A tanulmány megírásának célja az volt, hogy az olvasó átfogó képet kapjon a hatályos tagállami jogszabályok által biztosított keretekről, az uralkodó hazai joggyakorlatról, valamint az eljárási szabályokban rejlő jogi buktatókról. Tekintettel arra, hogy a rajtaütés jogintézménye külföldi (EU-s) jogszabályokban gyökerezik, így a tagállami szabályozáson túl a külföldi jogszabályokra és joggyakorlatra is kitekint. A tanulmány elsődlegesen az eljárásjogon keresztül kívánja bemutatni a jogintézmény gyakorlati alkalmazását, így a tartalmi alapot a tagállami jogszabályok, a GVH belső szabályozói, ajánlásai, a bírósági eljárási törvények, valamint a vonatkozó joggyakorlat képezte. A tanulmány végén ismertetésre kerülő jogeseteknek köszönhetően az olvasó számára is bizonyossá válik, hogy a rajtaütés nem megkérdőjelezhetetlen intézmény, így a technika fejlődése és az egyes alapvető jogok újraértelmezése hatást gyakorol a jogintézmény szabályozására.
The aim of the study was to provide a comprehensive overview of the framework provided by the existing national legislation, of the prevailing domestic case law and the legal pitfalls inherent in the procedural rules. Given that the legal concept of dawn raid is rooted in foreign (EU) legislation, it looks beyond the national legislation to foreign legislation and jurisprudence as well. The study primarily aims to illustrate the practical application of the legal instrument through procedural law, and thus the content is based on national legislation, internal regulations and recommendations of the GVH, court procedural laws and relevant case law. The case law presented at the end of the study will also demonstrate to the reader that raiding is not an unquestionable institution, and that the development of technology and the reinterpretation of certain fundamental rights have an impact on the regulation of this legal instrument.
"Háromféle vállalkozás létezik: Ahol már végzett kutatást a versenyhatóság, ahol majd kutatást fog végezni, és ahol éppen kutat..."[1]
A nyitó idézetből is kitűnik, hogy a vállalkozások egyre gyakrabban találkoznak a rajtaütés jogintézményével, egyre többen "elszenvedői" a jogintézmény hatóság általi foganatosításának. Ezt a számok is jól igazolják, mivel hazánkban a hatóság intenzív felderítési munkájának köszönhetően 2020-ban 26, 2021-ben 56, míg 2022 első felében 15 alkalommal került alkalmazásra az előzetes értesítés nélküli helyszíni vizsgálat.[2]
A rajtaütés jogintézménye nem magyar találmány; a külföldről vett dawn raid kifejezés nyers fordítása, amelyet "hajnali rajtaütésnek" is neveznek. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) azonban nem ezzel a terminus technikussal kívánt élni, így a rajtaütés kifejezés megmaradt "a versenyjogi szleng" szótárában. A hazai jogszabály helyette a helyszíni kutatás kifejezést alkalmazza. Tekintettel arra, hogy e tanulmány a magyar helyszíni kutatás jogintézményére, valamint a külföldi EU-s dawn raidre is kitekint, ezért célszerűnek ítéltem a "rajtaütés", mint a két jogintézmény közötti köztes kifejezés használatát a címadásban.
A tanulmány a versenyjogi bizonyítással kapcsolatos rövid áttekintőt követően, a versenyfelügyeleti eljárás folyamatát követi nyomon, amely során kitekint a kapcsolódó speciális jogintézményekre, végezetül az uniós eljárásjogon keresztül ismerteti azon dilemmákat, amelyek fejlesztésre sarkalhatják a rajtaütés jogintézményét.
