https://doi.org/10.59851/imr.14.2.9
A tanulmány bemutatja az Európai Unió digitális ágazatot érintő fogyasztóvédelmi szabályozását, különös tekintettel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló (UCP) irányelvre és annak kapcsolatára a digitális szolgáltatásokról szóló rendelettel, valamint az árak feltüntetéséről szóló PID-vel. Kiemeli az online platformok kapuőri szerepéből fakadó többletfelelősséget, amely elsősorban a rangsorolás, a célzott hirdetések és a sötét mintázatok tilalmának területén jelentkezik. A DSA előírja a platformoknak, hogy tegyék átláthatóvá a rangsorolási algoritmusaikat, valamint biztosítsák a fogyasztói jogok érvényesülését a kereskedői információk feltüntetésével. A tanulmány bemutatja továbbá, miként segíti a UCP irányelv a fogyasztói értékelések hitelességének megőrzését és a kiskorúak védelmét. Nagy hangsúlyt kap a célzott reklámok jogalapjául szolgáló hozzájárulás, amelynek szükségességét az általános adatvédelmi rendelet és bizonyos esetekben a digitális piacokról szóló rendelet is megerősíti. A pay-or-consent modell szintén felmerül mint a személyes adatokkal vagy díjfizetéssel történő ellenszolgáltatás kérdése. Mindezek a szabályok kiegészítik egymást, hozzájárulva ahhoz, hogy a digitalizált piaci környezetben a fogyasztók tájékozott döntéseket hozhassanak és hatékony jogvédelmet élvezhessenek.
Kulcsszavak: fogyasztóvédelem, UCP irányelv, DSA, digitális jog, uniós szabályozás
The study provides an overview of EU consumer protection regulation in the digital sector, with a particular focus on the Unfair Commercial Practices Directive (UCP) and its relationship with DSA and the Price Indication Directive (PID). It highlights the additional responsibilities of the gatekeeping role of online platforms, in the areas of ranking, targeted advertising and the prohibition of dark patterns. The DSA requires platforms to be transparent about their ranking algorithms and to ensure consumer rights are respected by displaying retailer information. The study also shows how the UCP Directive helps to preserve the credibility of consumer ratings and protect minors. There is a strong focus on the legal basis for consent for targeted advertising, the need for which is confirmed by the GDPR and in some cases the DMA. The pay-or-consent model also arises as an issue of quid pro quo with personal data or payment of a fee. All these rules complement each other, helping to ensure that consumers can make informed choices and enjoy effective legal protection in a digital marketplace.
Keywords: consumer protection, UCP directive, DSA, digital law, EU regulation
- 193/194 -
Jelen tanulmány célja, hogy áttekintse a digitális ágazatban a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó uniós jogot. Ebből a szempontból a vizsgálódás középpontjában a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló irányelv, az üzleti vállalkozások és a fogyasztók közötti ügyletek során alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat szabályozó átfogó uniós jogszabály áll.[1] Ezért a tanulmány bemutatja a UCP irányelv és a digitális ágazatra elfogadott fogyasztóvédelmi tárgyú uniós jogszabályok, a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály[2] és az árak feltüntetéséről szóló irányelv[3] viszonyát, majd a digitális ágazat specifikus fogyasztóvédelmi kérdéseinek szabályozását, például a rangsorolást, a platformokkal szembeni gondossági követelményeket, a célzott reklámokat, a fogyasztói értékeléseket és a sötét mintázatokat (dark patterns) érintő szabályokat.
A DSA kifejezetten rögzíti, hogy nem érinti a fogyasztóvédelemre vonatkozó uniós jogot [(10) preambulumbekezdés], különösen a UCP irányelvet, de két említésre méltó ponton is kiegészíti azt: egyfelől a többletfelelősségből fakadó gondossági elvárásai által, amelyek a rangsorolás és az online hirdetések jogszerűségének előmozdításával kapcsolatban tartalmaznak előírásokat, másfelől az online platformok saját szolgáltatásaira vonatkozó fogyasztóvédelmi előírásaival, amelyek további két részre bomlanak: a célzott reklámokra és a sötét mintázatokra.
Mivel a fogyasztóvédelmi jog a kereskedelmi viszonyokban a gyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkező vevő helyzetén kíván javítani, a DSA jogellenes tartalmakkal szembeni elvárásai kapcsolatba kerülnek az EU fogyasztóvédelmi jogával. Ez a kapcsolat abból fakad, hogy a DSA több ponton is erősíti a fogyasztóvédelmi elvárásoknak való megfelelést az online platformokra telepített többletfelelősség jegyében, ami arra vezethető vissza, hogy az online platformok - kapuőri szerepüknél fogva - képesek a kereskedőkkel szembeni fogyasztóvédelmi elvárások kikényszerítésének fokozására. A UCP irányelv 5. cikk (2) bekezdése az online platformok számára is előírja a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlat során a szakmai gondosság követelményeinek megtartását, kiegészítve a DSA felelősség alóli mentességének rendszerét. Viszont lényeges, hogy az online platformok nem hivatkozhatnak a közvetítők felelősség alóli mentességére (DSA 6. cikk) a saját kereskedelmi gyakorlataik tekinteté-
- 194/195 -
ben, mivel az kizárólag a harmadik felek kérésére tárolt jogellenes információkra vonatkozik.[4] A DSA számos gondossági követelményt fogalmaz meg a platformokkal szemben. A UCP irányelvből is következő szakmai gondosságra vonatkozó kötelezettségeik eredményeként a platformoknak ugyanúgy megfelelő intézkedéseket kell tenniük - anélkül, hogy azok általános nyomon követési vagy tényfeltárási kötelezettségnek minősülnének -, amelyek lehetővé teszik harmadik fél kereskedők számára az uniós fogyasztóvédelmi és marketingtörvények előírásainak való megfelelést.[5] Ezért a DSA és a UCP irányelv gondossági elvárásainak viszonyát tisztázni szükséges.
A DSA egyfajta társszabályozás is abban az értelemben, hogy az Európai Unió elismeri az online platformok kapuőri szerepből következő kvázi szabályozói képességét, és ezt a képességet szabályozza. Tehát a digitális piacokról szóló jogszabályban[6] kifejezetten megjelenő kapuőri minőség a DSA-ban is felsejlik a társszabályozási megközelítés okaként és indokaként. Ez a többletfelelősségi megközelítés kifejezetten tetten érhető a DSA 31. cikk (1) bekezdésében, amely kimondja, hogy az olyan online platformot üzemeltető szolgáltatónak, amelyik lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy távollevők közötti szerződéseket kössenek a kereskedőkkel, biztosítania kell, hogy online interfésze úgy legyen tervezve és kialakítva, hogy a kereskedők az alkalmazandó uniós jog értelmében eleget tehessenek kötelezettségeiknek a szerződéskötés előtti tájékoztatás, a megfelelés és a termékbiztonsági tájékoztatás vonatkozásában (compliance-by-design).
Mindenekelőtt meg kell jegyezni a többletfelelősség kapcsán, hogy nem a DSA az első, amely ezt a követelményt az online platformoknál érvényesíti. Egyrészt az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv[7] 28b. cikk (3) bekezdés c) pontja a videómegosztó platformoknak már előírta, hogy biztosítaniuk kell a felhasználó által létrehozott videót feltöltő felhasználók számára annak megjelölését, hogy ezek a videók tudomásuk, illetve észszerűen feltételezhető tudomásuk szerint tartalmaznak-e audiovizuális kereskedelmi közleményeket. Másrészt az EU fogyasztóvédelmi szabályozása, konkrétan a UCP irányelv a szakmai gondosság elvárásán és a másodlagos - az érdekelti felelősségen túlmutató -, a kereskedelmi gyakorlat közvetítésében részt vevők felelősségén keresztül, valamint a fogyasztói jogokról szóló irányelv[8] már egy ideje azzal segíti a fogyasztóvédelmi elveknek való megfelelést, hogy a közvetítő szolgáltatókra telepít többletelvárásokat.
