"Meddig és hogyan lehet kívül maradni -
meddig tarthat, hogy a történetek mindenki
másról szóljanak, csak épp arról ne, aki beszél?"[1]
A kiemelt adóztatás praxisából gyűjtöttem és dolgoztam fel az adóhatósági korrupcióval kapcsolatos elsődleges észleleteimet. Olyan indíttatására köteleztem el magam e munka mellett, akinek a szervezet alapításától kezdődően álltak rendelkezésére magas szintű korrupció-észleletek. 1999 novemberében azt feltételeztük, hogy az adóigazgatás szervezetének és működésének javításához nélkülözhetetlenek a következtetéseink. Ezek alaposságát megerősítette egy adatgyűjtés 2002 második felében. Egykori vezetők és adónyomozók adtak adalékokat akkori rendszerező munkámhoz. A következő jelentősebb adatgyűjtésre, már résztvevő megfigyelőként, 2006 folyamán került sor. 2010-től folyamatosan és módszeresen gyűjtöm és elemzem az igazságügyi adó- és járulékszakértői munkám során felmerülő korrupció-észleleteket. Longitudinális kutatási tervet 2013-ban állítottam össze az adóhatósági szervezet korrupciós kockázatainak, továbbá a realizálódott kockázatok monitorozására.
"A korrupciós kockázat nem a korrupció meglétét mutatja meg, hanem arra a szervezeti helyzetre hívja fel a figyelmet, amelyben a korrupció bekövetkezésének valószínűsége nagy, ezzel szemben a felszínre kerülésének, kiderülésének, bizonyíthatóságának kicsi az esélye, esetleg nullához közeli." - írja Jávor István a szervezeti korrupcióról, az adóhatóság működését is vizsgálva.[2] Ugyanitt kijelenti, hogy "ha magas a szervezeti korrupciós kockázat, akkor annak a valószínűsége is igen nagy, hogy ez a kockázat realizálódik, és ez a valószínűség idővel növekszik is".
Realizálódott kockázatok, megtörtént korrupciós esetek alapján írtam le azt a sajátos adóhatósági korrupciót, amely elválaszthatatlan a sikeres költségvetési csalási alakzatoktól. Következtetéseim a történeti tényállások, az alanyok és a magatartások pontos ismerete miatt fokuszáltak és határozottak.
Eddig itthon le nem írt, gyorsan terjedő, lokális szociopátiára igyekeztem rávilágítani, ami egyelőre immunválasz nélkül fertőz, aminek megfelelően nehéz a nemzetközi szakirodalommal kikövezett úton haladnom. E munka egyik eredménye lehet, hogy összeköthet más kriminológusok, szociológusok kutatásaival.
Kidolgoztam egy longitudinális kutatás tervét, amely segíthet a tudományos igényű igazolásban. A korrupciós kockázatokat mérő kutatás megbízható eredményeinek értékeléséig a realizálódott kockázatokat feltáró kutatás eredményeire építek. Olyan bizonyítékokra, amelyek bizonyító erejében, gyakoriságában, szükséges redundanciájában, igazolt összefüggéseiben, mint igazságügyi szakértő, kellő bizonyosságot szereztem.
Amikor Sutherland a fehérgalléros bűnözést terminológiailag megragadta, egy jól ismert jelenségnek - a leírása korában és helyén - érvényes, mégis azon messze túlmutató kriminológiai karakterét mutatta be, ezért utalok az 1940-es, nagy hatású kriminológiai felfedezésre[3].
Méreit idézve véletlenül sem a pedagógiai-szociometria kutatási eredményeivel szeretnék párhuzamot vonni, mégis kölcsönvettem e kiváló terminológiát: "közösségek rejtett hálózata". Erről lesz majd szó kriminológiai értelemben. Sem a nem internalizálódott, nem korrumpálódott büntetőhatalom, sem a hazai szociológia és kriminológia nem definiálta mélységében azt a különös kapcsolati hálót, a háló relációit, és e relációk káros következményeit, amely miatt az állami adóhatóság egyáltalán abba a helyzetbe került, amelyben most Magyarországon van. Ez egy rejtett hálózat, amit a hálózaton belüli szimpátia (sokféle konvergens érdek) betonoz be mind a vizsgált adóhatósági szervezetbe, mind a szélesebb értelemben definiálható "rendszerbe", mind pedig a rejtett hálózat által "kockázatmentesített" társadalmi relációkba, s végül - bár korlátozott értelemben - egy sajátos "rendi adómentességet" tart életben.