A helyszíni kutatás jogintézményét a Tpvt. a Negyedik rész X. fejezetének "A tényállás tisztázása" címszó alatt szabályozza, tekintettel arra, hogy a helyszíni kutatás mellett valamennyi bizonyítási eszközt, bizonyítási módszert ezen részben rögzít a törvény. A Tpvt. szerint a versenyfelügyeleti eljárás során minden olyan bizonyíték felhasználható, amely a tényállás tisztázására alkalmas.[3] Főszabályként minden olyan bizonyíték elfogadható, amelynek felhasználását a tagállamok eljárási joga hasonló eljárásokban megenged[4] azzal, hogy a tényállás feltárásánál a szabad bizonyítás elvét kell érvényesíteni. Az alapelveket mind a hazai, mind pedig az
- 24/25 -
Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) által lefolytatott eljárások során biztosítani kell.[5] A törvényben rögzített bizonyítási eszközök alapján megállapítható, hogy a versenyhatóság háromféle módon tudja megszerezni a versenyjogi szabályokba ütköző magatartások bizonyításához szükséges iratokat:
- ha a bizonyítékokat közvetlenül a vállalkozás helyszínén gyűjti be például: helyszíni szemle, vagy a helyszíni kutatás során,
- ha a vállalkozást a hatóság adatközlésre kötelezi,
- vagy ha a vállalkozás saját érdekét szem előtt tartva külön kötelezés nélkül beszolgáltatja a bizonyítékokat.
A bizonyítékszerzés fenti módozatai nem vagylagosak azok általában keverednek, tehát egy eljárás alatt akár mind a három bizonyítékszerzési módot is alkalmazhatja a hatóság.
Az eljárás során minden olyan bizonyíték felhasználható, amely a tényállás tisztázására alkalmas.[6] Az említettekre eklatáns példaként szolgál, hogy a jogszabályok az ECN+ irányelv implementálása révén már a rejtett kamerafelvételek bizonyítékkénti felhasználását is engedélyezik.
További bizonyítékok a teljesség igénye nélkül: írásbeli vagy szóbeli nyilatkozat, tanúvallomás, okirat, adathordozó, tárgyi bizonyíték, szakértői vélemény, szemletárgy, rejtett felvételek, cellainformációk.
A helyszíni kutatást a vizsgáló kizárólag a Tpvt. 65/A. § (1) bekezdésében fennálló esetekben kezdeményezheti.
Azaz csak akkor, ha a vizsgálat tárgya;
- a Tpvt. szerinti gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmába ütköző magatartás (Tpvt. 11. §), vagy a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés (Tpvt. 21. §) tilalmába ütköző magatartás, vagy
- az EUMSz. szerinti kartellszabályokba (EUMSz. 101. cikk) erőfölénnyel való visszaélésre vonatkozó rendelkezésekbe (EUMSz. 102. cikk) ütköző magatartás;
- vagy a Tpvt. alapján bizonyos összefonódás-bejelentéssel kapcsolatos (Tpvt. 23-24. §) magatartás;
akkor a vizsgáló a vizsgálat tárgyát képező jogsértéssel, illetve a vizsgált összefonódással kapcsolatos bizonyítási eszközök felkutatása céljából bármely ingatlant, járművet, adathordozót átkutathat, oda önhatalmúlag, a tulajdonos, illetve az ott tartózkodó személyek akarata ellenére beléphet, e célból lezárt területet, épületet, helyiséget felnyithat.[7]
A GVH nemcsak az eljárás alá vont vállalkozáshoz a vállalkozás tevékenységén vagy személyzetén keresztül kapcsolódó magánhasználatú helyiségekben, ingatlanokban és ingóságokon végezhet helyszíni kutatást, hanem bírói engedély birtokában bármely magánhasználatú helyiséget, ingatlant és ingóságot például gépjárművet, adathordozót átvizsgálhat.[8] A későbbiekben az ECN+ Irányelvben is teret nyert ez a szabályozás a következőképpen indokolta a vizsgálat helyszíneinek kibővítését: "a tapasztalatok azt mutatják, hogy - különösen a rugalmas munkafeltételek térnyerése miatt - az üzleti feljegyzéseket esetenként a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai igazgatóinak, vezetőinek vagy egyéb alkalmazottainak otthonában tartják."[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
