A középkori Európa jogfejlődése két szálon követhető végig: a római jogi illetve kánonjogi alapú ius commune, valamint a helyi szokásjogon alapuló ius particulare vonalán. A ius commune a római jog újrafelfedezésének bolognai iskolájára vezethető vissza, míg a helyi/tartományi jog a ius particulare eredetileg a törzsi szervezeti keretek között élő népcsoportok sajátos joga volt. A középkori Német-Római Birodalomban egy egységes középkori birodalmi jog helyett a szász, a bajor, a frank és az alemann törzsek helyi joga érvényesült.
Közép-Kelet-Európa jogfejlődésében a ius commune mellett két, a mai Szász-Anhalt területéről származó jogforrás játszott különösen fontos szerepet: a szász tükör és a magdeburgi jog.
1.1. A szász tükör. A mai Szász-Anhalt tartomány területén a 12. században az ún. osztfáliai-szász jog érvényesült, mely Eike von Repgow feljegyzése alapján, szász tükör néven ismert. A szász tükröt az egyik első német nyelvű jogkönyvként tartják számon, mely később újabb jogkönyvek, így a sváb tükör forrásául is szolgált. A szász tükör az egyik legkorábbi német prózai alkotásnak számít, így nemcsak jogtörténeti, hanem nyelvtörténeti szempontból is jelentős munka. A szerző neve - Eike von Repgow - a jogkönyv rímpáros előszavából ismert:[1]
"Most közösen mondjatok köszönetet
Von Falkenstein úrnak,
Akit Hoyer grófnak neveznek,
Hogy az ő tanácsára németre fordíttatott
Ez a könyv.
Eike von Repgow cselekedte ezt. "
- 20/21 -
Eike von Repgow személyét illetően kevés a támpont, 1209 és 1233 közötti oklevél említésekből lehet tevékenységét lokalizálni. Az oklevelek kiállítási helye alapján Eike von Repgow a hallei és magdeburgi régióban élt. Az utolsó, 1233-ban kelt oklevelet például egy Magdeburg melletti helységben, Salbkében állították ki, melyben Eikét egy jogügylet tanújaként említették. Eike von Repgow családja a szász-anhalti Reppichau helységből származott, innen ered a neve is "von Repgow". A család tagjai a magdeburgi érsek vazallusai voltak, a "von Repgow" név a 19. századig nyomon követhető.
A szász tükör keletkezésének ideje az 1220 és 1235 közötti időszakra tehető. A keletkezés helyét illetően megoszlanak a vélemények. Eredetileg a Harz hegységben Falkenstein várát tartották a jogkönyv keletkezési helyének, ahol várúr Hoyer gróf megbízásából jegyezte fel Eike von Repgow a szász tükröt. Peter Landau német jogtörténész azonban 2005-ben az angol-normann kanonisztikai források alapján a mű valószínű keletkezési helyeként a szászországi Altzelle kolostort jelölte meg.[2] A tézis vitatható, az azonban valószínűsíthető, hogy Eike von Repgow gazdag könyvtár közelében írta a munkáját. Ez azonban Magdeburg vagy Halberstadt közelében is lehetett, ami a keletkezés helyét illetően a korábbi tézist erősíti meg.
A szász tükör egy előszóból és két fő részből áll. A két fő részben a tartományi jogot (Landrecht) illetve a hűbéri jogot (Lehnrecht) jegyezte fel a szerző. A tartományi jogban elsősorban a falvakban való együttélés és a mezőgazdasági munka szabályai találhatók: a szomszédjogok,[3] a gabonalopás,[4] az útjog,[5] valamint a nászajándékhoz és a kelengyéhez tartozó tárgyak[6] is a városi élettől eltérő jogviszonyokat tükröznek.
A szász tükör kezdetben kézirat formájában terjedt el. Ma 460 kézirata ismert,[7] a legkorábbi ismert kézirat keletkezése a 14. századra tehető. Különös jelentőséggel bírnak az illusztrált kéziratok. Négy ilyen képes kódex ismert. A származásuk helye alapján különböztetnek meg az irodalomban heidelbergi, drezdai, oldenburgi és wolfenbütteli képes kódexet.[8]
A szász tükörből a városjogok is vettek át normákat, így a hamburgi, a brémai illetve a kölni városjog. Eike jogkönyvének hatása Hollandiában is kimutatható: a szász tükröt holland nyelvre is lefordították, s a könyvnyomtatás korában Delft és Gouda városokban is megjelent. Németország egyes tartományaiban a szász tükör több évszázadon át hatályban volt, Türingiában például egészen 1900-ig a Német Polgári Törvénykönyv (BGB) hatálybalépéséig.
- 21/22 -
A szász tükör elterjedéséhez a tudományos feldolgozások is jelentős mértékben hozzájárultak. A római és kánonjogászok módszertana szerint, glossza formájában elsőként Johann von Buch dolgozta fel.[9] Buch bolognai tanulmányai során ismerkedett meg a glosszálás módszerével.[10] 1325-ben készítette el a tartományi jogi rész kommentárszerű feldolgozását, míg a hűbéri jog glosszált formában 1386 előtt készült el.
1.2. A magdeburgi jog. A másik szász-anhalti jogforrás, mely Közép-Kelet-Európa jogfejlődésére a ius communéhez hasonló hatással volt, nem írott jogkönyv, hanem városjogi normák összessége. A városjog racionális, az áruforgalom gyors lebonyolítását szem előtt tartó normarendszer, amely különbözik a környező területek jogától: a városi béke, a polgárság békés együttélésének a védelme különös jelentőséggel bírt a városjogok történetében. A város volt a bosszúhadjáratoktól, rablólovagoktól mentes, területileg elhatárolt hely.[11] A városi béke érvényesülése a városlakók, a kereskedők illetve kézművesek érdekét is szolgálta, jogbiztonságot teremtett.
Nyugat-Európában a 12. század folyamán alakultak ki a városjogok, melyek racionalitásukat tekintve eltértek a környező területek tartományi jogától.[12] A városjog kialakulásánál jelentős szerepet játszottak a kereskedők személyét megillető kiváltságok illetve a vásárok területi joga, mely később a település lakosaira is kiterjedt.
