"Az idő számtalan dimenzióban áthatja a jog különböző területeit: a jog idővel fejlődik, és az idő befolyásolja a jog fejlődését; a törvények az idővel bekövetkező körülményekhez alkalmazkodnak, de törekszenek a társadalmi változások előmozdítására is; a jogalkotók, bírók, jogon kívüli szereplők, köztisztviselők vagy mások által alkotott jog egyszerre reflektál a múltra, szabályozza a jelent, és mutat utat a jövő számára."
Az idő jogra gyakorolt hatásának vizsgálata gyakorlatilag az első normatív szabályok megjelenésével egyidős, a jogtudományi vizsgálódás fókuszába annyira közvetlenül azonban ritkán kerül, mint amennyire a Sofia Ranehordás és Yaniv Roznai szerkesztésében megjelent Time, Law and Change - An Interdisciplinary Study ("Idő, jog és változás - interdiszeiplináris tanulmány") című könyvben.[1] Az alkotmányjogi szakirodalomban gyakran olvashatunk például az alkotmánymódosítások bírósági felülvizsgálatának lehetőségét vizsgáló tanulmányokat vagy a jó és hatékony jogalkotási folyamat lépéseiről. Ritkán kerül viszont a középpontba ezeknek a témaköröknek egy, egyébként magától értetődőnek tűnő eleme: az idő és annak múlása. Teljesen más megközelítésből gondolkodhatunk a fent említett témakörökről, ha azokat az idő perspektívájából kezdjük vizsgálni. Egy hatályba lépett alkotmánymódosítás bírósági felülvizsgálata meddig megengedhető a jogbiztonság szempontjából? Hogyan értékelnénk az ideiglenesség igényével megalkotott jogszabályokat, vagy mit gondolunk a jogszabályok meghatározott időt követő öndereguláeiójáról? Hogyan szabályozzuk a jövőt, illetve, a jövő szabályozása során elegendő-e a múltban megalkotott dogmatikai alapot alkalmazni?
A tanulmánykötet azt ígéri az olvasónak, hogy bemutatja az idő jogalkotásra, jogértelmezésre, a végrehajtó hatalom korlátozására és a jog megújulóképességére gyakorolt hatásáról, ezáltal hiánypótló művel gazdagítja az alkotmányjogi szakirodalmat. A könyv az idő, a jog és a változás közötti kapcsolatot négy különböző megközelítésből vizsgálja: a jogtudomány képviselőinek szempontjából, akik az idő jogértelmezésre, alkotmányjogi változásra és jogalkotásra gyakorolt elméleti hatását vizsgálják; a bírók szempontjából, akik a jogalkalmazás során szembesülnek a jogszabályok és a körülmények folyamatos változásával, és ebben a helyzetben próbálják megtalálni jogbiztonság elve szempontjából leginkább megfelelő utat; a jogalkotók szempontjából, akiktől elvárják, hogy gyorsan reagáljanak a hirtelen megjelenő társadalmi és politikai igényekre; és végül a jogrendszert korábban nem látott kihívások elé állító technológia szempontjából. A négy részből álló kötet felosztása ezeket a megközelítéseket követi.
Az első részben az idő és a jog elméleti és történelmi vonatkozásait ismerhetjük meg, illetve arról olvashatunk, hogy az idő hogyan befolyásolja a jogértelmezést, az alkotmányos változást, valamint hogy az idő mint fizikai és természeti jelenség hogyan formálja át a jogot.
Az első fejezetben Lior Barchack az idő jogértelmezésre gyakorolt hatásával foglalkozik.[2] A tanulmány Dworkin jogértelmezési koncepciója mellett érvel, mely szerint a joggyakorlat az idő múlásával folyamatosan alakuló narratíva, az értelmezés tárgya pedig nem egy-egy konkrét rendelkezés, hanem a jogrendszer teljes története és értékrendje.
