2:120. § [Magántitokhoz való jog]
(1) A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a magántitok, különösen az üzleti titok, a levéltitok, a hivatásbeli titok és a távközlési titok oltalmára.
(2) A magántitok megsértését jelenti különösen a magántitok jogosulatlan megszerzése, felhasználása, illetéktelen személlyel való közlése vagy nyilvánosságra hozatala.
(3) Üzleti titok megsértése alapján abban az esetben lehet igényt érvényesíteni, ha a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó tény, információ, megoldás vagy adat nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sérti vagy veszélyezteti, és a titokban tartás érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette. A jogi védelem nem terjed ki a közérdekű és a közérdekből nyilvános adatokra.
1. A Javaslat 2:120. §-a újrafogalmazza a hatályos normaszövegnek a magántitok megóvását célzó rendelkezését. Mindenek-előtt egyértelművé teszi, hogy a magántitok a titok polgári jogi vetülete, amely összetett jellegű, számos "ágazati" titokfajtát foglal magába. Általában magántitok lehet minden olyan adat, információ, ismeret stb., amelynek megőrzéséhez, nyilvánosság előli elzártságához a titok gazdájának valamilyen érdeke fűződik. Tekintve, hogy a titok fogalmilag egy bizonyos tudattartalom, s mint ilyen a jogi védelem tárgya nem lehet, a védelem valójában a titok valamilyen közlésre alkalmas formában (például szó, írás, jel stb.) való megjelenésére vonatkozhat. (A leggyakoribb forma természetesen ma még a hagyományos írás). A titokhoz fűződő jogban általában annak társadalmi elismerése rejlik, hogy az egyénnek alanyi joga van a másoktól való elkülönülésre, a személyével kapcsolatos információk fölötti autonómiára. Természetesen ez a szabadság sem abszolút.
A Ptk. 81. §-ának (3)-(4) bekezdését, amelyeket a közpénzek felhasználásával és a köztulajdon használatának nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2003. évi XXIV. törvény ("üvegzsebtörvény") iktatott - nyilván nem elvi megfontolásból - a kétharmados többségű elfogadást nem igénylő Ptk. szövegébe, szintén a helyére, az adatvédelmi törvény értelmező rendelkezései közé kell tenni, mint a közérdekű adatok sajátos fajtáit definiáló rendelkezéseket ("közérdekből nyilvános adat").
2. A Javaslat példálózó jelleggel felsorolja a magántitok megóvására vonatkozó jog megsértésének tipikus eseteit.
3. A § (3) bekezdése a magántitok kereskedelmi forgalom szempontjából legjelentősebb megnyilvánulásának, az üzleti titoknak a vonatkozásában rögzíti, hogy annak megsértése alapján milyen feltételek együttes megléte esetén lehet igényt érvényesíteni. Az igényérvényesítéshez szükség van arra, hogy a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó tény, információ, megoldás vagy adat nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdeket sértsen vagy veszélyeztessen, és arra is, hogy a titokban tartás érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtegye. Az üzleti titokkal kapcsolatos védelem köréből a Javaslat kizárja azokat az adatokat, amelyek külön jogszabályok alapján közérdekűek vagy közérdekből nyilvánosak.
2:201. § [Know-how]
(1) A törvény kizárólagos jogot biztosít a más jogcímen védelem alá nem eső, valamely műszaki, gazdasági vagy szervezési feladat megvalósításához lényeges és azonosíthatóan rögzített gyakorlati ismereteken, amelyeknek titokban tartása érdekében a jogosult a hasznosítás során a szükséges lépéseket megtette.
(2) A gyakorlati ismereten biztosított kizárólagos jog azt a személyt illeti, aki magának a gyakorlati ismeretet személyesen, tapasztalatok értékelésével, illetve munkaviszony alapján vagy jogot átruházó szerződéssel megszerezte.
(3) Megszűnik a jogvédelem, ha a gyakorlati ismeret kiterjedt felhasználása révén közismertté vagy könnyen hozzáférhetővé válik.
1-3. A Javaslat fenn kívánja tartani a know-how külön törvényben általános érvénnyel nem szabályozott védelmét. Újra kell azonban szabályozni a know-how védelmének alanyi jogi tartalmát. Ezt ugyan körülírja a Ptk. is, de nem a know-how forgalomképességét (átruházhatóságát vagy felhasználásának feltételekhez kötött engedélyezését) biztosító kizárólagos jog formájában és nem a joggyakorlatot kellően eligazító módon. Lehetőséget ad például a know-how védelemnek csupán az általános titokvédelem szabályozási körében, a nyilvánosságra hozatallal vagy visszaélésszerű felhasználásával szembeni oltalmára, mellőzve a jogi feltételeknek megfelelő know-how felhasználására irányuló engedélyezési szerződések megalapozásához szükséges mélységű meghatározását. A védelmi idő szabályozását is a nélkül bízza bármilyen szintű külön jogszabályra, hogy ahhoz meg-felelő támpontot írna elő.
