A gyermekjogok közelről - a kiszolgáltatottság dimenziói és a kivezető utak című konferencia 2016. november 17-én az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalának Korczak-termében került megrendezésre. A rendezvény közreműködő partnerei a Szombathelyi Barnahus Projekt és a Terre des Hommes Magyarország Alapítvány voltak. A résztvevők a délelőtt folyamán magyar és angol nyelvű előadásokat, valamint egy pódiumbeszélgetést hallgathattak meg, ezt követően a délutáni ülésszakban két párhuzamos workshop megtekintése közül választhattak. A konferencia moderátora Lápossy Attila, az Alapvető Jogok Biztosa Hivatala Gyermekjogi Osztályának vezetője volt.
A konferenciát Székely László, az alapvető jogok biztosa nyitotta meg köszöntőjével, melyben kiemelte, hogy alapjogi biztosi minőségében megkülönböztetett figyelmet fordít a gyermekek jogainak védelmére és alapvető ombudsmani feladatnak tekinti a sérülékeny csoportok jogainak érvényesítését. Hangsúlyozta, hogy a Hivatal az ilyen tárgyú ügyeket mindig soron kívül és kiemelt körültekintéssel vizsgálja, az egyes átfogó kérdések áttekintése érdekében pedig évi ütemezésű tematikus vizsgálatokat foganatosít. Alapjogi biztosként feladatának tartja azt is, hogy folyamatos szakmai párbeszédet tartson fent a gyermekek jogaiért dolgozó szakemberek között annak érdekében, hogy az önmagukért kiállni korlátozottan, vagy egyáltalán nem képes gyermekek jogainak tényleges védelme minél hatékonyabban valósulhasson meg. Ennek kapcsán kiemelt jelentőséget tulajdonít az állami intézmények, valamint a civil szféra közötti kölcsönös bizalomra épülő, összehangolt együttműködésnek. Beszéde során kitért arra is, hogy az idei évben több nagy horderejű ügy kapcsán is fény derült a gyermekjogokkal kapcsolatos alapvető problémákra, illetve a Hivatal által lefolytatott vizsgálatok is számos esetben mutatták ki a kettős szükségletű gyermekek helyzetének megoldatlanságát és a gyermekpszichiátriai betegellátás problémáit. A konkrét ügyek ismertetése során a gyöngyösi éhen halt kislány ügye kapcsán a gyermekvédelmi jelzőrendszer hibáira hívta fel a figyelmet, a bicskei gyermekotthonban történt szexuális zaklatás gyanúja és a kaskantyúi megkötözött kezű óvodás esetében pedig az intézményi oldal anomáliáira mutatott rá. Kijelentette, hogy a sajtót és a médiát komoly felelősség terheli, hogy az ilyen jellegű ügyek ismertetése során mindenkor megkülönböztetett figyelemmel járjanak el az érintett gyermekek jogainak védelme érdekében. Véleménye szerint a sajtónyilvánosság adott esetben akár a jogvédelem legjobb fegyverének is bizonyulhat, azonban ha az érdemi helyzetelemzés hiánya következtében egy torzított, bulvárosított képet közvetít a nyilvánosság elé, és az ügyből csupán egyes részleteket kiragadva sugall téves általánosításokat, az komoly kárt okozhat az érintett gyermekeknek és az eljárást lefolytató szakembereknek egyaránt. Az ilyen jellegű visszásságok vonatkozásában ombudsmanként kiemelt feladatának tekinti az alapjogi szempontú, konstruktív kritika megfogalmazását, és a figyelemfelhívást az esetlegesen észlelt jogsértésekre nézve. Mindemellett fontosnak tartja a jó gyakorlat kialakítása érdekében tett erőfeszítések, valamint a valós megoldásra törekvő modellek és programok elismerését és azok támogatását is.
Lápossy Attila, a Fellépni a kiszolgáltatottság ellen - a gyermekjogvédelem ombudsmani fókuszai 2020-ban c. előadása bevezetéseként elmondta, hogy az alapjogi biztos által említett ügyek hallatán a társadalom érthető módon háborodik fel, és jogosan kezd félni a hasonló esetek gyakoribbá válásától. Ebből kifolyólag a közvélemény megalapozottan várja el a gyermekjoggal foglalkozó szakemberektől, hogy mutassanak utat, illetve találjanak megoldást arra nézve, hogy hogyan lehetséges az ilyen eseteket megelőzni, illetve a már megtörtént jogsértések esetén hatékonyan fellépni úgy, hogy a konkrét ügyek által indukált kérdésekre a megfelelő válaszokat adják. Mindezek fényében véleménye szerint a konferencia célja nemcsak a visszásságokra történő figyelemfelhívás, hanem azoknak az úttörő kezdeményezéseknek a bemutatása is, amelyek hosszú távú megoldást nyújthatnak a fent megfogalmazott problémákra. Kiemelte, hogy a konferencia előadóit összekapcsoló elem a hitelesség, ugyanis a gyermekjogokat érintő, különböző területeken végzett munkájukat mindegyikük elhivatottsággal és komoly szakmai tapasztalattal végzi.
