1.1. A keresettől elállás a felperes olyan egyoldalú eljárásjogi rendelkező cselekménye, amellyel azt juttatja kifejezésre, hogy a per folytatását és érdemi befejezését nem kívánja. A fél ilyen tartalmú nyilatkozata nem azonos a joglemondással.1 A bíróság a pert a Pp. 157. § e) pontja alapján megszünteti, ha a felperes a keresetétől elállott (160. §). A keresettől való elállás önmagában nem elégséges a per megszüntetéséhez, ahhoz a bíróság permegszüntető végzése szükséges. A bíróságot a keresettől elállásra vonatkozó kérelem benyújtása esetén kógens előírásként a Pp. 157. § e) pontja - Pp. 160. § (1) bekezdése - alapján történő permegszüntetés szabálya köti. A Pp. 157. § e) ponthoz fűzött törvénymagyarázat szerint felperes a keresetétől (az alperes viszontkeresetétől) a per bármely szakaszában elállhat. A keresettől elállás alapján történő permegszüntetésnek - a hatályos polgári eljárásjog alapján - feltétele nyelvtani és jogi értelmében, hogy a polgári peres eljárás a "polgári per" szakaszába kerüljön. A "polgári per" fogalmának meghatározása ezért a hatályos Pp. alapján az elállás miatti permegszüntetés jogintézménye jogszerű alkalmazása szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír.
A jogirodalomban több, különböző meghatározás ismert a "polgári per" fogalom leírására. Pernek nevezik a keresetet tartalmazó keresetlevél benyújtását követő eljárást, de a per fogalom használatos a perindítás hatályának beállását követő eljárás leírására is. Plósz Sándor szerint a peres eljárás a kereset beadásával kezdődik.2
Jogértelmezési nehézséget és fogalomzavart idézhet elő a "per" és a "polgári peres eljárás" kifejezéseknek azonos jelentés tulajdonítása.
A "polgári peres eljárás" horizontálisan szélesebb tartalmat felölelő meghatározás, mint a "polgári per" fogalma.3 A jogértelmezési lehetőségeket nem csökkenti a polgári perrendtartás fogalom - használata sem. A Pp. 121. § (1) bekezdése szerinti megfogalmazás tekintendő a különböző, a hatályos Pp.-t érintő jogértelmezések kiindulópontjának. A "per megindítása" és a "perindítás" kifejezések azonos tartalommal történő használata a törvény szóhasználatára vezethető vissza. A törvény szövegében említett "pert . megindítani" szófordulattal egyenértékűvé, azonossá válik a hasonló hangzású "perindítás" kifejezés. A polgári peres eljárás már a keresetet tartalmazó keresetlevél bírósághoz való benyújtásával kezdetét veszi, ezért a törvénynek "a pert keresetlevéllel kell megindítani" szóhasználata képzavarnak tűnhet, mert a törvény indokolása szerint a "per" ekkor még nem jött létre. Ezt a terminológiát követve úgy tűnik, hogy a "per" fogalmának is lehet legalább két, nem azonos jelentésű definíciót tulajdonítani, mert előfordul, hogy a kereset benyújtásától kezdődő peres eljárást és a perindítás hatályainak beállását követő eljárást is "polgári per"-nek tekintik, de ugyanakkor a keresetindításnak és a perindításnak teljesen különböző eljárási jogi és anyagi jogi jogkövetkezményei, joghatásai lehetnek. A "perindítás" kifejezés a keresetlevél benyújtásával induló peres eljárás és az eljárásnak a kereset (fizetési meghagyás) kézbesítésével kezdődő szakasza megnevezésére is szolgál.4
Az 1952. évi III. tv.-t megelőző Polgári perrendtartással kapcsolatban keletkezett irodalom megállapítja, hogy "a keresetlevél beadását vagy jegyzőkönyvbe mondását a Pp. nem nevezi perindításnak, hanem keresetindításnak. Perindításnak csak a keresetlevél kézbesítését nevezi (147. §)".5 Az 1911. évi I. Tc. a keresetlevél bírósághoz történő benyújtását konzekvensen "keresetindítás"-nak nevezi.6 APolgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. Tc. "a pert keresetlevéllel kell megindítani" jogszabályi előírást nem tartalmazta.
1.2. Régebbi jogunkban a jelenlegi, gyakran használt kifejezések, úgy mint a "keresetindítás" vagy "perindítás" már csak a köznyelvben [és a bíró(ság) előtti eljárásban] általános latin nyelv elterjedtsége és a Polgári perrendtartás szabályait összefoglaló törvénykönyv létezésének hiánya miatt sem terjedhettek el. Az eljárás kereset benyújtásával történő megindítását és az alperes perbehívását (vagyis perbe idézését) már a Magyar Királyság szokásjogát összegyűjtő, először 1517-ben megjelent latin nyelvű Hármaskönyv (Tripartitum Opus juris consuetudinarii Regni Hungariae) is tartalmazta. Werbőczy István Tripartituma kimondja, hogy "fölperes az, a ki keresetet beadja; a ki pörbe idéz; alperes az, a ki ellen a kereset intéztetik; a ki pörbe hivatik".7 AXIX. század első felében elterjedt jogfelfogás a "perbehívás" kifejezéshez - követve a Hármaskönyvet - más jelentést társított, mint a XIX. század végi és az azt követő jogirodalom. A XIX. század első felében a "perbehívás" (citatio vagy in ius vocatio) az alperes bíró általi megidézését jelentette bizonyos határnapra és meghatározott helyre. Ilyen értelemben az eljárás kezdeményezője, a perbehívó, aki ellen az eljárást kezdeményezte, a perbehívott. Mai felfogás szerint az akkori "perbehívás" az ellenérdekű fél meg-idézését jelentette. Frank Ignácz szerint a "törvényes perbehívás ereje" abban áll, hogy "a pert megindíttya, és így függövé teszi".8
A XIX. század második felében - Kövy Sándor és Fogarasi János nyomán - "a perbe - idézés különösebben csak idézésnek mondatik, . az idézés benne foglaltatik ezen szóban: perbe hívás".9 Az idézés a keresetlevelet magában foglalta vagy mellékletként tartal-mazta.10 A keresetlevéllel együtt történő idézés azzal a jelentőséggel bírt, "melynél fogva a pert elkezdik".11 Az "idézet foganatja, hogy... elkezdi a per függését vagyis a folyását".12 A középkortól a polgári kor, illetve a polgárosodás kezdetéig a peres eljárások későbbi időszakhoz képest viszonyított csekély száma és a különböző elnevezések használata ("perbe hívás", "perbehívás" és nem "perindítás") és a jogi műnyelv erre az időszakra datálható kialakulása, formálódása miatt a "keresetindítás" és a "perindítás" tartalmi elhatárolása nem tartozhatott a tudományos irodalom kutatási prioritásai közé.
A XIX. század első - és második felében is - a hivatkozott jogirodalomból vett idézetek alapulvételével - a "per megindítása", illetve a "per kezdete" az ellenérdekű fél perbehívásához, illetve a keresetlevelet tartalmazó idézés kézbesítéséhez, közléséhez kötődik. A XX. század elején vitatott kérdésnek tekintették, hogy a perindítás hatályai a keresetlevél beadásával vagy kézbesítésével állanak-e be. Az akkori joggyakorlat hajlott azon nézet felé, hogy "a perindítás időpontjául a kereset beadása szolgál".13
A hatályos 1952. évi III. tv.-nyel kapcsolatban keletkezett jogirodalom és a Pp. szabályait alkalmazni rendelő jelenleg hatályos törvények a "keresetindítás" és a "perindítás" fogalmaknak azonos jelentést tulajdonítanak, azokat egymás szinonimáiként alkalmazzák - alkalmazták.
1.3. A "keresetindítás", a "keresetlevél beadása", illetve a "perindítás" elvezésű fogalmakat lehet-e azonos jelentéssel felruházni? Mi tekinthető "perindításnak", a keresetlevél bírósághoz történő benyújtása vagy a keresetlevél ellenféllel való közlése? Joggal merülhetnek fel ezek a kérdések, mert a tudomány szerint sem egyértelmű, hogy melyik meghatározás mikor használatos és mit jelentenek azok. A feltett kérdéseket megkísérli megválaszolni a Pp. 128. §-hoz fűzött DVD jogtár szerinti törvénymagyarázat szövege, amely szerint: "a perindítás joghatásai elenyésznek akkor, ha a bíróság a pert megszünteti (Pp. 157. §), vagy a per szünetelés folytán megszűnik [Pp. 137. § (3) bek., Pp. 255. §]".14
A per megszüntetése a perindítás joghatásait15 is megszünteti. Ha a perindítás joghatásai a per megszüntetésével enyésznek el, a per megszüntetése csak akkor lehetséges, ha perindítás joghatályai (joghatásai) már beálltak. A perindítás joghatásai a keresetindítással még nem állnak be, ezért a kereset (viszontkereset, fizetési meghagyás) ellenféllel való közléséig (a perindítás joghatásai beálltáig) a per megszüntetése fogalmilag kizártnak tekinthető. A keresetindítással a perindítás eljárásjogi hatásai (pl. perfüggőség, tárgyalási időköz folyásának megkezdése, a tárgyalás felfüggesztésének lehetősége) még nem állnak be. A permegszüntetés a perindítás joghatásait enyészteti el, ezért a per megszüntetése is csak akkor következhet be, ha a perindítás hatályai már beálltak. A perindítás joghatásainak beállta előtti permegszüntetés legfeljebb a keresetlevél beadásához fűződő joghatásokat szüntethetné meg, és nem a perindítás joghatásait, mert azok akkor még nem állhattak be.
