https://doi.org/10.59851/mj.73.09.6
A 2024 utáni uniós villamosenergia-jogi vívmányt a 2022. évi nagykereskedelmiár-válságra adott válaszként alkották meg, nem pedig a 2020-as évek végének mesterségesintelligencia-vezérelt kapacitásbővülésére tekintettel. A tanulmány azt vizsgálja, hogy az átdolgozott energiahatékonysági irányelv, a 2024. júniusi villamosenergia-piaci reform és a mesterségesintelligencia-rendelet együttesen olvasva összhangban kezeli-e a hyperscale adatközpontokat az uniós energiajog alapelveivel. Amellett érvel, hogy három ponton - a minimális teljesítménykövetelmények, az iparpolitikai támogatás feltételhez kötése, valamint a nagy rugalmas terheléseknek a keresletoldali részvétel kialakításába való beillesztése terén - a hatályos szabályozás inkább feszültségektől terhelt, semmint inkoherens. Az érvelést három jogrendszer - Írország, az Egyesült Királyság és Spanyolország - tapasztalata támasztja alá, ahol a nemzeti jog megelőzte az uniós jogot, továbbá kitér a nemzeti cselekvés korlátaira is ott, ahol uniós szintű koordináció még nem alakult ki.
Kulcsszavak: adatközpontok; mesterséges intelligencia; energiahatékonysági irányelv; villamosenergia-piaci szerkezet; hálózati csatlakozás; energiaszegénység
The post-2024 EU electricity acquis was framed in response to the wholesale-price crisis of 2022, not the artificial-intelligence build-out of the late 2020s. This article examines whether the recast Energy Efficiency Directive, the Electricity Market Design reform of June 2024 and the AI Act, read together, treat hyperscale data centres in a manner consistent with the principles of EU energy law. It argues that on three points - minimum performance standards, the conditionality of industrial support and the integration of very large flexible loads into the design of demand-side participation - the present settlement is uneasy rather than incoherent. The argument is supported by reference to three jurisdictions (Ireland, the United Kingdom and Spain) in which national law has moved ahead of Union law, and the limits of national action are considered where Union-level coordination has not yet emerged.
Keywords: data centres; artificial intelligence; Energy Efficiency Directive; electricity market design; grid connection; energy poverty
2025. április 28-án, dél körül összeomlott az Ibériai-félsziget villamosenergia-rendszere. Spanyolország és Portugália másodperceken belül elveszítette a hálózati ellátást, és a nap hátralévő részében jórészt áram nélkül maradt. A közvetlen okokról a mérnökök hónapokon át vitatkoztak, ám az ENTSO-E szakértői testülete által azóta megerősített diagnózis szerint az összeomlás nem egyetlen okra, hanem a feszültségingadozások, a feszültség- és meddőteljesítmény-szabályozás hiányosságai, valamint a hirtelen teljesítménycsökkenések és a kaszkádszerű termelőegység-lekapcsolások együttes hatására vezethető vissza.[1] Az esemény újra napirendre tűzött egy kérdést, amelyet az európai energiaszabályozók addig sikeresen távol tudtak tartani maguktól: mi pontosan a nagyon nagy rugalmas fogyasztók - köztük azoknak a hyperscale létesítményeknek - a jogi státusza, amelyek ma az európai mesterségesintelligencia-tanítás és -következtetés (training és inference) zömét üzemeltetik, egy olyan villamosenergia-rendszerben, amelyet 2024-ben egészen más nyomások figyelembevételével terveztek újra?
