Az Åland-szigetcsoport - finnül Ahvenanmaa - a Balti-tengerben, a Botteni-öböl bejáratánál fekszik. Habár közigazgatásilag Finnországhoz tartozik, svéd lakosainak köszönhetően széles körű területi autonómiát élvez. 6784 km[2]-es területéből a szárazföld mindössze 1527 km[2]-t tesz ki. Több mint 6500 kisebb-nagyobb sziget tartozik ålandi fennhatóság alá, de ezek közül csak 65-nek van állandó lakója. A tartomány legnagyobb szigete a teljes szárazföldi terület hetven százalékát kitevő Fő-sziget, itt él a szigetcsoport lakosságának több mint kilencven százaléka. Viszonylag kis területe ellenére Åland 912 km hosszú közúthálózattal rendelkezik. Ami a régió lakosságát illeti, elmondható, hogy míg a XVIII. században Radloff úti beszámolója szerint csak mintegy 11 000 ember élt errefelé, addig mára már 26 200 lakosa van az Åland-szigeteknek. A népesség alig kevesebb, mint a fele él a szigetcsoport fővárosában Mariehamnban (Maarianhamina). Az ålandi táj meglehetősen egyhangú, legmagasabb pontja csak 129 méterrel van a tengerszint felett. Éghajlata enyhébb, mint általában Finnországé. Flórája az európai lombos erdőkére emlékeztet, állatvilága pedig jelentősen különbözik a finnországitól, bizonyos fajok csak itt, mások pedig csak Suomi területén fordulnak elő.
A "Szigetek" gazdasága nyitott és alapvetően a szomszédos régiókkal való kereskedelemtől függ. A két jelentős gazdasági centrum (dél-finnország és a stockholmi régió) között félúton található "minigazdaság" számára általában óriási előny szomszédainak közelsége, ugyanakkor az is igaz, hogy az ålandi gazdaságot rendkívül érzékenyen érinti minden, az imént említett két térséget ért recesszió is. Aland jelentős vállalkozói hagyományaiból ered az a tény, hogy jelenleg mintegy 2600 helyi cég található a "Szigeteken" és ebből több mint hétszáz az agrárszektorban érdekelt. Ezek közül körülbelül húsz társaság foglalkoztat több mint ötven munkavállalót, a cégek több mint kilencven százaléka kevesebb, mint tíz munkást dolgoztat, de jelentős az egyéni vállalkozások száma is. Az ålandi gazdaság húzóágazata a szolgáltató szektor, ezen belül is a hajózással kapcsolatos területek. A hajógyártás és a tengeri kereskedelemmel összefüggő iparágak adják a helyi GDP negyven százalékát. Ezenkívül dinamikusan fejlődik az idegenforgalom. Évente körülbelül 540 000 vendégéjszakát regisztrálnak és főként nyáron, sokan keresik fel a "Szigeteket" saját tulajdonú hajókon, csónakokon. A környező vidékekkel összehasonlítva Åland ipara - fémfeldolgozás, a famegmunkálás, a halászat, elektrotechnikai iparágak - elhanyagolható, ám a Szigetek exportját tekintve fontos szerepet játszik. A munkanélküliségi ráta hosszú ideje nagyon alacsony - mintegy 1,8 százalék körüli -, így gyakori "vendég" a munkaerőhiány. Az elmondottak ellenére az életszínvonal nem haladja meg a finn átlagot.
Az oktatás, csakúgy mint Magyarországon, alapvetően három részre bontható, alap- , közép- és felsőfokú képzésre. Az általános iskolákban kilenc évig oktatják a tanulókat, a képzés nyelve a svéd, emellett kötelező az angol, választható a finn, a francia vagy a német nyelv tanulása. A középiskola három évig tart, melynek végén érettségi vizsgát tesznek a nebulók. Emellett lehetőség van középfokú szakképző iskolák elvégzésére is, mégpedig a kereskedelem, az idegenforgalom, az egészségügy, valamint a mezőgazdaság területén. Annak ellenére, hogy Åland rendelkezik saját főiskolával, a helyi fiatalság nagy része mégis Svédországba vagy Finnországba megy továbbtanulni.
A szigetek földrajzi elhelyezkedéséből is következik, hogy a helyi kommunikáció és közlekedés magasan fejlett Ålandon. Naponta többször közlekedő kompjárat köti össze a szigeteket Svéd-, illetve Finnországgal, valamint 2004 óta immáron Észtországgal is. Természetesen légi úton is meg lehet közelíteni a fővárost, Mariehamnt. A mobiltelefon-hálózat a szigetek teljes területét lefedi, és mindenhol van internet-szolgáltatás is.
A lokális sajtó helyzete is egészen kiváló. Åland ugyanis két - hetente ötször megjelenő - újsággal rendelkezik, az 1891-ben alapított Tidningen Ålanddal és az 1981 óta szerkesztett Nya Ålanddal. A helyi közszolgálati rádió és televízió mellett két kereskedelmi rádióadó is rendszeresen sugározza műsorait a "Szigeteken".
A régió méretéhez képest rendkívül fejlett kulturális élet meghatározó szereplője az Ålandi Északi Intézet és az Ålandi Zenei Intézet. Ezenkívül számos múzeum, és kiállítóterem teszi színesebbé a régió kulturális világát. Végül - bár saját nemzeti csapattal nem rendelkeznek - népszerűek a különböző sportágak, és az ifjúság egészségmegőrzése érdekében sokat költenek drogprevencióra.
- 180/181 -
Körülbelül háromezer évvel a szigetek tengerből való kiemelkedését követően, Krisztus előtt 5000 körül jelentek meg az első, vadászó-gyűjtögető életmódot folytató, többnyire időszaki telepesek a területen. A keletről jött honfoglalókat hamarosan nyugatiak váltották fel és Kr. u. 800-ra az egész szigetcsoport benépesült. A tizedik században keresztény szerzetesek jelentek meg Alandon, és megtérítették a vidék lakosságát. Az ezerkétszázas évektől aztán a szigetcsoport már a svéd korona fennhatósága alá tartozott és ebből a korból származik Aland első írásos említése is. 1309-től a területet az åboi (a mai Turku) közigazgatási övezethez csatolták, ám száz év múlva már önálló régiót alkotott, székhelye az először 1388-ban említett Kastelholm volt. Miután Kristóf svéd király 1442-ben kodifikálta állama jogát, a "Szigetek" gazdasági lehetőségei nagyon beszűkültek. Ettől kezdve ugyanis az ålandiak csak Stockholmmal és Åbóval folytathattak kereskedelmi tevékenységet. 1507-ben dán katonák dúlták fel a területet, elpusztítva Kastelholmot is. Ötven évvel később "Svédországi János" herceg kapta meg hűbérbirtokául a területet. A szigetcsoport történelmének következő jelentős állomása 1638, amikor is helyi farmerek megszervezték a postahálózatot Finnország és Svédország között. Mintegy nyolcvan évvel később, 1714-ben következett be az impériumváltás. Az orosz csapatok letarolták Ålandot, és a "Szigetek" lakosságának nagy része Svédországba menekült. A "Lövöi béketárgyalások" eredményeképpen a menekültek visszatérhettek ugyan Ålandra, de a cári hadsereg 1742-43-ban újra elfoglalta a térséget. Több mint háromszáz év - 1765-ben - után a helyi populáció újra megkapta a jogot a szabad kereskedelemre. 1809-ben aztán Oroszország "végleg" meghódította az Åland-szigeteket, amelyről Svédország a fredrikshamni békében mondott le. A krími háború alatt angol és francia csapatok foglalták el, majd a háborút lezáró békeszerződésben először nyilvánították demilitarizált övezetnek. Azt, hogy Aland történelmében mekkora fordulópont volt az előbb említett párizsi békeszerződés, jól példázza az is, hogy a "szigetlakók" 1861-ben Mariehamn néven új fővárost alapítottak. A boldog békeidők azonban nem tartottak sokáig, hiszen Oroszország nem nagyon akart lemondani a "Szigetek" fortifikációjáról. Aland demilitarizációjára fittyet hányva 1915-ben cári csapatok szálltak partra, majd több ponton erődítményeket hoztak létre a tengerparton. Az 1917-es oroszországi események hatására a helyi népesség kinyilvánította Svédországhoz való lojalitását és létrehozta az első - illegális vagy inkább féllegális - ålandi parlamentet. Habár az ålandi lakosság a Svédországgal való egyesülés mellett tört lándzsát, a Népszövetség Tanácsa 1921-ben Finnországnak ítélte a területet, de széles körű autonómia biztosítására kötelezte az államot. Az ålandi törvényhozás először 1922. június 9-én ült össze és azóta ez az autonómia napja az Åland-szigeteken. A két világháború között Svédország és Finnország - a szovjet fenyegetés ellensúlyozására - katonai támaszpontokat akart létrehozni a területen a Stockholmi-terv értelmében, de ez ellen a régió lakossága élénken tiltakozott. A második világégés többnyire elkerülte a "Szigeteket" és a háborút követően 1951-ben a finn parlament elfogadta az új autonómia törvényt. Három évvel később az ålandi törvényhozás megalkotta a "Szigetek" lobogóját, és a régió 1970-ben saját jogú tagja lett az Északi Tanácsnak. 1993-ban lépett hatályba a harmadik autonómia törvény, majd két évre rá az Åland-szigetek - Finnországgal együtt - tagja lett az Európai Uniónak. A régió történelmének utolsó eddigi jelentős állomásaként Åland 2002-ben csatlakozott az euróövezethez.
