A kriminológia tárgykörébe tartozó kérdések gyakran még a tapasztalt szakemberek számára is talányosnak tűnnek. Az például, hogy felismerjük, milyen motívumok állnak a bűncselekmények hátterében, és hogy hogyan befolyásolható, illetve előzhető meg a bűnözés akár a társadalom, akár az egyén szintjén, rengeteg ismeretet és jártasságot igényel. Ebben szerencsére segítségünkre van Gönczöl Katalin, Kerezsi Klára, Körinek László és Lévay Miklós (szerkesztők) Kriminológia -Szakkriminológia című könyve, amelynek borítóján igen találóan egy sakkjátszma részlete látható. Ez a 2006 decemberében megjelent könyv hiánypótló munkának tekinthető a magyar kriminológiai szakirodalomban, hiszen, ahogy a szerkesztők bevezetőjükben megállapítják, "A magyar kriminológia kutatási eredményekben gazdag, tankönyvekben azonban nem bővelkedő tudományterület"1. A 18 szerző nem kevesebbre vállalkozott, mint egy naprakész kutatási eredményeket és teoretikus ismereteket tartalmazó, átfogó kriminológiai tankönyv megírására. Nem titkolt szándékuk volt továbbá, hogy könyvük egyben szakkönyvként is funkcionáljon a kriminológusok, illetve a kriminológiához kapcsolódó területeken dolgozó szakemberek számára. Az elkészült munka minden szempontból maradéktalanul megfelel a fenti célkitűzésnek. A téma iránt érdeklődő olvasó egy nagyon igényesen megírt és szerkesztett könyvet vehet a kezébe, amelynek "sokszerzős" volta a nagyszerű szerkesztői munkának köszönhetően nem ment a koherencia és a világos, érthető stílus rovására. Épp ellenkezőleg; a könyvnek külön érdeme, hogy az egyes fejezeteket a magyar kriminológiának az adott témában leginkább jártas szakértői, neves művelői írták.
A 25 fejezetből álló tankönyv szerkezete - igen terjedelmes volta ellenére - logikus és jól áttekinthető. Ezt biztosítja a fejezetek és alfejezetek számozása és a tartalomjegyzék felépítése. Az egyes témák és személyek gyors kikeresését megkönnyítő tárgy- és névmutató azonban hiányzik a könyvből. Praktikus megoldás, hogy a forrásmunkák az egyes fejezetek - és nem a tankönyv - végén találhatók, és hogy ellenőrző kérdések is segítik az ismeretek elsajátítását. A 9 fejezetből álló első szerkezeti egység az Általános rész, amely többek között a kriminológia dogmatikai, tudománytörténeti, módszertani és morfológiai vonatkozásaival foglalkozik. A tankönyv második nagy szerkezeti egysége, a bűncselekmény és bűnelkövetői csoportokkal, a harmadik rész pedig a bűnözés-kontrollal kapcsolatos ismereteket tartalmazza.
A könyv első fejezete tárgyalja a kriminológia fogalmát, feladatát, kutatási területeit, és a bűnügyi tudományok rendszerében és a társadalomban elfoglalt helyét. A szerzők - Korinek László és Lévay Miklós - a kriminológia fogalom meghatározásával indítanak, amely a definíciók nagy száma és heterogén volta miatt korántsem egyszerű feladat. Ennek kapcsán röviden kitérnek az egyes kriminológiai paradigmák megközelítéseire, majd a szakirodalomban található fogalom meghatározás közül idéznek néhányat példaként. A szerzők az interakcionista szemléletmód hatását magán viselő etiológiai paradigma jegyében definiálják a kriminológiát, amely álláspontjuk szerint olyan autonóm, alapvetően társadalomtudomány, "amely interdiszciplináris tudásanyagát a bűnözésről, a bűnelkövetőkről, az áldozatokról, a bűnözési kontroll intézményeiről multi-diszciplináris kutatásokkal gyűjti".2 Ez a definíció határozza meg a tankönyv tartalmát, mintegy vezérfonalként szolgál az egyes témakörök tárgyalásához. Levezethetők belőle például a kriminológia kutatási részterületei, és a kriminológiának a bűnügyi tudományok rendszerében történő elhelyezése szempontjából is elengedhetetlen. Mivel a szerzők a kriminológiát autonóm tudománynak tartják, nagy hangsúlyt fektetnek a diszciplína jogi és nem jogi bűnügyi tudományoktól történő elhatárolására. Ez kétségkívül hasznos törekvés az említett tudományágak azonos tárgya és a kriminológia interdiszciplináris jellege miatt.
