2007 áprilisában az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium felkérte a Magyar Országos Közjegyzői Kamarát, hogy véleményezze az új Polgári Törvénykönyv vitatervezetének az öröklési jogi szabályokra vonatkozó javaslatait. A kamara által tett észrevételek, javaslatok az alábbiak voltak:
1.
A túlélő házastárs, a bejegyzett élettárs öröklését illetően koncepcionálisan javasoljuk annak a megfontolását, hogy a javaslatban foglaltaktól eltérően a túlélő házastárs, a bejegyzett élettárs (ha a leszármazókkal együtt örököl)
- csak az általa lakott lakáson és annak a berendezési tárgyain örököljön haszonélvezeti jogot, míg
- minden más vagyontárgyból ugyanúgy állagot örököljön, mintha az örökhagyó gyermeke (egyik gyermeke) lenne ("egy gyermekrész").
A hivatalos statisztikai adatok szerint ma minden második házasság felbomlik. Feltételeznünk kell, hogy ez az arány az élettársi viszonyokra is vonatkozik. A házasságok felbomlásával tipikus élethelyzetté vált, hogy az örökhagyó túlélő házastársa és az előző kapcsolataiból származó gyermekek között nincsen szülő-gyermeki érzelmi kapcsolat.
Ez az öröklési rend lehetővé tenné, hogy az örökhagyó leszármazói a házastárssal, a bejegyzett élettárssal együtt örökölve ugyan, de tehermentesen jussanak hozzá az ilyen - bár kisebb - örökrészükhöz.
A túlélő házastárs, a bejegyzett élettárs öröklését illetően ugyancsak koncepcionálisan javasoljuk annak a megfontolását, hogy a javaslatban foglaltaktól eltérően a leszármazó hátrahagyása nélkül meghalt örökhagyó hagyatékában huzamos időtartamú, (például legalább 15 éves) együttélés után a túlélő házastárs, a bejegyzett élettárs kizárólagos örökös legyen.
2.
Az általános rendelkezésekben a I. fejezetben javasoljuk elhelyezni a jelenleg a 6:59. §-ban foglalt szabályt az alábbi szöveggel:
A bejegyzett élettárs öröklési jogi jogállása a házastárs jogállásával azonos.
Ezzel egyértelművé válik, hogy az a bejegyzett élettárs öröklési jogi jogállása minden vonatkozásban megegyezik a házastárs öröklési jogi helyzetével.
3.
A 6:3. §-ba javasoljuk elhelyezni az öröklési képességre vonatkozó szabályt az alábbiak szerint:
Öröklésre képes minden személy (jogalany) kivéve amennyiben a törvény szerint nem örökölhet. (Mtj. 1767. §)
Az öröklési képességre vonatkozó szabálynak a csonka jogi személyek öröklési képessége szempontjából van jelentősége, például a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok csonka jogi személyként örökölhetnek, de már nem rendelkezik öröklési képességgel a kizárólag közös ügyekben jogképes társasház tulajdonostársainak közössége.
4.
6:4. §
(1) Kiesik az öröklésből, aki nem éli túl az örökhagyót. A közös balesetben vagy más hasonló veszélyhelyzetben elhalt személyek az egymás után történő öröklés tekintetében a halál beálltának sorrendjétől függetlenül kiesettnek tekintendők.
Nem elég a közös veszélyben elhalt hozzátartozók öröklésből való kiesésére szabályt alkotni, hiszen ugyanígy kiesnek az örökhagyó utáni öröklésből a vele közös veszélyben meghalt végrendeleti örökösök is.
Megjegyzendő, hogy az indokolás szerint "A Javaslat sem állít fel vélelmet, mivel a közlekedési baleseteknél és más hasonló eseményeknél törvényi vélelemmel legjobb esetben a közös veszélyben elhunytak öröklési sorrendjét lehet meghatározni, de az így előálló igazságtalan eredmény nem kerülhető el. Vélelem felállítása helyett ezért a Javaslat azt a szabályt fogalmazza meg, hogy a közös balesetben vagy más hasonló veszélyhelyzetben elhalt hozzátartozók az egymás után történő öröklés tekintetében a halál beálltának sorrendjétől függetlenül kiesettnek tekintendők."
Valójában azonban a javaslat öröklési jogi szempontból megdönthetetlen vélelmet állít fel a közös veszélyben meghaltak egyidejű elhalálozására nézve.
5.
6:4. § (2) bekezdést a következő e) ponttal javasoljuk kiegészíteni:
e) aki az öröklés megnyíltakor általában, vagy az öröklés tárgya tekintetében jogok szerzésére a törvény szerint képtelen (Mtj. 1769. §).
A végintézkedéssel létrehozott alapítvány azonban a 6:24. § (5) bekezdésében foglaltak szerint öröklési képességgel rendelkezik.
6.
A 6:5. § az alábbiak szerint pontos:
Az öröklésből kiesésre vonatkozó rendelkezéseket a házastárs haszonélvezeti joga, a be nem jegyzett élettárs használati joga a kötelesrész, továbbá a hagyomány és a meghagyás tekintetében is alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a hagyományos és a meghagyás kedvezményezettjének kiesése - ha e vonatkozásban helyettesítés nem történt - a hagyománnyal és a meghagyással terhelt személy mentesülését jelenti.
7.
A 6:6. § (1) bekezdés c) pontot "a végintézkedésben részesített"-nek tekintendők meghatározásával az alábbiak szerint javasoljuk:
c) aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult
vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy (az örökös, a hagyományos, a meghagyás kedvezményezettje, a halál esetére megajándékozott) életére tört.
8.
A 6:6. § (3) bekezdést, a 6:35. §-t és a 6:56. § (3) bekezdést összhangba kell hozni,
- vagy mindegyikben egységesen a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségről kell rendelkezni,
- vagy ami egyszerűbb, mindegyik jogszabályhelyből ki kell hagyni végintézkedéssel reá rótt szövegrészt, hiszen közömbös, hogy a kiesés, a végrendelet érvénytelensége vagy hatálytalansága, illetőleg a házastárs (élettárs) kiesése esetén, az erre hivatkozó személy milyen módon keletkezett kötelezettségtől vagy más tehertől mentesül.
A (3) bekezdés jelenlegi szövegében egyébként sem világos, hogy "a végintézkedéssel reá rótt" jelző csak a kötelezettségre vagy a "más teherre" is vonatkozik.
9.
A 6:6. § (4) bekezdést az alábbiak szerint javasoljuk:
(4) Aki érdemtelenség miatt kiesik az öröklésből, nem jogosult törvényes képviselőként a helyébe lépő személy örökségének kezelésére. Az ilyen vagyon kezelésére a szülői vagyonkezelésnek a szülő vagyonkezeléséből kivont vagyon kezelésére vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Egyértelmű, hogy az ilyen örökség kezelésére a kiesett személy nem csupán szülői, hanem gyámi vagy gondnoki minőségében sem lehet jogosult.
10.
Az öröklésről való lemondást a törvényes öröklésről lemondáson túlmenően, szükséges a végrendeleti öröklésről való lemondás körében is szabályozni. A lemondási szerződés ugyanis kiterjedhet a végrendeleti öröklésből való kiesésre is:
Lemondás a végrendeleti öröklésről:
Az örökhagyó végintézkedése alapján nem örökölhet az, aki a végrendeleti öröklésről lemondott.
11.
A 6:12. § éppen "a végrendeleti minőség" fogalmát nem határozza meg.
Javasoljuk ezért a végintézkedés fogalmának meghatározását:
"Végintézkedés minden olyan jogügylet, amely halál esetére szóló rendelkezést foglal magában. Halál esetére szóló rendelkezés pedig minden olyan rendelkezés, amely a túlélés feltételéhez van kötve."
12.
A magánvégrendelet alaki érvényessége szempontjából a nemzetközi magánjog szabályainak alkalmazásában kiemelkedő jelentősége van a végrendelet kelte helyének, ezért nem javasoljuk az alaki érvényességi kellékek közül a végrendelet kelte helyét mellőzni [1979. évi 13. törvényerejű rendelet a nemzetközi magánjogról 36. § (2) bekezdés] tehát:
6:16. § (1) Az írásbeli magánvégrendelet érvényes, ha annak végrendeleti minősége, keltének helye és ideje magából az okiratból kitűnik, továbbá...
