Az üzemátszállás (Betriebsübergang, business transfer) munkajogi vetületének tárgyalására már számos tanulmány kísérletet tett, de a bíróságok előtt felmerülő jogviták egységes megítélésének hiánya arra utal, hogy a munkavállalók egyéni és kollektív jogainak védelme a munkáltató személyének megváltozása esetén nem teljesen tisztázott. A jogalkalmazás elé kerülő ügyek megítélését övező bizonytalanságok és ellentmondások pedig felvetik a munkáltatói jogutódlást érintő egyes jogszabályi rendelkezések újragondolásának igényét. Ebben a tanulmányban egy, a Debreceni Munkaügyi Bíróságon tárgyalt jogvita nyomán felmerülő dogmatikai problémák artikulálására teszünk kísérletet, vitaindító szándékkal. E jogvita eldöntése során a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás alapvető szabályainak alkalmazhatósága vált kérdésessé.
1. A perbeli esetben C Kft. határozatlan idejű bérleti szerződés alapján 1995 óta élelmiszerboltot működtetett. A Kft. kifejezetten kereskedelmi tevékenység folytatására jött létre, feladata a tulajdonos üzlethelyiségeinek kereskedelmi célú üzemeltetése volt. A bérleti szerződés rendelkezett a bérlemény további bérbe (albérlet) adásáról, ehhez a bérbeadó és a bérlő kölcsönös megállapodását irányozta elő. A bérlő C Kft. taggyűlése 2005 májusában a veszteséges üzemek további bérbeadását rendelte el, amelyhez a bérbeadó egyetértését is megszerezte. Eközben döntöttek a Kft. operatív és adminisztrációs létszámának csökkentéséről, majd megszüntetéséről, továbbá arról is, hogy a Kft. a jövőben kereskedelmi tevékenységet nem folytat, és tevékenységét kizárólag az üzletek bérbeadására korlátozza. Az élelmiszerboltot a Kft. 2005. december 22-én kötött bérleti szerződés alapján 3 év határozott időre további kiskereskedelmi üzemeltetésre átadta S Kft.-nek, a benne foglalkoztatott munkavállalók munkaviszonyának folyamatos fenntartása mellett. A bérbeadó a törvényi előírások figyelembe vétele mellett, 15 nappal a jogutódlás időpontja előtt tájékoztatta a munkavállalókat arról, hogy az új üzemeltető a jogutódlás napján átveszi, és a Munka Törvénykönyvének szabályai szerint továbbfoglalkoztatja őket. A bérbeadó C Kft. az üzletet a saját tulajdonában álló berendezési tárgyakkal és a benne lévő árukészlettel együtt adta bérbe. Az átvevő cég a bolt tevékenységi körének megtartására kötelezettséget vállalt. Az átadás mint feltételezett jogutódlás időpontjában a további élelmiszerkiskereskedelmi tevékenység gyakorlásához szükséges szakhatósági engedélyek beszerzésének nem volt akadálya, de tényleges engedély hiányában került sor az üzemeltetési jog bérbeadására. Az új bérlő (albérlő) a közületi kiszolgáláshoz megfelelő járművel nem rendelkezett, a cégadatok szerint pedig több mint fél évvel a jogutódlás időpontját követően került bejegyzésre tevékenységi körként a húsáru kiskereskedelem. Az új munkáltató a munkavállalók továbbfoglalkoztatására határozott idejű munkaszerződést kötött az alkalmazottakkal. Az S Kft. az átvételt követő hónap végén tájékoztatta a munkavállalókat és a bérbeadót arról, hogy egy szerződött partnere kívánja a jövőben üzemeltetni a boltot, mert csak annak a cégnek van rá jogosultsága, és ez a partner rendelkezik olyan szállítóeszközzel, amellyel a közüzemi szállítást le lehet bonyolítani. A további működtetésre irányuló tárgyalásokat S Kft. megkezdte.
A bérleti szerződés külön pont alatt rendelkezett a szerződés rendes és azonnali hatályú felmondásának lehetőségeiről. A C Kft. a határozott idő lejárta előtt rendkívüli felmondási jogával élve - bérleti és közüzemi díjtartozásra hivatkozással, a szerződés rendelkezései által biztosított lehetőségével élve - megszüntette a bérleti szerződést, és elrendelte a leltározást. A működéshez szükséges tárgyi feltételeket (árukészlet, berendezés, üzlethelyiség) is visszavette S Kft.-től.
