A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán működő Európa Központ a Studia Europea (Jurisprudentia et Practica) sorozat keretében jelentette meg Mohay Ágoston monográfiáját. A szerző az Európai Parlament hatáskörei és perképessége fejlődésének, a nemzeti parlamentek uniós szerepkörének, az uniós polgárságnak, valamint az Európai Unió migrációs és menekültügyi szabályozásának kutatója. "Az Európai Parlament a Bíróság előtt" című (korábban doktori értekezésként megvédett) mű hiánypótló munka: az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatának az Európai Parlament intézményi pozíciójára gyakorolt hatását rendszerező és elemző monográfia.
Az Európai Unió közjogi rendszerében kiemelkedő jelentősége van az Európai Unió Bírósága határozatainak, az azokban foglalt elvek meghatározó módon befolyásolják az Unió működését. Különösen igaz ez az Európai Parlament vonatkozásában, amely az Európai Unió Bíróságának releváns ítéletei hiányában feltehetően más intézményi pozíciót foglalna el az Unió struktúrájában. A vizsgálat középpontjában tehát az Európai Unió Bíróságának azon ítéletei állnak, amelyek hatást gyakoroltak az Európai Parlamentre. A luxembourgi bíróság ítélkezési gyakorlata ugyanis évtizedeken keresztül értelmezte, alakította az Európai Parlament jogosítványait, és e jogfejlesztés jelentős része fokozatosan beépült az elsődleges jogba. A szerző kiemelt figyelmet fordít két, a Szerződések szelleméből és rendszeréből, illetve a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból eredő elvre (intézményi egyensúly és képviseleti demokrácia), amelyek visszatérően megjelennek az ítéletek érvrendszerében. Az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatának vizsgálata kiegészül az Emberi Jogok Európai Bírósága releváns ítéleteinek bemutatásával, mégpedig az európai parlamenti választójog határainak kijelölése és az Európai Parlament törvényhozási minőségének értékelése kapcsán.
Az értekezés fő állításai szerint az Európai Unió Bíróságának (és részben az Emberi Jogok Európai Bíróságának) gyakorlata kiemelkedő módon befolyásolta az Európai Parlament működését és kompetenciáit. Az Európai Unió Bírósága már akkor is a demokratikus hatalomgyakorlás letéteményeseként határozta meg a Parlamentet, amikor annak jogalkotási befolyása mindössze jogi kötőerővel nem bíró vélemények kibocsátására korlátozódott a konzultációs eljárás keretében. A Bíróság a Parlamenttel kapcsolatos érvelésében egyaránt tekintettel van az intézményi egyensúly és a demokrácia elvére, és az elvek megfelelő érvényesülése érdekében jogfejlesztő tevékenységet végez teleologikus-rendszertani alapokról kiindulva, adott esetben elsőbbséget adva a Szerződések szellemének és rendszerének még azok szövegével szemben is. Az Európai Parlament a maga részéről igyekszik stratégiai eszközként kezelni a keresetindítás jogát, nemcsak a Szerződések mindenkori állapota által ráruházott hatáskörök maradéktalan tiszteletben tartatásának elérése, hanem kompetenciái konkretizálása, megerősítése és - adott esetben - kiterjesztése érdekében.
A kötet három fő fejezetre bontja a kérdés tárgyalását. Az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatának hatását elsőként az Európai Parlament perképességének kialakulása, majd az EP összetétele, szervezete és működése, végül pedig az EP hatáskörei szempontjából vizsgálja.
1. Ahhoz, hogy a Parlament részes fél lehessen az Európai Unió Bírósága előtti jogvitákban, perképességre van szüksége. A szerző rendszerezve, perbeli pozíciók, illetve eljárástípusok szerint csoportosítva elemzi a Parlament perképességét, annak alakulását. Elsőként az EP beavatkozói képessége kerül sorra, mivel a Bíróság először e státuszt értelmezte a Parlamenttel összefüggésben, ezt követi az intézményi mulasztás megállapítása és a megsemmisítés iránti eljárásban betöltött perbeli pozíciók vizsgálata. Nem kerüli el a szerző figyelmét az sem, hogy az EP aktusai adott esetben előzetes döntéshozatali eljárás tárgyát képezhetik, illetve a Parlament kikérheti a Bíróság véleményét valamely tervezett nemzetközi megállapodásnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségéről.