Az általánosan elfogadott jogirodalmi álláspont különbséget tesz a keresetlevél beadása (keresetindítás) és a keresetközlés (perindítás) joghatásai között, ezért a "keresetindítás" és a "perindítás" különböző jelentéssel bírnak. A keresetlevél beadásának joghatásai a felperes egyoldalú eljárási cselekményéhez kötődnek, a perindítás joghatásai ezzel szemben az eljárás kétoldalúvá válásához kapcsolódnak. A perindítás hatásai a keresetközlés hatásait jelentik.16
Tekinthető-e pernek a polgári peres eljárás kereset (fizetési meghagyás) ellenféllel való közlése előtti szakasza? Megítélésem szerint a "per" fogalom tradicionális értelmében az eljárás ezen szakasza még nem nevezhető "polgári pernek", bár a Pp. 121. § (1) bekezdése alapján a keresetlevél benyújtása megindítja a pert. A törvény megfogalmazása azonban nem egyértelmű, mert a keresetlevél benyújtásával ténylegesen nem legalább két, egymással jogvitában lévő ellenérdekű fél közötti, bíróság előtt folyamatban lévő eljárás, azaz a "polgári per", hanem a "polgári peres eljárás" veszi kezdetét.17 A törvény miniszteri indokolása is arra utal, hogy a Pp. Keresetindításra vonatkozó VIII. fejezete rendelkezéseivel tulajdonképpen "a peres eljárás" (és nem a "polgári per") veszi kezdetét és a Pp. 130. § a) pontja esetén a törvény a belföldi joghatóság hiányát - a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását - "kifejezetten a per létrejöttét kizáró körülmények közé sorolja.".118
A polgári perrendtartással foglalkozó tudományos művek szerint a keresetlevél beadásának egyik legfontosabb eljárásjogi hatása, hogy "a keresetlevél beadásával megindul a polgári peres eljárás, az igazságszolgáltatás folyamata".19 A törvényjavaslat IX. fejezetéhez, a tárgyalás c. részhez (133-162. §) fűzött miniszteri indokolás a "pert nem a keresetnek a tárgyaláson való szóbeli előadásával, illetőleg az alperes perbebocsátásával, hanem már a keresetlevélnek az alperes részére való kézbesítésével létrejöttnek tekinti (128. §)" A törvényjavaslat miniszteri indokolása a perindítás hatályainak beállását (a Pp. 128. §-át) tekinti a per létrejöttének, megalapításának. A korábbi Plósz-féle Pp., az 1911. évi I. Törvénycikk hatása érzékelhető a Pp. ezen jogszabályhelyéhez fűzött indokolása szóhasználatában [anélkül azonban, hogy megmaradt volna a Pp.-ben az osztott tárgyalás rendszere: a perfelvételi és az érdemleges tárgyalás, amely perrendben a "per létrejötte", ill. "peralapítás" vagy "per megalapítása" kifejezés(ek) voltak használatosak], mert miután a bíróság meggyőződött arról, hogy nincs akadálya a keresetlevél ellenféllel való közlésének (nem utasította el a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül) azt követően kezdődhet az eljárás központi része, a tipikus esetben kontradiktórius eljárás, ténylegesen a "polgári per" szakasza.
Több összefoglaló munka sem határozza meg, hogy mikor kezdődik a "polgári per", mit tekint a "polgári per" kezdetének. Az egyik álláspont szerint a polgári per a felperes keresetindításával.20 A szocialista polgári eljárás - jogtudomány felfogása és a jogi szabályozás - mintegy ezzel is hangsúlyozva az előző, polgári Pp.-től való eltérő ideológiai gyökereit - az egységes per és az egységes tárgyalás álláspontját képviseli, az osztott tárgyalással (perfelvételi tárgyalással és érdemleges tárgyalással) szemben.21 Szilbereky Jenő úgy foglalta össze ennek a lényegét, hogy "eszerint a felfogás szerint polgári peres eljárás egységes folyamat. Ez az egység nem zárja ki, hogy az eljárás - éppen a per végső céljának elérése végett - bizonyos közbenső célok megvalósítására részekre, szakaszokra tagozódjék. Ezek a szakaszok azonban nem különülnek el, nem válnak önállóvá, hanem részei az egységes egésznek. Azt is lehet mondani, hogy ezek a szakaszok éppen úgy létszakai a pernek, mint a gyermekkor, fiatalkor, középkor, öregkor létszakai az egységes emberi életnek, létfolyamatnak. Így megkülönböztethetünk: perindítási szakaszt, tárgyalás előkészítési szakaszt, tárgyalási szakaszt és határozathozatali szakaszt".22 A szerző "perindítás"-ként határozta meg az eljárás kezdetét.
Az "egységes per" szocialista felfogása nemcsak azt jelenti, hogy az eljárás nincs kettéosztva két szakaszra. Ezen megközelítés alapján az "egységes per" fogalom egyrészt a "polgári per" meghatározás kiterjesztő értelmezését vonhatja maga után, mert e felfogás alapján a per már a keresetlevél bíróságra történő benyújtásával elkezdődhet, másrészt annak "polgári peres eljárás" kifejezéssel felváltva, azonos értelemben történő használatát eredményezi. A "polgári per" fogalmának széles, tág értelmezése szerint, ha a per már a kereset benyújtásával kezdetét veszi, akkor a kereset bírósághoz történő beadása már a "perindítást" jelenti. Az "egységes per" koncepciója olyan jogértelmezésnek is teret adhat, amely szerint a "polgári per" már a keresetlevél bírósághoz történő benyújtásával kezdetét veszi, ennek a felfogásnak a Pp.-vel való összhangjának hiánya azonban megmutatkozik abban, hogy a per megszüntetésekor a perindítás joghatásai is megszűnnek, de azok a keresetlevél beadásakor még nem álltak be.
Bacsó Ferenc szerint a Pp. 128. §-a kifejezetten nyilatkozik, hogy a per mely aktus folytán jön létre, ezért megállapítja, hogy "a per egységes elsőfokú szakasza tehát a Pp. rendszerében a keresetlevél közlésével veszi kezdetét" .23 Ezt a megállapítást osztja az egyetemi tankönyvben képviselt álláspont, - teljes összhangban a törvényjavaslat miniszteri indokolásával - amikor kiemeli, hogy "kétségtelenül a már létrejött pert lehet megszüntetni. Ha a bíróság "a per létrejöttét kizáró körülményt" (Ind.) észlel, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, nem pert szüntet meg, hiszen a keresetlevél benyújtásával a per még nem jött létre. A per megszüntetésére tehát csak a kereset közlése után kerülhet sor".
(Bacsó - Beck - Móra - Névai: Magyar Polgári Eljárásjog Egyetemi Tankönyv, Tankönyvkiadó Bp. 1959., 244. o.).
Nehezen értelmezhető és magyarázható, hogy a "per" már megindul a kereset benyújtásával [Pp. 121. § (1) bek.], de a "per" akkor még nem jön létre (törvényjavaslat "Tárgyalás"-ra vonatkozó IX. fejezete (133162. §).
Ebben az összefüggésben mutatkozik meg plasztikusan a "per" fogalmának többértelműsége, többféle értelmezésének, értelmezhetőségének lehetősége.
1.4. Az 1952. évi III. tv.-t elemző, kutató jogi irodalomban a per megszüntetésének valamennyi esete csak a peres eljárás tárgyalási szakaszában lehetséges.24
A Polgári perrendtartás magyarázata szerint: "Abban az esetben, ha a bíróság már a keresetlevélből megállapítja, hogy a kereset érdemi elbírálását valamely körülmény eleve kizárja, akkor mellőzi a tárgyalás eredményességének biztosítására hivatott előkészítő intézkedések megtételét és a tárgyalás kitűzését. Ha a bíróság ezeket a körülményeket a tárgyalás előkészítésének időszakában észleli, idézés kibocsátása nélkül elutasítja a keresetlevelet (130. §); ha viszont a tárgyalás során állapítja meg ezeket (valamint néhány utóbb felmerült körülmény esetében) a pert megszünteti (157. §)" (A Polgári Perrendtartás magyarázata (szerk.: Dr. Szilbereky Jenő és Dr. Névai László) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp., 1967. 507. o.). A "polgári per" megszüntetésének a Pp. 157. § a)-f) pontjaiban foglalt esetei alkalmazására az eljárás tárgyalási szakaszában, tehát mindenképpen a kereset (fizetési meghagyás, viszontkereset) ellenféllel való közlése után kerülhet sor.
"Polgári per"-ré az elnevezés nyelvtani értelmezése alapján azt követően alakul az eljárás, miután a "per"indítás hatályai beálltak vagy bekövetkezett a "per"függőség, mert ettől az időponttól válik a kereset (viszontkereset, fizetési meghagyás) bírósági közlésével kétoldalúvá az eljárás. A kereset benyújtása két különböző bíróság előtt azonos felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt még nem eredményez perfüggőséget. Ugyanazon vagy másik bíróság előtt azonos felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt indított másik eljárás akkor alakulhat "per"-ré, ha a keresetet a bíróság már közölte az alperessel ("perindítás"). Az eljárás kétoldalúsága, mint tartalmi elem azért nagyon lényeges jellemző, mert jogvita (per) legalább két ellenérdekű fél szembenállását tételezi fel. Addig az időpontig, amíg a bíróság a felperes keresetét nem közli az alperessel az eljárás még nem tekinthető "bíróság előtti, két ellenérdekű fél közötti jogvitá"-nak.25
A peres eljárásnak a keresetlevél beadásától kezdődő, de még a perindítás hatályainak beállása előtti szakaszát azért se biztos, hogy helytálló a kifejezés hagyományos, klasszikus jelentése alapján "polgári per"-nek tekinteni, mert a keresetlevél alapján történő intézkedések között sor kerülhet a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasítására, és ez esetben még a perindítás hatályainak beállása se következik be. A keresetlevél benyújtása időpontjában még nem állapítható meg, hogy a keresetlevelet a bíróság utóbb nem utasítja-e el idézés kibocsátása nélkül, ezért a keresetlevél bíróságra történő beadásakor a bíróság sem tudja, hogy a keresetet (fizetési meghagyást) tartalmazó keresetlevél alkalmas lesz-e az ellenféllel való közlésre. A keresetlevél benyújtása - a törvény szóhasználatát követve - úgy "indítja meg a pert", hogy az - a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítás esetén - "ténylegesen meg sem indulhat", mert az eljárás még a "per"indítás hatályainak beállása előtt - "tárgyaláson kívül" - a Pp. 130. § (1) bekezdése alapján befejeződik. A hatályos Pp. rendelkezései a "polgári per" kezdetét kétséget kizáróan nem határozzák meg, és az 1952. évi III. tv.-t kutató eljárásjog-tudomány a "polgári per" kezdetének meghatározásával és a "polgári per" fogalom vizsgálatával mindezidáig adós maradt. Érdekes sajátosság ugyanakkor, hogy az állam politikai, gazdasági, társadalmi, ideológiai viszonyait, és a külföldi jogi irányzatokat is visszatükröző polgári eljárásjogban és eljárásjog-tudományban a "polgári per" fogalma, annak tartalmi meghatározása mikor került a tudományos kutatás érdeklődése középpontjába, mely időszakban tekintették azt kiemelt fontosságúnak és mely korszakban gondolták azt kevésbé hangsúlyosnak.