A második fejezet szerzője, Steven Calabresi a történelmi alkotmányosság koncepciójával kapcsolatos vitát mutatja be, az USA-beli alkotmányjogi felfogás alapján.[3] Ismerteti az amerikai alkotmány és az alkotmányozási folyamatok történetét ismerteti. Kiindulópontja Thomas Jefferson és James Madison vitája, mely arról a felvetésről szólt, hogy az alkotmányt ideiglenes jelleggel, előre meghatározott időre hozzák létre,[4] és e meghatározott idő lejártával veszítse el hatályát. Ez a jogalkotási megoldás a kötet több tanulmányában is említést kap; a megszüntetési záradék - angolul: sunset clause - egyik korai formájának lett volna tekinthető, ha annak idején létrejön.
A harmadik fejezet az alkotmányos felülvizsgálat kérdésével foglalkozik. A szerző, Richard Albert az alkotmánymódosításokat ritka aspektusból vizsgálja: az idő jelentőségét mérlegeli.[5] Köztudott, hogy az alkotmánymódosításra vonatkozó szabályok azt a célt szolgálják, hogy a koncentrálódásra hajlamos hatalmat korlátozzák. Az alkotmánymódosítások idő dimenzióját viszont kevesen vizsgálják, holott az alkotmánymódosítások időbeli korlátozása az alkotmánymódosító hatalom jelentős korlátjának tekinthető. Láthatunk példát arra, hogy egy alkotmány olyan szabályokat tartalmaz, amelyek
- 135/136 -
a módosítási folyamatban határidőket határoznak meg a deliberatív vita lefolytatása érdekében,[6] de létezik például olyan szabályok is, mely szerint sikertelen alkotmánymódosítási kísérletet követően meghatározott ideig nem nyújtható be új alkotmánymódosítási javaslat.[7] Albert összehasonlító módszerrel vizsgálja az alkotmánymódosítási eljárások időbeli megkötéseinek hatását az alkotmányozó hatalomra.
A negyedik fejezetben Guy I. Seidman az éjszaka szerepét vizsgálja a jog különböző területein, például munkajog és a büntetőjogban.[8] Olyan szabályokat (például kijárási tilalom) tekint át, melyek meghozatalát az éjszaka sajátosságai motiválták. A fejezet történeti áttekintést ad ezekről a szabályokról, bemutatva a múlt tanulságait, ugyanakkor a jövőbe is tekintve. Milyen szempontokból kell még ma is figyelembe vennünk a napszakokat mint tényezőt? A szerző két aktuális területet emel ki: a fényszennyezés szabályozása és az alváshoz való jog mint emberi jog biztosítása.
A második részben a szerzők az idő mint tényező szerepét a bíróságok szemszögéből közelítik meg. Patricia Popelier az ötödik fejezetben a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) gyakorlatát tekintve vizsgálja.[9] Az esetjog bemutatásán keresztül Popelier vázolja a jog két idő dimenzióját. Egyrészt vizsgálható a jogszabályok időbeli hatálya, másrészt az az időtartam, amely a jogszabály által érintett jogalanyok számára iránymutató a tervezést és cselekvést illetően. A két dimenzió közötti kapcsolatot a bizalomvédelem elve teremti meg, Popelier bemutatja, hogy az EUB hogyan alkalmazza az elvet, és arra a következtetése jut, hogy noha az EUB figyelembe veszi a jog két időbeli dimenzióját, a bizalomvédelem elvére hivatkozó beadványok azonban általában nem sikeresek a bíróság előtt. Ezzel kapcsolatban arra a következtetésre jut, hogy mivel az általános, közös érdek jellemzően elsőbbséget élvez az egyéni érdek felett, az EUB-nak figyelembe kellene vennie, hogy a jogrendszerbe, illetve a konkrét jogszabályokba vetett bizalom, ezáltal pedig a jogbiztonság érvényesülése általános közérdeknek tekinthető.