13.
A tanúk együttes jelenlétének követelménye mind a javaslatban, mind a hatályos Ptk.-ban félremagyarázható az aláírás illetőleg az aláírás sajátkénti elismerése esetében, ezért az alábbiakat javasoljuk:
b) két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt, azok együttes jelenlétében a magáénak ismeri el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is - e minőségük feltüntetésével - aláírják; (Vö.: 1876:XVI. tc. és 1887. aug. 8-án 27.564. sz. igazs.min. rendelet)
14.
A végrendelet az a jognyilatkozat, amely az örökhagyó halála után hatályosul, akkor tehát, amikor a jognyilatkozatot tevőt a valóságos ügyleti akaratáról megkérdezni nem lehet, ezért annak bizonyosnak kell lennie, hogy végintézkedésnek legalább a szövege kétséget kizáróan az örökhagyótól szöveghűen származik. Megengedhetetlennek tartjuk ezért a végrendelet leírója, fogalmazója közreműködői minőségének enyhítését.
Végrendelkezni többnyire nem nyilvánosság előtt szokás, ezért gyakorlatilag lehetetlen bizonyítani, hogy a leíró, a fogalmazó az "örökhagyó rendelkezését szolgai hűséggel másoló személy" volt-e vagy sem, az örökhagyót csupán "stiláris vagy szerkezeti tanácsokkal segítette" vagy sem.
Az ilyen személyt továbbra is mindenféle mérlegeléstől függetlenül közreműködőnek kell tekinteni. (Mtj. 1835. §, BH 1986. 234.)
Az elsődleges javaslat tehát:
(3) Közreműködőnek minősül a végrendelet leírója, megfogalmazója, valamint az a személy is, aki a végrendelet megalkotásában a végrendelet tartalmát érdemben befolyásoló szerepet játszott.
A másodlagos javaslat:
(3) Közreműködőnek minősül az a személy, aki a végrendelet megalkotásában a végrendelet tartalmát érdemben befolyásoló szerepet játszott. Így kell megítélni a végrendelet fogalmazásában, illetve leírásában részt vevő személy közreműködői minőségét is.
A végrendelet fogalmazásában, illetve leírásában részt vevő személy és annak hozzátartozója javára szóló juttatás azonban csak akkor érvényes, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó saját kezűleg írta és külön aláírta.
A végrendelet fogalmazásában, illetve leírásában részt vevő személy és annak hozzátartozója javára szóló juttatás akkor is érvényes, ha a végrendeleti tanúk a végintézkedés megtételének egész tartama alatt együttesen és folyamatosan jelen voltak, és az ekként jelen volt tanúk előtt az örökhagyó a végintézkedés megtételekor élő szóval tett nyilatkozattal a végrendeletnek ezt a részét külön megerősítette, és mindez magából az okirat szövegéből kifejezetten kitűnik.
15.
A házastársak - és értelemszerűen a bejegyzett élettársak -, mint eltartott örökhagyók által kötött öröklési szerződést meghaladóan a közös végrendelet érvényességének az elismerését nem tartjuk helyesnek.
Arra az esetre, ha a javaslat a közös végrendeletet mégis érvényesnek ismeri el, az alábbiakat javasoljuk:
6:22. § (2)
b) más által írt végrendelet esetében az örökhagyók egymás és a tanúk együttes jelenlétében teszik meg végintézkedési nyilatkozatukat és írják alá az okiratot, vagy, ha az már megtörtént,
mindkét örökhagyó egymás és a tanúk együttes jelenlétében külön-külön nyilatkozik arról, hogy az okirat a végakaratát foglalja magában, és hogy az okiraton szereplő aláírás a sajátja;
A tanúknak az örökhagyókkal és egymással való együttes jelenlétét ennél a szabálynál is világosan kifejezésre kell juttatni.
16.
Pontosan szabályozni kell a kölcsönös és a viszonos végrendelet fogalmát:
Kölcsönös közös végrendelet az, amelyikben a végrendelkezők egymást kölcsönösen örökösükké nevezik.
Viszonos végrendelet az a közös végrendelet (a közös végrendeletben foglalt végrendeleti rendelkezés), amelyet egyik végrendelkező sem tett volna meg a másik végrendelkező végintézkedése (a közös végrendeletben foglalt rendelkezése) nélkül, és ez magából a végrendelet tartalmából kifejezetten megállapítható.
17.
6:22. § (4)
A közös végrendeletbe foglalt kölcsönös vagy viszonos végintézkedését a másik végrendelkező életében mindegyik örökhagyó egyoldalúan visszavonhatja. A másik végrendelkező halála után a közös végrendeletbe foglalt kölcsönös vagy viszonos végintézkedés visszavonása csak abban az esetben érvényes, ha a végintézkedését visszavonó örökhagyó - valamint a meghalt végrendelkező által a közös végrendeletben részesített más személy - egyúttal a javára szóló örökséget, hagyományt, a javára szóló meghagyást visszautasítja.
A közös végrendelet viszonos jellegének azért szükséges magából a végintézkedést tartalmazó okiratból kitűnnie, hogy megelőzzük azokat a bizonyítási nehézségeket, hogy vajon a közös végrendeletben foglalt rendelkezést az örökhagyó a másik végintézkedő végrendeleti nyilatkozata nélkül megtette volna-e vagy sem, így a közös végrendelet viszonos végrendeletnek tekintendő-e avagy nem. (Mtj. 1967. §)
A viszonos közös végrendelet nem feltétlenül kizárólag kölcsönös közös végrendelet. A viszonos közös végrendeletben az örökhagyó mást is örökössé nevezhet nem csak a vele közösen végrendelkezőt. A túlélő végrendelkezőnek a közös végrendeletben tett végintézkedése visszavonása tehát csak akkor érvényes, ha a meghalt végintézkedő által a viszonos végrendeletben részesítettek a részesítést mindannyian visszautasítják. (Mtj. 1967. § harmadik bekezdés)
Megjegyzendő a visszautasítást illetően, hogy a visszautasítás jogáról bármelyik részesített által való - akárcsak ráutaló magatartással történt - lemondást követően a közös végrendeletben tett végintézkedés visszavonása már szóba sem kerülhet, ilyen okból azonban gyakorta lehet vitás, hogy a visszavonás érvényes vagy sem.
Helye van-e még a visszautasításnak vagy a részesítettet már a visszautasítás jogáról lemondottnak kell tekinteni. Ezért célszerű lenne a végintézkedés viszszavonásához elengedhetetlen visszautasításra határidőt szabni akként, hogy túlélő végrendelkezőnek a közös végrendeletben tett végintézkedése visszavonása érvényességéhez megkívánt visszautasítást a hagyaték megnyíltától számított bizonyos jogvesztő határidő alatt lehet, a meghalt örökhagyó hagyatéki eljárásának lefolytatására egyébként illetékes közjegyzőhöz bejelenteni.
A visszavonására csak abban az esetben "van lehetőség" szóhasználattal szemben dogmatikailag helytállóbb, a visszavonás csak abban az esetben "érvényes" kifejezés.
18.
A 6:24. § (4) bekezdése mellett a nem természetes személy örökösre szükséges lenne kifejezetten kimondani azt is, hogy az örökhagyó halálakor még létre nem jött jogi személy, vagy más - nem természetes személy jogalany - örökössé nevezése is érvénytelen, kivéve, ha - az erre vonatkozó külön szabályok szerint - a jogi személy vagy más, nem természetes személy jogalany a hagyaték megnyíltának időpontjára visszamenőleges hatállyal jön létre.
Rendezetlen a végrendelettel létrehozott alapítvány öröklési képessége. Ezt a tervezetben meg lehetne oldani akként, hogy:
6:24. §
(5) A végintézkedéssel létrehozott, így a hagyaték megnyíltakor még létre nem jött, a végrendeletben részesített alapítványt - bejegyzése esetén - úgy kell tekinteni, mintha már az örökhagyó halála előtt létrejött volna. Az ilyen alapítvány az öröklési jog szabályai szerint úgy szerzi meg az örökhagyótól mint alapítótól részére juttatott vagyont, mintha már az alapító halála előtt létrejött volna. (Mtj. 95. § második bekezdés)
19.
