Minthogy az 1990-es évek magyar szomszédságpolitikáját meghatározó alapszerződések a határon túl élő magyar közösségek helyzetére is döntő hatással voltak, három évtized elteltével időszerű értékelni és újraértékelni, hogyan működnek a gyakorlatban ezek a bilaterális szerződések és miként hatottak a kisebbségek jogaira.[1] Fedinec Csilla és Tóth Norbert Romantikus jog - fapados gyakorlat. Az ukrán-magyar szerződéses viszony című monográfiájában (Budapest, L'Harmattan - TK Kisebbségkutató Intézet, 2022) arra vállalkozott, hogy az alapszerződések sorában első és sok szempontból meghatározó ukrán-magyar szerződésről, a kisebbségek jogaira vonatkozó kétoldalú nyilatkozatról és annak végrehajtását segítő kisebbségi vegyesbizottság munkájáról nyújtson átfogó képet.
A történész-nemzetközi jogász szerzőpáros a szerződés jogi elemzése mellett az Ukrajna függetlenségével szinte egy időben aláírt alapszerződés előkészítését meghatározó történelmi kontextust is bemutatja, ami a szerződést övező viták megértésében is segít az olvasónak.
A magyar-ukrán viszony talán sosem volt még politikailag ennyire terhelt, mint a 2022-ben Ukrajna ellen indított orosz invázió óta, a politikai kapcsolatok megromlásában pedig nemcsak a magyar kormánynak a háborúval kapcsolatos álláspontja játszik szerepet, hanem az elmúlt években Ukrajnában elfogadott és a kisebbségi jogokat (így a kárpátaljai magyarok jogait is) jelentősen korlátozó nyelvhasználati és oktatási törvények is. Ezért különösen fontos és értékes, hogy egy összefoglaló elemzésben láthatjuk, mi a szerepe az 1991-es alapszerződésnek a magyar-ukrán kapcsolatokban és milyen lehetőségeket ad a szerződés a két ország közötti együttműködésre a kisebbségi ügyekben.
A Fedinec Csilla más könyveire[2] is jellemző eredeti címadás (Romantikus jog - fapados gyakorlat) jól tükrözi a kötet egyik fő üzenetét, miszerint az Ukrajna és Magyarország között kötött szerződések normatív szövege önmagában nem árulja el, mennyire befolyásolja az aktuális politikai hangulat a szerződések megítélését és végrehajtását. A Szovjetunió felbomlásának zűrzavaros és a nemzetközi kapcsolatokat is megrázó időszakában az Antall-kormány arra törekedett, hogy minden lehetséges partnerrel új alapokra helyezze a kétoldalú kapcsolatokat, így 1991. december 6-án írták alá Moszkvában a Szovjetunióval és Oroszországgal kötött kétoldalú barátsági, együttműködési szerződéseket és Kijevben a magyar-ukrán alapszerződést.[3] A kötet bevezető fejezete érzékletesen írja le azt a sokoldalú viszonyrendszert, amelyben 1991 decemberére megszületett az ukrán függetlenség és amely meghatározta az ukrán-magyar kapcsolatokat is. Ebben a kontextusban kiemelt jelentősége volt annak, hogy a független Ukrajna számára ez volt az első nemzetközi szerződés. Az alapszerződéshez vezető politikai körülmények bemutatásán túl a szerzők külön alfejezetet szentelnek a már 1991. május végén megkötött ukrán-magyar konzuli egyezménynek. Külön érdekesség, hogy az alapszerződést megelőzően, a konzuli egyezménnyel együtt írták alá a nemzeti kisebbségek jogairól szóló közös nyilatkozatot is.[4]
A könyv következő, terjedelmesebb része a magyar-ukrán alapszerződés tartalmi elemzése, amely az egyes szerződéses cikkeket veszi sorra, természetesen nagyobb
- 519/520 -
teret adva a területi klauzula és a kisebbségi jogokra vonatkozó rendelkezések bemutatásának. A szerződésről folytatott ukrán-magyar tárgyalások egyik sarokpontja volt, hogy milyen formában kerüljön a szövegbe a határok sérthetetlenségének megerősítése és a kisebbségi jogok védelme. A területi klauzula, amely - összhangban a párizsi békeszerződéssel és az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (a továbbiakban: EBEÉ) helsinki okmányában foglaltakkal - rögzíti, hogy a felek tiszteletben tartják egymás területi épségét és azt, hogy egyik államnak sincs és a jövőben sem lesz a másikkal szemben területi követelése (2. cikk), a szerződés 1993-as parlamenti ratifikálásakor komoly belpolitikai hullámokat vert Magyarországon és a kormányzó MDF szakadásához is vezetett. A szerzők részletesen bemutatják nemcsak ennek a vitának az előzményeit és utóhatását, de az is kiderült, hogy ez a megfogalmazás egyáltalán nem volt idegen más kétoldalú nemzetközi szerződésekben sem. A könyvben idézett visszaemlékezésekből egyértelműnek látszik, hogy a területi klauzula ilyen formában való rögzítése volt az ukrán fél feltétele a kisebbségi jogokkal foglalkozó rendelkezések elfogadásához.
