A 2007-es őszi kormányközi konferencián (a továbbiakban: KK) véglegesített és az uniós tagállamok állam-, illetve kormányfői által 2007. december 13-án aláírt ún. Reformszerződés (a továbbiakban: RefSz.) preambulumában azt olvashatjuk, hogy a tagállamok azzal a szándékkal határozták el az alapszerződések módosítását, hogy "lezárják az Amszterdami Szerződéssel és a Nizzai Szerződéssel megkezdett folyamatot, amely arra irányul, hogy megerősítse az Unió hatékonyságát és demokratikus legitimitását, valamint javítsa egységes fellépését." Őszintébbnek hatott volna ehelyett annak a egyértelmű beismerése, hogy pusztán amiatt került sor ennek a módosító szerződésnek az elfogadására, mert két évvel ezelőtt néhány tagállam rosszul ítélte meg a közvetlen hatalomgyakorlás révén a választópolgárok által felelősen megválaszolható kérdések körét. De hogyan is jutottunk idáig? A 2004 októberében ünnepélyes keretek a tagállami vezetők kézjegyével ellátott Alkotmányszerződés utáni eufória hamar szertefoszlott, amikor 2005 tavaszán a francia és a holland népszavazás eredménye helyrehozhatatlan kárt okozott a ratifikációs folyamat menetében. Hiába hagyta jóvá összességében tizennyolc tagállam az új szerződést, a két negatív döntést nem lehetett meg nem történtté tenni és ennél fogva figyelmen kívül hagyni. Ne feledjük, hogy az Európai Közösségek történetében most fordult elő első ízben, hogy egy új alapszerződés, illetve szerződésmódosítás nem léphetett hatályba a ratifikációs folyamat válságba juttatása miatt.[1] Megítélésem szerint a felelősök kizárólag azok a tagállami vezető politikusok, akik úgy döntöttek, hogy olyan ügyben alkalmazzák a referendum eszközét, amelyre az tökéletesen alkalmatlan.
"Az Európai Tanács egyetért abban, hogy az Uniós szerződés-reform folyamatát jellemző két évi bizonytalanság után elérkezett az idő e kérdés megoldására, az Unió számára pedig a továbblépésre." E szavakkal kezdődik a 2007. június 23-án, a több naposra nyúlt Európai Tanács végén kiadott elnökségi következtetések első mondata a szerződésreformmal kapcsolatban. Hivatalosan ezzel lezárult az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerződés (a továbbiakban: EASz.) 2005-ös francia és holland népszavazási kudarcával elkezdődött ratifikációs válság. A tagállamok vezetői formálisan elbúcsúztatták a Konvent által kidolgozott dokumentumot, ugyanakkor - bár új néven, de - megmentették a tartalmi újításainak legnagyobb részét. Sajnos két esztendőt elveszett az integráció számára, de végül a ratifikációs válságért egyedül felelős tagállami kormányok belátták, hogy súlyosan hibáztak, amikor mindenféle belső jogi kényszer nélkül referendum tárgyává tettek egy közel ötszáz oldalas közösségi jogi
- 179/180 -
szakszöveget.[2] A leendő RefSz. tételes kidolgozása érdekében az Európai Tanácson megállapodás született egy újabb KK összehívásáról. A csúcstalálkozóról kiadott elnökségi következtetések korábban nem tapasztalt részletességű útbaigazítást adtak az RefSz.-t kidolgozni hivatott KK számára, amely ennek köszönhetően nagyobb viták nélkül már 2007. októberében be is fejezete munkáját.[3]
Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa és elemezze az EU jövőjét középtávon meghatározó megállapodás egyes elemeit annak érdekében, hogy átfogó képet adjon a Reformszerződésnek elsősorban azon rendelkezéseiről, amelyek eltérést mutatnak az EASz.-hez képest.