A Hivatal munkájának ismertetése kapcsán kiemelte, hogy az ombudsman alapvető feladata a hatósági jogalkalmazás alapjogi kontrolljának ellátása. Röviden összefoglalta az alapjogi biztos által alkalmazható vizsgálati eszközöket, és áttekintette az ombudsmani ajánlásnak a jogalkotók és a jogalkalmazók irányában betöltött funkcióját. Kiemelte, hogy a Hivatalhoz széles körben lehet panasszal fordulni, illetve egyes vizsgálatok hiva-
- 54/55 -
talból is lefolytathatóak. Rámutatott továbbá arra is, hogy a Hivatal egyik fő feladata a szakmaiság és a nyilvánosság erejével felhívni a figyelmet az alapjogi visszásságokra és megszólítani azokat az intézményeket, amelyek az adott probléma orvoslására hivatottak. A Hivatal munkája során minden évben stratégiát alkot arra nézve, hogy milyen hivatalból indítható átfogó vizsgálatokat érdemes indítani, és ezek tekintetében milyen fókuszokat érdemes kijelölni. 2016-ban sor került például a gyermekprostitúció jelenségét feltáró átfogó vizsgálatra, melynek célja a gyermekprostitúcióval szembeni fellépés lehetséges eszközeinek felmérése volt. Az utóbbi időszak másik fontos kutatása a gyámhatóság leterheltségét vizsgálta, mely a rendszerszintű problémák, anomáliák és hiányosságok feltárására irányult, illetve a kötelező védőoltás megtagadásának következményeivel foglalkozó vizsgálat is fontos problémaköröket érintett. Szintén 2016-ban képezte vizsgálat tárgyát a kiskorúak terhesség-megszakításával kapcsolatos eljárás szabályozásának kérdése. A Hivatal állást foglalt továbbá a migráns gyermekek jogaival összefüggésben a tiltott határátlépés esetén alkalmazandó szankciók és az eljárással kapcsolatos szabályozás megalkotása vonatkozásában is.
Előadása folytatásában Lápossy Attila a kiszolgáltatott csoportok jelenlegi helyzetét elemezve rámutatott, hogy a kettős szükségletű gyermekek körébe tartozó, tartós betegséggel, fogyatékossággal küzdő gyermekek, a pszichés problémákkal, magatartászavarokkal, pszichoaktív szerek használatából adódó addiktív tünetekkel küzdő gyermekek csoportjai sajátos helyzetben vannak az intézményrendszeren belül. Az őket érintő vizsgálatok elsősorban a gyermekvédelmi szakellátás, illetve a gyermekpszichiátriai-addiktológiai intézmények működése minőségének feltárására irányultak. Ennek kapcsán az átfogó vizsgálatok értékelését összefoglaló ombudsmani jelentés a személyi és tárgyi feltételek elégtelenségét állapította meg. Kiderül az is, hogy a speciális igényű gyermekek sok esetben nem az alapvető igényeiknek megfelelő helyen vannak elhelyezve, illetve kevésnek bizonyult a szakellátásban részt vevő, megfelelő képesítéssel rendelkező nevelőszülők száma is. Nyilvánvaló, hogy az intézményrendszer nem tud elegendő számú férőhelyet biztosítani a speciális szükségletű gyermekek számára, holott a szakellátás hiánya esetükben hosszútávon akár komoly állapotromlást is eredményezhet. A törvényi szabályozást az előadó megfelelőnek találja, azonban meglátása szerint a normaszöveg megalkotását nem követte az intézményrendszer infrastrukturális fejlesztése, s ennek következtében a kettős szükségletű gyermekek számára számos esetben a szakértői bizottságok nem tudnak megfelelő alternatívát nyújtani. További gondot jelent, hogy sok esetben hiányzik az érdemi együttműködés a gyermekvédelmi munkatárs és az egészségügyi intézmények között, valamint a felelősség megosztásának mikéntje sem megfelelően tisztázott. Az utóbbi probléma megoldására a Hivatal 12 pontos ajánláslistát fogalmazott meg a szaktárca irányába. Általánosságban megfogalmazta, hogy a rendszer működésének hatékonyságát jelentős mértékben befolyásolja az eljárások elhúzódása, a fluktuáció, a szakmai hibák, a meglévő protokollok érdemi alkalmazásának hiánya, valamint a kommunikációs együttműködés hiányosságai. Kiemelte, hogy a Hivatal számára örök dilemmát képez, hogy a fenti problémákra való reagálásként milyen mértékű kontroll szükséges, és hogy hol húzódnak meg a hatósági beavatkozás határai. Véleménye szerint törekedni kell arra, hogy az eljárásokat minél alaposabban folytassák le. Ezt segíti elő az intézményben, vagy az otthoni környezetben történt bántalmazás, elhanyagolás, abúzus esetére kialakított, hivatalból megindítható jelzőrendszeri vizsgálat is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