A 6:26. §-t az egyértelműség kedvéért javasoljuk kiegészíteni a következő (3) bekezdéssel:
(3) Az (1) és a (2) bekezdést a hagyományosra és a meghagyás jogosultjára is megfelelően alkalmazni kell.
20.
A 6:29. §-t javasoljuk kiegészíteni a hagyomány fogalmának a meghatározásával:
(4) Dologi hagyomány tárgya a hagyatékban meglévő vagyontárgy (dolog, jog, követelés) juttatása vagy a hagyományosnak az örökhagyó irányában fennálló terhe (kötelezettsége, tartozása) elengedése lehet.
(5) Kötelmi hagyományul bármely szolgáltatást lehet rendelni, amelynek vagyoni értéke van, és kötelem tárgya lehet.
21.
A meghagyásra vonatkozó jelenlegi szabályokat javasoljuk érintetlenül hagyni.
A javaslat szerinti meghagyás valójában azonos a kötelmi hagyománnyal.
Márpedig fontos, hogy meghagyás tárgya olyan kötelezettséggel terhelés is lehessen, amely egyrészt vagyoni fogalom tárgyául alkalmatlan, vagyoni értéke sincs, másrészt a meghagyás követelésére ne legyen jogosult senki, a teljesítés tehát - akár a meghagyás teljesítéséhez kötött részesítés elveszítésének terhe mellett ugyan, de - kizárólag a meghagyással terhelt akaratán múljék. (Mtj. 1949. §)
Az örökhagyó el tudja dönteni, hogy követelési jogot akart adni valakinek a vagyoni értékű meghagyás teljesítésére
- ebben az esetben azt kötelmi hagyományként rendeli, avagy a teljesítést a terhelt belátására akarta bízni
- akkor meghagyással terheli.
A javaslat eleve kizárja - még a részesítés elveszítésének terhe mellett is - a jelenleg egyébként szokásos, tipikus végrendeleti meghagyásokat:
Az örökhagyó eltemettetése, az örökhagyó és rokonai sírjának gondozása, az örökös kísérje figyelemmel az örökhagyó gyermekének neveltetését, az örökös a vagyon egy részével - bár kizárólag a belátására bízva - támogassa a gyermekotthonban lévő árvákat, vagy éppen gondozza az örökhagyó kedvenc kanáriját, az örökös szerezzen megfelelő szakképesítést, fejezze be az iskolai tanulmányait stb.
22.
A 6:32. § (3) bekezdést pontosítani javasoljuk az alábbiak szerint:
(3) A házastársak vagy a bejegyzett élettársak egymás javára érvényesen tehetnek olyan végrendeletet, amely az örökössé nevezett házastárs vagy bejegyzett élettárs halála esetére is nevez örököst a végrendelkező hagyatékára.
Tekintettel arra, hogy a javaslat szerint a bejegyzett élettárs jogállása azonos a házastárssal, ezért a házastárs mellett vagy sehol sem kell említeni a bejegyzett élettársat, avagy ha ezt didaktikai okok miatt a javaslat szükségnek tartja, akkor viszont a házastárs mellett mindig nevesíteni kell a bejegyzett élettársat is.
Az is legyen világos, hogy az utóörökös nevezés nem a másik házastárs vagy bejegyzett élettárs hagyatékára, hanem a végrendelkező hagyatékára vonatkozik.
Az előörökös olyan cselekményei, amelyekhez az utóörökös (a várományos) hozzájárul, nem lehetnek érvénytelenek, továbbá jóhiszemű szerzőkkel szemben az érvénytelenség eleve nem jöhet szóba, ezért a 6:32. § (3) bekezdés utolsó mondatát az alábbiak szerint javasoljuk:
A házastársnak vagy a bejegyzett élettársnak az örökséggel történő, a szokásos mértéket meghaladó ingyenes rendelkezése - az utóörökös előzetes hozzájárulása vagy utólagos jóváhagyása hiányában - érvénytelen. Az érvénytelenségre jóhiszemű és visszterhes jogszerzőkkel szemben hivatkozni nem lehet.
A 6:32. § (4) bekezdést az alábbiak szerint tartjuk fontosnak:
(4) Az örökhagyó érvényesen nevezhet utóörököst az elsősorban örökösnek nevezett leszármazójára háramlott hagyatékára arra az esetre, ha a leszármazó nem rendelkezik végrendelkezési képességgel, és anélkül hal meg, hogy ezt a képességét megszerezte volna.
A 6:32. § (5) bekezdést az alábbiak szerint lenne pontos, valamint nem ütközne a tiltott utóörökös-nevezés tilalmába:
(5) A feltételtől vagy időponttól függő hagyományrendelés valamint a feltételtől vagy időponttól függő meghagyás érvényes.
A feltételtől függő örökös nevezés is érvényes, de a feltétel nem szólhat a hagyaték megnyílta utáni időre. A hagyaték megnyílta utáni időre szóló feltétellel történő örökös nevezés - ha az egyben nem megengedett utóörökös-nevezés - érvénytelen.
Az, aki a hagyomány tárgyát a feltétel vagy időpont bekövetkezéséig megszerezte, azzal - a feltétel vagy időpont bekövetkezéséig - sem élők között, sem halál esetére nem rendelkezhet. Ez a rendelkezés harmadik személy jóhiszemű és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti.
A hagyomány tárgyául szolgáló ingatlanra az ingatlan-nyilvántartásban elidegenítési és terhelési tilalmat kell bejegyezni, de a tervezet nem szól arról, hogy annak bejegyzéséről ki intézkedik, és ehhez a bejegyzéshez szükséges-e a hagyomány tárgyát a feltétel vagy időpont bekövetkezéséig megszerző személy bejegyzési engedélye.
Ezért az alábbiakat javasoljuk: A hagyomány tárgyául szolgáló ingatlanra - a hagyatéki eljárás lefolytató közjegyző megkeresésére a hagyományos javára, a hagyományos várományi jogának biztosítására - az ingatlan-nyilvántartásba elidegenítési és terhelési tilalmat kell bejegyezni, ehhez a bejegyzéshez a hagyomány tárgyát a feltétel vagy időpont bekövetkezéséig megszerző személy bejegyzési engedélye nem szükséges.
Ugyanilyen módon javasoljuk utóörökös-nevezés esetén az utóöröklési jog biztosítására szolgáló elidegenítési és terhelési tilalom ingatlan-nyilvántartási bejegyzését a hagyatékhoz tartozó ingatlanra. (Az utóöröklési jog biztosításáról a javaslat megfeledkezik.)
23.
A növedékjog szabályait javasoljuk világosan kiterjeszteni a meghagyásra és a hagyományra:
6:34. § [Növedékjog hagyományon és meghagyáson]
Az ugyanarra a vagyontárgyra, vagy ugyanarra a szolgáltatásra közösen nevezett hagyományosokat, valamint a több személy javára szóló azonos meghagyásnak a jogosultjait ugyanolyan feltétellel illeti egymás után a növedékjog, mint a meghatározott hagyatéki tárgyra nevezett örökösöket.
24.
A 6:35. § (2) bekezdése akként lenne pontos, hogy:
(2) A megtámadó nyilatkozatban meg kell jelölni az érvénytelenség, vagy a hatálytalanság okát. A végrendelet érvénytelenségét vagy a hatálytalanságát csak a megtámadásban érvényesített okból lehet megállapítani.
A 6:35. § (4) bekezdése akként lenne egyértelmű, hogy:
(4) A végrendelet érvénytelenségének vagy hatálytalanságának megállapítására irányuló igény nem évül el, azt a jogosult bármikor érvényesítheti, kivéve, ha a végrendelet érvénytelenségének vagy hatálytalanságának megállapítására irányuló igényéről a hagyaték megnyílta után lemondott. Ilyen lemondásnak kell tekinteni a jogosult olyan nyilatkozatát, amely szerint a végrendeletet érvényesnek, hatályosnak elfogadja.
25.
A javaslat éppen magának az örökhagyónak nem biztosítja a végrendelet megtámadása iránti jogot.
Ezért, ha az örökhagyó végrendeletet alkotott, majd végrendelkezési képességét elveszíti, azaz cselekvőképességet kizáró gondokság alá helyezik, avagy gondokság alá helyezés nélkül cselekvőképtelenné válik, akkor a végintézkedés örök érvényű marad, ha ez az állapot az örökhagyó haláláig tart.
