A testi erővel történt bántalmazás elkövetési magatartása tekintetében nyilvánvaló különbség van (lehet) az egyes bántalmazási módokat illetően. A képzett ökölvívó terhelt által az egyértelműen ittas állapotú, ekként az ütés kivédésére, és az esetleges esés erejének tompítására egyaránt korlátozottan képes sértett fejére ököllel mért ütés a támadott testtájék és az alkalmazott erő nagysága okán értelemszerűen magában hordozta a súlyosabb sérülés lehetőségét, illetve azt, hogy az ittas sértett az ütés következtében hanyatt eshet, ezáltal koponyasérülést szenvedhet.
A terhelt és ismerőse éjszaka egy utcában közlekedtek a terhelt ismerőse által vezetett személygépjárművel. A terhelt ismerőse menet közben felfigyelt egy ismerősére, az utcán élettársával vitatkozó egyik tanúra, ezért a kocsival megállt az utcában, majd a terhelttel együtt a járműből kiszálltak, és a tanúhoz, valamint a társaságában tartózkodó személyekhez sétáltak. A két társaság között az útszakaszon tettlegességig fajuló konfliktus alakult ki. Miután a két társaság közötti verekedés befejeződött, a terhelt ismerőse hangosan kiabálva szidalmazta a helyszínen maradt sértettet és a másik tanút. Ekkor a terhelt a számára is felismerhetően ittas sértetthez lépett, és szemből, jobb öklével, egy alkalommal, legalább közepes erővel megütötte a sértettet a fejének bal oldalán. A sértett az ütés következtében egyensúlyát vesztve hanyatt esett, és fejét nagy erővel az aszfaltba verte. Ezt követően a terhelt és társa visszaültek az autóba, a helyszínről elhajtottak annak ellenére, hogy a terhelt látta a földön fekvő sértettet, illetve az utóbbi tanú megpróbálta őket visszatartani.
A sértett a bántalmazás következtében az arc bal oldalán az állkapocstájékról kiindulóan lágyrészzúzódást, kemény agyburok alatti vérzést, zúzódásos jellegű agyállományi vérzést és koponyaalapi törést szenvedett. A kemény agyburok alatti vérzés és a koponyaalapi törés gyógytartama nyolc napon túli, a tényleges gyógytartam mintegy 6-8 hét, az agyállományi vérzés gyógytartama nyolc napon túli, a tényleges gyógytartam mintegy 12-14 hét. Az agyzúzódással együtt járó koponyaűri vérzés közvetetten életveszélyes sérülés, mert a halál agytörzsi beékelődés, azaz agybénulás révén bekövetkezhetett volna.
A törvényszék a terheltet bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bekezdés és (8) bekezdés I. fordulat], ezért őt 3 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a járásbíróság korábbi ítéletével kiszabott 1 év fiatalkorúak fogházbüntetésének végrehajtását, rendelkezett az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról, az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, hosszabb tartamú szabadságvesztés-büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása érdekében, míg a vádlott védője a tényállás téves megállapítása, a bizonyítási indítványok elutasítására tekintettel az eljárási szabályok lényeges megsértése miatt, továbbá felmentés és enyhítés céljából jelentett be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védő fellebbezését nem tartotta alaposnak.
Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban megváltoztatta, hogy a szabadságvesztés tartamát 2 év 6 hónapra enyhítette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A védői fellebbezést a kiszabott büntetés enyhítését célzó indítvány vonatkozásában találta alaposnak.
Ítéletének indokolása szerint az ökölvívói múlttal rendelkező vádlott szándéka egyértelműen testi sértés okozására irányult, mivel az ittas sértettet ököllel arcon ütötte. Az elkövetés módjára (szemből elindított, célzott ökölütés), a megtámadott testtájékra (a fej bal oldala), továbbá az erőkifejtés nagyságára (legalább közepes erő) figyelemmel az életveszély bekövetkezésének lehetőségét tudata átfogta és e következménybe belenyugodva cselekedett. Az is megállapítható továbbá, hogy a vádlott szándékos testi sértést megvalósító magatartása indította el azt az okfolyamatot, amely a közvetett életveszélyes állapot bekövetkezéséhez vezetett.
A vádlott egyenes szándékkal akart testi sértést okozni a sértettnek és az eredményre nézve fennállt az eshetőleges szándéka, belenyugodott tettének következményébe, így az életveszélyes eredmény okozására az eshetőleges szándéka terjedt ki.
A súlyosító és enyhítő körülményeket az elsőfokú bíróság megfelelően értékelte.
A másodfokú bíróság azonban az elsőfokú ítélet kihirdetése óta eltelt egy évet közelítő időmúlásra, valamint a vádlott időközben felmerült egészségügyi problémáira tekintettel a törvényszék által meghatározott szabadságvesztés tartamát 2 év 6 hónapra mérsékelte, amely a fokozatosság elvével, valamint a vádlott személyében és cselekményében megnyilvánuló társadalomra veszélyességgel is arányban áll.
- 28/29 -
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt elsődlegesen a támadott határozat hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása, másodlagosan a felrótt cselekmény eltérő minősítése és enyhébb büntetés kiszabása érdekében terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt felülvizsgálati indítványát alaptalannak tartotta.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt elbírálva a törvényszék és az ítélőtábla ítéletét hatályában fenntartotta.