Ez az újratervezés jelentős volt. Pusztán 2024 júniusában három jogi aktus született: az (EU) 2024/1747 rendelet és az (EU) 2024/1711 irányelv, amelyek együttesen újraszabályozták a villamosenergia-piac szerkezetét, valamint az (EU) 2024/1689 rendelet, azaz a mesterségesintelligencia-rendelet.[2] Néhány hónappal korábban, 2023 szeptemberé-
- 619/620 -
ben az átdolgozott energiahatékonysági irányelv bevezette az Unió első kötelező erejű szabályait az adatközpontok energiafogyasztásának adatszolgáltatására.[3] A 2022. évi éghajlatvédelmi, környezetvédelmi és energetikai állami támogatási iránymutatással, valamint a 2025. évi, a megfizethető energiáról és a tiszta ipari megállapodásról szóló közleményekkel együtt olvasva[4] ezek a jogi aktusok felismerhető, válság utáni rendezést alkotnak. Egyiküket sem a hyperscale MI-terhelések szem előtt tartásával fogalmazták meg azonban. A tárgyalási mandátumok megelőzik a generatív MI-nek mint a villamosenergia-kereslet növekedését érdemben befolyásoló tényezőnek a nyilvános megjelenését, és a Bizottság javaslatait kísérő hatásvizsgálatok nem tartalmaznak adatközpontokra lebontott előrejelzéseket.[5]
Az itt kifejtett érvelés szerényebb annál, mint amit a közelmúlt szakirodalmában felbukkanó "strukturális inkoherencia" fordulata sugall.[6] Az uniós vívmány a hyperscale adatközpontok kezelésében nem belsőleg ellentmondásos; három elkülönült ponton azonban alulszabályozott. Az első az adatszolgáltatás és annak jogkövetkezménye közötti viszonyt érinti az átdolgozott energiahatékonysági irányelv 12. cikke alapján. A második a kötelező energetikai teljesítményfeltételek hiányát abban az iparpolitikában, amelyet a Bizottság az MI-kontinens cselekvési terv köré épít. A harmadik azt, hogy az új piacszerkezeti rendelkezések - különösen az (EU) 2019/944 irányelv 6a. cikke szerinti rugalmas csatlakozási rezsim - miként kezelik a nagy rugalmas terheléseket mint kategóriát. E hiányosságok a jelen elemzés szerint nem jelentenek alkotmányos válságot az uniós energiajog számára. Mégis kellően jól láthatók, és kellően gyorsan fejlődnek ahhoz, hogy jogi - ne pusztán szakpolitikai - számvetést érdemeljenek.
A 2. fejezet a módszert és az összehasonlítás alapjául szolgáló jogrendszerek kiválasztását mutatja be. A 3. fejezet azokat a minőségi sajátosságokat ismerteti, amelyek a hyperscale MI-terheléseket megkülönböztetik a korábbi ipari fogyasztói osztályoktól - olyan sajátosságokat, amelyeket a jogtudomány lassabban regisztrált, mint a mérnöki szakirodalom.[7] A 4-6. fejezet sorra veszi a három uniós szintű kérdést. A 7. fejezet áttekinti, hogy Írország, az Egyesült Királyság és Spanyolország nagyjából ugyanazt a problémát milyen, egymástól markánsan eltérő jogi eszközökkel kezelte, a 8. fejezet pedig az elosztási dimenzióra - a nagy terhelések növekedése és a kiszolgáltatott fogyasztók védelme közötti viszonyra - tér rá, amelyet a Szociális Klímaalapról szóló rendelet és az átdolgozott villamosenergia-irányelv új 28a. cikke csak részben kezel.[8] A záró fejezet azokat az óvatosabb reformjavaslatokat fogalmazza meg, amelyeket a megelőző elemzés alátámaszt.
A tanulmány dogmatikai és összehasonlító jellegű. A 2024 utáni uniós vívmányt négy saját rendezőelvével - a hálózati hozzáférés diszkriminációmentessége, a hálózati díjak kialakításában a költségokozati elv, az "energiahatékonyság az első" elve és a kiszolgáltatott fogyasztók védelme[9] - szembesíti, és azt kérdezi, hogy ezek az elvek a másodlagos jogban jelenleg kifejezett formájukban feszültség nélkül be tudják-e fogadni a vizsgált létesítménytípust. A fő uniós források a villamosenergia-piaci reformcsomag, az átdolgozott energiahatékonysági irányelv és annak első szakaszbeli felhatalmazáson alapuló rendelete, a mesterségesintelligencia-rendelet, a 2016. évi keresletoldali csatlakozási kódex és az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER) ajánlásai. A fő nemzeti források minden vizsgált jogrendszer esetében a 2023 januárja és a kézirat lezárása között elfogadott jogszabályok és szabályozási aktusok.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