A magdeburgi jog kezdeteire a 10-11. századi vásártartási kiváltságlevelek utalnak, melyek Magdeburg növekvő jelentőségét dokumentálják. A magdeburgi kereskedők szabadságait már egy 994-ben kelt Quedlinburg vásártartási jogát biztosító oklevél is említi. A kiváltságlevelek sorában kiemelkedő jelentőséggel bírnak Nagy Ottó német-római császár privilégiumai, így például a magdeburgi benedekrendi Mauritiuskolostor alapításáról szóló oklevélben (937) a császár a kongregáció védelméről rendelkezett, s Magdeburg vámbevételeit is nekik adományozta.[13] Kezdetben a kereskedők egyesülését, később azonban a települést is megillették a Nagy Ottó által elismert bíráskodási és eljárási szabadságok.
A 12. században a magdeburgi jog már kifejlett normarendszer, ezt újította meg 1188-ban a város ura, Wichmann von Seeburg érsek.[14] Wichmann érsek
- 22/23 -
rendelkezései elsőként az eljárás formakötöttségén változtattak, így a helyi jogot nem ismerő kereskedők számára is biztosítottá vált a sikeres pervitel. A kollektív felelősség elve helyett az egyéni felelősség irányába való elmozdulást jelzi az a rendelkezés, melyben az apa mentesül a fia által elkövetett bűntett utáni felelősség alól. A verekedés szemtanúi, amennyiben ártatlanságukat bizonyították, szintén nem feleltek Wichmann rendelkezései szerint.
1.3. A szász-magdeburgi jog. A jogtörténettudományban 1980 óta a szász tükröt és a magdeburgi jogot közös néven szász-magdeburgi jogként tartják számon. A lengyel-német tudományos együttműködés eredményeként 1980-ban megjelent tanulmánykötet[15] címében ezt a fajta fogalmi egységet emelte ki. A fogalmi egység mellett szól az is, hogy a magdeburgi városi joggyakorlatban az osztfáliai-szász tartományi jog is helyet kapott. A két jogforrás közép-kelet-európai hatásának vizsgálata is azt mutatta, hogy a szász tükör és a magdeburgi jog nem választható el élesen egymástól.
A szász-magdeburgi jog útja a települések alapításával köthető össze. A magdeburgi jog viszonylag korán kialakult, mert a környező településeknek már a ezen jog alapján adományoztak kiváltságokat. A magdeburgi jogot először a kisebb települések nyerték el. A magdeburgi érsekség területén, az anhalti grófságban, a brandenburgi őrgrófságban, Szászországban, s Türingia egyes területein találhatók azok a települések, melyeknek már a 12. és 13. század fordulóján a magdeburgi jogot adományozták.
Mivel Nyugat-Európában a 12. század végére a városhálózat már jórészt kialakult, így az új települések kelet-európai alapítása a magdeburgi jog hatásának az irányát is meghatározta. A magdeburgi jog Lengyelországban, a Baltikumban, Csehországban, a mai Ukrajna, Fehéroroszország, Szlovákia, Románia és Magyarország területén volt jelen. A középkori Magyarország szabad királyi városaiban illetve az erdélyi és a szepességi szász területeken is találkozunk a magdeburgi jog hatásával.
A szász-magdeburgi jog Közép-Kelet-Európában a 13. századtól kezdve hatott a városjogokon keresztül. A lengyel városfejlődéshez szorosan kapcsolódik a szász-magdeburgi jog elterjedése, így a szász tükör és a magdeburgi jog hatása elsősorban a lengyel városjogfejlődés tükrében értelmezhető.[16]
2.1. Kiváltságlevelek. A magdeburgi jog közép-kelet-európai elterjedése kezdetben a városalapítók akaratnyilatkozatán nyugodott: a város ura
- 23/24 -
kiváltságlevélben biztosította az újonnan alapított településnek a magdeburgi mintájú városjogot. A magdeburgi jogot a 13. században a sziléziai városok szabadságainak a megerősítésénél vették például.
A magdeburgi jog első ismert adományozása 1211-re tehető. Goldberg városa nyerte el elsőként a magdeburgi mintájú városi szabadságokat. Goldberg a 13. század elején már jelentős német lakossággal rendelkezett, elsősorban bányászok telepedtek meg. I. Henrik sziléziai herzeg adományozta a városnak a magdeburgi jogot, melyről egy latin nyelvű kiváltságlevél maradt fenn.[17] 1241-ben kelt Boroszló lakosainak az első kiváltságlevele, melyben a város ura, a sziléziai herceg a polgárokat személyükben szabadnak ismerte el. A tatárjárást követően 1261-ben újból megerősítették a városi szabadságokat.
1250 után jelentősen megnőtt a városi privilégiumok száma, bővült a privilégizált városok köre is. A tatárjárás utáni újraalapítás alkalmával nyerte el 1253 Poznan városa a magdeburgi városjogot, míg Krakkó a kiemelt jogi státuszát 1257-ben az uralkodó szintén a magdeburgi jog szerint garantálta. A krakkói kiváltságlevél esetében a magdeburgi jogot boroszlói mintára adományozták, ami a magdeburgi jog helyi változatának kialakulására is utal.
A Krakkó székhelyű Kis-Lengyelországban kb. 650 magdeburgi jogú települést tartanak számon, a Poznan székhelyű Nagy-Lengyelországban kb. 150-et.[18] A lengyel fennhatóság alá került területeken (Halics, Podólia) sok település nyerte el a magdeburgi jogot. A Piasztok után a Jagelló uralkodók folytatták a kiváltságlevelek adományozását.
A privilégiumok kibocsátása a gazdasági és a a politikai fejlődésre egyaránt hatott. A magdeburgi jog adományozásával a település gazdasági erejének növelését célozták meg az uralkodók. A magdeburgi jogi státusz a kereskedelmi jog korai elemeinek átvételét is jelentette. A modern kereskedelmi jog kialakulását segítették elő olyan jogintézmények, mint a könyvvitel, vagy a társasági jogok örökölhetősége. Az áruforgalom megkönnyítése végett az idegen kereskedők vendégjoga is jelentős szerephez jutott a magdeburgi jogban. Ezen jogintézmények átvétele serkentőleg hatott a városok gazdasági életére.
A magdeburgi jog tartalmi elemei közé tartozott a városlakók szabadsága, a városi béke, a városi jogrend s a város alkotmányos rendje. Politikai értelemben a magdeburgi jog adományozása egyrészt városi szabadságok átvételét jelentette, másrészt a város alkotmányos rendjének kiépítését segítette elő. A kiváltságolt települések legfontosabb közjogi intézményei magdeburgi mintára alakultak ki, így a polgárok gyűlése, a magisztrátus/tanács, a polgármester illetve az esküdtek kollégiuma (Schöffenstuhl).