1.5. A "polgári per" fogalom jelentése és a kiegyezést követően, az első Pp. megalkotása óta koronként, az éppen hatályos Pp. szerkezeti felépítésétől és jogelméleti irányzatok hatásától és irányától függően is változott. A Plósz-féle és az azt megelőző Pp.-t elemző polgári eljárásjogi jogtudomány a "polgári per" fogalmának a meghatározását tekintette alapvető jelentőségűnek, a jelenlegi Pp.-t kutató irodalom pedig a "polgári peres eljárás" meghatározást helyezi előtérbe. A "polgári per" fogalmát azért is nehéz meghatározni, mert a hatályos Polgári perrendtartást kutató tudományos irodalom más jellegű, gyakran gyökeresen eltérő jogi terminológiát használ, mint a korábbi polgári perrendtartásokat vizsgáló eljárásjog-tudomány. Ezen kívül a "polgári per" fogalom kiindulópontját jelentő hatályos polgári eljárásjogi törvény is alapvetően más szerkezeti felépítésű, mint a korábbi polgári perrendtartások. A "polgári per" kezdetének meghatározásához adalékul szolgálhat a "keresetindítás" és a "perindítás" fogalmak jelentésének meghatározása és azok egymástól való elhatárolása.
A polgári pert a XIX. század végén "a bíró döntése elé vitt magánjogi vitá"26-nak tekintették, amely csak akkor keletkezik, ha az alperes vitába bocsátkozik (litis contestatio), ha azonban a perbe vont alperes a felperesi igényt elismeri jogvita nélkül, nem jön létre per (confessus pro judicato est).
A XIX. század végén született perjogi tankönyv szerint a per létrejött a felperes keresete; a bíróságnak az alpereshez intézett parancsa (a keresetre történő nyilatkozattétel); valamint az alperes nyilatkozata által. Ez a három feltétel együttesen alapítja meg a pert azzal együtt, hogy a bíróság előtt együtt jelen van mind a két fél.27
A XX. század elején elterjedt felfogás szerint "a polgári per egységes közjogi jogviszony a peres felek és a bíróság közt, mely a keresetindítással veszi kezdetét és az ítélettel fejeződik be, melynek célja jogvédelmet nyújtani a bírói oltalomra szoruló magánjognak".28
Plósz Sándor úgy gondolta, hogy a per (judicium) egy jogviszony a bíróság és a felek között.29 Álláspontja szerint, "ha a per eljárás, cselekmények láncolata, melyek valamely magánjog érvényesítésére szolgálnak, vagy az alak, amelyben az anyag érvényesül: akkor természetes, hogy a kereset, azon cselekmény, amellyel ezen érvényesítés cselekményeinek láncolata megkezdetik, a jog érvényesítésének alakja".30 Plósz Sándor a pert két főszakra, perfelvételre és az érdemleges tárgyalási szakaszra osztotta: Constitutio judicii és judicium.31 Plósz Sándor az érdemleges tárgyalási szakaszt tekintette a római jog hatására a teljesen létrejött pernek. Megítélése szerint "az új magyar per csak a jogállítással és az alperes ellentmondásával jön létre és addig csak alakulófélben van, hasonlóan, miként a szerződés létrejöttéről is csak akkor beszélünk, ha már mind a két fél megegyező akaratnyilatkozatot tett. A szerződést megelőző tárgyalásokat, valamint az egyik félnek még el nem fogadott ajánlatát ellenben nem nevezik szerződésnek".32
Magyary Géza a polgári pert olyan jogvédelmi eljárásnak tekintette, amelynek fogalmi eleme a kétoldalú meghallgatás. Véleménye szerint a polgári per a bíróság és a felek sajátszerű összműködéséből áll, amely azt jelenti, hogy a bíróság a feleket meghallgatja, illetve az egyiket meghallgatja, a másik fél meghallgatására alkalmat nyújt. Magyary Géza szép megfogalmazása szerint a "polgári per szükségképpen az állam bírói felségjogának egyik megnyilatkozása".33
A polgári perre a két világháború között, de már az 1911. évi I. tc. 1915. január 1-jén történő hatálybalépése óta úgy tekintettek, hogy az "a magánjog érvényesítésének törvényes eszköze, magánjogi jogviták eldöntésére irányuló bírói eljárás"34, amely eljárás legalább három személyt feltételez: a bírót, a felperest és az alperest.
Beck Salamon már az 1952. évi III. tv. rendelkezéseire figyelemmel a polgári perrel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy "a per sohasem lehet monolog, még csak dialogus sem. Legalább három személy szereplése kényszerű, elengedhetetlen".35
Hámori Vilmos megítélése szerint azonban a keresetlevél benyújtásával már létrejön a perjogviszony a felperes és a bíróság között, és létrejön a perjogviszony a keresetlevéllel ellátott idézés kézbesítésével a bíróság és az alperes között is.36
A szocialista polgári eljárásjog - tudomány képviselője, Farkas József is a polgári peres eljárás alapvető módszerének tekintette a kétoldalú meghallgatás elvét ("audiatur et altera pars"), és kiemelte azt is, hogy »kontradiktórius eljárás nélkül "a per" el sem képzelhetőd A kétoldalú meghallgatás követelményének a bíróság eleget tesz akkor, ha a feleket szabályszerűen megidézi, de nem feltétlenül szükséges a felek tényleges meghallgatása.37
A "polgári per" létrejöttének valamennyi Polgári perrendtartás vonatkozásában nélkülözhetetlen eleme a fél rendelkezési joga megnyilvánulásaként a kereset(levél) bírósághoz történő benyújtása. A XIX. század második felétől kezdődően a jelenleg hatályos Pp.-ig bezárólag megalkotott polgári perrendtartások jogszabályi előírásai közé tartozott a fél rendelkezési joga,38 amely alapján a félnek hatalmában állt az általa kezdeményezett eljárás megindítása után arról dönteni, hogy a perbe vitt anyagi joga bíróság előtti érvényesítése valamilyen oknál fogva már nem áll érdekében, ezért a bíróság előtti eljárás további folytatását már nem kívánja.
2.1. Már a középkorra visszavezethető magyar jog is ismerte a tartalmilag a keresettől elálláshoz hasonló, attól némileg eltérő tartalmú és elnevezésű jogintézményt, amelyben a keresetet indító felet a pertől való szabadulása miatt nem tekintették kellően gondosnak és emiatt szankcionálták.39 Frank Ignácz a XIX. század első felében úgy fogalmazott, hogy "mivel a felperest megindított perének folytatására, bevégzésére kötelezni nem lehet, következik, hogy ő keresetét maga leszállítani (letenni, visszavonni) kívánnya, ebbéli szándékát semmi sem gátollya, annyit azonban teljes igazsággal követelhetünk, hogy az ellenfelének okozott költséget megtérítse".40 A kiegyezés után felerősödő polgárosodás kezdetén megszületett az 1868. évi LIV. t. cz., a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában. A jogszabály megkülönböztette a kereset visszavételét és a régebbi, az Árpád-korra visszanyúló magyar jog hagyományait követő per letételét.41 A felperes visszavehette a keresetét az alperes megidézése előtt is, de az alperes megidézése után és az "ellenbeszéd előterjesztése előtt csak a költség megtérítése mellett".42 A felperes a már megkezdett tárgyalás alatt a pert letehette, de tartozott a per bírája által meghatározott költséget megtéríteni az alperesnek.43 Az első polgári perjogi törvénykönyv jogszabályi előírásai alapján különbséget tettek a megkezdett tárgyalás előtt a "kereset visszavétele" és a már megkezdett tárgyalás után a "per letétele" között. A polgári törvénykezési rendtartás rendelkezései alapján a felperes időbeli korlát nélkül élhetett a kereset visszavételével és a per letételével is.
Az 1868. évi LIV. t. cz.-t felváltó Polgári perrendtartás, az 1911. évi I. Tc. az előző jogszabály terminológiáját némileg módosítva megkülönböztette a "keresettől való elállást" és a "pertől történő elállást". A felperes az alperes perbebocsátkozása előtt a keresetétől, az alperes perbebocsátkozása után a pertől állhatott el.44 A "keresettől" történő elállás az alperes érdemi per-bebocsátkozása előtt, a "per"-től való elállás az alperes érdemi perbebocsátkozása után következhetett be. A Plósz-féle Pp.-ben az elállás jogkövetkezményei aszerint különböztek, hogy az elállás a perbebocsátko-zás előtt vagy után történt. A perbebocsátkozás előtti elállás a "perindítás hatályait megszünteti, és a felperes a keresetet újból megindíthatja".45 A perbebocsátkozás után a felperes "csak az alperes beleegyezésével állhat el a pertől; az alperes beleegyezése nélkül az elállás hatálytalan és ha a felperes a tárgyalást nem folytatja, a mulasztás következményei állanak be reá nézve".46 Az 1911. évi I. Tc. alapján, ha a felperes a keresetétől elállott a bíróság határozatában - permegszüntetés nélkül -csak az elállásról rendelkezett. A régi Pp. szerint főszabály szerint csak a pergátló kifogásnak való helytadás esetén volt helye a per megszüntetésének, ha "az elállás feltételei fennforogtak, a bíróság az elállást végzéssel megállapította és a felperest a felmerült költségben marasztalta".47 A Plósz-féle Polgári perrendtartás úgy rendelkezett a keresettől elállás jogkövetkezményéről, hogy az elállás következtében a keresetlevél benyújtásának és a perindításnak a törvényben megszabott hatályai elenyésznek.48
Pap József a perfüggőségről írt tanulmányában megállapítja, hogy "elvész. a perfüggőség hatálya, ha a felperes keresetétől alperes perbebocsátkozása előtt elállott, mert az elállás következtében a keresetlevél benyujtásának és a perindítás hatályai elenyésznek".49 A fél elállása a bíróság rendelkező cselekményétől függetlenül elegendő volt a keresetlevél benyújtása és a perindítás hatályai megszűnéséhez. Az 1911. évi I. Tc. szerint az elállás esetében a keresetlevél beadásának és a perindításnak a magánjogi hatályai fennmaradtak, ha a felperes az elállás bejelentésétől számított harminc napon belül a keresetlevelet benyújtotta vagy magánjogi követelését egyébként szabályszerűen érvényesítet-te.50 Az 1911. évi I. Tc. szerint elállásnak a kereset közlés előtt és után volt helye, annak következtében a perindítás hatályai is elenyésztek.
