Bódiné Beliznai Kinga[1]: Wlassics Gyula a Közigazgatási Bíróság élén (1906 - 1933) (MJSZ, 2017/2., 105-123. o.)

"Bölcs bíró, bölcs tanár, bölcs politikus. Történelmi államférfiú a történelmi Magyarországból, aki a történelmet egyformán jól magyarázta és csinálta."

1897. január 1-jén "A hazai jogszolgáltatás [...] egy ujabb, nevezetes institúcióval gazdagodott. Ma lépett életbe a közigazgatási bíróság, melyet az 1896. évi XXVI. törvénycikkelylyel igtattak törvényeink közé. A bíróság tagjai ez alkalomból Wekerle Sándor dr. elnök meghívására teljes ülésre gyűltek össze az Uri-utca 49. számú házban, a hol ez uj biróság hivatala van. Valamennyien diszmagyarban jelentek meg az első teljes ülésen, melyen a hivatali esküt tették le."

1. A közigazgatási bíráskodás kezdetei Magyarországon

A XIX. század végén a politikai és a jogi közvélemény egyaránt úgy vélte, hogy a közigazgatási természetű jogosítványok védelmét a bírói hatalom körébe kell utalni. A törvényhozók előtt álló nagy kérdés az volt, hogy külön bíróság kerüljön-e felállításra vagy a fennálló rendes bíróságok hatáskörébe utalják-e a közigazgatási viták eldöntését. Nem volt egységes az európai joggyakorlat sem. Míg az angol és az olasz közigazgatási bíráskodásban a rendes bíróságok útján gyakorolt jogvédelem valósult meg, addig Franciaországban és Németországban külön bíróság járt el a közigazgatási vitákban.

A magyar jogalkotók számára az adók kivetése és kezelése, illetve az illetékek körüli panaszok orvoslása jelentette a legnagyobb és legsürgetőbb kihívást. A képviselőház pénzügyi bizottsága 1879-ben határozatba foglalta a közigazgatási bíróság felállítására irányuló javaslatát. Az 1884. január 1-jétől működő pénzügyi közigazgatási bíróság (1883:43. tc.) a dualizmuskori törvényhozás első olyan független bírói fóruma lett, amelynek feladata a közigazgatási szervek döntéseinek

- 105/106 -

felülvizsgálata volt. A modern jogfelfogáshoz igazodva a polgárok a közigazgatási döntésekkel szemben egyénileg indíthattak pert, és érdemi jogvédelem illette meg őket az állammal szemben a legtöbb vitára okot szolgáltató adó- és illetékügy területén.[1] A pénzügyi közigazgatási bíróság első elnöke Madarassy Pál volt. Mivel a bíróság hivatali helyiségei nem készültek el időben, az ítélkező fórum két hét szabadsággal kezdte meg működését.[2]

2. A Közigazgatási Bíróság felállítása

A képviselőházi tanácskozások folyamán továbbra is rendszeresen előkerült a közigazgatási viták bírói hatáskörbe utalásának kérdése. A közigazgatási bíróság felállítását szorgalmazó törvényjavaslatot, amelynek szövegét Wlassics Gyula dolgozta ki, 1893 őszén a Wekerle-kormány belügyminisztere, Hieronymi Károly nyújtotta be.

A Közigazgatási Bíróság felállítására az 1896:26. tc. alapján került sor. A bíróság két ügyszakban, általános közigazgatási, illetve pénzügyi osztályban működött. A bíróság élén álló - a Kúria elnökével egyenrangú - elnök és a másodelnök hivatalának tartama alatt az országgyűlés főrendiházának tagja volt.

Az ítélkező bírák felét a magasabb bírói hivatalok viselésére képesített hivatalnokok közül, másik felét pedig azon közigazgatási hivatalok viselésére képesített személyek közül kellett kineveznie a királynak, akik valamely közigazgatási ágazat fogalmazási szakában már öt évig szolgáltak, és e szolgálati időből három évet magasabb hivatali állásban töltöttek. A Közigazgatási Bíróság döntéseit öttagú tanácsban és írásbeli eljárás útján hozta meg, ítéletei ellen fellebbezésnek nem volt helye.

Az újonnan felállított bíróság 1897. január 9-én tartotta első nyilvános, érdemleges ülését a bíróság ideiglenes hivatali helyiségében, az Országos Levéltár Úri utcai épületében. (Később a bíróság az ún. Fortuna-épületbe költözött.) Az ülésen Ludvigh János közigazgatási bírósági másodelnök elnökölt, és húsz pénzügyi beadványt intéztek el.

A Közigazgatási Bíróságot az 1949. évi II. törvény szüntette meg, a hatáskörébe tartozó ügyeket részben döntőbizottsági eljárásra, részben polgári peres útra, részben pedig rendes közigazgatási útra utalta.

- 106/107 -

3. Az új korszak

Wlassics Gyula valóságos belső titkos tanácsost, volt vallás- és közoktatásügyi minisztert, a budapesti tudományegyetem rendes tanárát 1906. április 30-án nevezte ki az uralkodó a Közigazgatási Bíróság elnökévé, "a közigazgatási jogvédelem legfőbb őrévé".

Kinevezését megelőzően több mint harminc évet töltött közpályán, neve ismert volt a tudomány, az igazságszolgáltatás, a közoktatás, a politika és a társadalom területén egyaránt.

Wlassics Gyula a Közigazgatási Bíróság élén is "jóval többnek bizonyult, mint a hivatal adminisztratív vezetőjének. Tudományos irányt szabott a bíróság működésének és közigazgatásunk legfőbb bírói ellenőrzésével nagy része van abban, ha Magyarország a mai véres megpróbáltatásból kikerülve igazi kultúrállammá fog izmosodni, amelyben a polgárok szabad mozgását nem a szolgabírói önkény, hanem a demokratikus mértékkel osztó jog szabályozza."[3]

Az új elnök 1906. május 3-án tette le a hivatali esküt. A teljes ülést Latkóczy Imre másodelnök nyitotta meg, aki a kinevezésről szóló királyi kézirat és a miniszterelnöki átirat felolvasása után felszólította Reviczky Ambrus, Leövey Sándor és Zuffkovits Arzén ítélőbírákat, mint a bíróságnak rangban legidősebb bíráit, hogy hívják meg az új elnököt a teljes ülésre. Az ülésterembe lépő Wlassicsot Latkóczy másodelnök üdvözölte. Latkóczy kiemelte, hogy Wlassics a Közigazgatási Bíróságról szóló törvény hiányosságait már akkor felismerte, amikor a törvény "még csak embrióban volt", és egy törvényjavaslat benyújtásával igyekezett a törvényhozás figyelmét felhívni a hiányokra és a hézagokra.

Az eskütétel után következett az új elnök székfoglalója: "[...] Csak a legújabb időkben is, [...] bebizonyította ezen bíróság és a nemzet egész tiszteletét vívta ki, hogy a jogelv uralma a megtámadott alkotmányos rendben ezen bíróság sorompói előtt a legteljesebben érvényesült. Föl is hangzott a közvélemény kívánsága, hogy a törvényhozás a közjogok védelmében is messzebb terjedő hatáskörrel ruházza föl ezen bíróságot. Amit eddig csak a szakértők és a tudomány férfiai sürgettek, azt ma a közvélemény követeli. Követeli pedig ama elismerésnél, ama tiszteletnél fogva, melyet e bíróság pártatlan és a bírói függetlenséget minden ízében kifejező ítélkezésével küzdött ki.

- 107/108 -

E bíróság hatáskörének kibővítése nem is fog elmaradni. Csak az »első kezdeményezés szerény igényéről« beszélt az a megokolás, mely az ezen bíróságról szóló törvény javaslatát támogatta. Már akkor a hatáskörbővítés mellett foglaltam állást. Már akkor fölhívtam a figyelmet arra, hogy a hatáskör taxatív rendszere is megenged bizonyos keretben általánosabb jellegű elvi kijelentéseket, miként ezt úgy a francia, mint a porosz törvényhozás rendszere is bizonyítja. A közelmúltnak szomorú közéleti tapasztalatai bizonyára megérlelték azt a törvényhozói gondolatot, hogy azok a jogviták is bevonandók a közigazgatási bíróság hatáskörébe, melyek a felsőbbrendű alkotmányjogot érintő hatósági intézkedésekre vonatkoznak.

