A Kúria joggyakorlat-elemző csoportot hozott létre a kölcsönszerződések érvénytelensége jogkövetkezményének vizsgálatára. Bár látszólag evidens, hogy a kölcsönszerződés érvénytelensége esetén az eredeti állapotot kell helyreállítani, ez a megoldás a szolgáltatás irreverzibilitása következtében hibás. A jellegadó szolgáltatás ugyanis pénzkölcsön esetén nem a pénz tulajdonjogának átruházása, hanem a pénz használatának biztosítása, így - minden más használati kötelemhez hasonlóan - nem az eredeti állapot helyreállításának, hanem a szerződés hatályossá nyilvánításának van helye. Ennek során a bíróságnak meg kell határoznia, hogy az adósnak mennyi tőketartozása áll fenn, és konstitutív hatályú ítéletével ennek megfizetését kell elrendelnie.
A devizakölcsön-szerződések az elmúlt időszakban számtalan kérdést felvetettek elsősorban e szerződések érvénytelenségével kapcsolatban. Tekintettel arra, hogy a Ptk. 239/A. §-a lehetővé teszi, hogy a felperes csupán a szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérje, a bírói gyakorlatban csupán elvétve merült fel az a kérdés, hogy ha a kereset marasztalásra irányul, akkor az érvénytelenség mely jogkövetkezménye alkalmazandó. A deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos perekben felmerült egyes elvi kérdések tárgyában hozott 6/2013. PJE (a továbbiakban: "PJE") 4. pontja szerint a bíróságnak elsősorban a szerződés érvényessé nyilvánítására kell törekednie. További vizsgálatot igényel ugyanakkor, hogy hogyan alakul a kölcsönszerződések érvénytelenségének a jogkövetkezménye abban az esetben, ha a szerződés nem nyilvánítható érvényessé. Ebben az esetben elsődlegesen az eredeti állapotot kell helyreállítani. Az érvénytelenség jogkövetkezményeit vizsgáló 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény (a továbbiakban: "PK vélemény") 6. pontja szerint a szerződés ítélethozatalig történő hatályossá nyilvánítására abban az esetben kerülhet csak sor, ha a szerződés nem nyilvánítható érvényessé és az eredeti állapot sem állítható helyre.[1]
A PK vélemény 3. pontja szerint az eredeti állapot helyreállítása csak dolog tulajdonának átruházására irányuló szerződések esetén lehetséges, ezért az a kérdés, hogy mi a kölcsönszerződés érvénytelenségének a jogkövetkezménye abban az esetben, ha a szerződés nem nyilvánítható érvényessé, a kölcsönszerződés jellegadó szolgáltatásának a meghatározása alapján válaszolható meg, nevezetesen, hogy a szerződés dolog tulajdonjogának az átruházására irányul-e.
A kérdés megválaszolásához az alábbiakban vizsgáljuk, hogy (a) kölcsönszerződés esetén mi minősül a jellegadó szolgáltatásnak; (b) az érvénytelenség jogkövetkezményei tekintetében mi következik abból, hogy devizakölcsönök esetén a kirovó és a lerovó pénznem eltérő; és (c) hogyan alakul a piaci gyakorlatban tipikusan alkalmazott annuitásos kamatszámítás esetén az elszámolás.