- 195/196 -
A UCP irányelv a szakmai gondossági elváráson keresztül eddig is elvárta, hogy az online platformok lehetővé tegyék harmadik fél kereskedők számára az uniós fogyasztóvédelmi és marketingtörvények előírásainak való megfelelést.[9] Tehát a platformoknak úgy kell kialakítaniuk az eladásra szolgáló elektronikus felületeiket, hogy lehetővé tegyék a harmadik fél kereskedők számára, hogy megfeleljenek a UCP irányelv 7. cikke szerinti vagy a CRD 6. cikke szerinti tájékoztatási követelményeknek. Ebből fakadóan a platformnak biztosítania kell, hogy a fogyasztó tudja, az értékesítő kereskedőnek minősül, hiszen ezen múlik többek között az elállási joga. Az Európai Bíróság a Wathelet-ügyben hozott ítéletében kimondta,[10] hogy amennyiben a platform nem nyújt tájékoztatást a tényleges kereskedő kilétéről, ami azt a benyomást kelti, hogy a platform a tényleges kereskedő, akkor az a helyzet állhat elő, hogy a platform felelősséggel tartozik a kereskedő kötelezettségeiért. Ezt a DSA 6. cikk (3) bekezdése kodifikálja is: a felelősség alóli mentesülés nem alkalmazható az olyan online platformok fogyasztóvédelmi jog szerinti felelősségére, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy távollevők között kötött szerződéseket hozzanak létre a kereskedőkkel, amennyiben az átlagfogyasztó azt hiszi, hogy az ügylet tárgyát képező terméket vagy szolgáltatást az online platform biztosítja. A DSA nemcsak a kapuőri szerepből fakadó többletfelelősséget ruházza az online szolgáltatókra, hanem a saját szolgáltatásaik kapcsán is megfogalmaz elvárásokat a hirdetések célzásáról és a sötét mintázatokról, amelyeknek közvetlen fogyasztóvédelmi összefüggései vannak. E témák kifejtésére a 5. és 7. pontban kerül sor.
Az árak feltüntetéséről szóló irányelv (PID) előírja a kereskedők számára, hogy az árak fogyasztók általi összehasonlításának megkönnyítése érdekében tüntessék fel az áruk eladási árát és egységárát (mértékegységenkénti árát). Az Európai Unió Bíróságának (EUB) gyakorlata szerint a UCP irányelv 3. cikk (4) bekezdése alapján a PID, nem pedig a UCP irányelv alkalmazandó, ha a kereskedő nem tüntette fel eladási árként a végső árat, amely magában foglalja a hirdetésben külön feltüntetett többletköltségeket is.[11] Nagyon lényeges, hogy a PID csak az anyagi javakra vonatkozik, a szolgáltatásokra és a digitális tartalomra nem, ezért a UCP irányelv általános szabályai továbbra is teljes mértékben alkalmazandók az ilyen egyéb termékekre vonatkozó árcsökkentési gyakorlatokra.[12]
A PID 6a. cikke szerint az "árcsökkentést" bejelentő kereskedőnek meg kell jelölnie a korábbi árat, amely a kereskedő által alkalmazott legalacsonyabb árat jelenti az azt megelőző legalább 30 napos időszakban. Az EUB fent említett, a Citroën-ügyben hozott ítéletében tett megállapításaihoz hasonlóan a PID árcsökkentésre vonatkozó különös szabályainak elsőbbséget kell élvezniük a UCP irányelvvel szemben.[13] Ugyanakkor a UCP irányelv alkalmazandó marad az árcsökkentés egyéb vonatkozásaira, amelyek elválnak a legalacsonyabb ár megelőző 30 napos technikai vizsgálatától, így például a legjobb és a fiktív árra vonatkozó, vagy az "akár" jellegű kijelentések értékelése kapcsán.[14] A PID 6a. cikke szerinti árfeltüntetés-szabá-
- 196/197 -
lyozás nem vonatkozik az online piactérre,[15] ha nem annak minősül a fogyasztókkal ténylegesen szerződő fél.[16]
Az uniós jog először a platformok üzleti felhasználókkal szembeni magatartásáról szóló rendeletben[17] írta elő (5. cikk 1. bekezdés), hogy az online közvetítő szolgáltatók rögzítsék a szerződési feltételeikben a rangsorolást meghatározó fő paramétereket és azok jelentőségének okait. Ehhez képest az 5. cikk (2) bekezdése annyival több követelményt támaszt az online keresőprogram-szolgáltatókkal szemben, hogy mindezt nemcsak a szerződési feltételeikben, hanem online keresőprogramjaik felületén is el kell helyezniük és folyamatosan frissíteniük kell. Ha a fő paraméterek között szerepel a rangsorolás befolyásolásának lehetősége a szolgáltatónak fizetett bármely díj ellenében, akkor ismertetni kell ezeket a lehetőségeket és az ilyen díjfizetésnek a rangsorolásra gyakorolt hatásait. Az 5. cikk (6) bekezdése értelmében mindez nem jár azzal a követelménnyel, hogy az online közvetítő szolgáltatók és az online keresőprogram-szolgáltatók közzétegyék az algoritmusaikat.
A P2B rendelet rangsorolási szabályait egészíti, illetve terjeszti ki az ún. Omnibusz irányelv,[18] amely mind a CRD, mind a UCP irányelv részévé emeli a rangsorolási szempontokat érintő tájékoztatások előírását. A CRD 6a. cikk (1) bekezdés a) pontja értelmében az online piac szolgáltatója - még mielőtt a fogyasztót kötné a fogyasztói szerződés vagy ajánlat - köteles világos és érthető nyelven, az alkalmazott távközlő eszközöknek megfelelő módon tájékoztatást adni a rangsorolás főbb paramétereiről és a paraméterek egymáshoz viszonyított jelentőségéről. A CRD tehát a P2B rendelethez képest kétszeresen is tágabb:
- egyfelől alanyi körét illetően, hiszen a P2B rendelet az online kereső szolgáltatókra vonatkozik üzletfeleivel szemben, míg a CRD a végfogyasztókat védi minden online ügyletkötésnél, ahol rangsorolást alkalmaznak;
- másfelől míg a P2B rendelet megelégszik az általános szerződési feltételekben való tájékoztatással, addig a CRD elvárja a világos és érthető tájékoztatás nyújtását a rangsorolás működéséről az online szerződéskötés előtt, amely elvárás nyilvánvalóan inkább megfelel a fogyasztók egyszerű és közérthető tájékoztatási elvárásainak.
- 197/198 -
A UCP irányelv szintén kiegészült a rangsorolással szembeni elvárásokkal, részben a megtévesztő mulasztások, részben pedig a feketelistás tényállások körében. A UCP irányelv szabályozása tehát kétrétegű ebben a tekintetben: egyfelől a 7. cikk (4) bekezdés a) pontjában (a P2B rendelethez és CRD-hez hasonlóan) előír egy előzetes általános tájékoztatási követelményt a vásárlásra felhívással összefüggésben, másfelől az I. melléklet 11a. pontjában konkrét tilalmakat állít fel a rangsorolás rejtett, azaz explicit magyarázat nélküli, fizetéssel való befolyásolására.