Semmi kétség, hogy a törvényhozás rövid idő múlva fontolóra veszi összes alkotmánybiztosítékainknak erejét és hatályosságát. Több alkotmánybiztosíték fogyatékossága fog ekkor nyilvánvalóvá lenni és bizonyára az alkotmánybiztosítékok gondos mérlegelésénél meg fog a törvényhozás arról is győződni, hogy az alkotmány sérthetetlenségének legerősebb bástyáit a független bíróság hatáskörében lehet fölépíteni. A jogelv uralmát az alkotmányos rendben is csak így lehet biztosítani, bármily felső vagy alsó hatalom túlkapásaival szemben.

Fontolóra fogja bizonyára venni a törvényhozás éppen az államhatalmi ágak sértetlensége és egyensúlya érdekében azt a jogi szörnyet is, mely ellen már kora ifjúságomban a publicisztika terén, később részletesen kidolgozott törvényjavaslattal is küzdöttem. Ez azonban bírói magna chartánkat még ma is dísztelent és pedig az »ideiglenesség« címén immár csak 40 éven át. Értem a törvényhozásnak azt a rendelkezését, mely a bírói és közigazgatási hatóságok között támadt hatásköri összeütközések eldöntését a minisztertanácsra ruházza. Minő intézkedés ez, mely bíróvá teszi a felet és amellyel egy lelketlen kormány úgy a rendes bíróságok, mint ezen bíróság hatáskörét a törvényesség külszíne alatt lerombolhatja és a bíróságoktól az egyes kormányzati ágak ragadhatják magukhoz a hatáskört! Ezt a jogi anarchiát jelentő rendelkezést megszüntetni a kormány és törvényhozás első kötelessége, mert intézményes biztosíték nélkül a bírói hatalom a kormányhatalom önkényének és szeszélyének van kiszolgáltatva.

Ahhoz a nagy értékhez, melyet önök tudásukkal, tapasztalatukkal, bírói jellemükkel itt fölhalmoztak, én is elhoztam lelkem legnagyobb kincsét. Ez a bírói függetlenségnek lelkemben táplált rendíthetetlen eszményi kultusza.

Ne feledjük el egy percre sem, hogy midőn ezen bíróságot a törvényhozás szuverenitása megalkotta, az állam önmagát vetette a jog uralma alá és a független bírói ellenőrzést helyezte a közhatalom fölé.

Ez legyen munkánk vezérgondolata és e jelige oltalma alatt foglalom el elnöki székemet."[4]

Hivatalba lépését követően Wlassics elnökölt a bíróság általános közigazgatási osztályának mindkét tanácsában, majd néhány hónappal később a pénzügyi osztály öt tanácsában is. Elsődleges célja az volt, hogy visszaszorítsa az azonos jogi természetű ügyek elbírálásánál az egymásnak ellentmondó döntések kirívóan magas számát. Miután áttekintette a korábbi időszakban hozott ellentétes elvi

- 108/109 -

határozatokat, a másodelnök, a tanácselnökök, valamint a tanácsok két-két bírájával egyeztetett annak érdekében, hogy az elvi ellentétek ne csak megszűnjenek, hanem "az igazi jogászi felfogás irányában simuljanak el".[5]

Wlassicsnak köszönhetően 1908-tól bővült a bíróság hatásköre[6], az 1907:60. tc. értelmében hatáskörét kiterjesztették a törvénytelen kormányrendeletek megsemmisítésére is.[7] 1908-ban Wlassics újítása volt az elnöki értekezletek bevezetése, amelyek az ítélkező munkát hatékonyabbá és stabilabbá tették.

A Közigazgatási Bíróság tekintélyét emelte, hogy a Hatásköri Bíróság felállításával annak is alkotó eleme lett, hiszen három évente a Kúria elnökét váltva a Közigazgatási Bíróság elnöke irányította a Hatásköri Bíróság működését. 1908 augusztusától Wlassics Gyula részt vett "a kiegyezés bíróságának" munkájában.

Az Ausztriával 1907 októberében kötött új kiegyezés, illetve kereskedelmi és vámszerződés kapcsán határozat született arról, hogy ha a magyar és az osztrák kormány között az új kiegyezés valamely pontjának értelmezése körül nézeteltérés támadna, akkor egy fele részben magyar, fele részben pedig, osztrák tagokból álló bíróság döntsön a kérdésben. E bíróság elnökei magyar részről Oberschall Adolf kúriai elnök és Wlassics Gyula, osztrák részről Ignaz Ruber semmítőszéki elnök és Oliver de Bacquehem közigazgatási bírósági elnök lettek.[8]

4. Válságos idők

1909 őszén a magyar belpolitikai eseményekre tekintettel felmerült a kormányátalakítás gondolata, amellyel Wlassics Gyulát bízták volna meg. A tervet lelkesen támogató Kossuth Ferenc és Apponyi Albert "a kapacitáció minden

- 109/110 -

eszközével iparkodtak hatni Wlassicsra, hogy a kisegítő vállalkozásra hajlandóvá tegyék". Wlassics azonban vonakodott, és a neki szánt kormányátalakítási szerepről úgy nyilatkozott, hogy "Azt még csak tudnánk, hogy vállaljuk el a kormányt, de azt nem tudhatjuk, hogy hogyan szabadunnánk meg tőle."[9]

5. Reform a közigazgatási bíráskodásban

1912 januárjában a Közigazgatási Bíróság teljes ülésén évnyitó beszédében Wlassics Gyula az egyre növekvő ügyforgalomról, és különösen arról a nagymértékű munkatöbbletről szólt, amelyet az új adótörvények életbe léptetése jelentene a bíróság számára.

"[...] a modern állam céljainak mind szélesebb körre terjedése azt eredményezi, hogy az egyes az állammal szemben mindig nagyobb bírói védelemre szorul. A rendőrállam ideáját rég fölváltotta a jogállam, ezt pedig a kulturáltam, amelynek most már oly társadalmi és kulturális tevékenységi köre van, amiről a múlt században még szó sem lehetett. Ez az intenzív tevékenység mélyen belenyúlik az egyesek életébe és érdekkörébe, és így természetes, hogy az egyesek és a köz érdekei közt a konfliktusok folyton szaporodnak. Ez aztán azt eredményezi, hogy törvényhozási úton mindig több és több ügyet utalnak a bíróság hatáskörébe. Az egyfokú érdemben döntő közigazgatási bíróság rendszere azonban a bírói védelem elkerülhetetlen kiterjesztésének igényeit alig lesz képes kielégíteni és azért minél előbb szükséges lesz a középfokú közigazgatási bíráskodás szervezetéről úgy gondoskodni, hogy bizonyos apróbb ügyek már ott végleges elintézést

- 110/111 -

nyerjenek."[10]

6. Kolozsvár és a belügyminiszter pere

A Közigazgatási Bíróság Wlassics elnöklete alatt tárgyalt egyik, a közvélemény érdeklődésére is számot tartó per Kolozsvár és Khuen-Héderváry Károly belügyminiszter pere volt. Az évek óta húzódó ügyben Kolozsvár városa a vízórák kötelező beállítása miatt perlekedett a belügyminiszterrel.

A jogvita abból adódott, hogy Kolozsvár évekkel korábban beterjesztette vízvezetéki szabályrendeletét a miniszterhez, aki azonban több alkalommal is visszaküldte a statútumot azzal, hogy amíg a város nem pontosítja a vízórák kötelező beállításának mikéntjét, addig azt nem hagyja jóvá, és a vízmű kibővítéséhez sem járul hozzá. Kolozsvár erre panasszal fordult a Közigazgatási Bírósághoz, amely ítéletében elfogadta a város indokait és megsemmisítette a belügyminiszter határozatát.

