Ambrus Istvánnak, az ELTE ÁJK egyetemi docensének habilitációs monográfiája 2021 nyarán jelent meg könyvalakban a Wolters Kluwer Kiadónál Digitalizáció és büntetőjog címmel.[1] A szerző témaválasztása kézenfekvő: a bűnözés alakulását a makrogazdasági és a demográfiai tényezőkön túl újabban - harmadik fő szempontként - a technológiai újítások térnyerése, közelebbről a bűnelkövetési eszközök és módszerek modernizációja befolyásolják.[2] A digitalizáció egyes életviszonyokat teljesen átalakított, így a bűnözés maga is részben digitális térbe helyeződik, illetve helyeződött át. E folyamat pedig a COVID-19 betegség okozta járványhelyzet alatt értelemszerűen még inkább felgyorsult, a digitalizáció bűnözésformáló hatása pedig felerősödött. Erre figyelemmel valóban szükségessé vált ezen új, vagy éppen megvalósulási jellegét tekintve átalakult kriminális jelenségek jogtudományi szempontú vizsgálata - közelebbről a digitalizáció felhasználásával elterjedőben lévő bűnelkövetési formák büntető anyagi jogi értékelése - is. Ambrus István monográfiájának elkészítésekor - innovatív témaválasztásával - e feladat elvégzésére vállalkozott.[3]
A kötet - voltaképpen igazodva a büntető anyagi jog hagyományos felosztásához - négy nagyobb részre osztható: digitális büntetőjog általános része (2-3. fejezet), digitális büntetőjog különös része (4. fejezet), digitalizációs kihívások hatása a büntető anyagi jogra (5. fejezet) és az exkurzusok (6-7. fejezet).
A monográfia a digitális büntetőjog általános része körében taglalja a bűncselekmény tudományos fogalmának újragondolását magában foglaló teóriát, az elkövetési tárgy új meghatározását, a kvázi nyitott törvényi tényállás tanát, az előkészületi magatartás büntetendőségének expanzióját, az alkalmatlan kísérlet szerepének felértékelődését, valamint az automatizált jogalkalmazás létrehozásának irányába mutató szankciótani rendelkezések elemzését.
A különös részi vizsgálat keretében a szerző a szoros és tág értelemben vett digitális bűncselekményekről szól. E differenciálásnak Ambrus észszerű indokát adja: szoros értelemben vett digitális deliktumok [pl. információs rendszer vagy adat megsértése (Btk. 423. §)] csak a virtuális térben vagy elektronikus formában követhetők el, míg a tágabb értelmű digitális bűncselekmények esetében az "offline" megvalósítás is lehetséges, újabban azonban azok kifejtése is egyre inkább "online" történik [pl. pénzmosás (Btk. 399. §)].
Egy-egy technológiai újítás használatát a szerző kiemelt jogi kihívásként értékeli, e felismeréssel összhangban azok elemzésének önálló fejezetet szentelt. Így a mesterséges intelligencia, az új közlekedési eszközök (önvezető járművek, segwayek, e-rollerek) alkalmazásához, illetve az új típusú szexuális célzatú visszaélő magatartások tanúsításához kapcsolódó felelősségtani kérdéseket külön-külön gondolati egységben taglalja.