A UCP irányelv 7. cikk 4. bekezdés a) pontjában foglalt tájékoztatási követelmény (a rangsorolási eredményt meghatározó fő paraméterekre vonatkozó tájékoztatás) csak az online piacokra és az összehasonlító eszközökre alkalmazandó, azokra a kereskedőkre nem, akik csak azt teszik lehetővé a fogyasztók számára, hogy a különböző termékekre vonatkozó saját ajánlataik között keressenek.[19] Azonban rájuk és a keresőszolgáltatókra is vonatkozik a UCP irányelv I. melléklet 11a. pontja (a rangsorolás rejtett fizetéssel való befolyásolásának tilalma). Ellenben nem a UCP irányelv 7. cikk (4a) bekezdése, hanem a P2B rendelet alkalmazandó az online keresőprogramokra, és az már előírja, hogy az online keresőprogramok valamennyi szolgáltatója "könnyen és nyilvánosan hozzáférhető leírást" tegyen közzé a fő paramétereiről, így az ennek megfelelően nemcsak az üzleti felhasználók, hanem a fogyasztók számára is hozzáférhető.[20]
A CRD is a UCP irányelv 7. cikk (4a) bekezdésében foglalthoz hasonló tájékoztatási kötelezettséget ír elő, de az csak az online piacokra vonatkozik. A jogalkotó több olyan szempontot sorol fel, amelyet egy megtévesztő mulasztást valószínűsítő kereskedelmi gyakorlat értékelése során jelentősnek kell tekinteni. 2022. május 28-tól ilyen jelentős információ lett az online piacok vagy az összehasonlító eszközök szolgáltatóinak a rangsorolási szempontokról adott tájékoztatása.[21] A UCP irányelv és a CRD továbbá csak általános tájékoztatást ír elő a fő rangsorolási paraméterek és azok viszonylagos jelentősége tekintetében. Ez a megközelítés a fogyasztók tájékoztatási igényeit tükrözi, mert nekik könnyen érthető, tömör információkra van szükségük. A P2B rendelet viszont előírja a fő rangsorolási paraméterek relatív fontosságának indokait is. Egyik európai szabályozás sem írja elő a rangsorolást végző algoritmusok közzétételét,[22] viszont az érintett szolgáltatók kereskedelmi érdekeinek figyelembevétele soha nem vezethet a rangsorolást meghatározó fő paraméterek nyilvánosságra hozatalának megtagadásához.[23]
A UCP irányelv I. melléklet 11a. pontja (a rangsorolás rejtett fizetéssel való befolyásolásának tilalma) minden kereskedőre vonatkozik (beleértve a piacteret is, ha jutalékot kap a kereskedőktől), és tiltja a rangsorba kerülés és a magasabb rangsorolás rejtett fizetéssel való manipulálását. A szabályozás tehát nem tiltja a hirdetések megjelenítését vagy a magasabb rangsorolást az érintett kereskedőktől kapott kifizetések alapján, de előírja a keresőeszköz szolgáltatója szá-
- 198/199 -
mára, hogy egyértelműen tájékoztassa a fogyasztót, ha a kereskedők fizettek a keresési találatokba kerülésért vagy a rangsorolásáért.
A P2B rendelet alkalmazandó marad az online keresőszolgáltatók által használt rangsorolásra. Mivel a találati rangsor licittel való befolyásolása lényegében reklámhely-értékesítésként fogható fel, az nem elég a UCP irányelv alkalmazásához szükséges közvetlen eladásösztönzési érdekeltséghez az online kereső szolgáltató részéről.[24] Egyebekben pedig a kereskedelmi gyakorlat közvetítésében való másodlagos felelősséget maga a UCP irányelv zárja ki a kivétel - fent már hivatkozott - nevesítésével.
A CRD és a UCP irányelv viszonyát az előbbi 6a. cikk (1) bekezdése világosan tisztázza, amikor kimondja, hogy az online piacokon kötött szerződésekre vonatkozó egyedi kiegészítő tájékoztatási követelmények csak a UCP irányelv sérelme nélkül, tehát szubszidiáriusan alkalmazhatók. Ebből következően a CRD által a rangsorolás kapcsán előírt előzetes tájékoztatási követelmények a UCP irányelv 7. cikk (5) bekezdése értelmében jelentősnek minősülnek, és az ilyen tájékoztatás elmulasztása megtévesztő kereskedelmi gyakorlat lehet, amennyiben ez a mulasztás az átlagfogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozna meg.
A DSA definiálja a rangsorolást,[25] és minden online közvetítő platformszolgáltatónak előírja, hogy ha ajánlórendszereket alkalmaz (amely algoritmikusan rangsorol), akkor a szerződési feltételekben - világosan és közérthetően - meg kell határoznia az ajánlórendszerben használt fő paramétereket, a paraméterek viszonylagos fontosságának okait, és az erről szóló tájékoztatásnak a platform bármely igénybe vevője számára megismerhetőnek kell lennie [27. cikk (1) bekezdés]. Amennyiben több opció is rendelkezésre áll a megjelenített információk relatív sorrendjét meghatározó ajánlórendszerek körében, az online platformot üzemeltető szolgáltatók hozzáférhetővé tesznek egy olyan funkciót is, amely lehetővé teszi a szolgáltatás igénybe vevőjének, hogy bármikor kiválassza és módosítsa az általa előnyben részesített opciót [27. cikk (3) bekezdés]. Ha pedig az EU-ban több mint 45 millió havi felhasználóval rendelkező óriásplatformról van szó, akkor a DSA alapján az Európai Bizottság bele is nézhet a rang- sorolási algoritmusok működésébe (37., 40., 72. cikk). Az óriásplatformoknak legalább egyszer értékelniük kell a szolgáltatásaik működéséből és használatából eredő rendszerszintű kockázatokat (34. cikk), amelyek fényében meg kell tenniük a megfelelő kockázatenyhítő intézke- déseket az algoritmikus ajánlórendszereik vonatkozásában [35. cikk (1) bekezdés d) pont]. A rangsorolás érintheti az online platformok saját, valamint a harmadik felek tartalmait és szolgáltatásait is.
Áttekintve a rangsorolásra vonatkozó európai fogyasztóvédelmi szabályozást, megállapítható, hogy egyfelől a DSA rangsorolási szabályai meghaladják a P2B rendelet, a CRD és a UCP irányelv szabályozását, mert nem kereskedelmi célú rangsorolásokra, illetve ajánlásokra is vonatkoznak; másfelől a DSA a kereskedelmi célú rangsorolás kapcsán kiegészíti az eddigi sza-
- 199/200 -
bályozásokat azzal, hogy előírja, az online óriásplatformot és a nagyon nagy online keresőprogramot üzemeltető szolgáltatóknak kockázatot kell értékelniük [(80) preambulumbekezdés], amibe beletartoznak a fogyasztóvédelemre kifejtett tényleges vagy várható hatások is. Ilyen kockázatok merülhetnek fel például az online óriásplatformok vagy a nagyon népszerű online keresőprogramok által használt algoritmikus rendszerek kialakításával kapcsolatban [34. cikk (1) bekezdés b) pont]. A DSA 27. cikk (1) bekezdésében foglalt átláthatósági követelmények tehát a CRD és a P2B rendelet által le nem fedett tartalom rangsorolására vonatkoznak, és ebből következően nem érintik a kereskedelmi gyakorlatokra előírt hasonló kötelezettségeket, hanem kiegészítik azokat [(11) preambulumbekezdés].
Az online platformok személyes és egyéb, a felhasználók online aktivitását leíró adatokat gyűjthetnek abból a célból, hogy aztán azokat hirdetések biztosítására használják fel. Az online platformok ezekből a hirdetésekből biztosítják azokat a szolgáltatásokat, amelyek segítségével a felhasználókat egybegyűjthetik. A hirdetéseket azonban harmadik felek helyezik el, akiknek meg kell felelniük az azok jogszerűségével kapcsolatos uniós jognak. A DSA kapuőri jellegű többletfelelősség-szabályozásának második témaköre azt szolgálja, hogy az online platformokon hirdető harmadik felek a fogyasztóvédelmi elvárásoknak jobban megfelelhessenek.