Az első jelentős nemzetközi dokumentum, amely komoly változásokat indukált a "Szigetek" életében, az a krími háborút lezáró 1856. évi párizsi konferencián aláírt békeszerződéshez csatolt egyik jegyzőkönyv. Ez a konvenció, melynek szabályait "ålandi szolgalomnak" is nevezik, a térség demilitarizációjáról rendelkezik. A mindössze két szakaszból álló jegyzőkönyv első cikke kimondja, hogy az Åland-szigeteken erődítményeket, katonai vagy haditengerészeti objektumokat építeni tilos.
Ahogyan fentebb már említettem, az első világháború után Svédországon kívül a frissen függetlenné vált Finnország is magáénak követelte az Åland-szigeteket. Clemenceau francia kormányfő a finn érdekekkel ellentétes nyilatkozatát követően az Eduskunta gyorsan elfogadott egy, a "Szigeteken" élő lakosság autonómiáját biztosító törvénytervezetet. Ezt a jogszabályt azonban a "szigetlakók" vezetői elégtelennek ítélték a finn miniszterelnökkel történt egyeztetés során. Ezt követően a két érdekelt állam közötti viszony annyira feszültté vált, hogy levegőben lógott egy finn-svéd háború lehetősége. Ekkor az ügy - az angol képviselő javaslatára - a Nemzetek Szövetsége Egyezségokmánya 11. cikke alapján a Népszövetség Tanácsa elé került. A Nép-
- 181/182 -
szövetség háromtagú eseti jogi bizottságot[1] hívott életre. A testületnek két kérdésre kellett válaszolnia:
a/ Finnország kizárólagos hatáskörébe tartozik-e a "Szigetek" státusának rendezése?
b/ Hatályban vannak-e az 1856. évi párizsi békeszerződéshez csatolt, a terület demilitarizációjáról rendelkező konvenció passzusai?
Az ad hoc grémium az előbbi kérdést nemlegesen, míg az utóbbit igenlően válaszolta meg. A bizottság jelentésére alapozva a Népszövetség Tanácsa megállapította hatáskörét a kérdés rendezésére. Egy újabb bizottság felállítását követően a Tanács 1921. június 24-i döntésében kimondta, hogy az Åland-szigetek Finnország részét képezik.[2] Azonban - fogalmaz a dokumentum - a Finnország és Svédország közötti jószomszédi viszony és a szigetlakók elégedettsége és prosperitása végett Finnország köteles intézkedéseket tenni az ålandiak védelme és a "Szigetek" semlegessége, valamint demilitarizációja érdekében. Ezeket a garanciákat - a svéd nyelv megőrzése az iskolákban, a földtulajdon ålandi kézben tartása, a betelepülők politikai jogainak biztosítása és egy olyan kormányzó kinevezése, aki iránt bizalommal vannak a térség lakói - a területi állam az ålandi autonómiáról szóló törvénybe kell, hogy beépítse - így a döntés. A felsorolt biztosítékok végrehajtását a Népszövetség Tanácsa felügyelte. Végezetül a határozat leszögezi, hogy szükség van egy átfogó, és az 1856. évi párizsi szerződés demilitarizációra vonatkozó jegyzőkönyvét felváltó nemzetközi szerződés megalkotására abból a célból, hogy Åland soha ne lehessen kiindulópontja fegyveres agressziónak. Ezt a megállapodást még aznap elfogadták és aláírták a jelenlévő államok képviselői. A Tanács döntését követően a Svéd Királyság megbízottja mély megdöbbenésének és csalódottságának adott hangot, mondván a Népszövetség Tanácsa nem vette figyelembe az ålandiak állásfoglalását - hiszen ők Svédországhoz kívántak csatlakozni - valamint a "Szigetek" etnikailag homogén jellegét. Három nappal később a két érdekelt fél - Finnország és Svédország - a Népszövetség bábáskodása mellett megállapodást kötött az ålandi autonómiára vonatkozó biztosítékok ügyében. Tulajdonképpen ez a megállapodás tekinthető az ålandi autonómia nemzetközi jogi alapjának is. A szerződés rendeltetése az ålandi kultúra, a svéd nyelv[3] és a helyi tradíciók megőrzése. Ebből a célból Finnország vállalta, hogy nem teszi kötelezővé a finn nyelv tanítását, és tudomásul veszi, hogy az oktatás nyelve a svéd. Ezenkívül a területi állam ingatlanokra vonatkozó elővásárlási jogot biztosított bármely Ålandon állandó lakóhellyel rendelkező természetes személynek, a provincia Tanácsának vagy annak a helyi közösségnek, melynek területén az ingatlan fekszik abban az esetben, ha az ingatlan vevője nem rendelkezik a "Szigeteken" állandó lakóhellyel. Ilyen esetekben a vételárat a piaci árak figyelembevételével az első fokú bíróság határozza meg. Erre vonatkozóan a finn parlament köteles részletes jogszabályt alkotni, melyet ugyanolyan módon lehet csak módosítani és hatályon kívül helyezni, mint az autonómiáról szóló törvényt.[4] Fentieken túl az ålandi állampolgárság megszerzésének feltételeként öt év helybenlakást határoz meg a szerződés és rögzíti a Szigetek kormányzójának választási procedúráját. A garanciák megvalósulását a Népszövetség kísérte figyelemmel és Finnország köteles volt a Lagting minden, a garanciákkal kapcsolatos észrevételét, panaszát a Nemzetek Szövetsége Tanácsa elé terjeszteni és a Tanács minden olyan esetben, amelynek jogi jelentősége van, szabadon tanácskozhatott az Állandó Nemzetközi Bírósággal. A szerződést egyébként szinte szó szerint ültette át belső jogába a finn törvényhozás. Meg kell még említeni azt, hogy a kontraktus több érdekes sajátossággal is rendelkezik nemzetközi jogi szempontból. Ilyen például az, hogy nincs aláírva egyik fél részéről sem és még a Népszövetség Főtitkáránál sem iktatták be nemzetközi szerződésként. Mint ismert, a Népszövetség megszűnése után az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa megbízta a szervezet főtitkárát, hogy vizsgálja meg a két világháború közötti kisebbségvédelmi egyezmények hatályosságát. A főtitkári jelentés szerint egyedül az ålandi kisebbségvédelmi rendszer maradt hatályban a háborút követően. Ennek főként két oka van a citált jelentés szerint, mégpedig az, hogy a szerződés egy hadviselő és egy semleges ország között hatályosult, ezért továbbra is alkalmazható, valamint egy szerződés nem veszti hatályát csak azért, mert a megállapodás garanciájaként - a Népszövetség - már nem létezik.[5]
A második világháború kellős közepén és a 105 napos szovjet-finn háború lezárását követően néhány nappal a Szovjetunió is fontosnak látta, hogy megállapodást kössön Finnországgal az Åland-szigetek demilitarizációjával kapcsolatosan. Az 1940. október 11-én Moszkvában kelt szerződés 1. cikke kimondja, hogy Finnország demilitarizálja az Åland-szigeteket és ennek értelmében a területen katonai objektumokat nem hoz étre, más országoknak és fegyveres erőknek a "Szigeteket" katonai támaszpontnak nem engedi át és a meglévő katonai bázisokat haladéktalanul lebontja, a hadi felszereléseket pedig eltávolítja. A megállapodás részletesen leírja azt, hogy pontosan mely földterületek tartoznak az "Åland-övezethez" és ezen túl rögzíti a zóna tengeri határait is. A mindössze négy szakaszból álló nemzetközi szerződés utolsóelőtti cikke rendelkezik a szovjet fél által a "Szigeteken" létrehozott konzulátusról is. A konzuli képviselő feladata figyelem-
- 182/183 -
mel kísérni a kontraktus 1. cikkében leírtak teljesülését és ezzel összefüggésben jogosult indítványozni a finn hatóságoknak vizsgálat lefolytatását. A dokumentum értelmében az ellenőrzést a finn kormány képviselője és a szovjet konzuli képviselő együtt végzik. A szemle eredményét az elemzést végzők megküldik a szerződő feleknek.
