Több évre visszanyúló német-magyar egyetemi együttműködés keretében került megrendezésre 2010 augusztusában az a szeminárium, melyen az ELTE, a PTE, valamint a Humboldt Universität zur Berlin joghallgatói vehettek részt. A szeminárium tematikája a szabadság-biztonság dilemmáját vizsgálta közjogi, büntetőjogi, valamint európajogi szempontból. A szeminárium 12 egymástól különböző, ám alapjaiban kapcsolódó témát ölelt fel. A témakörök összeállításában magyar részről Dr. Vincze Attila (tudományos munkatárs, ELTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszék) működött közre. Az egyes témaköröket egy-egy magyar és német hallgató is feldolgozta, akik először írásban, önállóan munkálták ki álláspontjukat, majd egyesítve munkáikat német illetve magyar párjukkal, közösen adták elő eredményeiket. Az előkészületi fázisban a pécsi hallgatókat Dr. Zeller Judit (egyetemi adjunktus, PTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszék) segítette.
A szeminárium nemcsak résztvevői nemzetiségét tekintve, hanem színhelyét illetően is megoszlott, így mindkét csoportnak lehetősége volt egy-egy hetet eltölteni a magyar és a német fővárosban, megismerni azok nevezetességeit. A szervezők a szakmai munka mellett mindkét részről színes kulturális programot állítottak össze. A program alapján délelőttönként a szemináriumra felkészülők érdemi szakmai kérdéseket vitattak meg. A szeminárium vezetői nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a hallgatók azokat a témákat, ahol ez relevanciával bírt, kifejezetten magyar illetve német szempontból dolgozzák fel. A biztonság fogalmának történeti kialakulásától kezdve, a terrorizmus elleni harcon át az egyes szabadságjogok korlátozásáig a szeminárium sorra vett minden problémát, amelyek mostanság aktualitással rendelkeznek. Több dolgozat foglalkozott a közbiztonságot és a nemzetbiztonságot veszélyeztető terrorizmussal és az ilyen akciókat különféle szabadságjog-korlátozásokkal megakadályozni törekvő állami intézkedésekkel.
Többek között heves vitát váltottak ki a legújabb reptéri biztonsági rendszer a body scanner, más néven testszkenner alkalmazásának körülményei. Az Egyesült Államok által elsőként bevezetett szerkezet úgyszólván lemezteleníti a légiutasok testét, kiszűrve így a ruha alá rejtett tiltott anyagokat és eszközöket. Ez az eljárás a szeminaristák többsége szerint nyilvánvalóan sérti az egyén emberi méltósághoz való jogát - nem is beszélve a testszkennerek által kibocsátott bőrig hatoló röntgensugarakról - ám volt olyan vélemény is, amely szerint ennek az eszköznek az alkalmazása is csak egy újabb szükséges lépés a terrorizmus elleni harcban, amit el kell fogadni. A témával kapcsolatban olyan vélemények is megfogalmazódtak, amelyek szerint nem kerül hátrányba egy muszlim nő, ha azért, mert vallása tiltja, hogy egy másik ember fedetlenül lássa a testét, nem vállalja a testszkenneres vizsgálatot, ami miatt nem engedik repülni, de utazhat mondjuk motorral, autóval illetve hajóval New Yorkból Ankarába. A fenti vélemény egyöntetűen sértette mind a német, mind a magyar joghallgatók igazságérzetét. Hasonló vitát váltott ki a témával kapcsolatban, hogy habár az ilyen biztonsági berendezés számos lemondással jár a légiutasok részéről, mégsem biztosít számukra teljes biztonságot, hiszen a testüregbe rejtett tárgyakat a bőrig hatoló sugarak nem képesek felfedezni. Erre a tényre az egyik résztvevő azzal reflektált, hogy az emberi élet védelme mindennél fontosabb és egyébként pedig nincs kockázat nélküli élet, ami visszaterelte a beszélgetést a kiindulóponthoz: fokozódó szabadságkorlátozás, ami egyesek szerint szükségszerű, míg mások szerint komoly veszélyeket hordoz magában.