A DSA 26. cikk (1) bekezdése előírja, hogy az online platformot üzemeltető olyan szolgáltatóknak, amelyek online interfészükön hirdetéseket jelenítenek meg, a szolgáltatások igénybe vevői számára világosan, tömören, egyértelműen és valós időben fel kell tüntetniük a következőket:
- az információ hirdetésnek minősül;
- mely természetes vagy jogi személy nevében került sor a hirdetés megjelenítésére;
- mely természetes vagy jogi személy finanszírozta a hirdetést, amennyiben e személy eltér az előző pontban említett természetes vagy jogi személytől;
- mik a szolgáltatás hirdetéssel megcélzott igénybe vevőjének meghatározására szolgáló paraméterekkel kapcsolatos érdemi információk - amelyeknek közvetlenül és könnyen hozzáférhetőknek kell lenniük a hirdetésből -, és adott esetben az, hogy hogyan lehet módosítani e paramétereket.
A DSA 26. cikk (2) bekezdése értelmében az online platformot üzemeltető szolgáltatóknak biztosítaniuk kell a szolgáltatás igénybe vevői számára egy olyan funkciót, amely lehetővé teszi annak bejelentését, hogy az általuk szolgáltatott tartalom kereskedelmi tájékoztatásnak minősül-e vagy tartalmaz-e ilyet.
Ezekkel az előírásokkal a DSA 26. cikke fokozza a fogyasztóvédelmi jogérvényesítési képességeket, mivel így a hirdetők azonosításához és felelősségre vonásukhoz (például az elállási jog gyakorlása jogellenes tartalom közzététele miatt) szükséges adatok rendelkezésre állnak. Az online platformot üzemeltető szolgáltatóknak biztosítaniuk kell, hogy mindaddig ne kínáljanak termékeket vagy szolgáltatásokat, amíg ezek az információk nem teljesek. Ez azonban nem jelentheti a kereskedők által a szolgáltatásaik igénybevétele útján eladásra kínált termékek és szolgáltatások általános nyomon követésével kapcsolatos kötelezettség előírását az online plat-
- 200/201 -
formot üzemeltető szolgáltatók számára [(74) preambulumbekezdés]. A UCP irányelv 7. cikk (2) bekezdése és az I. melléklet 22. pontja értelmében a rejtett reklámokra vonatkozó tilalmakra mind a közösségimédia-platformokkal, mind a közösségimédia-platformokat használó harmadik felekkel szemben lehet hivatkozni.
A DSA ezen előírása kifejezetten a CRD 6. és 8. cikkében, a UCP irányelv 7. cikkében, valamint a PID 3. cikkében foglalt tájékoztatási követelményeknek való megfelelést szolgálja [(74) preambulumbekezdés]. Például az influenszerekkel szemben elvárás, hogy tüntessék fel, ha egy posztjuk valójában fizetett (ellenkező esetben szerkesztői tartalomnak álcázott reklám valósul meg).[26] Az e követelménynek való megfelelést segíti elő, ha az online platform köteles olyan megoldást biztosítani, amely a hirdetésként való megjelölést technikailag lehetővé teszi. A DSA 26. cikkében az online platformokkal szemben megfogalmazott elvárás eddig is levezethető volt a UCP irányelv szakmai gondosságra vonatkozó követelményeiből.
Az online óriásplatformoknak nyilvános hozzáférést kell biztosítaniuk az online interfészükön szereplő hirdetések adattáraihoz, hogy elősegítsék a felügyeletet és az online hirdetések kapcsán felmerülő kockázatokkal kapcsolatos kutatást, például a jogellenes hirdetések vagy az olyan manipulatív technikák és félretájékoztatás vonatkozásában, amelyek valós és előre látható negatív hatást gyakorolnak a közérdekre [(66) preambulumbekezdés].
A figyelempiacokon a hirdetők azért fizetnek a reklámfelületek értékesítőinek, hogy a korlátos erőforrásnak minősülő vásárlói figyelem rájuk irányuljon,[27] ugyanis a többletgazdaságban a kínálat túlsúlyából fakadóan az eladóknak törekedniük kell a vevők meghódítására.[28] Az egyének leginkább a személyüknek szóló információknak szentelnek figyelmet, amihez a reklámok személyre szabása a kulcs.[29] A figyelempiacokon az adatok ahhoz kellenek, hogy célzottabb reklámok révén több figyelem legyen leköthető.[30] Egy brit felmérés szerint 70 százalékkal kevesebb az olyan hirdetési felületet kínálók bevétele, amelyek nem célozzák a reklámokat, azokkal szemben, amelyek személyre szabják a reklámokat.[31] Az is tény, hogy egyes felhasználók pozitívumként értékelik a személyre szabott reklámokat,[32] hiszen azok csökkenthetik a fogyasztó tranzakciós (keresési) költségeit.[33]
- 201/202 -
A reklámok célzása tehát a magukat hirdetésekből fenntartó online platformok üzleti modelljének központi eleme, és ezt a gyakorlatot a DSA bizonyos esetekben megtiltja. Egyfelől az online platformot üzemeltető szolgáltatóknak megtiltja, hogy a szolgáltatás igénybe vevőinek az adatait felhasználó profilalkotáson alapuló hirdetéseket jelenítsenek meg, ha kellő bizonyossággal tudatában vannak annak, hogy a szolgáltatás igénybe vevője kiskorú [28. cikk (2) bekezdés]. Hasonló szabályozást tartalmaz az AVMS irányelv 6a. cikk (2) bekezdése is.[34] Az AVMS irányelv 28b. cikkének kifejezetten az online videómegosztó platformokra vonatkozó előírása, hogy megfelelő intézkedésekkel kell védeniük a kiskorúakat az olyan tartalmaktól, amelyek károsíthatják fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésüket. Ehhez kapcsolódik a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) által a TikTok számára előírt kötelezettségvállalás, hogy az létrehoz egy gyermekvédelmi panelt, egy bejelentési csatornát, és a 18 év alatti felhasználók esetében alapbeállításokat tesz lehetővé (például a képernyőidő meghatározása).[35] A DSA 14. cikk (3) bekezdése alapján ha a közvetítő szolgáltatás elsősorban kiskorúakat céloz meg, vagy azt túlnyomórészt kiskorúak veszik igénybe, akkor a kiskorúak számára érthető módon kell elmagyaráznia a szolgáltatás igénybevételének feltételeit és korlátait. A GVH által a TikTok számára előírt kötelezettségvállalás ezt a szabályozási elvárást is konkretizálta, amikor előirányozta a 18 éven aluli felhasználók számára készített, az adatvédelmi kérdésekről szóló videók közzétételét, valamint egy nemzetközi szintű online adatvédelmi központ létrehozását.[36]
Meg kell jegyezni, hogy a UCP irányelv I. melléklet 28. pontja is tiltja a közvetlenül gyermekeknek szóló felhívásokat a kereskedelmi kommunikációban, a DSA 26. cikk (3) bekezdése pedig kifejezetten megtiltja a profilalkotáson alapuló reklámcélzást az általános adatvédelmi rendelet[37] 9. cikk (1) bekezdésében említett különleges kategóriák felhasználásával. A DSA szerint a reklámok célzásához szükséges beszerezni az érintett hozzájárulását, miként a profilozáshoz is a GDPR alapján [(68) preambulumbekezdés]. Ebből következően a reklám célzásához nem elegendő a GDPR adatkezelési jogalapjai közül a szerződés teljesítésére vagy a jogos érdekre való hivatkozás. A GDPR szerinti hozzájárulási és tiltakozási jog gyakorlását segíti elő a DSA 26. cikk (1) bekezdés d) pontja, amely előírja az online platformot üzemeltető, online interfészükön hirdetéseket megjelenítő szolgáltatóknak, hogy biztosítsák az arra vonatkozó információk elérhetőségét, hogy melyek a szolgáltatás hirdetéssel megcélzott igénybe vevőjének meghatározására szolgáló paraméterek, és adott esetben azokat hogyan lehet módosítani. A DMA 15. cikk (1) bekezdése alapján a kapuőrnek a 3. cikk szerinti minősítését követő hat hónapon belül be kell nyújtania az Európai Bizottsághoz a fogyasztókat célzó profilalkotásra szolgáló bármely olyan technika függetlenül auditált leírását, amelyet a minősítő határozatban a 3. cikk (9) bekezdése szerint felsorolt alapvető platformszolgáltatásain vagy az azok közötti viszonylatban alkalmaz.