Két út mutatkozik előttünk: elnyomni a vészjelzéseket, vagy megvizsgálni, miért is vannak, mit nem tudunk róluk - és mi az, amit tudhatunk. Következtetéseim tudományos igazolása részben szociometriai alapokon, részben dokumentum-elemzéseken, részben háttérbeszélgetéseken lejegyzett strukturálatlan interjúkon nyugszik, továbbá in-depht résztvevő megfigyelőként a feltételezéseket kívül rekeszthettem ezen az elméleti munkán.
Kockázattudatos - kockázatkerülő környezetben adózunk. Ezt várja el az adóztató államtól az adózó, s ezt viszonozza elvárásaival az adózás-adóztatás intézményrendszere. Ezzel szemben az adókockázat nemcsak rossz, hanem jó is. Az adókockázat többrétegű is.
Az önkéntes jogkövetésre köteles jogalanynak az önadózása során tett jognyilatkozataiban, elsősorban az adóbevallásaiban minden adóztatható tényállásra figyelemmel kell lennie. Az eljárási és az anyagi jogi nor-
- 326/327 -
máknak meg kell felelnie. Az adókockázat felöleli a téves jogértelmezés, más jogi tévedés és a ténybeli tévedés eredményeként a jogalanyra háruló jogkövetkezményeket azok gazdasági következményeivel egyetemben. Felöleli továbbá a szándékosan illegális jogalakításból eredő jog- és gazdasági következményeket egyaránt.
Az adókockázatnak a normakövetéssel és az adójogi megfelelés egyedi mérlegelésével kapcsolatos kockázati összetevője az a hasznos kockázati elem, amely közgazdaságilag a normakövetési költségek közé sorolható, s ennyiben ésszerű haszonáldozat. Köznyelvi értelemben arról van szó, hogy érdemes megfelelni, érdemes a normához alkalmazkodni.
Az adóztató állam az adón felül elvárja - ha nem is deklarálja - ezt az ésszerű haszonáldozatot minden egyes adóalanytól.
Ha az adóhatósági korrupció atipikus magatartásmintázat és ritka gyakorlat, az adózó adójogi megfelelése valóban ésszerű haszonáldozat, mert az adókockázat normasértő adózói gyakorlat esetén extra költségeket generál, amelyek nem kifizetődőek az adózó számára, ezért ez már nem ésszerű haszonáldozat. Egyszerű szabály, könnyű belátni.
Azonban, ha az adóhatósági korrupció követhető magatartásmintázattá válik, stabilan reprodukálódik és a sikeres alkalmazkodás útjává válik, költsége ésszerű haszonáldozatként jelenik meg a morálisan fragilis alanyok számára. Ha ezt a gyakorlatot "high society kultúraként" meg lehet élni, ha ez jelenti a sebezhetőség helyes kerülését, ha az alany moralitása nem reziliens, ha teheti, alkalmazni fogja. Alkalmazza is. Megállapításom nem sérthet senkit, mert ezt az illegitim adózási kultúrát nem követeli meg előíró jogszabály, tehát mindenképpen keresni és választani kell ezt a lehetőséget. Ott a hiba, hogy ez a lehetőség létezik.
És mégis ott a lebukás kockázata a mélyben, amit ez a furcsa és amorális elitkultúra annyira el akar takarni. Nem ez elől a kockázat elől veszi meg a bűnbocsátó cédulát, aki a normakövetés ésszerű haszonáldozata helyett a normasértés következményei elleni immunitást vásárolja meg?
Olyan ez, mintha a legkeményebb valuta a közös bűn volna. Te felmenthető vagy. Te nem. Te fizettél, te nem. Ez nem adóztatás. Ez maga is bűn. Ez a korrupció örökítőanyaga, és nagyon nagyban játsszák.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