További kérdésként merült fel a bűnüldöző hatóságnak az a jogosultsága, hogy olyan személyes adatokat dolgozzon fel, tároljon, valamint továbbítson, amelyek kiadásába az érintett nem egyezett bele, azok megszerzéséről nem is tudott. A rendőrségnek jogában áll a telekommunikáció területéről és más nyilvános illetve nem nyilvános helyekről személyes adatokat kérdezni. Az információs önrendelkezéshez való jog sérelmének veszélyét a hallgatók itt főként abban látták, hogy - tekintve az ilyen intézkedések titkos voltát - az egyénnek nem marad lehetősége alapjogvédelemre.
Végezetül három valós esetet megjelenítő bírósági tárgyalás szimulációjára került sor, amelyben a német illetve a magyar szeminaristák vegyesen vállaltak szerepet. Két jogeset büntetőbíróság elé került, mivel az önkényuralmi jelképekkel való visszaélés tényállását jelenítette meg. A hallgatók párban készültek fel a vád és a védelem oldalán, a tárgyalás háromtagú bírói tanács előtt folyt le. Fennakadások csak akkor adódtak, amikor a kollégák egymást próbálták meg bevezetni saját országuk eljárásjogának rejtelmeibe.
A harmadik jogesetben egy iskolai vezetés támadta a török tanulóknak az órák közti szünetben történő nyilvános vallásgyakorlását. Az eset tárgyalásakor mind a vád, mind a védelem német képviselői meglepően szenvedélyes vád-, illetve védőbeszéddel
- 243/244 -
örvendeztették meg a hallgatóságot. Ugyanakkor az eset aktualitását tekintve valószínűleg nem tartott nekik sokáig ráhangolódni a török-német konfliktus sarokpontjaira.
Mindhárom esetben született ítélet, kiemelendő azonban, hogy ez utóbbiban a joghallgatók bírói tanácsa eltérően rendelkezett az eredeti bíróság elsőfokú ítéletétől és engedélyezte a muszlim tanulók nyilvános vallásgyakorlását az óraközi szünetekben.
A szervezők a szakmai program mellett változatos kulturális programokról gondoskodtak. Magyarországon körbevezettek bennünket a Parlamentben, sétáltunk a budai várnegyedben, valamint ellátogattunk a Széchenyi-fürdőhöz is. Ez utóbbi program természetesen nem merült ki az épület megtekintésében, s bár az idő nem volt túl kedvező, a magyar hallgatók inkább a forróbb vizű medencéket részesítették előnyben, német társaik pedig a csökkenő hőmérsékletből mit sem érezve viszonylag hosszabb ideig tartózkodtak a magyarok által messziről elkerült hideg vizes fürdőkben. A magyar programokat szentendrei kirándulás zárta hajóúttal egybekötve.
Berlinben a látnivalók sorát a brandenburgi kapu nyitotta, majd a csoport ellátogatott a mintegy ötpercnyire fekvő Reichstagba. Itt helyi idegenvezető várta a résztvevőket, aki részletes előadást tartott az ülések menetéről, valamint az épület Európa-szerte híres struktúrájáról. A programból természetesen nem maradt ki a berlini fal (Checkpoint Charlie), a berlini TV-torony és a berlini dóm megtekintése sem. A magyar hallgatóknak leginkább a potsdami Sanssouci kastély és a vacsorával egybekötött városnéző hajóút tetszett a Spree folyón. Utolsó délután a hallgatók a várva várt szabadidőt is élvezhették, amikor is önállóan fedezhették fel a belvárosi Alexander teret és környékét.
A Budapest-Berlin szemináriumot mind alapgondolatát mind felépítését tekintve követendő példának tekintem, hisz az ilyen projekt lehetőséget nyújt a hallgatók számára, hogy az előadótermekben szerzett ismereteiket gyakorlati fórumon hasznosítsák, továbbá, hogy az általuk kidolgozott témát az oktatók által moderált vita keretében előadják, abban foglalt téziseik mellett állást foglaljanak.
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a PTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszékének, hogy megtisztelt bizalmával és lehetővé tette, hogy részt vegyek a Budapest-Berlin szemináriumon. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző joghallgató.
Visszaugrás