A jogvitában a bíróságok feladata annak megítélése volt, hogy melyik munkáltatót terheli a foglalkoztatás, illetőleg a munkaviszony megszüntetésének és az ilyenkor esedékes járandóságok megfizetésének kötelezettsége. A munkaügyi bíróság, majd a fellebbezés folytán eljáró megyei bíróság teljesen eltérő álláspontot képviselt a munkáltatói jogutódlás bekövetkeztének megállapítását illetően. Azt egyik bírói fórum sem vitatta, hogy a C Kft. és az albérlő S Kft. között jogutódlás történt. Az alapvető dogmatikai dilemmát annak a kérdésnek az eldöntése jelentette, hogy a bérleti szerződés megszűnése, illetőleg megszüntetése "visszjogutódlásnak"[1] minősül-e.
Az elsőfokon eljárt munkaügyi bíró-
- 589/590 -
ság ítélete[2] szerint, amikor a C Kft. a bérleti szerződést azonnali hatállyal felmondta, az üzlet mint gazdasági egység teljes egészében visszakerült hozzá, így a munkavállalók munkaviszonya a jogutódlás következtében nála folytatódott. A C Kft. a munkavállalókat azonban nem vette vissza, mert az élelmiszer-kiskereskedelmi tevékenységét már korábban felszámolta, és bár az ügyvezető szóban tájékozatta a dolgozókat arról, hogy foglalkoztatásukról nem tud gondoskodni, nem intézkedett a munkaviszonyuk megszüntetéséről. Ezt az eljárást a munkaügyi bíróság jogellenesnek minősítette, és a C Kft.-t kötelezte a jogellenes munkaviszony-megszüntetés esetén a Munka Törvénykönyvének 100.§-ában előírt jogkövetkezmények viselésére.
Az elsőfokú bíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy az emberi erőforrás az üzlethez, mint gazdasági egységhez tartozik, így az osztja külön megállapodás nélkül is az anyagi erőforrás sorsát. Erről nem kellett és nem is lehetett külön megállapodni. A munkavállalók továbbfoglalkoztatása ugyanis nem feltétele, hanem következménye a további működtetésre vonatkozó átadásnak. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésére alapítottan[3] kifejtette azt is, hogy a jogutódlást nem zárja ki önmagában az a tény, hogy a továbbműködtetésre vonatkozó megállapodást nem közvetlenül a régi és az új üzemeltetők kötötték meg.
C Kft. fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen. A megyei bíróság ítéletével[4] az elsőfokú ítéletet megváltozatta, és a az albérlő S Kft.-t kötelezte a felmondás esetén járó elmaradt munkabér, végkielégítés, és a felmentési időre járó átlagkereset megtérítésére. A másodfok álláspontja szerint a bérleti szerződés felmondása nem eredményezett ismetélten jogutódlást. Az üzlet visszavétele nem továbbműködtetési, hanem ismételt bérbeadási céllal történt. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a C Kft. kereskedelmi tevékenységét beszüntette, dolgozói létszámát leépítette, így nem volt kötelezettsége az üzlet további működtetése, mert az ehhez szükséges feltételek már korábban megszűntek.
2. A bérlet alapján létrejövő jogutódlás megítélése - tekintettel a jogesetben vázolt jogi helyzetre - nem egyértelmű. A bérlet - törvényi definíció szerint - a tulajdonjog részét képező használat és hasznosítás jogának átengedése időlegesen.[5] Bár a Munka Törvénykönyve kifejezetten említi a bérletet a munkáltatói jogutódlás körében, kérdéses lehet e jogintézmény létjogosultsága, mint jogutódlást eredményező jogügyleté. A bérlet nyomán nem kerül sor az üzlet vagy üzem mint gazdasági egység (anyagi és nem anyagi szervezett erőforrások) feletti rendelkezési jog végleges átruházására. A bérlet természetéből következik annak ideiglenes jellege, és az a tény, hogy a bérleti szerződés megszűnése esetén a bérlemény tárgyát képező gazdasági egység jogi sorsa, és ezáltal a munkavállalók munkajogi helyzete rendezetlen marad. Elöljáróban is megállapítható, hogy a jogutódlás szabályozása dogmatikai inkoherenciát mutat, figyelemmel arra, hogy a jogalkotó a jogutódlásra vonatkozó szerződéstípusokat példálózó felsorolással rögzíti, ezzel gyakorlatilag sérti a típusválasztás szabadságát, másrészt kérdéseket nyit, amelyekre azonban megfelelő válaszokat nem ad.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