A magdeburgi jog adományozása autonómiával felruházott polgárközösségek kialakulását segítette elő, melyek saját igazgatással rendelkeztek, s jogéletüket saját joguk szerint alakították. A magdeburgi jog a városi szabadságok zsinórmértékéül szolgált. A polgárok jogainak és kötelességeinek a rögzülése a
- 24/25 -
jogbiztonságot növelte és a Max Weber-i értelemben vett "európai város"[19] kialakulásának az irányába hatott.
2.2. Jogértelmezés. A magdeburgi jog továbbfejlesztésében jelentős szerepet játszott a magdeburgi esküdtek kollégiuma. A városjog értelmezése ehhez a városi testülethez kötődik. A 13. századtól kezdve a magdeburgi esküdtek átfogó és egyedi esetekre is szóló jogértelemzéseket bocsátottak ki. Kezdetben az uralkodók kezdeményezésére, később a városok megkeresésére adtak a magdeburgi úgynevezett "esküdti levélben" iránymutatást a magdeburgi jogról. Előfordult az is, hogy közvetlenül a peres felek fordultak a magdeburgi esküdtekhez. A magdeburgi esküdtek kollégiuma mellett a hallei esküdtek is adtak iránymutatást a hatályos városi jogról.
Az egyik legkorábbi magdeburgi jogi jogforrás, a hallei esküdtek levele az alsósziléziai Neumarkt városának, 1235-ből maradt fenn. Ebben a latin nyelvű jogértelmezésben a városi bíráskodás szerveiről, ülésnapjairól, egyes bűncselekményekről, mint az emberölés, testi sértés és a házi béke megsértése illetve az eskütársakkal való bizonyításról találunk jogi felvilágosítást. Ezen kívül kötelmi jogi, örökjogi és házassági vagyonjogi rendelkezéseket tartalmaz a hallei jogértelmezés.
A hallei esküdtek 1235-ös levelét a jogirodalomban korábban a szász tükör első városi viszonyokra való átültetésének tekintették. Ezt a tézist 2003-ban Bernd Kannowski és Stephan Dusil cáfolta meg.[20] A hallei esküdtek levele a neumarkti jog alapját képezték, amely a magdeburgi jog helyi változataként 300 további lengyel település jogának szolgált alapul. A neumarkti jog értelmezését a később már maguk a neumarkti esküdtek végezték.
A jogértelmezések sorában szintén nagy jelentőséggel bír a magdeburgi esküdtek Boroszló városának szóló átfogó jogértelmezése, amelyet először 1261-ben küldtek meg a sziléziai herzeg és a boroszlóiak közös megkeresésére.[21]
A magdeburgi esküdtek egyedi ügyben is adtak iránymutatást. Boroszlói megkeresésre például majd hétszáz egyedi kérdésre szóló iránymutatás ismert, melyek publikálása a berlini jogtörténész Friedrich Ebel nevéhez fűződik.[22] A magdeburgi jog normái ezekből a döntvényekből ismerhetők meg. Az esküdtek levele ebben az esetben egy kérdésből és egy iránymutatásból állt. A kérdésben a Magdeburghoz forduló város ismertette a problematikus jogesetet, s erre a levélre jegyezték fel a magdeburgi esküdtek az irányadó jogot. Az esküdti levelekben a kommunikáció nyelve a német volt. Az egyedi döntvényeket később
- 25/26 -
összegyűjtötték, így jött létre a Magdeburger Urteile néven ismert forrásgyűjtemény, melynek lengyel, cseh és ukrán fordításait a helyi igazságszolgáltatásban is alkalmazták.
A jogértelmezés, az esküdti levelek kibocsátása jogi értelemben vett kommunikációt feltételezett Magdeburg és a lengyel városok között. A jog iránymutatásokban, döntvényekben való rögzítése a jogbiztonság érvényesüléséhez járult hozzá.
A magdeburgi egyedi jogértelmezés útja azonban költséges és hosszadalmas volt, ezért a nagyobb lengyel városok (Boroszló, Neumarkt, Kulm) esküdtjei is adtak ki a magdeburgiakéhoz hasonló jogi iránymutatásokat. A helyi jogértelmezés során különösen fontos szerep jutott a krakkói várban székelő magdeburgi jogi felsőbíróságnak (Ius supremum Maydeburgense castri Cracoviensis). Nagy Kázmér lengyel király alapította 1356-ban ezt a speciális német jogi bíróságot, amely KisLengyelország városainak a felsőbírósága lett. A bíróság alapítása a királyi központosítást szolgálta s a magdeburgi jogi bíráskodást volt hivatott egységesíteni.[23] A központosítási törekvésekkel ugyanis szemben állt a külhonból származó jogi útmutatás, ezért az uralkodó megtiltotta a kis-lengyel városoknak, hogy a magdeburgi jog kérdéseiben a magdeburgi esküdtekhez forduljanak. Így a lengyel uralkodó székvárosában döntötték el a német jog alapján az ügyeket.
A felsőbíróság székhelye a krakkói királyi várban volt. A felsőbíróság a német jogú városokban a helyi bírói teendőket látta el, ugyanakkor fellebbezési fórum is volt. Az eljárás megkeresésre indult. Nemcsak városi és falusi bíróságoktól, a városi tanácsoktól, a kolostorokból fordultak a krakkói bírósághoz jogi tanácsért, de a peres felek is kezdeményezhették a felsőbíróság felülvizsgálati eljárását.[24]
A bíróság élén egy kinevezett bíró (Vogt) állt, aki élethosszig töltötte be hivatalát. Jogi iránymutatásait hét esküdttel közösen adta ki, akik a környező kisebb városokban bíróként jártak el, így ismerték a helyben irányadó jogot. A krakkói felsőbíróság a magdeburgi jog és a szász tükörben feljegyzett jogelvek alapján ítélkezett, ügyeinek döntő részét magánjogi és eljárásjogi kérdések adták.[25] Valószínűsíthető, hogy a krakkói várban megvolt a szász tükör egy kézirata, s a felsőbíróság ítélkezésénél ezt a jogforrást is alkalmazták.
A 16-17. század folyamán még a kis-lengyelországi vonzáskörzetén kívül is fordultak a krakkói német jogi bírósághoz. Bár a lengyel nemesség ennek a központi bíróságnak a befolyását is igyekezett csökkenteni, a krakkói felsőbíróság működése 1791-ig igazolható.