A bíróság elvi jelentőségű döntést hozott, mert a belügyminiszter álláspontjával ellentétben kimondta, hogy a kormány "a törvényes kellékeknek megfelelő törvényhatósági határozatok megerősítését nem tagadhatja meg, már azért sem, mert a miniszter voltaképpen nem jóváhagyja, hanem csak láttamozza a közgyűlési határozatokat." Az ítélet szerint a Közigazgatási Bíróság "a határozatnak helyet nem ad és megsemmisíti a belügyminiszter 1911. december 13-án tett intézkedésének ama részét, amellyel a Kolozsvár város által a házi csatornák és házi vezetékek építése és használata, valamint a vízvezetéki kutak használata, továbbá a vízvezetéki és csatornadíjak tárgyában alkotott szabályrendelet jóváhagyását megtagadta"

Az indokolás világosan kifejtette, hogy "a szabályrendelet ellen jogszerűség szempontjából a belügyminiszter sem tett kifogást és azt sem álltja, hogy az állam érdekeire sérelmes lenne. Ebben a perben az a kérdés tárgya tehát, jogában áll-e a belügyminiszternek célszerűségi szempontból megtagadni a bemutatási záradékkal való ellátást. A 80-as évek folyamán alkotott közigazgatási törvények homályossága folytán a kérdés csak az 1886. évi XXI. t-cikkben foglalt törvényhatósági törvény megalkotása körülményeinek ismeretével döntendő el"

A képviselőház 1886. évi március 18-i ülésén Grünwald Béla azt a módosítást javasolta a törvény tárgyalásánál, hogy "bemutatási záradék" helyett a "megerősítési záradék" kifejezést használják.

Tisza Kálmán belügyminiszter nem járult hozzá a módosításhoz, álláspontját a következőkkel indokolta:

"Én éppen abban látom a dolog súlyát, hogy bemutatási záradék mondatik. Miért? Mert ez csak azt bizonyítja, hogy ezen statútum törvény szerint fölterjesztetett, illetve a kormány törvénybe, törvényes rendeletbe ütközőnek nem találta. Erre való a láttamozás. De mihelyt megerősítésről vagy jóváhagyásról volna szó, sokkal több joggal kellene bírnia a kormánynak, mert ha azt mondja a

- 111/112 -

belügyminiszter, hogy jóváhagyom, ezt azt is involválja, hogy dispozicióit helyesnek találja, de akkor meg kellene adni a kormánynak azt a jogot is, hogy a jóváhagyást meg is tagadhassa, nem törvényességi, hanem célszerűségi szempontból is, ami a szabályrendelet-alkotási jogát sokkal inkább korlátozná, mint ez a szöveg és az én nézetem szerint helyes volna."[11]

A Közigazgatási Bíróság szerint "az ilyen elvi nyilatkozatok képezik rendszerint alapját annak, hogy az országgyűlés a javaslatot vagy a szakaszt elfogadja, a törvényt vitás esetben alkalmazni hivatott bíró azokat mint különös súlyú útbaigazításokat tartozik figyelembe venni. [...]

Mindezeknél az okoknál fogva - mondta ki az indokolás záró passzusa - a bíróságnak meg kellett állapítania, hogy a miniszter, midőn a vízvezeték célszerű kezelését kívánta biztosítani és a szabályrendelet bemutatási záradékkal való ellátását célszerűségi szempontból megtagadta, megsértette Kolozsvár szab. kir. város törvényhatóságának az 1886. évi XXI. törvénycikk 3. §-ában gyökerező szabályrendelet-alkotási jogát s ekként törvényt és a törvényhatóságnak törvényes önkormányzati hatáskörét sértvén, ezt az intézkedését az 1907. évi LX. t.-c alapján meg kellett semmisteni."[12]

7. Wlassics az új adótörvények ellen

A Közigazgatási Bíróság évnyitó teljes ülésén 1913. január 11-én a bíróság előtt álló feladatokkal kapcsolatban a következőket mondta Wlassics Gyula:

"A munkateher, mellyel a bíróságnak meg kell küzdenie, már szervezése óta nincs arányban a munkaerővel és ezért már 1897 óta, a legbuzgóbb tevékenység mellett is, minden egyes évről nagyarányú hátralék súlyosodik a következő év ügymenetére. A munkaterhet csak fokozza egyfelől az államélet természetes fejlődése, másfelől az, hogy csaknem minden új tartalmú közigazgatási törvény e bíróság hatáskörét kiterjeszti, vagy ha a régi törvényeket új törvények váltják fel [...], az új jogszabályok alkalmazásában tömegesen keresi fel a jogkereső közönség a közigazgatási bíróság védelmét.

A közigazgatási bíróság munkaterhét azonban egyetlen új törvény sem fokozza annyira, mint amennyire emelni fogják az új adótörvények, melyek közül különösen a jövedelmi adó területén a panaszok özöne teljes bizonyossággal fogja elárasztani a bíróság pénzügyi osztályának ügymenetét. A bekövetkezhető krízisre, melyet az új adótörvények életbeléptetése a mi bíróságunk életében jelent, a szaksajtóban kifejtett több tanulmányomban az adatok nyílt feltárásával reámutattam. Sőt állásomból folyó kötelességem volt memorandumot is terjeszteni a kormány elé, mert nem a mi feladatunk, de a kormány felelősségi köréhez tartozik a kelő intézkedések megtétele.

A mi jogunk és kötelességünk, következőleg felelősségünk is, csak bírói hivatásunk lelkiismeretes teljesítésének körére szorítkozik. Mi ezt hűen teljesítettük

- 112/113 -

eddig is és fogjuk ezentúl is teljesíteni, lelkesítve attól a tudattól, hogy munkásságunkkal nemcsak az egyes polgárokon a közigazgatás terén ejtett subjectiv jogsérelmeket orvosolhatjuk, hanem a hatáskörünkbe utalt ügyekben a jogszabályoknak megfelelően alkalmazott közigazgatás objectiv rendjében nyilvánvaló államfenntartó jogeszmét is szolgálhatjuk. Mi távolról sem úgy fogjuk fel hivatásunkat, hogy a törvény betűjének legyünk gépies szócsövei, de azért a törvény értelmezésében kerüljük azokat a csábító szyréneket, melyek újabban a tudomány területén is a törvény fölé akarják helyezni a bírót. Ide, a contra legem területére, mi nem tévelyedünk, mert az állam rendíthetlen alapkövének, a társadalmi együttélés elengedhetlen erkölcsi biztostékának tartjuk azt a categorikus parancsot, hogy a törvény és minden érvényes jogszabály az államhatalom minden tényezőjét, minden szervét kötelezi. Ellenben a »törvény mellett«, a »törvényen kívül« jogászi műnyelven tehát a »praeter legem« területén nem vonulunk a minden törvény hátterét képező typikus esetek sáncai mögé, hanem a törvényhozás által előre nem látott rendkívüli esetekben sem tagadjuk meg a jog és törvény szellemének megfelelő igazságos jogsegélyt. Ezzel a legszebb bírói feladatot teljesítjük, mert nemcsak igazságot szolgáltatunk, de ezzel magának a törvénynek szerves fejlődését is biztosítjuk.[13]