A Kúria szerint a felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A terhelt felülvizsgálati indítványában vitatta, hogy a jogerős tényállásban írt magatartása életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként értékelhető, álláspontja szerint a helyes minősítés súlyos testi sértés bűntette.
Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti a következőket: a terhelt és társa tettlegességig fajuló nézeteltérésbe került a sértettel és társaságával; a közöttük kialakult kölcsönös verekedést követően a terhelt a számára is felismerhetően ittas sértetthez lépett, és szemből, jobb ököllel, legalább közepes erővel úgy megütötte a sértettet a fejének bal oldalán, hogy annak következtében a sértett egyensúlyát vesztve hanyatt esett, és fejét nagy erővel az aszfaltba verte; a sértett a bántalmazás következtében az arc bal oldalán az állkapocstájékról kiindulóan lágyrészzúzódást, kemény agyburok alatti vérzést, zúzódásos jellegű agyállományi vérzést és koponyaalapi törést szenvedett; a kemény agyburok alatti vérzés és a koponyaalapi törés gyógytartama nyolc napon túli, a tényleges gyógytartam mintegy 6-8 hét, az agyállományi vérzés gyógytartama nyolc napon túli, a tényleges gyógytartam mintegy 12-14 hét; az agyzúzódással együtt járó koponyaűri vérzés közvetetten életveszélyes sérülés, mert a halál agytörzsi beékelődés (agybénulás) révén bekövetkezhetett volna.
Az irányadó tényálláshoz tartozik, hogy a terhelt sportoló, képzett ökölvívó volt több éven keresztül.
Az indítvány valójában a megállapított tényekből való jogkövetkeztetés helyességét vitatja.
A tényállásszerűség az úgynevezett tárgyi okozatosság, a bűnösség pedig az úgynevezett alanyi okozatosság. A kettő együtt adja ki, hogy az elkövető tehet arról, amit a terhére róttak, amivel vádolják, mert van olyan külvilágbeli magatartása (viselkedése), ami a büntetőtörvényi tényállás szerint elkövetői magatartás (mint szükséges ismérv a tárgyi oldalon); és mert tehet az ilyen magatartás tanúsításáról. Ez utóbbi az anyagi jogi bűnösség elengedhetetlen alapja, ami az alany tudati/gondolati világával függ össze (és mint ilyen, szükséges ismérv az alanyi oldalon). A bűncselekmény hiánya pedig ezek hiányát jelenti.
Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége, és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása. Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről) való, tudatban előzetesen, illetve egyidejűleg meglévő képzet mindig csak valamely, külvilágban megjelenő, illetve fizikai mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami jogkérdés.
A tudati - és más tények - megállapításától el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, ami a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg. A kettő közti kapcsolatot az teremti meg, hogy ha az irányadó tényállás valamelyik külvilágból megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést egyaránt rögzíti, és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van. Jelen ügyben pedig ez a helyzet.
Az irányadó tényállás ugyanis egyértelműen tartalmazza, hogy a többéves ökölvívói múlttal és tapasztalattal rendelkező terhelt az általa is tudottan ittas sértettre támadt úgy, hogy szemből, jobb ököllel, legalább közepes erővel úgy megütötte a sértettet a fejének bal oldalán, hogy annak következtében a sértett egyensúlyát vesztve hanyatt esett, és fejét nagy erővel az aszfaltba ütötte. A testi erővel történt bántalmazás elkövetési magatartása tekintetében nyilvánvaló különbség van (lehet) az egyes bántalmazási módokat illetően. Így az ököllel való ütés (ökölbe szorított kéz), lábbal való rúgás, a támadott testtájék és az alkalmazott erő nagysága tekintetében. Az ökölütés nyilvánvalóan koncentrált, nagyobb erő kifejtésére alkalmas, és az meghatározott testtájék (fej területét) érintően értelemszerűen súlyosabb sérülés lehetőségére való rágondolást is jelent.
A képzett ökölvívó terhelt által az egyértelműen ittas állapotú, ekként az ütés kivédésére, és az esetleges esés erejének tompítására egyaránt korlátozottan képes sértett fejére ököllel mért ütés, a támadott testtájék és az alkalmazott erő nagysága okán értelemszerűen magában hordozta a súlyosabb sérülés lehetőségét, illetve azt, hogy az ittas sértett az ütés következtében hanyatt eshet, ezáltal koponyasérülést szenvedhet. Az irányadó tényállás alapján nem kétséges, hogy a terhelt elkövetési magatartása alkalmas volt súlyosabb eredménnyel járó sérülés okozására, miként az be is következett, a sértett ugyanis életveszélyes sérülést szenvedett el.
Ekként nem sértett törvény az eljárt bíróság, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bekezdés és (8) bekezdés I. fordulat] megállapította.
Ehhez képest a terhelttel szemben kiszabott, a törvényi minimumot alig meghaladó 2 év 6 hónap szabadságvesztés - büntetés nyilvánvalóan nem törvénysértő.
Ezért a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Visszaugrás