A know-how fogalmára nézve, gazdasági és jogi jelentőségének fokozódásának megfelelően, időközben az európai közösségi jog a tagállami jogokban is alkalmazandó szempontokat nyújtott.
Így a különböző szerződéstípusok csoport-mentesítésére vonatkozó, egymást váltó bizottsági rendeletek (jelenleg például a vertikális megállapodások csoportjaira vonatkozó 2790/1999/EK és a technológia átadására vonatkozó 772/2004/EK rendeletek) saját céljaikra ugyan, de már egybehangzóan kikristályosították a know-how fogalmát mint kizárólagos rendelkezési jogosultság tárgyát.
A technológia átadási szerződések - amelyek közé egyaránt sorolnak a tiszta és a más kizárólagos jogokra is vonatkozó, kizárólagos know-how felhasználási szerződéseket - csoportmentesítéséről rendelkező 772/2004/EK rendelet bevezető indokolásának (5) pontja kiemeli, hogy az "ilyen szerződések rendszerint javítják a gazdasági eredményességet és versenybarátnak bizonyulnak, mivel csökkenteni képesek a kutatás és fejlődés kettőződését, erősíthetik a kiinduló kutatás és fejlődés ösztönzését, gyarapodó innovációra sarkallhatnak és termékpiaci versenyt generálhatnak". A rendelet 1. cikkely 1. bekezdésének (b) pontja kifejezetten is utal a know-how átruházhatóságára, ami forgalomképes kizárólagos jogot feltételez azon. A rendelet 2. cikkelyének második bekezdése pedig előírja, hogy a "mentesítés addig irányadó, amíg az engedélyezett technológiában foglalt szellemi tulajdonjog le nem jár (...) vagy know-how esetében, amíg a know-how titokban marad, kivéve, ha a know-how az engedélyes tevékenysége révén válik közismertté, amikor a mentesítés a szerződés tartamára alkalmazandó." A rendelet ezzel érdemben a know-how eredeti jogosultjának kizárólagos engedélyezési jogát ismeri el, felhasználási díj követelésének jogát is elismerve, nem csupán a know-how mindenkori felhasználójának vagyoni eredményében való részesedést, amit hatályos jogunk biztosít és amely még a jogalap nélküli gazdagodásra való igénynél is kevesebb. A Javaslat le kívánja vonni az ebből adódó következtetéseket.
Bár ezek a közösségi rendeletek csak nem szabadalmaztatható ismeretek felhasználásának engedélyezéséről intézkednek, ez nem zárja ki, hogy a Ptk. értelmében nálunk már szélesebb körben részletezett know-how védelem nyomán haladva irányozzon elő a Javaslat az európai uniós tartalmi meghatározással egyébként harmonizáló - törvényi definíciót. A szabadalmon kívül más nevesített védelem alá esés is kizárhatja a tágabb körben igényelhető know-how védelmet, ilyen lehet például a használati minta-oltalom.
A titkos know-how a gyakorlatban a titokvédelmen túlmenő védelmet igényel. Ennek a célja a know-how szellemi termékként történő forgalmazásának, mások által történő felhasználása szabályozott engedélyezési lehetőségének és az engedélyezett felhasználás alanyi jogon történő ellenőrzésének biztosítása; addig, amíg az engedélyezési jog tartalmát a jogosult által engedélyezett felhasználások természetüknél fogva ki nem üresítik. A know-how védelem célja a piaci érdekeket szolgáló használatbavételének szerződéses szabályozási lehetősége. Az erre irányuló jog gyakorlása önmaga megüresedése irányában hathat; védelmének ezért feltétele, hogy az eredeti jogosult a hasznosítása során is minden ésszerű lépést megtegyen titokban maradása érdekében, amíg az elterjedt használata folytán nem válik közismertté vagy könnyen hozzáférhetővé.
A 2:201. § (1) bekezdése mindezeknek megfelelően biztosít részletesen körülírt, tapasztalatból leszűrt és titokban tartott gyakorlati ismereteken forgalomképes, kizárólagos jogot, meghatározva egyben a jog védelmi idejének megállapítására vonatkozó sajátos szempontokat is.
A 2:201. § (2) bekezdése előirányozza, hogy a know-how kizárólagos jogosultja az a természetes vagy jogi személy, aki a gyakorlati ismeretet magának a saját tapasztalatából leszűrte vagy ahhoz a tapasztalatok szervezett értékelésével jutott, illetőleg az azon fennálló kizárólagos jogot munkaviszony alapján vagy egyéb jogátruházó szerződéssel megszerezte. ■
JEGYZETEK
* A Személyek joganyagát tartalmazó Második Könyvnek a magántitok védelmére és a know-how-ra vonatkozó szakaszait és azok indokolását azért közöljük, mert ezekhez kapcsolódik Bobrovszky Jenőnek a Vita rovatban megjelenő tanulmánya.
Visszaugrás