Az 1911. évi I. Tc. alapján az elállás változatai a joggyakorlatban a következő esetek lehettek: I. A kereset alperes részére történt kézbesítése előtt; II. A kereset kézbesítése után: a) a perfelvételi tárgyalási határnap előtt, b) a perfelvételi határnapon, de alperes perbebo-csátkozása előtt; III. az alperes perbebocsátkozása után, akár a perfelvételi tárgyaláson, akár az érdemleges tárgyaláson.51 A Plósz-féle Polgári perrendtartás 147. § első bekezdése a perindítás hatályainak beálltát - a hatályos Pp.-vel ellentétben - nem a kereset kézbesítéséhez, hanem az idézéssel ellátott keresetlevél kézbesítéséhez kötötte. A felperes az alperes perbebocsát-kozása előtt is elállhatott a keresetétől, az alperes per-bebocsátkozása után azonban már csak a beleegyezésével állhatott el a pertől.52 A jelenleg már nem hatályos Polgári perrendtartás szerint a felperes a keresetétől (pertől) "az alperes beleegyezése nélkül" a keresetlevél alperesnek való kézbesítése előtt és a keresetlevél kézbesítése és az alperes érdemi perbebocsátkozása közötti időtartam alatt állhatott el.53 A régi Pp. alapján a felperes azért állhatott el a keresetétől annak közlése előtt is - a jelenlegi Pp. szóhasználata szerint a perindítás hatályainak beállása előtt -, mert a kereset közlésére - a régi Pp. fogalmai alapján a perindítás hatályainak beállása után, azaz az idéző végzéssel ellátott keresetlevél kézbesítése után - a perfelvételi tárgyaláson is sor kerülhetett. Az 1911. évi I. Tc. alapján a perindítás hatályainak beállása nem feltétlenül a kereset közléséhez kötődött, az 1952. évi III. tv. alapulvételével a perindítás hatályai csak és kizárólag a kereset közléséhez fűződnek. A régi Pp. szerint az elállás bejelentésétől számított harminc nap alatt a keresetlevél szabályszerű benyújtása vagy a magánjogi követelés egyébként szabályszerű érvényesítése esetén a keresetlevél beadásának és a perindításnak (a kereset kézbesítéséhez kötött) magánjogi - és nem a perjogi hatályai (perfüggőség) maradtak fenn. A Plósz-féle Pp.-t követő legmagasabb szintű bírósági gyakorlatban nem merült fel kérdésként, hogy a felet megillette-e a kereset(levél) ellenféllel való közlése előtt a keresettől való elállás joga és e jog gyakorlásának fennálltak-e a törvényi feltételei.54
2.2. A két polgári perrendtartásra vonatkozó kódex között alapvető különbség állapítható meg a "perindítás hatályainak beállása" kifejezés jelentése, tartalma között. Az 1911. évi I. Tc. szerint a perindítás hatályának beállásához az idéző végzéssel ellátott keresetle-vél55 kézbesítése volt szükséges,56 a hatályos eljárási törvény szerint viszont a kereset ellenféllel való közlésével áll be a perfüggőség. A "perindítás hatályainak beállása" előtti, vagy azt követő elállás a régi és a hatályos Pp. tükrében teljesen mást jelentett, mást jelent. A régi Pp. alapján a felperes a kereset perfelvételi tárgyaláson történő előadásakor a keresetlevél tartalmához nem volt kötve,57 tehát nem biztos, hogy a bíróság által kézbesített keresetlevél tartalmazta a felperes keresetét és a törvény szerint a kereset keresetlevélben lehetővé tett előadásakor az alperes az idézéssel nem arról a keresetről értesült, mint amely a perfelvételi tárgyaláson már előadásra került vagy az alperes a perfelvételi tárgyaláson értesült először a keresetről. A Plósz-féle Pp.-ben ha a felperes a keresetlevélben közölt vagy még nem közölt keresettől58 el akart térni, köteles volt a keresetét "a törvényszéki eljárásban a tárgyalási jegyzőkönyvhöz mellékelés végett a bíróságnál leteendő iratból - figyelmen kívül hagyás terhe alatt - felolvasni, a járásbírósági eljárásban a határnapon előadott keresetnek az idézéssel közölt keresetlevéltől való eltéréseit, ha a felperes írásban be nem mutatta, hivatalból föl kell venni a tárgyalási jegyzőkönyvbe".59 Ha a felperes a keresetlevélben közölt keresettől eltérő tartalmú keresetet kívánt érvényesíteni a keresetlevél beadásának és a perindítás hatályai is ekkor álltak be. Ma-gyary Géza megállapítása szerint: "Ha a peralapítás céljából nincs idézés, a perindítás hatásai is a keresethez fűződnek".60 A régi Pp. szerint - szemben a hatályos Pp.-vel - a "perindítás hatályának beállta" különböző időpontokban történhetett:
- az idéző végzéssel ellátott keresetlevél kézbesítésekor vagy
- ha a keresetet nem közölték a keresetlevéllel vagy a tárgyaláson más tartalmú keresetet kívántak érvényesíteni a) törvényszéki eljárásban, amikor benyújtották a keresetet tárgyalási jegyzőkönyvhöz; b) járásbírósági eljárásban, amikor a keresetet jegyzőkönyvbe vették. A hatályos Pp. szerint a perindítás hatálya mindig egy konkrét, meghatározott időpontban áll be és általában nem válik el az idézéstől. A régi Pp. szóhasználata alapján a "kereset kézbe-sítése"az idéző végzéssel ellátott keresetlevél kézbesítésekor vagy az azt követő időpontban következett be, a jelenlegi Pp. szerint a kereset kézbesítése egyúttal a keresetlevél kézbesítését is jelenti. Mindezekre tekintettel teljesen más tartalommal bír az 1911. évi I. Tc.-kel kapcsolatban a "kereset kézbesítése" előtti elállás, mint az 1952. évi III. tv. előírásai vonatkozásában.
Az 1911. évi I. Tc. alapján a felperes "keresettől" történő elállása - ha a keresetet a keresetlevél tartalmazta - bekövetkezhetett a keresetlevél idéző végzéssel együtt történő kézbesítése előtt is, ha azonban a felperes a keresetét csak a perfelvételi határnapon adta elő (benyújtotta a tárgyalási jegyzőkönyvhöz, illetve jegyzőkönyvbe vétette), az elállás a keresetlevél idéző végzéssel történő kézbesítése után következett be. A régi Pp. szóhasználata, a "per"-től történő elállás meghatározás hűen kifejezte azt, hogy a felperes elállásra vonatkozó rendelkező cselekménye az eljárás e szakaszában már kikerült a felperes kizárólagos rendelkezési joga köréből.
A hatályos Pp. nem tesz különbséget "keresettől" történő elállás és "per"-től történő elállás között. Schleif-fer Pál az 1952. évi III. tv. megalkotása idején született tanulmányában a megkülönböztetés elvetését érintve rámutatott arra, hogy "a keresettől való elállás az alperes peralapító cselekménye előtt, vagyis akkor történt, amikor a benyújtott keresetlevél még csak az idézőlevél kritériumaival rendelkezett és amikor az nem alakult még át az alperes perbebocsátkozási cselekménye folytán perré. Minthogy azonban a Pp. a percezúrát megszüntette és a keresetlevelet ab ovo keresetnek fogja fel, a per létrejöttét pedig nem az alperes peralapító cselekményéhez köti, hanem már a kereset közléséhez, a régi Pp. megkülönböztetése - a keresettől való elállással kapcsolatban is - elvesztette értelmét és jelentőségét".61 Az 1952. évi III. tv. alapján a fél egyoldalú rendelkező cselekménye, a keresettől elállás csak és kizárólag a bíróság pert megszüntető határozatában megnyilvánuló rendelkező cselekménye által juthat érvényre.
A keresettől történő elállást a Pp. 157. § e) pontja határozza meg permegszüntetési okként. A fél keresettől (fizetési meghagyástól, viszontkeresettől) történő elállása esetén a bíróság a Pp. 157. §-160. § rendelkezései alkalmazásával hozza meg határozatát. Ujlaki László - a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása és a per megszüntetése jogintézményeket ösz-szehasonlító - tanulmányában arra mutat rá, hogy "a (Pp.) 157. stb. § szerinti intézkedés a keresetlevél perindításra alkalmasnak találását és így annak az ellenérdekű féllel történt közlését követően, a tárgyalási szakaszban, vagyis a perben történik. Maga a Pp. a 157-162. §-ok címeként és ezt követően a szövegben szintén az ennek megfelelő terminológiát alkalmaz-za".62 Novák István is azt állapítja meg tanulmányában, hogy a per megszüntetése az eljárás tárgyalási szakaszában történik.63 A Pp. 124. §-hoz fűzött DVD jogtár kommentárja szerint a bíróságnak először azt is meg kell vizsgálnia, hogy nincs-e perindítást kizáró ok [Pp. 130. § (1) bekezdése]. A törvénymagyarázat "perindításnak" tekinti az eljárásnak azt a részét, ha a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül nem utasítja el. Ha nincs perindítást kizáró ok, azt követően a bíróság kitűzi a tárgyalás időpontját (Pp. 125. §) és megidézi a feleket a per tárgyalására (Pp. 126. §). A Pp. szerint a per első tárgyalására a kereset kézbesítése (perfüggőség beállta) mellett a tárgyalás időpontjának kitűzése és az arra történő idézést követően kerül sor. A Pp. "a tárgyalás menete" címet viselő rész rendelkezései szerint a felperes a keresetétől a per érdemi tárgyalása előtt és a per érdemi tárgyalása után is elállhat [Pp. 160. § (1) bekezdése], de a per megszüntetésére vonatkozó ellenkérelem, illetve a keresettől történő elállásra vonatkozó nyilatkozat előterjesztésére és az alapján a per megszüntetésére a perindítás hatályainak beállását követően került sor. A Pp. 160. § (1) bekezdése alapján a felperes a keresettől a per érdemi tárgyalása előtt az alperes hozzájárulása nélkül, az érdemi tárgyalás megkezdése után az alperes érdemi hozzájárulásával állhat el, de a felperes mindkét esetben köteles az alperesnek keresetindítás folytán felmerült költségeit megtéríteni. A Polgári perrendtartás magyarázata szerint: "az érdemi tárgyaláson a felperes által érvényesített jog, követelés fennállásának vagy fenn nem állásának egyrészt a bíróság részéről történő vizsgálatát - tehát a bíróság olyan perbeli cselekményeit kell értenünk, melyek az érvényesített jog, illetve az azt megalapozó, vagy azt tagadó tényekre vonatkoznak -, másrészt a feleknek ugyanerre irányuló cselekményeit kell értenünk. Ilyen bírói cselekmények: pl. a bizonyítás foganatosítása, (felek meghallgatása, tanúk kihallgatása, okirati bizonyítékok ismertetése stb). Az érdemi tárgyalás megkezdését kiváltó perbeli cselekmény az alperes érdemi védekezése, ellenkérelme, de nem csak az." (1. kötet 876. o. KJK Bp., 1976.)