Javasoljuk ezért magának az örökhagyónak is biztosítani a végrendelet megtámadása iránti jogot (Mtj. 1954. §) azzal, hogy az Mtj. 1954. § második bekezdésének megfelelően a cselekvőképtelenné vált örökhagyó helyett a gyámhatóság előzetes hozzájárulásával a cselekvőképtelenné vált örökhagyó törvényes képviselője élhet a megtámadás jogával.
26.
Sem a hatályos Ptk., sem a hatályos tervezet nincs figyelemmel arra, hogy a cselekvőképességet korlátozó gondnokság hatálya alatt álló örökhagyó nem közvégrendeleti alakban alkotott végrendelete is érvényessé váljék, ha a végrendelet megalkotása időpontjára a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés oka már megszűnt. Ebben a kedvezményben nyilván az ilyen személynek is részesülnie kell, nem csupán a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezettnek.
Ezért a 6:37. §-t az alábbiak szerint javasoljuk:
[Gondnokság alatt álló személy végrendelete]
A cselekvőképességet érintő gondnokság alatt álló személy végrendelete érvényes, ha a gondnokság alá helyezés oka a végrendelkezés idején már megszűnt.
27.
A 6:39 § (3) bekezdése szerinti enyhítést megengedhetetlennek tartjuk. A végrendelet visszavonására vonatkozó nyilatkozat éppen olyan jelentős, mint maga a végrendelet. (Az egyik végrendelet, a másik "visszavonó végrendelet".) Az alakiságot mindkettőnél szigorúan meg kell követelni. A végrendelet viszszavonására vonatkozó akarat éppúgy csak a szabályszerű alakiságok megtartása esetén vehető figyelembe, miként végintézkedési akarat csak alakilag érvényes végrendeletnél.
Az enyhítés beláthatatlan következményekhez vezet. (Vö.: Mtj. 1959. §)
28.
A 6:42. §-hoz fűzött indokolás a bejegyzett élettársról beszél: "A Javaslat - a bejegyzett élettársra kiterjesztve - tartalmilag változatlanul, a végrendelet hatálytalanságának egyik eseteként határozza meg a Ptk. 601. § (2) bekezdésében a házastárs különös kiesési okaként megfogalmazott tényállást." A tervezet normaszövege viszont csak élettársat említ.
Ha a normaszöveg helyes, akkor az indokolást, ha az indokolás a helyes, akkor a normaszöveget kell megváltoztatni.
29.
Tartási szerződést harmadik személy javára akként is lehet kötni, hogy
- a szerződéssel a vagyont átruházó fél nem (vagy nem csak) a saját tartását köti ki, hanem tartást köt ki harmadik személy javára is, valamint akként is, hogy
- az eltartott a tartás ellenértékét nem a vele szerződő eltartónak, hanem a szerződés szerint harmadik személynek (például az eltartó gyermekének) adja.
Öröklési szerződésnél sem indokolt ennek gátat emelni. A gyakorlatban is rendszeresen jelentkezik olyan igény, hogy az örökhagyó tartását az öröklési szerződéssel akként vállalná a vele szerződő fél, hogy az öröklési juttatás ne az ő, hanem például az ő gyermeke javára szóljon. Ilyen öröklési szerződésre sem a hatályos Ptk., sem a tervezet nem ad lehetőséget.
Ezen kívül a hatályos szabályozás - ezzel összhangban a javaslat - nem szabatos, ugyanis az öröklési szerződésben az örökhagyó valójában nem örökös nevezésre "kötelezi magát" - amelynek teljesítéséhez még egy végintézkedést kellene tennie, hanem magában a szerződésben nyomban örökössé nevez.
A 6:44. §-t ezért az alábbiak szerint javasoljuk:
(1) Az öröklési szerződésben az örökhagyó, a magának vagy másnak járó tartás, életjáradék illetve gondozás fejében nevez örököst, az örökhagyóval szerződő fél pedig a szerződés szerinti tartás, vagy gondozás nyújtására, illetőleg életjáradék fizetésére vállal kötelezettséget.
(Ezzel a szöveggel megoldódik az örökhagyó halála után másnak még nyújtandó tartás stb. kérdése, valamint a tervezet által indukált az a kérdés is, hogy vajon az örökhagyó miért csak a sérült vagy kiskorú gyermeke javára köthet ki szolgáltatásokat az öröklési szerződésben, és miért ne gondoskodhatna akár a házastársa akár a szülei vagy más személyek tartásáról.)
30.
A 6:45. §-nál világossá kellene tenni, hogy az ott írott követelmények csak arra az esetre állnak, ha az örökhagyó korlátozottan cselekvőképes, vagy arra az esetre is, ha a szerződéses örökös az. Vélhetően az öröklési jogi könyvben a szabály akként lenne helyes, hogy:
Az öröklési szerződés érvényességére az írásbeli végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy korlátozottan cselekvőképes örökhagyó öröklési szerződésének érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges, továbbá, hogy a szerződésre akkor is a más által írt végrendelet alakiságai irányadók, ha az valamelyik fél saját kézírásával készült.
[A szerződéses örökös kiskorúsága esetére a tervezet személyekre vonatkozó része ír elő gyámhatósági jóváhagyást, mint a kiskorút (cselekvőképességében korlátozott személyt) örökösödési jogviszony alapján megillető jogra, vagy örökösödési jogviszony alapján őt terhelő kötelezettségre.]
31.
Az öröklési szerződést kötő felekre kell bízni, hogy mennyiben kívánják korlátozni az eltartott örökhagyó szabadságát az élők közötti rendelkezésre.
Ha az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzéséhez a tulajdonos eltartott örökhagyó hozzájárulása szükséges, akkor a bejegyzési engedély kiadása (az általa kötelezően kiadandó hozzájárulás pótlása) iránt ellene pert kell indítani, ha nem tesz eleget a hozzájárulás iránti kötelezettségének. A tervezet céljával ez a procedúra nyilván nem egyeztethető össze.
Gyakori, hogy a felek nem kívánnak kifejezetten lekötni egyes vagyontárgyakat a szerződéssel, hanem abban állapodnak meg, hogy az örökhagyó - egyszerűen - a hagyatékát (annak hányadát) juttatja a szerződéses örökösnek, aki ebben az esetben azt fogja örökölni ami majd ténylegesen a hagyatékot képezi, illetőleg egyes vagyontárgyak kifejezett lekötésén túl, az azokat meghaladó hagyatékra is örökössé nevezi az örökhagyó - a szerződéssel kikötött szolgáltatások fejében - a szerződéses örököst, aki ebben az esetben azt is fogja örökölni ami a nevesítve is megjelölt vagyontárgyakat meghaladóan majd a hagyatékhoz tartozik.
[Ezzel kerülik el a felek azt - az elméletileg ma sem tisztázott - problémát, hogy az "összes vagyonomat" örökölje rendelkezés esetén, vajon az örökhagyót a szerződéskötéskor megillető teljes vagyon, minden egyes vagyontárgy rendelkezési tilalom alá kerül-e, vagy ez csak a tényleges hagyatékkal való - tehát csak a halál esetére szóló - eltérő rendelkezésnek képezi akadályát, illetőleg a szerződés alapján megörökli-e a szerződéses örökös azt a vagyont (vagyontárgyat) is amit az örökhagyó a szerződéskötés után szerez.]
A 6:46. §-t ezért az alábbiak szerint javasoljuk:
(1) Ha a felek az öröklési szerződésben eltérően nem állapodtak meg, akkor az örökhagyó arról a vagyontárgyról, amelyet öröklési szerződéssel lekötött, a szerződéses örökös hozzájárulása nélkül sem élők között, sem halála esetére nem rendelkezhet. Ez a rendelkezés harmadik személy jóhiszemű és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti.
(2) Ha az örökhagyó az öröklési szerződésben nem - vagy nem csak - meghatározott vagyontárgyra, hanem általában a hagyatékára nevezett szerződéses örököst, az (1) bekezdést - a szerződésben kifejezetten le nem kötött vagyontárgyakra nézve - csak az örökhagyónak a halála esetére szóló rendelkezéseire kell alkalmazni.
