A szerző, Szászy-Schwarz Gusztáv a századforduló híres egyetemi tanára és jogtudósa, akinek tudományos tevékenysége a civilisztika szinte minden területére kiterjedt. 1895-től részt vett az új magyar polgári törvénykönyv szerkesztésében. A pandektisztikával behatóan foglalkozott, a római jogi kitekintések ezért gyakoriak írásaiban. Az első megjelenését 1904-ben megélő "Obstrukció jogtana" szintén bővelkedik magánjogi, sőt római jogi párhuzamokban. A szerző rámutat, hogy az obstukció nem kizárólag a parlamenti munkához kötődik, hanem bármilyen tárgyaláson - akár perben, akár egy gazdasági társaság taggyűlésén előfordulhat. A tanulmány az obstrukciót dogmatikailag az "in fraudem legis agere" intézményére és a joggal való visszaélés elvére vezeti vissza. A cikk az obstrukció elleni eljárásokra is kitér, a tárgyalást vezető elnök jogait és kötelességeit boncolgatva elemzi a kérdéskört.
The Author, Gusztáv Szászy-Schwarz was a well-known professor in the golden era of Hungarian legal science at the turn of the century. His scholarly work extended to every field of civil law, which was based on Roman law and pandectism. As a great jurisconsult, he participated in the editing process of the new Hungarian Civil Code in 1895. In his work "The Legal Study of Obstruction", which was first published in 1904 and is also rich in references to civil law and Roman law, he states that obstruction is a general phenomenon of the whole legal system, which should not be restricted to parliamentary law. Obstruction can occur in any type of debates: even in a lawsuit or at a general meeting of a company. Szászy-Schwarz traces obstruction back to the institution of "in fraudem legis agree" and the principle of the prohibition of the abuse of rights. The paper also describes the proceedings against obstruction and analyses the rights and duties of the chairman leading the debate.
Key words: abuse of rights, obstruction, relationship between civil law and parliamentary law, Roman law
Amióta a múlt század 80-as éveiben az ír obstrukció felütötte fejét az angol alsóházban, sorra látogatta ez a betegség a kontinens összes parlamentjeit. Különösen Németországban, Ausztriában, Olaszországban és hazánkban dühöngött, és megbénította a törvényhozást. Tanácstalanul és tehetetlenül állt a küzdelem ez új módjával szemben a tárgyalások vezetése, a kormány és a parlamenti többség. Angliában az alsóház elnöke végre erőszakkal végzett az obstrukcióval: kijelentette, hogy tovább nem tűri, a tárgyalást berekesztette, és leszavaztatta a házat. Körülbelül ugyanígy bántak a német birodalmi gyűlésen (lex Kardorff) Ausztriában (lex Falkenheyn) Olaszországban (lex Pellona) és minálunk (lex Dániel). Angliában és
- 123/124 -
Németországban ez a módszer be is vált: a szavazás végbement, ha mindjárt az obstruálók lármás tüntetése közepette, és az elnök kihirdette az eredményt. Ausztriában, Olaszországban és hazánkban azonban csütörtököt mondott a kísérlet. Ausztriában kihirdették ugyan a lex Falkenheynt, de nyomban oly vihar támadt, hogy megbuktatta a kormányt és a kihirdetett határozatot ismét hatálytalanítani kellett. Hasonlóan történt Olaszországban. És hasonlóan minálunk. A lex Dánielt a ház elnöke kihirdette ugyan és rögtön azután a házat, az ellenzék tiltakozása közepette, előbb elnapolták, majd feloszlatták. A választások alkalmával azonban a kormány és pártja megbukott. Az obstrukció pártja kormányra jutott és első tette abban állt, hogy az előbbi országgyűlés elnökének eljárását és a lex Dániel feletti határozatot semmisnek jelentette ki.[2]
Az obstrukció elvi kérdését e kísérletek meg nem oldották. Nyitva maradt a kérdés: törvényes harceszköz-e az obstrukció, szabad-e obstruálni, és ha nem szabad: miben áll az ellene való védekezés? A kérdést előttem csak politikai szempontból tárgyalták. De helyesen felfogva nem politikai, hanem jogi kérdéssel van dolgunk. A következőekben csakis mint ilyet tárgyalom.
