A bíróság kijelölése nem csak a peres eljárásokban, hanem egyes nemperes eljárásokban is felvet kérdéseket. Különösen a cégeljárás során, de esetenként a felszámolási (végelszámolási) eljárásban is felmerül a bíróság kizárásának a problémája.
A felszámolási eljárásokban rendszeresen előfordul, hogy a gazdasági hivatal - főleg a bíróság által kiszabott pénzbírság kapcsán - hitelezői igényt jelent be. Ilyenkor az a megyei bíróság, amely hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik a felszámolási eljárásokban, hitelezővé, azaz féllé válik. Ilyen esetben merül fel az a kérdés, hogy a Pp. 13. § (1) bek. a) pontja alapján eljárhat ez a bíróság, vagy ki kell zárni az egész felszámolási eljárásból.
A BDT 2004/5. számában került közzétételre a Pécsi Ítélőtábla Gkk.II. 30.077/2004/2. sz. végzése, amely erre a kérdésre kíván választ adni. A kijelöléssel kapcsolatos ügy - természeténél fogva - nem alkalmas arra, hogy a bíróság részletezze az indokolásban a más jogterületen kialakult gyakorlatot. Ezért itt teszem közzé azokat - a végzésből ki nem derülő indokokat -, amelyek alapján az ítélőtábla megtagadta a megyei bíróság eljárásból történő kizárását.
Az alapul szolgáló ügyben a bíró a második közbenső mérleg jóváhagyására benyújtott anyagban észlelte, hogy a bíróság hitelezőként szerepel a hitelezői listán, ezért a megyei bíróság elnökénél kezdeményezte a kizárás iránti eljárás lefolytatását. Ezt követően hozta meg a Pécsi Ítélőtábla a Gkk.II. 30.077/2004/2-es számú végzését, mellyel megtagadta az elsőfokú bíróság eljárásból történő kizárását.
A kizárással kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság egyetlen határozatot (BH 1993/190.) közölt, mellyel az országos gyakorlatot orientálta, s amelyben a következőt mondta ki: "Az illetékes megyei bíróság is kizárt lehet egy adott céggel szembeni felszámolási eljárás lefolytatásából, ha a céggel szemben hitelezőként fel kell lépnie."
Az eseti döntésben közzétett indokolásból az tűnik ki, hogy a felszámolási eljárás tárgyát képező vagyonnal szemben az eljárást lefolytató megyei bíróság hitelezői igényt terjesztett elő, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Megyei Bíróság elnöke által tett kizárási kérelem alapján más bíróságot jelölt ki eljáró bíróságul. Részletesebb indokolást azonban a döntés nem tartalmaz.
Felszámolási eljárásban egyéb közzétett eseti döntés nem született, ezért vizsgáltam, hogy más nemperes eljárás esetén a Legfelsőbb Bíróság milyen gyakorlatot folytat. Cégeljárásban két eseti döntés született. A Legfelsőbb Bíróság a BH 1993/188. szám alatt közzétett eseti döntésében, kimondta: "Ha a cég bejegyzésére illetékes bíróság helyett más cégbíróság kijelölésére kerül is sor, a nyilvántartást - a cégbejegyzés elrendelését követően - már az egyébként illetékességgel rendelkező cégbíróságnak kell ellátnia."
Az indokolás hangsúlyozza: "A Legfelsőbb Bíróságnak ez az intézkedése azonban nem érinti a Ctvr. 7. §-ának (1) bekezdésében foglalt azt a szabályt, mely szerint a céget a megyei bíróság mint cégbíróság cégjegyzékben tartja nyilván, és a Ctvr. 7. § (2) bekezdése értelmében az illetékességet a cég székhelye alapítja meg. Ezért a bejegyzési kérelem jogerős elbírálása után gondoskodni kell az iratoknak a székhely szerint illetékes bírósághoz való visszaküldése tárgyában, hogy az a nyilvántartás felöl a törvényi rendelkezéseknek megfelelően gondoskodjon."
A BH 1997/200. szám alatt közzétett másik eseti döntésben a Legfelsőbb Bíróság egy konkrét bejegyzési kérelem alapján, arra való figyelemmel, hogy a bejegyzést kérő fél jogi képviselője a megyei bíróság elnökének volt házastársa, úgy határozott, hogy a bejegyzési kérelem elbírálására másik bíróságot kell kijelölni. Az 1989. évi 23. tvr. szabályai alapján született döntésben - az előző döntéssel összhangban - hangsúlyozta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Ctvr. 7. § (2) bekezdése értelmében a cégjegyzéssel illetve változásbejegyzéssel (nyilvántartással) kapcsolatos eljárás lefolytatására az a cégbíróság illetékes, amelynek illetékességi területén a cég székhelye van. A megyei bíróság által vezetett cégjegyzékbe másik megyei bíróság mint cégbíróság bejegyzést nem tehet, ezért az a helyes eljárás, ha az eljárást a kijelölt másik bíróság lefolytatja és határozatának jogerőre emelkedése után az iratokat a bejegyzés lebonyolítása végett a megyei bíróságnak mint cégbíróságnak megküldi.
A cégeljárásban tehát az a gyakorlat alakult ki, hogy a konkrét bejegyzési eljárásból kizárt a megyei bíróság, de a cégjegyzék vezetése nem kerül át másik megyei bírósághoz.
A kizárás kérdése elsősorban a peres eljárásokban merül fel. A Pp. jelenleg hatályos 1. §-a kimondja: "a törvénynek az a célja, hogy természetes személyek és más személyek vagyoni és személyi jogaival kapcsolatban felmerült jogviták bíróság előtti eljárásban való pártatlan eldöntését az e fejezetben meghatározott alapelvek érvényesítésével biztosítsa". A polgári peres eljárás előírásai a jogviták eldöntésének menetét szabályozzák, a rendelkezések ehhez a célhoz igazodnak. A Pp. azonban háttérjogszabálya a nemperes eljárásoknak. "A polgári pert a kisebb konfliktusok kezelésére szolgáló eljárok gyűrűje veszi körül. Fantáziátlan elnevezésük ellenére a nemperes eljárások egy tarka mikrovilágot alkotnak, mivel a polgári per pótlására, elhárítására, előkészítésére vagy a jog érvényesítésének előmozdítására egyaránt irányulhatnak."
(Kengyel Miklós: Magyar Polgári eljárásjog. Osiris kiadó Budapest 2002. 29. oldal)
A nemperes eljárások egy része nem kapcsolódik még közvetve sem a jogvitákhoz, hanem különböző természetű nyilvántartások vezetésével kapcsolatos. Ennek legtipikusabb esete a cégeljárás illetve az egyesületek, alapítványok bejegyzésével kapcsolatos eljárás. Átmeneti vagy vegyes jellegű a felszámolási eljárás, amelynek célját az 1991. évi IL. tv. 1. § (3) bekezdése úgy fogalmazza meg, hogy a felszámolási eljárás célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. A törvényi megfogalmazásból is következően a felszámolási eljárás lényege nem a jogvita elbírálásában keresendő, mint egy általános polgári per esetében. Ennek ellenére nem nélkülözi a felszámolási eljárás a jogvita jelleget sem. Különösen érvényes ez arra az esetre, amikor a bíróság a Cstv. 27. § (2) bekezdés alapján dönt a fizetésképtelenség kérdésében, továbbá, ha a Cstv. 46. § (6) bekezdése alapján a felszámoló a vitathatónak minősített igényeket elbírálás végett a felszámolást elrendelő bíróságnak megküldi, illetve a Cstv. 51. §-ban szabályozott kifogást bírálja el.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