Az ukrán-magyar alapszerződés nemcsak a területi klauzula, hanem a kisebbségi jogok tekintetében is úttörő volt a maga nemében. Ahogy a könyv erre rámutat, a szerződés 17. cikke az EBEÉ párizsi chartájával egybehangzóan a kisebbségek jogainak biztosítását a demokrácia, a biztonság és a stabilitás garanciájának tekintette. Izgalmas kérdéseket vet fel azonban, hogy a szerződés csak utal az 1991 májusában politikai kötelezettségként elfogadott, a kisebbségi jogok terén való együttműködésről szóló Nyilatkozatra és Jegyzőkönyvre. A szerzők arra a következtetésre jutnak ezzel kapcsolatban, hogy bár a két soft-law jellegű dokumentum önmagában nem jelentene nemzetközi jogi kötelezettséget a felek számára, "azonban a szerződéses utalás következtében egy konkrét nemzetközi egyezmény keretei közé kerülve, szerződéses kötelezettségé váltak".[5] A két dokumentum megítélése körüli bizonytalanságokat az is érthetővé teszi, hogy míg Magyarországon az alapszerződéssel együtt egy törvényben hirdették ki, míg Ukrajnában ezeket az alapszerződéstől elkülönítetten kezelik. A kisebbségi jogokat érintő cikk és a Nyilatkozat elemzése arra is rávilágít, hogy bizony jelentős szövegszerű különbségek is vannak a két dokumentum ukrán és magyar hivatalos változata között, amelyek értelmezési vitákra is teret adnak.[6] A szövegek koherens nemzetközi jogi értelmezésére tett kísérlet a könyvben kifejezetten hasznos támpont lehet mindenki számára, aki tisztán szeretne látni abban a kérdésben, hogy az alapszerződés tulajdonképpen mit is mond a kisebbségi jogokról.
Az említett Nyilatkozat és a kapcsolódó Jegyzőkönyv alapján is lenne mód arra, hogy a kisebbségi jogok értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos vitákat a két ország közösen rendezze: a dokumentum ugyanis egy kormányközi Kisebbségi Vegyesbizottság létrehozásáról is rendelkezik. A Fedinec-Tóth kötet harmadik része éppen ennek a Vegyesbizottságnak a működésével foglalkozik és úttörő módon elsőként közli a Vegyesbizottság ülésein elfogadott jegyzőkönyveket. Ahogy a szerzők is megjegyzik, a Vegyesbizottság már csak de jure létezik, hiszen 2011 óta nem ülésezett, dacára annak, hogy az elmúlt években is több sikertelen kísérlet történt a felélesztésére. A könyvnek talán ez a része a legtanulságosabb, nemcsak azért, mert egyértelműen látszik, hogy a Vegyesbizottság tevékenysége alapvetően attól függ, milyenek épp az állam- és kormányközi kapcsolatok, de az is kiderül, hogy Magyarország és Ukrajna sem tartotta különösebben fontosnak, hogy a Vegyesbizottságban elfogadott ajánlásokat maradéktalanul megvalósítsa. Jól érzékelteti ezt az is, hogy a szerzők minden erőfeszítése és kutatómunkája ellenére sem sikerült minden, a Vegyesbizottság ülésein elfogadott jegyzőkönyvet fellelni: mintha maguk az államok is elfeledkeztek volna a biztató kezdetekről, az első három jegyzőkönyvnek tulajdonképpen nyoma veszett. A kötetben közölt jegyzőkönyvek összefoglaló elemzése azt is megmutatja, hogy nagyon sok olyan téma került a Vegyesbizottság asztalára, amely éveken át megoldatlan problémaként szerepelt az egymást követő ülések napirendjén, majd anélkül került le onnan, hogy a kisebbségek számára megnyugtató megoldás született volna. A kötetben közreadott jegyzőkönyvek értelmezését nemcsak a napirendre tűzött témákat jól összefoglaló táblázat, hanem a gazdag lábjegyzetanyag is segíti. Így válik világossá, hogy a gombatermesztés támogatásától kezdve a vereckei emlékmű felállításán keresztül az oktatási-nevelési kérdésekig nagyon sok mindennel foglalkozott az évek alatt a Vegyesbizottság, ám - elsősorban politikai okok miatt - munkájában nem alakult ki egy olyan következetes eljárás, amely pontosan nyomon követhetővé tette volna a kormányok vállalásait és annak betartását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