Az adóügyek elbírálásával kapcsolatos nehézségekre már néhány évvel korábban, 1909-ben is felhívta a figyelmet Wlassics Gyula. Meglátása szerint az adóreform okozta megnövekedett ügyfélforgalommal csak akkor tudna a Közigazgatási Bíróság megbirkózni, ha megvalósulnak az ehhez elengedhetetlen szervezeti reformok, azaz a bíróság hatáskörének kiterjesztése az összes vitás közigazgatási ügyre. Munkaerőben pedig már akkortájt sem bővelkedett a Közigazgatási Bíróság. Ugyanakkor ügyvitelét is számos kritika érte, a Jogtudományi Közlöny egy rövid írása rámutatott arra, hogy míg a Kúria bírái hetente három-négy ülésnapon, naponta átlagosan három és fél órát töltenek az eléjük kerülő ügyek intézésével, addig a közigazgatási bírósági bírák hetente csupán egyszer üléseznek hasonló időtartamban. A Kúrián egy ülésen átlagosan hat-nyolc ügyet tárgyaltak, a Közigazgatási Bíróságon ezzel szemben az ügyek száma ülésenként átlagosan 80, sőt esetenként akár 100 is, azaz egy-egy ügy előadására és elintézésére, beleértve a tanácskozást és a határozathozatalt is, átlagosan mindössze két-három perc jut. Egy-egy előadó a közigazgatási osztályon egy délelőtt 10-20, míg a pénzügyi osztályon 20-40 ügyet referált, "már ez a két adat is megvilágítja az elintézett ügyek minőségét, horderejét, valamint a végzett munka nehézségeit..."[14] Az Ügyvédek Lapjában ehhez kapcsolódóan arról írtak, hogy ez a "tömegmunka nem lehet egy legfőbb bíróság hivatása, mert ennek könnyen áldozatul esik az igazság is - de biztosan a jogtudomány és az irodalmi niveau".[15]

E kritikai észrevételek sorát gazdagították azok a napilapokban megjelent

- 113/114 -

nyilatkozatok, amelyek a Közigazgatási Bíróságot "apró-cseprő bélyegleletek bíróságaként" jellemezték.[16] És a bíróság működésével részletesen foglalkozó szakírók nem hagyták szó nélkül azt sem, hogy - amint ezt Wlassics Gyula is kifejtette a Jogállamban megjelent "Bírói szervezeti és hatásköri kérdések" című tanulmányában - az ügyek nagy részében a bírói gyakorlatban és a perjogi szabályokban kevésbé jártas közigazgatási tisztviselők jártak el, ami pedig azt eredményezhette, hogy "az iratok zűrzavarából" magának az ítélő bírónak kellett megállapítania a tényállást.[17]

Visszakanyarodva az adóreform folytán előállt munkatöbblethez, a megoldást nem feltétlenül a közigazgatási bírák létszámának gyarapításában látták, mivel -ahogy ezt Wlassics is hangsúlyozta - "a felsőbíróság tekintélyét nem öregbíti, ha túl sok bíróból áll". Sőt "felesleges luxus volna az állam részéről, ha az adóügyek sablonosabb részét is a központban székelő, legfőbb bírákkal intéztetné el".

A kérdéskörrel a Jogtudományi Közlöny hasábjain foglalkozó Balkányi Kálmán ügyvéd véleménye szerint az adótörvények életbe léptetését meg kell előznie a közigazgatási bíráskodás reformjának, a királyi ítélőtáblák mellett működő alsó fokú decentralizált közigazgatási bíróságok felállítására lenne szükség.[18] Jogegységi értekezletek a Közigazgatási Bíróságon. 1915 májusában Wlassics elnök a Közigazgatási Bíróságnál, különösen a pénzügyi osztálynál előforduló vitás kérdések megvitatására és az egyöntetű eljárás kialakítására saját elnöklete alatt egy jogegységi tanácsot és egy szűkebb körű bizottságot állított fel.[19]

7. A választási bíráskodás alkotmányjogi jelentőségéről

Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1925:26. tc. 104. §-a szerint az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodást kizárólag a Közigazgatási Bíróság gyakorolja. Az új szabályozáshoz kapcsolódva a bíróság 1926. január 9-i évnyitó teljes ülésén Wlassics Gyula a választási bíráskodás fontosságáról beszélt.

Szólt arról, hogy Európában a választási bíráskodást a francia "volonté générale" hatására sokáig az országgyűlés kizárólagos hatáskörébe utalták. Magyarországon 1848-tól a képviselőház járt el ezekben az ügyekben. Ez a megoldás azonban nem mindig szolgálta a pártatlan bíráskodás eszméjét.

Csak néhány évtizeddel később az angol parlamenti modellt követve "engedett a mi felfogásunk is merevségéből és hosszú vajúdások után létrejött a kúriai bíráskodás bifurkációs rendszere" Az 1874. évi választójogi novella hatályba lépését követően választási bíróságként a Kúriát jelölte meg a jogalkotó. Az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló 1899:15. tc. hatályba lépésekor a Közigazgatási Bíróság alig három éve működött. Az 1900-as évek

- 114/115 -

elejétől azonban a törvényhozás a bíróság hatáskörét folyamatosan bővítette, sőt a garanciális panaszok elintézését is a Közigazgatási Bíróság elé utalta, lehetővé téve, hogy a bíróság a törvénytelen miniszteri rendeleteket megsemmisítse. Ebből következően "a tárgyánál fogva szorosan közjogi képviselőválasztást bíráskodást csakis a közigazgatási bíróságra ruházhatta. Ráruházta pedig oly mérvben, hogy a bifurkácót igen helyesen elejtette, mert semmi kétség - mondta Wlassics -, hogy a választásoknak kizárólag a bíróság előtti megtámadhatóságával van csupán úgy a választók, mint a megválasztottak alkotmányos jogköre és ezzel a közérdek is helyesen és hathatósan megvédelmezve."

Wlassics kiemelte azt is, hogy az új törvény jelentős előrelépés a hatalommegosztás terén, és "dicséretére válik, hogy az 1925:XXVI. t.-cikkel példát adott arra, hogy a szorosan bírói természetű funkciókkal ne foglalkozzék a másra hivatott képviselőház". Kifejtette azt is, hogy nélkülözi a "jogállam" lényegét az olyan közjogi rendszer, amely a közigazgatás területéről kizárja a független bírói védelmet. "Nálunk napról-napra nagyobb tért foglal el az az óhaj, hogy még arra a sok jogvitás közigazgatási ügyre, amelyek enumeratív rendszerünk szerint nélkülözik a független bírói védelmet, ezt a védelmet kiterjesszék."

Beszédében leszögezte, hogy a Közigazgatási Bíróság bírái bírói hivatásuk teljesítését "ezen az új politikai céloktól és eszközöktől barázdált tövises területen sem a paragrafusokban sokszor megkövesedett holt betűk szőrszálhasogató magyarázatában keressük, nekünk sarkcsillagunk itt sem lehet más, mint a törvény, a jog lelke, a jog logikája és etikája. Mi arra törekszünk, hogy a tárgyilagos igazság megállapításához nem tartozó elemek a bírói mérlegelésből kizárassanak [...]

Bírói függetlenségünk teljes átértése és átérzése, a bírói függetlenség jogi és erkölcsi tényezőinek akadálytalan érvényesítése volt eddig is jelszavunk és remélem, míg e bíróság fennáll, ehhez a jelszóhoz hű is marad."[20]

8. Wlassics Gyula ünnepi beszéde a Közigazgatási Bíróság fennállásának 30. évfordulóján

A Közigazgatási Bíróság 1927. január 12-i évnyitó teljes ülésén Wlassics elnök a bíróság hatásköri és szervezeti kérdéseivel foglalkozott évnyitó beszédében.

A Közigazgatási Bíróság hatáskörével kapcsolatban elmondta, hogy annak megállapításánál a magyar törvényhozás 1896-ban "a felsorolási rendszert" választotta, amelynek "az elvi általánosítás rendszerével szemben az az előnye, hogy tágabb lehetőségeket nyújt az érdemi döntésekre, viszont kissé szűk keretek közé szorítja a közjogi alanyi jogok és kötelezettségek körül támadt jogviták elbírálását". Wlassics Gyula e rendszer fokozatos kiépítését tartotta szükségesnek.