Ugyancsak releváns az érvénytelenség jogkövetkezményeinek vizsgálata szempontjából, hogy a kölcsönszerződésekből fakadó különböző követelések mikor évülhetnek el. Ezt a kérdést Gárdos István Jogtudományi Közlönyben megjelent tanulmánya részletesen vizsgálja, ezért erre a jelen tanulmányban nem térünk ki.[2]
- 504/505 -
Az alábbi vizsgálat során a Ptk.-t megelőző magánjog csupán az (a) pont alatt megjelölt kérdés vizsgálatánál szolgál támpontul, mivel az érvénytelenség jogkövetkezményei tekintetében a korábbi joggyakorlatból nem rekonstruálható világos rendszer. Vékás ezzel kapcsolatban rámutat, hogy "[a] Ptk. előtti ítéletek egy része a szerződés érvénytelensége esetén az eredeti állapot helyreállítását rendelte el, másik része jogalap nélküli gazdagodás címén rendezte a felek jogviszonyát. A döntések kivonatos közléséből - sajnálatos módon - nem állapítható meg, hogy mely esetekben rendelte el az ítélet az eredeti állapot helyreállítását, és milyen feltételek mellett folyamodott a bíró a jogalap nélküli gazdagodást tilalmazó elvhez. Ezért nem tudjuk, hogy vajon reverzibilis szolgáltatásoknál került-e sor a szerződéskötést megelőző állapot helyreállítására, irreverzibilis szolgáltatások esetében pedig az alaptalan gazdagodás megtérítésére. Ma ezt sejtjük, mert ma ez tűnne logikus választóvonalnak. A bírói döntések elvi megfontolásainak feltárásához már a korabeli jogirodalom sem talált megfelelő támpontokat."[3]
Ha a szerződés nem nyilvánítható érvényessé, vagy a bíróság mérlegelése szerint az érvényessé nyilvánítás nem megfelelő jogkövetkezmény, akkor a bíróság az eredeti állapot helyreállításáról vagy a hatályossá nyilvánításról rendelkezik. A PK vélemény azonban az eredeti állapot helyreállítása alkalmazásának lehetőségeit jelentősen szűkítette a PK 32. számú állásfoglaláson alapuló korábbi gyakorlathoz képest, így az eredeti állapot helyreállítása csak eredetileg reverzibilis szolgáltatás esetén lehetséges. "Eredetileg is irreverzibilis szolgáltatások esetében az eredeti állapot helyreállítása fogalmilag kizárt." (3. pont)
Eredetileg reverzibilisek a dolog tulajdonának átruházására irányuló (dare) szolgáltatások, irreverzibilisek viszont a tevékenység végzésében, a tevékenységtől való tartózkodásban, a helytállásban, használati jog biztosításában stb. álló szolgáltatások. Nem visszafordíthatóak tehát a vállalkozási, a megbízási és a használati (bérlet, haszonbérlet, haszonkölcsön) szerződések alapján nyújtott szolgáltatások, valamint a biztosítási szerződés vagy kezesség alapján nyújtott, helytállásban és kockázatviselésben álló szolgáltatások.
A PK vélemény alapján tehát a jogegységi indítványban feltett kérdés megválaszolásához elsődlegesen annak vizsgálata szükséges, hogy a kölcsönszerződésből fakadó szolgáltatás jellege alapján a szolgáltatás eredetileg irreverzibilis-e, ebben az esetben ugyanis az eredeti állapot helyreállítása fogalmilag kizárt.
Arra a kérdésre, hogy a kölcsönszerződés dolog tulajdonjogának átruházására irányul-e, kétféle irányból lehet megkísérelni válaszolni. Az egyik értelmezési lehetőség, hogy a kölcsönszerződés tárgya pénz vagy más helyettesíthető dolog, amelyen az átruházással az adós tulajdonjogot szerez, így az eredeti állapot helyreállíthatósága evidens, hiszen ez a körülmény önmagában alátámasztja, hogy a szerződés tulajdonjog átruházására irányul. A másik értelmezés azon alapul, hogy a kölcsönszerződés pénz időleges használatának a jogát biztosítja, azaz a szerződés nem tulaj donátruházásra, hanem idegen dolog használatára irányul, az ügylettel szükségszerűen együtt járó tulaj donátruházás csupán a pénz speciális jellegéből elkerülhetetlenül fakadó következmény, de nem ez a felek szerződésének a valódi tárgya, a felek ügyleti akarata nem erre irányul.
Annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy a kölcsön dolog tulajdonjogának átruházására irányul-e és így helye van-e eredeti állapot helyreállításának, a kölcsönszerződés jellegadó szolgáltatásának a vizsgálata szükséges. A jogirodalom álláspontja e kérdésben egységes, ahogy azt a pénzkötelmekre vonatkozó jogirodalom legfőbb szerzőitől származó idézetek világosan alátámasztják:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