A világháború lezárásaképpen - Finnország és a Szövetséges Hatalmak között - megkötött 1947. évi Párizsi Békeszerződés 5. cikke kimondja, hogy a jelenlegi helyzetnek megfelelően az Åland-szigeteknek demilitarizáltnak kell maradnia. Az 1940-ben kötött finn-szovjet megállapodás hatályát egy 1948. évi szovjet nyilatkozat és egy 1992-ben Oroszország és Finnország által fémjelezett szerződés is megerősítette.
Végül szólni kell az Európai Unió tagállamai és Finnország között 1994-ben szignált csatlakozási szerződésről és a hozzá kapcsolt 2. számú jegyzőkönyvről is. A csatlakozási szerződés által módosított Római Szerződés 299. cikkének 5. bekezdése alapján az Európai Közösségekről szóló szerződés rendelkezéseit az Åland-szigetekre, a Finnországgal, Svédországgal és Ausztriával kötött csatlakozási szerződéshez csatolt második számú jegyzőkönyv rendelkezéseinek megfelelően kel alkalmazni. Ennek értelmében az Európai Közösségek alapító szerződéseinek szabályai csak akkor érvényesülnek a régióban, ha azok nem ellentétesek az ålandi autonómiáról szóló jogszabállyal. (1. cikk)
Az 1993. január elsején hatályba lépett "Ålandi autonómiáról szóló törvényt" kis túlzással nevezhetjük az Åland-szigetek alkotmányának is. A jogszabály preambulumból, tizenkét fejezetből (I. Fejezet -Általános rendelkezések, II. Fejezet - Az ålandi állampolgárság, III. Fejezet - A helyi parlament és a kormány, IV. Fejezet - Aland hatáskörébe tartozó ügyek, V. Fejezet - Az állam hatáskörébe tartozó ügyek, VI. Fejezet - Nyelvi rendelkezések, VII. Fejezet - Aland költségvetése, VIII. Fejezet - A kormányzó és az Ålandi Delegáció, IX. Fejezet - Nemzetközi szerződések, IX/A. Fejezet - Az Európai Unióval kapcsolatos ügyek, X. Fejezet - Vegyes rendelkezések, XI. Fejezet - Átmeneti rendelkezések és a törvény hatálybalépése) és hetvenkilenc szakaszból áll. A törvény első paragrafusa leszögezi, hogy a tartomány a jelen jogszabály által részletezett autonómiát élvez. A norma ezt követően felsorolja az önkormányzat szerveit, a törvényhozó testületet, azaz a Lagtinget, a végrehajtó hatalmat gyakorló ålandi kormányzatot és az az alá rendelt hatóságokat. (3. §) Az általános rendelkezések következő szakasza a "Szigetek" kormányzójáról tesz említést és megállapítja, hogy a kormányzó feladata a finn kormány helyi képviselete és megbízatását az autonómiáról szóló törvény 52. §-ában leírt módon nyeri el. Végül az első fejezet utolsó rendelkezése rögzíti az ún. Ålandi Delegáció jogi helyzetét, kimondva, hogy a Delegáció a "Szigetek" és Finnország közös szervének minősül, összetételéről, kötelezettségeiről és működési költségeiről a törvény későbbi szakaszai rendelkeznek. (5. §) Ezen túlmenően a jogszabály általános rendelkezései között találkozhatunk a tartomány területére vonatkozó szabályokkal is. A törvény második paragrafusa szerint ugyanis a tartomány azt a területet foglalja magában, amely e törvény hatálybalépésekor az Åland-szigetekhez tartozik, valamint azokat a felségvizeket, melyek a Finnország felségvizeiről szóló hatályos rendelkezések szerint közvetlenül ehhez a területhez csatlakoznak. Ha Finnország felségterülete a vízi határokat illetően kibővül, akkor Aland jogosultságát is ki lehet terjeszteni azokra a részekre, melyeket az ország és a tartomány között létrejövő megegyezés meghatároz.
Az autonómiáról szóló törvény értelmében a mindössze harmincfős Lagting tagjait általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással választják. (13. §) Aktív és passzív választójoga azonban nincs mindenkinek, hiszen a tartományi parlamenti képviselő-választáson csak azok vehetnek részt, akik amellett, hogy ålandi állampolgárok, a szavazás napjáig betöltötték tizennyolcadik életévüket. Képviselő-választásokat a legtöbb országhoz hasonlóan négyévente tartanak a "Szigeteken", mégpedig mindig az adott év októberének harmadik vasárnapján. A mandátumokat arányos választási rendszer keretében és az ún. d'Hondt formula alapulvételével osztják el. A legutolsó parlamenti választáson[6] hét politikai párt képviselői jutottak be a törvényhozásba. Az Ålandi Centrum és az Ålandi Liberálispárt 7-7, az Ålandi Szociáldemokrata Párt 6, a Mérsékeltek és a Függetlenek 3-3, az Aland Jövője 2, az Ålandi Progresszív Csoport pedig 1 képviselővel veszi ki a részét a Lagting munkájából. A tavalyelőtti képviselő-választások nagy nyertesének egyébként az Ålandi Szociáldemokrata Párt és az Aland Jövője nevű mozgalom tekinthető, hiszen míg az előbbi megduplázta mandátumainak számát, addig az utóbbi most került be első ízben a törvényhozásba.