Pozsár-Szentmiklósy Zoltán és Yaniv Roznai tanulmányukban amellett érvelnek, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani az alkotmánymódosítás elfogadása óta eltelt időre annak eldöntésekor, hogy megengedhető-e a módosítás bírói felülvizsgálata vizsgálata során.[10] A szerzők bemutatnak egy egészen különleges esetet, a moldovai alkotmánybíróság elnökválasztási eljárással kapcsolatos döntését: ebben az esetben a módosítás elfogadása és a felülvizsgálat között tizenhat év telt el. A döntés részletes elemzését követően a szerzők felállítanak egy tesztet, melynek alkalmazása révén megállapítható, hogy az alkotmánymódosítás elfogadása óta eltelt idő milyen hatással van az alkotmánybírósági döntés meghozatalára. A teszt három altesztre oszlik, melyben az első a döntés hatalommegosztásra gyakorolt hatását vizsgálja; a második azt, hogy a vizsgált alkotmánymódosítás hogyan épült be az alkotmány eredeti szövegébe, a harmadik pedig azt, hogy milyen mértékben tekinthető a vizsgált módosítás "alkotmányjogpolitikai kérdésnek", azaz, hogy a módosítás mennyiben alapult az alkotmánymódosító hatalom politikai megfontolásain.[11]
A hetedik fejezetben Yifat Aran és Moran Ofir empirikus módszerrel vizsgálják, hogy a gazdasági ügyekre specializálódott bíróságok fokozottabb hatékonyságot kínálnak-e a peres feleknek gyorsaság, pontosság és az egységesség szempontjából.[12] Kutatásuk azt bizonyítja, hogy a bíróságok és a bírók specializációja következetesebb jogalkalmazást és gyorsabb eljárást tesz lehetővé.
A harmadik rész tanulmányai azt vizsgálják, hogy a jogalkotó hogyan viszonyul az időhöz és a változáshoz a jogszabályok megalkotása során.[13] Enrico Albanesi a nyolcadik fejezetben egy olasz ideiglenes jogalkotási eszköz, a decreto-legge alkotmányosságával foglalkozik. A decreto-legge eredeti funkciója szerint ideiglenes - rövid ideig (hatvan napig) hatályos - szabályok megalkotását lehetővé tévő, sürgős esetekben alkalmazható jogalkotási eszköz. A gyakorlatban azonban a decreto-legge-t manapság már rutinszerűen alkalmazzák. A szerző amellett érvel, hogy a decreto-legge széleskörű alkalmazása alkotmányosan aggályos. Albanesi a decreto-legge-t párhuzamba állítja a megszüntetési záradék intézményével, ugyanakkor rávilágít arra a jelentős különbségre is, hogy a megszüntetési záradékkal szemben az előbbi jogalkotási eszköznek nem a kísérleti jogalkotás a funkciója, hiszen rövid hatálya miatt nem alkalmas arra, hogy a szabály gyakorlati hatékonysága vizsgálható legyen. Továbbá, mivel a decreto-legge - szemben a megszüntetési záradékkal - nem alkalmas a konszenzus megteremtésére sem, végül a szerző arra a következtetésre
- 136/137 -
jut, hogy a decreto-legge és a megszüntetési záradék közötti hasonlóság csak látszólagos.
Helen Xanthaki a kilencedik fejezetben az előbb említett megszüntetési záradék természetét vizsgálja.[14] A megszüntetési záradék a magyar jogrendszer önderegulációs klauzulájával állítható párhuzamba, illetve az utóbbinak tulajdonképpen egy altípusát jelenti, ha Xanthaki megállapításait vesszük alapul. A megszüntetési záradék olyan törvényi rendelkezés, mely szerint a törvény egy adott napon automatikusan hatályát veszti, amennyiben a jogalkotó másként nem rendelkezik. A tanulmány hipotézise - melyet a szerző alkotmányjogi és jogalkotási szempontból is vizsgál -, hogy a megszüntetési záradék intézménye hozzájárul a jogalkotás hatékonyságához. A szerző arra a következtetésre jut, hogy a megszüntetési záradék elősegíti a minőségi jogalkotást, különösen a világos, egyértelmű szövegezést, továbbá rákényszeríti a jogalkotót jogalkotási termékének állandó felülvizsgálatára, érdemi utólagos hatásvizsgálat elvégzésére, és összességében erősíti a jogbiztonságot, ebből következően pedig a jogállamiságot is.