- 26/27 -
2.3. Jogtudományi munkák. A szász-magdeburgi jogot a 16. században, a lengyel reneszánsz idején kezdődték el feldolgozni. Ez a korszak a lengyel koraújkori jogi irodalom aranykorának is tekinthető. Ebben a korban már intézményes keretek között is művelték a jogtudományt, az 1364-ben alapított krakkói egyetemen működő jogi karon. Az egyetem professzorai és hallgatói jelentős mértékben hozzájárultak a magdeburgi jog helyben való tudományos feldolgozásához. A szász-magdeburgi jog elterjedését a könyvnyomtatás is elősegítette, melyet a koraújkori Lengyelországban már széles körben alkalmaztak. Ezáltal megsokszorozódott a jogtudományi munkák száma.
Kezdetben latin nyelvű jogi munkák születtek. 1535 jelent meg Mikotai Jaskier krakkói városi jegyző könyve, a szász tükör és a magdeburgi jog feldolgozása, egy az itáliai egyetemeken szokásos, úgynevezett glosszált kiadás.[26] Jaskier munkájának a hatása a joggyakorlatban és a tudományban is kimutatható. A lengyel király ezt a jogtudományi munkát hatályos jogként ismerte el, így a városi és falusi jogszolgáltatásban is alkalmazták. Jaskier könyve további tudományos munkák alapjául is szolgált.
A 16. század második felében már lengyel nyelven is készültek összefoglaló munkák a magdeburgi jogról. A krakkói felsőbíróság jogásza volt Bartholomäus Groicki, akinek 1558-ban jelent meg először az "Artykuły prawa majdeburskiego" (A magdeburgi jog cikkelyei) című munkája.[27] A könyv a magdeburgi jog első lengyel nyelvű kiadásának számít.
A lengyel nyelvű jogi irodalom kezdete egy másik szerző, Paweł Szczerbic nevével is fémjelezhető. Szczerbic munkássága a közép-kelet európa kulturális összetartozását is jól példázza. Paweł Szczerbic krakkói kézművescsaládból származott, s a krakkói egyetemen folytatott jogi tanulmányokat.[28] Tanulmányai során külföldre is eljutott, s nagy valószínűséggel Olaszországban is járt. Hazatérvén a galíciai kereskedő-városban Lembergben telepedett le, ahol a városi igazgatás jogértő jegyzője lett. Lembergben saját nyomdát alapított, itt adta ki lengyel nyelvű jogi munkáit. 1582-ben a királyi székhelyre, Krakkóba költözött, ahol királyi udvari jegyzőként részt vett a jogalkotásban.
Szczerbic neve azonban a latin és német városjogi források lengyel fordítójaként vált ismertté. Két jelentős városjogi munkát jelentetett meg lengyel fordításban, a szász tükör alfabetikus rendszerét a "Speculum Saxonum"-ot[29] és a városjogot
- 27/28 -
elemző "lus municipale"-t.[30] Mindkét munka először 1581-ben Lembergben, második kiadása 1610-ben Poznańban, s harmadik kiadása 1646-ban Varsóban jelent meg. A többszöri megjelenés és a kiadás helyei is a magdeburgi jog iránti érdeklődést tanúsítják.
A magdeburgi jog tudományos feldolgozására az ukrán területeken is sor került, többnyire krakkói közvetítéssel.[31] A magdeburgi jog gyűjteményeit a szerzők Jaskier és Groicki munkái alapján készítették el. A 18. századi ukrán munkák bizonyítják, hogy a magdeburgi jog helyben is gyökeret vert.
A szász-magdeburgi jog utolsó ismert feldolgozása Ukrajnában 1807-ben jelent meg.[32] Ebben a gyűjteményben már az ukrán jogot hasonlította össze a szerző a magdeburgi és a kulmi joggal valamint a szász tükör cikkelyeivel.[33] A magdeburgi és az ukrán jogot összehasonlító tudományos munkák a 18-19. századi kodifikáció során fontos előmunkálatoknak bizonyultak.
2.4. A szász-magdeburgi jog további útja Kelet-Európában. A magdeburgi jog lengyel közvetítéssel jutott el a balti-tengeri területekre, ahol Kulm város joga volt irányadó. A kulmi jogot, melyet az ottani esküdtek értelmeztek, a magdeburgi jog helyi változataként tartják számon. A Német Lovagrend fennhatósága alatt levő területeken a 17. századig érvényben volt a kulmi jog.
A nyugat-keleti kereskedelmi útvonalon Boroszlón és Krakkón keresztül jutottak el a német telepesek a Szepességbe.[34] Krakkó közelsége, s a 13 szepességi város lengyel királynak 1412-ben történt elzálogosítása a magdeburgi jog intenzív kisugárzását jelentette.
A kereskedelmi kapcsolatok a jogszokásokat is közvetítették. A 15. századi Budai Jogkönyv kezdetén a budai jog magdeburgi joggal való egyezésére[35] utalt a szerző. A magdeburgi jog hatása Budán Boroszló közvetítésével valószínűsíthető.[36] A Budai Jogkönyv egy cikkelyében említést tesz a boroszlói kereskedőkről, akik áruikkal Pestnek tartottak, hogy Buda árumegállító jogát elkerüljék.[37]
- 28/29 -
Az erdélyi szászok lengyelországi kapcsolatai is ismertek. Kassán, Krakkón és Torunon keresztül vezetett az a kereskedelmi útvonal, amelyen egyesek egészen Gdanskig is eljutottak. A krakkói egyetem hallgatói között számos magyarországi, ill. erdélyi szász is volt.
A kéziratok elterjedése jól mutatja a szász-magdeburgi jog útját. Eperjes város jogkönyvében magdeburgi jogi feljegyzés is található.[38] Krakkó és Eperjes között intenzív kereskedelmi kapcsolat állt fenn. Eperjes város magisztrátusa rendszeresen Krakkóban vásárolta a papírt, ami a vízjelek alapján kimutatható. A számadáskönyvekbeli bejegyzések is arra utalnak, hogy 1510-tól kezdve Krakkóból szerezték be az eperjesiek a papírt.
