https://doi.org/10.59851/mj.72.10.6
A Ptk. 7:43. § (3) bekezdése szerint érvénytelen a közös végrendeletbe foglalt rendelkezés egyoldalú visszavonása, ha arra a másik végrendelkező értesítése nélkül került sor. Ez pedig azt is jelenti, hogy az egyik végrendelkező halála után az őt túlélő házastársa már nem fog tudni változtatni saját végakaratán, bármennyi idő is telik el, és bármennyire is megváltoznak a körülmények ezalatt. A Kúria BH 2023.218. számon közzétett eseti döntése rávilágított, hogy a túlélő házastárs közös végrendeletbe foglalt végakaratának megmásíthatatlansága a végrendeleteket szerkesztő jogászok, sőt az öröklési perben ítélkező bírák számára sem feltétlenül nyilvánvaló, nem is beszélve a magánvégrendeletet készítő laikusokról.
A hatályos Ptk. a közös végrendelet szempontjából jogtörténeti előképnek tekintett Magánjogi törvényjavaslathoz képest meglehetősen "alulszabályozza" a közös végrendelet egyoldalú visszavonásának és hatályvesztésének kérdését. Ezzel a jogalkotó helyett a végrendelkezőkre hárítja azt a feladatot, hogy - végintézkedési szabadságukkal élve - maguk alkossák meg végrendeletük visszavonásának és hatályvesztésének szabályait. A tanulmány célja, hogy feltérképezze a hatályos szabályozás által generált problémákat, és javaslatot tegyen a hiányzó törvényi rendelkezések tartalmára.
Kulcsszavak: közös végrendelet; végrendelet visszavonása; végrendelet hatálytalansága; különvagyon; közös vagyon; clausula rebus sic stantibus
According to Section 7:43(3) of the Civil Code, the unilateral revocation of a provision included in a joint will is invalid if it occurs without notifying the other testator. This also means that after the death of one testator, the surviving spouse will no longer be able to change their own last will, regardless of how much time passes or how circumstances change during that time. The Supreme Court case decision published under number BH 2023.218 highlighted that the irrevocability of the surviving spouse's last will included in the joint will is not necessarily obvious even to the lawyers drafting wills, let alone to the judges deciding inheritance disputes, not to mention laypersons preparing private wills. The current Civil Code significantly "under-regulates" the issue of unilateral revocation and lapse of the joint will compared to the Private Law Bill regarded as a historical precedent in the context of the joint will. By doing this, the legislator shifts the responsibility to the testators to establish the rules for the revocation and lapse of their wills themselves, exercising their freedom of testamentary disposition. The purpose of the study is to map out the problems generated by the current regulation and to propose the content of the missing legal provisions.
Keywords: joint will; revocation of will; annulment of will; separate prperty; community property; clausula rebus sic stantibus
A Magyar Országos Közjegyzői Kamara adatai szerint a közjegyző előtt tett közös végrendeletek száma évről évre jelentős emelkedést mutat: 2021-ben 111, 2022-ben 166, 2023-ban 259, 2024-ben pedig már 329 ilyen végrendelet készült.
Saját tapasztalataim viszont azt mutatják, hogy a közösen végrendelkezni kívánó házastársak többnyire elállnak ezen szándékuktól, miután tudomást szereznek arról, hogy egyikük elhalálozását követően a túlélő házastárs a közös végrendeletben foglalt végakaratán többé már nem fog tudni változtatni. Ennek ismeretében inkább úgy döntenek, hogy egymással egyetértésben kialakított végakaratukat két önálló végrendeletbe foglaltatják, mivel kisebb kockázatnak gondolják azt, hogy a velük egyszerre végrendelkező házastársuk saját végintézkedését utóbb - tudtukon kívül vagy halálukat követően - megváltoztatja, mint azt, hogy a közös végrendeletbe foglalt végakaratuk házastársuk halála után a körülmények megváltozása esetén sem lesz többé visszavonható vagy módosítható.
A Kúria közelmúltban közzétett BH 2023.218. számú eseti döntése pedig arra is rávilágított, hogy a túlélő házastárs közös végrendeletbe foglalt végakaratának megmásíthatatlansága a végrendeleteket szerkesztő jogászok, sőt az öröklési perben ítélkező bírák számára sem feltétlenül nyilvánvaló, nem is beszélve a magánvégrendeletet készítő laikusokról.[1]
A BH 2023.218. számú eseti döntés alapjául szolgáló tényállás szerint D. I. örökhagyó és házastársa 2014. október 13-án közös végrendeletet tettek, amelyben valamennyi ingó és ingatlan vagyonuk örökösévé kölcsönösen egymást nevezték meg, helyettes örökösnek pedig mindketten a felperest jelölték. A végrendelet 10. pontjában a közös végrendelet egyoldalú visszavonását kizárták.
D. I.-né 2019. március 18-án elhunyt, hagyatékát az őt túlélő D. I. örökölte meg.
D. I. örökhagyó 2019. december 18-án újabb végrendeletet tett, amelyben a felperes mellett az alperest is örökösnek nevezte, korábban tett végintézkedését pedig hatálytalannak nyilvánította.
D. I. 2020. augusztus 28-án bekövetkezett halála után a felperes pert indított a 2019. december 18-án kelt végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt, mivel álláspontja szerint D. I. a közös végrendeletbe foglalt végakaratának egyoldalú visszavonására a vele közösen végrendelkező házastárs halála után nem lett volna jogosult.
- 647/648 -
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a közös végrendelet egyoldalú visszavonásának tilalma csak mindkét végrendelkező életében fennálló korlát. Mivel a házastárs halálával ez a tilalom megszűnt, D. I. a házastárs hagyatékát megörökölte, vagyonáról pedig a törvény biztosította végrendelkezési szabadság keretei között rendelkezett.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a házastársak egyikének halálával a végrendelet "közös" jellege megszűnt, így kikerült a visszavonást tiltó szabályok hatálya alól. Nem volt tehát akadálya annak, hogy az örökhagyó újabb végrendeletet tegyen. A közös végrendelet az örökhagyó öröklésével betöltötte rendeltetését: D. I.-né végakarata teljesült azzal, hogy hagyatékát D. I. megörökölte, az általa tett helyettesörökös-nevezés nem váltott ki joghatást, hiszen D. I. túlélte őt, a felperes helyettes örökösi pozíciója pedig D. I. öröklése folytán megszűnt.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A másodfokú bíróság az ítéletet megváltoztatta, és megállapította a végrendelet érvénytelenségét. Ennek kapcsán kifejtette, hogy közös végrendelet esetén a házastársak egymásra tekintettel végrendelkeznek, ezért a visszavonás is csak közösen vagy akkor lehetséges, ha a másik félnek is módjában áll saját végintézkedését visszavonni. Az egyoldalú visszavonás tilalma a házastársakat nem csupán életükben köti, ezért annak jogával a túlélő házastárs sem élhet. Az egyoldalú visszavonást a házastárs halála után bekövetkező esetleges változások sem indokolják.
A perbeli esetben a korábban elhunyt D. I.-né az őt túlélő D. I. végintézkedésének ismeretében végrendelkezett házastársa javára azzal, hogy helyettes örökösként mindketten a felperest jelölik meg. Az örökhagyó később tett eltérő tartalmú végrendelete ezért sérti a korábban elhunyt házastárs végintézkedési szabadságát. A felperes helyettes örökösi pozíciója pedig nem szűnt meg D. I. öröklésével, hiszen őt a közös végrendeletben D. I. is helyettes örökösként nevezte meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