A tizedik fejezetben Ittai Bar-Siman-Tov és Gaya Hariri-Heit az ideiglenesség igényével létrejött jogszabályok mögött húzódó politikai indokok és érvek vizsgálatával foglalkoznak.[15] A fejezet normatív és empirikus szempontból is bemutatja az ideiglenes jogalkotás funkcióit. A szerzők szerint az ideiglenes jogalkotásnak egyrészt van egy magától értetődő funkciója: a jog természete, bizonyos elvek vagy körülmények megkövetelhetik az ideiglenes jogalkotási eszközök használatát. Másrészt politikai funkciója is lehet, ha például ideiglenes jogalkotási eszközöket alkalmaznak egy jogszabálymódosítás népszerűsítésének érdekében. A szerzők álláspontja szerint az ideiglenes jogszabályok jó eszközül szolgálnak egy új szabályozás hatékonyságának felmérésében, de a jogalkotónak ügyelni kell arra, hogy erősen jogkorlátozó szabályozás ideiglenes eszközökkel történő bevezetésétől tartózkodjon, illetve ne azért alkalmazza ezt az eszközt, hogy az ellenzéket kizárja a jogalkotási eljárásból.
A tizenegyedik fejezetben Wim Voermans az idő különböző jogi dimenzióit részletezi, különös tekintettel a társadalmi igények miatt felgyorsított jogalkotási eljárásokra.[16] A szerző megállapítja, hogy nehéz megtalálni a gyakorlatban az egyensúlyt a jogalkotási eljárás és a közigazgatási döntéshozatal célszerűsége, valamint a kormányzat átláthatóságának és nyitottságának elve között. Bár a hatékonyság és az átláthatóság nem zárják ki egymást, de egyidejű megvalósulásuk sem magától értetődő. A szerző kiemeli, hogy a jogalkotásban való társadalmi részvétel inkább előmozdítja a jogalkotás hatékonyságát, mint hátráltatja, fokozza a legitimitását és javítja a minőségét a döntéseknek, valamint megkönnyíti a jogalkalmazást, azaz összességében meghosszabbítja az adott jogszabály várható élettartamát.
A harmadik részt Yaniv Roznai írása zárja, melyben vitatja a büntetőjogi és a magánjogi visszaható hatályú jogszabályi rendelkezések eltérő megítélésének indokoltságát.[17] A büntetőjogi szabályok visszaható hatályú alkalmazásától a bíróságok jellemzően tartózkodnak, míg a magánjog területén mind az alkotmányok, mind a bíróságok megengedőbbek. A fejezetben Roznai feltárja az eltérő felfogás mögöttes okait, és rámutat, hogy a visszaható hatály elleni kifogások a magánjogban is inkább érvényesek lehetnek, akár még jobban is, mint a büntetőjogban.
A negyedik rész a technológia, a jog és az idő kapcsolatára fókuszál. A tizenharmadik fejezetben Antonios Kouroutakis a robbanásszerű innováció ('disruptive innovation') fogalmát vizsgálja, mely az üzleti szférában széles körben ismert és kutatott koncepció, a jogtudósok azonban mindezidáig meglehetősen elhanyagolták.[18] A szerző a rugalmas közlekedési rendszerek (mint amilyen az Uber) példáján mutatja be a szabályozási problémákat, ezek körében kiemelten vizsgálva a megszüntetési záradékok mint jogalkotási eszközök alkalmazhatóságát. Álláspontja szerint a megszüntetési záradék ideiglenes természete miatt lehetővé teszi, hogy a jogalanyok könnyebben és fokozatosan alkalmazkodjanak az új szabályozási keretekhez, ami növeli a gazdasági kiszámíthatóságot és a jogbiztonságot.