A Pp. nem határozza meg, hogy mit tekint érdemi tárgyalásnak, de - mint ahogy Novák István a keresetről szóló monográfiájában írja - "az elállást illetően a per érdemi tárgyalása alatt csak azt a tárgyalást lehet érteni, amelyben az alperes a felperes keresetével szemben érdemben nyilatkozik, illetve érdemi védekezést terjeszt elő. Ebben a szemléletben nem érdemi tárgyalás az, midőn az alperes a felperes keresetével szemben nem védekezik, mert elismerést tesz vagy joglemondó nyilatkozatot terjeszt elő".64
A Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében - az "érdemi tárgyalás" fogalmát meghatározva - hangsúlyozta, hogy "a perbeli esetben az elsőfokú bíróság a felperes keresettől történő elállása előtt a per érdemi tárgyalását megkezdte, mert az alperesek a keresetlevélre érdemi védekezésüket előterjesztették, és a bíróság a tárgyaláson vizsgálta a felperes által a keresetben érvényesített jog és követelés fennállását ".65
A hivatkozott, keresetről szóló munka által említett egyik jogeset is a perfüggőség beállta utáni permegszüntetésre mutat rá, hogy a felperes elállhat a keresetétől, ha az a bíróság, ahol a felperes a keresetét előterjesztette, "az ügy tárgyalására hatáskörrel vagy illetékességgel nem rendelkezik és ezt a bíróság a tárgyalás kitűzése előtt nem észlelte".66
A kereset jogi természetét bemutató értekezés által hivatkozott másik jogeset alapján elállás miatti permegszüntetésre a perindítás hatályainak beállása után kerül sor. A fizetési meghagyásos eljárásból perré alakult eljárásban a felperest az "érdemi tárgyalás" megkezdése előtti elállás joga addig illeti meg, "amíg az alperes az általa benyújtott ellentmondást a tárgyaláson élőszóval is elő nem adja, illetve ki nem jelenti, hogy az írásban előterjesztett ellentmondást változatlanul vagy módosítva fenntartja. Az ellentmondás visszavonása esetén nincs eljárásjogi akadálya annak, hogy a felperes a keresetétől elállhasson, minthogy a tárgyalást érdemi tárgyalássá minősítő "érdemi védekezés" az alperes részéről nem következett be".67
Az "érdemi tárgyalás"-ra azt követően kerülhet sor, ha a bíróság az alperest (felperest) a tárgyalásra kereset (viszontkereset) megküldésével megidézte, mert az alperes csak azután kerül abba a helyzetbe, hogy a bíróság részére előterjessze érdemi védekezését, ellenkérelmét. A Pp. nem ad magyarázatot arra a kérdésre, hogy az eljárás "érdemi tárgyalás" előtti szakasza felöleli-e annak a keresetközlés előtti részét vagy csak az azt követő fázisát jelenti-e. Az érdemi tárgyalás előtti szakasz lehet a kereset (fizetési meghagyás) kézbesítése előtti része is a polgári peres eljárásnak, a kérdés azonban az, hogy a felperes ekkor is köteles-e az alperesnek a keresetindítás folytán felmerült költségeinek megtérítésére, illetve honnan és hogyan szerezhet hivatalosan tudomást az alperes a felperes keresetindításáról? Az alperes az ellenérdekű fél keresetindításáról szabályosan úgy értesül, ha a bíróság közli vele, tipikus esetben kézbesíti részére a felperes keresetét. A Legfelsőbb Bíróság bírái által készített "Polgári eljárásjog -Kommentár a gyakorlat számára" című törvénymagyarázat rámutat arra, hogy "a perindítás hatályainak beállásához a keresetlevélnek bíróság által történő közlése szükséges,68 nem elegendő tehát az a körülmény, hogy az ellenfél tudomást szerez a keresetlevél benyújtásáról. Hatálytalan a keresetlevél közlése akkor is, ha éppen a bíróság hívja fel a felperest arra, hogy (perbevonás) esetén a keresetlevelet közvetlenül küldje meg az alperes részére".69 Ha a bíróság nem kézbesíti alperesnek a keresetet az alperes milyen módon szerezhet tudomást arról, hogy vele szemben keresetet nyújtottak be? Legfeljebb úgy értesülhet még az alperes a vele szembeni keresetindításról, ha hallomásból valahonnan tudomására jut vagy a felperes tájékoztatja a keresetlevél benyújtásáról. A keresetindításról való alperesi tudomásszerzésnek ez a módja azonban nem tekinthető a kereset hivatalos, szabályszerű közlésének. A Pp. a határozat (irat) fél tudomására hozatalának kétféle módját határozza meg a fél (felek) jelenlététől függően: a kihirdetést és a közlést (218. §). A távollevő alperes részére a kereset (viszontkereset, fizetési meghagyás) közlése kézbesítéssel történik. Az alperes a keresetet tartalmazó keresetlevél és annak mellékletei részére történő kézbesítése után kérhet jogi tanácsot, szerezhet be iratokat, dokumentumokat, a keresetlevélben foglaltakra történő felkészülés érdekében megtörténhet, hogy utaznia, telefonálnia, fénymásolnia stb. kell. Az alperes ez irányú védekező cselekményei különféle költségeket okozhatnak.70 Általában az alperesnek a kereset (fizetési meghagyás) kézbesítése előtt a keresetindítással kapcsolatban költsége - arról hivatalosan nem tudván -nem is merülhet fel, ezért a Pp. 160. § (1) bekezdéséből az a következtetés vonható le, hogy az alperesnek a kereset bíróság által részére történő kézbesítése után, de még az érdemi tárgyalás megkezdése előtt merülhet fel a felperes keresetindítása folytán költsége.
Schleiffer Pál mutat rá idézett tanulmányában - a Plósz-féle Pp. gyakorlatát elemezve - ezzel a kérdéssel kapcsolatban arra, hogy "a régi Pp. idején az a helyes gyakorlat fejlődött ki, hogy a bíróság arra figyelemmel, hogy az alperesnek a kereset kézbesítése után a per előkészítésével kapcsolatosan már költségei merültek fel, nyilatkozatot kívánt az alperestől, vajjon nem igényel-e költséget és az elállást csak akkor vette tudomásul, ha alperes nemleges nyilatkozata kellő időben beérkezett".71
A Legfelsőbb Bíróság Gf. I. 31923/1992/2. számú határozata szerint "a kézbesítéssel az ellenérdekű fél a vele szemben támasztott követelésről tudomást szerez, az eljárás kétoldalúvá válik. Az alperes - egyéb feltételek fennállása esetén - az ettől az időponttól kezdődően felmerülő költségeinek megtérítését igényelheti, amennyiben azok a perköltség fogalmi körébe tartoznak." A Legfelsőbb Bíróság határozata szerint az alperes a "per"indítás hatályainak beállását követően érvényesíthet "per"költséget, vagyis az alperesnek a felperes keresetindítása miatt akkor keletkezhet költsége, ha a keresetről már tudomást szerzett és nem azt megelőzően.
A Pp. 160. § (1) bekezdése alapján a felperes érdemi tárgyalás megkezdése előtti elállására a kereset alperes részére történő kézbesítése után kerülhet sor, mert
- a hivatkozott jogszabályhely alapján az eljárás már kétoldalú, annak már az alperes is részese (hozzájárulásra, illetve költségigényre vagy annak hiányára vonatkozó nyilatkozat megtétele szükséges az alperes részéről, vagy az elállásra vonatkozó felperesi nyilatkozat bíróság általi kézbesítése esetén az abban foglaltakra, a mulasztás jogkövetkezményeire való figyelmeztetés esetén a határidőn belüli nyilatkozattétel elmulasztása), amely a kereset (viszontkereset, fizetési meghagyás) ellenféllel való közlése után jöhet legkorábban számításba;
- az alperesnek főszabály szerint a keresetről való hivatalos tudomásszerzése után okozhat költséget a felperes keresetindítása és
- ez a megállapítás következik a Polgári perrendtartás IX. fejezetéhez (133-162. §-hoz) fűzött miniszteri indokolásnak a törvény megalkotása óta mind a mai napig változatlan 128. §-ra, a per létrejöttének időpontjára utaló részéből.
Ha az alperes (kötelezett) részére a bíróság még nem kézbesítette a keresetet (fizetési meghagyást) milyen ésszerű indoka lehet annak, hogy a felperes (jogosult) köteles megtéríteni - a keresetről bíróság által nem értesített - alperesnek a keresetindítás következtében keletkezett költségeit?