(3) Az örökhagyóval szerződő fél az öröklési szerződéssel kifejezetten lekötött ingatlanra az ingatlan-nyilvántartásban bármikor elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeztethet be. Ehhez a bejegyzéshez - ha az öröklési szerződésben a felek másként nem rendelkeztek - az eltartott örökhagyó hozzájárulása, bejegyzése engedélye nem szükséges.
32.
A 6:47. § rendelkezését közös tulajdonban álló vagyontárgyra javasoljuk szűkíteni.
A vagyon fogalmát a tervezet nem határozza meg, közös tulajdonban álló vagyon pedig véleményünk szerint egyébként sincs, közös tulajdonról csak meghatározott vagyontárgy tekintetében lehet beszélni. A tervezet alapján az sem világos, hogy a vagyontárgynak (a "vagyonnak") mikor kell közös tulajdonban állnia a szerződéskötéskor vagy a hagyaték megnyíltakor.
A 6:47. §-t ezért az alábbiak szerint javasoljuk:
(1) Tulajdonostársaknak mint örökhagyóknak a közös tulajdonban álló meghatározott vagyontárgyra vonatkozó és ugyanabba az okiratba foglalt öröklési szerződése érvényes.
(2) A túlélő tulajdonostársat - a szerződés eltérő rendelkezése hiányában - e vagyontárgynak a tulajdonostársa hagyatékához tartozó tulajdoni hányadán holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg.
33.
A 6:48. § szabálya nyilván nem egyszerűen az öröklési szerződés megszűnésére, hanem annak megszüntetésére vonatkozik, (az öröklési szerződés és a tartási szerződés ugyanis a jogosult halálával megszűnik, a megszűnésnél az alakiságok kérdése szóba sem kerül) ezért a 6:48. § szabálya az alábbiak szerint lenne szabatos:
(1) Az öröklési szerződés módosítására, megszűnésére és megszüntetésére azokat a rendelkezéseket kell alkalmazni, amelyek a tartási (életjáradéki) szerződésre vonatkoznak.
(2) A megszüntetés vagy a módosítás alakiságaira az öröklési szerződés létrejöttére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ha azonban a szerződést a kötelező alakiságok nélkül szüntették meg, és az ennek megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött, a szerződés megszüntetése a különben kötelező alakiságok nélkül is érvényes.
34.
A kötelmi hagyomány legfeljebb a hagyománnyal terhelt személy (nem pedig az örökhagyó) és a hagyományos viszonyában értelmezhető ajándékként.
Halál esetére szóló ajándékozásnál tehát a 6:49. § (2) bekezdése az alábbiak szerint pontos:
(2) Halál esetére szóló ajándékozás csak olyan juttatásra nézve érvényes, amely végrendelet esetében dologi hagyománynak minősülne.
35.
Az osztályra bocsátás kötelezettsége nemcsak végintézkedés hiányában, hanem a végintézkedéssel ugyan, de a törvényes öröklés rendjével azonosan történt részesítés esetén is fennáll. (Mtj. 2141. §)
A javaslat indokolása szerint a javaslat "tisztázza, hogy az adomány fogalmilag ingyenes juttatás" ugyanakkor a normaszöveg ezt nem mondja ki, noha ennek - a későbbiekben kifejtettek szerint - az ági öröklésnél is jelentősége van.
A javaslatunk ezért:
6:52. § [Osztályrabocsátási kötelezettség]
(1) Ha több leszármazó mint törvényes örökös, vagy az örökhagyó végintézkedése alapján, de a törvényes örökrészeknek megfelelő részekben közösen örököl, mindegyik örököstárs köteles a hagyaték értékéhez hozzászámítani annak az ingyenes adománynak az értékét, amelyben őt az örökhagyó életében részesítette, feltéve, hogy a hozzászámítást az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta.
36.
A felosztásnak a törvényes örökrészek alapulvételével kell történnie, továbbá az adomány "értékét" nem lehet az összes körülmények figyelembevételével, mérlegelésével megállapítani, mert az érték objektív kategória, ha vitás, akkor az értéket szakértő közreműködésével kell megállapítani. Mérlegelni azt lehet, hogy melyik időpont vagy állapot szerinti értéket veszi a bíróság figyelembe.
A 6:53. §-t ezért az alábbiak szerint javasoljuk:
(1) A hagyaték, valamint az osztályra bocsátott adományok tiszta értékének összeszámításával nyert együttes érték a törvényes örökrészeknek megfelelő arányos elosztása útján kell megállapítani az egy-egy örököstársnak jutó örökrészt, és abból le kell vonni az örököstárs által osztályra bocsátott értéket.
(2) A bíróság az adomány értékét annak a juttatáskori értékén veszi számításba. Ha a juttatáskori értékén való számításba vétel valamelyik félre súlyosan méltánytalan lenne, a bíróság az adomány figyelembe vehető értékét az összes körülmények mérlegelésével állapítja meg.
37.
A 6:54. § (1) bekezdés nem ad választ arra az esetre, ha az örökhagyó házastársa felváltva több lakást használt. Azon nem dőlhet el a kérdés, hogy a halál pillanatában - több lakás használata esetén - éppen melyik lakásban tartózkodik. Ezt a javaslatban rendezni kellene.
A hagyatékon a felek nem "osztoznak", hanem abban örökölnek, ezért a 6:54. § (1) bekezdés második mondatát illetően a javaslatunk az alábbi:
Az egyéb hagyaték felét ugyancsak a házastárs örökli, másik felét pedig az örökhagyó szülei öröklik, fejenként egyenlő arányban.
A tervezet rendszerében a 6:55. § (2) bekezdése az alábbiak szerint lenne pontos:
(2) A szülő nem ági jellegű örökrészét kivéve az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a holtig tartó haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl (özvegyi jog).
38.
A 6:56. § (2) bekezdés akként lenne egyértelmű, hogy:
(2) Az örökhagyó házastársának az öröklésből való kiesésére csak az hivatkozhat, aki a házastárs kiesése folytán maga örökölne, vagy valamely kötelezettségtől, tehertől mentesülne.
39.
Az özvegyi jog megváltása a törvényes öröklés fejezetben van, ezért nyilván csak törvényes öröklés esetén vehető figyelembe, mégis indokolt lenne egyértelművé tenni, hogy végrendeleti öröklés esetén ez a jogintézmény nem alkalmazható:
6:57. § [Az özvegyi jog megváltása]
(1) Mind a házastárs mint törvényes örökös, mind a törvényes állagörökösök bármikor igényelhetik a házastársat, mint törvényes örököst megillető haszonélvezeti jognak a megváltását. A házastárs által lakott lakáson, az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakon fennálló haszonélvezet megváltását a házastárssal szemben nem lehet kérni.
A javaslat határidő nélküli jelleggel lehetővé teszi az özvegyi haszonélvezeti jog megváltását. Ez azzal járhat, hogy a hagyaték megnyílta után akár évtizedekkel később lesz megállapítható, az özvegyi haszonélvezeti jog megváltása folytán az, hogy a túlélő házastárs (bejegyzett túlélő élettárs) állagörökös vagy sem. Adott esetben tehát akkor, amikor a hagyatéki vagyontárgyakat - bár akkor még természetesen haszonélvezeti joggal terhelten - az örökös már régen elidegenítette.
Adott esetben csak évtizedek elteltével derül majd ki az is, hogy a hagyatéki hitelezőkkel szemben a túlélő házastárs állagörökösként felel vagy sem.
Az ilyen határidő nélküli jellegű megváltás esetén azzal is számot kell vetni, hogy el kell végezni az elszámolást az állagörökösök és a túlélő házastárs között.
Hiszen ha a megváltással a házastárs örökössé válik, akkor őt haszonélvezőként nem illették meg a megváltással létrejövő örökrészét meghaladó - és a megváltás folytán ex tunc haszonélvezettől mentessé váló - hagyatéki vagyonrész hasznai, ezért azokat ki kell adnia vagy meg kell térítenie a megváltás folytán haszonélvezettől mentessé váló örökrészek örököseinek.
