A Ptk. - a Bécsi Vételi Egyezményhez és az Európai Alapelvekhez hasonlóan - tételesen rendelkezik az üzleti életben rendszeresen alkalmazott, a bírói és választottbírói gyakorlatban már a Ptk. előtt következetesen elismert (lásd pl.: BH 2004.191.) fedezeti szerződésről. A fedezeti szerződés egy speciális kárszámítási módot, pontosabban annak alapját jelenti. [Boronkay Miklós: A fedezeti szerződésen alapuló kárszámítás egyes kérdései (http://acta.bibl.u-szeged.hu/49979/1/juridpol_forum_004_002_071-083.pdf) 71.] Fedezeti jellegű a szerződés, ha azzal a jogosult a kötelezett szerződésszegése miatt részére nem teljesített árumennyiséget pótolja. [Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. 2. kötet. Wolters Kluwer, Budapest, 2014. 1531.] Fedezeti szerződést köthet a jogosult a teljesítés lehetetlenülése vagy megtagadása, továbbá elállásra (vagy azonnali hatályú felmondásra) jogot adó késedelem esetén is. Tekintettel arra, hogy a helyettesítő ügylet megkötésének szükségessége bármelyik nevesített szerződésszegés esetében felmerülhet, így az ezzel összefüggésben felmerülő kár érvényesítésére vonatkozó szabályok a szerződésszegés általános szabályai között kerültek elhelyezésre. (OptiJUS Ptk. Nagykommentár, 2014. A 6:141. §-hoz fűzött kommentár.)
Fedezeti szerződéskötésre akár vétel, akár eladás céljából sor kerülhet. A gazdasági életben a vétel a gyakoribb fedezeti ügylet, de gyakran sor kerül fedezeti eladásra is. A fedezeti vétel lényege abban jelölhető meg, hogy a jogosult a kötelezett szerződésszegése esetén a szolgáltatás tárgyát jogosult harmadik személytől beszerezni és az esetleges árkülönbözetet a kötelezettre hárítani. A vevő az eladója által (határidőben) nem teljesített, általa (határidőben) le nem szállított fajlagos szolgáltatást (nyersanyagot, gabonát, más terméket, árut stb.) egy harmadik személytől szerez be. [Benke József - Nochta Tibor (szerk.): Magyar polgári jog. Kötelmi jog I. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2018. 171.] A jogintézmény kártérítési eleme jelenik meg abban, hogy ha a jogosult az eredeti szerződésben kikötött vételárhoz képest csak magasabb áron tud vásárolni, a szerződést szegő kötelezettől követelheti az árkülönbözet megtérítését. A fedezeti eladás lényege, hogy a jogosult szerződésszegő módon a szolgáltatás tárgyát nem veszi át, amely ezért a kötelezett birtokában és őrizetében marad, aki jogosulttá válik annak harmadik személy részére történő értesítésére. Amennyiben ez csak a szerződésben kikötött ellenértéknél alacsonyabb eladási áron lehetséges, a különbözet tekintetében beáll a jogosult kártérítési felelőssége. [Petrik Ferenc (szerk.): Polgári jog I-IV. - új Ptk. - Kommentár a gyakorlat számára. HVG-ORAC, Budapest, 2016. A 6:141. §-hoz fűzött kommentár.] Amennyiben az eladó ugyanazon az áron tudja továbbértékesíteni az árut, akkor az eladót vélelmezhetően nem érte kár. [Szabó Sarolta: A kártérítés mértékének kiszámítása a Bécsi Vételi Egyezmény szabályai alapján. (https://kopintalapitvany.hu/download/szabo.pdf) 11.]
Ha például egy természetes személy megállapodik a vevővel, hogy autóját 2000 dollár fejében számára értékesíti, a vevő általi szerződésszegés nem okoz kárt az eladónak (kivéve az újraeladással kapcsolatos költségekként megjelenő járulékos károkat), amennyiben az eladó egy másik vevőnek 2000 dollárért el tudja adni a gépjárművet. Ettől különbözik az olyan forgalmazók esete, akik standard áru termékekkel korlátlanul rendelkeznek, amennyiben ugyanis egy autókereskedő abban állapodik meg a vevővel, hogy az autót 2000 dollár értékben adja el, akkor a vevő szerződésszegésével az eladót akkor is sérelem éri, ha ugyanazon az áron más számára értékesíteni tudja az árut. Ha kimeríthetetlen autókínálattal rendelkezik az eladó, akkor a gépjármű ismételt értékesítése költségként jelentkezik az eladónál, ui. szerződésszegés hiányában két adásvételi ügyletet tudott volna lebonyolítani, egy alkalom helyett. A vevő szerződésszegése a kereskedő egyik értékesítését "kiüresíti", ezért a kártérítés mértéke egy adásvétel profitját jelentené (amennyiben az eladó az árukat több vevő részére is értékesíthette volna, akkor a második
- 16/17 -
értékesítés nem az első értékesítés fedezeti ügylete, hanem egy második eladás lett volna, ennélfogva a kiszámított kártérítés alapján az eladó nem kerülne ugyanolyan jó helyzetbe, mintha a szerződés teljesítésével került volna, és ezért a károsult a kieső forgalomból eredő elmaradt hasznára számított kártérítést igényelhet). [Szabó Sarolta: A kártérítés mértékének kiszámítása a Bécsi Vételi Egyezmény szabályai alapján. (https://kopintalapitvany.hu/download/szabo.pdf) 11.]