A tanulmányban felvetett jogi problémá(k)ra történő lehetséges válaszok felvázolása, a törvényalkotóra és a jogalkalmazóra erre tekintettel háruló feladatok meghatározása - a terjedelmi korlátok miatt - már egy következő dolgozat tárgyát képezi. ■
JEGYZETEK
1 A Polgári Perrendtartás magyarázata 1. kötet 908. oldal, második (átdolgozott) kiadás, szerkesztette: Dr. Németh János - Dr. Kiss Daisy, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Bp., 2007.
2 Plósz Sándor: A polgári per szerkezete az új perrendtartásban, in: Összegyűjtött dolgozatai Bp. 1927., 120., 129. old.
3 A polgári eljárási jogtudomány az 1952. évi III. tv. kapcsán a "polgári eljárás" fogalmát munkálta ki. A "polgári eljárás" fogalma a kereset benyújtásától induló és a jogerős ítélet (ítélet hatályú határozat) végrehajtására irányuló processzust is magába foglalta.
4 A Pp. DVD jogtár szerinti kommentárja a "keresetindítás" és a "perindítás" fogalmakat egymás szinonimáiként használja pl. "perindításnak tekinti a bíróság azt a perújítási kérelmet is, amelyben a perújító fél új jogalapra hivatkozik", "perindítás tényének ingatlan - nyilvántartási bejegyzése"(Pp. 121. §). A kommentár nem fogalmaz pontosan, mert az Inytv. 64. § (1) bekezdése a "per megindítása" ténye ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséről rendelkezik és nem a "perindítás" ténye bejegyzéséről, illetve úgy tűnik, hogy e helyütt megegyező jelentésűnek tekinti a "per megindítását" és a "perindítást".
A Pp. 124. §-hoz kapcsolódó törvénymagyarázat szerint "az (1) bekezdés értelmében a bíróságnak először azt kell megvizsgálnia, hogy . 3. nincs-e perindítást kizáró ok [Pp. 130. § (1)]." A Pp. 124. §-hoz fűzött kommentár - ellentmondva a 121. §-hoz írt magyarázattal - tehát a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasítása hiányát tekinti perindításnak. Ugyanakkor a Pp. 128. §-hoz fűzött DVD jogtár magyarázat szerint "a perindítás és a keresetlevél beadásának jogi hatásai nem azonosak." APp. 161. §-hoz kapcsolódó DVD jogtár magyarázat szerint: "A permegszüntető végzés jogerőre emelkedésével a perindításhoz, a keresetlevél kézbesítéséhez fűződő joghatályok megszűnnek." Ugyanezzel a jogszabályhellyel kapcsolatban megállapítja a kommentár, hogy "az alperest megillető költség köre szűkebb tartalmú, mint a perköltség, mert abba csak a perindításhoz kapcsolódó, abból közvetlenül eredő költségek tartoznak." A törvénymagyarázat e helyütt is azonos kifejezésként használja a "keresetindítást" és a "perindítást", mert a jogszabályhely keresetindítást említ. A Polgári Perrendtartás magyarázata 1. kötet 722. oldalán, második (átdolgozott) kiadás, szerkesztette: Dr. Németh János - Dr. Kiss Daisy, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Bp., 2007., a keresetlevél benyújtását a perindítás eszközének tekinti ("a keresetlevél nem kizárólagos eszköze a perindításnak").
A keresetlevél benyújtását "perindításnak" tekinti: Dr. Novák István: A kereset a polgári perben c. műve 225. oldalán Bp., 1966.; Dr. Lábady Tamás: A keresetindítási jog, különös tekintettel a III. Ppn. új előfeltételeire (Magyar Jog 1975. évi 8. szám 445-453. old.); Dr. Novák István: A rendelkezési elv és a hatáskör című tanulmányában (Magyar Jog 1983. évi 11. szám 1017-1020. old.); Dr. Cserba Lajos: Gondolatok a polgári per megindításának előkészítéséhez (Magyar Jog 1992. évi 5. szám 295-299. old.) c. írásában; Dr. Kengyel Miklós: Magyar Polgári Eljárásjog, nyolcadik, átdolgozott kiadás Bp. 2006., 221., 225., 226. oldalain. A kereset (viszontkereset) ellenféllel való közlését nevezi "perindításnak" a Magyar Polgári Perjog I. - II. (szerkesztő: Dr. Németh János), Bp. 1997., Ligatura Kiadó című egyetemi tankönyv 341. oldalán: "A polgári peres eljárás - mint láttuk - a kereset benyújtásával indul meg. Az eljárás megindításától meg kell különböztetnünk a perindítást. Perindításról attól az időponttól beszélünk, amikor a bíróság a kereset (viszontkereset) közlésével egy közjogi jogviszonyt létesít a bíróság (az állam képviselője) és az alperes között. A kereset vagy viszontkereset közlése történhet az idézés és a jegyzőkönyvbe foglalt keresetlevél, illetve a fizetési meghagyás önmagában történő) kézbesítésének vagy az alperes jelenlétében megtartott tárgyaláson való tudomásszerzéssel.", Dr. Névai László: Kereset, Tárgyalás és ítélet a magyar törvénykezési reform után című dolgozata - Polgári Eljárásjogi Füzetek V., Bp. 1974. 70-71. oldalain és Dr. Boros József: A keresetlevél hiányainak pótlása című írásában (Magyar Jog 1965. évi 7. szám 301-307. old.). Az eltérő kifejezések és műszavak használata az 1911. évi I. Tc.-kel kapcsolatban is előfordult. Lásd Dr. Magyary Géza: Magyar Polgári Perjog (kiegészítette és átdolgozta: Dr. Nizsalovszky Endre) Bp. 1939. 349. oldalán: "A törvény »keresetindítás« (139., 674. §§.), »a per megindítása« (234., 381., 568. §§.), »folyamatban lévő per« (382. §), »a per folytatása« (Ppé. 23. §) kifejezéseket is használja s ezen elnevezések alatt bizonyos rendelkezéseket tesz. Ezek nem fűződnek éppen a keresetlevél kézbesítéséhez, hanem létrejöhetnek már korábban is, nevezetesen a keresetlevél előterjesztésekor, de a körülményekhez képest későbben is. Szóval, az itt említett elnevezések más jogi természettel bírnak, mint a »perindítás«."
"Hogy a perindítás hatályai a keresetlevél beadásával vagy kézbesítésével állanak-e be, és minő hatályok fűződnek az elsőhöz és a másodikhoz: az sok tekintetben vitás kérdés. Régibb jogunk szerint a perfüggőség az idézéssel kezdődött (Kövy: A magyarhoni törvénytudomány elemei 869. §). Jelenlegi gyakorlatunk inkább hajlik azon nézet felé, hogy a perindítás időpontjául a keresetlevél beadása szolgál, és ezen időpontot tekinti irányadóul az illetékességi és perfüggőségi kifogás eldöntésénél" [Magyar Jogi Lexikon (szerkesztette: Márkus Dezső) IV. kötet Halászgyűrű - Kitonich Bp. 1903., 625. old.].
"A magyar polgári tvkv. 1900. évi tervezete világosan megkülönbözteti a keresetindításnak (a keresetlevél beadásának) és a perindításnak (keresetlevél kézbesítésének) magánjogi hatályait". (Magyar Jogi Lexikon (szerkesztette: Márkus Dezső) IV. kötet Halászgyűrű - Kitonich Bp. 1903., 626. old.).
5 In: Sárffy Andor: Magyar Polgári Perjog Bp., 1946. 178. old.
6 Vö. 1911. évi I. Tc. 130. § első bekezdésével és 139. § első bekezdésével.
7 Werbőczy István: Tripartitum-utánnyomás (eredeti kiadás: Bp., 1894., M. Kir. Egyetemi Nyomda, a mű eredeti latin szövegét közölte és magyarra fordította Csiky Kálmán) Bevezetés, XIII. Czím, 5. §, 51. old. Téka Könyvkiadó, Bp., 1990.
8 Frank Ignácz: A közigazság törvénye Magyarhonban II. rész Buda, 1846., reprint kiadás Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp., 1987. 104. old.
9 Kövy Sándor után írta Fogarasi János: Magyarhoni magános törvénytudomány elemei Pest, 1839. 368. old.
10 Kövy Sándor - Fogarasi János id. műve 368. old.
11 Kövy Sándor - Fogarasi János id. műve 368. old.
12 Kövy Sándor - Fogarasi János id. műve 371. old.
13 Magyar Jogi Lexikon (szerkesztette: Dr. Márkus Dezső) IV. kötet (Halászgyűrű - Kitonich) Bp., 1904. 625. old.
14 Ugyanezt a megállapítást tartalmazza A Polgári Perrendtartás magyarázata (szerk.: Dr. Szilbereky Jenő és Dr. Névai László) I. kötet 689. oldala., Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp. 1976. E szerint: "A perindítás joghatásai elenyésznek a per bírósági megszüntetése (157. §) vagy az egyéves szünetelés után bekövetkező megszűnése [137. § (3) bek.] esetén [a fellebbezési eljárás során történő megszűnése esetében figyelemmel a 255. § (2) bek.-nek rendelkezéseire]". Dr. Kengyel Miklós: Magyar Polgári Eljárásjog Osiris Kiadó Bp., 2002., 233. oldalán található megállapítás szerint: "A perindítás joghatályai elenyésznek, ha a bíróság a pert a 157. § alapján megszünteti vagy a per hat hónapi szünetelés után megszűnik." A per megszüntetésével a keresetindítás és a perindítás hatályainak elenyészését hangsúlyozza az idézett Magyar Polgári Perjog I-II. (szerk. Dr. Németh János) Egyetemi Jegyzet, Ligatura Kiadó, Bp. 1997., 342-343. oldalán; Dr. Névai László id. műve 113. oldalán. A Pp. 161. § (1) bek.-hez fűzött DVD jogtár szerinti indokolás rámutat arra, hogy "a permegszüntető végzés jogerőre emelkedésével a perindításhoz, a keresetlevél kézbesítéséhez fűződő joghatályok megszűnnek. Ez alól a törvény kivételt kizárólag a Pp. 157. § a)-c) pontjaira alapított megszüntetés esetén, és csak akkor tesz, ha a felperes a végzés jogerőre emelkedését követő 30 napon belül szabályszerűen újból érvényesítette a követelését." "A keresetlevél beadásához és a perindításhoz fűződő joghatások fenntartását a törvény (161. §) azokban a permegszüntetési esetekben teszi lehetővé, amelyek utólag még pótolható hiányokkal vagy egyes helyrehozható mulasztásokkal kapcsolatosak" (Dr. Névai László id. műve 113. old.). Továbbá Polgári Eljárásjog - Kommentár a gyakorlat számára (szerkesztette - lektorálta: Dr. Petrik Ferenc) 2. kiadás I. kötet (ún. "kapcsos könyv") HVG-ORAC Bp., 2001. 10. pótlapján (B. 283. old.);
15 A perindítás eljárási jogi joghatásaira mutat rá a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében. A BH 1978/139. sz. alatt közzétett határozat szerint ha a jogszabály a keresetindításra határidőt állapít meg, a határidő ki nem mentett elmulasztása esetén a (munkaügyi) bíróságnak a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania, illetve a perindítás hatályainak beállta következtében a pert meg kell szüntetnie. A LB BH 1981/195. sz. alatti határozata kimondja, hogy a fizetési meghagyással szembeni ellentmondás benyújtása után nincs lehetőség arra, hogy a bíróság az ellentmondás folytán keresetlevélnek tekintendő fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelmet a felperesnek hiánypótlásra visszaadja, és a hiányok nem vagy csak részben való teljesítése esetén a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítsa. A BH 1985/270. sz. legfelsőbb bírósági határozat megállapítja, hogy a perindítás eljárásjogi hatásainak egyike vagylagos illetékesség esetén az illetékesség rögzítődése. Ake-reset közlésével megszűnik a felperest megillető szabad bíróválasztási jog.