- 202/203 -
Az uniós jog (a szolgáltatási irányelv[38] 20. cikke) az állampolgárság és a tagállami lakóhely szerinti árdiszkriminációt tiltja, kivéve, ha azt objektív körülmények indokolják (ilyenek lehetnek például a távolság miatt felmerülő többletköltségek, a szolgáltatás technikai jellemzői, az eltérő piaci feltételek vagy a szezonalitás miatti áringadozás). E tilalom konkretizálására született a geo-blocking rendelet,[39] amely rögzíti, hogy a vevőkkel szembeni megkülönböztetés tilalma nem értelmezendő úgy, hogy a kereskedő célzott ajánlatokkal ne kínálhatna árukat vagy szolgáltatásokat különböző tagállamokban [(27) preambulumbekezdés]. Emellett a kereskedők megkülönböztetéstől mentesen különböző feltételeket - például eltérő árakat - kínálhatnak különböző értékesítési pontokon, például a boltokban és a weboldalakon, vagy akár egy tagállamnak csak egy meghatározott területén. Annak érdekében, hogy a szállítók megvédhessék a forgalmazóik kizárólagossági területeit, a vertikális megállapodásokról szóló rendelet[40] aktív eladásnak tekinti a célzott online reklámot, és ekként korlátozhatónak minősíti.[41]
A fogyasztói értékelések egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a fogyasztók vásárlási döntései szempontjából. Ezért lényeges, hogy a fogyasztói értékelésekhez hozzáférést biztosító kereskedők észszerű és arányos lépéseket tegyenek annak biztosítására, hogy azok valósak legyenek.[42] A rangsoroláshoz hasonlóan a UCP irányelv a fogyasztói értékelések kapcsán is megfogalmaz egy általános (egyértelmű és érthető) tájékoztatási kötelezettséget a 7. cikk (6) bekezdésében arról, hogy a kereskedők biztosítják-e, és ha igen, mily módon, hogy a közzétett értékelések a fogyasztóktól származzanak. Ez biztosítja ugyanis a megfelelést annak a tilalomnak, amelyet a UCP irányelv I. melléklet 23b. pontja rögzít: a kereskedők nem állíthatják, hogy a termék értékelését olyan fogyasztók nyújtották be, akik azt ténylegesen használták vagy megvásárolták, anélkül, hogy észszerű és arányos lépésekkel ellenőrizhető lenne, hogy az értékelések valóban ilyen fogyasztóktól származnak. A CRD (47) preambulumbekezdése is kifejti, hogy az észszerű és arányos lépések közé tartozhat, hogy "információkat kérnek annak ellenőrzésére, hogy az adott fogyasztó ténylegesen használta vagy megvásárolta a terméket".[43]
A UCP irányelv I. melléklet 23c. pontja értelmében kifejezetten tilos a termékek népszerűsítése érdekében valótlan fogyasztói értékelések benyújtása, valamint más jogi vagy természetes
- 203/204 -
személy ezzel történő megbízása. Ez a tilalom tiltja továbbá a fogyasztói értékelések vagy a közösségi médiában történő ajánlások valótlan bemutatását. A UCP irányelv I. melléklet 23c. pontja vonatkozik az online platformokra is, és kiterjed a hamis követőkre, reakciókra, nézetekre, a negatív értékelések törlésére, és annak kikényszerítésére, hogy a fogyasztók változtassák meg vagy vonják vissza negatív értékeléseiket. A UCP irányelv I. melléklet 22. pontja akkor hozható összefüggésbe fogyasztói értékelésekkel, ha a vállalkozás maga írja meg (például az alkalmazottai) a fogyasztói értékeléseket, mert akkor lehetséges ugyan, hogy az alkalmazottak ténylegesen használták a terméket, de nem tűnik ki, hogy a vállalkozás érdekében járnak el.
A DSA szerint a sötét megoldások olyan gyakorlatok, amelyek jelentősen torzítják vagy korlátozzák a szolgáltatás igénybe vevőinek azt a képességét, hogy önálló és megalapozott döntéseket hozzanak [(67) preambulumbekezdés]. Ezek a gyakorlatok felhasználhatók arra, hogy a szolgáltatás igénybe vevőit meggyőzzék arról, hogy nem kívánt magatartást tanúsítsanak, vagy olyan döntéseket hozzanak, amelyek negatív következményekkel járnak rájuk nézve. A DSA 25. cikk (3) bekezdése is említ néhány példát a sötét mintázatokra: egyes választási lehetőségek kiemelése a szolgáltatás igénybe vevőjének a döntésre való felkérésekor, a szolgáltatás igénybe vevőjének többszöri felkérése arra, hogy válasszon, bár már választott (nudging), a szolgáltatás lemondásának lényeges megnehezítése a szolgáltatás igénybevételéhez képest. A sötét minta az Európai Bizottság szerint olyan manipulatív gyakorlat (például korlátozott elérhetőség, sürgetés, vagy míg az egyik gomb jól látható, addig egy másik rejtett), amely jelentősen torzít(hat)ja az átlagos vagy a kiszolgáltatott fogyasztó gazdasági magatartását.[44]
A DSA 25. cikke szerint az online platformok nem tervezhetik meg online felületeiket olyan módon, amely megtéveszti, manipulálja vagy más módon lényegesen torzítja vagy rontja szolgáltatásaik felhasználóinak szabad és tájékozott döntéshozatali képességét. Ez a tilalom azonban csak akkor alkalmazandó a DSA 25. cikk (2) bekezdése értelmében, ha ezt a magatartást nem az eladásösztönzés részeként tanúsítják - ha igen, akkor az a UCP irányelv hatálya alá fog esni. Például a szolgáltatás lemondásának megnehezítése sértheti a UCP irányelv 7. cikkét és a 9. cikk d) pontját.[45] Ezenkívül a UCP irányelv I. melléklet 7. pontja kifejezetten tiltja az olyan gyakorlatokat, amelyeket gyakran sötét mintának neveznek, például a sürgősség érzetének keltését azzal a hamis állítással, hogy a termék csak nagyon korlátozott ideig kapható.
A sötét mintázatokkal nemcsak a fogyasztó-, hanem az adatvédelem is foglalkozik,[46] hiszen a sötét mintázatokkal a cégek gyakran afelé terelik a fogyasztókat, hogy jóval több adatkezeléshez járuljanak hozzá, mint amennyire valóban szükség lenne. Például az EUB szerint nem fogadhatók el az előre bepipált jelölőnégyzetek hozzájárulásként.[47] A UCP irányelv értelmé-
- 204/205 -
ben a sötét mintázat sértheti a szakmai gondosság követelményét, de akár megtévesztő, sőt agresszív kereskedelmi gyakorlatot is megvalósíthat.[48] A UCP irányelv I. melléklete kifejezetten tiltja az ún. bait and switch gyakorlatokat, azaz a termékek meghatározott áron történő kínálását annak elhallgatásával, hogy a terméket nem tudják rendelkezésre bocsátani, és valójában egy másik terméket népszerűsítenek helyette (I. melléklet 5. és 6. pont). Ugyanígy tilos a sürgősség érzetének keltése azzal a hamis állítással, hogy a termék csak nagyon korlátozott ideig kapható (I. melléklet 7. pont). Ezenkívül sötét minta az, ha a szolgáltatásról való leiratkozás nem olyan egyszerű, mint a szolgáltatásra való feliratkozás.[49] Az ilyen gyakorlatok sérthetik a UCP irányelv 7. cikkét és a 9. cikk d) pontját.