A tartományi parlament rendeltetésszerű
- 183/184 -
működését segítik elő a Lagting szervei. Ide tartozik mindenekelőtt az Elnökség, melynek tagjai a képviselőház elnöke és a két elnökhelyettes.[7] Őket a képviselők saját maguk közül választják, megbízatásuk egy évre szól. Az elnök feladata az ülések vezetése, ő a vitában nem vesz részt, szavazati joga - a szavazategyenlőség esetét kivéve - nincs. Az elnök távollétében valamelyik helyettese vezeti a képviselőház üléseit, ilyenkor az elnökhelyettes sem vehet részt a vitában. Érdekesség, hogy 2004-ben az Elnökség mindhárom tagja nő volt. A plenáris ülések mellett az érdemi munka jelentős része a hét állandó bizottságban folyik.[8] Az állandó bizottságok közül hat ún. Speciális Állandó Bizottságnak minősül, ezeknek öt - kivéve a Felülvizsgálati Bizottságot, amelynek 3-3 - tagja és ugyanennyi póttagja van. A Speciális Állandó Bizottságok a feladatkörükbe tartozó kérdésekben döntés-előkészítő szerepet látnak el. Ezektől különbözik a hetedik állandó bizottság, az ún. Nagy Bizottság, amelyhez valamelyik Speciális Állandó Bizottság fordulhat - legalább nyolc parlamenti képviselő indítványára - jogértelmezési kérdésekben. A Nagy Bizottságnak tíz tagja van. A Lagting egyik további fontos testülete az Elnöki Konferencia, amely a törvényhozás elnökségéből és a Speciális Állandó Bizottságok elnökeiből tevődik össze. Az Elnöki konferencia alapvetően eljárási kérdésekkel foglakozik. A Képviselőház mellett az ålandi kormánynak is jelentős tanácsadó szerve az Autonómia Bizottság. Feladata a kormány parlamentnek szóló éves jelentésének vizsgálata. Tagjai a Lagting elnöke és négy további személy, akiket a törvényhozás választ meg. Szorosan együttműködik a képviselőházzal az Északi Tanácsban tevékenykedő ålandi küldöttség. Ez a delegáció két, a törvényhozás által választott parlamenti képviselőből és a helyi kormányzat tagjaiból áll. Kiegészítő funkciókat tölt be a Hivatali Bizottság és a Parlamenti Könyvtár. Előbbi a parlament költségvetésének végrehajtását és a Hivatal működését kontrollálja.[9] Utóbbi pedig politikatudományi, jogtudományi és a területi autonómiákkal foglakozó értékes kiadványokat őriz.
A Lagting rendes ülésszakait a Finn Köztársaság elnöke, vagy megbízásából a kormányzó nyitja meg és rekeszti be. Ezenkívül a kormányzó adja át a parlamentnek a köztársasági elnök javaslatait és nyilatkozatait. (14. §) A Képviselőház a hatáskörébe tartozó területekre vonatkozóan jogosult tartományi törvényeket hozni. (17. §) A hatásköri összeütközéseket elkerülendő, az autonómiáról szóló törvény nagyon élesen és egyben pontosan vonja meg a finn parlament ( az Eduskunta) és a Lagting törvényhozási tárgykörének határait. Az ålandi parlament hatáskörébe tartozik többek között a Lagting szervezetére, feladataira, tagjainak megválasztására, a tartomány zászlajára és címerére, azok használatára, Aland közigazgatási beosztására, az építés- és tervezésügyre, a szomszédjogra és a lakásügyre, környezet- és természetvédelemre, az idegenforgalomra és a vízhasználati jogra, a szociális gondoskodásra, a vadászatra és a halászatra, a postai szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok megalkotása. A Lagting eljárásának kezdeményezésére csak a Finn Köztársaság elnökének, a tartományi kormánynak és az ålandi parlament tagjainak van jogosítványa. A parlamenti képviselők javaslatait, indítványoknak[10] nevezi a helyi terminológia. Ezek az indítványok háromfélék lehetnek: jogalkotási indítványok, költségvetési indítványok és petíciók. Bármely képviselő petíciót nyújthat be az ålandi kormányhoz, a finn parlamenthez, az Elnöki Konferenciához és az Autonómia Bizottsághoz. A kormányzat indítványai főleg a tartományi költségvetésre vonatkoznak, de jogalkotási javaslatokat is előterjeszthet a végrehajtó hatalom. A Lagting szerepének fontosságát az is mutatja, hogy számos ålandi szerv vagy tisztviselő éves beszámolási kötelezettséggel tartozik a parlament plénumának. Így mindenekelőtt a Kormány Pénzügyi Ellenőrző Szervének, az Északi Tanács mellett működő Ålandi Küldöttségnek, és a Parlamenti Könyvtár ügyeivel foglakozó bizottságnak van ez irányú kötelezettsége. Minden parlamenti kezdeményezést először a törvényhozás plenáris ülése vitat meg. Ezt követően az Elnöki Konferencia által kijelölt bizottság vagy bizottságok elé kerül az indítvány. Az adott bizottság zárt ülésen megtárgyalja a kezdeményezést, ennek során külső szakértőket is meghallgathat, majd jelentésben tájékoztatja a plénumot a kialakított véleményéről. Ha az indítvány jogalkotással vagy nemzetközi szerződéssel kapcsolatos, akkor a végső parlamenti döntés előtt legalább három egymástól különböző bizottságnak is meg kell tárgyalnia a kezdeményezést. A bizottsági jelentés megvitatását követően kerül sor a javaslat általános vitájára. Ennek során döntenek arról is, hogy a kezdeményezést vagy annak egy részét a Nagy Bizottság elé utalják-e vagy sem. Ez utóbbihoz, egyébként elegendő nyolc képviselő jóváhagyó voksa. Ha a kérdés nem kerül a Nagy Bizottság elé, akkor rögtön az általános vita után következik a javaslat második, vagy más szóhasználattal élve részletes vitája. Ellenkező esetben a részletes vitát a Nagy Bizottság jelentésének elkészültéig el kell halasztani. Jogalkotásra vagy nemzetközi szerződésre vonatkozó javaslattal kapcsolatosan csak egy ún. harmadik vitát követően hozhat döntést a képviselőház. A Lagting határozatait a többségi szabály alapján hozza, kivételt képeznek ez alól az olyan kérdések, amelyek a "Szigetek alaptörvényére" vonatkoznak. Ilyenkor ugyanis minősített, kétharmados többség
- 184/185 -
szükséges ahhoz, hogy a kezdeményezést elfogadja a parlament. Az "ålandi alkotmány" szerint a tartományi törvény elfogadásáról szóló határozatot meg kell küldeni a Finn Köztársaság elnökének és a finn Igazságügyminisztériumnak is. Ám mielőtt a határozatot előadnák az elnöknek, az Ålandi Delegáció véleményét is ki kell kérni a döntéssel kapcsolatban. A köztársasági elnök - a Legfelsőbb Bíróság véleményének meghallgatását követően - a tartományi törvény Igazságügyminisztériumnak történő megküldésétől számított négy hónapon belül intézkedhet, hogy a törvény vagy annak valamely része hatályát veszítse, feltéve, hogy az ominózus jogszabály Finnország belső vagy külső biztonságát érinti, vagy a szabály meghozatalával a Lagting túllépte törvényhozói hatáskörét. A tartományi törvénybe az egységesség és az áttekinthetőség kedvéért át lehet venni a finn törvények rendelkezéseiből is. Ilyen rendelkezések átvétele ugyanis nem von magával semmiféle változást a törvényhozói hatáskörök megosztása tekintetében Finnország és az Åland-szigetek között. (19. §) Ha a tartományi törvényt a köztársasági elnök ellenjegyezte, vagy netalán megsemmisítette, erről köteles a tartományi kormányt értesíteni. Érdekes helyzet alakul ki olyankor, amikor az "elnöki vétó" csak a törvény egy részét érinti. Ebben az esetben a tartományi kormánynak joga van eldönteni, hogy a jogszabály megmaradt rendelkezései hatályban maradjanak-e, vagy az egész törvény hatályát veszítse. A tartományi törvények hatálybalépésének időpontját a Lagting állapítja meg, ha mégsem, akkor a kormányzatra hárul ez a feladat. Úgyszintén a kormány gondoskodik a jogszabályok közzétételéről is. (20. §) Az ålandi autonómia jellegét és az ezzel kapcsolatos széles parlamenti jogkört jól példázza a Lagtingnak az a lehetősége, hogy az Eduskunta törvényhozói hatáskörébe (27. §) tartozó kérdésekben is tehet előterjesztéseket. Az ilyen kezdeményezések a finn kormány segítségével kerülnek a finn parlament elé. (22. §) Åland önkormányzatának védelmét szolgálja az autonómiáról szóló törvény egyik további rendelkezése is. Ennek értelmében a tartományi parlament jóváhagyása nélkül a finn alkotmány módosításai, vagy bármely finn törvény nem lép hatályba a "Szigeteken", amennyiben az egyénnek a tartományban való ingatlanbirtoklási vagy gazdasági tevékenységére vonatkozó alapvető jogait érinti. Ezen túlmenően pedig minden olyan törvény meghozatala előtt, amely a tartomány számára különleges jelentőséggel bír, a régió véleményét, ki kell kérni. (28. §) Lehetőség van arra is, hogy a finn parlament törvényhozási hatásköröket ruházzon a Lagtingre. (29. §) Végezetül a köztársasági elnök a tartományi parlament elnökével folytatott konzultációt követően, a képviselő-választások egyidejű elrendelése mellett feloszlathatja a "Szigetek" törvényhozását és - természetesen - a Lagting is feloszlathatja önmagát. (15. §)