Utóbbi esetben tehát nem fedezeti szerződésről van szó. Ez a példa is jól érzékelteti, hogy nem mindig egyértelmű, hogy adott ügylet egy megszüntetett szerződés fedezeti ügyletének minősül-e. Különösen akkor merül fel ez a kérdés, ha a jogosult azonos jellegű áruk folyamatos adásvételével foglalkozik (rolling stock). Ha például egy gyár több beszállítótól is napi szinten, nagy mennyiségben vásárol ugyanolyan alkatrészt, akkor az egyik beszállító szerződésszegése esetén nehéz eldönteni, hogy a többi beszállítóval kötött számtalan szerződés közül melyik tekinthető fedezeti ügyletnek. Visszaélésekre adhat lehetőséget, ha a jogosult a legmagasabb áru beszerzést veszi a kártérítés alapjául, jóllehet a szerződésszegés folytán kiesett mennyiséget ténylegesen másik, alacsonyabb áru vétellel pótolta. Ennek megakadályozására született a "first purchase after avoidance rule", amely szerint az elállást, ill. felmondást követő első ügyletet kell fedezeti ügyletnek tekinteni. Bár ezt a szabály sem nyújthat tökéletes megoldást minden egyes ügyben, kiindulópontként a Ptk. alkalmazása során is elfogadhatónak tűnik.
A szerződés fedezeti jellegét mindig a jogosultnak kell bizonyítania. Nyilvánvalóan nem tekinthető fedezeti szerződésnek, ha a bérlő a bérbeadó szerződésszegésére tekintettel felmondja a bérleti szerződést, és helyette saját tulajdonú ingatlant vásárol. [Boronkay Miklós: A fedezeti szerződésen alapuló kárszámítás egyes kérdései (http://acta.bibl.u-szeged.hu/49979/1/juridpol_forum_004_002_071-083.pdf) 77.] Van olyan vélemény is, amely szerint, ha a jogosult áruk folyamatos adásvételével foglalkozik, és ezért egyébként is nehézséget okoz a számtalan szerződés közül egy fedezeti szerződést azonosítani, akkor lehetőség van a piaci ár szabály alkalmazására ahelyett, hogy az elállást követő első szerződést kellene fedezeti szerződésnek tekinteni. (Boronkay Miklós: Kártérítés fedezeti szerződés alapján. MJ, 2015/5. 281.)
A piaci, mezőgazdasági tömegtermékeket felvásárló, feldolgozó és értékesítő cégek gazdálkodásának természetes velejárója, hogy meghatározott árukészlettel is rendelkeznek a szerződéses állomány teljesítése, illetve saját szükségletük kielégítése érdekében. Nem határozható meg éppen ezért sok esetben, hogy konkrétan melyik áru beszerzése történt meg kifejezetten azért, mert valamelyik beszállítójuk részben megtagadta a teljesítést, a szerződés bizonyos részében meghiúsult. Fedezeti jellegű a beszerzés, ha a megrendelő a megkötött, de meghiúsult szerződés alapján a részére nem teljesített - hiányzó, kiesett - árumennyiséget pótolja a beszerzéssel, továbbá fedezeti jellegű ügylet az is, amikor a már meglévő árukészlet egy részét kényszerül felhasználni arra, hogy a szerződéses partnerei, illetve saját termelési, gazdasági szükségletei ebből kielégítést nyerjenek. A megrendelő az észszerű időn belül megkötött fedezeti ügylet ára és az eredeti szerződéses ár közötti különbözet, mint kár megtérítésére tarthat igényt. Ha pedig az árunak piaci ára van, kártérítésként a szerződésben meghatározott ár és az elállás (felmondás) időpontjában fennállott piaci ár közötti különbözetet akkor is igényelheti, amennyiben ilyen fedezeti vásárlásra nem került sor. (BH 2004.191.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