Lyria Bennett Moses és Monika Zalnieriute a tizennegyedik fejezetben azt vizsgálják, hogy a jogtudomány milyen megközelítéseket alkalmazott eddig a technológiai kihívásokkal járó jogi problémák megoldására.[19] A szerzők különböző jogalkotási felfogásokat vázolnak fel, mindezt az önvezető autókra vonatkozó ausztrál és EU-s adatvédelmi szabályok példáján keresztül is bemutatva.
A tizenötödik fejezetben a szerzők - Catalina Goanta, Gijs van Dijck és Gerasimo Spanakis - írásukban a mesterséges intelligencia alkotmányos kihívásaival foglalkoznak, ebben a körben pedig rámutatnak arra, hogy a mesterséges intelligencia kapcsán
- 137/138 -
számos szerző által újdonságként kezelt morális kérdések valójában évtizedek óta foglalkoztatják a jogtudósokat.[20] A tanulmány azonosítja a mesterséges intelligencia fejlődésének történeti csomópontjait, majd internetes jogi adatbázisok szövegbányászati vizsgálata révén összegyűjti, hogy a mesterséges intelligencia kapcsán milyen témák foglalkoztatják jelenleg a jogtudósokat, a publikációk mögött milyen módszerrel végzett kutatások állnak. Fontos megállapításuk, hogy a mesterséges intelligencia jogi kutatása nagyon szerteágazó, és még nem születtek olyan szakirodalmi áttekintések, melyek segítenének a témában való eligazodásban, holott nagy szükség volna ilyenekre.
A tizenhatodik fejezetben Sofia Ranchordás és Mattis van't Schip a "jövőbiztos jogalkotás" koncepciójával foglalkozik.[21] A "jövőbiztos jogalkotás" koncepciója számos EU-s államban felmerült már korábban: olyan jogalkotási módszerről van szó, melynek eredményeképp a jövő kihívásainak próbáját kiálló jogalkotási termékek hozhatók létre. A "jövőbiztos" szemlélet interdiszciplináris megközelítésen alapul; az építészet terén gyakran alkalmazzák hosszú távra tervezett termékek jelzőjeként. A "jövőbiztos jogalkotás" proaktív megközelítésen alapul, mely a technológia állandó változását és a technológiai újítások sokféleségét is figyelembe veszi. Ehhez azonban elengedhetetlen a fiatal generációk aktív bevonása a jogalkotási folyamatba, hiszen a szerzők álláspontja szerint akkor lehet valóban "jövőbiztos" a jogalkotás, ha a jövő jogalanyai - a gyermekek vagy az őket képviselő szervezetek - ténylegesen képviseltetve vannak, és hallathatják a hangjukat az új szabályozások kialakítása során.
A könyv Luc Verhey gondolataival zárul, aki a gyakorlati szakember szemszögéből mutatja be a politikai és társadalmi nyomás miatt felgyorsult jogalkotással járó problémákat.[22] Írásában hangsúlyozza a jogalkotás időigényességét, illetve a vészhelyzetekben történő jogalkotással járó kihívásokat. Megállapítja, hogy a gyorsan meghozott, bonyolult kérdéskört érintő jogalkotási termékek sok esetben problematikusak a "kellő felkészülési idő" követelménye szempontjából, hiszen az előzetes és utólagos hatásvizsgálat gyakran elmarad, valamint a társadalmi egyeztetés is, mindez pedig csökkenti a jogszabályok legitimitását, és rombolja a jogalkotásba és az államba vetett bizalmat. A probléma megoldására az ideiglenes vagy kísérleti jogalkotás alkalmazását javasolja, ugyanakkor felhívja a figyelmet az ezzel járó veszélyekre is.[23]
A könyv alapvetően eleget tesz a bevezetőben az olvasónak tett ígéretnek, hiszen jogalkotási, jogalkalmazási és jogtudományi szempontból is vizsgálja az idő jogra és jogtudományra gyakorolt hatását. A szerzők jelentős része foglalkozik az ideiglenes jogalkotással kapcsolatos problémákkal, a megszüntetési záradékok alkalmazásával felmerülő alkotmányossági aggályokkal, így a jogalkotás témája kiemelt szerepet kap. A könyvben szereplő tanulmányok témájukat tekintve nem korlátozódnak a bevezetőben központi elemként meghatározott időtényező vizsgálatára, több olyan írás is szerepel a kötetben, mely az idő kérdéskörét csak távolról érinti. Ez ugyan némileg gyengíti a gyűjtemény egységességét, a jogállamiságról szóló tudományos diskurzushoz való hozzájárulás értékéből és minőségéből azonban egyáltalán nem vesz el.