A hattagú kormányzat vezetője az elnök, a Lantråd.[11] A kormányfő munkáját helyettese[12] és miniszterei segítik. A választásokon legtöbb szavazatot elért párt adja a miniszterelnököt, és a közélet szereplői általában törekszenek a lehető legtöbb politikai pártot bevonni a kormányzásba. 2003 és 2007 között az Ålandi Centrumpárt (AC) - Ålandi Liberálisok (Lib) - Mérsékeltek (FS) - Függetlenek (OS) alkotta pártszövetség irányítja az országot. A Szigeteken tehát gyakran működik nagykoalíció, ennek elnevezése Ålandsk Samling, de elképzelhető a kisebbségi kormányzás is. Ahogyan a skandináv világban általában, Ålandon is magas a közéletben részt vevő nők aránya. Ezt támasztja alá az is, hogy a kormány tagjainak fele, míg a parlamenti képviselők mintegy negyven százaléka tartozik a jelenlegi ciklusban a "gyengébbik" nemhez. A kormány kinevezéséről tartományi törvény rendelkezik. (16. §) A kabinet - a tartományi törvények felhatalmazása alapján és a megszabott területeken - jogosult rendeleteket hozni. Ezekben a rendeletekben szabályozhatja a helyi közigazgatási szervek tevékenységét, státusát és rendelkezhet olyan ügyekben is, melyek a tartomány hatáskörébe tartoznak. Ezenkívül alkothat végrehajtási rendeleteket is. Az egységesség és az áttekinthetőség érdekében a tartományi kormányrendeletekbe is át lehet venni finn törvények és kormányrendeletek rendelkezéseit. (21. §) Az ålandi kormányrendeletekre is érvényes a lex superior derogat legi inferiori jogelve. A tartományi kormány rendelete ezért nem lehet ellentétes tartományi törvénnyel vagy a tartományban hatályban lévő finn törvénnyel. Az ålandi kormányzat a finn állam hatáskörébe tartozó körben a finn kormány részére javaslatot tehet kormányrendeletek vagy adminisztratív rendelkezések megalkotására. (22. §) Úgyszintén a tartományi kabinet pozícióját látszik erősíteni az a törvényi rendelkezés, hogy a köztársasági elnök és a finn kormány köteles kikérni a tartományi kormány véleményét minden olyan döntés előtt, amely csak a tartományra vonatkozik, vagy amely különleges jelentőséggel bír a terület számára. (33. §) A kormány munkáját végző apparátus körülbelül száz főből áll, akik a "tárcaszerű" főosztályokon dolgoznak. A tartomány törvényhozói hatáskörébe utalt igazgatási ügyeket a helyi hatóságok gyakorolják, de néhány esetben a finn hatóságok véleményét ki kell kérni a hatáskörgyakorlás előtt. (23. §) Ami az ålandi hatóságoknál és a helyi önkormányzatoknál dolgozó hivatal-
- 185/186 -
nokok foglakoztatását illeti, az autonómiáról szóló törvény rögzíti, hogy ilyen státusban csak finn, norvég, svéd vagy dán állampolgárt lehet alkalmazni a "Szigeteken". Más külföldi állampolgárságú természetes személy alkalmazásáról tartományi törvény rendelkezik. További szűkítést jelent, hogy rendőrként csak finn állampolgár alkalmazható. (24. §) Közigazgatási ügyekben - az adó- illetve díjügyekben hozott határozatot kivéve - a tartományi kormány fellebbviteli fórumként is működik. Önkormányzati hatóságok döntései ellen azonban a megyei közigazgatási bíróságok[13] előtt van mód jogorvoslatra.[14] Ezenkívül tartományi törvény azt is előírhatja, hogy önkormányzati hatóság által hozott valamely döntést mégis a Landskapsregeringen előtt lehessen megfellebbezni. A tartományi kormányzat valamely döntése ellen [15] - jogszerűségét vitatva - a Közigazgatási Legfelsőbb Bíróságnál lehet jogorvoslattal élni. (25. §) Fentiekkel összefüggésben az ålandi "alaptörvény" következő paragrafusa úgy rendelkezik, hogy a szigetekre is kiterjedő hatályú finn törvény alapján a közigazgatási jogorvoslat biztosítása céljából bíróságot lehet felállítani Ålandon. Ettől függetlenül egy ilyen bírói fórumra, tartományi törvény által rá lehet bízni a tartomány hatáskörébe tartozó igazgatási ügyekkel kapcsolatos jogorvoslati feladatokat. (26. §) Több, a finn hatóságok hatáskörébe tartozó üggyel összefüggő döntés előtt ki kell kérni a tartományi kormány véleményét. Ilyenek például a kereskedelmi hajózás területe, mezőgazdasági termékek és halkészítmények importvédelmi előírásaiban olyan módosítások megvalósítása, melyek különösen érintenék Aland mezőgazdaságát és halászatát. Más esetekben pedig a Landskapsregeringennel való előzetes konzultációs kötelezettség terheli az illetékes finn szakhatóságot. (30. §) További fontos garanciája az autonómiának az ålandi "alaptörvény" 31. szakaszában megfogalmazott azon rendelkezés, mely szerint az országos hatáskörű hatóságok - általános jogkörük határain belül - a tartományi kormány felkérésére kötelesek támogatni a tartományi hatóságokat önkormányzati jellegű feladataik ellátásában. Különleges jelentősége van az autonómiáról szóló törvény azon rendelkezésének, melyet úgy neveznek, hogy "megegyezési rendelkezések". Ennek lényege, hogy a tartományi kormány beleegyezésével országos közigazgatási feladatokat meghatározott vagy meghatározatlan időre át lehet ruházni valamely tartományi hatóságra vagy tartományi hatóságra tartozó feladatokat országos hatáskörű hatóság alá lehet utalni. Ha a megegyezést felbontják, a rendelkezést a lehető leghamarabb, de legkésőbb egy évvel a felbontást követően módosítani vagy hatálytalanítani kell. Ha ez nem következik be, akkor egy évvel a felbontás után a megegyezés automatikusan hatályát veszti.
Valamely tartományi törvény konszenzuális rendelkezéssel ellentétes részét a rendelkezés hatályosságának idején nem lehet alkalmazni. A konszenzuális rendelkezések javaslatához az Ålandi Delegáció véleményét ki kell kérni és a rendelkezést a köztársasági elnök bocsátja ki. (32. §) Természetesen a köztársasági elnöknek és a finn kormánynak akkor is ki kell kérnie a tartományi kormány véleményét, ha olyan rendelkezést alkot, amely kizárólag Ålandra vonatkozik vagy különleges jelentőséggel bír a tartomány számára. Ez érvényes egyébként valamely más hatóság által bejelentett előírásokra is. (33. §) Az autonómiára vonatkozó ügyekben a köztársasági elnök hoz határozatokat. A döntéshozatal folyamata pedig a következőképpen történik. A finn kormány által megbízott és az ålandi autonómiát jól ismerő személyek a finn Igazságügyminisztériumon - a tartomány pénzügyeit illetően a Pénzügyminisztériumon - keresztül terjesztik az ügyeket a kabinet elé és a kormányzat azokat az elnök elé utalja. (34. §)
Közismert tény, hogy Åland nem rendelkezik jelentős külügyi jogosítványokkal, de azért ez így nem teljesen igaz. A Landskapsregeringen ugyanis nemzetközi szerződések megkötésére vonatkozó javaslatokat tehet az illetékes szerveknek. Ezen túlmenően, ha a finn állam olyan nemzetközi megállapodás megkötésére készül, amely Åland hatáskörébe tartozó területet is érint, az ilyen szerződéssel kapcsolatos tárgyalásokról a tartományi kormányt kötelező értesíteni. Ha a tárgyalt nemzetközi dokumentum különös jelentőséggel bírhat a "Szigetek" számára, a Landskapsregeringent erről lehetőség szerint értesíteni kell. Az ilyen tárgyalásokon egyébiránt a helyi kormányzat részvételét biztosítani kell. (58. §) A nemzetközi szerződések területi hatályát érinti az autonómiáról szóló törvény 59. §-a, amely szerint a tartomány hatáskörébe tartozó kérdéseket érintő nemzetközi szerződéseket a Lagtingnek is ratifikálnia kell. Ezzel kapcsolatos jogát a tartomány parlamentje a tartományi kormányra átruházhatja.