Miután politikailag megoldhatatlan feladattá vált az EASz. eredeti formában történő hatálybaléptetése, a tagállamok vezetői úgy döntöttek, hogy a továbbra is hatályban maradó jelenlegi szerződések módosításával próbálnak minél több elemet megmenteni a Konvent által kidolgozott és a 2004-es KK által véglegesített dokumentumból. A RefSz. két fő záradékot tartalmaz majd, az egyik az Európai Unióról szóló szerződést (a továbbiakban: EUSz.), a másik pedig az Európai Közösséget létrehozó szerződést (a továbbiakban: EKSz.) fogja módosítani. Az EUSz. jelenlegi elnevezése megmarad, míg az EKSz. új neve "Az Európai Unió működéséről szóló szerződés" (a továbbiakban: EUMSz.) lesz. A két szerződés jogilag azonos értékkel fog bírni. A brit ellenérzések és tiltakozások dacára az EU jogi személyiséget kap és a Közösség szó helyébe a teljes szövegben az "Unió" kerül majd, amely a Közösség helyébe lép, mint annak jogutódja. Ebből arra következtethetünk, hogy jelenlegi három pilléres szerkezet oly módon szűnik meg, ahogyan azt az EASz. is előirányozta.[4] A 2004-es KK-án elfogadott új jegyzőkönyvek többsége a módosított alapszerződések jegyzőkönyveivé válnak,[5] a nyilatkozatok közül pedig azok kerülnek átvételre, amelyek a RefSz.-sel érintett rendelkezésekre vagy jegyzőkönyvekre vonatkoznak. A RefSz.-hez csatolt egyik jegyzőkönyv pedig az Euratom-szerződés technikai módosításait fogja végrehajtani.[6]
Már az Európai Tanács által elfogadott következtetések leszögezték, hogy a leendő EUSz. és az EUMSz. nem alkotmányos jellegűek lesznek, ami tükröződik a terminológiában is. Ezek szerint az "alkotmány" terminus használata megszűnik, az "Unió külügyminiszterét" az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének hívják majd, és egyebek mellett megszűnik az "európai törvény" és "európai kerettörvény" elnevezés is.[7] Az azonban nyilvánvaló, hogy egy-egy tisztség, illetve jogi norma szerepét nem az elnevezése adja meg, hanem a tényleges hatásköre, illetve működési mechanizmusa. A brit és - az újabban néha még a brit euroszkeptikus álláspontokon is túltenni igyekvő - cseh ellenérzések[8] leszerelésére szolgált az a kompromisszumos döntés is, amely szerint a módosított Szerződésekben nem lesznek az Unió jelképeit, például az egyébként is mindenki által használt zászlót, a himnuszt vagy a jelmondatot említő cikkek.
A zászlókérdésnél és a jelenleg Javier Solana által betöltött pozíció elnevezésétől egy lényegesen fontosabb területen azonban jelentős visszalépés történt az EASz. szövegéhez képest. A közösségi és a tagállami jogrendszerek viszonyának egy több évtizedes alapkérdésére adott volna egyértelmű választ a Konvent azzal, hogy az általa kidolgozott szöveg szerint "[a]z Alkotmány, valamint az Unió intézményei által a rájuk ruházott hatáskörök gyakorlása körében alkotott jog a tagállamok jogával szemben elsőbbséget élvez."[9] Ehhez képest a módosított EUSz. nem fogja tartalmazni az uniós jog elsőbbségéről szóló cikket. A RefSz.-hez mindössze egy a Szerződéseknek részét nem képező és így jogi kötelező erővel nem bíró nyilatkozatot csatoltak az alábbi tartalommal:
"A konferencia emlékeztet arra, hogy az EU Bírósága szilárd ítélkezési gyakorlatának megfelelően a Szerződések és a Szerződések alapján az Unió által elfogadott jogi aktusok az említett ítélkezési gyakorlat által megállapított feltételek mellett a tagállamok jogával szemben elsőbbséget élveznek."[10]
Aligha kell hosszasan magyarázni a két megoldás közti különbséget. Míg az EASz. egyszer és mindenkorra egyértelmű helyzetet teremtett volna, addig a
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
