Az Európai Unió tagállamainak bíróképző intézményeit tömörítő Európai Igazságügyi Képzési Hálózat (European Judicial Training Network) minden évben több nemzetközi intézményhez - köztük az Európai Unió intézményeihez, az Európai Unió Bíróságához és az Emberi jogok Európai Bíróságához - szervez tanulmányutat. A tavalyi évben alkalmam nyílt arra, hogy a magyar bírósági szervezetrendszer tagjaként 2023. szeptember 28. és 29. között részt vegyek az évente csak egy alkalommal meghirdetett, a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia (a továbbiakban: HCCH) székhelyén, Hágában tett kétnapos tanulmányúton; az alábbiakban erről szóló beszámolómat olvashatják az érdeklődők. Mivel a Családi Jog folyóirat olvasóközönsége kétségkívül jól ismeri a HCCH által kidolgozott egyezményeket, ezek tartalmára nem térek ki; az elhangzottakból mindössze néhány aktualitást, érdekességet szeretnék megosztani.
A kétnapos tanulmányút első napja - a bevezető általános ismertetéstől eltekintve - egyértelműen a szülői felügyelet és az azzal kapcsolatos kérdések, így különösen a gyermekek jogellenes elvitele jegyében telt.
Elsőként Philippe Lortie, a HCCH főtitkára tartott általános ismertetőt a HCCH történetéről, felépítéséről, működéséről, valamint eddig elért eredményeiről és jövőbeli terveiről, számos kis személyes történettel színesítve ezt az egyébként kissé száraz témát. A családjogi tárgyú egyezmények kapcsán elmondta, hogy mivel az egyes országok családjogi szabályozása - az eltérő kulturális gyökerek miatt - annyira eltér egymástól, hogy lehetetlen harmonizálni, ezen a területen a HCCH inkább csak hidakat épít annak érdekében, hogy a felmerülő nemzetközi jogvitákat könnyebb legyen megoldani. Ugyanakkor - véleménye szerint - a HCCH által kidolgozott egyezmények, ha megfelelő nyitottsággal kezeljük őket, minden élethelyzetre megoldást jelentenek, hiszen megalkotásukkor éppen az volt a cél, hogy minden, az európai rendszerektől akár gyökeresen eltérő jogrendre (itt az iszlám saríá-t hozta fel elsődleges példaként) is alkalmazhatók legyenek. Ami pedig a jövőbeli terveket illeti, ezeknek szintén lesz családjogi hatása, hiszen a HCCH aktuális célkitűzései között szerepel a párhuzamos eljárások kiküszöbölése, illetve kezelése is.
E bevezetést követően a szót Raquel Salinas Peixoto, a HCCH jogi előadója vette át, aki kétrészes előadásában a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában, az 1980. évi október 25. napján kelt szerződést[1] (a továbbiakban: Hágai Gyermekelviteli Egyezmény) és a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló, Hágában, 1996. október 19-én kelt Egyezményt[2] (a továbbiakban: Hágai Gyermekvédelmi Egyezmény) ismertette. A két egyezmény tartalma bizonyára nem jelentett újdonságot a résztvevők számára, az elhangzottak azonban mégis adhattak gondolkodnivalót a kizárólag uniós polgárokból álló hallgatóságnak. Újra és újra előkerültek ugyanis olyan példák, amelyekből világosan kitűnt, hogy jogalkalmazóként Európában még viszonylag egyszerű helyzetben vagyunk. Az uniós tagállamok egymással való kapcsolata, még ha olykor nehézkes és nem is mindig olyan bizalommal teli, mint szeretnénk, legalább bizonyos közös nevezők mentén működik. Egészen más azonban a helyzet, ha gyökeresen eltérő kultúrájú és jogrendszerű országok között van szükség együttműködésre: ezek az országok a tapasztalatok szerint eleve igen nehezen csábíthatók a HCCH-egyezményekhez való csatlakozásra (pl. azért nem csatlakoznak a Hágai Gyermekelviteli Egyezményhez egyes dél-ázsiai országok, mert a szülői felügyeletről alkotott fogalmuk gyakorlatilag kizárja a jogellenes elvitel megállapítását, a Hágai Gyermekvédelmi Egyezményhez pedig egyes afrikai és ázsiai országok azért nem, mert ragaszkodnak az állampolgáraik feletti felügyelethez, ezért számukra a szokásos tartózkodási hely mint fő kapcsolóelv elfogadhatatlan), és még ha ez sikerül is, a valóságban az a kölcsönös bizalom, amelyet ezek az egyezmények feltételeznek (pl. a gyermeket védő intézkedések megtétele vagy a joghatóság átadása terén), gyakran teljes mértékben hiányzik. Mindezekből világosan kiderült, hogy bár két igen széles körben elfogadott egyezményről van szó, a HCCH velük kapcsolatos munkája korántsem fejeződött be, hiszen a népszerűsítés és monitorozás feladata ma is rengeteg feladatot ad.
Ezt követően az előadói székben ismét Philippe Lortie, a HCCH főtitkára foglalt helyet, hogy átfogó képet nyújtson két, kifejezetten a jogellenes elviteli ügyek megoldását segítő eszközről: a Bírák Nemzetközi Hágai Hálózatá-
- 42/43 -
ról[3] (International Hague Network of Judges, IHNJ; a továbbiakban: Hálózat) és a közvetlen bírói kommunikációról (Direct Judicial Communication). A témaválasztás kiválónak bizonyult, hiszen csakhamar kiderült, hogy a szóban forgó két segédeszközről a jelenlévők egyike sem hallott korábban.
Az immár huszonöt éve működő Hálózat a Hágai Gyermekelviteli Egyezményben részes államok kapcsolattartó bíróiból áll (minden részes államnak egy kapcsolattartója van),[4] a célja pedig lehetővé tenni, hogy egy konkrét jogellenes elviteli ügyben eljáró bíró a saját országának kapcsolattartóján keresztül felvehesse a kapcsolatot az ügyben érintett másik részes állam bírójával. Rendkívül fontos, hogy az adott ügyben eljáró bíró egy másik részes állam kapcsolattartójával csakis a saját országának kapcsolattartóján keresztül kommunikálhat; közvetlen vagy a központi hatóságon keresztül történő kapcsolatfelvételre nincs lehetőség. A Hálózat igénybevétele elsősorban akkor hasznos, ha a gyermek visszavitelét kellene elrendelni, de nincs adat arra nézve, hogy a szokásos tartózkodási hely szerinti államban milyen intézkedések történtek vagy tehetők a gyermek védelmére. Emellett a Hálózat segítségével megoldható például az az igen sajnálatos helyzet is, amikor a gyermek visszavitelére köteles szülő azért kéri a visszavitel elrendelésének mellőzését, mert ellene a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti államban büntetőeljárás van folyamatban, így nem léphet be az országba anélkül, hogy letartóztatnák. A kapcsolattartókról a HCCH nyilvános, online is elérhető listát vezet,[5] amelyben az adott ország kapcsolattartójának kizárólag a nevét és a beosztását tünteti fel, az elérhetőséget azonban nem, mivel ez utóbbi bizalmas adat, és azt a Hálózat szolgáltatásainak igénybevételére jogosultak, akik maguk is szükségszerűen bírók, a bírósági belső adatbázisokból egyébként is könnyen kideríthetik. A kapcsolattartók többnyire a saját országukban és nemzetközi szinten is jó kapcsolatokkal rendelkeznek, és őket általában valamelyik magas szintű szerv (jellemzően az igazságügyi miniszter vagy a legfelsőbb bíróság) jelöli ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