Finnország Európai Unióhoz történő csatlakozását követően az autonómiáról szóló törvény egy, az Unióval kapcsolatos ügyeket szabályozó fejezettel bővült. Ebben többek között megfogalmazásra került az, hogy az EU intézményei kötelesek értesíteni a tartományi kormányt az olyan előkészítés alatt álló ügyekről, amelyek érintik a tartomány törvényhozói hatáskörét, vagy egyéb okokból van jelentőségük Åland számára. A Landskapsregeringen egyébként jogosult részt venni - a finn kormány közreműködésével - az ilyen ügyek előkészítésében. (59/A. §) Jelentősen szélesíti a "Szigetek" (és a tartományi kormány) Európai Unióval kapcsolatos jogkörét a törvény következő paragrafusa is. Eszerint ugyanis a helyi kormány-
- 186/187 -
zat fogalmazhatja meg Finnország valamely közösségi politikát érintő hivatalos álláspontját, ha az ezzel összefüggésben lévő ügy a tartományi törvényhozás hatáskörébe tartozik. (59/B. §) Végül nemcsak szimbolikus jelentősége, hanem gyakorlati haszna is van a Landskapsregeringen ama jogkörének, amely szerint a Régiók Bizottsága egyik finnországi tagját a helyi kormány jelölheti. (59/C.)
A kormányzó a finn kormány és a köztársasági elnök képviselője a "Szigeteken". (5. §) A Népszövetség égisze alatt kivitelezett nemzetközi szerződés és az autonómiát szabályozó törvény értelmében a kormányzót a köztársasági elnök nevezi ki a Lagting elnökével történt egyeztetést követően. Ha a jelölt személyéről nem születik kettejük között megállapodás, akkor a köztársasági elnök a tartományi parlament által javasolt öt személy közül jelöli ki a kormányzót. Kormányzó csak olyan személy lehet, aki rendelkezik a szükséges feltételekkel ahhoz, hogy posztját betöltve megfelelően igazgassa Ålandot és megőrizze Finnország biztonságát. (52. §) Ha az államfő úgy véli, hogy a helyi parlament által javasolt öt jelölt nem felel meg az előbbi feltételeknek, akkor új javaslatot kérhet a tartományi törvényhozástól. Ha a kormányzói tisztség valamilyen okból nincs betöltve vagy a kormányzó feladatai ellátásában tartósan akadályoztatva van, akkor a köztársasági elnök, természetesen a képviselőház elnökével történt egyeztetést követően ügyvezető-kormányzót nevezhet ki az ügyviteli teendők ellátására. (53. §) A kormányzót a köztársasági elnök menti fel hivatalából, de az erről szóló határozat meghozatala előtt meg kell hallgatnia a Lagting elnökét is. (54. §) A kormányzó helyettesítése a kormányzóhelyettes feladata. A kormányzóhelyettes megbízatására és annak megszűnésére a kormányzóra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A kormányzót munkájában a Tartományi Igazgatási Tanács segíti. Ennek feladata, hogy a finn hatáskörben maradó ügyekben gyakorolja az igazgatási funkciókat Alandon. A finn főhatalom képviselete mellett fontos funkciója még a kormányzónak az, hogy ő az Ålandi Delegáció vezetője is.
Az Ålandi Delegáció a "Szigetek" és Finnország közös szerve. Ahogy fentebb már jeleztem, az öttagú testület elnöke általában a kormányzó, de más olyan személy is lehet, akit a finn államfő ezzel a feladattal bíz meg. Ilyenkor is egyeztetnie kell azonban a döntés előtt a Lagting elnökével. Ha a kormányzó nem tudja ellátni az elnöki teendőket, akkor ebben a minőségében a kormányzóhelyettes pótolja őt. Az Ålandi Delegációba a finn kormány és a Lagting két-két tagot és ugyanennyi póttagot delegál. A Delegáció csak akkor minősül határozatképesnek, ha a döntésnél minden tagja jelen van. A Delegáció szakértők véleményét is meghallgathatja mielőtt határozatot hozna. (55. §) Az Ålandi Delegációnak alapvetően véleménynyilvánító és döntéshozatali hatásköre van. A finn kormány és annak miniszterei, valamint a tartományi kormányzat és a bíróságok felkérésére véleményt nyilvánít az adott kérdésben. A döntéshozatali kompetenciája meglehetősen szűk, hiszen ezt csak két ízben, bizonyos esetekben felmerült véleménykülönbségek eldöntésekor gyakorolhatja.[16] Ezenkívül a tartományi költségvetéssel kapcsolatban rendelkezik némi hatáskörrel a Delegáció. (56. §) Ami a Delegáció munkájával kapcsolatos költségek viselését illeti, elmondható, hogy a kiadások nagyobbik részét finn központi forrásokból fedezik, Aland csak a két tartományi delegált költségeit köteles viselni. (57. §)
Az ålandi autonómiát szerte a világban példaértékűnek tartják a témával foglakozó szakemberek. Ennek egyik oka az, hogy habár Finnország unitárius államnak tekintendő, mégis található a területén egy jól körülhatárolható speciális "képződmény", amely rendelkezik az államiság bizonyos karakterisztikus jegyeivel. Ezek közül kiemelkedik az a jogintézmény, amelyet ålandi állampolgárságnak neveznek. Tulajdonképpen csak kvázi-állampolgárságról van szó, hiszen eme konstrukció tartalmilag nem adekvát a klasszikus állampolgári jogviszonnyal. Mégis többet jelent, mint például az uniós polgárság intézménye, amely "csak" kiegészíti a tagállami állampolgárságot. Persze az ålandi állampolgárságnak is vannak kiegészítő jegyei, de jónéhány különleges kedvezményt is biztosít a vele rendelkezőknek. Jellegét tekintve származékos állampolgárságnak is lehet nevezni, hiszen sorsa szorosan kapcsolódik az alapját jelentő finn állampolgárságéhoz.