A tankönyv következő három, szervesen összefüggő fejezetében megismerkedhetünk a kriminológia, mint tudomány kialakulásának, a kriminológiai gondolkodás fejlődésének lépcsőfokaival és a 20. század jelentős kriminológiai elméleteivel. A kronológiai sorrend követése, az elméletek szerteágazó volta és az a tény, hogy magyar tankönyvről van szó, megkívánja a több fejezetre való tagolást, ugyanakkor a szerzők felhívják a figyelmet a korszakolás viszonylagos voltára. A 2. fejezet tárgyalja a kriminológia kialakulásának előzményeit és felvázolja a létrejöttéhez vezető folyamatot, amelynek főbb mérföldköveit a klasszikus iskola és a pozitivizmus kialakulása és fejlődése, valamint a szintézisteremtés szándékával fellépő közvetítő irányzat megjelenése jelentették. Korinek László az adott történelmi kontextusba ágyazva ismerteti az egyes irányzatok legismertebb képviselőinek gondolatait és munkásságuk főbb pontjait. Mind ebben, mind a következő fejezetben több helyütt található egy-egy rövid és velős összegzés a korábban elmondottakról, amely segítséget nyújt az olvasó számára, hogy megértse a taglalt irányzatok jelentőségét és szerepét a kriminológiai gondolkodás fejlődésében.
Az igen terjedelmes 3. fejezetben kapnak helyet a 20. század kriminológiai elméletei. Hogy az olvasó ne vesszen el a különböző elméletek tengerében, a szerző jól áttekinthető rendszerbe foglalva tárgyalja azokat. Így sem kerülhető el azonban az átfedés az elméletek különböző csoportjai között; ami esetleg összezavarhatja az olvasót. A pszichopátia például, amelyet a szerző a biológiai-testi-lelki adottságokat vizsgáló elméletek körében tárgyal, besorolható a személyiséggel összefüggő elméletek csoportjába is. A szocialista kriminológia pedig két helyen is szerepel; egyrészt a társadalmi struktúrával összefüggő elméletek között, másrészt önállóan, a fejezet végén. Mindez természetesen semmit sem von le a fejezet értékéből, különösen, hogy szerzője szinte a teljesség igényével vázolja fel a 20. századi kriminológiai elméletek palettáját. Az adott elmélet jelentőségéhez mért részletességgel és terjedelemben fejti ki annak tartalmát, neves képviselőinek álláspontját, értékeli magyarázó erejét és szerepét a kriminológiai okkutatás terén.
Az előző két fejezethez szervesen kapcsolódik a 4. fejezet, amely a magyar kriminológiai gondolkodás fejlődésével foglalkozik, szintén bőséges terjedelemben. A téma korszakonként való tárgyalása előtt megismerhetjük a hazai kriminológia általános jellemzőit, hogy megértsük ezek eredetét, Lévay Miklós felvázolja a hazai kriminológiai gondolkodás fejlődését a dualizmus korától napjainkig, nagy hangsúlyt helyezve az egyes történelmi korok politikai-társadalmi rendszereinek determináló hatására az említett folyamatban. A hazai kriminológia meghatározó alakjainak legjelentősebb műveiből csemegézve ismerteti a legfontosabb kutatási eredményeket, továbbá bemutatja az egyes korszakokban uralkodó szemléletet és az érdeklődés középpontjában lévő kérdésköröket, rávilágítva ezeknek az adott társadalmi-politikai berendezkedéssel és társadalmi folyamatokkal való összefüggéseire.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