2.5. Magdeburgi jog kelet-európai hatásának a vége. A magdeburgi jog hatása Kelet-Európában a 19. század elejéig, a nemzetállamok jogegységesítési törekvéséig kimutatható. Az új törvények életbeléptetésével az uralkodók hatályon kívül helyezték a szokásjogi alapokon nyugvó német jogot. Lengyelországban az ország háromszori felosztása (1772, 1793 és 1795) és az egyes országrészeknek a porosz, osztrák és orosz birodalom jogrendszereibe való beolvasztása jelzi a szász -magdeburgi jog hatásának a végét.
Összehasonlítva a kelet- és közép-európai területekkel, a magdeburgi jog hatása a leghosszabban a mai Ukrajnában mutatható ki. A magdeburgi jog utolsó ismert adományozása Poltawa ukrán város polgárainak történt 1732-ben.
1802-ben, amikor I. Sándor cár megerősítette Kijev kiváltságait és a törvények helyett ismét a szokásjogi alapú magdeburgi jog érvényesült, Kijev polgárai emlékművet emeltek a magdeburgi jognak. Ez az emlékmű, mely ma is a Dnyeper partján áll, a szász-magdeburgi jog hatásának a keleti határát is jelzi.[39] Ukrajnában a német jog hatásának az utolsó szakasza a Svod zakonov, az orosz birodalom törvénygyűjteményének az 1840-es és 1842-es hatálybaléptetésével ért véget. A hatálybaléptetéssel az uralkodó megtiltotta, hogy a joggyakorlatban a magdeburgi jogra hivatkozzanak, ehelyett a birodalmi törvények lettek irányadóak. Ezzel a jogi aktussal zárult a szász-magdeburgi jog hatszáz éves története Közép- és Kelet-Európában.
A magdeburgi jog írásos anyaga 1631-ben, amikor a várost a császári csapatok a harmincéves háború idején feldúlták, az esküdtek levéltárának anyagával együtt elégett. Kezdetben ennek a gazdag joganyagnak a rekonstruálását tűzték ki a tudományos munkálatok célként. A magdeburgi esküdtek levelei a jogkérdést küldő városok anyagaiban megtalálhatók, így a jogi útmutatások felkutatása, a közép-
- 29/30 -
kelet-európai városok levéltárainak a felkeresése lett a magdeburgi jogi kutatások elsődleges célja.
A historizmus korában, a 19. század utolsó harmadában kezdődött meg a magdeburgi jogú városok levéltári anyagának a feltérképezése, az elégett források pótlása. Az egyéni törekvések mellett hamarosan intézményes keretek között is folyt a kutatás. A müncheni Bajor Királyi Tudományos Akadémia például 1888-ban megbízást adott Erich Liesegangnak, a berlini Királyi Könyvtár munkatársának, hogy kutassa fel a magdeburgi jog forrásait.[40] Liesegang a mai Szász-Anhalt tartomány területéről kiindulva egészen Boroszlóig végzett kutatásokat. A forrásfeltárás eredményeként egy felmérés készült a magdeburgi esküdtek útmutatásairól,[41] amely a későbbi kutatások és forráskiadások kiindulópontjául szolgált.
A forrásfeltárás és a kutatás következő szakasza az első világháborút követő időszakra tehető. Ebben a korszakban a német jog kelet-európai hatását az úgynevezett "Ostforschung" alapján vizsgálták.[42] A két világháború közötti munkákban németeket a "kultúra hordozóiként" (Kulturträgertheorie) tüntették fel, s a "kolonizáció", a németeknek a régió "civilizálásában" játszott szerepének a feltárása vezette a kutatásokat.[43]
A nemzetszocializmus idején már kifejezetten politikai célok motiválták a magdeburgi jog kelet-európai hatásának a kutatását. A magdeburgi jog forrásainak gyűjtése is a náci Németország területi igényeit volt hivatott alátámasztani. Ebben a szellemben alapították 1940-ben a Magdeburgban a Városjogi Kutatóintézetet (Institut zur Erforschung des Magdeburger Stadtrechts),[44] az NSDAP-polgármester Fritz Markmann kezdeményezésére. Az intézet célkitűzése a magdeburgi jog külső forrásainak a megismerése és összegyűjtése volt.[45] Ezért az akkori magdeburgi levéltáros, Paul Krause a megszállt kelet-európai területekre utazott, hogy összegyűjtse a lengyel és az ukrán városokban fellelhető magdeburgi jogi anyagot. A háború végén a városjogi intézet megszűnt.
- 30/31 -
A második világháborút követő időszakban a magdeburgi jogi kutatások nem szakadtak meg, sőt a háború előtt és alatt publikáló személyek az 1960-as évekig megszakítás nélkül tovább folytatták tudományos tevékenységüket.[46] A nyugat-felé orientálódó Német Szövetségi Köztársaság megújult történetírása viszont a németek s a német jog kelet-európai történetét nem vizsgálta. A kutatási témát a történettudományban az "európai történelem problémájaként" kezelték még 1975-ben is.[47]
A Német Szövetségi Köztársaságban, az 1960-as években viszont több európai irányultságú kutatói központ is alakult. Az európai jogtörténeti kutatások központja a Frankfurt am Mainban Helmut Coing által alapított Max-Planck-Institut für europäische Rechtsgeschichte volt, ahol lengyel vendégkutatók is dolgoztak a magdeburgi jogról. A krakkói felsőbíróság ítélkezési gyakorlatáról kutatott például Ludwik Łysiak.[48]
A Német Demokratikus Köztársaság jogtörténete, mely ideológiailag a történelmi-materializmuson alapult, a keleti tömb országaiban a szláv hatások kimutatására törekedett, így a német jog kelet-európai hatása a vizsgálatok perifériájára szorult. A városjogokat elsősorban igazgatástörténeti szempontból értelmezték,[49] s a középkor csak csekély mértékben szerepelt a marxista-leninista szellemű oktatásban.
Az 1980-as évek végére az NDK-ban is megújulás figyelhető meg. 1988-ban egy konferencia keretében emlékeztek meg Wichmann érsek kiváltságlevelének 800. évfordulójáról. Az 1980-as évekkel kezdődően, a kelet-nyugati közeledés jegyében a közép-kelet-európai országok jogtörténetének az eredményei is hozzáférhetővé váltak, így az európai közös múlt és a kulturális alapok is kutathatóvá váltak.
