A szociális jogok vizsgálatára későbbi tanulmányok elméleti megalapozása érdekében vállalkoztam. A téma vizsgálatakor rá kellett ébrednem arra, hogy az általam olyan egyértelműnek ítélt kérdés, az én addigi ismereteim határain túlnyúlva jóval szélesebb körű. A tanulmány összeállításakor igyekeztem ezt a komplexebb látásmódot tükrözően összegyűjteni és bemutatni a kérdés megítélésének legfontosabb irányait. A tárgykör valamennyi vonatkozásának teljes körű bemutatására nem törekszem.
A szociális jogok megítélése számos jogterület, illetve tudományterület kutatói érdeklődésének homlokterébe került. Azonban az eltérő tudományterületeken tevékenykedők nyilvánvalóan más szemüvegen keresztül közelítik meg a kérdést. Jelen tanulmány keretei között ezen eltérő álláspontok szintézisére törekszem.
A szociális jogok megítélése szempontjából meghatározó az állam funkcióinak körülhatárolása. Ezért a szociális jogok vizsgálata előtt szükségesnek tartom az állami szerepvállalás, szociális állam funkcióinak körülhatárolását.
Az állami funkciók vizsgálatának legfőbb korlátja, hogy az nem steril tudományos, államelméleti, közjogi vagy rendszerneutrális szaktudományi kérdés, hanem nagyon is rendszerfüggő, társadalmilag és gondolatilag egyaránt "systembezogen" természetű - ahogyan azt Szigeti Péter megfogalmazta.[1]
Az állami szerepvállalás az állami szervek tevékenysége körében a feladatok koncentrátumát, azok összességében jelentik. A funkciók kategorizálásának egyik formája a hatásköri elhatárolás, amely az államszervezeten belüli minőségi munkamegosztás jogi vetületét képezi. A kategorizálás másik jogi vetülete az illetékesség, amely a mennyiségi és terjedelmi elkülönítés alapjául szolgál. Az állam társadalmi rendeltetését a funkcióin keresztül gyakorolja.
Történetileg a szociális jogok - mint második generációs alkotmányos jogok - az állam szociális funkcióiból vezethetőek le, annak ellenére, hogy az állam szociális feladatai régebbiek, mint a szabadságjogok deklarálása. A szociális állami funkciók kialakulása ugyanis már az ipari forradalom társadalmi berendezkedésre gyakorolt hatásának a következménye, azzal, hogy a korábban ezt a funkciót betöltő családok fokozatosan felbomlottak, szerepük megváltozott és ezzel párhuzamosan a vallási közösségek karitatív tevékenységének volumene, az egyházak támogató szerepe is csökkent. Az ekkori állam szociális szerepe ebből adódóan kényszerű szerepvállalás volt, így ezek jogok szintjére történő deklarálására jogalkotási törekvések sem voltak. Az állami szerepvállalás szempontjából ezt viszont még közel sem nevezhetjük szociális államnak, hiszen ez csak egy szegényellátó állam volt.[2]
A szociális állammá válást az állam tulajdonra épülő (állampolgárait védő pozitív beavatkozása jelentette, melynek köszönhetően a polgárok alapjogainak érvényesíthetőségére is garanciák alakultak ki. Míg a szegényellátó államban a szociális ellátásokat a polgár alamizsnaként kapta, addig a szociális állam esetében az alapjogok garantálása az államot is kényszerítő erőként jelent meg.
A szociális állam azonban nem azonos a jóléti állammal sem, mivel a szociális állam a szociális jogokat az esélyegyenlőség, illetőleg társadalmi igazságosság jegyében biztosítja, míg ezzel szemben a jóléti állam az állampolgár karrierjéért vállal felelősséget egy életre szólóan. Itt Ludwig Erhard által megfogalmazottan az állami védelem határát az jelenti, ahol az egyén és a család már képes a saját védelméről gondoskodni.[3]
Az állami szerepvállalás vonatkozásában számos jogelméleti álláspont is született. Számunkra ennek vizsgálata a szociális szerepvállalás kérdése szempontjából irányadó. A szervezett kapitalizmus keynesianusi jóléti állami modelljétől kiindulva a liberális, valamint a szociális jogállam modelljén keresztül a minimális állam modelljéig számos szempontot kiemelve került meghatározásra az állam legfőbb funkciója.
