Nyári lapszámunkban beszámoltunk az infláció hazai termőföld haszonbérleti szerződésekre gyakorolt hatásairól, szóltunk az inflációs kiigazító záradék gyakorlatban alkalmazható tartalmi követelményeiről. Jelen cikksorozatunkban a földforgalmi jogi szabályozás átfogó elemzését olvashatják, szintén számos gyakorlati kérdés megválaszolásával, amely a területen dolgozók számára segítségül szolgálhat a mindennapi munkavégzés során.
2013. július 30-án lépett hatályba a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Törvény). A Törvény megalkotásának előzménye, hogy az 1994. június 27-től 2014. május 1-jéig hatályos termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény "legfontosabb célkitűzése volt, hogy a politikai, gazdasági rendszerváltás folyamatában a földtulajdoni, földhasználati viszonyok átalakításával a mezőgazdaságban a magántulajdon váljon meghatározóvá, a magántulajdonba került termőföld használata, hasznosítása és forgalma elsősorban a kialakuló piacgazdaságba bekapcsolódni képes hazai gazdaságok megerősödését segítse elő".[1]
A Törvény megalkotásának idején már új kihívásokkal kellett szembenézni. Ekkorra a hazai mintegy 8 609 364 hektár nagyságú külterületi földrészlet megközelítőleg 3 948 628 darab önálló helyrajzi számú földrészletből állt, amelyek átlagos területmérete 2,2 hektár nagyságú volt. A földhasználat alapján kialakult birtokstruktúrát az életképesség alsó küszöbét alig elérő kisgazdaságok nagy száma mellett a kevés számú nagybirtok, valamint az ehhez képest nem számottevő, de növekvő középüzemek jellemezték. A földhasználati jogok megszerzése tekintetében földéhség alakult ki, amelyet a támogatási jogok jövőbeni megszerzése is meghatározó mértékben motivált.[2]
Miután hazánk 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, szükségessé vált jogi szabályozásunk európai uniós rendelkezésekkel való összhangjának megteremtése a tőkeáramlásra, a letelepedési jogra vonatkozóan.[3]
A kor követelményeinek való megfelelés szándéka a Törvény preambulumában kapott helyet. E célokat a tanulmányban a globális és a lokális célok szerint elkülönítve, a Törvény szerkezeti felépítését követve vizsgáljuk. Megállapíthatjuk, hogy a globális célok elsősorban a mező- és erdőgazdasági földek vonatkozásában fogalmaznak meg agrártársadalmat érintő komplex kívánalmakat, míg a lokális célok alatt olyan vidékfejlesztési törekvések kerültek megfogalmazásra, amelyek a helyi (kis)közösségek életformájának erősítését célozzák meg.
A preambulum által kitűzött globális célok:
1. a mezőgazdálkodás és az agrárszolgáltatások feltételeinek kedvezőbbé válása,
2. az agrártársadalom erősödése,
3. fokozottabban előtérbe kerüljenek a fenntartható földhasználattal való gazdálkodás feltételei, a termelés természeti feltételeinek (talaj, víz, élőhelyi közösségek) és a kultúrtáj védelmének szempontjai,
4. a mező- és erdőgazdasági föld forgalma és a mező- és erdőgazdasági föld mint a jelzálogjogon alapuló hitelezés biztosítéka, a kialakuló új üzemi szervezetek működését hatékonyan elősegíthesse,
5. élet- és versenyképes mezőgazdasági termelés folytatására alkalmas méretű földbirtokok jöjjenek létre,
6. a birtokelaprózódások hátrányos következményei a mezőgazdaság tulajdoni szerkezetét ne terheljék, a földműves zavartalan mezőgazdasági termelést folytathasson.
A preambulum által kitűzött lokális célok:
1. a falvak népességmegtartó képességének megújulása, a lakosság városba áramlásának mérséklése, a helyi népesség korösszetételének javítása,
2. a mezőgazdálkodás és az agrárszolgáltatások érzékelhetőbben járuljanak hozzá a falvak jövedelemtermelő képességének erősödéséhez,
3. a mezőgazdaságban termelt jövedelmek a vidékfejlesztési célok szolgálatában a keletkezésük helyén segítsék elő a foglalkoztatás bővülését,
4. a vidéki családi közösségek termelési közösségként történő megszerveződése,
5. a helyi vállalkozások gyarapodása,
6. a mezőgazdaságban a közepes méretű agrárüzemek elterjedése,
7. a kis gazdaságok stabil működése és további fejlődése,
8. a saját és közvetlen termelési és szolgáltatási munkavégzésen alapuló agrárgazdálkodás bővülése,
9. a földművesek részére az önfoglalkoztatás a korábbinál tágabb keretekben kínáljon valódi alternatívát a saját munkavégzésen alapuló és azt kiegészítő tevékenységek folytatásához, mint például a falusi vendéglátás, és
10. kedvezőbb feltételek megteremtése ehhez a földművesek számára, például a helyi élelmiszer-kereskedelem lehetőségeinek bővülésével.
A Törvény fejezeteit az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:
- bevezetés (I. Fejezet: Bevezető rendelkezések: a törvény tárgya, értelmező rendelkezések),
- 10/11 -
- a földre vonatozó jogosultságok megszerzése, (II. Fejezet: A föld tulajdonjogának megszerzése, III. Fejezet: A haszonélvezeti jog és a használat jogának megszerzése),
- a föld használatával kapcsolatos előírások, ezek betartásának ellenőrzése és a kényszerhasznosítás kérdése (IV. Fejezet: A föld használata, hasznosítása, V. Fejezet: A szerzési korlátok hatósági ellenőrzése és a kényszerhasznosítás),
- hatálybalépéssel kapcsolatos kérdések (VII. Fejezet: Záró rendelkezések).
A továbbiakban a Törvény szabályozásából főleg azokat a paragrafusokat vizsgáljuk, amelyek a mező- és erdőgazdasági hasznosítású föld (a továbbiakban: föld) fekvése szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjének (a továbbiakban: jegyző) Törvényben meghatározott közzétételi feladata teljesítése szempontjából relevánsak. Ezen feladata keretében a jegyző hirdetményi úton közli a földre megkötött adásvételi szerződést a törvényen vagy megállapodáson alapuló elővásárlási jog jogosultjaival, valamint a haszonbérleti szerződést az előhaszonbérleti jog jogosultjaival.[4]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