Mint mondta "ma a legélénkebb közhangulat van a bírói hatáskör kiterjesztése mellett". Beszélt arról is, hogy a jogtudományban mindinkább "előretör a

- 115/116 -

diszkrecionárius ügyek bírói védelmének szüksége, hiszen a legtöbb önkényt éppen a diszkrecionális hatáskörben követik el a közigazgatási hatóságok közege."[21] A magyar jogalkotás ebben a kérdésben a külföldi joggyakorlatot követte. Jellemző példa erre a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló 1924:26. tc., amely kimondta, hogy a fővárosi törvényhatósági bizottságot feloszlató belügyminiszteri rendelet ellen a bizottság tagjainak egyharmada együttes panasszal fordulhat a Közigazgatási Bírósághoz.

Wlassics Gyula kitért arra is, hogy a bíróság hatásköre folyamatosan bővült nemcsak az általános és pénzügyi közigazgatás területén, hanem a nagyobb jelentőségű közjogi és alkotmányjogi kérdésekben is. A hatáskör bővülésével megnövekedett a munkateher a Közigazgatási Bíróságon, így elengedhetetlenné vált a bíróság személyzetének "szaporítása", ennek hiányában az ítélkező fórum nem tud megfelelni hivatásának és nem tudja biztosítani az ügyekben való gyors eljárást és döntéshozatalt.[22] Wlassics utalt arra, hogy csak a választói névjegyzék ellen 40.000-50.000 panaszt adtak be, és a választási bíráskodás, valamint a folyamatosan növekvő pénzügyi panaszok olyan munkatöbbletet jelentenek a bíróságnak, amely alacsony bírói létszám mellett alig-alig kezelhető.

A bajok orvoslására véleménye szerint megoldást jelenthet az alsó fokú közigazgatási bíróságok felállítása. "Nem nevezem ezeket elsőfokúaknak, mert hiszen egy tipikus közbeeső fórummal szaporítva a közigazgatási bírói igazságszolgáltatást, ez csak lassítaná az ügyek elintézésének menetét. Csak oly bírósági szervezeti reform egészséges, amely a közigazgatási bíráskodásban tipikussá az egyfokú közigazgatási bíráskodást teszi."[23] A gyors és hatékony ügyintézés nyitja - mint mondta - az lenne, ha a Közigazgatási Bíróság szervezetének mintájára "egész önálló szervezetet nyerhetne az alsó fokú közigazgatási bíróság anélkül, hogy ezzel áttérnénk a kétfokú közigazgatási bíráskodás típusára [...]. Ha e bíróságok döntései ellen bárminő jogorvoslattal lehetne élni, úgy hogy a konkrét ügyek egész tömegével a felső közigazgatási bíróságot lehetne elárasztani és ez az egész reform csődjét jelentené."[24]

9. Wlassics Gyula "a politikától mentes bírói hatalomról"

Wlassics Gyula 1928. január 7-én tartott évnyitó beszédében az egyik legfontosabb alkotmánybiztosítékként a politikától mentes bírói hatalmat jelölte meg.

A Közigazgatási Bíróság zsúfolásig megtelt dísztermében ezekkel a szavakkal fordult bírótársaihoz: "Törvényhozásunk a közigazgatási bíróság hatáskörének kibővítésében elment odáig, ameddig még sok külföldi törvényhozás nem ment el. Értem egyfelől a diszkrecionárius jogkör területét, de mindenekelőtt az

- 116/117 -

országgyűlés képviselőházi és bizonyos határok között a felsőházi választási bíráskodást. Ez az államhatalmi hármas megoszlás igazságának az igazi államhatalmi egyensúlyának a hatalmak határvonalainak komoly felismerését jelenti. Vajon a parlamenti bíráskodás nem volt független, nem volt pártatlan? A válasz erre nem lehet más, mint az, hogy nem. Nem a tiszteletreméltó egyénekről van itt szó, hanem egy lélektani lehetetlenségről, egy, az emberi természetbe ütköző kívánalom teljesítéséről. Minő lelki harc az, ha például valamelyik párt kimagasló hívének, vagy éppen vezérének mandátumáról van szó, és a párt tagjának szavazatától függ a mandátum elvesztése.

Magam a választói jogról szóló törvény rendelkezése alapján a választási bíráskodásban részt nem vehetvén[25], felkértem a bírótársamat, hogy a törvény igazságtalanoknak vagy helyteleneknek tapasztalt rendelkezéseit gyűjtsék össze, hogy majd annak idején esetleges revízió esetén felhasználható anyag álljon a codificatio rendelkezésére.

Bíróságunk az elmúlt évben két tanácsban foglakkozott képviselőválasztási ügyekkel. Beérkezett tizenhat petíciós ügy, a képviselőház által kifogásolt mandátum volt nyolc. Egynek kivételével mindezeket a bíróság elintézte. Két esetben semmisítette meg a választást a bíróság. Nyolc estben megszüntető, öt esetben visszautasító végzést hozott. A képviselőház által kifogásolt mind a nyolc mandátum érvényesnek mondatott ki.

Annak, aki a magyar királyi közigazgatási bíróság judicaturáját figyelemmel kíséri, nem kell kiemelnem, hogy miként általában úgy ezen a politikától és az ezzel járó szenvedélyességtől és pártoskodástól átfont területen is a pártatlanság szigorú kötelességérzetével oldotta meg az új törvény életbeléptetésével járó nehéz feladatát. A minden politikától mentes bírói hatalom egyike a legfontosabb alkotmánybiztosítékoknak.

Ennek az alkotmánybiztosítéknak azonban étető lelke csak az a hit, az a nagyközönség lelkében is élő bizalom, hogy a bíró pártatlansága szilárdan áll. [...] Vigasztal az a tudat, hogy a magyar sors delejtűje magyar igazságunk felragyogásának útjára mutat."[26]

10. Wlassics Gyula a közigazgatási bíráskodás fejlődéséről, a döntőbírósági elvről, az igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről és a perjogi alapelvek felülvizsgálatáról

1929. január 7-án Wlassics a már tőle megszokott nagyszabású beszéddel készült a bíróság évnyitó teljes ülésére, amelyben szó esett a közigazgatási bíráskodás fejlődéséről, a döntőbírósági elvről, az igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről,

- 117/118 -

valamint a perjogi alapelvek felülvizsgálatáról.

"Ha a mai állam feladatainak területét áttekintjük, mit tapasztalunk? Azt, hogy a jogszerű közigazgatás napról-napra közelebb jut mai széles gazdasági, kulturális, szociális feladatai területén is ahhoz az állami feladatok egész területét átfogó eszmekörhöz, mit a jogállam neve alatt szoktunk megjelölni. Ez az eszmekör igen természetesen mindinkább tágabb jogos teret nyit a bírói hatalom számára. Ma már nemcsak az eddig megszokott contentiosus közigazgatási ügyekben biztosítja a bírói védelmet, de ma már erősen kezd utat törni az a gondolat [...], hogy a diszkrecionális közigazgatás terére is bizonyos korlátok között beilleszthető a bírósági védelem oly módon, hogy ez a közigazgatást tulajdonképpeni valódi hivatásában nem akadályozza. Sőt a hatalmi megoszlás igazi egyensúlyát épp ez biztosítja. [...]

Az államhatalmi ágak egyensúlya billenne fel - folytatta -, ha a bírói hatalom és annak munkásai bármely irányban hátratételt szenvednének. Az állandó hátratétel nem is következtetik be. Éppen napjainkban mit tapasztalunk? A bírói hatalom a nemzetközi jogban is mindinkább hatalmas tért foglal. A tartós világbéke biztosítékának útjára ma ez a jelszó van írva: »Arbitrage«. Döntőbírósági hálózat vonja be az egész művelt világot. A nemzetközi életnek legfontosabb tényezője ma a döntőbírósági elv. Ezt hirdeti a Kellogg-paktum, a hágai állandó nemzetközi bíróság statútumának úgynevezett fakultatív szakasza [...]. A magyar álláspont szóval és írásban mindig a nemzetközi bíráskodás függetlenségét hangsúlyozta, mindig fennen hirdette, hogy a független bírói útra tartozó jogkérdések nem vonhatók el az illetékes bírák fórumai elől.