Megfordítva pedig az özvegyi jog megváltása folytán ex tunc hatállyal öröklés jogcímén a házastárs által megszerzett örökrésznek a hagyaték megnyílta után bekövetkezett értékcsökkenésére - vagy legalábbis az örökösnek felróható okból bekövetkezett értékcsökkenésére - a házastárs igényt tarthat, noha ezt egyébként az örökös, mint tulajdonos maga viselné, valamint a megváltás folytán a túlélő házastárs ex tunc öröklése miatt az örökös köteles megtéríteni azoknak a vagyontárgyaknak az értékét is, amelyeket a hagyaték megnyílta után, mint azok tulajdonosa elidegenített, ám az özvegyi jog megváltásával kiderült, hogy azoknak ex tunc hatállyal nem is ő volt tulajdonosa (legalábbis a kizárólagos tulajdonosa), hiszen a megváltás folytán azok (azok egy része, hányada) örökösének nem ő, hanem a túlélő házastárs minősül.
A fenti bizonytalan jogi helyzet és az azzal együtt járó, a gyakorlatban szinte megoldhatatlan nehézségek elkerülésére két lehetőség jöhet szóba:
1. Továbbra is szigorú jogvesztő határidő előírása az özvegyi jog megváltására nézve azért, hogy mielőbb tisztázódjék az állagörökösi minőség, avagy
2. az özvegyi jog megváltással nem ex tunc hatállyal és öröklés jogcímén szerez tulajdont a házastárs, és nem ex tunc hatállyal minősül haszonélvezettől mentesnek a megváltás alá került örökség (örökrész), hanem az özvegyi jog megváltás ex nunc hatályú, a haszonélvezeti jog a megváltás időpontjától kezdve, a jövőre nézve szűnik meg, valamint a házastárs tulajdonszerzése sem ex tunc hatállyal és öröklés jogcímén történik, hanem tulajdonos csak ex nunc hatállyal és nem öröklés, hanem önálló jogcímen: "özvegyi jog megváltása jogcímén" lesz.
40.
A rendszerbeli elhelyezésből az is következik, hogy a haszonélvezet korlátozása is csak akkor kerülhet szóba, ha a leszármazók egyben törvényes örökösök, és a korlátozás csak a törvényes öröklés címén átszálló örökrészekre vonatkozhat, mégis előfordul, hogy a leszármazó, mint végrendeleti örökös örököl, és a leszármazói mivoltára tekintettel a haszonélvezet korlátozását kéri, ezért tiszta helyzetet teremtene:
6:58. § [Az özvegyi jog korlátozása]
(1) A házastárs haszonélvezetének korlátozását csak a leszármazók, mint törvényes örökösök kérhetik. A haszonélvezet korlátozásának bármikor helye van.
41.
A szövegből nem állapítható meg, hogy a 6:60. § szerinti holtig tartó használati jog milyen jogcímen illeti meg az élettársat, azt ipso iure öröklés jogcímén szerzi, vagy valamiféle kötelmi természetű igénye van e használati jog biztosítására.
Valószínűleg öröklés jogcímén illeti meg a használati jog, hiszen az indokolás "öröklési jogi igényről" beszél, ám ha a jogcím öröklés, akkor vagy örököl vagy nem örököl. Az öröklése nem tehető függővé attól, hogy a használati jog öröklése "az élettársak kapcsolatából származó kiskorú gyermek lakáshasználati jogának biztosítása érdekében ez indokolt" vagy nem.
Továbbá:
Ebből a használati jogból az élettársat végrendelet esetén kötelesrész megilleti-e?
Ez a használati jog megváltható-e, korlátozható-e?
Az élettárs köteles-e tűrni, hogy a használatával terhelt vagyontárgyakból a hagyatéki hitelezők kielégítést keressenek?
Mindezek eldöntéséhez határozottan kifejezésre kell juttatni a normaszövegben az ilyen használati jog szerzésének jogcímét.
42.
A 6:63. §-hoz:
Összesen két nagyszülőpár van. Az egyik nagyszülőpár kiesése esetén tehát világos, hogy "a másik nagyszülőpáron" kiket kell érteni.
Dédszülőpárból azonban négy van. A (4) bekezdés szabálya szerinti "másik dédszülőpár" jelentését tisztázni kell, ugyanis "valamelyik dédszülőpár" kiesése esetén még három "másik dédszülőpár" van.
43.
Az ági vagyoni jelleg alapja az, hogy a vagyontárgy az örökhagyóra ingyenesen hárul. Örökölni visszterhesen is lehet, öröklési szerződéssel.
A 6:66. § (1) és (2) bekezdése tehát így lenne szabatos:
(1) Ha nem az örökhagyó leszármazója a törvényes örökös, az örökhagyóra valamelyik felmenőjéről ingyenesen öröklés vagy más juttatás útján hárult vagyontárgy ági öröklés alá esik.
(2) Ági öröklésnek van helye testvértől vagy a testvér leszármazójától ingyenesen örökölt vagy egyébként ingyenesen szerzett vagyontárgyra is, ha a vagyontárgyat a testvér vagy a testvér leszármazója az örökhagyóval közös felmenőjétől ingyenesen örökölte vagy egyébként ingyenesen kapta.
Az ági vagyont is ipso iure szerzi meg tulajdonul az ági örökös. Az ági öröklési igényt tehát nem kell "érvényesíteni".
Az ági vagyoni jelleget kell bizonyítani.
A jelenleg is gyakran tapasztalható félreértések elkerülése végett, mely szerint ahhoz, hogy az ági örökös örököljön, "az ági öröklési igényt érvényesítenie" kell, az alábbi szöveget javasoljuk:
(3) Ha a vagyontárgy ági jellege vitás, annak ezt a jellegét annak kell bizonyítania, aki a vagyontárgyat ági örökösként örökölné.
44.
Az ági örökség "kiadása" szóhasználat a Ptk.-ban jelenleg sem szerencsés.
Az ági örökös ugyanis az ági vagyont állagban megörökli, nem pedig az ági vagyon kiadása iránti követelése keletkezik. A szóhasználat még az Mtj. 1796. §-ából származik, azonban az Mtj. szerint az ági örökléssel a jogosult csupán követelési jogot szerzett az ági vagyon kiadására, nem pedig az ági vagyont eleve tulajdonul megörökölte.
A 6:69. §-t ezért az alábbiak szerint javasoljuk:
A bíróság mind az ági örökös mind a nem ági törvényes örökös kérelmére elrendelheti az ági vagyontárgy pénzbeli megváltását, ha az célszerűnek mutatkozik. A megváltással az ági vagyontárgyon az azt megváltó örökös a hagyaték megnyíltára visszamenőleges hatállyal öröklés jogcímén szerez tulajdont, éppúgy, mintha ezt a vagyontárgyat is ő örökölte volna.
45.
A 6:72. §-ban a "bejegyzett élettárs" említése ismét felesleges ismétlés, avagy a házastárs mellett mindenhol nevesíteni kell a bejegyzett élettársat, így a 6:75. § (1) bekezdés c) pontjában is vagy értendő a házastárson a bejegyzett élettárs is, vagy ha nem, akkor el kell dönteni, hogy a bejegyzett élettárs ellen elkövetett cselekmény azonos jelentőségű-e a házastárs sérelmére elkövetettel.
46.
A 6:75. § (1) bekezdés b) pontjában nyilván nem arról van szó, hogy valaki súlyosnak minősülő bűncselekményt azért követett el, mert tekintettel volt a rokoni kapcsolatra, hanem a cselekmény minősül súlyosnak a rokoni kapcsolat miatt. A gondolatjelek helyes elhelyezése tehát:
b) az örökhagyó sérelmére - a rokoni kapcsolatra tekintettel súlyosnak minősülő - bűncselekményt követett el;
Az örökhagyó ne csupán a leszármazóját, hanem az öröklésre méltatlanná vált felmenőjét is kitagadhassa az öröklésből, tehát:
(2) A nagykorú leszármazót az örökhagyó a vele szemben tanúsított durva hálátlanság miatt is, a szülőjét pedig a sérelmére tanúsított olyan magatartás miatt is kitagadhatja, amely a szülő szülői felügyeleti jog megszüntetésére adott (adhatott volna) alapot.
47.
A 6:75. § (3) bekezdése szerint világosnak tűnik, hogy mivel a házastárson a bejegyzett élettársat is érteni kell, az élettársi viszonnyal járó kötelezettségek súlyos megsértése miatt a bejegyzett élettárs is kitagadható. Kitagadható-e a 6:60. § szerinti öröklésből ugyanilyen alapon a be nem jegyzett élettárs?