Az ålandi állampolgárság eredeti megszerzésének törvénybeli szabályozása a ius sanguinis és a ius soli elvének sajátos kombinációját jelenti. Az autonómiáról szóló törvény szerint ugyanis csak azt a tizennyolc év alatti finn állampolgárságú gyermeket illeti meg a tartományi állampolgárság, aki a "Szigetek" területén lakik és legalább az egyik szülője rendelkezik ålandi állampolgársággal. (6. § 2. bek.) Ehhez hoz-
- 187/188 -
zá kell tenni azt, hogy az örökbefogadott gyermek a tartományi állampolgárság szempontjából azonos megítélés alá esik a vér szerinti utóddal. (72. § 2. bek) Természetesen a törvény erejénél fogva azt is ålandi állampolgárnak kell tekinteni, aki a törvény hatálybalépésekor már az volt. (6. § 1. bek)
Tartományi állampolgárságot lehet szerezni azonban kérvényezés útján is, de ennek további szükséges feltételei vannak. A kérelmezőnek finn állampolgársága megléte mellett igazolnia kell, hogy a "Szigetekre" költözött és állandó lakóhelye legalább ötéves időtartamon keresztül Ålandon volt, valamint megfelelő svéd nyelvtudással is rendelkezik, és nyomós ok nem indokolja a kérelem elutasítását. Az állampolgársági kérelmet a helyi kormányzat engedélyezi. A Landskapsregeringen, ha különleges okok ezt indokolják felmentést adhat a helybenlakásra és a nyelvtudásra vonatkozó feltételek teljesítése alól. (7. §)
A tartományi állampolgárság származékos jellegéből következik, hogy osztja a finn állampolgárság sorsát. Ha ez utóbbit a jogosult elveszíti, akkor a mögöttes ålandi állampolgársága is elenyészik. Megszűnik a lokális állampolgárság akkor is, ha a jogviszony alanya több mint ötéves időtartamra költözik el a "Szigetekről". Az állampolgárság megszűnésének egyéb eseteit tartományi törvény szabályozza. (8. §)
Korábban volt már róla szó, hogy a Lagting, valamint a települési önkormányzati képviselők megválasztásával kapcsolatos aktív és passzív választójog csak az ålandi állampolgárokat illeti meg. Szorosan összefügg ezzel, hogy az autonómia igazgatásával kapcsolatos bizalmi posztot is csak ålandi állampolgárok tölthetnek be. (9. §) Tartományi törvényben meghatározott feltételek megléte esetén azonban helyi állampolgársággal nem rendelkező személyek is választók, illetve választhatók lehetnek a helyi önkormányzati képviselőválasztásokon. Az erről rendelkező tartományi törvényt a Lagting a leadott szavazatok kétharmados többségével fogadhatja el. (67. §)
Az ålandi állampolgárok is részt vehetnek természetesen a köztársasági elnök és az Eduskunta tagjainak megválasztásában. Ilyenkor Aland egyetlen választókerületet alkot. (68. §)
Szimbolikus jelentősége van annak a rendelkezésnek, amely szerint az ålandi állampolgároknak kiállított finn útlevelekbe az Aland szónak is be kell kerülnie. (30. § 2. bek.)
Komoly relevanciájú az a szabály, amely szerint csak a helyi állampolgárok szerezhetnek és hasznosíthatnak minden korlátozástól mentesen ingatlant vagy egyéb ehhez hasonló tulajdont a "Szigeteken". A tulajdonszerzés és -hasznosítás jogi korlátjait egyébként egy tartományi törvény tartalmazza.[17] (10. §)
Ezenkívül üzleti és más szakmai tevékenységet is csak az ålandi állampolgárok folytathatnak, a "Szigetekkel" ilyen jogviszonyban nem állók ugyanis csak különféle engedélyek birtokában tehetik ezt.[18] Utóbbi megállapítás nem érinti azokat a külföldieket, akik a tartományban laknak és olyan tevékenységet űznek, melyet - legszűkebb családtagjait nem számítva - alkalmazott foglalkoztatása, üzlethelyiség, iroda vagy egyéb helyiség használata nélkül folytatnak. (11. §)
Az ålandi állampolgároknak joguk van katonai szolgálat letöltése helyett komp- vagy világítótoronyhálózatnál, vagy más polgári intézménynél szolgálatot teljesíteni. Ez a kedvezmény nem vonatkozik azokra, akik tizenkét éves koruk betöltését követően költöztek a tartományba. (12. §) A "Szigetek" demilitarizációjával függ össze az ålandiakkal szemben érvényesülő, az a könnyítés, melynek értelmében a finn állampolgárokat terhelő általános munkakötelezettség csak annyiban érinti az ålandiakat, amennyiben azok - a tartományon belül - polgári jellegű feladatok elvégzésére vonatkoznak. . (30. § 4. bek)
Az autonómiáról szóló törvény elvi éllel rögzíti, hogy Åland és az Ålandi Delegáció hivatalos nyelve, valamint az országos, a tartományi és az önkormányzati hivatalokban használt nyelv a svéd. Ezen túlmenően a finn Legfelsőbb Bíróság hivatkozott jogszabályban körülírt hatáskörében megalkotott irányelveit és döntéseit svédül hozza meg. Az "alaptörvény" nyelvi rendelkezései egyébként az evangélikus egyház helyi hivatalaira is vonatkoznak, feltéve, hogy az egyházi törvény nem rendelkezik ettől eltérően. (36. §) Ahogy korábban említettem, a közfinanszírozású és köztámogatású iskolák oktatási nyelve a svéd, kivéve, ha tartományi törvény másképpen rendelkezik. (40. §) A tartományi hivatalok, önkormányzati hivatalok és az állami hivatalok közötti hivatalos leveleket is svédül kell megszövegezni. (38. §) Látható tehát, hogy az autonómiáról szóló jogszabály széles körűen védi a helyi kolónia anyanyelvét. Persze a finn nyelv érdekében is tartalmaz néhány paragrafust az említett törvény. Így például a finn állampolgárokat, saját ügyükben a bíróság és más állami hivatalok előtt megilleti a finn nyelv használatának joga (37. §) és a tartományi bíróságoknak és a magasabb szintű ålandi közigazgatási szerveknek - az ügyfél kérelmére - az iratokhoz finn fordítást is mellékelniük kell.
Ha valamely bíróság vagy más országos hatáskörű
- 188/189 -
hatóság által kiállított irat finnül íródott, szükség esetén intézkedni kell a svédre történő lefordításáról. (39. §)
A tartomány büdzséjét a Lagting állapítja meg és ennek során köteles arra törekedni, hogy Aland lakossága legalább Finnország egyéb polgáraival azonos szociális ellátást élvezzen. A kérdésre vonatkozó részletes szabályokat egyébként tartományi törvény tartalmazza. (44. §) A költségvetés bevételi oldalához elsősorban a különböző adók és díjak - így különösen a jövedelmi pótadók, ideiglenes extra jövedelemadók, gazdasági jellegű és luxusadók és szolgáltatási díjak -, az ún. elszámolási összeg, az eseti jellegű külön támogatások, kölcsönök, különleges segélyek és az adó-visszatérítés tartoznak. Aland évente az autonómia költségeinek fedezésére egy meghatározott összegre jogosult a finn költségvetés terhére. Ezt a költségvetési tételt nevezik elszámolási összegnek.[19] Az elszámolást évente hajtják végre, minden naptári évre visszamenőlegesen és az elszámolási összegre éves előleget fizetnek ki. Az elszámolási összeget úgy számítják ki, hogy a finn zárszámadásban a felvett állami hitelek figyelmen kívül hagyásával az állami bevételek összegét megszorozzák az elszámolási alappal. Az elszámolási alap egy viszonyszám, melynek értéke 0,45 százalék. Az autonómiáról szóló törvény szerint azonban még az elszámolási alap sem tekinthető "szentírásnak". Ugyanis akkor, ha a finn zárszámadás alapjai olyan mértékben megváltoznak, amelyek jelentősen befolyásolják az elszámolási alap nagyságát, az elszámolási alapot meg kel változtatni. Az ominózus viszonyszámot emelni kell akkor, ha Aland kiadásai annak következtében emelkednek, hogy az igazgatási feladatokat vesz át az országos hatáskörű szervektől vagy az országos szervekkel kötött megegyezés alapján a tartomány olyan tevékenységért válik felelőssé, amely teljes egészében vagy jelentős mértékben országos érdeket szolgál. Szintén felfele mozdul el az elszámolási százalék, ha az autonómia céljait csak jelentős költségnövekedéssel tudja elérni. Végül emelni kell az elszámolási alapot akkor is, ha a tartományi közigazgatás olyan jelentős kiadásokkal emelkedik, amelyeket az autonómiáról szóló törvény meghozatalakor nem lehetett előre látni. Persze az elszámolási viszonyszám csökkentése is elképzelhető, igaz, csak egyetlen esetben. Ilyen helyzet áll fenn akkor, ha az országos hatáskörű szervek olyan, a "Szigetek" igazgatási hatáskörébe tartozó feladatokat vesznek át a tartománytól, melyek által a költségvetés kiadásai csökkennek. Az elszámolási alap megváltoztatásáról egyébként olyan országos hatályú törvény rendelkezik, melyet előzetesen a Lagtingnak is jóvá kell hagynia.[20] (47. §)
A tartományi költségvetés bevételi oldalát gyarapíthatják a helyi parlament előterjesztésére megajánlott külön támogatások. Ezeket a finn állam kontójára engedélyezheti az Eduskunta olyan szokatlanul nagy, az autonómia hatáskörébe tartozó eseti kiadásokra, amelyeket a tartományi költségvetésből előreláthatólag nem lehet finanszírozni.