Egy elektronikus felület alapértelmezett beállításai vagy az előre bepipált jelölők akár megtévesztő vagy agresszív befolyásolást is megvalósíthatnak.[50] Az olasz versenyhatóság szerint a Facebook agresszív kereskedelmi gyakorlatot folytatott azzal, hogy a regisztrált felhasználóinak az adattovábbításra vonatkozó hozzájárulását előzetesen a legszélesebb körű elfogadásra állította be, előre bejelölve a hozzájárulásukat (ha azt a felhasználók mégis visszavonták, a Facebook egyes szolgáltatásai csak korlátozottan váltak elérhetővé számukra).[51] Az efféle gyakorlatok - túl a fogyasztóvédelmi jogon - az adatvédelmi jog rendelkezéseit is sérthetik. Az érintett akkor nyilvánítja ki egyértelműen a hozzájárulását az adatkezeléshez, ha azt aktív, félreérthetetlenül kifejező cselekedet útján fejezi ki. A TikTok a GVH vizsgálata hatására szüntette meg azt a sötét mintázatot, amely egyenlőségjelet tett a platformra való regisztráció és az adatvédelmi hozzájárulások megadása között.[52]
A DMA 5. cikk (2) bekezdés b) pontjának megszövegezésére a német Facebook-ügyre tekintettel került sor.[53] Az EUB is megerősítette, hogy az online közösségi hálózatot finanszírozó hirdetések személyre szabása - mint a Facebook jogos érdeke - nem igazolhatja az érintett személy hozzájárulása nélküli adatkezelést.[54] A DMA 5. cikk (2) bekezdése tehát az adat-összekapcsolást és a kereszthasználatot kifejezetten a GDPR 6. cikk (1) bekezdése szerinti jogosulti hozzájárulásra szűkíti, és kizárja a kapuőr esetében a szerződés teljesítésére [GDPR 6. cikk (1) bekezdés b) pont] és a jogos érdekre [GDPR 6. cikk (1) bekezdés f) pont] való hivatkozást [DMA (36) preambulumbekezdés]. A DMA (37) preambulumbekezdése szerint amikor a kapuőr hozzájárulást kér, akkor a GDPR szellemében proaktívan felhasználóbarát megoldást kell nyújtania a végfelhasználónak, amellyel az kifejezett, világos és egyértelmű módon megadhatja, módosíthatja vagy visszavonhatja a hozzájárulását. A DMA 5. cikk (2) bekezdése alapján,
- 205/206 -
ha a végfelhasználó megtagadta vagy visszavonta a hozzájárulását, akkor a kapuőr ugyanarra a célra egy éven belül nem ismételheti meg egynél többször a hozzájárulás iránti kérelmét.
A DMA szerint a kapuőröknek lehetővé kell tenniük, hogy a végfelhasználók szabadon döntsenek az adatkezelési és a beléptetési gyakorlatok elfogadásáról, mégpedig olyan módon, hogy kisebb mértékű személyre szabással járó, de egyenértékű alternatívát kínálnak anélkül, hogy az alapvető platformszolgáltatásnak vagy egyes funkcióinak igénybevételét a végfelhasználó hozzájárulásától tennék függővé [(36) preambulumbekezdés]. A kisebb mértékű személyre szabással járó alternatíva nem lehet eltérő vagy rosszabb minőségű a hozzájáruló végfelhasználóknak nyújtott szolgáltatáshoz képest, kivéve, ha a minőség romlása közvetlenül abból adódik, hogy a kapuőr nem kezelheti az ilyen személyes adatokat vagy nem tudja beléptetni a végfelhasználókat egy szolgáltatásba. A végfelhasználónak tájékoztatást kell kapnia arról, hogy a hozzájárulás megtagadása kisebb mértékben személyre szabott ajánlathoz vezethet, egyebekben azonban az alapvető platformszolgáltatás változatlan marad. A hozzájárulás megtagadása ugyanakkor nem lehet nehezebb, mint a hozzájárulás megadása [(37) preambulumbekezdés].
Problémás, ha a közösségi média ingyenesként reklámozza magát, miközben olyan hirdetési modellre támaszkodik, amely a hozzáférésért cserébe nagy mennyiségű személyes adatot kezel.[55] A közvélemény-kutatások szerint a felhasználók aggódnak a személyes adataik sorsa miatt,[56] de nem igazán törődnek az adataik védelmével (privacy paradox).[57] Ez részben arra vezethető vissza, hogy az ingyenesség hamis illúziója miatt nem látják az adataik értékét a tranzakcióban. Nem véletlen, hogy az online figyelemkereskedők a megszerzett adatok továbbadását még titoktartási klauzulákkal is védik.[58] Ennek fényében értékelendő erős figyelmeztetésként a GVH által a Facebookra kiszabott milliárdos bírság az ingyenesség állítása miatt (a döntést a Kúria megsemmisítette[59]), mert azzal elaltatta a felhasználókban az adataik átadásához mint ügyleti döntéshez szükséges megfontoltságot és körültekintést.[60] A Booking-ügyben hozott kúriai döntés is megerősíti, hogy az "[i]ngyenesség lehetősége ténylegesen olyan kedvező képet generál, amely arra ösztönzi [a felhasználót], hogy [...] tovább ne vizsgálódjon".[61] Az olasz bíróság is megállapította "a Facebook ingyenes, és mindig az is marad" állítás kapcsán, hogy az elhallgatta, hogy az ellentételezés olyan személyes adatok formájában
- 206/207 -
történik, amelyek mérhető gazdasági értékkel bírnak, és amelyeket a közösségi hálózat működtetésén kívül használnak fel.[62]
Az ingyenesség hamis illúziója tehát elaltatja a felhasználó éberségét, amely viszont nélkülözhetetlen az adatvédelmi önrendelkezéshez. Az ingyenesség hamis illúziójának felszámolása az adatvédelmi önrendelkezés egyik szükséges feltétele (de nem elégséges, mert ahhoz az adatokkal való rendelkezés sötét mintáit is fel kell számolni). Mindez rámutat a fogyasztóvédelem és az adatvédelem összefüggésére is. Az ingyenesség hamis illúziójának felszámolását segítené elő, ha a szabályozás biztosítaná a felhasználóknak, hogy személyre szabott reklámokért cserébe vagy havi díjért vegyék igénybe az online figyelemkereskedők szolgáltatásait.[63] A brit versenyhatóság tanulmánya is felveti,[64] hogy az online platformoknak biztosítaniuk kellene a felhasználók számára, hogy választhassanak, kívánnak-e személyre szabott reklámokat kapni vagy sem, és ez utóbbi esetben csak általános reklámozással szembesülnének.
A Meta 2023 novemberében felhívta felhasználóit, hogy válasszanak a fizetős, reklámok nélküli és az "ingyenes", reklámot tartalmazó verzió közül (pay-or-consent). Ennek előzménye az volt, hogy a német szövetségi kartellhivatal 2019-ben arra kötelezte a Facebookot, hogy ne kombinálja adatait más szolgáltatásokból és harmadik felek weboldaláról gyűjtött adatokkal a felhasználók beleegyezése nélkül. Ezt a következtetést erősítette meg az EUB ítélete,[65] amely már szélesebb körben veszélyeztette a vállalat korábbi, célzott hirdetési modelljét. A norvég adatvédelmi hatóság nem sokkal később ideiglenes tilalmat rendelt el a viselkedésalapú hirdetésekre a vállalat Facebook- és Instagram-platformján, amit később az European Data Protection Board (EDPB) az egész EU-ra kiterjesztett.[66]
Az európai fogyasztóvédelmi szervezet (BEUC) szerint az ingyenes használat folytatására utalás azt a hamis benyomást is kelti, hogy a fogyasztók számára semmi sem fog változni, ha elfogadják a nem fizetős változatot.[67] Valójában azonban, amint azt az EUB megállapította, a Meta addig a GDPR szerinti érvényes jogalap nélkül gyűjtötte és kezelte a fogyasztók személyes adatait.[68] Ez alapján a BEUC szerint a Metának most nincs más választása, mint először felkérni a fogyasztókat, hogy adják kifejezett hozzájárulásukat a nyomon követéshez és a profilalkotáshoz. Ennek hiányában az adatkezelés sötét mintának tűnik. Hasonló következtetésre jutott a cookie-kra vonatkozó kötelezettségvállalási elvek tervezete,[69] amely szerint a "fizess
- 207/208 -
vagy egyezz bele" nem fogadható el, így ha a fogyasztó nem hajlandó fizetni, akkor lehetőséget kell neki adni arra, hogy a magánélete védelmében a kevésbé tolakodó formákat válassza.