A jelenkori kutatásokat két hallei jogtörténész, Rolf Lieberwirth és Heiner Lück publikációi alapozták meg. A forráskiadásban jelentős eredmények tanúskodnak a finn filológus Ilpo Tapani Piirainen munkásságáról, aki szlovákiai levéltárakban német nyelvű városi jogkönyvek kéziratait gyűjtötte össze és jelentette meg nyomtatásban.[50] 2004-ben, a nyolc közép-kelet-európai ország Európai Unióhoz
- 31/32 -
való csatlakozásának az évében a kezdődött meg a lipcsei székhelyű Szász Tudományos Akadémián az a projekt, mely a szász-magdeburgi jog történelmi szerepét európai szemszögből, interdiszciplináris módszerekkel (jogtörténet és nyelvtudomány) vizsgálja.[51]
Magyarországon a szász tükör magyar fordítását két szegedi kutató végezte, Blazovich László történész és Schmidt József nyelvész. 2005-ben jelent meg ez a munka részletes bevezető tanulmányokkal,[52] melyek a magyar jogrendszer európai alapjainak kutatásában is kiemelkedő jelentőséggel bírnak.
Új módszertani eredménynek tekinthető, hogy a jogtörténeti kutatásba felvették a társadalomtudományban már bevett "kulturális transzfer" paradigmát.[53] Ezzel a módszertani megközelítéssel a szász tükör és a magdeburgi jog kelet-európai hatása pontosabban megragadható. A kelet-európai jogtörténetírás valamint az európai várostörténet újításainak az alkalmazásával a szász-magdeburgi jog, mint Európa történelmi öröksége kezelhető.
Mint arra a Szász Tudományos Akadémia kutatási programja[54] is rámutatott, a szász-magdeburgi jog kulturális összekötő erő volt Közép-és Kelet-Európában, mely a ius commune mellett Európa keleti felének jogi kultúráját alakította. A magdeburgi jog és a szász tükör jelentős mértékben hatott Közép- és Kelet-Európa középkori és koraújkori alkotmány- és jogfejlődésére, ezért mindkét jogforrás az európai jog- és kultúrtörténet jelentős emlékének, Közép-Kelet-Európa történelmi örökségének tekinthető. ■
JEGYZETEK
* A Miskolci Egyetemen 2013. május 16-án elhangzott előadás írásos változata. A szerző köszönetet mond Prof. Dr. Stipta Istvánnak és Dr. Koncz Ibolya Katalinnak a megtisztelő meghívásért.
[1] Szász tükör, Rímpáros előszó. Idézet Blazovich László és Schmidt József fordítása alapján. Eike von Repgow: A Szász tükör (közreadja: Blazovich László és Schmidt József), Szeged, Pólay Elemér Alapítvány/Csongrád Megyei Levéltár, 2005, 113. o.
[2] Peter Landau: Der Entstehungsort des Sachsenspiegels. Eike von Repgow, Altzelle und die anglo-normannische Kanonistik, Deutsches Archhiv für Erforschiung des Mittelalters 61 (2005) 1., 73-101. o.
[3] Szász tükör, Landrecht, 2. könyv, 52. Eike von Repgow: A Szász tükör 191. o.
[4] Szász tükör, Landrecht, 2. Könyv, 39, Eike von Repgow: A Szász tükör 184. o.
[5] Szász tükör, Landrecht, 2. Könyv, 59, 4. Eike von Repgow: A Szász tükör 194-195. o.
[6] Szász tükör, Landrecht, 1. könyv, 24. Eike von Repgow: A Szász tükör 133. o.
[7] Rolf Lieberwirth: Die Wirkungsgeschichte des Sachsenspiegels, in: Eike von Repgow. Sachsenspiegel. Die Wolfenbütteler Bilderhiandschirift des Sachisenspiegels. Aufsätze und Untersuchiungen. Kommentarband zur Faksimile-Ausgabe (szerk.: Ruth Schmidt-Wiegand) Berlin, Akademie, 1993, 65.o.
[8] Heiner Lück: Über den Sachisenspiegel. Entstehiung, Inhalt und Wirkung des Rechtsbuches. 3. átdolg. kiadás, Dößel (Saalkreis), Stekovics, 2013, 35-37. o.
[9] Glossen zum Sachsenspiegel-Landrecht Buch'sche Glosse. Teile 1-3, (szerk.: Frank-Michael Kaufmann), Hannover, Hahn, 2002; Glossen zum Sachsenspiegel-Lehnrecht. Die kürzere Glosse. T. 1 u. 2., (szerk.: Frank-Michael Kaufmann), Hannover, Hahn 2007; Bernd Kannowski: Die Umgestaltung des Sachsenspiegelrechts durch die Buch'sche Glosse, Hannover, Hahn, 2007.
[10] Frank-Michael Kaufmann, Glossen zum Sachsenspiegel, in: Eike von Repgow. Sachsenspiegel. Die Dresdner Bilderhandschrift Mscr. Dresd. M 32. Faksimile-Ausgabe. Aufsätze und Untersuchungen, (szerk.: Heiner Lück), Graz, Akademische Druck- und Verlagsanstalt, 2011, 101. o; Peter Neumeister: Johann von Buch. Ein altmärkischer Rechtsgelehrter im Dienste der Wittelsbacher, in: Die Altmark von 1300 bis 1600. Eine Kulturregion im Spannungsfeld von Magdeburg, Lübeck und Berlin, (szerk. : Jiři Fajt/Wilfried Franzen/Peter Knüvener), Berlin, Lukas, 2011, 151. o.
[11] Karl Siegfried Bader/Gerhard Dilcher, Deutsche Rechtsgeschichte. Land und Stadt - Bürger und Bauer im Alten Europa, Berlin, Springer, 1999, 642-648. o.
[12] Bader/Dilcher: Deutsche Rechtsgeschichte 603-604. o.
[13] Gustav Hertel: Urkundenbuch der Stadt Magdeburg, Halle, Otto Hendel, 1892, 1. köt., 1-7. o.
[14] Hertel: Urkundenbuch der Stadt Magdeburg 30-31.o.; Rolf Lieberwirth, Das Privileg des Erzbischofs Wichmann und das Magdeburger Recht, Berlin, Akademie, 1990; Matthias Puhle (szerk.): Erzbischof Wichmann (1152-1192) und Magdeburg im hohen Mittelalter. Stadt, Erzbistum, Reich. Ausstellung zum 800. Todestag Erzbischof Wichmanns vom 29. Oktober 1992 bis 21. März 1993, Magdeburg, Magdeburger Museen, 1992.
