Megrendelés
Jogtudományi Közlöny

Fizessen elő a Jogtudományi Közlönyre!

Előfizetés

Drinóczi Tímea: A piacgazdaság és a versenyszabadság - alkotmányjogi értelemben* (JK, 2004/9., 275-284. o.)

Napjainkban az állam társadalmi rendeltetése a globalizációhoz való alkalmazkodás, ide értve mind az európai integrációs, mind a gazdasági globalizációs kihívásokra, valamint a szociális integráció minél magasabb fokának elérésére adandó válaszokat.[1] Az állam és a gazdaság kapcsolatának vizsgálatakor feltétlenül figyelembe kell venni a piacgazdaság konkrét alakzatát is. Az állami szerepvállalás és az ezzel kapcsolatos jogi szabályozás tartalma, mélysége ugyanis a piacgazdaság konkrét - liberális, szociális stb. - formájától függ. Az állami feladatok megvalósítása tehát megköveteli az állam gazdasági szerepvállalása fő irányainak előzetes tisztázását.[2] Azért csak a fő irányok előzetes tisztázása követelhető meg, mert egyrészt a piacgazdasági jelleg megváltozásával összefüggő módosult gazdaság- és társadalompolitika nem eredményezi a jogrendszer állami minőségének összeomlását,[3] másrészt bizonyos alapelveket minden állam esetében szükséges rögzíteni. Adott állam pedig a szerepvállalásának megfelelően alakítja ki a vonatkozó részletszabályokat, amelyek - a választásnak megfelelően - lehetnek a magánviszonyokba jobban behatolók, illetve kevésbé beavatkozó jellegűek is. Ezeknek az elveknek jogok formájában történő megfogalmazása - akár alkotmányi, akár csak törvényi szinten - éppen emiatt mindenképpen indokolt. Ilyenként lehet meghatározni a gazdasági jogok elismerését, a tulajdon védelmét és a vállalkozás szabadsága feltételeinek biztosítását, a meghatározott társadalmi rétegek szociális biztonságának megteremtését és védelmét. A piacgazdaság területére lefordítva ezek azt jelentik, hogy a gazdasági érdekek biztosítottak és védettek, a beruházási hajlam - az előreláthatóság és a kiszámíthatóság miatt - erősödhet, és az állam szociális feladatvállalásai teljesülnek.[4] A vegyes gazdaságok egyik jellemzője, kényszerű az állami behatás az olyan területekre - pl. az oktatás, az egészségügy, a kultúra, a szociális szféra stb. -, amelyeket nem lehet a piaci mechanizmus szabályozó szerepére bízni. Az állami beavatkozással működő gazdaság akkor piacgazdaság, ha a gazdasági aktusok túlnyomó részét önálló gazdasági egységek közötti piaci csere teszi ki, és ehhez képest az állami redisztribúció másodlagos szerepet tölt be.[5] A (szociális) piacgazdaságban[6] az államnak - szabályozása során - az intézményi keretet kell biztosítania, amelynek egyik oldala az állam közhatalmi és gazdálkodó minőségének egymástól való elválasztása, és a verseny ez által is megvalósuló garantálása, másik része pedig a vonatkozó gazdasági (és szociális) jogok elismerése és biztosítása. E követelmények megvalósulása gyakorlatilag magának a piacgazdaságnak és ezzel együtt a fogalmi elemét jelentő versenyszabadságnak a kialakítását és fenntartását, illetve az

- 275/276 -

állam szociális szerepvállalását jelentik. A piacgazdasághoz alapvetően a gazdasági szabadságjogok elismerése és érvényre juttatása kötődik, míg - a természetükben eltérő jellegű - szociális jogok csak másodlagos jelentőségűek.

A továbbiakban indokolt tehát megvizsgálni azt, hogy a gazdaságok működésének is alapvető normatív irányt nyújtó Alkotmány hogyan rendelkezik e két intézményről.[7]

I.