Ráadásul az a kérdés is felmerül, hogy teljesülnek-e a DMA elvárásai, hogy a hozzájárulás megtagadása esetén az alapvető platformszolgáltatás változatlan marad, és egyetlen funkció sem válik elérhetetlenné [DMA (37) preambulumbekezdés]. A Bizottság 2024. május 24-én eljárást kezdeményezett a Meta ellen, és a 2024. július 1-jén küldött kifogásközlésében jelezte, hogy a cég pay-or-consent hirdetési modellje nem felel meg a DMA 5. cikk (2) bekezdésében meghatározott szükséges követelményeknek,[70] mert nem teszi lehetővé a felhasználók számára, hogy olyan szolgáltatást válasszanak, amely kevesebb személyes adatot használ, de egyébként egyenértékű a "személyre szabott hirdetések" alapú szolgáltatással, és hogy gyakorolják a személyes adataik kombinálásához való szabad hozzájáruláshoz való jogukat.
Az Európai Unió fogyasztóvédelmi szabályozása a digitális ágazatban rendkívül szerteágazó, bonyolult és nehezen követhető. A digitális piac egyedi kihívásai, például az online platformok kapuőri szerepe, a célzott reklámok, a rangsorolás, a sötét mintázatok és a fogyasztói értékelések új típusú fogyasztóvédelmi megközelítéseket követelnek.
A DSA nem helyettesíti, hanem kiegészíti a fogyasztóvédelmi szabályokat az online platformokkal szembeni gondossági követelményekkel és a kapuőri szerepből eredő felelősség megerősítésével. Az online platformok számára előírt átláthatósági szabályok - például a rangsorolási algoritmusok működésének nyilvánossá tétele és a kereskedői információk biztosítása - hozzájárulnak a fogyasztói érdekek védelméhez.
A célzott reklámok és a sötét mintázatok jelentős torzító hatással lehetnek a fogyasztók döntéshozatali képességére. A DSA külön szabályozza ezeket a gyakorlatokat, például megtiltja a kiskorúakat célzó reklámokat, valamint előírja, hogy az online platformok biztosítsanak világos és érthető tájékoztatást a hirdetések célzási paramétereiről. A szabályozás nemcsak a fogyasztó-, hanem az adatvédelmi elveket is erősíti.
Botta, Marco - Wiedemann, Klaus: Exploitative Conducts in Digital Markets: Time for a Discussion after the Facebook Decision. 10(8) Journal of European Competition Law & Practice (2019) 465-478.
https://doi.org/10.1093/jeclap/lpz064, 475
- 208/209 -
Botta, Marco - Wiedemann, Klaus: The Interaction of EU Competition, Consumer, and Data Protection Law in the Digital Economy: The Regulatory Dilemma in the Facebook Odyssey. 64(3) Antitrust Bulletin (2019) 428-446.
https://doi.org/10.1177/0003603X19863590
Evans, David S.: The Economics of Attention Markets. SSRN, 2020, 1-41.
http://doi.org/10.2139/ssrn.3044858.
Geradin, Damien - Bania, Konstantina - Karanikioti, Theano: The Interplay Between the Digital Markets Act and the General Data Protection Regulation. SSRN, 2022, 1-13.
http://doi.org/10.2139/ssrn.4203907.
Hámori Balázs: A figyelem ökonómiája. A vevők meghódításának új módszerei és csatornái. Közgazdasági Szemle, 2021/1., 96-124.
http://doi.org/10.18414/KSZ.2021.1.96
Hoofnagle, Chris Jay - Whittington, Jan: Free: Accounting for the Costs of the Internet's Most Popular Price. 61(3) UCLA Law Review (2014) 606-670.
Jin, Ginger Z. - Stivers, Andrew: Protecting Consumers in Privacy and Data Security: A Perspective of Information Economics. SSRN, 2017, 1-31.
http://doi.org/10.2139/ssrn.3006172
Newman, John M.: Regulating Attention Markets. University of Miami Legal Studies Research Paper, 2019.
Tóth, András: Strengthening of EU Regulatory Intervention Against Data Exploitations by Online Platforms with a Zero-Price Business Model. 17(1) Masaryk University Journal of Law and Technology (2023) 111-127.
https://doi.org/10.5817/MUJLT2023-1-4
Vásquez Duque, Omar - Hoffmann, Jörg: Can Data Exploitation be Properly Addressed by Competition Law? A Note of Caution. Concurrences (2021) 75-82. ■
JEGYZETEK
[1] Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról ("Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról") (UCP irányelv).
[2] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2065 rendelete (2022. október 19.) a digitális szolgáltatások egységes piacáról és a 2000/31/EK irányelv módosításáról (DSA).
[3] Az Európai Parlament és a Tanács 98/6/EK irányelve (1998. február 16.) a fogyasztók számára kínált termékek árának feltüntetésével kapcsolatos fogyasztóvédelemről (PID).
[4] Iránymutatás a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmezéséhez és alkalmazásához 4. pont 4.2.1. alpont.
[5] Uo.
[6] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/1925 rendelete (2022. szeptember 14.) a digitális ágazat vonatkozásában a versengő és tisztességes piacokról, valamint az (EU) 2019/1937 és az (EU) 2020/1828 irányelv módosításáról (digitális szolgáltatásokról szóló rendelet) (DMA).
[7] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1808 irányelve (2018. november 14.) a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 2010/13/EU irányelvnek a változó piaci körülményekre tekintettel való módosításáról (AVMS irányelv).
[8] Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25.) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (CRD).
[9] UCP iránymutatás (4. lj.) 4. pont 4.2.1. alpont.
[10] C-149/15 Wathelet.
[11] C-476/14 Citroën Commerce.
[12] UCP iránymutatás (4. lj.) 1. pont 1.2.5. alpont.
[13] Uo.
[14] Például beszállító által ajánlott, de gyakorlatban soha nem létezett árhoz képesti kommunikáció. Lásd e tekintetben a GVH gyakorlatából: VJ/47/2021. Dante International S.A. és Extreme Digital - eMAG Kft.
[15] Az árcsökkentés bejelentése esetében meg kell jelölni a korábbi, a kereskedő által az árcsökkentést megelőzően meghatározott ideig alkalmazott árat. A korábbi ár a kereskedő által egy olyan időszakban alkalmazott legalacsonyabb árat jelenti, amely nem lehet rövidebb, mint az árcsökkentés alkalmazását megelőző 30 nap.
[16] Iránymutatás a fogyasztók számára kínált termékek árának feltüntetésével kapcsolatos fogyasztóvédelemről szóló 98/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6a. cikk értelmezéséről és alkalmazásáról (2021/C 526/02) 1.2. pont.
[17] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1150 rendelete (2019. június 20.) az online közvetítő szolgáltatások üzleti felhasználói tekintetében alkalmazandó tisztességes és átlátható feltételek előmozdításáról (P2B rendelet).
[18] Az Európai Parlament és a Tanács 2019/2161 irányelve (2019. november 27.) a 93/13/EGK tanácsi irányelvnek, valamint a 98/6/EK, a 2005/29/EK és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az uniós fogyasztóvédelmi szabályok hatékonyabb végrehajtása és korszerűsítése tekintetében történő módosításáról.