[15] Dietmar Willoweit/Winfried Schich (szerk.), Studien zur Geschichte des sächsisch-magdeburgischen Rechts in Deutschland und Polen, Frankfurt am Main, Peter Lang, 1980.
[16] Inge Bily/Wieland Carls/Katalin Gönczi: Sächsisch-magdeburgisches Recht in Polen. Untersuchungen zur Geschichte des Rechts und seiner Sprache, Berlin, Boston, De Gruyter, 2011.
[17] Paul Laband, Magdeburger Rechtsquellen, Königsberg, 1869, utánnyomás Aalen, Scientia, 1967, 4-6. o.; Ernst Theodor Gaupp, Das alte Magdeburgische und Hallische Recht. Ein Beitrag zur deutschen Rechtsgeschichte, Breslau 1826, utánnyomás Aalen, Scientia, 1966, 80-85. o.
[18] Lieberwirth, Die Wirkungsgeschichte des Sachsenspiegels 460. o.
[19] Max Weber: Wirtschaft und Gesellschaft. Grundriss der verstehenden Soziologie, 5. kiad., Tübingen, Mohr, 2009, 741-757. o.
[20] Bernd Kannowski/Stephan Dusil: Der Hallensische Schöffenbrief für Neumarkt von 1235 und der Sachsenspiegel, Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte. Germanistische Abteilung, 120 (2003), 61-90. o.
[21] Friedrich Ebel: Breslau, in: Handwörterbuch zur deutschen Rechtsgeschichte, (szerk.: Albrecht Cordes, Heiner Lück és Dieter Werkmüller) 2. átdolg. kiad, 1. köt., Berlin, Erich Schmidt, 2008, 681 -684 hasáb.
[22] Friedrich Ebel (szerk.): Magdeburger Recht, 2. köt., Die Rechtsmitteilungen und Rechtssprüche für Breslau. 1. rész: Die Quellen von 1261 bis 1452; 2. rész: Die Quellen von 1453 bis zum Ende des 16. Jahrhunderts, Köln, Wien, Böhlau, 1989 és 1995.
[23] Maximilian Herberger: Krakauer Oberhof für deutsches Recht, in: Handwörterbuch zur deutschen Rechtsgeschichte, (szerk.: Adalbert Erler, Ekkehard Kaufmann és Dieter Werkmüller), 1. kiad., 2. köt., Berlin: Erich Schmidt, 1978, 1169-1171. hasáb; Ludwik Łysiak: Ius supremum Maydeburgense castri Cracoviensis 1356-1794. Organisation, Tätigkeit und Stellung des Krakauer Oberhofs in der Rechtsprechung Altpolens, Frankfurt am Main, Klostermann, 1990; Margret Obladen: Magdeburger Recht auf der Burg zu Krakau. Die güterrechtliche Absicherung der Ehefrau in der Spruchpraxis des Krakauer Oberhofs, Berlin, Duncker & Humblot, 2005.
[24] Obladen: Magdeburger Recht auf der Burg zu Krakau 45. o.
[25] Obladen: Magdeburger Recht auf der Burg zu Krakau 25. o.
[26] Mikołaj Jaskier: Iuris provincialis, quod speculum Saxonum vulgo nuncupatur libri tres, Samosci, 1602.
[27] Bartłomiej Groicki: Artykuły Práwá Máydeburskiego, Ktore zowa Speculum Saxonum, Krakau, 1558, 1559, 1560, 1565, 1616, 1629, 1760. V.ö. Danuta Janicka: Groicki, Bartolomaeus (um 1534-1605), in: Handwörterbuch zur deutschen Rechtsgeschichte, (szerk.: Albrecht Cordes, Heiner Lück és Dieter Werkmüller), 2. átdolg. kiadás, Berlin: Erich Schmidt, 2012, 661-662 hasáb.
[28] Életrajzi adataira l. Grzegorz M. Kowalski bevezető tanulmányát: Paweł Szczerbic: lus municipale, to jest prawo miejskie majdeburskie, nowo z łacińskiego i z niemieckiego na polski język z pilnością i wiernie przełożone, (szerk.: Grzegorz M. Kowalski), Kraków, Księgarnia Akademicka, 2011, IX-X. o.
[29] Paweł Szczerbic: Speculum Saxonum albo prawo saskie i majdeburskie porządkiem obiecadła z łacińskich i niemieckich egzemplarzów zebrane a na polski język z pilnością i wiernie przełożone, Lwów, 1581, 2. kiad. Poznań, Wolrab, 1610; 3. kiad. Warszawa, 1646.
[30] Paweł Szczerbic: Jus Municipale. To jest prawo miejskie majdeburskie nowo z łacińskiego i z niemieckiego na polski język z pilnością i wiernie przełożone, Lwów, 1581. Új kiadása: Paweł Szczerbic, Ius municipale. (kiad.: Grzegorz M. Kowalski). Kraków, Księcjarnia Akademicka, 2011. Vö. Inge Bily/Gönczi Katalin: Lengyel forrásmunka a jogi transzfer köréből - Paweł Szczerbic, Ius Municipale. in: Jogtörténeti Szemle, 2013/1, 60-61. o.
[31] Heiner Lück: Magdeburger Recht in der Ukraine, in: Zeitschrift für Neuere Rechtsgeschichte, 12 (1990), 113-126. o.
[32] Sobranie malorossijskich prav, 1807.
[33] Heiner Lück/Ernst Eichler (szerk.), Rechts- und Sprachtransfer in Mittel- und Osteuropa, Sachsenspiegel und Magdeburger Recht, Berlin, De Gruyter, 2008, 16-17. o.
[34] Gönczi Katalin / Wieland Carls, Sächsisch-magdeburgisches Recht in Ungarn und Rumänien. Autonomie und Rechtstransfer im Donau- und Karpatenraum. Berlin, Boston, de Gruyter, 2013, 93100. o.
[35] OSB 1: "Itt kezdődik a Buda városának jogaira alapozott jogkönyv, amely tételében, illetőleg részében megegyezik a magdeburgi joggal [...]" Blazovich László/Schmidt, József (szerk.): Buda város jogkönyve, 2. köt, Szeged, 2001, 301. o.
[36] Nikolicza Erika: Boroszló és Görlitz lehetséges szerepe a budaiak magdeburgi joggal való megismerkedésében, in: Tiszteletkör, Történeti tanulmányok Draskóczy István egyetemi tanár 60. születésnapjára, Budapest, Eötvös, 2012, 155-163. o.