A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy számos, uniós intézmények között vita politikai megegyezés hiányában jogi útra terelődik, ezért volt kiemelkedő fontos-
- 169/170 -
ságú a perképesség elismerése a Parlament számára is. A hatásköreinek növeléséért folyamatosan küzdő intézmény a bírósági eljárások eszközét is igénybe vette és veszi nemcsak jogosítványai teljes tiszteletben tartásának kikényszeríttetése, hanem azok határainak esetleges kiszélesítése érdekében. Természetesen az EP nem csak aktív, hanem passzív perbeli legitimációjának elismerésére is szükség volt, ami az uniós jogorvoslati rendszer teljességének elérése iránti törekvés következménye. Amennyiben a Bíróság nem ismerte volna el a Parlament aktív és passzív perképességét, akkor nem lett volna képes eleget tenni azon kötelezettségének, hogy biztosítsa a jog tiszteletben tartását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során. Az EU egyedi alkotmányos rendszerében, ahol az Unió jogalkotási és végrehajtási hatáskörei különböző intézmények között megosztva léteznek, kiemelkedő fékek és ellensúlyok rendszere: azt, hogy az egyes intézmények megfelelően tartják-e magukat az őket megillető hatáskörökhöz, csak a Bíróság képes autentikus és kötelező módon megítélni.
2. A következő fejezetben a szerző az ítélkezési gyakorlat alapos vizsgálata segítségével rávilágít arra, hogy az Európai Parlament összetételére, szervezetére és működésére vonatkozó bírói jogértelmezésnek megkerülhetetlen szerepe van: a releváns szabályokat az ítélkezési gyakorlat nemcsak pontosította, hanem alakította is.
Ami az Európai Parlament összetételét illeti, az európai parlamenti választójog, illetve annak terjedelme eredményezett vitás kérdéseket. Ez főként annak a következménye, hogy az uniós elsődleges jog nem tartalmazza egyértelműen a választójog jogosultjainak meghatározását, illetve nincs egységes európai választási eljárás sem (amelyet a szerző visszatérően szorgalmaz), csak valamennyi tagállamban közös alapelvek. Az európai parlamenti választójoggal kapcsolatos elemzésekben az Európai Unió Bíróságának ítéletei (Spanyol Királyság kontra Egyesült Királyság ügy és az Eman és Sevinger ügy[1]) mellett az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlata (Matthews-ügy[2]) is részletes vizsgálat tárgyát képezi. A strasbourgi bíróság ítéleteinek vizsgálta azért is fontos, mert - ahogy azt a szerző megjegyzi - a két bírói fórum közötti kooperáció az emberi jogok és alapvető szabadságok területén kiemelkedő jelentőségű: a luxembourgi bíróság szorosan követi a strasbourgi esetjogot, a strasbourgi bíróság pedig az Európai Unió Bírósága által biztosított alapjogvédelmet az EJEB által garantált jogvédelemmel egyenrangúnak ismeri el.
Az Európai Parlament szervezetével és működésével kapcsolatban a mandátumvizsgálat, a frakcióalapítás feltételei és a képviselők mentelmijoga részletes elemzés tárgya. A szerző kiválóan felhívja a figyelmet azokra a jogi problémákra, amelyek az EP-mandátum kétszintű (uniós és tagállami) szabályozására vezethetők vissza és rávilágítanak az Európai Parlament tagállami parlamentekétől eltérő helyzetére (pl.: mandátumvizsgálat korlátozott jellege). Álláspontja szerint az EP-képviselők státusznak átfogó uniós jogi rendezése mindenképpen indokolt lenne. A frakcióalapítással kapcsolatos ítéletek kapcsán a szerző megállapítja, hogy a politikai csoportok alapvető jelentőséggel bírnak az Európai Parlament működése kapcsán, hiszen koncentráltan artikulált politikai nézetek konfrontálódása nélkül az EP nem lenne képes megfelelően ellátni intézményi feladatait, különös tekintettel jogalkotási hatásköreire. A politikai csoportok súlya a Parlament Elnökének és alelnökeinek megválasztása, a napirend meghatározása és a raportőrök kiválasztásában is számottevő.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