Szintén a büdzsé bevételeihez tartoznak az adó-visszatérítések[21] és a hitelfelvételek, így Åland a szükségleteinek megfelelően kötvénykölcsönöket és egyéb hiteleket vehet fel. (49-50. §) Rendkívüli események idején különleges segélyek igénybevételére is módja van a tartománynak. Így a "Szigeteket" különösen sújtó nemzetgazdasági zavarok megelőzése vagy leküzdése céljából, valamint természeti és ipari katasztrófák következményeinek enyhítésére a tartományi kormány különleges segélyek folyósítását kérelmezheti. A Landskapsregeringen erre vonatkozó igényét a kérelem okának felmerültét követő év folyamán terjesztheti elő. Az ilyen ügyekben egyébiránt lehetőleg a kérelmet követő fél éven belül döntést kell hozni. (51. §)
Egészen sajátos és ritka módja a tartományi bevételek növelésének az Åland-szigetek öröklésre vonatkozó joga. Az autonómiáról szóló törvény 63. §-a szerint ugyanis, ha valamely magánszemély, aki elhunytakor a "Szigetek" állandó lakosa volt, örökösök nélkül hal meg, hagyatéka Ålandra háramlik.
Ami a kiadási oldalt illeti elmondható, hogy Åland meglehetősen nagy összeget fordít közigazgatása fenntartására (a kiadási tételek cca. huszonhárom százalékát). A helyi közpénzek legnagyobb hányadát - nagyjából harminchat százalékot - viszont a szociális és egészségügy, valamint a környezetvédelem területei kapják. Ezenkívül jelentős összegeket "emészt fel" az oktatás (huszonegy százalék) és a beruházásösztönzés (tizenegy százalék) is. A költségvetési pénzek fennmaradó hányadát pedig a komoly hagyományokkal rendelkező szállítási szektor kapja (kilenc százalék).
Az 1977. évi Capotorti-féle jelentés szerint a Föld országainak mindössze kilenc százaléka tekinthető etnikailag homogénnek. Az emberiség története azt mutatja, hogy a nem megfelelő többség-kisebbség viszony háborúk gyakori okozója, komoly konfliktusforrás. A jól működő területi autonómiák - így az ålandi modell is - bizonyítják, hogy az etnikumközi konfliktusok megoldását nem a szeparatiz-
- 189/190 -
musban, irredentizmusban, esetleg a terrorizmusban kell keresni.
Jóllehet az is igaz, hogy a jól funkcionáló konstrukciók elengedhetetlen feltétele az ideális környezet és a zavartalan történelmi, kulturális fejlődés is. Skandináviában a huszadik században adottak voltak és ma is azok a külső és belső körülmények a civilizált politikai és közéleti kultúra kialakulásához, fennmaradásához. Érdekes az is, hogy az ålandi svédek annak ellenére élnek példamutató közösségi életet, hogy a skandináv társadalmak az atomizálódás szakadékának szélén táncolnak és elérhető közelségbe került számukra a "Nagy Szétbomlás".[22]
Az ålandi minta kiállta az idők próbáját. Jól mutatja ezt az is, hogy a létrejöttétől eltelt több mint nyolcvan év alatt egyszer sem korlátozták a területen élő svéd kisebbséget jogai gyakorlásában. A sorok írója csak remélni tudja, hogy a svéd-finn "megegyezéses autonómia" modellértékűvé válhat egyszer Kelet- és Közép-Európa számára is.
- Bruhács János: Nemzetközi jog II. Különös rész - Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 1999
- Nagy Károly: Nemzetközi jog - Püski Kiadó, Budapest 1999
- Kovács Péter: Az Åland-szigetek autonómiája, In: Szerk. Bárdi Nándor: Az Åland-szigetek önkormányzata - Teleki László Alapítvány Könyvtára, Budapest 1994
- Fernández-Armesto, Felipe: Európa népei - Corvina, Budapest 1995
- Szíj Enikő: Finnország - Panoráma, 1979
- Szerk.: Juhász Árpád: Skandinávia - Panoráma, 1989
- Fukuyama, Francis: A Nagy Szétbomlás - Európa Könyvkiadó, 2000
- Hannum, Hurst: Autonomy, sovereignity, and self-determination - Philadelphia University 1996
- Aland in brief - Published by the Aland government and the Aland parliament, Mariehamn 2004
- Ålands landskapsregering - www.aland.fi (2004)
- Act on the autonomy of Åland - www.lagtinget.fi (2004)
- Convention on the demilitarization of the Åland Islands 1856
- Decision of the Council of the League of Nations on the Aland Islands including Sweden's protest - League of Nations Official Journal September 1921
- The Aland agreement in the Council of the League of Nations - League of Nations Official Journal September 1921
- Treaty between Finland and the Soviet-Union 1940
- Letter from the Soviet legation to the finnish government on the reinstatement of treaties after the war 1948 ■
JEGYZETEK
[1] Tagjai a francia Larnaude, a holland Struycken és a svájci Max Huber voltak.
[2] Kovács Péter: Az Åland-szigetek autonómiája, In: Szerk.: Bárdi Nándor, Dippold Péter: Az Åland-szigetek önkormányzata. Teleki László Alapítvány Könyvtára, Budapest 1994. 9-10. o.
[3] Az ålandi svéd nyelvjárás közelebb áll a stockholmi régióban beszélt nyelvhez, mint a többi finnországi svéd nyelvjárás.
[4] Azaz két-harmados többséggel.
[5] I. m. 11-14. o.
[6] 2003 októberében
[7] Jelenleg (2005) a liberális Viveka Eriksson a parlament elnöke.
[8] 1. Jogi Bizottság, 2. Pénzügyi Bizottság, 3. Ipari-, Kereskedelmi- és Mezőgazdasági Bizottság, 4. Kulturális Bizottság, 5. Környezetvédelmi- és Szociális Bizottság, 6. Felülvizsgálati Bizottság 7. Nagy Bizottság
[9] A Hivatali Bizottság tagjai a parlament elnöksége és további két, a Lagting által választott személy.
[10] "motion"
[11] Jelenleg (2005) az Ålandi Centrumpárt (C) adja a miniszterelnököt a Szigeteken. A kormányfőt Roger Nordlundnak hívják.
[12] A miniszterelnök-helyettes a Mérsékelt (FS) Jörgen Strand.
[13] Kommunal myndighet
[14] Kivéve, ha a finn törvények másképpen rendelkeznek.
[15] A személyzeti döntéseket kivéve.
[16] Ha Aland területén belül új kereskedelmi hajózási útvonalat akarnak létesíteni, illetve ha Finnország ålandi területet akar kisajátítani közigazgatási célokra.
[17] 1975. évi III. tartományi törvény a földszerzésről
[18] Erről a kérdésről is tartományi törvény rendelkezik.
[19] Avräkningsbeloppet
[20] Tavaly (2003) mintegy negyvenmilliárd forintnak megfelelő euróhoz jutott ilyen módon a tartomány.
[21] 2003-ban cca. 3 milliárd forintnak megfelelő euróhoz jutott Åland.
[22] Fukuyama, Francis: A Nagy Szétbomlás - Európa Könyvkiadó, 2000
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató.
Visszaugrás