[37] OSB 444: "Az 1502. évben a boroszlóiak megrakott kocsijaikkal fent Esztergomnál átkeltek a Dunán és a túloldalon Pest felé haladtak, ellentétben városi privilégiumainkkal, amelyek szerint a lerakodásra csakis itt Budán kerülhet sor, és sehol másutt Magyarországon." Blazovich /Schmidt: Buda város jogkönyve, 2. köt., 544. o.
[38] Ulrich-Dieter Oppitz: Deutsche Rechtsbücher des Mittelalters, Köln, Wien, Böhlau, 1990-1992. 2. köt., 772. o. 1292. sz.
[39] Lück, Magdeburger Recht in der Ukraine 113-126. o; Uő, Das Denkmal des Magdeburger Rechts in Kiew, Forschungen zur Rechtsarchäologie und Rechtlichen Volkskunde, 12. évf. (1990), 109-119. l.
[40] Erich Liesegang: Bericht über eine zur Herstellung eines Verzeichnisses der Magdeburger Schöffensprüche im Auftrage der Königl. Bayrische n Akademie der Wissenschaften im Jahre 1889 unternommenen Reise, Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte. Germanistische Abteilung, 16. (1895), 281-300. o.
[41] Victor Friese/Erich Liesegang (szerk.): Die Magdeburger Schöffensprüche für Gross-Salze, Zerbst und Anhalt, Naumburg und aus dem Codex Harzgerodanus, Berlin, Reimer, 1901.
[42] Markus Krzoska: Ostforschung, in: Handbuch der völkischen Wissenschaften. Personen -Institutionen - Forschungsprogramme - Stiftungen, (szerk.: Ingo Haar és Michael Fahlbusch), München, Saur, 2008, 452-463. o.
[43] Walter Möllenberg: Eike von Repkow und seine Zeit. Recht, Geist und Kultur des deutschen Mittelalters, Burg, Hopfer, 1934, 85. o.
[44] Heiner Lück: "Der Deutsche kommt also im Osten in kein Neuland Das Insti tut zur Erforschung des Magdeburger Stadtrechts (1940-1945), in: Historische Forschung in Sachsen-Anhalt. Ein Kolloquium aus Anlaß des 65. Geburtstages von Walter Zöllner, (szerk.: Heiner Lück és Werner Freitag), Stuttgart, Leipzig, Hirzel, 1999, 125-145. o.
[45] Theodor Goerlitz/Paul Gantzer:Die Magdeburger Schöffensprüche und Rechtsmitteilungen für Schweidnitz, Stuttgart, Berlin, Kohlhammer 1940; Weizsäcker, Wilhelm, Magdeburger Schöffensprüche und Rechtsmitteilungen für den Oberhof Leitmeritz, Stuttgart, Berlin, Kohlhammer, 1943;Theodor Goerlitz/Paul Gantzer: Magdeburger Schöffensprüche für die Hansestadt Posen und andere Städte des Warthelandes, Stuttgart, Berlin: Kohlhammer, 1944.
[46] Theodor Goerlitz: Die Anfänge der Schöffen, Bürgermeister und Ratmannen in Magdeburg, Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte. Germanistische Abteilung, 65 (1947), 70-85. o.; Franz Klein-Bruckschwaiger: Das Buch der Magdeburgischen Urteile im Breslauer Staatsarchiv, Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte. Germanistische Abteilung, 66 (1948), 261-293. o.; Wilhelm Weizsäcker: Geschichte der Deutschen in Böhmen und Mähren, Hamburg 1950.
[47] Walter Schlesinger (szerk.): Die deutsche Ostsiedlung des Mittelalters als Problem der europäischen Geschichte, Sigmaringen, Jan Thorbecke, 1975.
[48] Łysiak: Ius supremum Maydeburgense castri Cracoviensis 1356-1794.
[49] Matthias Puhle: Vorwort, in: Erzbischof Wichmann (1152-1192) und Magdeburg im hohen Mittelalter. Stadt - Erzbischtum - Reich, (szerk.: Matthias Puhle), Magdeburg 1992, IV. o.
[50] Ilpo Tapani Piirainen: Das Stadt- und Bergrecht von Banská Štiavnica/Schemnitz. Untersuchungen zum Frühneuhochdeutschen in der Slowakei, Oulu 1986; Ilpo Tapani Piirainen: Das Stadt- und Bergrecht von Kremnica/Kremnitz. Untersuchungen zum Frühneuhochdeutschen in der Slowakei. Heidelberg 1983.
[51] Inge Bily: Das Projekt "Das sächsisch-magdeburgische Recht als kulturelles Bindeglied zwischen den Rechtsordnungen Ost- und Mitteleuropas", in: Deutsche Sprache und Kultur in der Zips, (szerk.: Wynfried Kriegleder, Andrea Seidler és Jozef Tancer), Bremen, Edition Lumière, 2007, 179-186 o.; Wieland Carls, Das sächsisch-magdeburgische Recht. Sprach- und Rechtstransfer in Mittel- und Osteuropa, in: Legal Transitions. Development of Law in Formerly Socialist States and the Challenges of the European Union/Rechtsentwicklung in den ehemaligen sozialistischen Staaten und die Herausforderung der Europäischen Union, (szerk.: Balogh Elemér, Hegedűs Andrea, Mezei Péter, Szomora Zsolt és Traser Julianna Sára), Szeged, Pólay Elemér Alapítvány, 2007, 259-267. o.
[52] A Szász tükör (közreadja: Blazovich László és Schmidt József), Szeged, Pólay Elemér Alapítvány/Csongrád Megyei Levéltár, 2005.
[53] Heiner Lück: "sollen alle dy von Polen unde die von Behemen ... ir recht zu Halle holen"... Zeugnisse und Erwägungen für Halles Standort in der Magdeburger Stadtrechtsfamilie, in: Halle im Licht und Schatten Magdeburgs. Eine Rechtsmetropole im Mittelalter, (szerk.: Heiner Lück), Forschungen zur hallischen Stadtgeschichte. 19. köt., Halle/S., 2012, 9-36. o.
[54] A "Das sächsisch-magdeburgische Recht als kulturelles Bindeglied zwischen den Rechtssystemen Mittel- und Osteuropas" c. kutatási projekt vezetője Prof. Dr. Heiner Lück. www.magdeburger-recht.eu (2013.05.31)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző Dr. habil, tudományos munkatárs, Sächsische Akademie der Wissenschaften zu Leipzig.
Visszaugrás