A javaslatunk:
(3) Házastársát az örökhagyó házastársi kötelességet durván sértő magatartása miatt is kitagadhatja. (E rendelkezés alkalmazásában házastárson nem csupán a bejegyzett élettársat, hanem a be nem jegyzett élettársat is érteni kell.)
48.
A 6:75. § (4) bekezdését a 6:6. § (4) bekezdésnél már kifejtettek alapján az alábbiak szerint javasoljuk:
(4) Aki kitagadás miatt kiesik az öröklésből, nem jogosult törvényes képviselőként a helyébe lépő személy örökségének kezelésére. Az ilyen vagyon kezelésére a szülői vagyonkezelésnek a szülő vagyonkezeléséből kivont vagyon kezelésére vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.
49.
A 6:77. § (2) bekezdésénél a javaslatunk azonos a 6:53. §-nál kifejtettekkel:
(2) A bíróság az adomány értékét annak a juttatáskori értékén veszi számításba. Ha a juttatáskori értékén való számításba vétel valamelyik félre súlyosan méltánytalan lenne, a bíróság az adomány figyelembe vehető értékét az összes körülmények mérlegelésével állapítja meg.
50.
Kifejezetten helytelennek tartjuk a tartási szerződéssel átruházott, vagy az öröklési szerződés alapján átszálló vagyonnak - akárcsak részben is - a kötelesrész alapjához való hozzászámítását.
Ez oda vezet, hogy éppen a legelesettebb időszakban nem akad aki vállalná a gondoskodást az eltartásra szoruló személyről, valamint most kezdődik majd igazán a "trükközés": amit csak lehet pénzzé tetetni a leendő eltartottal, majd a pénz fejében "zseb" tartási szerződéssel tartani.
A PK 89. számú állásfoglalás az 1980-as évek elejéig a javaslat szerinti megoldást tartalmazta a kötelesrész alapjának számítására tartási vagy öröklési szerződés esetén. Az állásfoglalás c) pontjának módosítására éppen azért került sor, hogy világossá váljék, a tartási vagy öröklési szerződés abban a részében sem ingyenes, amennyivel a juttatás a tartás értékét meghaladja, továbbá az ingyenesség kérdése utólag értelmesen fel sem vethető.
Az ettől az állásponttól való eltérés az 1982 előtti helyzet visszaállásához vezet, azaz jelentősen megnövekszenek a kötelesrészi perek, amelyek a szolgáltatás ellenszolgáltatás közötti különbségre alapítva azóta eleve megszűntek, és perek legfeljebb a szerződések színlelt voltára alapítva indultak.
Továbbá legyünk következetesek: a javaslat szerinti alapon akár azt is ki lehet mondani, hogy a szerződés megkötésétől számított két éven belül a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani az örökhagyó által elidegenített minden vagyontárgynak az azért kapott ellenértéket meghaladó hányadát.
A 6:77. § (4) bekezdése egyébként nyilván nem a kötelerész igény érvényesítése, hanem annak megnyílta időpontjára vonatkozik, valamint a "hányad" kifejezés nyilván értéket akar itt jelenteni, továbbá a tartás értékéről és nem ellenértékéről van szó, ezért:
(4) A szerződés megkötésétől számított két éven belül megnyílt öröklés esetén a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani az öröklési, tartási vagy életjáradéki szerződéssel elidegenített vagyon értékének a ténylegesen nyújtott tartás, életjáradék, illetve gondozás értékével nem fedezett részét. Mind az átruházott vagyon, mind nyújtott tartás, életjáradék, illetve gondozás értékét a hagyaték megnyíltakori időpont szerint megállapítható értéken kell számításba venni.
51.
Öröklési jogi szempontból nem csupán az örökhagyó bejegyzett élettársának kell a házastárssal egy tekintet alá esnie, hanem valamennyi öröklési jogi szabályt a bejegyzett élettársakra ki kell terjeszteni, ezért:
6:82. § [A kötelesrészes és hozzátartozói kedvezményes felelőssége]
(2) A kötelesrészre jogosult házastársa, bejegyzett élettársa, leszármazója és ennek házastársa, bejegyzett élettársa mentesül a felelősség alól annyiban, amennyiben valamennyiük juttatásának értéke a kötelesrészre jogosult juttatásának értékével együtt sem haladja meg a kötelesrészre jogosult törvényes örökrészét. Ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni, ha a kötelesrészre jogosult igényét a házastársával, a bejegyzett élettársával, leszármazójával vagy ennek házastársával, bejegyzett élettársával szemben érvényesíti.
52.
A 6:83. § (1) bekezdésében foglalt szabály vonatkozik-e a 6:60. § szerinti használati jogra?
Valószínűnek tartjuk, hogy igen, de akkor szabályozni kell, hogy a 6:60. § szerinti használati jognak mi a kötelesrészi mértéke.
53.
A 6:85. § (2) bekezdésében világossá kell tenni, hogy "az állatállomány és munkaeszközök" közötti kötőszó nem azt jelenti, hogy az állatállomány csupán a munkaeszközökkel együtt utasítható vissza, tehát a javaslatunk:
(2) Az örökös külön is visszautasíthatja a mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld, a hozzá tartozó berendezés, felszerelési tárgyak, állatállomány, munkaeszközök öröklését, ha nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel.
54.
A 6:85. §-ban és a 6:86. §-ban foglaltakat meghaladóan javasoljuk szabályozni az adott jogcímen megnyílt öröklés visszautasításának lehetőségét a másik jogcímen megnyílt hagyaték elfogadásával.
A gyakorlatban ma is rendszeren előfordul, hogy a végrendeleti öröklés jogcímén háramló hagyatékot az örökös vissza kívánja utasítani, ám nem kívánja viszszautasítani, ami egyébként reá, mint törvényes örökösre a törvényes öröklés rendje szerint száll. Az öröklésből pedig félig kiesni nem lehet, a hagyatékot visszautasító személyt a végrendeleti öröklés szempontjából sem lehet másként kezelni, mint a törvényes öröklés szempontjából, vagy úgy kell őt a hagyaték szempontjából tekinteni, mint aki az örökhagyót nem élte túl, vagy úgy kell tekinteni, mint aki túlélte. (A gyakorlatban a végrendeleti örökössé is nevezett törvényes örökösök által szükségmegoldásként alkalmazott, a jog által azonban nem ismert megoldás: a végrendelet "félre tétele".)
A javaslat tehát:
Ha ugyanabban a hagyatékban az örökös végintézkedés alapján és a törvényes öröklés rendje szerint egyaránt örökösnek minősül, az örökségnek az egyik alapon való visszautasítása nem zárja ki az örökségnek a másik alapon való megszerzését.
A hagyatéki osztály fogalmát a javaslat nem határozza meg. A fogalom-meghatározatás a hatályos Ptk.-ból is hiányzik. A 6:88. §-hoz ezért a javaslatunk az alábbi:
A hagyatéki osztály a hagyatéknak az örökösök közötti felosztása, az örökösöknek a hagyatékon fennálló osztatlan jogközössége részben vagy egészben történő megszüntetése, vagy módosítása, amelyre a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
A hagyatéki osztály osztályos egyezséggel való megejtésének a közös tulajdon megszüntetése egyéb módjától való megkülönböztetése érdekében az alábbi szöveget javasoljuk:
6:90. § [Osztályos egyezség]
Az osztályos egyezség az a hagyatéki osztály, amelyet az örökösök kizárólag a hagyaték tárgyaira vonatkozóan kötnek akként, hogy annak eredményeképpen - bár a megnyílt örökléstől eltérően - hagyatékból mindannyian részesednek, és amely egyezség tárgyául kizárólag a hagyaték szolgál, abba a hagyatékhoz nem tartozó vagyontárgyat még értékkiegyenlítésül sem vonnak be.
Az ilyen egyezség esetén a hagyatékot öröklés jogcímén az egyezség szerint kell átadni.
55.