Emlegetni szoktuk mostanában az alsó fokú közigazgatási bíróságok felállítását. Annak elhatározása nem miránk tartozik, hogy mikor válik elkerülhetetlenül szükségessé az alsó fokú bíráskodás szervezete. [...] Ezzel kapcsolatban [...] mondom, hogy lehetőleg ne szaporítsuk a sok jogszabályt. Máris különösen a szapora rendeleti jogszabályok területén a paragrafusok oly tömkelegében élünk, hogy míg azelőtt az volt a bíró jelszava: »Da mihi factum dabo tibi ius« [Adj nekem tényállást, adok neked jogot.], ma igazán a szanálási és mindenféle egyéb rendelettömegben azt kell a bírónak először megállapítani, hogy álunk a jogforrásokkal, mi van érvényben, mi nincs, ezért most nem elég azt mondani, »da mihi factum«, most első követelmény az »da mihi ius«, állapítsuk először meg, hogy a jogforrások tarka tömegében mi az alkalmazandó érvényben levő jogszabály, és csak akkor következhetik a factumra illő ius alkalmazása. Igazságügyi kormányunk teljesen tudatában van e helyzet visszásságának. [...]

Bírói szervezeti kérdéseket érintve [...] nem tudom elhallgatni folytonos tépelődésemet abban az irányban, hogy »de lege ferenda« egész igazságszolgáltatásunkban a főgondot nem arra kellene-e fordítani, hogy a bírói igazságszolgáltatásban is érvényesüljön a nagyobb igazságszolgáltatási érdekeket nem veszélyeztető komoly, de gyökeres egyszerűsítés. [...]

Nekem már régen szilárd meggyőződésemmé vált, aminek kifejezést ss adtam, hogy óriási jelentőségű átalakításra és egyszerűsítésre vár, legelső sorban az egész bírói eljárás. Mindenütt a perjogok egész területén, úgy a rendes, mint a rendkívüli bíróságok előtt. Arra is kell törekedni, hogy a bírót fölösleges adminisztratív

- 118/119 -

munkával ne terheljük túl. Ne terheljék különösen a felsőbb bíróságok érdemekben gazdag tagjait sem a sok terjengős írásmunkával.

Minő más kép, ha Angliára gondolunk, melyet, fájdalom, alig utánozhatunk. Az angol bíró ítél, de nem görnyed az íróasztal előtt. [...]

Az eljárás menetének gyorsabbá tétele ma már az igazságszolgáltatás súlyának, tekintélyének halaszthatatlan érdeke. A technikai fejlődés gyorsabb ütemű világában elkerülhetetlen követelmény, hogy a perek évek hosszú során át üres perjogi formaságok túltengése miatt érdemben elintézetlenül ne maradhassanak.

Nekem rendíthetetlen a hitem az emberiség fokozatos haladásában. Minden kornak megvannak a maga követelményei. Meg kell értenünk a mai helyzetünk követelményeit is. Meg kell értenünk, hogy a mi intézményeinkben is mi az, ami már tarthatatlan, de egyúttal meg kell becsülnünk azt is, ami igazi tradicionális érték. Ezt az értéket azonban hűen megőrizve, a haladás szellemében kell a fejlesztő munkát tovább folytatni. A közélet egész terén, az igazságszolgáltatási reformok területén is csak ezzel a megértéssel szolgálhatjuk igazán eredményesen nagy világtörténeti próbát jelentő korunkban igazságtalanul sújtott, kegyetlenül megcsonkított hazánk jobb jövőjét."[27]

Egy évvel később, 1930 januárjában Wlassics Gyula az előző évihez hasonló gondolatokat osztott meg bírótársaival a közigazgatás rendezéséről, az önkormányzati elvről, valamint az alsó fokú közigazgatási bíróság szervezéséről.

Az önkormányzati elvről szólva felhívta a figyelmet arra, hogy "az ne ejtsen senkit se kétségbe, hogy úgy az elmélet, mint a gyakorlat ma még gyakran téves és megtévesztő utakon jár az önkormányzat igaz lényegének felismerésében. Kevesen vannak, akik kizárólag közigazgatási intézményt látnak az önkormányzatban. [...] Mindinkább erőteljesebben bontakozik ki az a helyes felfogás, amely az önkormányzat lényegét abban a közvetlen befolyásban ismeri föl, melyet a bürokrácián kívül álló helyi tényezők a végrehajtó hatalom gyakorlására rendszeres keretben gyakorolnak."[28]

1929 januárjában érdekes ügyet tárgyalt a Közigazgatási Bíróság. A debreceni polgármester-választás ellen érkeztek panaszok a bírósághoz, amelyeket kizárólag arra alapítottak, hogy sérelmet szenvedett a választás titkossága, mivel a polgármesterré megválasztott dr. Vásáry István nevével ellátott szavazólapok különleges minőségű papírján átlátszott a név.

A bíróság a panaszokat elutasította. A kihirdetett ítélet indoklása szerint a szavazólapokat "kétszeresen összehajtva" dobták be az urnába, és így azokon a neveket egyáltalán nem lehetett elolvasni. A papír anyagából pedig azért nem lehetett a szavazat tartalmára "helyes következtetni, mert a szavazók a szavazólapra nyomtatott nevet kitörölhették, és helyébe más nevet írhattak, mint ahogy ezt több esetben meg is tették. A szavazat titkossága tehát nem volt megsértve."[29]

A közigazgatás rendezéséről szóló 1929:30. tc. egyes intézkedéseinek

- 119/120 -

végrehajtására kiadott belügyminiszteri rendelet értelmében a törvényhatósági és a megyei városi választókról és a legtöbb adót fizetőkről 1929 júliusában összeállított névjegyzékek ellen olyan tömegesen érkeztek panaszok a Közigazgatási Bírósághoz, hogy a nagy számú és sürgős természetű ügyek gyors elintézése érdekében a bíróság általános közigazgatási osztályában külön ad hoc tanácsokat kellett felállítani.[30]

12. Wlassics Gyula a bírói függetlenségről

A Közigazgatási Bíróság elnöke a 1931. január 7-i évnyitó teljes ülésen a bírói függetlenségről, illetve a bírói hatalom alkotmányjogi állásáról és további kiépítéséről beszélt.

"[...] A közigazgatási bíróságról szóló törvény alkotása idején - az uralkodó áramlat politikai életünk irányadó férfiai között is az volt, hogy lehetőleg szűkre szabják a közigazgatási bíróság hatáskörét. Sokan voltak, akik féltették a közigazgatás hatalmi körét a bírói hatalom túltengésétől. Mily nagy és elismerésre méltó fordulatot jelent a múlttal szemben az a reform, az 1925. évi XXVI. törvénycikk, amely a képviselőválasztó bíráskodást is kivette a parlament kezéből és a független közigazgatási bíróságra ruházta. A törvényhozásban is előretör a diszkrecionárius ügyek bírói védelme szükségességének mérlegelése.

Dicséretére szolgál a magyar törvényhozásnak, hogy a fővárosi törvényhatósági bizottságot feloszlató belügyminiszteri rendelet ellen a bizottság tagjainak egyharmada együttesen panasszal élhet a közigazgatási bíróságnál, és mivel a feloszlatás oka az is lehet, hogy a törvényhatósági bizottság tartósan munkaképtelenné vált, ebben az igazán diszkrecionális kérdésben a közigazgatási bíróság hivatott dönteni. [...]

Ma is ragaszkodom ahhoz az álláspontomhoz, hogy a közigazgatási bíráskodás szervezeti típusa egy fokú legyen, azaz az ügyek nagy részében végérvényesen dönthessen az alsó közigazgatási bíróság is. [...]

A bírói függetlenség tejes biztosítékával nem bíró alsó fokú közigazgatási bíráskodás nem keltene közmegnyugvást, mihelyt csak olyan elemekből lenne összetéve, amelyek függőségi viszonyban állanak valamely fölöttük álló közigazgatási hatósággal, és nem állítanak fel teljes garanciát arra nézve, hogy a bíráskodást gyakorló elemek, szabad meggyőződésüket hátrány nélkül követhetik, és akkor hiányozni fog az a szilárd alap, amelyet a nagy közvélemény csak a függetlenség szervezeti biztosítékaihoz köt.