16 A Polgári Perrendtartás magyarázata (szerk.: Dr. Szilbereky Jenő és Dr. Névai László) I. kötet Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp. 1976. 688. old.
17 A Polgári Perrendtartás magyarázata (szerk.: Dr. Szilbereky Jenő és Dr. Névai László) I. kötet Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp. 1976. 653. oldala szerint: "A keresetlevél a keresetet tartalmazó az az írásbeli beadvány, amellyel a felperes a bírósághoz fordul a polgári peres eljárás megindítása céljából. A keresetlevél a keresetindítás írásbeli eszköze." Ugyanezen munka 645. oldalán olvasható megállapítás szerint: "A kereset ilyen formán előfeltétele a polgári peres eljárás megindításának. A kereset a polgári per útján érvényesíthető alanyi jog bírósági védelmének elsődleges eszköze."
18 Lásd az 1952. évi III. tv. indokolása Második Rész - Elsőfokú eljárás - VIII. Fejezet - Keresetindítás - 121-132. §
19 A keresetlevél beadásának eljárásjogi joghatását így határozza meg Bacsó - Beck - Móra - Névai: (szerk.: Dr. Beck Salamon - Dr. Névai László) Magyar Polgári Eljárásjog című egyetemi tankönyv 216. oldalán, Tankönyvkiadó Bp. 1959.; A Polgári Perrendtartás magyarázata (szerk.: Dr. Szilbereky Jenő és Dr. Névai László) 472. oldalon Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp. 1967.; A Polgári Perrendtartás magyarázata (szerk.: Dr. Szilbereky Jenő és Dr. Névai László) I. kötet 657. oldalán, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp. 1976.; a hivatkozott Magyar Polgári Perjog I-II. (szerk. Dr. Németh János) 324-325. oldalán; Dr. Névai László hiv. műve 55. oldalán; A Polgári Perrendtartás magyarázata I. kötet KJK., Bp., 1999. (szerkesztette: Dr. Németh János) 504. oldal; Polgári Eljárásjog - Kommentár a gyakorlat számára (szerkesztette - lektorálta: Dr. Petrik Ferenc) 2. kiadás I. kötet (ún. "kapcsos könyv") HVG-ORAC Bp., 2001. 9. pótlapján (264/2.); A Polgári Perrendtartás magyarázata 1. kötet 734. oldalán, második (átdolgozott) kiadás, szerkesztette: Németh János - Kiss Daisy kiadó: Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Bp., 2007.;
Ugyanezt állapítja meg a bíróság is, amikor kifejti, hogy " a keresetindításnak - és a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem bírósághoz való benyújtásának - az egyik eljárásjogi hatálya éppen az, hogy ezáltal megindul a peres eljárás" (Főv. Bír. 44.G. 42197/1991. sz. Legf. Bír. Gf. IV. 30488/1992. sz., BH. 1993/4. sz. 257. sz. eseti döntés).
20 Dr. Kengyel Miklós: Magyar Polgári Eljárásjog Osiris Kiadó Bp., 2002., 40. oldalán olvasható, hogy "a polgári per a kezdő pontjától a felperesi keresetindítástól a törvényben szabályozott módon halad a végcélja, a döntéshozatal felé. Erre utal a pernek idegen neveken való elnevezése is, így az angol proceeding, a francia procédure vagy a német Prozess. Valamennyi a latin procedere igére vezethető vissza, amelynek alapjelentése: előrelépni."
21 Szilbereky Jenő: A polgári eljárás funkciója és hatékonysága Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp., 1977. 238. old.
22 Szilbereky Jenő id. műve 238. old.
23 Bacsó Ferenc: A polgári per szerkezete 44-56. old., in: A magyar polgári perjog főbb kérdései, Állam és Jogtudományi Intézet - Tudományos Könyvtára 3., Bp., 1953. Ugyanezt az álláspontot képviseli Schleiffer Pál: A tárgyalás című A magyar polgári perjog főbb kérdései Bp., 1953. című tanulmánykötet 83-110. oldalain közzétett írásában (107. old.).
24 Schleiffer Pál: A tárgyalás című, A magyar polgári perjog főbb kérdései Bp., 1953. című tanulmánykötet 83-110. oldalain megjelent dolgozatában (103. o.).
25 Az értelmező szótárak a per fogalmát a következők szerint határozzák meg: Per fn pör 1., Bírói eljárás jogi vita eldöntésére v. az állam büntető hatalmának érvényesítésére.| vál Küzdelem valamely jogért. 2. Vita,; perpatvar in.: Magyar Értelmező Kéziszótár L-Zs. Akadémiai Kiadó Bp., 2000. 1098. o.; illetve 1. »Magánjogi ellentét esetén« valamely vitás jognak érvényesítésére, ill. védelmére vagy »bűncselekmény esetén« az állam büntető hatalmának érvényesítésére alkalmazott törvényes jogvédelmi eszköz: illetékes bíróság előtt a perrendtartás által megszabott alakiságok közt lefolyó jogi eljárás. in: A Magyar Nyelv Értelmező Szótára V. kötet MOS. Akadémiai Kiadó Bp. 1961. 718. o.).
26 Pallas Nagy Lexikona XIII. kötet Nemes ág - Pillér Bp., 1896. 924. old. A szócikk megállapítása szerint: A per a "magánjogok védelmének és érvényesítésének a törvény által megállapított rendes eszköze. A pernek megindítása, a bírói hatalom segélyül hívása a kereset (actio) által történik."
27 Magyary Géza: A magyar polgári peres eljárás alaptanai Bp., 1898. 148. old.
28 Magyar Jogi Lexikon (szerkesztette: Dr. Márkus Dezső) VI. kötet (Pergátló kifogás - Zsupán) Bp., 1907. 1. old.
29 Plósz Sándor: A keresetjogról című tanulmánya, in: Összegyűjtött dolgozatai Bp. 1927., 25. old.
30 Plósz Sándor: A keresetjogról című tanulmánya, in: Összegyűjtött dolgozatai Bp. 1927. 1-2. old.
31 Plósz Sándor: A polgári per szerkezete az uj perrendtartásban - A Magyar Jogászegylet 1911. évi február 11-én megtartott teljes ülésen elhangzott előadás in: Összegyűjtött dolgozatai Bp. 1927., 1. old. (a kötetben 118. old.)
32 Plósz Sándor: A polgári per szerkezete az uj perrendtartásban - A Magyar Jogászegylet 1911. évi február 11-én megtartott teljes ülésen elhangzott előadás in: Összegyűjtött dolgozatai Bp. 1927., 12. oldal (a kötetben 129. old.)
33 Lásd Dr. Magyary Géza: Magyar Polgári Perjog -Második, teljesen átdolgozott kiadás Bp. 1924., 3. old.
34 Révai Nagy Lexikona XV. kötet Ottó - Racine Bp., 1922. 321. old. A lexikoncikk szerint a per latinul lis, processus, németül Prozess, franciául procés, cause, angolul lawsuit, process. A szócikk megállapítja, hogy a "felperes kezdi a pert", a per "a keresetlevéllel indul meg". A lexikon meghatározása szerint "a per két főszakra oszlik: 1. a perfelvétel, a per létrehozásának szaka, 2. az érdemleges tárgyalás, a per folytatásának szaka." A "per" szakkifejezés meghatározása rámutat arra, hogy "a perfelvételi tárgyaláson eszerint befejezést nyernek azok az ügyek, amelyek. elállás alapján hozott határozattal .. .elintézhetők, vagy amelyekben a per a pergátló körülmény miatt megszűnik, az ezután megmaradó ügyeket pedig a perbebocsátkozás (1. o.) után érdemleges tárgyalásra tűzik ki."
35 Beck Salamon: A polgári per alanyai c. tanulmánya 57-82. oldal (az idézet a 64. oldalon olvasható), in: A magyar polgári perjog főbb kérdései, Állam és Jogtudományi Intézet - Tudományos Könyvtára 3., Bp., 1953.
36 Hámori Vilmos: A keresetjog és az eljárásjogi jogviszony a polgári perben, in: Jogtudományi Közlöny 1979. évi 8. szám 519-523. old.
37 A kétoldalú meghallgatás követelményét hangsúlyozza Farkas József: Az eljárásjog néhány alapvető elve és a polgári eljárásjog átfogó újraszabályozása című tanulmányában (Jogtudományi Közlöny, 1985. évi 10. szám 558-565. old.). Az írás szerint a bírósági meghagyás "perben hozott határozatnak minősül, mert hiszen a kétoldalú meghallgatás követelményének eleget tett a bíróság, csak az a fél mulasztására visszavezethető okból ténylegesen nem valósulhat meg."