A tanulmányok rengeteg különböző, a magyar jogi gondolkodás számára jobbára ismeretlen problémát és megoldást dolgoznak fel különböző államok jogrendszereinek példáján keresztül, az Egyesült Államoktól Moldován át Ausztráliáig. Az angol nyelvű kötet egyes fejezetei erősen magukon viselik a szerzők stílusjegyeit, ám ez a kötetet nem teszi kevésbé olvasmányossá. A tanulmányokban vissza-visszatérő elem a jogbiztonság általános alkotmányos elvére történő hivatkozás, ami az olvasónak egyértelmű üzenetet közvetít: a jogbiztonság olyan egyetemes érték, melynek ki kell állnia az idő próbáját. ■
JEGYZETEK
[1] Time, Law and Change - An Interdisciplinary Study, eds. Sofia Ranchordás - Yaniv Roznai, Oxford, New York, Hart Publishing, 2020.
[2] Lior Barshack: Interpretation and the Legal Fabrication of Time, in Time, Law and Change - An Interdisciplinary Study, eds. Sofia Ranchordás - Yaniv Roznai, Oxford, New York, Hart Publishing, 2020, 13-32.
[3] Steven G. Calabresi: The US Constitutional Experience, in Time, Law and Change - An Interdisciplinary Study, eds. Sofia Ranchordás - Yaniv Roznai, Oxford, New York, Hart Publishing, 2020, 33-66.
[4] Thomas Jefferson tizenkilenc évben határozta volna meg az alkotmány élettartamát.
- 138/139 -
[5] Richard Albert: Time and Change in Constitutional Amendment, in Time, Law and Change - An Interdisciplinary Study, eds. Sofia Ranchordás - Yaniv Roznai, Oxford, New York, Hart Publishing, 2020, 67-90.
[6] Ilyen például az Olasz Köztársaság, ahol a parlament mindkét házának két-két vitát kell tartania az alkotmánymódosításról, és a két vita között legalább három hónapnak el kell telnie.
[7] Ilyenre láthatunk példát az Észt Köztársaság alkotmánya esetében is: sikertelen alkotmánymódosítást követően ugyanabban a témában egy évig nem nyújtható be újabb alkotmánymódosítási javaslat.
[8] Guy I. Sedman: Night Laws: How Nightfall Shapes Regulation, in Time, Law and Change - An Interdisciplinary Study, eds. Sofia Ranchordás - Yaniv Roznai, Oxford, New York, Hart Publishing, 2020, 91-113.
[9] Patricia Popelier: Law and Time in Two Dimensions: Legitimate Expectations in the Case Law of the Court of Justice of the European Union, in Time, Law and Change - An Interdisciplinary Study, eds. Sofia Ranchordás - Yaniv Roznai, Oxford, New York, Hart Publishing, 2020, 117-142.
[10] Pozsár-Szentmiklósy Zoltán - Yaniv Roznai: The Timing of Judicial Review of Constitutional Amendments - Towards a 'Time Sensitivity Test' Following the Moldovan Constitutional Court's Decision on the Modality of Electing the President, in Time, Law and Change - An Interdisciplinary Study, eds. Sofia Ranchordás - Yaniv Roznai, Oxford, New York, Hart Publishing, 2020, 143-166.
