Negyedik, javított utánnyomása jelent meg 2016 nyarán Marcus Tullius Cicero De re publicájának az Akadémiai Kiadó gondozásában. Az ókori állambölcselet kiemelkedő jelentőségű alkotását Hamza Gábor professzor fordította magyarra és írt hozzá átfogó jellegű bevezető tanulmányt. A Somnium Scipionist és a versidézeteket néhai Havas László debreceni klasszika-filológus fordította.
Marcus Tullius Cicero a klasszikus antikvitás kiemelkedő gondolkodója, aki számos területen hagyott hátra az utókornak kiemelkedő szellemi hagyatékot: jogászként, költőként és politikusként is a legkiválóbbak között tartják számon. A cicerói állambölcselet megértéséhez utóbbi életművet kell gondosan áttekinteni. Cicero honoratior családból származott és már közvetlen felmenői között is megtalálható a politikai vonal. Első tisztségét Kr. e. 76-ban töltötte be 31 éves korában, Kr. e. 69-ben aedilis curulis lett, politikai pályafutása csúcsát pedig Kr. e. 63-ban érte el, amikor consul lett. Ezen tisztsége után sem távolodott el a politikától, részt vett a római közéletben, de politikai pályafutása zenitjén már túlhaladva, Kr. e. 59-ben a lex Clodia de exilio Ciceronis alapján száműzetésbe kellett vonulnia. Az igen változatos, tapasztalatokban bővelkedő politikai karrier kivételes hitelességet biztosít a tapasztalt, csúcsot és hullámvölgyet egyaránt megjárt és megtapasztalt bölcselőnek.
A cicerói állambölcselet egy trilógia alapján ismerhető meg, a De oratore, a De re publica és a De officiis című művek egybetartozónak tekinthetők. A De oratore azokat a követelményeket foglalja össze, amelyekkel egy jó rétornak rendelkeznie kell, és az ehhez való tanulási folyamatot is feltárja Cicero. A De officiis levélformában megírt mű, ahol Cicero azt fejti ki, hogy miként lehet és kell a morális kötelezettségeket megfelelően teljesíteni. A Hamza Gábor professzor jegyezte fordítás és tanulmány a trilógia középső művét ismerteti.
A De oratoréhoz hasonlatosan a De re publica egy nagy hatású dialógus, amit Cicero többszöri módosítások után Kr. e. 54 és 51 között írt meg. A három napon át zajló és hat könyvben közzétett fiktív párbeszédre feltehetően Kr. e. 129-ben került sor Scipio kertjében. Cicero a mű szerkesztése során Gnaeus Sallustius javaslatára kísérletet tett arra, hogy ő maga is megjelenjen a dialógus résztvevőjeként, és ezzel mellőzte volna a múltba helyezett beszélgetést, azonban végül mégis amellett döntött, hogy a résztvevők a múlt nagy alakjai legyenek. A beszélgetés résztvevői között a római elitet találjuk, így többek között a központi alakként megjelenő Scipio Africanus Minort, aki Kr. e. 195 és 129 között élt, jelentős politikai és katonai vezérként Karthágót elfoglalta, rajta kívül Fanniust Kr. e. 122-ben volt consul), Laeliust (Scipio jó barátja; Kr. e. 140-ben volt consul), Maniliust Kr. e. 149-ben volt consul), illetve Tuberót, aki Scipio unokaöccse.
A dialógus kiindulópontja egy sajátos asztronómiai szimbólum, ami elhelyezi az állammal és a politikával kapcsolatos fejtegetéseket a többi tudományhoz képest. A férfiak arról társalognak, hogy egyes híresztelések szerint két Nap bukkant fel az égen, ami a tudással nem bíró emberekben félelmet keltett, mert nem tudhatják, hogy ez a természet rendje és a napfogyatkozás rendszeres időközönként bekövetkezik. A jelenségtől félő embereket a tudás birtokában lévő nagy formátumú emberek nyugtatják meg, Scipio pedig felértékeli a tudás szerepét, azt állítja, hogy azzal az istenek birodalmába nyerhető bepillantás, de ha valaki erre szert tesz, akkor már többet nem fogja tudni értékelni a világ kérdéseit. A világi kérdések, mint az állam működése, vagy maga a politika, ami végső soron az emberek boldogulását jelenti, közel sem olyan nagy formátumúak és pompásak, mint ahogy arra Laelius kérdése is rámutat: "Tisztázott-e már egyáltalán előttünk, hogy mi vonatkozik a házainkra és mi az államra, ha azzal foglalkozunk, mi megy végbe az égben?"