38 Vö. a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában született 594. §-ból álló 1867. évi LIV. törvénycikk 69., 70. §§-aival. A fél rendelkezési joga ezeken a szakaszokon kívül is a törvénycikk több szabályában is érvényesült. A tc. 7. §-a szerint: "Bírói eljárásnak a polgári jogügyekben a törvénykezési rendtartás szabályai szerint és a mennyiben a törvény kivételt nem tesz, csak az illető fél kérelmére van helye." APp. 68. §-a kimondja, hogy "A beadott kereset kijavítása csak addig engedtetik meg, míg az ellenbeszéd elő nem terjesztetett. Ennek megtörténte után felperes se a kereseti kérelem jogalapját nem változtathatja, se a keresetlevélben foglalt követelését felebb nem emelheti." A polgári törvénykezési rendtartás 75. §-a szerint: "Ha valamely kötelezettség több alperest terhel, felperesnek szabadságában áll a keresetet valamennyi vagy csupán egy alperes ellen intézni."
Vö. a Polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I.Tc. 186. § (1) bekezdésével, 187. § (1) bekezdésével, 188. § (1) bekezdésével. A felperest megillető rendelkezési jog szerint "keresetének előadásában az idézéssel közölt keresetlevél tartalmához nincs kötve" [178. § (2) bekezdése].
39 Werbőczy Tripartituma a Második Rész 82. Czím 22. §-ában (463-464. old.) a "pör leszállítását" és a "pör letételét" említi a fölperes részéről, amely "hat arany forintot tevő hat kisebb vagy könnyű girának terhével történik." A Tripartitum szerint ".. .a fölperes látja, hogy keresete és követelése saját gondatlansága, vagy leírójának hibája következtében, vagy egyéb akármilyen tévedés miatt rosszúl és helytelenül van szerkesztve és magyarázva, és azt hiszi, hogy inkább árt mint használ neki: akkor, mielőtt azon ügy tárgyalás alá kerűlne, önnön személyében vagy ügyvéde által, a mondott teherrel és birság megfizetése mellett leteszi, megszűnteti és leszállíttatja."
40 Frank Ignácz hivatkozott műve, 146. old.
41 1868. évi LIV. t. cz. 69. és 70. §-a. Eckhart Ferenc szerint a perletétel azt jelentette, hogy felperes a keresetét visszavonta, de ez nem jelentette azt, hogy az igényeiről végképp lemondott volna. Az Árpád-korban a kereset visszavonására úgy tekintettek, hogy alaptalan volt a kereset, ezért a kereset értékének kétszeresével sújtották a felperest. Az Anjouk idején a perletételt 6 forint bírsággal sújtották. A perletétel jogával a felperes a végítélet meghozataláig és bármely ügyben élhetett. [Lásd: Eckhart Ferenc: Magyar Alkotmány - és Jogtörténet Osiris Kiadó Bp., 2000. (a mű eredeti, első kiadása: Bp., 1946.) 339., 342. old.]
42 1868. évi LIV. t. cz. 69. §-a;
43 1868. évi LIV. t. cz. 70. §-a;
44 Sárffy Andor id. műve 214-215. old.
45 Térfi Gyula: Az uj polgári perrendtartás (1911. évi I. tc.) Bp., 1914. 287. old., Fabinyi Tihamér: Apol-gári perrendtartás törvénye és joggyakorlata I. kötet Bp., 1931. 399. old. Térfi Gyula hivatkozott munkájában az alperes perbebocsátkozásának az ellenkérelme előadását tekinti.
46 Térfi Gyula id. műve 288. old., Fabinyi Tihamér id. műve 400. old.
47 Schleifer Pál id.műve, 107. old.
48 Az 1911. évi I. Tc. 182. §-a visszautal a pergátló kifogásokra, amelyek között a felperes elállása vagy a per megszüntetése nem szerepel. Lásd az 1911. évi I. Tc. 186. §-át és a 186. § második bekezdését. Aré-gi Pp. elállásra vonatkozó rendelkezéseivel kapcsolatban a tankönyv megállapítja, hogy "az elállásnak az a következménye, hogy a keresetlevél benyújtásának, a perindításnak és kézbesítésének a törvényben megszabott hatályai elenyésznek" (Lásd Ma-gyary - Nizsalovszky id. műve 372. oldalán). Ebből mai fogalmaink szerint az következne, hogy elállás azt követően történt, miután a perindítás hatályai beálltak, de a régi Pp. szabályai alapján ennek a kérdésnek megítélése ennél a sommás megállapításnál árnyaltabb megközelítést igényel.
"A perbebocsátkozás előtti elállás a perindítás hatályait megszünteti (kivéve, ha a felperes 30 nap alatt a követelését újból szabályszerűen érvényesíti)." (Lásd: Dr. Térfi Gyula: Az új polgári perrendtartás (1911. évi I. Tc.) Bp. 1914. 287. oldalán és ugyanebben a megfogalmazásban Dr. Fabinyi Tihamér: A polgári perrendtartás törvénye és joggyakorlata I. kötet Bp. 1931. 399-400. oldalán). A régi Pp.-ben a perbebocsátkozás előtti elállás esetén az alperesnek a bíróság már kézbesíthette a keresetet, de az alperes még nem bocsátkozott perbe.
49 Pap József: A perfüggőség az uj perrendtartásban in: Jogállam - jog- és államtudományi szemle (főszerkesztő: Dr. Edvi Illés Károly) Bp., 1915., 4958. old.
50 Lásd az 1911. évi I. Tc. 186. § második bekezdés második mondatát.
51 Lásd Antal József fent id. tanulmányát.
52 Vö. az 1911. évi I. Tc. 186. és 187. §-ával.
53 Az 1911. évi I. Tc. 147. § utolsó bekezdése, 186. §-a, a 186. § második bekezdése és 187. §-a.
54 Az 1949 előtti időszakban legfőbb bírói fórumnak számító Kúria két Elvi Határozatban foglalkozott a keresettől való elállással. A K. 700. E.H. kimondta, hogy "ha a felperes a keresetétől a Pp. 187. §-a értelmében elállott és a keresettel érvényesített jogról is lemondott, az alperes annak a pernek a keretében sem új keresetet, sem viszontkeresetet nem támaszthat." (8746/1915. - P.H.T.IV.700., a határozat 1915. november 10-én született; A K. 867. E.H. szerint:
"ha a keresetlevelet az alperesnek már kézbesítették, a felperesnek a keresetétől a tárgyaláson kívül bejelentett elállása alapján a tárgyalás határnapját az alperes hozzájárulása nélkül hatályon kívül helyezni nem lehet." (9342/1927. - P.H.T.867., a határozat kelte: 1928. január 26.); Mindkét kúriai elvi határozatot közzéteszi a Polgárjogi határozatok tára egységes szerkezetben - a m. kir. Kúriának összes elvi határozatai, jogegységi és teljes ülési döntvényei szakonként csoportosítva c. munka (összeállította: Dr. Bernhard Miksa és Dr. Vekerdy Géza) Bp., 1934.
55 1911. évi I. Tc. 147. § első bekezdése.
56 Dr. Magyary Géza szerint a Pp. az idéző kérelmet megkülönböztetésül a keresettől, keresetlevélnek nevezi. In: Dr. Magyary Géza: Magyar Polgári Perjog, Második Teljesen átdolgozott kiadás Bp., 1924. 346. old.
57 1911. évi I. Tc. 178. § második bekezdése;
58 Az 1911. évi I. Tc. 178. § kimondja, hogy "Aper-felvételi tárgyalás kezdetén a felperes keresetét (129. § 3. pont) adja elő (1). A felperes keresetének előadásában az idézéssel közölt keresetlevél tartalmához nincs kötve"(2).
59 1911. évi I. Tc. 178. § negyedik, ötödik bekezdése;
60 Dr. Magyary Géza: Magyar Polgári Perjog, Második Teljesen átdolgozott kiadás Bp., 1924. 353. old.
61 A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (Pp.) 2. § (4) bekezdése.
62 Lásd Ujlaki László idézett tanulmányát, annak 3. b) 2. pontjában. A szerző megállapítja, hogy a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását sem a jogszabály, sem a szakirodalom sehol nem minősíti a "per megszüntetésének". Ebből az állításból az is következhet, hogy a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása esetén az eljárás még nem jutott a "per" szakaszába.
63 Lásd Novák István: A felek eljárási jogainak korlátai a Pp. rendszerében, Jogtudományi Közlöny 1974. októberi szám III. Törvényi korlátok c. rész;
64 Novák István: A kereset a polgári perben Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1966. 247. old.
65 BH 1993/12. sz. 757. - Legf". Bír. Gf. I. 32564/1992. sz.
66 Novák István: A kereset a polgári perben Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1966. 247. old.
67 Novák István: A kereset a polgári perben Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1966. 248. old. A Legfelsőbb Bíróság PK 172. sz. állásfoglalása szerint "az ellentmondás az alperesnek a keresettel szembeni védekezését fejezi ki, (ilyenkor bírósági meghagyást kibocsátani nem lehet)".
68 Ugyanezt az álláspontot képviseli Dr. Névai László: Kereset, Tárgyalás és ítélet a magyar törvénykezési reform után című dolgozata - Polgári Eljárásjogi Füzetek V., Bp. 1974. 70. oldalán.
69 In: Polgári Eljárásjog - Kommentár a gyakorlat számára (szerkesztette - lektorálta: Dr. Petrik Ferenc) 2. kiadás I. kötet (ún. "kapcsos könyv") HVG - ORAC Bp., 2001. 10. pótlapján (B 282/3.).
70 Ugyanezt a felfogást vallja Dr. Antall József: Elállás a pertől és a keresettől című tanulmányában in: Jogtudományi Közlöny - hetilap a jog - és államtudományok köréből, 1915. 29. szám 323-325. old. A dolgozat megállapítja, hogy . "a kereset már az alperes részére kézbesíttetvén, a Pp. 147. §-a szerint a perindítás perjogi hatálya is (perfüggőség) már beállott és alperesnek a védekezés előkészítésével esetleg már költségei is merülhettek fel (ügyvédvallás, okiratszerzés stb.)."
71 Schleiffer Pál id. tanulmánya 108. old.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Lugosi József, bíró, Esztergomi Városi Bíróság, Esztergom
Visszaugrás