A kötetet két exkurzus zárja. Az első a Covid-19-járvány büntetőjogi kérdéseivel foglalkozik. Ezen elemzésnek a műbe történő integrálása helyeselhető, hiszen éppen a járványhelyzet erősítette fel a digitális eszközök minél szélesebb körű alkalmazása iránti társadalmi igényt. Ehhez képest a második exkurzus körében elemzett állatkínzás bűncselekménye véleményem szerint az ún. digitális büntetőjoggal már csak igen távoli összefüggésben áll, ezért annak a kötetben való megjelenítését a szerző akár mellőzhette is volna.[4]
- 189/190 -
A téma-feldolgozás módszertanát tekintve elsősorban büntetőjog-dogmatikai karakterű.[5] A szerző gondolkodásmódját azonban - feltehetően éppen az innovatív témaválasztás okán - nem a hagyománytisztelő és kötött dogmatikai megközelítés jellemzi. Voltaképpen követi Tóth Mihály azon nézetét, amely szerint "a hagyományos büntetőjogi dogmatika egyes tételei a világ változásaival együtt módosulhatnak, fejlődhetnek, de nem veszíthetik el szoros kapcsolatukat az egyetemes emberi jogok humanista értékeivel és a jogállam alapeszméivel."[6] Az egyes dogmatikai kategóriák fejlesztésének igénye a műben végig követhető. A szerző mind az általános, mind a különös részi elemzésében következetesen alkalmazza az egyes dogmatikai tételeket, mondanivalóját ezen szempontok alapulvételével, logikusan építi fel, konklúziói tudományos igényű, angolszász, illetve német jogirodalmi véleményekkel alátámasztottak. Álláspontom szerint az említett következetesség csupán egy helyen törik meg: az 5.1.3. fejezetben a mesterséges intelligencia (MI) alkalmazásával összefüggő felelősségtani kérdéseket nem a saját - a 2.1.4. fejezetben részletesen kifejtett - tudományos bűncselekmény-fogalmi felfogása szerint tette vizsgálat tárgyává. Erre figyelemmel helyesebb lett volna, ha az MI elemzésére is az absztrakt tényállás - szerző által kidolgozott - komplex fogalma szerinti szerkezeti tagolásban kerül sor.
Ambrus István műve dogmatikai karaktere ellenére sem maradt meg pusztán elméleti büntetőjogi eszmefuttatásnak, hiszen elemzése során reflektált az egyes digitális jelenségekhez kapcsolódó, és sok esetben változásban lévő joggyakorlatra, illetve a büntetőjogi keretet kitöltő tételes jogi rendelkezésekre is. De lege ferenda javaslatai a jövő jogalkotása számára mintául szolgálhatnak.
Ahogyan arra a szerző is utalt a kötetben, a digitalizáció az életviszonyok széles körét érinti, így az általa vizsgált büntetőjogi kérdések is heterogén képet mutatnak.[7] Ezek megválaszolása során - általános jellegű - eligazodási pontot a bűncselekmény tanának alapfogalmai nyújtanak, amelyek közül is kiemelkedik a bűncselekmény tudományos definíciója. Erre nézve a szerző művében merőben új megközelítést nyújt. A recenzió műfaji kategóriája szűk körben lehetőséget teremt egyes, a recenzens által továbbgondolásra vagy éppen tudományos disputára érdemesnek tartott tárgykör részletes vizsgálatára. Az előzőekben írtak okán a következőkben a szerző által képviselt bűncselekmény-fogalmi felfogással kapcsolatos álláspontomat fejtem ki.
A bűncselekmény tudományos fogalma a büntetőjog általános részének olyan alaptétele, amelynek megreformálását célzó vállalkozás egyedülálló kutatói kihívás.[8] Éppen ezért üdvözlendő a szerző e témakörben végzett elemzése, amelynek elvi kiindulópontja az, hogy a digitalizáció a büntető anyagi jog leginkább statikus részét, a bűncselekmény tanát sem hagyja érintetlenül, ezért a bűncselekmény tudományos fogalmának újragondolása vált indokolttá. Ezen - már a kötet publikálását megelőzően Gellér Balázzsal közösen kidolgozott[9] - felfogás lényege abban ragadható meg, hogy a bűncselekmény tudományos fogalmának önállósága megszüntetendő, és a korábbiakban az annak elemeként kategorizált ismérveket az absztrakt tényállás[10] tárgyi, illetve alanyi oldalán[11] szükséges elhelyezni. E megközelítés alapján a bűncselekmény fogalmát kizárólag mint legáldefiníciót lehet a jövőben tárgyalni, az absztrakt tényállást ugyanakkor többelemű, komplex fogalomként szükséges értelmezni.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