Cicero választ ad arra, hogy az emberi létezés alapvető szükségleteitől az állam berendezkedésének és egyes feladataiig hogyan jut el az emberek csoportja. Az ember alapvető ösztönéből fakad az, hogy nem kíván egyedül létezni a világban, hanem sokkal inkább van szüksége rendezett formában működő közösségekre, amit az együtt elérhető közös előny motivál, ami voltaképpen maga az állam. Az államot alkotó egyéneknek pedig a közösségben való részvétel ellenében azt a kötelezettséget írja elő, hogy
- 370/371 -
az államért tegyenek, ügyeiben vegyenek részt. Ez a kötelezettség magában foglalja azt is, hogy a közügyekben aktívan részt kell venni. Nem jelenthetnek e kötelezettségek alól felmentést méltatlan támadások. Ismerősnek hathat az a Cicero által felvetett dilemma, hogy miért áll érdekében egy jómódú, köztiszteletben álló személynek a közügyekkel való foglalkozás, ahol nemtelen aljas támadásoknak is kiteszi magát? Cicero szerint a jó szándékúakat, nemes lelkűeket nagyobb mértékben kell megilletnie a közéletben való részvétel és annak alakítása, mert kevésbé kell eltűrniük, hogy az őket támadók ragadják magukhoz a hatalmat. Cicero szerint elvárás, hogy a közösségért bele kell tenni a tett képességét, kivenni pedig annyit lehet, amire az államnak éppen nincsen szüksége.
Cicero három államberendezkedést említ meg: a királyságot, az arisztokráciát és a demokráciát. Ha az emberek csoportjában felmerül az igény a szervezett keretek között folyó életre, akkor vagy egy személy ragadja magához a hatalmat (királyság), vagy a kiválók egy csoportja (arisztokrácia), vagy pedig ha mindenről a nép dönt, akkor a nép államáról beszélünk. Ez a három forma nem jelent statikusságot és a változás ezek között folyamatos, tiszta formájukban mindnek vannak előnyei és vannak hátrányai. Alapvetően jó választásnak tűnhet a királyság, hiszen a bajba jutott hajónak is egy hozzáértő, erős vezetőre van szüksége. Bár a király lehet bölcs és vezetheti jól az államot, de a közösség akkor is szükségszerűen háttérbe szorul, az állam irányításához való jogot a nép elveszti. A zsarnoksággá váló királyságot pedig csak a legjobbak, az optimaták képesek megfékezni, ami azzal jár együtt, hogy kizárólag ez a csoport képes jogait érvényesíteni. A legjobbak uralma esetében a tömeg alig részesedik a szabadságból, a közös döntésekben nem vesz részt és hatalma sincsen. Ezt a rendet a nép hatalma válthatja fel, ami bár első olvasatban igazságosnak tűnik, mégis méltánytalanságot szül ez a fajta egyenlőség Cicero szemében, mivel nincsen tekintettel a közügyekért tett erőfeszítésekre.
Cicero arra mutat rá, hogy a legjobb államforma akkor valósul meg, ha a három berendezkedés szintézisét alkotjuk meg, elhagyjuk mindhárom gyengeségeit és elegyítjük erényeit. Ez a mikté politeia, a kevert alkotmány, amit Cicero a köztársaság korabeli Rómában lát megvalósulni. Nem volt persze ez egy magától értetődő állapot, hanem Róma egy sok ember közös erőfeszítése és munkája által véghezvitt szerves fejlődés eredménye, amit Cicero le is ír: dicséri Romulust, hogy Rómát a tengerparttól távol, a hegyek ölelésében alapította meg, ami a fejlődés optimális terepe. A római állam is végigment az államfejlődés különböző fokozatain. A monarchia időszaka Romulussal kezdődött, vezetése pedig bölcsességet sugárzott és az állam számára hadi és jelentős gazdasági sikereket szállított. A királyság képét azonban jelentősen megtépázta a türannisszá váló Tarquinius Superbus diktatórikus jellegű hatalma, aki még a múltból is elrettentő példaként tűnt fel. Tőle a vezetést az optimaták vették át, a senatus tartotta a kezében a hatalmat, a királyság vagy az önkény legkisebb jele is kemény fellépést váltott ki. A nép (plebs) bár kivívta magának a szabadságot, de a nemesek nehezen adtak azokból a jogkörökből, amik kiváltságaik alapjait jelentették, hiszen például a népgyűlés határozatai is csak jóváhagyás esetén lehettek érvényesek. A plebs nehezen szerzett magának súlyt, fel kellet lázadnia, el kellet foglalnia a Szent Hegyet és a mons Aventinust, hogy érdekeit képviselhesse, ennek útján szerezhetett jogokat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