A piacgazdaság és a versenyszabadság alkotmányjogi jellege

1. A magyar Alkotmány preambulumában található az a célkitűzés, miszerint "a többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés - hazánk új Alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának a szövegét a következők szerint állapítja meg". Az alaptörvény 9. § (1) bekezdése szerint Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. A (2) bekezdés alapján az állam elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a verseny szabadságát.

a) Az Alkotmány - az Alkotmánybíróság álláspontja szerint - a piacgazdaság deklarálásán túl gazdaságpolitikailag semleges,[8] ami azt jelenti, hogy az alaptörvény nem kötelezi el magát a piacgazdaság egyetlen modellje mellett sem.[9] A preambulumban megfogalmazott szociális piacgazdaság a Magyar Köztársaságban olyan államcél, amelyből szociális jogokat közvetlenül nem lehet levezetni.[10] A szociális piacgazdaság azonban a kialakulásakor - elsődlegesen - nemcsak szociális célzatú volt, hanem olyan átfogó rendnek a megteremtését jelentette, amellyel a piacgazdaságból működőképes, szabadságot biztosító és emberhez méltó gazdasági és társadalmi rend jön létre.[11] Az elképzelés középpontjában a jó teljesítményekre kész polgár áll, aki saját sorsa felett felelősen kíván és képes dönteni, miközben az állam szerepe a gazdasági reformok véghezvitelére, a gazdasági gyengék védelmezésére és a hatalommal való visszaélés kivédésére korlátozódik.[12]

b) Az Alkotmánybíróság értelmezésében a szociális piacgazdaságba való átmenet elősegítésének a szándéka nem jelenti a szociális jogállam elvének kimondását, és ezt erősíti meg az is, hogy az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. Ez a deklaráció nem hivatkozik a szociális jogokra, a jogállamiságnak ugyanis nem feltétele a szociális biztonság.[13] Az Alkotmánybíróság - jogállamiságra vonatkozó - álláspontja annak ellenére helyes, hogy hiányzik belőle a - közgazdasági értelemben felfogott - szociális piacgazdaság hagyományos koncepciójának a figyelembe vétele. E piacgazdasági típus ugyanis társadalmi rendként a jogállami demokrácia kiegészítőjeként fogható fel. Amit ugyanis a demokrácia és a jogállam a hatalom megfékezésére tesz, azt teszi a gazdaság területén az - alkotmányi szinten biztosított - versenyt garantáló szabályozás. Mivel a jogállamban az egyén alapvetően szabad, és e szabadság oszthatatlan, a szociális piacgazdaság elmélete összekapcsolódik az egyéni felelősség, a kreativitás, az önálló kezdeményezés követelményével.[14] A szociális piacgazdaság közös dogmatikával nem rendelkező olyan rendszerező elv, ami a jogállami rend koncepciójához hasonlóan nyitott, toleráns és rugalmas, parlamenti döntéseken alapul és elfogadható kompromisszumokkal dolgozik.[15] A közgazdasági megközelítés alkotmányjogi állásponttá az állami szervek gazdaságpolitikai szabadsága, illetve a személyiség szabad kibontakoztatásához való jog bekapcsolásával válik. A szociális piacgazdaságot gazdasági rendként sokkal többnek gondolták a piacgazdaság és a szociálpolitika egyszerű összegzésénél.[16] Többnek

- 276/277 -

tartották az egyszerű versenynél is, mivel a törekvéseik szerint az erkölcsöt, a tisztességet stb. a gazdasági élet részévé kell tenni.[17]

c) Ha a preambulumban megfogalmazott szociális piacgazdaság államcélként jelenik meg az alkotmánybírósági döntésekben, akkor nem haszontalan e fogalmat eredeti értelmében megvizsgálni - és amennyiben lehetséges - az értelmét az alkotmányjogi dogmatikában felhasználni. A szociális piacgazdaság alkotmányjogi értelemben tehát olyan gazdasági modell, amely a gazdaságpolitikájában alapvetően a gazdasági szabadságjogokra, illetve a személyiség autonómiájára, az emberi méltóságra alapoz, vagy azt legalábbis figyelembe veszi. A gazdaságpolitikai döntések meghozatalában pedig a jogbiztonság és a demokrácia alapelvei megvalósulásának, illetve a jogalkotói felelősségnek kell elsődlegességet biztosítani. Az állami szolgáltatásra vonatkozó beavatkozás csak másodlagos, abban az esetben valósul meg, amikor az említett alapjogokat nem lehet érvényesíteni.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére