellett utasítani.
A Választottbíróság a fentiek alapján a felperesek keresetét megalapozatlannak találta és a fentiek szerint elutasította. ■
Visszaugrás