[19] UCP iránymutatás (4. lj.) 4. pont 4.2.3. alpont.
[20] Uo.
[21] UCP irányelv 7. cikk 4a bekezdés; 2008. évi XLVII. törvény a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról 7. § (7) bekezdés.
[22] Lásd Omnibusz irányelv (23) preambulumbekezdés; az Európai Parlament és a Tanács 2019. június 20-i (EU) 2019/1150 rendelete az online közvetítő szolgáltatások üzleti felhasználói tekintetében alkalmazandó tisztességes és átlátható feltételek előmozdításáról (P2B rendelet) (27) preambulumbekezdés.
[23] P2B rendelet 5. cikk.
[24] UCP iránymutatás (4. lj.) 4. pont 4.2.3. alpont.
[25] "»Ajánlórendszer«: teljes mértékben vagy részben automatizált rendszer, amelyet az online platform arra használ, hogy az online interfészén konkrét információkat javasoljon, vagy ezeket az információkat rangsorolja a szolgáltatás igénybe vevője számára, többek között a szolgáltatás igénybe vevője által indított keresés alapján vagy egyéb módon meghatározva a megjelenített információk relatív sorrendjét vagy elsőbbségét" [DSA 3. cikk s) pont].
[26] Lásd GVH VJ/110/2016.
[27] Hámori Balázs: A figyelem ökonómiája. A vevők meghódításának új módszerei és csatornái. Közgazdasági Szemle, 2021/1., http://doi.org/10.18414/KSZ.2021.1.96, 102.
[28] Uo. 97.
[29] Uo. 115.
[30] John M. Newman: Regulating Attention Markets. University of Miami Legal Studies Research Paper, 2019, 25.
[31] Online Platforms and Digital Advertising. Competition and Markets Authority, 2020, https://bit.ly/44Ks3dV, 44. pont.
[32] David S. Evans: The Economics of Attention Markets. SSRN, 2020, http://doi.org/10.2139/ssrn.3044858, 26-27.; Marco Botta - Klaus Wiedemann: Exploitative Conducts in Digital Markets: Time for a Discussion after the Facebook Decision. 10(8) Journal of European Competition Law & Practice (2019), https://doi.org/10.1093/jeclap/lpz064, 475.
[33] Ginger Z. Jin - Andrew Stivers: Protecting Consumers in Privacy and Data Security: A Perspective of Information Economics. SSRN, 2017, http://doi.org/10.2139/ssrn.3006172, 12-13.
[34] A kiskorúak médiaszolgáltatók által gyűjtött vagy más módon generált személyes adatai kereskedelmi céllal - így például közvetlen üzletszerzés, profilalkotás és viselkedésalapú célzott reklámozás céljából - nem kezelhetők.
[35] VJ/24/2020.
[36] Uo.
[37] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (GDPR).
[38] Az Európai Parlament és a Tanács 2006/123/EK irányelve (2006. december 12.) a belső piaci szolgáltatásokról.
[39] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/302 rendelete a belső piacon belül a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye alapján történő indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozással és a megkülönböztetés egyéb formáival szembeni fellépésről, valamint a 2006/2004/EK és az (EU) 2017/2394 rendelet, továbbá a 2009/22/EK irányelv módosításáról.
[40] A Bizottság (EU) 2022/720 rendelete (2022. május 10.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikk 3. bekezdésének vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról (VBER).
[41] Iránymutatás a vertikális korlátozásokról (2022/C 248/01) 219. pont.
[42] UCP iránymutatás (4. lj.) 4. pont 4.2.4. alpont.
[43] Ezen a területen a 20488:2018 ISO szabvány áll rendelkezésre (Online fogyasztói értékelések: Az értékelések gyűjtésére, moderálására és közzétételére vonatkozó elvek és követelmények).
[44] UCP iránymutatás (4. lj.) 4. pont 4.2.7. alpont.
[45] Lásd GVH VJ/19/2018., egy online társkeresővel szemben.
[46] Lásd 3/2022 Guidelines on dark patterns in social media platform interfaces: How to recognise and avoid them. European Data Protection Board, https://bit.ly/4pIwgqG.
[47] C-673/17 Planet49.
[48] A sürgető üzenetekre példa a GVH VJ/17/2018 (Booking-ügy). Lásd még UCP iránymutatás (4. lj.) 4. pont 4.2.7. alpont.
[49] GVH VJ/19/2018.
[50] GVH VJ/6/2020 (Viber-ügy).
[51] Lásd Facebook Fined 10 Million Euros by the ICA for Unfair Commercial Practices for Using Its Subscribers' Data for Commercial Purposes. AGCM, 2018. december 7., https://bit.ly/3KazJPQ.
[52] VJ/24/2020. 60. bekezdés.
[53] Damien Geradin - Konstantina Bania - Theano Karanikioti: The Interplay Between the Digital Markets Act and the General Data Protection Regulation. SSRN, 2022, http://doi.org/10.2139/ssrn.4203907; Bundeskartellamt Prohibits Facebook from Combining User Data from Different Sources. Bundeskartellamt, 2019, https://bit.ly/4ozYoeF.
[54] C-252/21 Meta Platforms és társai (Conditions générales d'utilisation d'un réseau social) [117].
[55] UCP iránymutatás (4. lj.) 4. pont 4.2.5. alpont.
[56] A Special Eurobarometer 359 Attitudes on Data Protection and Electronic Identity in the European Union című európai uniós kiadvány (Az adatvédelemről és az elektronikus személyazonosságról alkotott nézetek az Európai Unióban), https://bit.ly/48BGG4n.
[57] Omar V. Duque - Jörg Hoffmann: Can Data Exploitation be Properly Addressed by Competition Law? A Note of Caution. Concurrences (2021) 79.
[58] Lásd Chris Jay Hoofnagle - Jan Whittington: Free: Accounting for the Costs of the Internet's Most Popular Price. 61(3) UCLA Law Review (2014) 634.
[59] Kúria Kfv.II.37.243/2021/11.
[60] Lásd GVH VJ/85/2016., https://bit.ly/4itYAus.
[61] Kúria Kfv.V.38.235/2021/9., 54.
[62] Tribunale Amministrativo Regionale per il Lazio, n. 260, n. 261., 2020. január 10-i ítélet, idézi Choose to Lose with Meta: An Assessment of Meta's New Paid-Subscription Model from a Consumer Law Perspective. BEUC, 2023. november, https://bit.ly/4peZ1LS.
[63] Marco Botta - Klaus Wiedemann: The Interaction of EU Competition, Consumer, and Data Protection Law in the Digital Economy: The Regulatory Dilemma in the Facebook Odyssey. 64(3) Antitrust Bulletin (2019), https://doi.org/10.1177/0003603X19863590, 475.; András Tóth: Strengthening of EU Regulatory Intervention Against Data Exploitations by Online Platforms with a Zero-Price Business Model. 17(1) Masaryk University Journal of Law and Technology (2023), https://doi.org/10.5817/MUJLT2023-1-4.
[64] Online Platforms and Digital Advertising Market Study. Competition and Markets Authority, 2020, 386-387.
[65] C-252/21 (54. lj.).
[66] Az EDPB-határozat: https://bit.ly/44Dk7Lx
[67] Lásd Choose to Lose with Meta (62. lj.).
[68] C-252/21 (54. lj.).
[69] Draft Pledging Principles. Európai Bizottság, 2023, https://bit.ly/4ixNm89.
[70] A Bizottság előzetes megállapításai szerint a Meta "fizess vagy egyezz bele!" modellje sérti a digitális piacokról szóló jogszabályt. Európai Bizottság, 2024. július 1., https://bit.ly/48fPJcx.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző habilitált egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar.
Visszaugrás