A bírói függetlenség kiépítésében és térfoglalásában csak előre szabad menni, de hátrafelé soha. Ez a fejlődési menet felel meg nemcsak az új idők szellemének, de ezt kívánja a bírói függetlenség magyar tradíciója is" - fejezte be beszédét Wlassics.[31]

- 120/121 -

13. Wlassics Gyula távozik a Közigazgatási Bíróság éléről

A nyolcvanéves Wlassics Gyula 1932-ben, ötvenkét közszolgálatban töltött év után nyugdíjaztatását kérte. A távozó közigazgatási bírósági elnökkel a Magyarország tudósítója beszélgetett.

- Azt hiszem, ez elegendő ok és alap arra, hogy valaki már pihenjen is egyszer. Nem szívesen beszélek az elmúlt időkről, akik engem közelebbről ismertek, azok úgyis tudják, hogy ki voltam és mit dolgoztam. Függetlenül csináltam a dolgomat. Ez pedig első kelléke ennek az állásnak. Bárki jön is ide, annak meg kell őriznie teljes függetlenségét.

Sokat beszélnek mostanában arról, hogy a fiatalságnak nincs helye. Helyet kell biztosítani a fiatalok számára ... Most más korszak van. - fűzte hozzá. A Közigazgatási Bírósági évekről szólva a következőket mondta:

- Leginkább abban találtam örömömet: a közigazgatási bíróságot sikerült olyanná tenni, hogy a nagyközönség bizalmát teljesen megnyerte. Ez jótékonyan hat az emberre. A közigazgatási bíróság működése, az a függetlenség, amellyel ennek az intézménynek mindenképpen rendelkeznie kell, természetszerűleg az emberektől függ, akik elfoglalják az állásokat. A bírói szervezetet kiegészítendőnek tartom. Irodalmilag is, székfoglaló beszédeimben is állandóan azt hangoztattam, hogy a közigazgatási bíróság szervezetét ki kell bővíteni. A mostani hatáskörben nagyon sok apró üggyel kell foglalkoznia. Az a nézetem: lehetőleg legyen egy középfokú közigazgatási bíróság, így a mostani közigazgatási bíróság intézménye megmaradhat az alkotmány- és közjogi bíráskodás nagy céljaira.

A középfokú közigazgatási bíráskodás megszervezéséről készülő, a belügyminiszter által előterjesztendő törvényjavaslat kapcsán megjegyezte:

- Még nem ismerem ezt a javaslatot, de mindenesetre csak helyeselni tudom, ha így megoldják ezt a kérdést. Erre a középfokú közigazgatási bíróságra igazán nagy szükség van. Remélem, hogy ez a terv meg is valósul.[32]

Wlassics Gyula 1933. január 7-án vonult nyugalomba.

- 121/122 -

Wlassics olyan kitűnő bírákkal vette körül magát, akik korábban valamely bíróság vagy az ügyvédség vagy a közigazgatás valamely területén bizonyították hozzáértésüket és rátermettségüket. "Az ilyképp összeválogatott bírákkal azután a közigazgatási jog terén a bírói védelem mélyebb alapjainak kifejtésére és a jogegységre törekedett. Az ítéletek indokolása alaposabb lett, a jogegységi határozatok száma nagyobbodott s a közigazgatási bíróság tekintélye egyre növekedett." Emellett élénken foglalkoztatták a közigazgatási bíráskodás nagy reformeszméi is. Nemcsak évi jelentéseivel, de a jogirodalom terén is küzdött az egyfokú közigazgatási bíráskodás ellen, amelynek véleménye szerint a legfőbb hiánya, hogy a hatáskör "a contentiosus közigazgatási ügyek igen nagy komplexumára nem terjeszthető ki" másrészt "apró 50 fillérestől kezdve egy-két koronáig terjedő értékű ügyekkel" is kell a Közigazgatási Bíróságnak foglalkoznia. A közigazgatási ügyekben ő említette először a jogerő tanát, és vitatta, hogy a közigazgatási bíráskodás terén is meg kell adni a bírónak azt a pervezető hatalmat, amelyet a polgári perrendtartás a polgári bírónak biztosít.[33]

* * *

Wlassics Gyulát "művészien göndör fürtjeivel" szerették és becsülték karrierje csúcsán. Becsülték tudását és szerették "előkelő, nobilis modorát, amellyel hosszú közpályáján csak barátokat szerzett magának, ellenségeket sosem". Sokat és szívesen vitatkozott, de "vitái sosem voltak személyeskedők, érveit mindig a tudomány és a törvények világából merítette". Wlassics Gyula[34] egész életében "a

- 122/123 -

szellem kincseivel foglalkozott és ezért őrizte meg öregségére is szellemének páratlan frissességét, gondolkodásának tudományos eleganciáját".[35] ■

JEGYZETEK

[1] Stipta István: A magyar bírósági rendszer története, Debrecen, dup Multiplex Media - Debrecen U. P., 1997, 148. o.

[2] A pénzügyi közigazgatási bíróság, Budapesti Hírlap, 1884. január 2., 4. évf., 2. szám, 4. o.

[3] Wlassics Gyula, Jogtudományi Közlöny, 1916. április 30., 51. évf., 18. szám, 162-163. o.

[4] Az új korszak, Budapesti Hírlap, 1906. május 3., 26. évf., 121. szám, 7-8. o.

[5] Jogélet a kir. közigazgatási bíróságnál, Jogtudományi Közlöny, 1906. december 21., 41. évf., 51. szám, 441. o.

[6] A bíróság hatásköréről l. részletesen a magyar királyi közigazgatási bíróságról szóló 1896:26. tc. második rész második fejezetének 16-83. §-ait.

[7] 1907:60. tc. 1. § A magyar királyi közigazgatási biróságról szóló 1896:XXVI. tc. második részének II. fejezetében felsorolt eseteken felül, a mennyiben a kérdés nincs a rendes biróság hatásköréve utalva, a közigazgatási biróság előtti eljárásnak van helye: a ministernek (kormánynak), vagy a minister (kormány) bármely közegének a törvényhatóságra sérelmes rendelete, határozata és intézkedése ellen azon az alapon, hogy azzal a minister (kormány), vagy a ministernek (kormánynak) közege a törvényhatóságnak, a törvényhatóság szerveinek vagy közegeinek törvényes hatáskörét sérti, a törvényhatósággal szemben valamely hatósági jogot törvényellenesen gyakorol, törvényt vagy más törvényes szabályt sért.

E törvény hatályba lépését megelőzően a Közigazgatási Bíróság hatáskörébe utalt még panaszt az értékpapír-forgalmi adóról szóló 1900:11. tc. 36. §-a; a Fiumében szervezendő középfokú közigazgatási hatóságról szóló 1901:9. tc. 5. §-a; a tengeri szabad hajózásban foglalkoztatott magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók építésének állami segélyben és kedvezményekben való részesítéséről szóló 1907:6. tc. 29. §-a.

[8] A kiegyezés bíróságának magyar bírái Batthyány Tivadar országgyűlési képviselő, Hadik-Barkóczy Endre főrendiházi tag, Hatvany-Deutsch József nagyiparos és Majláth József főrendiházi tag, míg osztrák bírái Eugen von Böhm-Bawerk volt pénzügyminiszter, Mniszek Sándor, a cs. kir. tartományi főbíróság Kelet-Galícia és Bukovina részére elnöke (Lemberg), Stribral József kereskedelmi miniszteri osztályfőnök és Wohanka József, a prágai kereskedelmi és iparkamara elnöke voltak. A bírák felváltva a választott magyar vagy osztrák elnök vezetésével tanácskoztak. A kiegyezés bírósága, Pesti Hírlap, 1908. augusztus 2., 30. évf., 185. szám, 3. o.