A keynesianusi jóléti államban az állam anyagi össztőkés és aktív gazdaság- és társadalompolitikával próbál egyensúlyt teremteni az összkereslet és az összkínálat között, ille-
- 287/288 -
tőleg kontraciklusos beruházási és aktív pénzpolitikával próbálja mérsékelni a gazdaság nemkívánatos hullámzásait és kiegyenlítő mechanizmusokkal biztosítani a szociális integráció relatíve magas fokát.[4] Ehhez az elmélethez való visszatérést napjainkban kizárja a nemzetközi tőkeáramlás, a globális szabadkereskedelem világa.
A túlzottan idealista keynesianusi jóléti állammal szemben a másik szélsőség - álláspontom szerint, napjainkban sok esetben szélsőséges politikai irányzatok céljaként tűzött - a minimális állam. Eszerint az államkép szerint az államnak nem, vagy csak alapvető jogok tekintetében feladata a szociális szemlélet biztosítása. A szociálpolitikai megközelítés szerint a preventív kompenzáció helyett túlsúlyban a kevéssé költséges, kisebb szervezettséget igénylő utólagos kompenzáció a domináns.
Szigeti Péter összegzése szerint a liberális jogállam koncepciója alapján az állam szociális minősége kizárja a klasszikus, első generációs szabadságjogok maradéktalan érvényesülését, míg a szociális állam esetében az állami funkciók és a szociális jogok megléte az előfeltétele annak, hogy élni lehessen az első generációs polgári és politikai jogokkal.[5]
A szociális jogállam megítéléséhez azonban rögzíteni szükséges, hogy az egy szélsőséges, politikai és társadalmi trauma által indukált környezetben alakult ki, hiszen a világháborúkat követően, az így kialakult társadalmi helyzetre adott válaszként született meg. A gazdasági társadalmi helyzet változásával mondhatni természetes reakcióként a szociális jogállam szerepvállalása fokozatosan háttérbe szorul.
A minimális állam napjainkban elfogadott álláspontja szerint a szociális jogállam nem lehet cél, hiszen az olyan állami többletköltséget indukáló, pozitív cselekvést feltételező szolgáltatásokat jelent, melyek már korlátozzák a jogállami szabadságjogokat. Azonban a minimális állam felfogást követők is elismerik, hogy a szociális állami feladatok nem szüntethetők meg teljes mértékben, azonban azt igyekeznek az adott társadalmi helyzethez igazodó, feltétlenül szükséges szinten biztosítani. A minimális állam követői is elfogadják azt a tételt, hogy a szociális ellátásokat nem lehet kizárólag egyéni méltányosság alapján biztosítani, hiszen az már egy totalitárius állam képét jelentené, amely szöges ellentétben áll a minimális állam képével. Így a minimális állam követői a szociális jogokat - azok körének konkretizálása nélkül, elvi jelleggel - mint szükséges rosszat, elfogadják.[6]
A szociális ellátások megítélése a jogi, szociológiai megközelítés mellett közgazdasági szempontból a legjelentősebb. Közgazdászok az ellátások finanszírozása vonatkozásában számos elméletet dolgoztak ki. A szociális alapjogok ellátások szintjére konkretizálása szempontjából érdekes közgazdasági, elméleti megközelítés a játékelmélet alkalmazása. A különböző közgazdasági modellek elemzése a tanulmánynak nem feladata, itt kizárólag a kötelező állami szerepvállalás szempontjából említem meg a játékelméleti alapokat. Eszerint ugyanis a társadalom feladat, hogy a jogilag társadalmi kockázatközösségként emlegetett elvárás alapján a társadalom (az élet, mint játék) veszteseinek az alapvető szükségleteit biztosítsa. Az ellátásnak gazdasági indokai is vannak, melyek azon a jogszociológiai megközelítésen alapulnak, hogy a társadalom vesztesi körében a deviáns magatartások elszaporodása gyakoribb, így a kezeletlen szociális helyzet rengeteg erőforrást emészt fel. A megelőző szociális ellátások tehát arányba - méghozzá fordított arányba - állíthatóak a deviáns társadalmi magatartásokkal.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
