Szándékos a címválasztás, nem elírás. Tudatosan választottam a Be. (2017. XC. tv.) által ismert felismerésre bemutatás helyett. Indokul elmondom, hogy az elmúlt hét éves kutatásom során arra a megállapításra jutottam, hogy önmagában a kettős - büntető eljárásjogi és kriminalisztikai - intézmény jelenlegi elnevezése is sugalmazó, hovatovább befolyásoló lehet. Már önmagában a "bemutatás" szó arra sarkallja az egyébként a hatóságnak is sokszor megfelelni kívánó felismerőt, leggyakrabban a bűncselekmény sértett tanúját, hogy a bemutatott személyek (tárgyak, hangok, stb.) közül válasszon. Hogy mindenképpen válasszon. A megfelelési kényszer pedig veszélyes fordulatot vehet. Nevezetesen, hogy a büntetőügyekben előforduló legrosszabb forgatókönyv és végkimenetel, a justizmord, a téves ítélet következik be.
Mire alapozom fenti verziómat? Részben a saját, másrészről a világ más tájain végzett elemzésekre. Miután több justizmord okvizsgálat folyt az Amerikai Egyesült Államokban, ezekből hármat emelek ki. Látható belőlük, hogy hasonló következtetésre, köztük a felismeréses eljárások kiemelt (negatív) pozíciójára jutottak mindannyian.
Az első vizsgálat eredményeként megkülönböztették a közvetett és közvetlen okokat.[1]
Közvetett okként jelölték meg:
a) a közvélemény nyomását;
b) a terhelti kisebbségi csoporthoz való tartozást (pl. afro-amerikai, indián, ír származást, netán felekezeti hovatartozást);
c) a sajátságos angolszász keresztkérdezéses eljárást, amely nem feltétlenül a ténytisztázást szolgálja, hanem inkább a saját akarat érvényesítését, a másik fél legyőzését;
d) a rendőrhatóságok elfogultságát.
A közvetlen kiváltó okok között az alábbiak merültek fel:
a) téves felismerésre bemutatások[2] mint leggyakoribb esetek;[3]
b) rendőrhatósági nyomozási hibák, (pl. igazoltatási, szemlés hibák, befolyásolások; anyagmaradvány szennyeződések /cross- vagy carry-over, -contamination/ nyomok, egyediségi pontok rombolása);
c) rendőrhatósági, nyomozási jogszabálysértések;
d) ügyészi hibák[4] (például bizonyítékok kirekesztésének elmulasztása);
e) szakértői vélemények hibái (megalapozatlan, szakmailag téves);[5]
f) más bűnelkövetők, börtönügynökök, informátorok téves tanúvallomásai, jelentései;
g) hibás, gyenge védőügyvédi tevékenység;
h) hamis beismerő vallomás;
i) téves közvetett bizonyítékok.
A második vizsgálat 205 konkrét esetet dolgozott fel, következtetéseik szerint az okok a következők:[6]
a) téves felismerési azonosítások (misidentification by a witness) 52,3%
b) téves vallomás (false testimony) 11%
c) a hatóságok gondatlanságai (negligence of officials) 9,9%
d) "kényszerített" beismerés (forced confession) 8,4%
e) koholás ("framing") 4,2%
f) rendőri téves vallomás (false testimony by an official-police) 2,6%
g) szakértői tévedés, hiba (expert error) 1,6%
Végül a harmadik vizsgálatban 86 ügyet tekintettek át, és az alábbi tévedési faktorokat (causative factors of miscarriages of justice) jelölték meg:[7]
- 22/23 -
a) téves felismerési azonosítások (misidentification by a witness) 71%
b) tudományos teszt hibák (errors in forensic science tests) 63%
c) rendőri hibák (police errors) 44%
d) ügyészségi hibák (prosecution errors) 28%
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