Az obstrukció elnevezést az utóbbi évtizedek nyelve a parlamenti obstrukcióra gyártotta. De könnyű, és az obstrukció jogi természetének felismerésére fontos arról meggyőződni, hogy a tény, melyet e névvel jelölünk, nemcsak a parlamentben fordulhat elő. Obstrukciónak nevezzék vagy másnak: mindenütt, ahol tárgyalás folyik oly célból, hogy annak alapján határozat létesüljön, lehetséges, hogy valaki a szólás és indítványozás jogát szertelenül gyakorolja oly célból, hogy a tárgyalás végét és annak kapcsán a határozathozatal lehetőségét kihúzza, vagy végképp meghiúsítsa. Mindegy e tekintetben, hogy a tárgyalást politikai (törvényhatósági, községi ülés), szociális (jótékonysági, stb. ülés), tudományos (Akadémia, jogászülés, stb.) üzleti (részvénytársasági közgyűlés, helyi érdekeltségek ülése, stb.) vagy bármi egyéb célból tartják. Mindegy az is, hogy a tárgyalás egy állandó személytöbbség (testület, egyesület) vagy ilyennek orgánuma (szövetkezet igazgatósága, bírói kollégium) vagy egy ad hoc összehívott személytöbbség (népgyűlés, alkalmi bizottságok, stb.) előtt folyik-e. Nem tesz különbséget az sem, hogy az obstrukció sokak vagy kevesek részéről, szervezett pártok vagy véletlenül találkozó egyérdekűek, sőt az sem, hogy a jelenlevők kisebbsége vagy többsége részéről történik-e. Mert noha érthető okokból többnyire a kisebbség fog inkább a küzdelem e módjára térni,
- 124/125 -
képzelhető (és a jogi megítélés szempontjából ez semmit sem változtat), hogy egy adott esetben a többség obstruál. Előfordulhat például, hogy egy közgyűlésen olyan indítványt tesz valaki, mely előreláthatólag kisebbségben fogna ugyan maradni, de a többség mégis kihúzni vagy lehetetlenné akarja tenni a szavazást, teszem az okból, mert az indítvány széles körökben népszerű, de a hatalom előtt ellenszenves, és a többség sem akarja, hogy a várható névszerinti szavazásnál kitűnjék, ki pártolta és ki ellenezte az indítványt. Vagy más példa: az indítvány arról szól, hogy a gyűlés egy közeledő nemzeti emléknapon testületileg jelenjék meg vagy képviseltesse magát, és a többség (melyben nincs meg a bátorság, hogy az indítványt leszavazza) addig húzza ki a vitát, míg az emléknap elmúlik, úgy hogy az indítvány magától elesik. Nem tesz különbséget az sem, hogy az obstruáló párt az ellenpártnak vagy saját magának indítványát obstruálja-e meg. Mert bár rendszerint az előbbi fog megtörténni, lehetséges, hogy adott esetben valaki a saját indítványát is megobstruálja. Példa: a kisebbség bizalmatlansági indítványt tesz, melyről előre látható, hogy szavazásnál meg fog bukni. Nehogy az indítvány leszavaztassék, obstrukció által az indítványt hónapokon keresztül napirenden tartja. Sőt az sem szükséges, hogy személytöbbség álljon személytöbbséggel szemben: Obstruál pl. a perbeli egyik fél a másikkal szemben is, ha a szóbeli tárgyaláson szólási és indítványozási jogával kizárólag a per kihúzása céljából él. Sőt két fél sem kell az obstrukcióhoz, mint a következő példa mutatja. A gyámhatóság előtt egy üzleti ajánlat fekszik, mely a gyámolt javára tétetett, de melyre az ajánlattevő csak rövid egy pár napig kíván obligóban maradni; a gyámhatóság, mielőtt határozna, a gyámot meghallgatni köteles; a gyám, kinek személyes érdeke van benne, hogy az ügylet ne létesüljön, három-négy folytatólagos tárgyalást agyonbeszél oly célból, hogy a határnap időközben elmúljon. Íme: tárgyalás, mely egyetlen fél szerepel, és mégis van obstrukció.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