[9] Wlassics Gyula szerepe, Budapesti Hírlap, 1909. október 16., 29. évf., 245. szám, 3. o. A kormányátalakításra végül nem került sor, a második Wekerle-kormány 1910. január 17-ig hivatalban maradt.

[10] Reform a közigazgatási bíráskodásban, Budapesti Hírlap, 1912. január 28., 32. évf., 24. szám, 20-21. o.

[11] Kolozsvár és a belügyminiszter pöre. A közigazgatási bíróság megvédi az autonómiát, Pesti Hírlap, 1912. június 26., 34. évf., 151. szám, 36. o.

[12] Uo.

[13] Wlassics az új adótörvények ellen. A közigazgatási bíróság teljes ülése, Pesti Hírlap, 1913. január 12., 35. évf., 11. szám, 3. o.

[14] Dr. Wlassics Gyula "Bírói szervezeti és hatásköri kérdések", Jogtudományi Közlöny, 1909. január 22., 44. évf., 4. szám, 34-35. o.

[15] (-s -ő): A közigazgatási bíróság, Ügyvédek Lapja, 1909. január 23., 26. évf., 4. szám, 1. o.

[16] Uo.

[17] Uo.

[18] Dr. Balkányi Kálmán: Az adóreform és a közigazgatási bíróság, Jogtudományi Közlöny, 1909. január 22., 44. évf., 4. szám, 34. o.

[19] Jogegységi értekezletek a közigazgatási bíróságnál, Ügyvédek Lapja, 1915. május 15., 32. évf., 20. szám, 6. o.

[20] Wlassics Gyula báró a választási bíráskodás alkotmányjogi fontosságáról, 8 Órai Újság, 1926. január 10., 12. évf., 7. szám, 7. o.

[21] Wlassics Gyula ünnepi beszéde a közigazgatási bíróságról, Ujsag, 1927. január 13., 3. évf., 8. szám, 14. o.

[22] "Szaporítani kell a közigazgatási bíróság bíráit". Wlassics Gyula beszéde az évnyitó ülésen, Az Est, 1927. január 13., 18. évf., 9. szám, 2. o.

[23] Ma ünnepelte harmincéves fennállását a közigazgatási bíróság, 8 Órai Ujsag, 1927. január 13., 13. évf., 9. szám, 3. o.

[24] Uo.

[25] Az országgyűlési képviselőválasztásokról szóló 1925:26. tc. 104. §-ának (1) bekezdése alapján a bíróság eljáró tanácsának nem lehetett tagja az, aki az országgyűlés felsőházának tagja. Wlassics hivatalánál fogva a felsőház tagja volt.

[26] Báró Wlassics Gyula a képviselőválasztási bíráskodásról, Pesti Hírlap, 1928. január 8., 50. évf., 6. szám, 19. o.

[27] A közigazgatási bíróság és a királyi ítélőtábla évnyitó ülése. Wlassics Gyula báró a közigazgatási bíráskodás fontosságáról, Budapesti Hírlap, 1929. január 8., 49. évf., 6. szám, 6. o.

[28] Wlassics Gyula báró évnyitó beszéde, Budapesti Hírlap, 1930. január 10., 50. évf., 7. szám, 3. o.

[29] MTI Napi Hírek, 1929. január 9., 16. kiadás

[30] MTI Napi Hírek, 1929. augusztus 23., 28. kiadás

[31] A közigazgatási bíróság, a Kúria és tábla évnyitó teljes ülése. Wlassics Gyula báró a bírói függetlenségről, Budapesti Hírlap, 1931. január 8., 51. évf., 5. szám, 7. o.

[32] Vásárhelyi Ferenc: Beszélgetés a távozó Wlassics Gyula báróval, Magyarország, 1933. január 4., 40. évf., 3. szám, 12. o.

[33] Wlassics Gyula, Ügyvédek Lapja, 1916. május 6., 33. évf., 19. szám, 1. o.

[34] (1916. augusztus 31-től zalánkeméni, báró) Wlassics Gyula (Zalaegerszeg, 1852. március 17. -Budapest, 1937. március 30.) édesapja Wlassics Antal (1815 - Nagykanizsa, 1883. június 21.) Nagykanizsa polgármestere, majd a nagykanizsai kir. törvényszék elnöke, édesanyja Berzsenyi Mária (1834 - Beje, 1927. május).

1881. december 7-én kötött házasságot Csengery Etelkával (1864-1945), Csengery Antal író, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke és König Róza leányával. Három gyermekük született: Tibor (1883-1931) költő, miniszteri tanácsos, Gyula (1884-1962) művelődéspolitikus, helyettes államtitkár, író és Margit (1886-1961), Szent-Ivány József országgyűlési képviselő, lapszerkesztő felesége.

Középiskolai tanulmányait a nagykanizsai, majd a pesti piarista főgimnáziumban folytatta. 1870 és 1875 között a pesti, illetve a bécsi tudományegyetemen tanult. 1875-ben a budapesti tudományegyetemen szerzett állam- és jogtudományi doktorátust. Ezt követően Tóth Lajos nagykanizsai ügyvéd irodájában dolgozott, majd "édesatyja keze alatt" joggyakornok a nagykanizsai kir. törvényszéken, utóbb segédfogalmazó a budapesti kir. ítélőtáblánál. 1877-től az Igazságügyminisztérium fogalmazója. 1882-ben a komáromi, majd a budapesti kir. ügyészségen alügyész, és az Igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályának munkatársa. 1886-ban miniszteri titkárként és budapesti kir. főügyész-helyettesként teljesített szolgálatot. 1890 és 1900, illetve 1903 és 1906 között a budapesti tudományegyetemen a büntetőjog rendes tanára.

1892-ben, majd 1895-ben, 1896-ban és 1901-ben szabadelvű párti programmal Csáktornya országgyűlési képviselőjévé választotta, 1905-ben és 1906-ban alkotmánypárti programmal Pécs országgyűlési képviselője.

1895. január 15-től 1903. november 3-ig a Bánffy-, a Széll-, majd az első Khuen-Héderváry-kormányban vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1906. április 30-tól 1933. január 7-ig a Közigazgatási Bíróság elnöke.

1886 májusában a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1892 májusában rendes tagjává választották. 1898. május 6-tól 1901. május 10-ig az MTA másodelnöke, azt követően 1919. október 23-ig az igazgatótanács tagja. Zala megye törvényhatóságának örökös tagja. 1896 és 1937 között a Magyar Pedagógiai Társaság tiszteletbeli tagja. Az Ausztria és Magyarország közötti kereskedelmi és vámszerződés választott bizottságának kijelölt elnöke,A Hatásköri Bíróság elnöke, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségének, illetve a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának elnöke. 1912 és 1918 között a főrendiház tagja, 1918. június 21-től november 16-ig elnöke. 1923-től a Hágai Állandó Választott Bíróság tagja, 1927. január 31-től 1935. március 8-ig a felsőház elnöke, 1932-től pedig örökös tagja. A Külügyi Társaság társelnöke, 1928-tól a Párizsi Nemzetközi Diplomáciai Akadémia tagja. Számos hazai kulturális intézet és tanítóegyesület dísztagja. 1918 októberében Eckartsauban IV. Károllyal együtt fogalmazták meg az uralkodó lemondó nyilatkozatát.

Valóságos belső titkos tanácsos, az I. osztályú Vaskorona-rend, a Lipót-rend nagykeresztjének, továbbá az I. osztályú Polgári Hadi Érdemkereszt tulajdonosa, a Magyar Érdemkereszt nagykeresztese (1926), a román Koronarend, a perzsa Nap- és oroszlánrend nagykeresztese. 1930-ban megkapta a Corvin-láncot. 1933-ban a Ferenc József Tudományegyetem tiszteletbeli doktorává avatták.

[35] Karrierek. Wlassics Gyula, Tolnai Világlapja, 1928. május 23., 28. évf., 21. szám, 14. o.