A javaslat 6:93. §-át a BH 2006. 51 sorszámon és EBH 2005. 1213 sorszámon közzétett Legf. Bír. Pfv. II. 21.226/2004. sz. döntésben kifejtettekre és ezzel összhangban a klasszikus magánjogi gyakorlatra tekintettel [A hagyatéki terhek közé sem a leltározás, sem a hagyatéki tárgyalás költségei nem tartoznak. (1340/1899. Gr. Dt. III. 297.); A hagyatéki követelések biztosítása és behajtása körül felmerült költség hagyatéki terhet nem képez. (7545/1900. Gr. II. 658.); A leltározás és a hagyatéki tárgyalás költségei nem a hagyaték terhei, hanem az örökösök személyes tartozásai. (1359/1911. Gr. XIII. 227.); Habár a hagyatéki eljárás költségei nem is terhelik a hagyatékot, a kötelesrészre jogosított mégsem kifogásolhatja azoknak hagyatéki teherként történt számbavételét, ha a költségekből reá ugyanolyan nagyságú összeg esnék, amellyel kötelesrésze ennek következtében csökkent. (2879/1904. Dt. IV. f. I. 190.); továbbá J. H. 1932. 34. sz. 891. eset, J. H. 1931. 44. sz. 1148. eset, Kúria: 1905. febr. 15. 2879 1904.] javasoljuk kiegészíteni az alábbi (4) bekezdéssel, és ezzel világossá tenni, hogy a sorrendben hátrább álló hagyatéki tartozásokkal szemben az azok fedezetét és ezzel e hátrább álló hagyatéki tartozások jogosultjaival szemben az örökösök felelősségének mértékét csökkentő tényezők a 6:91. § (1) bekezdés b) pontban írottak, de az örökös azokért "kifelé" a teljes vagyonával felel, tehát az örökös például a hagyatéki per költségének megfizetését nem tagadhatja meg azon az alapon, hogy a hagyaték arra nem nyújt fedezetet, vagy a hagyaték kezelésével felmerült költségek megfizetését nem tagadhatja meg, mondván, hogy azok a hagyaték értékét meghaladják stb.
6:93. § (4)
Az örökös az e paragrafus szerinti korlátozott felelősségére nem hivatkozhat a hagyaték megszerzésével, biztosításával és kezelésével járó szükséges költségek (hagyatéki költségek), valamint a hagyatéki eljárás költségei megfizetése tekintetében. Ezekért az örökös a teljes vagyonával helytállni tartozik.
56.
A szóbeli végrendelet tanúinak számát javasoljuk kettőről négyre emelni.
A más által írt írásbeli magánvégrendelet is két tanút igényel, noha még az ilyen írásbeli végrendelet esetében is legalább egy, feltételezhetően az örökhagyótól származó aláírás segíti a későbbi bizonyítást.
A csupán két tanú megkövetelése a szóbeli végrendeletnél nehéz helyzetet teremthet, mert egyikük halála esetén a végrendelet alaki érvényessége vizsgálatánál és tartalma magállapításánál már pusztán egyetlen tanú emlékezetére van utalva az eljáró hatóság, másrészt kettőnél több tanú megkövetelése, megnehezíteni a tanúk összebeszélését, a kreált szóbeli végrendeletek "lőadását".
57.
Sem a hatályos Ptk., sem a javaslat nem szabályozza a végrendeleti végrehajtó jogintézményét, ezt az új Polgári Törvénykönyvben feltétlenül szükségesnek tartjuk rendezni, mert e nélkül ez - az egyébként kiemelkedő jelentőségűvé tehető - jogintézmény működésképtelen marad.
A lehetséges szabályozás fő vonalait az alábbiak szerint javasoljuk:
Az örökhagyó a végakaratának végrehajtására végintézkedéssel egy vagy több személyt végrendeleti végrehajtóul nevezhet.
A végrendeleti végrehajtóul nevezést a hagyatéki ügyben eljáró közjegyző közli a kinevezettel, és záros határidő kitűzésével felhívja, nyilatkozzék, hogy a tisztet elfogadja-e. A nyilatkozat elmulasztását a tiszt el nem fogadásának kell tekinteni.
Az örökhagyó végrendeleti végrehajtót arra is nevezhet, hogy - érvényes utóörökös nevezés esetén - az utóörökösödés beálltáig az utóörökös jogait gyakorolja, és az utóörökös kötelezettségeit teljesítse.
Ha az örökhagyó a végintézkedéssel létrehozott alapítványt nevezte örökössé, végrendeleti végrehajtót kizárólag arra a feladatra is rendelhet, hogy a végintézkedéssel létrehozott alapítvány bejegyzése iránt eljárjon, az ehhez szükséges intézkedéseket megtegye, a bejegyzés tárgyában hozott döntés jogerőre emelkedéséig az alapítványnak juttatott vagyont kezelje, és az alapítvány bejegyzése esetén az alapítványnak juttatott vagyont az alapítvány rendelkezésére bocsássa. Az ilyen alapítványrendelés esetén az ebből a célból kirendelt végrendeleti végrehajtót az alapítvány alapítójának jogállása illeti meg.
A végrendeleti végrehajtó jogai és kötelezettségei tekintetében a végintézkedés az irányadó.
Annyiban amennyiben a végrendeleti végrehajtó jogait és kötelezettségeit a végintézkedés nem határozza meg,
- a végrendeleti végrehajtó joga és kötelezettsége, hogy a hagyaték leltározására és az örökösök javára való ideiglenes biztosítására szükséges intézkedéseket megtegye,
- a végintézkedés rendelkezéseinek foganatosítását az arra kötelezett örököstől, hagyományostól követelje, és e végett, amíg a részesített maga fel nem lép, annak javára, de a saját nevében a bíróság előtt is fellépjen.
Ha az örökhagyó a végrendeleti végrehajtót a végintézkedésében a hagyaték kezelésére is feljogosította, akkor - eltérő végrendeleti rendelkezés hiányában - a végrendeleti végrehajtó joga és kötelessége az is, hogy a végintézkedés rendelkezéseit maga foganatosítsa, a hagyatéki hitelezőket a saját nevében eljárva, de a hagyaték terhére kielégítse, a hagyatéki követeléseket a saját nevében eljárva, de a hagyaték javára érvényesítse.
E jogainak gyakorlása és kötelezettségeinek teljesítése érdekében a hagyatékot birtokba veheti, és a hagyaték tárgyairól rendelkezhet, azzal a korlátozással, hogy a végrendeleti végrehajtónak a hagyaték terhére történt ingyenes rendelkezései hatálytalanok.
A végrendeleti végrehajtónak e tiszte a végintézkedésben megszabott határidő elteltéig, vagy a végintézkedésben megszabott feltétel bekövetkeztéig áll fenn.
Ha a végrendeleti végrehajtó a tisztet elfogadta, akkor a végrendeleti végrehajtói tisztéről csak a hagyatékban részesítettek (örökösök, halál esetére megajándékozottak, hagyományosok, a meghagyások jogosultjai) mindegyikének hozzájárulásával mondhat le, a végrendeleti végrehajtótól a tisztét a hagyatékban részesítettek (örökösök, halál esetére megajándékozottak, hagyományosok, a meghagyások jogosultjai) csak egyhangú határozattal vonhatják meg. Az ilyen lemondással valamint megvonással a végrendeleti végrehajtó tiszte megszűnik.
A tiszt megvonásához valamint a végrendeleti végrehajtó lemondásához megkívánt egyhangú hozzájárulás hiányában a végrendeleti végrehajtó a részesítettek ellen, a részesítettek pedig a végrehajtó ellen keresettel kérhetik a bíróságtól a végrehajtó tisztének megszüntetését. A bíróság a végrendeleti végrehajtó tisztét a kereset alapján akkor szünteti meg, ha a végrendeleti végrehajtó a tisztét kellően ellátni nem képes, vagy ha a végrendeleti végrehajtói kötelezettségét megszegte.
A végrendeleti végrehajtó halála, vagy nem természetes személy végrendeleti végrehajtó megszűnése esetén a végrendeleti végrehajtói tisztség megszűnik, az a jogutódra nem száll át, de a jogutód az örökhagyó hagyatékában részesítettek érdekeinek a megóvásáról mindaddig gondoskodni köteles, amíg azok erről ténylegesen nem intézkednek, avagy az intézkedéshez szükséges ésszerű időtartam egyébként el nem telt.
A végrendeleti végrehajtóra a tisztségéből eredő eltérésekkel a megbízottra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, ideértve a megbízott számadási kötelezettségét is. ■
Visszaugrás