[11] Az alkotmánymódosítások óta eltelt idő vizsgálatára vonatkozó teszt Moldova példáján keresztül következőképpen mutatható be: az alkotmánymódosítás megsemmisítése az elfogadása óta eltelt 16 év után mindenképp az alkotmánybíróság erős hatáskörgyakorlásának tekinthető, viszont a hatalmi ágak az akkori alkotmányos rendszerben nem voltak kiegyensúlyozva, és folyamatos alkotmányos válság áll fenn az országban. Az alkotmánybíróság célja az alkotmánymódosítás megsemmisítésével éppen a végrehajtó hatalom kiegyensúlyozása volt. Így az első altesztben megfogalmazott hatalommegosztási szempontból igazolható az alkotmánymódosítás megsemmisítése az elfogadásától eltelt hosszú idő ellenére is.
[12] Yifat Aran - Moran Ofir: The Effect of Specialised Courts over Time, in Time, Law and Change - An Interdisciplinary Study, eds. Sofia Ranchordás - Yaniv Roznai, Oxford, New York, Hart Publishing, 2020, 167-187.
[13] Enrico Albanesi: Temporary Legislation as a Mechanism for Reaching Consensus. A Critical Analysis in the Absence of Ex Post Evaluation, in Time, Law and Change - An Interdisciplinary Study, eds. Sofia Ranchordás - Yaniv Roznai, Oxford, New York, Hart Publishing, 2020, 191-208.
[14] Helen Xanthaki: Sunset Clauses - A Contribution to Legislative Quality, in Time, Law and Change - An Interdisciplinary Study, eds. Sofia Ranchordás - Yaniv Roznai, Oxford, New York, Hart Publishing, 2020, 209-225.
[15] Ittai Bar-Siman-Tov és Gaya Hariri-Heit: The Legisprudential and Political Funcstions of Temporary Legislation, in Time, Law and Change - An Interdisciplinary Study, eds. Sofia Ranchordás - Yaniv Roznai, Oxford, New York, Hart Publishing, 2020, 226-251.
[16] Wim Voermans: Speeding Up the Legislative Process - To What End and at What Cost? in Time, Law and Change - An Interdisciplinary Study, eds. Sofia Ranchordás - Yaniv Roznai, Oxford, New York, Hart Publishing, 2020, 223-268.
[17] Yaniv Roznai: Legal Schizophrenia - Rethinking the Dichtomy in Distinguishing between Retroactive Criminal and Civil Legislation, in Time, Law and Change - An Interdisciplinary Study, eds. Sofia Ranchordás - Yaniv Roznai, Oxford, New York, Hart Publishing, 2020, 269-287.
[18] Antonios Kouroutakis: Disruptive Innovation and Sunset Clauses: The Case of Uber and other On-Demand Transportation Networks, in Time, Law and Change - An Interdisciplinary Study, eds. Sofia Ranchordás - Yaniv Roznai, Oxford, New York, Hart Publishing, 2020, 291-302.
[19] Lyria Benett Moses - Monika Zalnieriute: Law and Technology in the Dimension of Time, in Time, Law and Change - An Interdisciplinary Study, eds. Sofia Ranchordás - Yaniv Roznai, Oxford, New York, Hart Publishing, 2020, 303-326.
[20] Catalina Goanta - Gijs van Dijck - Gerasimo Spanakis: Back to the Future: Waves of Legal Scholarship on Artificial Intelligence, in Time, Law and Change - An Interdisciplinary Study, eds. Sofia Ranchordás - Yaniv Roznai, Oxford, New York, Hart Publishing, 2020, 327-345.
[21] Sofia Ranchordás - Mattis Van't Schip: Future Proofing Legislation for the Digital Age, in Time, Law and Change - An Interdisciplinary Study, eds. Sofia Ranchordás - Yaniv Roznai, Oxford, New York, Hart Publishing, 2020, 347-365.
[22] Luc Verhey: Concluding Remarks: Time, Law and Change: It Takes Three to Tango in Time, Law and Change - An Interdisciplinary Study, eds. Sofia Ranchordás - Yaniv Roznai, Oxford, New York, Hart Publishing, 2020, 367-374.
[23] Ilyen veszélyt jelent például a kísérleti eszközök diszfunkcionális alkalmazása, melyről korábban már olvashattunk: Albanesi (13. vj.).
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD hallgató, ELTE ÁJK.
Visszaugrás
